Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-17 / 86. szám

>mi« i* J* H.*3 ev kancellár kőszenei] inoit^oü egykori kolozsvári treieri iiaiiársá o«k egy fégi leivtelérf Ami kör a nagy német nép megindult az WJ világtörténelem színpadán, hogy fegy­verrel is utat nyisson magának és bará' fainak az uj éleibe, lét joga nk biztosítá­sára. Akkoriban világháborúi játrt embe­rek hajoltak a hadijelentések fölé, öreg, reszkető kézzel keresgélték a sárgult tér­képeken a helységneveket, városokat é® folyókat, hegyeket és mocsarakat Sze­dők könnybe lábadt, mégis végighuzták ujjúkat a kanyargós Búgon s a többin, mindent ismertek a környéken, még a ta­nyákat és gázdókat is, hiszen valamikor, nem egészen egy emberöltővel előbb ma* guk is ott járták a hadak útját „ ll^si esnSéÍÉ€?Sc nyomáig»*., Munkához tört magyar polgáremberek szedték elő rég katonaieveleiket, szolgá­lati emlékeiket, bajtársi fényképeiket, ki- 1 tüntetéseiket. Úgyszólván: nagyobbára a múltban éltek; nappal végezték a mun­kát, de p henőjukben már visszakalandoz" tak a régi harcterekre, rajvonalakba, az állóharcok kedves hangulatába, a halállal szembenéző emberek bajtársi közösségébe. Fekete Sándor kolozsvári lakos is így tett. Simogató kézzel előszedte a régi le­veleket, tábori lapokat, idegen föleiről küldött fényképekét, a selyempapubo! óvatosan kigöngyölte kitüntetéseit: a bronz keresztet, a Károly csapatkeresztet és a bolgár háborús emlékérmet, am ţ ro­konunktól és szövetségesünktől kapott.  iáiról, az erdélyi irodalom úttörői és Pe- tőfi-ereklyék fényképei közül leakasztotta a bekeretezett szolgálati emléket. Elnézte hosszasan. S ahogy forgatta, lapozgatta sa­ját múltját, a szenvedésekkel és hősi nél­külözésekkel teli négy esztendőt s nézeget- fényképeit, amelvek»"' dék és közösek, német és bolgár kanmaK . állanak kedélyesen, egymásra mosolyog* i va, különös ötlete támadt: elhatározta, ; bog}' sokszorosittatja ezeket a fényképe- j két. Á helyreigazító történelem v sşzafor . dúlt oda, ahol kicsavarták vök kezükből a sorsalakitást; mert. lé,.». \ közös cső- i portképeken szereplő három nemzet ma ismét egy áttörhetetlén arcvonalat alkot, , magyar, bolgár, német egy célért küzd és j áldoz. Sokszorosítani kell ezeket a fény­képeket és odaadni a német és bolgár baj- íársakraak. hátha a mai hadba induló fia­talok felismerik édesapjukat, bátyjukat, rokonukat azokban a kedélyes magyar huszárokban, német tüzérekben, gyalogo­sokban. műszak akban, S amint igy szemlelgeti, válogatja a fényképeket s olvasgatja hátlapjukon a feljegyzéseket, a várost és a keltezést, ért­hető ámulattal fedezi fel, hogy üz egyik képén magával Hiúár Adolf» fed, a német birodalom nagy Vezérével van együtt. &mU:f¥%mí<L Laláik OK&sa Egy szem pillanatig összefutott szeme előtt a világ. Aztán tisztulni kezd a kép: Látta: Monasztir, Macedón'a fővárosa. 1916 február hava. Magyar, német és bolgár csapalok vannak elszállásolva. A három nép fiai ill-ott csoportokba verődve be’ Ézélgetnek, zenélnek, szórakoznak. Amott is égy Ids csoport megy az egyik szűk sikátoron. Lukács Lajos öreg népfel­kelő hallgatagon megy közöttük. Haza- gondol a háromszéki Galántára. Csak né­ha szó! a társalgásba. Egy vigkedélyü né­met lovas meg-megigazít ja feje tetején ér­dekes, lapos sapkáját. Szakállas, bajuszos öreg német tüzér m «deliképpen meg akar magyarázni valamit egy pödröttbajuszu bolgár huszárnak. De a derék német csak németül tud. a bolgár bolgárul ért. Mégis mosolyognak, bólogatnak: hogyne értenék egymást, hiszen együtt indultak harcba., egy bélért, azt valamennyien nagyon jól tudják, egyéb minden eltörpül emellett, tehát könnyen megérthető. Nagy szakállas bolgár gyalogos lépeget velük; szép borot­vált arcú. vékony bafuszu,. Otthon népte" uitó, itt kitűnő hajtass. Megtámogatott Eekeíe Sándor most nézí-riéa a bny képet. Ismét egy gondolata támad: tíí ß fényképet, mint történelmi bizonyítthot, e/ kelt küldeni magának a nőmét nép F> serének. De aztán mégis három levelét ir, mányzónák, egyet tfitlér vezérnek, a bar” madifmt Borisz bolgár királynak, mind­egyikben egy*egy fényképet is küld, bizo­nyítékául az akkori és mai bajtáre asaág azonosságának. Az első kettőt maga irta meg. A harma­dikkal azonban egy kis nehézsége volt, mert — szégyen, de valóság — azóta el­felejtette a bolgár beszédet. így hát fran­ciául kellett megirni a levelet. Nagyol bámult a postai t sztvisólö, ami­kor az egyszerű feladóvevényen, ahol polgár hangzású nevek szoktak szerepel­ni, megpillantja i címzetteket. A három levél útnak indult. Nem&&ké'­ra megjött rá az első válassz A kormány zó kabinetirodája küldte. „ Örömét fejezte ki kedves 68dopuzny ért. Kevéssel később megjött a másodifc is. A balsarkán csak ágy néír áll, ameíg , forradalma1 jelené? fUtTer "%doTp!ys£J í mélyi t'fkára hálás köszönetét fejezte j ki Fekete Sándornak, úmiért küldemér nyével igaz örömet szerzett-.a Vezérnek. A fénykép pedig, s hátára jégyzétt útba igazitásokkaL bizonyára megkezdte kör’ útját, amig igazolják: valóban a Vezér-e az a csillogőszeiaü német legény, aki olyaa örömmel szemlélte együtt a magyar. Be­met és bolgár fiukat. Fekete Sándor most várja a harmad k levelet. Bizonyára mégjön az is — véli —, mert a bolgárok királya is valószínű örvend eg}7 képnek, amely a mai szövet ségesek régjl saövéteégér©! béSÉél. Fekete Sándor ma is emlékszik minden napra, ami 1915 júniusától, besorozáaától kezdve anny' újat hozott neld. Ma is tud­ja minden tisztjének nevét, rangját, nőt kitüntetését is. A három hónapi tisztes­iskola és kiképzés után a piros nadrágot csukaisizürkóvel cserélték fel, Úrvacsorát osztottak nekik, négyszögbe álltak a lak­tanya udvarán Nagyszebenben. Még ssasre emlékszik? A szentbeszédre, a búcsúztató és ídkteitő szavakra, 3 könnyes szemmel elénekelt Hkumiszra. S á virâgfpzcrek^eî feidiiszitett katonavcaai lassan kigördül a lobogódiszbe öltöztetett pályaudvarról. Katonazene, kendőt lobogtató leányok... Máriaradnán már télt kosarukkal köny= nyes szemű asszonyok sietnek a kis ideig vakvágányra tolt szerelvényhez, bőségesen megvendégelik a katonákat, mert ..hátha akad valahol valaki, aki ad egy szélet ke­nyeret idegen földön járó, szegény Luk­nak. férjüknek44. Kevévárán kapják az első ágyulövést. Szemendria szerb városka következik. Ne­mét táborban szállnak meg. A kettős ágyakban felül némef fiú hál, alul ma­gyar. Üszküb után. Krakkó jön. a régi szerb, bolgár és román határ ütközőpont­ja. Itt találkoznak az alsó bolgár csapa­tokkal. — Na írét, na trail Vissza, sfasza! —. kiáltják a bolgár gyerekek. — ‘F&véJbb nem. lehet. Ott már ellenség van. Á bolgárok berbécsgulyááeal, zenével és tánccal, mélyén bagó dudával ««olgáltak magyar vendégeiknek. Velecen egy bolgár alezredes könnyezve öt ehe magához és rrwgy t&nj], beszélt né* lük, szegény, ahogy tudott, megtanulheüoAt & habom idai4\. Prilepen. német vonáitoszlop érte utol őket a felvette csomagjaikat, málháikat. S végre 1-916 februárjában snegérkezí^; Mo- na»at;Tba, ebbe a toriig—görög—bolgár városba44. Itt történt az a nevezetéé talál­kozó. Különben az egész déli haáwáotc- reu együtt voltak, égyssaá-íi mcJlsălt és egy­másért éh-ek magyarok, nóauetek és bob gár ok. Április már Stájerországban találja. Őszire a bukovinai hadszíntérre mennek, — Olyan árvák voltunk akkor —- mondja Fekete — a csúfh~fajták közök, idegen földön, ellenség előtt. S csak az volt a miénk, amit fegyverrel kiharcol- tunk. ^ ? 1918 Kadautzban találja: Az öt székely falu asszonyai abban az ’dobon katonákat kértek me-*©! munkára, ő is közéjük ke­rült. Itt ismerkedett meg külföldön rekedt testvéreinkkel, »kik „teherkének“ és „kis- f eh érkének“ nevezték az ezüst pénzünket. Később, asnikor 1941 "ben a székelyeket Bács^ddékre hazatelepítették, a kolossr^ári pályaudvaron még találkozott olyan szé­kely asszonyokkal, akiket akkor leányocs­káknak í&nsert. Innen a délnyugat1 had* színtérre került, Asiago mellé, ahoi Pap ániel, & román hadsereg égy'b ké&öu >• sbornoka volt a fölöttese. ( Az összeomláskor részivé t’ a kr.i->zni emzetőrségben, majd a Székely áh ban. így került a románok, csehek e- ötösek s zori tójába, később Laj-taujfaiu' ,a, Nyugatma gyarország védd merő, vég a- rluraszombatra. Felkerült Budapestre észtvett a rendfenntartásban, amikor Kivonuló románok Újpest polgári íágával szereltetik le a magyar iparvaitfc átok berendezését és elvisz-k az ország Itt küzd egészen addig, arnig Horiíj' Miklós fővezér bevonul Budapestre 5 v képpen helyreállítja a magyar élet remi jói. 1 így kanyarog a® --síben sori , (!*•/ MBBBsaia«MB a ■ mmmm mamomeaţi ‘ ,w‘ ’ Két éw * léséit MAROSVÁSÁRHELY, április 17. Az Ítélőtábla most foglalkozott a dikszérc daé törvéayszék által szaa&dékos embei ölese rí tiz évi í egyházra ítélt L-yorg-j M\a • tyás csikói ad aradi erdőar feiebbvitei- íi gyébe». György Mátyás egy korcsmái verekedés alkalmával agyonszurt egy Kiss János nevű gü£dá< A tábla átminősítette a vádat és erős fel­indulásban elkövetőt emberölésért két évé f egy kasra ítélte az erdoőrt. A bünte- •lést a vimgáiati fogságban eltöltött idő­vel k töltöttnek vették és ss erdődet sxa badlábra helyezték. A Aét flimj® Mim lány» nagy kalandL íJAtssa az Szivá.3íüŐ€^ kedves kis vígjátékot s&atatott be a2 Egyetem-mozgó, Hősnője egy kis pincéi lány., aki mindenképpen Párisba szeretne jut­ni, természetesen,, mint lehetőleg milliomo- férj ifjú felesége. Célja érdekében megkockás tat minden lehető és lehetetlen eszközt s ezer­nyi, mulaisigosabbnái-siulaíságosabb iaJsncí után végülis felülkerekedik benne a lelkiisrae- ret és a kis város egyetemének, görög tanár­jának lesz a felesége, annak, akit igazán sze­ret. Joan Blondell elragaió kedvességgel iáissza a kislányt, aki Newyorkbaa éli át nagy kaiandját Partnere a természetes és egyszerű Msívyn £; í glas. Jók a töh'ü szereplők is. A főni Le*éra: gondtalan szórakozást jeí-sr hali említenünk az Egyetem uj UPÄ hir^ió'ái, amely a szokottnál is bravnretai b háborús felvételekkel ejti csodálatban a nézőt. \ -aj Szereti a kalandokat? Ag exotikumot? Az izgalmas történeteket? * Akkor nézze meg az évad leg­érdekesebb filmjét: ítél a dzsungel .42 aj olasz filmgyár\ás remekel Bemutatja s hí Havasi növényekből készült kiváló ital a Köpus-likdp I magyarul is. Most éppeu Fekete or J s 18 éves magyar fiúval értekezik«;» j | dolgokról. I £ j Amint a kis társaság előbukkan jut- ' casarkon, szép szál német altiszt ik I I elő. övén baloldalt oldal fegyver lójb- | 1 oJdalt szolgálati pisztoly. Fején air I S mert csúcsos rohamssak, szürke ’ 1 naj bevonva, hogy ne csillogjon, mth ! J hon, katonai díszszemlén. Rajta egjae,* í jegy: 146, A bárom nemzet hat derék fia tiet- J tudón köszönti a német őrmestert, ak 1 ragyogni kezd a szeme, amin! snegjni" I ja együtt a két magyart, két ném< és két bolgárt, magyarul, németül és gá' ral beszélve, kézlejtéssel, arckifej isd egészítve ki a szót. 1 TFo/ier jind tvofi'nA — kérdi rgv pillanatig rajtuk felejti a tekinteté Érdekes, hogy előbb a magyar írok í felei: \ ~~* Spazieren — mondja röviden I Erre az altiszt nagy őrömmel gysan ! beszélni kezd valamit. A két néinóiem igen ért többet belőle, mint magyí és bolgár bajtársai, annyira váraién v«| ez a rátörés. A német átöleli őket és s|or- ja, taszítja, vezeti, viszi magával, hívj és csalogatja, hogy csak jöjjenek, köve ók. j Csak a két ragyogó szem érteti me* ve ; lük. mit jelent e pillanatban a Kamcad* 1 chaít, zusammen és a Grtippe^pUo^S^ >hio; a hajtalak együtt camaitassan.ik | a legközelebbi görög fényke" j 3észhez. Gyorsan utógbeszéh vese a | şott Maga álltja be a legényeket, A /> j gár huszárt a német tüzérrel székre abet-. A német mellé jobboldali odanlhtja a tel­jes menetöltözélben levő bolgár 2->a o^ a néptanítót. Előtte balkönyökre fektea a német huszárt, jobbkönyokre f ekete Sándort. Az öreg népfelkelő Lukacs Laj j mellen összefont karokkal megad mogo; tűk hátul, mint a legidősebb katona. Vt^ jriil a német altiszt még utasítást ad a go rögnek, aztán maga h beáll a 1 baloldalt, a bolgár huszár melle. Amim a ( kép mutatja, HiBer rendem mar akkor i8 tudott. A görög elkatt ntja a ^pet- A felvétel kész. Az altiszt fizet. Aztán ke/, szórón gatás és ölelkezés közben búcsúzik ismerőseitől. A hat barát - barom kuzdu nemzet két két fia mCf ! na néz, aztán vígan elindulnak, dak.u , mennek a macedón városka havas, P»™» , Fekete Sándor azután me* egyszer Ja. ía á lobogó tekintetű német ad sztét. - <em sokkal később ugyanis az egész monasztm helyőrség és minden bészallasolt csapat les* együttesen szentáldáshoz jármt. vagy ; Úrvacsorát vétt. Ekkor látta utoljára as Hüf®P Urálii*.4*11«*?

Next

/
Thumbnails
Contents