Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-04 / 76. szám
TELEKI PÁL Egy esztendeje immár, bipgy lelki aaeghasonlásának egy tragikus pillanatában Teleki Pál gróf véget ve» tett életének. Ezen a napon ismét magunk elé idézzük alakját. Elöltünk áll gondokkal barázdált arcával, kicsit csodálkozván kutató, derűs szemeivel, szarkasztikus mosollyal száján, keleties nyugalmával, puritán egyszerűségével, egész lényének hűséget, becsületességet, biztonságot sugárzó vonásaival. Látjuk, amint ama nagy szeptemberi napon városunk falai között az or™ szág első tisztviselőiéként köszönti Kormányzónkat. Látjuk városházunk tanácstermében, amint naphosszat tanácskozik Erdély kérdéseiről, figyel, magyaráz, jegyez, felvilágosít. Látjuk az ország házában, egyetemi katedrája mellett, látjuk a békeszerződésekre készült hatalmas tudományos anyag bemutatásán s a hárshegyi cserkészparkban. Sokszínű egyéniség. Tanár, tudós és államférfi. Fajtája sorsán íépelődő lélek s fajtája jövőjében korlátlanul bizakodó lélek is egyben. Harcosa a nemzet reformációjának és harcosa a nemzet igazságainak. Nagy eszmék és elvek kifejezője. Különleges hely illeti meg történetünkben. Politikusként halt meg, ámde ha emlékét idézzük, inkább a tudós és a nevelő képe áll előttünk, mint a politikusé. A politika kényszerű szerep. volt csupán számára, amelyet nagyobb dolgokért vállalt. Politikai ambíciói nem voltak, talán le is nézte kicsit ezt a politikát, a maga apró kis cselszövéseivel, taktikai fogásaival, hiúságokat legyezgető apró sikereivel, érvényesülni vágyó karrieristáival. Nem fogta meg soha a politikai hatalom varázsa és nem tette magáévá a magyar politikai álét szokásait sem. Életformája, életvitele más volt, mint a szokványpolitikusoké. Szinte félve menekült a népszerűségtől, megvetette a politikai frázisokat. A politikai hatalomnál nagyobb hatalmat is ismert, s ez a nevelés hatalma volt. Ez volt az oka annak is. hogy a maga számára nem annyira a politika anyagi bázisát — a parlamenti többséget — igyekezett minden eszközzel kiépíteni, hanem inkább az erkölcsi bázist akarta biztosítani. Ha politikát csinált, azt nem az emberek gyengeségeire építette — mint any- nyi magyar politikus őelö'tte —-, hanem erényeikre, a nemzet erényeire, amelyeket következetes munkával Igyekezett felszínre hozni. Beszédei a sző köznapi értelmében nem poli- tikaä fejtegetések, hanem inkább intelmek a magyar magatartásra, élet formáink, sajátosságaink megőrzésére, hibáink meglátására és felelősségünk vállalására, A nemzet jövője végeredményben nem a napi politika alakulásától függ. A veszedelmeket sohasem külső események, vagy külső behatások okozzák. „A nemzet belső ereje, ennek az erőnek gyarapodása, vagy senyvedés© az egyetlen, amely engem igazán komolyan érdekel. Ha kívülről jön a veszély, azzal mindig szembe lehet nézni, belülről ’is szembe lehet nézni veszélyeikkel, de egy kel’, hogy mindig erős maradjon: a nemzet belső lelki egyensúlya, önmagában való bizodalma“. Beszédeiben az aktuális mellett mindig ott van az örökéletil Is, a politika pillanatnyi kérdései mellett a nemzet örökkévaló nagy sorskérdései. Ezeket pedig önmagukban pártok és irányzatok, bármilyen tetszetős jelszavakat is hirdessenek, meg nem oldhatják. „Nekem az a tapasztalatom az életből —- mondta sok év előtt egy cserkész összejövetelen —, hogy a papiros- programok legtöbbször végrehajtha- tatlanok; a programcsináló emberek pedig Igen gyakran kielégülnek a program felépítésében. Nem logikailag jól megcsinált program az eredményt Ígérő munka alapja, hanem lelkileg jól megalapozott emberek“. Egész emberek és egész magyarok oldhatják csak meg a magyarság kérdéseit s ő legfőbb célját éppen ezek kialakításában látta. Ezért szén tel annyi időt az 'ifjúság kérdéseinek. Az uj, a korszerű magyart nem a politika útvesztőiben keretsie, hanem a cserkészek tábortüzei mellett, az egyetem padjai közt. A politika megoldhatja a mának a kérdéseit. Be a magyarság kérdései nem csupán a mának a kérdései. Teleki Pál évszázadokban gondolkozott, az ezeréves magyarság szemével nézi© az életet s ezért a megoldást is a magyar magatartásban kereste. Magatartásban, amely bármilyen helyzetben megtalálja a helytállás módját. Csoda-e, ha épen ezért nem tudták külső sikerek elkápráztatni? Sötét és komor tépelödések kínozták, ha a nemzet hibáit, gyengeségeit, illuzió- nizmusát gondolkodásának bizonytalanságát látta. Valami széchenyi- szerü örök elégedetlenség élt benne a magyarsággal szemben. Gyakran ejtett keserű szavakat arról, hogy a nemzet nem tud eléggé magyar lenni s nem szűnt meig újra és újra figyelmeztetni erre. „Nem szabad engednünk magyarságunkból — mond ja egyik utolsó beszédében. — Ezt a magyarságot erősen és sértetlenül fent kell tartanunk. Számunkra nem ütök, hogy veszélyekkel vagyunk körülvéve. Történelmünk során már sok válságot megértünk, de mindig megálltuk helyünket"'. Magyaroknak maradni Európában, ez hivatásunk és kötelességünk, amely kötelesség nem teljesítéséért e nemzedékre a nemzet halálbüntetése vár, E kötelesség teljesítésére igyekszik nevelni nemzetéi Teleki Pál s hangja itt Zrínyi, Kölcsey, Széchenyi hangjával rokon. „Fontos, hogy ismerjük és önmagunkban ápoljuk saját nemzeti fogalmunkat, amely nemzetünknek karaktert és létjogosultságot ad, mert különben megszü nünk magyarok lenni. Tehát a nemzet magyar mivoltában való elmélyülésnek feladata áll előttünk, amihez szükséges az, hogy ilyen irányban olvassunk, gondolkodjunk. Olvassunk régi dolgokat és olvassunk a nemzőt mivoltának kérdésével fog lalkozó könyveket, értekezéseket“. A lelkek egyensúlyát az országban neveléssel kell megtartani. Teleki Pált állandó nyugtalanság bántja, elég erősek, lelkileg elég felkészültek vagyunk-e minden erőfeszítésre, megpróbáltatásra s nevelői munkája soha nem lankad, hogy a nemzet belső, lelki erejét megteremtse. Különös ellentét, hogy ez a férfi, akit kinzó kétségek tépnek fajtája sorsa miatt, ugyanakkor szinte kor Milánul bízik is a magyarság jövőjében és történeti hivatásában. Aki valaha hallotta beszélni, annak a magyar hivatásba vetett hite erősebb lett. Tisztán látta a magyarság helyét a Duna-medencében, talán tisztábban, mint más államféríia- ink, mert c a magyar helyzetet nem csupán a politikus, hanem a geográfus és statisztikus szemével is nézte. Jól ismerte Európa e részének bonyolult földrajzi képét, jól ismerte múltját és népeit is és ezekhez szabta azt az uj magyar életet, ame- Vy©i igyekezett itt megteremteni. Â löldrajz az ő számára nem önmagáért való tudomány volt, hanem eszköz a megnyomorított és tönkretett ország igazságának érvényesítéséért. Tudta, hogy igazságainkat gyak ran taposták el ellenségek és értették felre barátok. De ezek az igazsá- a fednek és népnek törvényeiből születtek és igy annyi bukás után is uj küzdelmek mindig diadal?. a segítették őket. Hz a nemzet itt kcrról-korra hivatást hordozott, egységesen, vagy részekre bontva, de mindenkor fenntartva a szellemű, lelki egységet, az összetartozás egységé«, az országrészek, a nemzet egyes csoportjai közöl. „A Közép- nuna-medence teljes egészében egységes táj, jóllehet alföldek, dombom vidékek és erős hegységek különb©ző tájtipusníból tevődik össze. Ez a legfontosabb földrajzi tény. A történelem ezt azzal igazolja, hogy ebbem a medencében egyetlen politikai alakulat sem maradi meg tartósan ad- díig, amíg olyan nem keletkezett, amely a medencét teijes egészében ki nem töltötte, de viszont csak a medencére szorítkozott, annak határait hatalmi törekvésben túl nem lépte“. Ezekkel az igazságokkal harcolt két évtizeden keresztül, hogy jóvátegye Trianon igazságtalanságait és megismertesse a világgal a ma gyárt olyannak, amilyen. Reálpolitikus volt, mert el nem vitatható valóságokra építette a maga politikáját. D’s ez a reálpoliliíka messze- tekiniő volt s nem ismerte a mindennapi kis alkudozásokat, „Jó és balsorsban mindig hittem erőnkben és a nemzet jövőjében — mondta — és ha nem is csináltam és hirdettem programot, mündig törekedtem arra, hogy készen legyünk, Mindenkor, mindenre! Ez a hit nem egy magányos éleinek észbeli logikája volt, nem egyéni programokba vetett önbizalom, hanem hit a nemzetben, földünk és népünk erejében és hit népünk józanságában és t& helságében. Hit tehát abban is, hogy a mii népünk programszerű útmutatások nélkül a maga erejéből és lelki mélységeiből mindig meg fogja találni azt az utat, amely a maga és országának fennmaradását biztosítja — abból a lelki mélységből, amelyet lélektanilag vagy természeirajadínn örökölt egyensulyérzetnek nevezünk, politikailag és társadalmilag pedig magyar alkotmánynak és magyar életformának ismerünk és élünk. Bízom a nemzet ősi erejében, amely nem pillanatokat hajszol, hanem saját erejének csöndé®, biztos tudatában élt évszázadokat és fog még élni.“ A mult század anyagias gondolkodása béklyókat rakott az emberi gondolkodásra. Teleki következetesen hirdeti a szellemi és lelki revíziót, hirdeti, hogy a magyarságnak, de az egész emberiségnek is uj életformára kell nevelődnie. Ismerte Európa válságát, tudta, hegy a világ fejlődésének egy uj korszakához érkeztünk s már másfélévtizeáöel ezelőtt irt tanulmányaiban felvázolta az uj Európának képét, amelyben Magyarország is megkapja méltó szerepét. Hevidiálni kell Európa szerkezetét, revízió alatt pedig az európai embernek, Európa berendezkedésének és Európa uj egyensúlyának teljes revízióját kell érteni. Ennek a revíziónak törvényeit, módját, feltételeit kutatta az europa,’! tajban, múltban és emberekben a tudós szenvedélyével s az államférfi elhivatottságával. Erdély hálás lehet a sorsnak; hogy a magyar államéletbe huszonkét évi kényszerű elszakitottság után ez a férfi vezethette vissza. Nem csupán azért, mert Teleki Pál, mint erdélyi ember, mindig különös szeretettel gondozta Erdély ügyeit. Hanem azért íis, mert egyéniségének szuggesztiója alatt az erdélyi politikai élet már a kialakulás hónapjaiban igyekezett a pártpolitikai élet napi csatározásaim felülemelkedve, a nemzet nagy kérdéseit, és Erdély megoldandó kérdéseit is, a hagyományos erdélyi történeti látással és realizmussal, de a kisebbségi életben kialakított nagy elvekhez és eszmékhez híven szolgálni. Ezeknek a hagyományoknak és eszméknek szolgálatára maga Teleki Pál intett bennünket. „Nemcsak az emberi érzés mindenütt érvényes természetes szempontjaiból fogjuk az erdélyi magyarságot különösen isiápolni, de azért is, mert az erdélyi magyarság fontos tényezője hazánk felvirágoztatásának. Az erdélyi magyar veszthetett anyagiakban, elszegényedhetett munkájában, anyagi gyarapodásában gátoltaiha- tott, veszthetett szellemiekben, elzá- rathatott iskoláitól, a magasabb müvelődésől, de egyet, mindig tudtam, nem veszíthet el, s ez a ieki ereje. S amikor hazajöttem, láttam, hogy nemcsak nem veszített, da a meg próbáltaiások fürdőjében meg is edződött. Az erdélyi magyarság ezért, és mert, mint ahogy vallási ellentéteket nem ismert eddig sem, most rang és osztálykülönbségek nélkül, amelyeket szintén nem ismertünk soha úgy, mint más országok és más országrészek, még teljesebben egy gyéíorrt társadalmi erő. De ez a társadalmi erő nagy kötelességeket is jelent. Az erdélyi magyarság kaphat és kapni is fog az ország többi részétől anyagi támaszt, szellemi tá maszt, ds egy van, amit ő adhat az országnak érte. Ő adhatja a lelkieket. És ezért Erdélyben a társadalmi feladat első feladatunk, ennek a társadalmi erőnek és magyarságnak összetartása, és nagyobb országos feladatoknak való fejlesztése. Ezt az összefogást tartsuk fenn elsősorban mi, erdélyiek. De azután vigyük ál az egész országra, amelynek sokkal kevesebb van ilyen társadalmi egysége és amelynek ezt a hiányt pó tolni kell. Lehet, hogy hazabeszéltem, lehet, hogy dicsértem, de arról a helyről, ahova sorsom állított, nagy és komoly feladatok teljes lését várom Erdélytől, és különösen annak ifjúságától, amelyre Erdély és az ország közéletében is mától fogva fontos szerep vár. Várom a gyakorlatban hétköznap és vasárnap egyaránt, és remélem hittel a lelkem mélyén, hegy amint meg tudtuk őrizni az ország csupán reánk maradt függetlenségét, úgy meg fogjuk majd őrizni most az ország lelkiségét és vele az országot gyarapítani tudjuk.“ Az erdélyi szellemtől — amely nem mostanában kialakított valami, ha nem évezredes, vérré vált lelkiség — az ország és a nemzet jövője érdekében azt kívánta Teleki Pál, hogj maradjon hü önmagához és ne fe Mdkezzék meg soha arról a felelős ségről, amelyet ez a sokszázados lel kiség a maga földjéért, szükebb ha iájáért mindig is hordozott. Erdély nem csupán titokzatos kis tündér ország, hanem feladat is a magyar ság számára. Ez a feladat a sors ál tál elsősorban reánk, erdélyiekre van bízva, a magyar feladatok közül s történelem előtt ennek a megoldásáért leszünk felelősek s ezt kívánta Teleki Pál is elsősorban reánk bízni De ezt viszont reánk bízta, mert tudta, hogy erre elsősorban mi vagyunk alkalmasak. Alakja tovatűnt körünkből, de néma testamentuma ma is tanít, int és figyelmeztet. Heiviállásí és hűséget vár tőlünk. VITA SÁNDORr Havasi növényekből készült kiváló ital a Kórus^likőp!
