Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-04 / 76. szám

12

r. L u r. N z £ *

OM

19 4 2 a /»r í 11

Gyermekek husvétja

< fak t s bokruk hu:nun zb!ti rügyét be ■ minyozta o terras;; napsugár. I fühlet üde pázsit borította s mind* u felé vzer virág dug •! «*»■• ';«f>>'f,ţrs fejecskéjét v InttydeJl rida man ( tlalosmodaruk boldogun énekeiül,.

■ihol olyan sűrű az erdő, hogy ott nmr so ■ni timber nem jár nog\ rótt a siirgés-for ás. 1 outiak hircnlalmn vált ottan .%• a sok ttpsifiilcs izorftv.utn munkálkodót(. Munt ok utgyták a sűrűséget és egy szép. ■ nagy úszásra gi iiickcztc'l;: ott t olt a műterem. lz óin műtermük volt a nynlaknaJ; mart hat, gy husid előtt festészettel foghdkoztak. Reggelül estig a szépséges hu »véli tojásokat készítették.

Az volt az érdekes munka! Mag) edényekben dó mit készítve a piros, kék meg zöld lesték. ! fehér tojásokat kis tol vígakon lu>;. talc a legfiatalabb nyuszik, ultik még nem : udtak festeni de a szállításban tudtak ser ölteni; így azt bíztak rájuk. A nagyobb nyuszik aztán fogták szépen, egyenlőin* a fehér rojtotokat s belcguritották a festékbe. Rövid idő nutlva csak úgy ragyogott mindenfelé ti sok. szop, tarka tojás. A kiesi nyuszik aztán megint felraktak a talyigákra mindet s eé hordták biztos helyre, hogy e! ne törjenek.

Volt aztán a nyáluk között egy }*ir rendki - I iil ügyes, izok ecsettel dolgoztak. Kis áll- lányok dóit Hitele, akárcsak a festőművészek s gyönyörű képeket pingáltak az áilrú- n vök on levő tojásokra' \irágok■ csillogói;, rűi tangók kerítitt k rájuli; gyönyörűség roit ■ízt nézni!

De az összis nyulacskák közt a legtehet 'tgesfbb egy fényt sszemü kis tapsi füles roll: Syuszkó Pistának hirták. Só. hát ftvuszkó l'ista olyan elragadó képeket festett a tojó- srdzrct, hogy az erdő összes lakói odavoltak a bánná at tói és gyönyörűségtől! Kirótt egy to iás volt, ami remekül sikerült. Képzeljelek csal;: egy nyulacskát festett rá. Olyan volt, mintha csal; élt volna: hosszú fiile, rövid farka volt s a kezében egy szép virágbokrérfát tartott. A kép alatt, ékes betűkkel ez állót: Boldog ünnepeket kivártok!

Ezzel igazán kitüntette magát Nynszkó Pista. Ilyen szép tojást még senki sem festett étidig — még ö maga se! felülmúlt ez minámnl. Az összes nyubtcskdli hódolatra! nézték a remekművel. De Pistának legfőbbért esett Myulam'luilam dicsérete. ftyulam- I ulam tekintélyes, idősebb tapsi füles volt. Ö irányitolta és tezei te az egész munkát: hol hibát talált, hot meg dicséretet oszícgrsott s a nyuszikák mindig szn&sen fogad léd; megjegyzéseit, mert tudtálhogy nagy szakértő s amellett igazságos.

Amint meglátta ftyulanrbulam a Myuszkó Pista miivét, megigézve állott meg előtte! Izután szeretettel megcirogatfa a Pista két hosszú fülét s azt mondta:

Ao, Myuszkó Pista, ez igazán szép! l'.ick óta nem ítészült hasonló! Ez lesz az első díj s Örülni fog, tudom, aki elnyeri. Mindjárt eldől, hogy kié lesz. Jönnek már megbisoftaihk jelentésüket megtenni

Ez a beszed rejtélyesen hangzik, de a nyuszik- megértenék, mert örömükben elkezdtek valamennyien tapsikolni a hosszú fülükkel. Aztán egyszerre megzörrcnlek a bokrok ágai, rneglebbenlel; a falevelek s hirtelen sok-sok Ids madár repült a tisztásra.

Ők voltak a megbízottak”, akiket Myliane Imi am említett. S tudjátok-e hogy mivel voltak megbizva? Meg kellett hogy figyeljék, hogy hogyan viselkednek a gyermekek. Megérdemli k-e, hogy megajándékozzák őket ebben az évben a nyulak? Úgy bizony! Mert a gyermekeknélt festették ám ők azt a sok szép tarka tojást — de ők maguk nem tudtálíe volna megállapítani, hogy ki érdemli meg az ajándékot -— megkérték hát a madárkákat, hogy segítsenek: kémleljenek be minden ab~ lakon s figyeljélt meg, hogy ki, hogyan viseli magái?

Sok-sok madárka hangjától lett most hon• gos az erdő, mind eljöttek, hogy beszámoljanak arról, amit tapasztaltak.

— Csip, csirip, csip, csirip, itt vagyunk! Hallgassatok ide, nyuszikái;, elmondjuk, hogy mit láttunk és hallottunk.

Minden nyuszi egyszerre hegyezni kezdte a fülét. Nyulam-bulam intett az egyik madárnak:

Repüli közelebb s mondd el hál! Ha

iái emlékszem, neked (luborka roll kiosztva. Mondd csők, hogy viseli ni agát?

Csip, csirip! fehlte a madárka mindennap bem stem a: abbiktKi. Mindent tudok róla! ft agyon szorgalmas kis fin, u (a- uită bácsi mindennap megdicséri.

Ez mar .vrép! - ■ makogta elismeréssel ftyiilam-bulnm. Mondd csak toníbb. Vg\ htom, Gáborka megérdemli a. visít dijat. ii\ gyönyörű tojást.

I kis madár busán ingatta fejét:

Csip, csirip, jaj, van egy nagy hi lmja Gabornuk! Képzeljétek nagyon nyúlánk! Ha szert: telit ti, megdézsmálja az éléskamrát s: a zsebpénzét mind édességre költi. A minap is úgy elrontotta a gyomrát, hogy három napig kellett áfában feküdnie,- Ejnye, de kár — mondatta ftyutamba lám 5 a nyuszik is mind utánamurul!ál;: kár bizony, jól tanul — de nyalunk. Nem kaphatja meg a jutalmat!

Most egy másik madárka felé fordult JY \ u- l am-b ulam:

— Hadd lúd!juh * te tareiszlalatrödal.

Csip, csirip — szólalt meg ez a kis madár - én Miklóskának az ablakán néztem be minden reggel.

— S mit láttál? - kérdették kíváncsian n nyulak.

—- Csip, csirip, szégyenlem is elmondani! Miklósba nem szeret mosakodni! Jaj, lux hallanátok, hogsan sivelhodU; minden reggel « fürdőszobában.

— Szörnyűség! makogtál, # nyuszik s Myulam-bulam hozzátette:

— Es mar csúnya dolog! Fel se tudom fogni, hogy lehetnek ilyen gyermekek. Mi. tapsifülesek, mindennap rendesen tisztállw- Hunk.

Mos! egy cinege állott elő a mondtmivalójával:

— Én Irénkét figyeltem meg Kedves, szótfogadó kis leány, de reggel nagyon szeret az ágyban nyújtózkodni. Gyakran eürésik emiatt a iskolából. Mondta is a múltkor a mamája; ,.Meglátod, lrétiké, ha nmi változol meg, nem hoznak neked et nyulacskái; husiéikor piros tojást.“ Erre aztán megígérte, hogy ezentúl mindig korán rag l.-cíni.

— Ao, oI;k<or majd jövőre kápfutt jutalmat! — mondta ftyulam-buiam.

Jöttek aztan a többi merdarkak is, sorjában, de sajnos, minden gyermeknek, akiről beszéllek, roit valami hibája. Kiderült hogy Liliké nem szokott figyelni az isi.olahon, Ieri rendetlenül tartja u könyveit, Béla pvdig nem szokott vigyázni a ruhájára. Szomorúan- hallgatták ezt <; nyulak. Ejnye, ejnye, hat nincs egyetlen oiyan gyermek- sem. aki megérdemelné Myuszkó Pista müvet, a szíp festett tojást? Közel voltak mar ahhoz, hogy elveszítsek minden- reményüket. De egy kis madár veit még a bokrot; között; elnröppent s igy szólt:

—'' Csip, csirip. hallgassátok meg, nyuszikák, ami1 a kis Rózsikarói fogok nektek elbeszélni. Egy szép kert közepén iáimul; Ró~ zsikáék, o Szamos partján. Mindennap elrepültem oda. amint meghagytatok. Egyszer- csak nagyon kellemes meglepetésben volt részem: Rózsiba ószrvrtte, hogy mindennap odaszáliol: s finom eledelt: kenyérmorzsát, meg magocskát készített ki nekem a ablak párkányára. Eleinte féltem megkóstolni, de Rózsiba olyan kedvesen hívogatott, hogy mégiscsak odamerészkedtem. Jaj, hogy örvendett az cn kis barátnőm, amkor meglátta, hogy jóízűen lakmározom: Azután mindennap kaptam ott enni. Rendre megérkezett a hideg tél. Nem voltam valami erőteljes madárka ■— luszen tudjátok — mert csalt nyár végén keitem ki « tojásból- s így bizony nagyon szenvedtem e. zord időjárástól. Csal; n Rózsiba tápláléka tartotta bennem e lelket. De hova.iovábh még mind hidegebb lett, soksok hó esett, minden megfagyott s nekem nem volt meleg szállásom. Kag\on sokat fáztam s egy napon azián nem bírtam, tovább! Éreztem, hogy nem tudok mozogni; szárnyaira dérmedten hulltak alá s egosz testem megmerevedett. Ott. a Rózsiba ablak párkányán történt. Behunytam szememet, mert azt gondoltam, hogy most már csal: « halál követflezhelik — s lehajtottam fejemet a párkányra. Ebben o percben, mikor már lemondtam, az élelemről, egyszerre jóleső

le iorfe fejéi a pénzszerzés módjain ?) |

fcgy szerencsés sorsjegy j

j. . egy éleire

számokat, az ölenzélc Icényvesbolilian

kaphat. Kolozsvár, Máívás király-tér 9. Vidékiek rendelését a beérkezés napján intézzük el. Sorsjegyárak : egész 28? fél 14, negyed 7, nyolcad 3 50 P.

Az áikagcs emberi é elkcr

:ye:'lu <rt.ibblt.ilin f'rndoriiotL n- ofrounk, hidunk f* rnlr-.d nifp-yvevh'>'■ ■

finhor btertoftithttfA, hu /i Mérvéért k.ivánllno'í, n gyomorr,*\., o-Auck, :,:b r :',.

:/;lyo» atkiiödéKéro ügyelünk. IV.tt n rf’t. .» legl.lvnébiiíiri ó-j'j'óí r

.... 4 • '•> h<-v *">';>.•-iinikor i;> reggolenk'ént, éhgyomorra, lan<iyi*;;an '.! *><rl Mira gd .. ;-n- a

js/.uofc. A kúra rrvo:i íííím é: ellenŐjr.éa mellet* t.T'i/idú!

nieiigfvgct ereztem, t ólaim puha, hón sunyó: . dala;, vette körül testemet. Eli inti nem tud tűm, hagy mi lehet, d; nemsokára rájöttem: Rózsihu kinyitotta <ir. ablakot és térin rétje írót. Ek\ porc múlva u fűtött szóimban net j lean s nemsokára feléledtem n jó melegség- tm. izontul 'gy gyönyörű huhtbubán lak' ; taro. tern tagadom, chinte idrgcnszrrii voll ! nekem az egész s bár e. pompás ellátó> jól i cselt, snl.at szomorl.odtum az elveszett szie- baáságom után. De Rózsiba jól) tan biztatott:

. W búsulj, kedves madaram! A cm ukurlak én rabságban tartani. Csuk addig fogsz itt lakni, rnig elmúlik ez a csúnya, hideg téf. Hiszen oly gyenge vagy, hogy odakiinn biztoson elpusztulnál. Ila eljön a tavasz, majd kibocsát lak, meglátod!-’ És Rózsika m égi (irtotta szaval. Alig sütött ki az első meleg napsugár, kinyholta a kalitka ajtajút s ki túrta az ablakot: „Isten veled kis madár! Légy szabad, légy boldog megint/“ mondta. Kirepültem legott s most megint a madár társaim között étek, vidáman. De azóta is mindennap felkeresem a kedves Rózáikat s szép dalokat éneketek neki. Megérdemli, mert megmentette az éltlemet. Rózsiku a legjobb kislány a világon!“

i nyúlni: figyelmesen hallgatták a elbeszélést és helyeslőm bólogattak fejükkel Myu- lam-bulam azt mondta:

Ez igazán szép cselekedet volt Ilóizu kálód. Aki az ó,Hatokul szereli, annak jó o szive! Úgy gondolom, megérdemli, hogy in ó- Iegyen a jutalom

■ • Éljen Rózákul — kiabálták az üt:-rcs reyuhü.. övé nr első díj! Sics'iinh, vigyük el neki.

Gyorsan előhoztuk egy kis ' :CkeiH. Kilo leitek puhára, zöld füvet m< y falc téllel s b< - lehelvezlék a legszebb tojást, a Myuszkó Re. ta minél /1 madárka mutatta az utat, négy nyuszi húzta, négy meg tolta a szekeret. Úgy mentek vele Rózsika lakásához.

Másnap husvét volt s mikor Rózsika felébredi, ott volt az ágya no Heti n kis a:.stal- kán a meglepetés.

A madárku az obiul; párkányán rágyújtott a legszebb nótájára. A nyulacskák a bokroi. alul nyújtogatták a fejüket, hogy belássanak az obiakon a szobába. Kő, volt ie mit látniuk’ Rózsika lón erű perdült örömében a szép ajun dél; látlóira!

így történt, lux hiszitek, ha nem. Ha hété}- k áték benne, gyereked:, próbáljátok meg: vi- icikedjelek úgy, hogy jó furl vigyen ej: felölelek a nsadarkák az erdőbe Egészen bizonyos, hogy akkor jövő húst étkor a ti asztalotokon is ott jog díszelegni egy olyan szép- égés tojás, amilyent csak M’yuszkó Risia tud festeni.

Btfzödi népmesék:

A hős szabólegény

Bözödi György gyűjtése

Vöt éccöi, hol vöt, hol aein vót, hetethétor- »

szagon is túl vöt, még az Óperenciás töngörön ;s túl vót. vót éggv szabólegény. Az ojan ré- j trtögös vót, a világon mindönit megitta. El?- J mönni soha se tudott, mindönit megíttö, ojan < rrszögös vót. Kapja mágít 9 megindut szőrön- i rsepróbálni. Amin mönt. eiert éggy erdőt,^ le- | ült pihenni. Hát ei us alutt, úgy meglepték a legyek, hogy tiszta fekete vót a lágytól. Hozzácsapott a legyböz, éggy csapásra megütő’.t hetet, marhalegyet, ö aaztot fólirta magának: eggy csápáss.il agyonütött hetet, pedig nem is haragúit. Fölirta éggy cédulára, tötte a sapkája iimléderihöz.

Monyon ei éggy kiráji kastéj előtt, amin mony ön a kiráji kuslrj előtt, meglássa a kiríj. Olvassa a cédulát, hát a van irva a cé- ( dulira: éggy csapásra megütött hetet s még j nem is haragúit. Aszmongya neki a kiríj: ne j aszmongya. ojan vitéz ember vótál, hogy esz- iái rnc-gtclted, te elkapod tőlem az első trón- Őrökségöt. Aszmongya, tödd meg nekem ásztól, amit én mondok. Itt s meg Itt az erdős van, aszmongya, éggy fa. Annak a -‘ónak a j tövin van éggy oroszlán. Ászt az oroszlánt ho i elpusztítottad, aszmongya, az első trónörök , ségöt megkapod. Ha nem lössz ott az oroszlán, akkor ott túl van, aszmongya, éggy oszlop, annak a tövibe lössz az oroszlán örökké.

C Hetik a fijut éveghintóba s elviszik ki az erdőbe. Az erdőbe leszállicCsák a kocsiból, na mönnyön s tílálkozzék az oroszlánnál. A szabó igy- gondója mágába, ő nem mönyon a fa fele, ino fél az oroszlántól, hanem monyon éggy j másik utón s elveszti mágát, hegy ne ts mony- j %nyön arafelé. Monyon, xnöndögélt, de mégis tnindörökkc- afelé a fa felé mönt, odamönt ahez a fához. Há szöröncsér» nem vót ott az oroszlán. Möuyön tovább, há eléri az oszlopot. Há ott van az oroszlán, az oszlopnál. Utánna az oroszlán, kerüin kezdik ászt az ■•»szlopot. Dí a szabó nem vót rost, ahogy kerülte gyorsan az oszlopot, az oroszlán is igön vélie. Ecc.ci az oroszlán elvesztötte a szabót, az .-szirénák éggy hasadékja vót, az oroszlán gon-ióia. a szabó oda bábuit Af oroszlán bébutt uránná, ahogy az oroszlán bébiilt, a szabó i.; kapta mágát s az ajtót becsukta. Becsukta az ajtót, éggybe mönt s jelentötte a kirajnai:, hogy az oroszlánt megfogta, a fárkánai fogva bevágta az oszlopba, bézárta oda, az ajtót réjazárta.

A kirájnak se kelíött egyéb, röktön eimön- tek oda a katonákkal éggyütt. Aszmcngya a szabó a kirájnak: na főség, aszmongya, én már elégge megküzsdöttem vclie, aszmongya, me a firkánál fogva bevágtam oda, aszmongya, má lássa, aszmongya, micsinál vélie. A katonák keiül vöt ték az oszlopot a iikon bé meglőtték az oroszlánt. No nőt, már mék monyon bé, hogy Ycigye ki onnét? A szabó bűnözött s látta, hogy az oroszlán a drótra fölökéit, meg von dögölve. Aszmongya a szabó: bemen vök én, aszmongya, kihúzom. Eimönt bé s a farkánál fogva kihúzta.

Kohót a kirájnak megteccöt erőssen, hogy nújen vitéz embör a szabó. Elkapta a szabó az első írónőrqkségöt. No, aszmongya a kiríj neki: no már most elkaptad az első trónörök- óégőt, eszmongya, aiámost még éggyet men- dók, assmdgya, ha mogtöszc-d, elkapod a mi- sedfkot aszmongya. Itt meg itt, aszmongya, az erdőben vagyon éggy ágár. Asztot ha el- pusztíttod, aszmongya, megkapod a második trúaöröfcségöt. ültetik éveghintóba s elviszik ki nz erdőbe. Leszálliccsák a kocsiból, monyon tovább. Mind abba járt, ffogy valahogy ne találkozzék vélie. Mégis-addig mönt, hogy elért éggy fát. Vót .neki éggy fúrója. A fát addig turkálta, addig' furkálta n fit bogy sok- likat

furt a fára. Eccőr hat az ágár ott vót, a szabó isr keste a fát kerülni, az ágír is igön, fogja meg. Amind kerülték a fát, az ágár a firkával hézzac3apott a fához, a farka beiémönt a farunkba. A szabó odaszokott, uz ágánxak a fáikét btiépockoita a furulüba. Akkor eimönt s jfv- iöntötte a kirájnak, hogy megfogta az ágárat is.

A kiríj odament katonákkal, meglőtték az agarat. No mármost elnyerte a második Lró; - örökségőt No mármost, aszmongya a kira;. látom, hogy jó Yitéz vótál. Már kiírták miso- dikszor, hetet agyonütött s még nem is kara- gutt. — Mámost van még nekóm éggy kérésem. Ha asztot még megnyerőd, akkor en a kastéjbói kikőtözöm, aszmongya s rójad hagyom az egész kirájságch Itt mog itt az erdőn,

. aszmongya, van húrom orijis. Ászt a három úriiást ha elpusztittod, én a palotámból Liko> tözöjn s neköá hagyom az egész kirájságoiB, palotámot, mmdönt.

Ültették éveghintóba s kivittek abba az erdőbe. Kiszállították a híntóhól s no eriggy, immi most lass dogodhoz. így gondója magába, neki nem kei! sem kiráji kastéj, sem ki- rájság, somnii se kell, csak ne találkozzék vél- lök. Monyon az erdőn, hat éccör a barom órijás mellette van. Aszmongya az orijás neki: hova méssz te, aszmongya. -— Megindulom, aszinon- gya, vándorgok. — Jába méssz, aszmongya, jnet nekod már meg kell haj. Nc-zi az órijás a simléderin aV’édolát, há háromszor is a van irva réja, hogy éggy csapással agyonütött he tét s még nem is haragúit. Aszmongya az órijás neki: látom, aszmongya, jó vitéz vótál te is, aszmongya, mámost aszmongya, meg- küzsgyünk, vaj micsinájunk? De gondola a szabó, hogy 5 nem fog éssze vélie, av'al az órijással, me ötöt eiposzticcsa az az órijás.

Az órijás eiévöszön éggy nagy buzogánt. — jNo aszmongya, híllám mék veti íönnebb? Aszmongya a szabó: én ha fővetem, úgy fővetem, aszmongya, soha vissza nem jő! Aszmongya az éggy üt órijás a másiknak: ha agy fővel!, bogy többet vissza nem jő, akkor tégöd fobeiőlek. Két órijás ésszeéggyeztek, lőjék főbe az éggyik órijást, hogy a szabó ne vTesse úgy ei a buzogánt, hogy ne mönnyön többet vissza. Na, főbelőtték az éggyik órijást, maratt csak kettő. Eiévöszön az órijás éggy vasat s t-ggy kalajia- csot. A kalapács akkora vót, hogy a szabó nem bírta véna ei a kalapácsot. Aszmongya az órijás: no báliám, mék üti jobban meg evei a kalapáccsal észt a vasat? A szabó már látta, hogy a kálápác-sot meg se tuggya mozdítani, aszmongya, ő úgy megüti a vasat, mind széj- jelmönyön, sönuni se lössz beiőile. Kapta a másik órijás nfágát s főbeiőlte a másik órijást. Ne mönnyenek már ketten a szabóval, a ké- sébbik. Aszmongya a szabó az orijásnak: - Judod, aszmongya, mit tálaltam tői? Aszmongya az órijás: mit? — Én ászt, aszmongya, csinálunk hin tó L A hintóba üjiink beié, haliam iiogy. mék tud jobban hintázni? Megcsináják a hintót s aszmongya az órijás, na ülj .beié te, próbáld meg, aszmongya, hogy mijén jó órijás be’étíit a hintóba, a szabó addig facsarta, facsarta, facsarta, hogy éccor ez órijás r.zömt? ä"'vj-:pi kéz:., kezdő.' guv.tdm a szűrne az ó;kiásnak. Még akkor iacsária. Addig facsarta, hogy az órijás megnyuvatt. Akkor mönt s jelentötte a kirájnak, hogy o elposz- titolta a három órijást is.

Akkor a kiráj kiment, a katonákkal - megnézte. Akkor a kiráj kikőtözött a palotájából s a szabó benne maratt kirájnak s még ói a máj; nap'g, ha meg nem nőt.

(Mondotta Bágyi János ßfi éves, Bözöd i

{

__

Hu$vét az erdőben