Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-17 / 86. szám

EliLÜN/.KE

1 H ; 2 A y 11J l ,v 17

SzabjlyojLik a lísztf.iltált szichatárát

BUDAPEST, ápnili* 17. (MTI.) A kö«*v nrási miniszter a iliBetjellegujjegállapiló bl- m«*nballp:itása után iiiopL lapította az.

>'t> seat's buzaktMiyérlis/t (L. B.), vaüamint eiiységit's roHsliszt (E. U.) legvilâfţoHabl»

v ^sötélcbb továbbá a finomliszt (nullás) t&iuUatárát. A megáJ apátom legvilágosabb, Jlotve legsötétebb s/.mlialárn»l világosabb,

% agy sötétobb buzat-, vagy rósz Lisztet, ugy

./iiitén finom lisztet április 20-4Ó1 kezdve ílos forgalomba hozni. Azoknak, akiknek - iieíermá/'at meghaladó mennyiségű kereskedelmi őrlésből szármázó olyan egységes bu/ako-ny ér liszt, vagy egységes rozsko nyéuiiszt van birtokában, amely a rendelet* >en e’őirt s/.inliatárnak megfelelően az. őrié-i arány szerint ámítanak elő, kötelesek az egész lisztkészletüket április 19-ikén, a 24 >roi állapot szerint az illetékes forgalmi adóhivatal utak április 24-ig írásban b'dje- enteni.

Moltop Károly előadása

A kolozsvári Szab id -gvclemeti Moíter károly, az ismert érd *' a író ta.toU elő idásl csütörtökön este „Magyar és német erdélyiség“ címen. A inagyarságtudo- mánynak és a német etnográfiának e k;- űnő ismerője egyórás előadásában tárta fel a nép Erdély mély lélektanát.

Mindenekelőtt rátért arra. hogy itt van 'lőttünk a 22 évi megszállás erdély1 ma- ryar irodalmának transsylvá« hivatkozni" valója és bizonyítéka s ezek a müvek nemcsak művészi álmok voltak, hanem .alóság, melyből az ezeréve« magyarság" oak leglényegesebb vonásai ütköztek elénk.

— Most utólag lát sah — mondotta —, hogy erdélyiség szempontjából szinte minden kisebbségi sor Imit nőtt itteni magyar Írónak köze van a transsylvanizmushoz. iz erdélyi irodalom sorsirodalom akart fenni és az is lett, mert részese a kari len* ni a volt politikai küzdelmeknek és perig sem akart elmaradn'- a magijar általános ser skérdéseht öl.

Moiter Károly ezután hosszasan beszélt az első és második irónemzedékről. majd rátért arra, hogy a német néptöredék élénk kölcsönhatások közt éU a magyarok me'lett s Banffy Mildós és Gfondys püspök egymás népére mondott pohárköszön- rŐt. majd irodalmi csere indult Brassó és Kolozsvár között. Ez a szellemi csere úgy indult, hogy rvagyerfyed mellett egy fennsíkon találkoztak az erdélyi magyar írók az erdélyi szász rókkal a román uralom első keserves seregszemléjekor. Az érté" kés előadást szépszámú közönség szűnni nem akaró tapsával köszönte meg Erdély kitűnő esztétájának.

A MÉRNÖKI HIVATAL FELHÍVÁSA A

PA/.i Dl HONOSOKÍJöZ A >Zl K- SÉG(>\ÓilELVEK ÜG .T'BEN A szükség* óvóhelyek felülvizsgálása alkalmava! megái. aj, i !ta a mérnöki n.Vutal, hogy a háztulajdonosok nem tartják be az ép'tési ense- rir y végbatározata hát apján részletezett S3.801—ein. Igv.—1940. számú rendelet előírásait. A büntetések elkerülése végett ez- u!rn lmja fel q- épitédigyj hatóság az ér- oekeitek figyelmét, hegy a jelzett rendelet előírásait szigorúan lari»ák be és kiRen^sm ;? ezii ksé góv óhelyek vilOnnvil való világítását, a levonulási útvonalak és az pgyes helyiségek rendeltetésének jelző feliratait, a helyiségek kimeszelését, a padlóz-atok cl- egyengetését, általában az óvóhelynek huzamosabb időre való használatára alkalmassá tétele szempontjából szükségest remibehozását haladéktalanul hajtsák végre.

Felvétel a kolozsvári gyógypedagógiai nevelő mtézeibe. (Rákóczi-ut 3.) Felvétetnek mindkét nembeli, 6—10 éves korig, szellemileg gyengén fejlett gyermekek, akiket az elemi népiskolából kizártak. Az intézetben tanuló- othon van, ahol a gyermekek szakszerű felügyeletben, gondos nevelésben és tanításban részesülnek. Szegénység esetében az ellátás és a tanítás ingyenes. Az 1942—43. iskolaévre a kérvényeket május 3-0-ig kell beadni az intézet igazgatóságához.

Ma!om=, gép- és vasipari

ásebköoyv 1942, 3 pengő.— Az összes gőzkazánok, 100 ábrával 5 pengő. Lokomobil gőzgépek 4 P. Lep ágénál, Kolozsvár. Kérjen szakjegyzéket.

Miller* a só felesés!

A raintníéí)t“»én Jrgyen vidám, fö/aön jól, tartan remibou a házatájád, főképp^» óvj*, ápolja hozzátartozói egészségéit. 11a a családban valaki elrontotta a gyomrát, akkor gondoljon arra, hogy van egy forrásvíz, amelynek nem kifli einet len az ize, olcsó az ára, amely rendbehozza a gyomrot, megszünteti az emésztési zavarokat és gyorsan, de enyhén, gürrsiuentcscn hajt. Ez a forrásvíz az alföldi Mira kcsorüviz. Kérdezze meg orvosát!

Hz áHamprelrsígUs az el dagenl'eít birtokok ügyének rendezésé! kéri a kcrminylól fdarosvásárh?[y törvényhatósága

MAROSVÁSÁRHELY, április 17. A marosit ordamopyei törvényhatóság legutóbbi közgyűlésén Kornhoffcr Vilmos dr. bizottsági tag javaslatot terjesztett elő, hogy a törvényhatóság forduljon felirattal a kormányhoz a következő fontos ügyekben:

Rendezze n kormány az állampolgárság kérdését Erdélyben. Mindazoknak adják meg ;iz állampolgárságot, kik 1918 december l én valamelyik erdélyi községben illetőséggel birt, tek ntet nélkül arra. hogy tud e igazolni ötéves ittartózkodást, vagy sem. A felirat arra kérje a kormányt, hogy ezeknek az állampolgárságot harminc napon belül adják meg. A javaslat gazolására felhoz egy esetet, amilyen számtalan adódik a Székelyföld ön: így Fazekas János nyolcvanszázalékos hadirokkant, aki a világháborúban számos budikitüntetést szerzett. Szászrégenbeti született, de anyagi nehézségei miatt Bukarestbe költözött. A bécsi döntés után visz- szatért, mivelhogy azonban nem tudott ötéves egyhelyben! artózkodást igazolni, nem kapta meg az állampolgárságot, sem piaiig az általa kérvényezett italmérési engedélyt.

A javaslat második pontja arra kérje ai igazságügyi minisztert, állapítsa mC*g pontosan, illetve szögezze le az 1440— 1910. M. E. számú rendelet 7. paragrafusának végrehajtási módozatait. Ez a szakasz ugyanis a megszállás alatt el* degenitett, illetve kisajátított birtokok és ingatlanok kártérítési, illetve becslési áráról intézkedik. Az igazságügyminiszter szögezze le. milyen alapon kell felbecsül" ni az elidegenített tulajdonokat. A harma- d k jfont az idegen uralom alatt idegen kézre került s«ékelyföldi közbirtokosságok ügyében kér sürgős intézkedést.

SZÍNHÁZ és művészet

M3zzacuraţi gordonkaestje

Mainurdi és Bonucci után a harmadik kitűnő olasz gordonkaművésszel ismerkedtünk meg, Mazzacuratival. Komoly mű vés®, igy jellemezhetjük legtömörebben s máét sem kell tennünk, mint e két szó parafrázisát megírnunk, hogy előttünk álljon Maz/acu- rati raiivészegyénisége. Komoly a játéka, már-már túlzottan is az annyira nélkiiiözi a derű és kedély színeit (ebben szöges ellentéte Bonuccin.uk). Komoly a művészi elmélyedése s ezt főként a műsor központjában á ló Brrhms-szon,áta előadása »közben bizo- nyitatta be. Pompás tagolásban és formai Kiépítésben hallottuk tőle az E-moll szonátát. Megfelelő hangsúlyozással, szépen kiemelte a főtémát és a kidolgozást olyan áttekinthetővé telte, hogy az egész szonáta igen könnyed szövésűnek tetszett. Komoly játékának érzelmi alapszinezcte ezért néha érzeimességre is hajlamos, \nnak okái. hegy mégsem szólt eléggé a szivekhez, egyedül

csellójának a hangjában kell keresnünk, kissé vékony tónusu, nazális jellegű a hangszerének hangja. Művészi felké>zü tségc egészen kitűnő, eal már a műsor elején Fresco- haldi, Boccherini és Vitali müveinek előadásából láthattuk. Igen előnyösen mulatta be Pizettit a Trc canti cimü szerzeményén keresztül, utána Chopintől, Brahmstol, Csaj- kovszkytól és Casoadótól játszott kisebb darabokat, Végig külön gyönyörűséget jelentett eszményien tiszta hangvétele és bökkenőt nem ismerő, birna előadás i.

A zongorakiséretet Nováki László látta el. FeLlépését a rendszeres kisérő megtalálásáért folytatott kísérletek közé számítjuk s bár a Braluns-szonátában No^áki magára talált, mégis úgy ítéljük meg, hogy a mecfelclő zongorakisérő keresését tovább kell folytat ni. Olyat kell tclá nunk, akiben a fölényes zenei intelligencia a rugalmas alkalmazkodóképességgel egyesül. K. B.

BIZÁNC

Herczeg Ferenc színmüvének bemutatója a Nemzeti Színházban

Bizánc nagysilusu klasszicizáló tragédiáját mutatta be tegnap a Nemzeti Színház páratlanul pompás, monumentális keretben. Herczeg- nek ebben a szerencsés alkotásban, mint általában történeti környezeteiben, nem tűnik annyira szembe a lélekábrázolás felületessége, mint más müveiben. A nézőt leköti a történelemnek ez az egyedülálló, szédítő viharban fogant fordulata, az utolsói bíborban s y letett Paleolog napjának kihunyása. Az előadás pedig csak hangsúlyozta a lehető legjobb felfogásban a roppant gazdaság nyomán támadt élv- hajhászástól elsáppadt beteg államszervezet és kultúra halálát Tehát a lényegest, a kis emberi dolgokkal, pepecselő művészi apró munkával nem foglalkozó szárnyalást, amit az iró, világosan felismerve képességei határát, oly bravúrosan oldott meg.

A Porfirogéneiosok és Porfirogenéíák, a szent palotákba épített hűvös márványok és sokszínű mozaikok, a sáppadt. merev és lineárissá aszott szentek, az utolsó istencsászárok fényes birodalmának végvonaglása, három felvonás hideg és kristályosán csillogó, fegyelmezetten csak a lényegre tekintő tömény dikciójába sűrítve — ez a Bizánc. Külön is élő szín és iz benne a történelem minden korszakára s igy napjainkra is utaló ,,örök emberi" tartalom: a buja és önmaga bezárt gyűrűibe fulladó, egykor messzevilágitó kultúra utolsó virága, az utolsó bizánci fárfi, Konstantin, az ostromgépek zajában törvénvt ül udvarán és népén s az Isten kegyelméből való császár öná’dozata vérével mossa tisztára Rizáa- cot. A hősi férfi eredendő isteni méltósága a bukásban is győze’met ül.

Tárgy Ferencet örömmel láthattuk ismét parádés, nagy szerepében, Konstantin császárban. Remek kiállása, nagyszerű dikciója pillanatnyi toré.s nélkül érzékeltette az önmaga és népe mély örvényből magához térő, csalódott és megtör? esésért. De kifejezte és megélte játékában a csalódott és megtört szívű embert, íHni sokkal nagyobb és nehezebb feladat. Az uralkodói és- az emberi méltóság együttes írmgj-rísz^sH igAnv'i ez a szelep. Táray kiváló S7inég7í tehetségével formálta egyszerre ezt a két ’etkj síkban" mozgó szerepet Magatartása, hanohn-’-dn/ágg mozd-iiatai pompás művészi arányérzékkel voltai felépítve. Uralta és betöltötte az színpadot, amit az együttesben kívüle csak Szakács Miklós tudott elérni Giovanni ’ zsoldoskapitény szerepében. Szakács minden szereplésekor fölös mértékben bizonyítja, hogy a drámai társulat egyik legkiválóbb tagja. Giovanniból hus-vér embert formált. A nyers és barbárnak nevezett zsoldosából meg- kapóan és elemi erővel tört fel az urához hü, a szent palota síkos márványán könnyen elcsúszó. de a küzdőtéren mindig első lovag, melegen érző emberi szivének ösztönös, mély átéléséből fakadó hangja, A bemutatón kétségkívül Táray és Szakács párjelenetei „vitték“ a darabot.

Versényi Ida Iréne-alakitása bár itt-ott jónak nevezhető, mégsem volt éppen szerencsés alakítás. Iréné nem is kétféle, de három lelki síkban él. Uralkodó és hitves s a szerep szerint ugyanakkor hideg elszántsággal fondorkodó asszony, aki, mikor a történelem tragikus zsilipjei felszakadnak, méreggel akarja siettetni a császár bukását, de az első jelre, mely látszólag a császárnak kedvez, visszaveszi a mé^eg- poharat. Versényi Irénéie egyenlőtlenségében nélkülözte az uralkodónőnek, a hitvesnek s az unalomból és rejtett bujaságból az ,,ui''-ra vágyó, alapjában közönséges asszonyi léleknek egyenlő és egyszerre való kifejezését. Hanghordozása sem volt kielégítő, kissé iskolásán hatott s nem emelkedett fel a hűvös és szép dikció magaslatára. Kellemes meglepetést keltett Demeter nagyherceg szerepében Lantos Béla, aki művészi mérséklettel és fenveJem- mei, biztos émékkel alakította az eszelősen uralomravágyó nagyherceget. Kiválóan megállta belvót, kár, hogy ritkán jut szerephez. Csóka József Spiridion fekamarás szerepében nyújtott naivon jó alakítást, ösztönösen biztos beleérzése alapos játéktudással párosul. Poór Lili Zenobiája gyönyörűen tagolt, emelkedett, klasszikus dikcióiával nagyszerű színészi képességeket csillogtatott meg. Kormos Márta Olga nagyhercegnő szerepéből formált játékosan buja asszonvi érzékisépü, jó bizánci ízlésű alakifást Senkálszkv Endre pátriárkája ősz szakágához ős egyházféjedeími1 pálcájához képest túlságosan gyors, szinte fiatalos mozgású s kevésbé megfontolt, öreges beszédű volt, Kubánvi Gvörgv Notarasz Lukácsi sikeres volt, stílusos -és fölényes. Megrázó, hü alakítása volt Tóth /.lekr,< /. Lila Kehi ni r'/'j lök mzc:I pcoeii Jó voü 1 uigouyi P-ii un <•► > kemény Ahmed kliánja Ugy/irn.raH jó volt, bí; ha csak egy kevéssé la bizonytalan, )‘roox Márta Henna-alakítása. Bodó György, ózéc»: Ferenc, Keneasey Ferenc, Oulácst Albert *■* Réthely Ölön kínebb szerepeikhen nyújtott;.-/, jó alnlíltást. A tőnregjclenetekbeo Perényi r' nos, Gellért Ibolya, Kiss Ilona, Szenté4! f-'-r'-n Flóra Jenő, Körmendy Lajos, Dancsó Györg-, Deésy Jenő, Hatházy Erzsébet és Domby Imr» szerepeltek.

A darabot Táray Ferenc rendezte, játék mestere Kfcnessey Ferenc, jelmeztervezője Déry Eta volt. Varga Mátyás hatalmas, tökéletes stílus hüségü, művészi ékitxnényü és épít - ményes bizánci tróntenne a v/.ínpadi testév, és építés remekműve. (sz. i.)

műm...

A rongyot tudniillik. De itt most nem arról a bizonyos urhatnámsági rongyrázásról van szó. Hanem namisitatlan portörlő rongyokról. Ugyanis ezeket rázzák és — tenné szelesen — a lan?ísok ablakaiban, a gyanútlan járókelők leje fölött. A por pedig száll, száll és ki tudja, hol áll meg. Külön válfajai vannak a rongyrázóknak. Akik minden gát lás nélkül, magátólértetődő egyszerűséggel rázzák, azok rendszerint faluról csak most bekerült jámbor cselédek. Ezeknek minden természetes és az életről még keveset tudnak. Vannak azután olyanok, akik először sanda-óvatosan körülkémlelnek s csak azután kezdik rázni, ha úgy találták, hogy a levegő „tiszta". Ezek már tisztes polgári népek, kik már tudják, hogy a túlságos rongyrázásból esetleg baj is támadhat, ha netalán rendőr alkalmatlankodnék a közelben. Mindazonáltal nekik is csak az a fontos, hogy hatósági közegek lehetőleg ne lássák meg ténykedésüket. A városi élet dolgaiban már kitanultaib szobalányok, vagy akik „jobb ház"-akban szolgálnak, már egészen szemtelenül rázzák; akár a földszinti ablakból Is pont az orrod elé. Menj távolabb, ha nem tetszik! — s bizonyára igen nagy méltatlanságnak vennék, ha dühödben lekapnád kezükből amaz ominózus rongyot.

A por pedig száll, megüll a ruhádat, be- áramlik a tüdődbe, bele hull a szemedbe, megrakódik a hajadon, a iöledben s ha ajkad szóra nyílik, megtölti a szádat is. £s neked nyelned kell: gégévei Ls, türelemmel is a mindenféle házak mindenféle porát; az egészséged ellen való mindennapos, durva támadásokat.

Mert kiirthatatlan ez a rongyrázás. Pejig emlékszünk, hogy már negyedszázad távolába eső boldog gyermekkorunkban is történtek felszólalások ellene. Tisztán él bennünk egy régi szeptemberi újságcikk emléke, is; valaki arról elmélkedik bonne, hogy ü7. iskolák nyitásával tenni kellene valamit a rongyrázók ellen is, mert a lakásokból cppen az iskolások felvonulási ideje alatt kirázott por sok fertőzésnek lehet okozója. A román megszállás alatt egyszer volt is egy idevágó rendelet, de az örökre megmaradt írott ma- lasztnak. A változás után nem sokkal illetékes hatóságok etekintetben szintén adtak ki rendelkezést, de mindeddig nem tudunk arról, hogy szankcióit bár egyszer is alkalmazták volna valamely kihágó ellen. Pedig a kihágások nap mint nap megtörténnek, tehát nem a helyzet javult meg, hanem a rendelkezést lepte be a feledés pora. Mert — bizony — ez is a veszedelmes porok közé tartozik. Hogy viszont az „érdekelt felek" nem szívesen emlékeznek, az csak érthető... így aztán a rongy rázás folyik tovább vígan.

Az érdekelt fél ugyanis azt mondja, hogy talán mégsem kellene olyan kényesnek len- nL Hiszen a szél is elég gyakran kavarja tel és vagdossa hozzánk az utca porát. Mit árthat akkor az a kevés, amit egy kis rongyocs- kából ráznak a fejünkre?... Szó sincs róla; a széltől felkavart por éppen nem gyönyörűség. Hanem talán ez mégiscsak más. A széD tőt nem várhatunk emberséget, tapmtatot, vagy polgártársi fegyelmezettséget. Az ablakokból orrunk alá szálló porral és ruhánkra hul'ó pöszmékkel pedig valójában az embereknek egymás iránti teljes felelőtlensége, rém egyszer a durvasága és rosszindulata hull reánk Ez az, amit nem viselünk el szívesen. És hát miért kell az utca: levegői még fertőzöttebbé tenni, ha azt a szél már amúgy is eléggé megfertőzi? .. .

De a portörlőbe már tele is törődnénk. Csakhogy néha súlyosabb „rongyokat“ is ráznak a fejünk felett. Mindössze a napokban történt, hogy a „Szóra"-épület utolsó- előtti emeletének középső erkélyéről tekintélyes szőnyeg porát verték le a járókelőkre. Ha epy ilyen szőnyeg — mondjuk — egy más épület ablakából történetesen éppen az illető lakás úrnőjének drága kalapjára pottyanna, úgy hisszük, icen bonyodalmas dolog kerekedne az , eset"-ből. Arról nem Is beszélünk, hogy mi lenne ha egy többkilős szőnyeg három-négy emelet magasságból egy két-faárom éves gyermekre zuhanna, Vagy ha a porolókészség e«ne egy békésen szén- de,-'TŐ csecsemő szemeibe . . .

Bármennyire cseké'ységnek látják is az érdekeltek az efajta rongyrázást, mi mégis tiszteletté! kérdezzük az illetékes hatóságokat: meddig tarfha* még városunkban ez a felelőtlen garázdálkodás? Valóban nem lehet kiirtani innen ezt a jónak semmiként sem nevezhető szokást? Ugv véMük hogy a rögtön és kérlelbefeflen szigorra! alkalmazott bírságolás néháov esete és a megbírságoltak reveinek a hírlapokban való közreadása már lényegesen javítani tudna a hefyzefeo E’ég- gé sajnáltuk sgYan, hogv ennél emberségesebb módszert nem tudunk atínlani. de a tapasztalatok után ez igazán nem rajtunk múlik . , . OBSERVATOR,