Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-25 / 93. szám
ÄLLKNZtK 1 b 4 z aprilie 2 0. Vranyákné •*».i juiuuljt« egy ismerő;; fiatalasszony, hogy auuusbau veszi id a szabadságit es elutazik j. Balatonra. S habár még nagyon télies a tavasz, máris figyeli a fővárosi lapok „NvaraDs- idülés rovatát es tervezget boldogan, mert hát meg sose látta a Balatont. Figyelmébe ajánlom azonban, hogy legyen óvatos a rendkívüli ügyességgel meglóg.íl- mazott hirdetésekkel. Jusson eszébe Vranyák- né, a'.' én Vranyáknéui, akinek esetei, azaz inkább u saját esetemet itt elmesélem. Hátha okulnak belőle mások N »kik i Balatonhoz készülődnek. Csak Vranyáknét látom ezentúl álmomban .»a sokat vacsorázom; seprős boszorkány he yett Vranyáknét, amint ott áll a csónakká/ előtt é$ öklét rázza. Kövéren hatalmasan Vva- »»yáknésau . . Balatonja akartam menni a. tavaly nyáron s mar szabadkivétel előtt nézegettem a budapesti lapok hirdetéseit. Az egyik aztán nagyon megtetszett. Szólt pedig a hirdetés a következőképpen; „Olcsón nyaralhat fürdőn privátnál balatoni villában. Vranyákné. Cím . Tetszett a hirdetés, mert a címen az a lürdő szerepelt, ahová úgyis menni akartam, nem penzió és hotelhirdetés volt, u privát szó szolid . saládiasságot ígért s főleg, mert benne volt a s üvegben a számomra legbüvösebb s legvon- 'óbb szó is: „olcsó“. írtam Vranyálcnénak s postafordultával megjött a válasz. Füt, iát, csillagot, naponta ötszöri étkezést igért Vranyákné, akinek az írása kissé primitív volt ugyan, azt, hogy lesz, így irta: lessz, azt, hogv villa" úgy irta: „villa", de mit számit ez, ella- kem én szivresen egy halászkunyhóban is, sak tiszta szobám, rendes fekvőhelyem legyen, hiszen nem leszek én úgyse otthon sohasem. Bejelentettem hát Vranyáknénak érke- ésemet, amint, illik mondván, hogy úgy 2—ö netet töltök majd c.1 villájában és elindu'- i.im Mentem hosszú órákon «it Kolozsvárról egynesen Vranyáknéhozó Kilcncórds ut után hoítfáradtan beszélgetek a kalauzzal, aki sze- : eiicsere felvilágosított, hogy az a bizonyos Telep nem X fürdőn van, hanem, egy állomással előbb kell leszabni. Feltételes megállóhely — mondja — majd én segítek leadni a csomagot. Bánom is én, gondolom, ha nem is X fürdőhelyen van az a telep. Habár egy kis csárdást éreztem, mert hiszen Vranyákné hirdetésében kifejezetten az állott „Olcsón nyaraidat villában X fürdőn . No de sebaj. A vonat fenyvesek mellett robog, parányi villák integetnek és háttérben nagyon, hatalmasan, fehér vitorlásokkal pettyezve ott terül el a kék Baaton. Bánja is ilyenkor az ember, ha egy áldomással előbb kell leszabni. Megáll egy percre a vonat, a kalauz ledobálja bőröndjeimét s azon veszem raagam ászra, hogy ott állok X fürdőhely állomása helyett egy sínpár mellett, sehol egy lélek, csak . -a szél zug. Elkezdem kiabálni, hogy: Hordár, hordár! Kijön erre a távoli őrbázból egy ember s nevet erősen. — Hat kilométerrel odúbb - mondja titokzatosan. — Neai értem - felelem . — Ott van a hordár — feleli s már nevet hozzá. — X fürdőn. Ott aztán van dögivei.- — Hát nincs senki, aki elvinné a holmimat, a szállásomra? — Tán a Kis bácsi — felel az ember s hivja Kis bácsit. Előjön erre a forgalmista, épp ge- ieblyézett, megnéz s azt mondja: Most elvihetem, mert éppen holnap reggelig nincs vonatom. Hová megy a kisasszony? —. Vranyáknéhoz, a Sellő-utcába. Összenéz erre a két ember s úgy nevetnek, irt tuti*;*, valami jó viccet mou-lram volna. — A hirdetésre? -— kérdi Kis bácsi s fűzi a csomagot a gereblyére. — Arra — [eleiem s már mérges vagyok. Mit vihognak ezek rajtam? — Két pengőéi elviszem' így Kis bácsi. Hát éz nem valami olcsón kezdődik, de mit csináljak? Nem nyaralhatok' itt a sínek mellett. Elindulunk. Kedves kis villák mellett, olyanok, mint a meseházak. Vájjon melyik a Vra- nyáknéé? Egyik se. Hosszú, hosszú homokos utón megyünk, már a villák elmaradnak. Keskeny ösvényen ballagunk, Kiss Bácsi szuszog, mint eey jófajta lokomotív, engem valami gyanúiéin kezd piszkálni. Sás között haladunk, akkora varangyok ugrálnak el a lábunk előtt, joint egy- egy kisebb csirke. Utá’ora a varangyokat, a sarkam beíesülyed a föllba. ió volna valami isunyát mondani. Mond he '1 yettem Kis bácsi mert közbe kétszer is lecsúszik a gereblyéről a bőrönd. Végre feltűnik valami bázíéle épp a vízparton. Mikor közelebb erünk, látom, hogy egy fabódé, előtte hatalmas betűs tábla, rajta ez c fe’irás: „itt csolnakok bérelhetők, órára ötven fillér". A.z írás is, meg a helyesírás is tómerőa s mikor a ház előtt megjelenik egy szézötvenkilós asszonyság rózsaszín pangva iában, pokoli gyanúm támad. Kis bácsi mondja k; helyettem: Na itt á Vranyákné — s azzal ledobja a csomagot s tartja v. tenyerét Kifizetem 6 már el is tűnik. Vranyákné összecsapja a kezét. — Ni a vendég — szól barátságosan — mér nem teccett Írni? — Irtára. — Nem kaptam meg. Csak aztat kaptam meg, amibe azt teccet imi. hogy két hétig léceik itt lenni. De a napot nem irta meg. ~ A napot is megírtam. No de most legyen Szives mutassa meg a szobámat, mert nagyon fáradt vagyok. Ann az tilleti, én azt hittem, rogy maga X fürdőn lakik, mert úgy szólt a üirdetése. Á nem, — szólt Vranvákné s mosolyog, Iá- om, hogy elől egy foga hUuvvifc — a biMotés -27 szólt, hogy nyaralhat X fürdőn, cím X fürdő, Telep, A kisgyermek is tudj.: nogv- a lelep hitt kilométerre van a fürdőtől. — Lehet, hogy a balatoniak tudják, de én Erdélyben igazán nein tudhattam. — Csodálom szól Vranyákné — hát o kisasszony nem tanult földrajzot? Erre már nem felelek s 6 megy és nyitja ki a szoba ajtaját. Az ajtón nincs kilincs, csak egy deszkáiap az egész. — Most egy kis rendetlenség v an, raerthál nem kaptam meg az értesítést szól Vrnnyákné s kitárja az ajtót. Fejbeütve állok s nézem a „szobát". Pout ebbe a szobába kellett nekem utaznom sok- szá - kilométert. A széles, nagy Balaton partján pont ebbe a szörnyű Vranyáknéba kellett beleütköznöm. Tenyérnyi helyiség van előttem. Két egymásfölé epitett deszkalappal, amelyek — jól látom 1— a csónakok, téli szállásai. Meri Vranyákné „vilăja" csónakház, ezt már tudom. Az egyik deszkára piroscsikos dunyhát dobott, a szoba sarkában egy bádoglavor állványon, a falban két szeg, ablak nincs, szekrénynek, valami állványnak, ágynak, díványnak bire-hamva. És Vranyákné ártatlan Murillo-an- gyal mosollyal áll, százötvenkilósan, rózsaszín ruhában s ott akar engem altatni most napi hét pengőért a csónakjai helyén. — Lehet választani — mosolyog Vranyák- né — alhat fennt vagy lennt, mint a hálókocsiban. — Nem választok — felelem elfúlva. Csak nem képzeli, hogy itt maradok? Erre Vranyáknén a csodálkozás sora. — Miért nem? — kérdi gyermeki ártatlansággal — talán a szoba nem megfelelő? Talán kissé egyszerű?... Fz Vranyákné. Ez a szoba neki „egyszerű ". Magyarázom neki, hogy nem vagyok kényes. Hogy már laktam turistaházban sikirándulás- kor. Hogy aludtam földön tizedmagammal. De hét pengőért csónakházban, egy szál de.-zkan j nem alszom. — Napi ötszöri étkezést nyújtok — feleli i sértve. f — Ne nyújtson. Csak tisztességes szobát akarok. Tisztességes fekvőhelyet. — A kis Jézus jászojban aludt — szól kenetesen. — Adjon egy pohár tejet — mondom, hogv ne mondjak valami profanat erre — sna még nem ettem. — Nincs tejem — igy Vranyákné — most ment be érte a kislányom a fürdőbe. Nincs semmim se itthon. De hát mér nem marad kedveském? Ez a kedveském végleg feldühit. Felkapom ; a bőröndömet — de nehéz, nem csodálom Kis j bácsi káromkodásait, de ha az ember egy hó- > napi szabadságra megy, mégiscsak kell vinnie magával egyet-mást — és indulok előre vak- , tába. Vissza az ösvényen. — Kisasszony, maradjon! —süvít Vranyákné. — így nem lehet elmenni. Nem Indul vonat csak holnap reggel. — Bánom is én. Itt nem maradok egy percig se. Úgy vár vendéget, hogy egy pohár teje sincs itthon. — Ne heveskedjen — oktat Vranvákné —, nyugodtan it.t maradhat. Én a történtek után is J szívesen látom, habár látom, hogy nagyon fu- zsitos. Kötelessége itt maradni, mert maga miatt öt vendéget küldtem el. Nem is levelez- j íem mással, csak magával. A többieknek ab- J szolute nem válaszoltam. Mert én akárkit nem fogadok a házamba, nekem kislányom van. — Bánom., is én. — No, de csak nem megy' komolyan? Ezt nem lehet csinálni! Maga a szobát lekötötte, j Tessék nekem legalább egy hetet kifizetni! Engem maga miatt anyagi kár ért! — Nekem beszélhet. Megyek az utón, lihe- . gek. és átkozom magam. Az első villáig úgy üldöznek Vranyákné j szidalmai, mint gonosz kis koboldok. Ott esi- j nos kislány ül fekvőszéken a napon. Megállók í. izzadt homlokkal, lihegve s beszólok. — Drága kisasszony, jöjjön ide egy percre... Odajön s elmondom neki akadozva az egész históriát. Megértőén bólint. —■ Maga az idén a harmadik áldozat — szól —. ne búsuljon. Jöjjön be. Itt kipihenheti magát. Nagymama, nagymama! Jön a nagymama, Bemutatkozom s közben olyan vagyok, mint hároméves koromban, mikor eltörtem a rózsás csészémet és bőgni kezdtem. Zsokénak hívják a pesti kislányt, aki igy' vigasztal. — Mindjárt kap egy jó csésze kávét, aztán megfürdünk a Balatonban, majd felfrissül ak- í kor. Ma itt alszik az én szobámban, holnap tovább utazik. Ne búsuljon. Ami rosszul kezdődik, az jól végződik. Ez nem valami logikus, de elhiszem Zsóká- nak. Megiszom a kávét, hálálkodom, kirángatom a kofferből a trikómat s lemegyek Zsokéval a partra. Úszunk egy nagyot s egyszerre nagyon boldog leszek. Ott van még egy csontó pesti lány, fiatalok, jószivvel fogadnak s nevetnek rajta, hogv Kolozsvárról nont1 Vranyáknéhoz kellett jönnöm. Többen láttak a telepen s bámulták, hogy megint vendége akadt Vranyáknénak. Már-mír felejtem az egész kellemetlenséget, mikor megjelenik a strandon egy borzalmas hustörneg rózsaszínű trikóban. Vranyákné, sáppadok el s a rózsaszinkedvelő, félelmetes asz- j szony egyenesen odajön hozzám. i A kisasszonnyal van négyszemközti be* i sz-élniválóm -— mennydörög. — Mondja csak hangosan — felelem —, ns- S kém nincs magával semmi titkom. — Ahogy tetszik! — szólt. Hát csak azt aka- j rom mondani, hogy vagy kártérítést fizet nekem a kisasszony, vagy beperelem. — Pereljen be és hagyjon nyugodtan na- j pozni. ~ " ' I. Jöjjön el Ön is a Fészek-bár (Deák / crenc-ntca 53.) vasárnap rí. a.5 órai műsoros és táncos coctail-partijára. Szolid kávéházi árak. »/- Megszólal Zsóka: Vranyákné, Vranyákné, maga nagyon jól tudja, hogy magának nincs is engedélye arra, hogy vendéget fogadjon a házában, mert i/ csak csónakház. Ne legyen szemtelen. Mire Vranyákné: — A kisasszonyét szemtelenek. Elcsaltak a vendégemet! Zsóka jólnevelt lány, egyetemi hallgató, mit feleljen egy ilyen irtózatos Vranyáknénak? Mosolyog. Vranyákné feláll, recseg alatta a homok most csak a lábait látom, szörnyű kútoszlopokat, amelyek ienyegetően tornyosulnak felettem hiszen arra, hogy eltapossanak, mint egy férget.- Még számolunk. — szólt és bemegy u vízbe, mint egy fürdő elefánt. Elrontja a napunkat Vranyákné. Mondják a telep lakói, hogy mindig baj van vele. Átkokat szór a világra, vagy sít, de sosídcs nyugton. Engem pedig az egész telep nevet. Közben megérkezik Vranyákné lánya a tejjel. Kislány, nagy copffal, nagyon ijedtképü. Az anyja árnyékában nem is lehet más. Strandról hazamenet, újra hozzimiép Vranyákné, vizesen és félelmesen. —- Vagy fizet kártéritést, vagy beperelem — folytatja, aho! elhagyta. Pereljen drága Vranyákné— felelem szelíden - én is ismerem a törvényt s meglátjuk házzá a rövidebbet. Majd megnézik az urak u maga villáját s a maga kiadó szobáját Nagyot fognak dm nézni. Erre váratlan dolog történik, Vranvákné sírni kezd. Szabályosan sír, gyermekmódra. Most óriás, hároméves, kövér bébyhez hasonlít. — Nagyon szerencsétlen vagyok — zokogja megcsal <i férjem. L.s úgy vártam a kisasz- s/onvt. Még a kislányom is úgy várta. Gondn - luk a leveléből, hogy milyen finom uriböly. Lesz. Tejbe-vajba akartuk íürösztenk í.s olyan csúnyán viselkedett. Ha nem is marad itt, m ,• nálunk kellelt volna aludnia. Nem halt voínn Jsele, De ha ilyen hisztériás. ţ — Nézze Vranyákné, ne sértegessük egymást. J-.n nem. mondom meg, amit magáról gondolok maga ne mondja nekem, hogy hisztériás és ne fenyegetőzzön, hogy beperel. t — Nem lenyegetőzöm. Pedig beperelhetném ha akarnám . . . — Hát akarja . . . Í * ----- Nem akarom, mert áldott szivem van. De a tanácsosék még megkeserülík ezt a mai napot mert elcsalták a vendégemet. — Nézze Vranyákné, ha nc-m akar magának ( kellemetlenséget, kérjen szépen bocsánatot a , tanácsoséktól. Én kértem, hogy ma befogadjanak, eszük ágában sem volt hívni, vagy pláne elcsalni. Hagyjon nekik békét, de nekem is, jó? ! , Nézem ahogy zokog s még hozzteszem: j — Azért kérem erre, mert szeretem a bé- 1 kességet s mert maga nem is lehet rossz asz- } szony . .- Ügy-e? — zokogja Vranyákné a rózsaszínű trikóban. - -Higyjeel, kedveském, hogy nem is vagyok rossz, csak ez az áldott jó szivem az oka mindennek. Ls az, hogy megcsal az uram .Kispesten egy szeméttel, egy utolsó kis sze- i métte! . . Piriké menj innen, ne lábatlanJ kodj . . . I A Vranyik-csemete eltűnik ijedten s Vranyákné talán még most is zokog a Balaton part- ; ján, mert hogy az ura megcsalja s hogy neki j olyan áldott jó szive ran . . . MARTON LILI. Bözödi népmesék: Három hazuggá Bözödi Gyö Vöt eccör, hol vét, hol nem vót, hetethétor- szágon is túl vót, vót éggy embör. Annak vót éggy fij'a. Ojan hazug vót, hogy ahányat lépett, annyit hazudott, még kettővel többet. Úgy is hitták, hogv hazug. Másik neve Pista lőtt vóna, de elnevezték hazugnak. Aszmongva az apja neki: nem jobb vóna, ha a hazugsággal fölhagynál s ciógozni fognál? Aszmongva: apám. én a hazugságommal níccságos ur löszök. Megindult szöröncse próbálni. Amind mönt. möndögelt, hát lássa, éggy legén monyon vélie szömbe. Ésszetálálkoztak s kezet fognak é.gy- gyütt. Aszmongva a legénnek, hogy há mere ‘indutál? — En monyok, aszmongva, s2öröncse- pró’oálni. — Hát, aszmongya, te a szót tudod-é isméfölni? — Én igön, aszmongya. — Na, akko gyere, mönnyünk éggyütt. Mönnek ketten, utaznak ketten. Amind utaznak ketten, há mennek, möndögelnek, hát eccör éggy négylovas hintó monyon véllök szömbe. Benne ült az alispán. Mikor égymásmellé kerütek, megállit- íassa a lovakot az alispán, aszmongy a a hazugnak, hogy: ha honnat jőtök? — Mű Pesről, aszmongya. ■— A nem igaz, aszmongya, me arafelé mentek. — Mü Pesrői jövünk, aszmon- gva. Aszmongya az alispán: no, aszmongya, ha Pesről jőtök, há mi hir van Pestön? — Egyéb nincsen, aszmongya, Pes fölött akkora madár r epe söl, az éggyik szárnyra Buda fölött van, a másik szárnya itt van. Aszmongya a zalispán: nem igaz, aszmongya, huszonötöt veretök a fenekedre. Lehuzatta s veretett huszonötöt a fenekibe. Aszmongya: nem báj, aszmongya, me monyok a kirájhoz, aszmongya. A kirájnak panaszt toszok, hogyr ingom ártatlanul megve- rettél. Végin megjed az alispán; aj fene egye meg, ha eimönyön a kirájhoz, a kirój ötöt megbünteti. Aszmongya a másiknak: hát igaz, aszmongya, Pesről jőnek? — Igaz, aszmongya. — Hát igaz az, aszmongyra akkora mádár van Pest fölött? — Nem tudom uram, aszmongya, nem láttam, de láttam, akkora toiás vau, aszmongya, háromszáz embör vasruddal emeli s nem tuggyák megmozdítani. Há meggondolkozik az alispán, gondója má- gába. az a nagy tojás annak a. nagy madárnak kel! lögyon a tojássá. A hazudnak adott haccáz forintot, ne mönnyön a kirájhoz panaszra. Aszmongya a hazug a másiknak: np már éggy bolondot kaptam! Möntek tovább. Amind möndögelnek tovább, há megint éggy' négylovas hintó monyon véllök szömbe. Abba ült a főispán. Meglássa, mijen két derék legén mönyön vele szömbe, mikor egymás mellé kerülnek, megálliltassa a lovakat. Aszmongva: honnat jőtök? Aszmongya a hazug: mü Pesről. — Nem igaz, aszmongya, hisze ara möntök! — Mii onnat jövünk, aszmongya, Pesről. — No ha Pesről jőtök, mi liir van Festőn? — Egyéb semmi sincsen, a Duna vize meggyűlt s fenékig ér. Aszmongya a főispán: nem igaz« aszmongva« huszonötöt ve•gy gyűjtése retök a fenekedbe! Lehuzatta s veretett huszonötöt a fenekibe. Aszmongya: nem baj, fő- mönyök a kirájhoz, aszmongya, a kirájnak megpanaszolom, ingom ártatlanul megverettél. A főispán rendelkezni kezd; áj meg, a fene egye meg; főmönyön a kirájhoz s ingom a kiríj megbüntet. Aszmongya a másiknak: igaz. Pestről jőnek? — Igaz, aszmongya, — Hát, aszmongya, igaz, hogy a Duna vize meggyűlt? — Nem tudom uram, igaz-e, nem láttam, aszmongya, de az igaz, aszmongya, Pest között az utakon amryi a sült hal, hogy a sült haltól nem lehet járni. Lápáttal hánnyák el a sült halat, annyi a sült hal az utakon. A főispán meggondolkozik, gondója magába, áj meg, me igaz lehet, a viz ahogy' meggyűlt, hát azt a sült halat a viz hányta ki magából. Az is adott haccáz forintot a hazugnak, ne mönnyön a kirájhoz panaszra. No má kaptak ezörkéccáz forintot Möntek tovább. Amin mönnek tovább, megint éggy' négylovas hintó mönytón véllök szömbe. Abba ült a szógabiró. Meglássa, mijen két betyár mönyön vélte szömbe, megállittassa a lovakot. Ászt kérdi: magok honnat jőnek? Aszmongya a hazug; mü Pestről. — A nem iga2, aszmongya, ara mönnek. — Mü onnat jövünk, aszmongya, Pesről. —• No há ha Pesről jönnek, mongyra meg, mi hir van Pestön? — Egyebet nem tudok, aszmongya, meghót a Jézus Krisz tus, aszmongyra. Aszmongya a szógabiró: nem igaz, aszóngva, huszonötöt veretök a feneked re, hazucc! Lehuzatta s veretött huszonötöt a fenekibe. Aszmonta, hogy' nem baj, me mö nytók a kirájhoz, toszok panaszt a kirájnak, hogyr ingem ártatlanul megverettél. A szógabiró gondókozni kezdőit; áj meg, me ha főmönyön a kirájhoz, ingom a kiráj megbüntet. ezér. Aszmongya a másiknak, hogy hál igaz, aszmongya, magok Pesről jőnek? — Igaz, aszmongyra. — Hát igaz, aszmongyra, meghót a Jézus Krisztus? — Én nem tudom, uram. aszmongya, nem láttam, aszmongya, de ászt láttam, hogy' az angyalok min feketébe vadnak otözve s abba repösölnek Pest fölött. A szógabiró gondója mágába; áj meg, me ezök asztoí kell, hogv • gyászoják, azér vadnak feketébe. Adott haccáz .forintot az is a hazugnak, csak .ne mönnyön. a kirájhoz panaszra. Möntek ketten, utaztak tovább. Elosztották a pénzt- Aszmongya a hazug ra másiknak: immár, aszmongyra, pénzünk elég van, aszmongyra, mönnydink bé éggyr városba. Bémöntek éggy' városba. Indítottak egeyr üzletöt. No van nekik bóttvok, nyitottak botot, bóttyuk van most már. Járlak ede vásárolni sokan. Bémönt éggy szép küsasszon vásárolni. A hazug úgy lebeszélte a küsasszont, hogy ott maratt neki feleségnek. Odavitte az apjának mindön vagyonv- nvát. Másikot tették bótosinasnak, belőlle lőtt náccságos ur. Még a máji napig él, ha meg nem liót. (Mondotta Bdgvi János 66 éves, Közöd, 1942.)
