Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-25 / 93. szám
1*4 2 április 2 5. ELLENZÉK „3 Az rílábbi levele* Tamási Áron intézte hozzám, akihez némcsak régi és igaz barátság, megbecsülés és tisztelet fűz, hanem ki. obségi életünk számos közös vívódása és munkája során megismertem benne a tiszta és igaz magyart, aki mindég a maga leljességében, meghátrálás nélkül iudla. élni azt az éle et, amelyet a sors reá es reánk szabott. Én is jelen voltam az erdélyi magyar szellemiség ama társaságában, ahol Tamási Áron férfias nyíltsággal vállalta azt a lépését, amely őt annakidején a kolozsvári Unió páholyába vi te.. Mély megrendüléssel hallgattuk felemelő vallomást ét elét. és változatlan barátságunkról, ragaszkodásunkról és tiszteletünkről biztosítottuk őt. Most, amikor a szabadkőmütvp'ügy újabb zajlásai során Tamási Áron nemcsak barátai körében, hanem a magyar közvélemény előtt is meg óhajtja tenni férfias hl vallását, meg vagyok győződve arról, hogy levele mindazok lelkében, akik megbecsülik és értékelni tudják a napjainkban, sajnos oly ritka féldemnélkuH őszinteségét és becsülete, nyílt kiállást, azoknak a lelkében is ugyanolyan, érzelmeké1 kelt, mint amilyeneket két évvel ezelőtt szóbeli megnyilvánulása mindannyiunklmn keltett. VITA NÁNDOR. Tamási Áron levele KEDVES BARÁTOM! . >t | , Nehezen tudok leszokni arról az éberségről, amelyet a kisebbségi húsz esztendő lokozott mértékben kifejlesztett bennem. így esett meg, hogy élénk figyelemmel kísértem azt a kutató és tisztogató hadjáratot is, mely a szabadkőmivesek k ezrek e- rltése céljából a közelmúltban folyt. Őszintén szólva, néha örültem is ennek a társadalmi felhőszakadásnak. Nem gondoltam ugyanis, hogy ily mérhetetlen idealizmus és javiió szenvedély lappang még kebleink- ben! Bizonyára csak az alkalom hiányzik ahhoz, hogy a most megmutatkozott erkölcsi és szellemi erő olyan sorsdöntő kérdésekben is feltörjön, mini például a földbirtokre- fcrm, a telepítés, vagy a népegészségügy. Egyedül azon sajnálkozom, hogy a sok indulat egyelőre kevés eredményt hozott. Pedig a társadalmi béke és a megoldásra várakozó töméntelen feladat egyaránt megkívánná, hogy ennek a „szabadkőmives fantoménak csakugyan a végére járjunk. Hyen indokból határoztam el, hogy korábbi szándékomnak megfelelően, most már megírom Hozzád ezt a levelet; s egyben arra is megkérlek, hogy a mostani aránylagos szélcsendben bocsásd azt közre. Közel két évvel ezelőtt, a fiatal erdélyi szellemiség szépszámú képviselői jelenlétében, én már szóban és ünnepélyes formában elmondtam mindazt, ami ennek a levélnek lényege. Te is jelen voltál abban a gyülekezetben, melynek színe előtt őszintén megmondtam, amit különben sem titkoltam soha. Megmondtam, hogy az 193G-ik esztendőben beléptem a kolozsvári „Unió" páholyba. Arra a biztatásra tettem, hogy a páholy megfelelő keret lesz olyan munka számára, melyet az erdélyi magyarság belső erősítése és védelme céljából folytatnunk kell. Egyedül ez érdekelt engem és semmi más. Nem kutattam, hogy kik a páholy tagjai; s a szab a ri k cím i v es mozgalom története és bűnei sem érdekeltek. Egy alkalmat és keretet kínáltak arra, hogy kisebbségi sorsban a magyarságért ott is munkát vállalni és folytatni tudjak. Erőteljes és izzó magyar mozgalmat vártam, Ehelyett azonban azt kellett látnom, hogy a társaság gyakorlati munkája jótékonyságban jóformán kimerül; szellemi téren pedig nem haladja túl azt a színvonalat és tartalmat, melyet egy felnőttekből alakult önképzőkör bárhol kifejthet. Nélkülöző gyermekeket tápláltak, szegényeken segítettek és magyar munkanélkülieket juttattak keresethez. Szokványos kérdésekről hangzottak el elődások, melyeknek tartalmát és okfejtését újságokból, folyóiratokból, vagy könyvekből is elolvashattuk volna. Én becsülöm, alti szegényeken és esetteken segít; szeretem a tudni akarót és a széplelket is. De engem ez a munka nem elégített ki. Nem elégített ki, mert szerintem jótékonysággal nem lehet megváltoztatta a társadalom szocáüs igazságbalanságait; szokványos előadásokkal pedig nem lehet eszményibb egyéniséget nevelni. Az én felfogásom húsz éven keresztül, könyvekben, írásban és szóban, mindig változatlanul az volt, hogy világnézetünk egyetlen alapja a magyarság, melynek társadalmát a jellem, a tehetség és a hasznos munka alapján kell ujjáren- áeznü. A jótékonyságon és az önképzőkörön túl én ennek a magyar és emberi eszménynek szerettem volna a páholyban is szellemi hevületet szerezni. Az első esztendőkben meg is próbáltam, hogy ilyen értelemben tüzet csiholjak a magyar jótékonyságból és az emberi értelemből. B© kellett látnom azonban, hogy bank- igazgatókból, vagyongyiijtő és ál- lástszerző emberekből kellő tüzet csiholni nem lehet, Sem a páholyban nem lehetett, sem máshol nem lehel, kedves Barátom! Igyhát nem tehettem mást, mint 1935-ben feladtam a reménytelen harcot. A tagokat, akiket azután vettek fel, már nem is ismertem; a páholy betiltását újságból tudtam meg. Ebből lett hát a „mumus *, mely időről-időre megjelenik és riadalmat idéz elő. Engem azonban nem csal meg, hogy bárhogy kifestik és bárhogy teleaggatják irtó szerszámokkal őt. Tapasztalatból tudom, hogy elvénhedt kísértet már, akire csak az kiabál, aki a hangjával fel akar tűnni. Már a harmincas esztendőkben is, amikor én személyesen találkoztam véle: már akkor is beteges öreg volt. Általában szerette és a helyeslés olajával kenegette az a társadalmi rendet, ami akkor uralkodó volt: a páholyban éppen úgy, mint azon kivül. Ezt a társadalmi rendet az anyagelvüség és az elferdült emberi eszmények jelképezték. Vagyis a jómód a vagyon és a pozíció szerint állt a világ és biráltattak az emberek; s „eszményeikben" a tők© és a haszon uralkodtak. És ma?í A vágy erős és a szellem munkálkodik azon, hogy társadalmunk igazságtalanságait megszüntessük s hogy hősi és minőségi magyarságot teremtsünk. De mégis önmagunkat csalnék meg, ha azt mondanék, hogy ma már nem a vagyon, a jómód és a pozíció szerint áll nálunk a világ és bíráltainak meg az emberek; s hazudnánk akkor is, ha a tőkét és a hasznot kisebb tényezőnek minősítenek, mint az erkölcsi és szellemi erőt. Akárhogyan is áll azonban a do~ f íog, az elmondottak után föl kell vetnem magamnak egy kérdést. Ez a kérdés pedig arra vonatkozik, hogy miképpen Ítélem meg mindazt, amit tettem? Nem a szabadkőmivességet, melynek ismeretére most még kevésbé vágyódom, mint valaha. Hanem egyszerűen azt, amit. én tettem. Kedves Barátom! Ha el tudnék képzelni olyan magyar társadalmat, vágj' am béri közösséget, melyben az én húszéves munkámat ntszélre lehetne dobni, akkor ietenném a tollat, mert reménytelennek tartanék mindent. Engem azonban © nehéz idők kirívó és rontó jelenségei nem tévesztenek meg. Tudom, hogy mit állt ki itt Erdélyben húsz évig a magyarság; a magyar falu, az iparos, a munkás és a szellem! Ez a magyar fajta erős, értelmes és okos. Mint magyart s mint embert egyaránt buzgalom szolgálni és tanítani öt s tanulni i tőle. Ez a hevület vitt a páholy kertébe is engem; s ez a hevület iratl í meg velem Ábel mellett Surgyélánt is, éppen abban az esztendőben, araikor a páholyban is érdemesnek tartottam meg a harcot- Az embernek nem egyformán sikerülnek a í ;ele kedetei, de a szándék és a cél a sikertelen cselekedetet is fölemeli! Er délyt is vállaltam, pedig a magyarországi olvasók és megbecsülök segítsége nélkül utszéien kóborolhattam volna azzal, amit Etfély nekem anyagiakban adott! Nem panaszkép pen mondom ezt, csak az irodalomtörténet számára, Éppen eléggé szegény es nyomorgatott volt ahhoz,, semhogy földi javakat adhasson azoknak is, akik őt legjobban szeret ték! ŞLa sorsára és szegénységére emlékezem, megtagadhatom e azt, ami magyar szempontból hasznos és a nyomorúságban emberi veit: akár a páholyban láttam azt, akár azon kívül? A múlton, mely kisebbségi sorsunk előtt folyt, ítéljen az, aki. jc. ismeri azt a múltat. Én csak abban Ítélhetek, amit láttam és tudok, át. én Ítéletem azonban nem „korcs/ mén" alapszik, melynek visszásságai és kufárjai elmúlnak, hanem olyan eszményeken, melyek nélkül igazságos és alkotó társadalom nem élhet. Ilyen alapon még a „koreszme" elüti eltemettem a szabadkőmives mozgalmat és keretet, hiszen az én társadalmi eszményem szolgálatára gyenge és alkalmatlan volt. Azokat a magyar embereket azonban, akik valami jót és hasznosat tettek, soha sem tagadom meg. Ez nemcsak becsület dolga, hanem az erkölcsi tör vényé is, mely szerint az igazságtalan ítélet egyszer visszaszáll arra, aki cselekszi. Ennyit akartam elmendani Neked,, kedves Barátom. Neked, kivel hosz- szu esztendők magyar gondja és munkája hozott testvéri közösségbe, s Rajtad keresztül a magyar lelkiis- m ereinek, mely mindnyájunk számára láthatatlan szivében hordozza az ítéletet és a jutalmat. Kolozsvárott, 1912 április 22. Bündig igaz híved és barátod: i'Ä.::. TAMÁSI ÁRON. A miniszterelnök Erdélyben Kállay Miklós miniszterelnök a kormány tagjainak kíséretében ma lép elsoizben kormányfői minőségében Erdély földjére. Útja az erdélyi magyar élet egyik legégetőbb pontjához — a dáda—szgreţialvai vasúthoz — vezet. Az erdélyi problémák ott tömörülnek és a keSzfefö ut a székely- ség útja lesz a jobb jövendő felé. A kormányfő miniszteréivel minden bizonnyal meg fogja érezni az elfojtott élet lüktetését, amely Szeretfal- vánál keres magának tért és életlehetőséget. Este érkeznek a magas vendégek Kolozsvárra, sziikebb hazánk fővárosába, ahol meleg testvéri szeretet és bizalom fogadja őket. A miniszterelnöknek és munkatársainak alkalmuk nyilik a közvetlen tapasztalaton át megismerni Erdélyt, kívánságainkat, bajainkat és... erőnket, amelyet bizalommal és minden áldozatra készen állítunk az ők bölcs vezetése alatt álló hazánk szolgálatába* A kormány férfiak látogatásáról az alábbi jelentések számolnak, be: Az Erdélyi Párt tagjai m. minisztopelnök ki®épetéfe©íi BUDAPEST, április 25. Az Ellenzék munkatársa távbeszélőn jelenti: Pénteken este az Erdélybe induló különvonattal az Erdélyi Párt részéről is számosán utaztak a déda-—szerei falvai vasútépítés megtek'n- tésére: Teleki Béla gróf pártelnök, Miké Imre dr, politikai főtitkár, Albrecht Dezső ügyvezető alel nők, Ember Géza, a párt képviselő csoportjának elnöke... valamint a párt közlekedésügyi bizottságba beválasztott tagjai: K;ss Kálmán, Braunecker Antal báró, Pálffy Károly és Figus Iliniji Albert országgyűlési képviselők, fíeke Ödön és Kolumbán József országgyűlési képviselők a hely szitum- csatlakoznak a miniszterelnök kíséretéhez. £k minisstepelsiök kolozsvári látogatásának pipogpamja KOLOZSVÁR, ápril'-s 25. Kállay Miklós miniszterelnök, Varga József dr. közlekedésügyi miniszter, báró Bánffij Dániel földművelésügyi miniszter, Antal István tárcanélküli miniszter, Zsndely Ferenc államtitkár, gróf Teleki. Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke és kíséretük szombaton Iejete 7 órakor érkeznek Kolozsvárra a déda—-szerétfalvai vasútvonal megtekintése után. Az állomáson a hatóságok képviselői fogadják a vendégeket, akiknek tiszteletére este 7 órakor a fo'spán teát ad. A miniszterelnök és kísérete ezután résztvesz a Nelmzeti Színház ünnepi Bizánc előadásán. Az előadáson csak m^olüvottcds pdenhetnek meg. A diszelőr adás után a Központi Szállóban varsora lesz, amelyen az Erdélyi Párt Kolozsváron lakó országgyűlési képviselői teljes számban résztvesznek. A miniszterelnök és kísérete ezután visszahajtat a pályaudvarra, ahol a Lék motoros on töltik az éjszakát A mimsztef elnök vasárnap reggel résztvesz a Piarista-templom diákmiséjén Délelőtt 10 óraltor az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyletet látogatja még «is mégtek rUi az egyesület egyes ügyosztályait 11 órakor a vármegyeházán a különböző küldöttségeket fogadja. Elsőnek az Ft délyi Párt küldöttsége jelenik meg a mi mszterihiöh előtt. Ezután az Erdélyi P írt székelyföldi küldöttségét fogadja, amely nek vezetője, dr. Kolumbán József országos alelnök, a Székelyföld villamosít ása ügyében tesz nagy fontosságú előterjesztést. A következő küldöttség a munkaügy intézmények küldöttsége, amelyben, öt munkaügyi intézmény vesz részi: a murr kakamara, az Erdélyi Párt kolozsvár munkásszakosztálya, <t Nemzifi Mim/alközpont, a Hivatásszervezet és Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazót tak képviselői. Fogadja továbbá a hóstói föld őszek küldöttségét, az Iparos Eg\let képviselőit, a Baross Szövetség küldöttségét és más küldöttségeket. Délben cgy- tálas közebéd lesz, amely utári a. miniszterelnök és kísérete) visszautazik a fóvárosba. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg választékosabb kivitelig, lego* esóbban az „ELLENZÉK^ könyvesboltjában, Kolozsvár, Mátyás király- tér 9- szám. Myiít és fezáa beszéli m kolozsvári szabadkőműves Joiogban
