Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-14 / 60. szám

va X ISO o A ob sj 9 t M DS St A A O iHiÄ! «Üic^räi» A4,.; HHHMUHI Ai «♦ Ä-* te' fto iü- á «K­5f üAfgy äÄÄ2ä Taggyűlést tartott a napokban az Er délyi Magyar. Újságírók Egyesületének kolozsvári csoportja. Ef, a íaggyü.és to? téneitni jelentőségű volt az erdé.yi ma­gyar sajtó életében. Határozstilag kimer; dot fa ugyanis, bogy összehívja az egye • sülét közgyűlését ás azon javaslatot tesz a kisebbségi illőkben a magyar ioil műn kasainak szakmai érdekeit védelmező uj ságiró alakulat fölszámolására. Ezzel a lénnyel az erdélyi magyar újságírás tör tésetének egyik korszakalkotó fejezete lezárult. Annak a korszaknak története, amelyet nyugodt lelkiismerettel nevezhe* tünk az erdélyi magyar sajtó hőskorának. A most felszámolás clot! álló Erdélyt Magyar Újságíró Egyesületet a idegen uralom legnehezebb éveiben a kolozsvári újságírók lelkes munkája hozta létre. Szük ségét éreztük, hogy a magyar sajtó mun ka társainak szakmai érdekképviselete I» gyen és ezért alakították az „Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szerve - zetot“, amely egészen a felszabadulásig,, becsülettel teljesítette 3 rábízott hiva­tást. Lehettek Lilán olyan korszakok, amikor az egyesület nem tudott olyan te véfeenységet kifejteni, amely az egész nj- ságirótársadaíom megelégedését kivívja. Ha visszatekintünk azonban a küzdelmes múltra, meg kell ál lap liánunk, hogy ez. a testület mindenkor baráti közösségbe tudta egyesíteni a magyar betű munká­sait. Nehéz időkben az voL a feladata, hogy politikamentes működésével roiir denütt az újságírók szakmai érdekeinek védelmére keljen, A kolozsvári taggyűlés határozatának az u magyarázata, hogy az egyesület már betöltötte, hivatását. A ma gyár sajtó szakmai érdekeinek védelmé az Országos Magyar Sajíókamara látja eh társadalmi síkon pedig az Országos Ma gyár Újságíró Egyesület képviseli a ma­gyar újságírást, ilyen körülmények kö­zött nincs szükség továbbra is arra, hogy * Erdélyben külön keretek között működő újságíró egyesület létezzék. Ezért tett ja­vaslatot a kolozsvári taggyűlés a most összehívandó közgyűlésnek a felszámoló* pára és ugyanakkor indítványozta, hogy az Erdélyben és keleti országrészeken élő újságírók alakítsák' meg az Országos Ma­gyar Újságíró Egyesület erdélyi alosztá­lyát, amely a jövőben körülbelül az ed­digi Erdélyi Magyar Újságíró Egyesület szerepkörét tölti be. A Kolozsváron meg­tartandó közgyűlés minden bizonnyal ma­gáévá teszi majd a legnagyobb tagiét* számmal bíró kolozsvári csoport határo­zatát és ezzel a ténnyel uj korszak kéz dődik majd az erdélyi magyar újságírás életében. Lehetetlen, hogy egy pillanatra ne gon­doljunk meghatottsággal arra az egyesü­letre, amely mindig önzetlen lelkesedés­sel szolgálta az erdélyi újságírók érdé keit, Az egyesület keretein belül soha­sem érvényesült személyi hiúság, vagy politikai érdek. Olyan kartársi közösség' ben dolgoztak itt az összességért az- er­délyi magyar újságírók, amilyent az er­délyi magyar sajtótól a kisebbségi sors méltán megkövetelhetett. Az egyesület központi és tagozati vezetői sohasem es­tek abba a hibába, hogy az újságírás területén amúgy is elismert és kemény küzdelmekkel kiérdemelt megbecsülésnek örvendő nevük mellé szépen hangzó kö­zületi címeket kanyaritsanak. Az újság­írók testületé ugyanolyan volt, mint a többi erdélyi kisebbségi alakulat. Nem a tisztség számított az egyesülőiben, hanem ;i cél, amelyet a sajtó munkásai érdieké­ben el kellett végezni. Nem akarok ezen a helyen huesuszB” wkat mondani ez Erdélyi. Magyar Újság' író Egyesület ravatalánál, A kolozsvári taggyűlés Határozata nem külső befolyás Itatása alatt történt, hanem abból az egy­szerű elvből indult ki, hogy a felszaba­dult hazában ez az egyesület „túlélte orr magái1'. A rábízott szerepet befejezte ak­kor, anvkor elérte, hogy kormányzatunk az újságírók nyugdíjévéinek beszámítása* nál figyelembe tétté a kisebbségi sors­ban eb Öltőit esztendőket. Most uj felada­tok várnak az erdélyi magyar sajtóra. A nagy európai ujjárendezés ideién az o hivatásunk, hogy országrészünk tökélete­sen belekapcsolódjék az anjraorsaág vé*= keringésébe. így kell történnie ennek a sajii.ó terrénumán is. Könnyebben mun káikpdSiatuk a közös érdekekért, ha mint az Országos Magyar Újságíró Egyesület crdélyrcsi tagozata még szorosabb kap­csolatokat tartunk fenn az egész magyar haza sajtóját képviselő újságíró, társadal­mi egyesüléssel. A kolozsvári határozat ennek a felismerésnek bizonysága, amely az egyetemes magyar jövendőnek csak. hasznára szolgálhat. Ennek a cikknek az a címe, hogy ,»Az újságíró szava“. A cím nem. eredeti. Kölcsön vettem Szvalkó Pálnak, a Ma­gyarország kitűnő közírójának cikkéből, áld néhány héítei ezelőtt meg rendi tőén tárgyilagos éa éles szavakkal mutatott rá a magyar újságírók helyzetére., Szvalkó Pál sokáig élt idegen uralom alatt. Az egykori Csehszlovákiában a magyar sajtó leghivatoltabb munkásai közé tartozott és tökéletesen ismeri ngy a kisebbségi újságírók helyzetét, mint azokat a sajtó­jogi és népjóléti intézkedéseket, a melye- ke. az utódállamok az újságírókkal kap­csolatban hoztak, Szvatkó Pál emlékezetes cikkében az újságírók nyugdijkérdését tette szóvá. Rámutatott'arra. hogy a felbomlott cseh szlovák államban milyen különös gond­dal sikerült életrehivni az újságírók nyugdíjintézményét. Ez a nyugdijintéz-i meny túlélte az államot!. Tagjai most ifi élvezik járandóságaikat, amikor a mes­terségében «létrehívott államalakulat fe­leit már régen kimondta ítéletét a tör­ténelem. Az Erdélyi Magyar Újságíró Egyesület közeli felszámolása alkalma hói keresve sem lehetne jobb címet ta­táim. a sajtó kérdéseinek tárgyalásra, mint „Az újságíró szava-*. Mielőtt uj ke* retek között uj munkához fognánk: mondjuk el szintén megjegyzéseink?t. véleményeinket és kívánságainkat. Saját kérdéseinkben éppen úgy, ahogy azt a magyar közélet minden megnyilvánulásá­val kapcsolatban tesszük. Kötelességünk esc, amelyet nemcsak a magunk, hanem a magyar össszesség érdekébe» i? te-íjo- sí lenünk keli. Elsősorban vizsgáljuk meg: vállozoit-c az erdélyi magyar sajtó szerepe a f el­szabadulás. óta'3 Foglalkozzunk az újság­írónak a felszabadult magyar életben el­foglalt társadalmi helyzetével. A kisebb­ségi időkben javarészt a magyar sajtóra háramlóit ;iz idegen uralom alatt élő er» délyi magyarság nemzeti öntudatának éb­rentartása és irányítása. Egy sikou bar coliak az újságírók politikai szerveze­teinkkel, egyházainkkal és iskoláinkkal. Újságírónak lenni elsősorban hivatás! jelentett, csak azután foglalkozást. Szegé­nyes kenyeret adott, de magasztos hitet a magyar jövendőben. Joggal állap;!ott* meg az erdélyi magyar társadalom, hogy a felszabadulás óta egyes foglalkozási ágaink az átmenet időszakát élik. Szóvá* tettük ezt már számtalanszor, amikor a magyar lelkészek és tanítók helyzetéről irtunk. Hajszálnyira állanak ezek a meg­állapítások az újságíróra is. Azzal a ténnyel, hogy megvalósultak a magyar álmok cs a sors megengedte legtiikosabb vágyaink beteljesülését, az erdélyi ma* gyár társadalom is átalakult. Ebben fiz átalakulásban mintha egy-két pillanatra elfelejtkeztek volna arról a nagy hord­erejű és sokszor Don Quichotei harcról, amelyet az erdélyi magyar újságírók vé­geztek. Általános elismerésekben nem voit Irány, ügy a kormányzat illet ékes képviselői, mint a magyar törvényhozás számtalanszor méltatta az erdélyi ma­gyar újságírók bátor és becsületes maga­tartását. Figyeljük azonban kissé fi gya­korlati életet!. Elképzelhettük e régek* ben, hogy a kisebbségi magyar életnek valamilyen megmozdulásánál nem kérik, az erdélyi magyar sajtó támogatását és önzetlen kiállását? A magvar közösség elsősorban a sajtójától várta eS. bogy m nden érdekét képviselje. Az újságírók a teljes erkölcs- felelősség tudatában vál­lalkoznak is erre a szerepre. Akkor is. ha *Jlá*fogi«lá#uk ösraeüdbözósbe hossta őket. híz áliamhnlaloaimal «3 véged ered’ méíiyben sajtóperrel fenyegetett. Kijár*«: ma is az erdélyi magyar újságírónak r-y. a társadalmi tnegbecsüllós? Vegyül csal.: Erdély vezető városát: Kolozsvárt! Meg kell állap tanunk, hogy az újságíró rend nek még a városi törvény hatósági bizott­ságban sincs képviselője. Vagy menjünk tovább és vizsgálhassuk a legutóbbi dók társa da Imi megmozdulásait. A nagysike­rű Széehenys-unnepségek megrendező* sében újra nexn kérték ki az újság rók Összességének tanácsát: ős véleményét. .A közelmúltban a magyar rádió igen sí* került „Kolozsvári napot“’ rendezett. Megható volt, ahogyan az egyetemes ma gyarsággai az egykor kincses város jelen leg életét meg akarták ismertetni. Min dériről szó volt ebben a műsorban, csak éppen az újságírókról nem. Valósággal az az érzése leheteti: a sajtó munkásának, ohgy az aj társadalmi rétegeződésben „niá sedrendü" vonalba került. Vigy itt van a kolozsvári ni üvészhetek rendezése. síi tudtuk volna képzelni a kisebbségi idők* ben, hegy ilyen nagyjelentőségű kulturá­lis esemény alkalmával a' sajtó képvise­letének ne legyen döntő szerepe? itt is megtörtént, hogy hivatalosan senki sem kérdezte meg a sajtó munkásait, vájjon van-e valami ötletük vagy véleményük a m ü ve űzhetek el 6 készítésé vei ka p c so I a t o- ■ .-■an. Számtalan ilyen esetet sorolhatnánk még fel. Az újságíró szava most sem azért hangzik cl, hegy panaszkodjék, Csupau fel akarja hívni az egész magyar közvé­lemény figyelmét arra, hogy a magyar sajtóról egy pillanatra sem szabad meg” feledkezni! Lehet, hogy csak egyszerű t éved csröi, véled e a m e gfek dkezé s r ől Vágy fcTu'élességről *voít szó mindazok­nál a példáknál, amelyekre itt rámutat • tunk. Nem is tettük volna szóvá, ha aem győződünk meg arról, hogy az utóbbi* időben az újságíróval kapcsolatos téve­dések láncolata kezd kialalcüHm. .Néhány nappal ezelőtt Zathurüczky Gruia, az Ellenzék főszerkesztője baráti körben s «ajtó hivatásáról beszélt. Ter» naészetes. hogy es a mindenkit érdeklő téma a baráti társaságban elénk vitákra adott alkalmat. Amikor azonban követel­ményeket állítunk fel a sajtóval szem­ben, meg kell beceüílnünk az njsiigirő munkáját is. És tál az újságírón, a fog­lalkozást képviselő személyen, megbecsü­lés jár a magyar betűnek is, amelyet az erdély: magyar újságírók akkor is hősié» Jelketsédéssel szolgáltak, amikor a díja­zásuk majdnem az ébbérrel volt egyenlő. ■fiatal-óbeg Q0Amt FÉRFI-NO it •*\s g CEU&WJ TAPSZEM* ÖVOMALTINE Keilenea *3*kfeaa, tfeasesyen nyújtja a2 étet fenntartásához, az Idegek, ar izmok táplálás ti na, ® gyermeki szervezet felépítését«»?. 9Á\ feftlőzfaetetten tápanyagokat, vrmmmns HATÂS *SAK űVl'C -7Ck HÍkmT& ^«ggriife-ozsonnira egy-két csésze Ovotml* tine erőt, egészséget szeren intézményesen kell változtatni, Senki se essék abba a tévedésbe, hogy a; erdélyi magyar újságírók helyi jellegi, panaszaikat akerják most xiyilváno&ságrfe hozni. Egyetemes mottyar újságírói érdél:, hogy fj sajtó munkásáénak éppen olptr- nyugdijat biztosítson a magyar közösség, amilyen a magyar társadalom többi Télé* geiberi, érvényesülésre jut. Az Erdélyi Magyar Újságíró Egyesület közeit meg.* fi'ziinése aikaimábói magyar köiclesré.r; ^zóvátoimi ezt :t kérdést *ppca t>iyou nyílt őssdii leséggel, ahogy azt Savat kő Pák tette -a Magyarorsauig hasábjain, ludjuk, hogy nehéz időket élünk és ezekben « nehéz időkben teljes öntudatra van szül- aégünk. A sajtó feladata nehezebb, mhd valaha. Gondoljunk azonban arra ía, ho»:' mi ezért a munkáért as cilenértr-k. N«*to szabad az újságíró munkáját ti bizonyts • ián jövendő kísértő gondjai uregihehr zi isék, A kormányzat és az üld ékes bájt A - szervek együttesen kell módját aoe.M- megtalálják, hogy a két évi ized óta rv jjudó nyugdíjkéráés végre olyan mego' - díást nyerjea, aaauiv kielégítő 6s emberi nyugdijat biiáosif a ho£=za közéleti muo ka után nyugalomba vonuló ujsişţino; számára. * Íz 'Erdélyi Magyar Újságíró'*Egyesület a felszabadulás óta harcolt azért, hogy a kisebbségi sorsban eltöltött éveket Ctrszágo - Magyar Sajtók amara rocii ett működő Nyugdijintézet beszámítsa. Em* lékezeles, hogy a román állam 1930-ban a förvényho2fás utján állami nyugdíj pénz lárt iéteíitett a sajüS munkásai számára. .Nem akarom ezen a helyen az olvasót ennek a kérdésnek jogi. részleteivel un-' látni. A nyugdijkérdés szakmai ügy, aineíy elsősorban azokat érdekű, akik életüket a magyar betű szó’gálatának szentellek. Kormányzatunk mindent meg lett, hogy a lehetőségek sízerint teljesítse az erdélyi magyar újságírók jogos kíván­ságait. Sajnos nálunk még nem állami intézmény az újságírói nyugdíjpénztár, így űiínden jóindulat mellett s-ero Sehe tett ugyanolyan jogalapon eljárni az uj- »ágirókkal szemben, mint például a köz- tisztviselőkkel, akiknek szolgálatába be» számították a kíipebbségi sorsban e3íöl­tött esztendőket. Nem is akarunk azokra a szerzett jogokra hivatkozni, amelyeket’ a román állami nyugdíjpénztárba történ? befizetések utján szereztünk. Miután nine's állami alapon álló újságíró nyojj- dijpénztár, így csak <3 méltányosság elvé néi fogva lehetett rendezni ezt a kérdést. A méltányosság százszázalékosan érvé* nyesült, az illetékesek részéről, az uj* «ágirók számára mégis olyan csekély *iv ósdi ilcbe^ősép-oket írieni. amelyek egvotőre k’/árjnk 3 békés nvuga'omhan- ebnltliető öregkori nihenést. Szvatkó Pál nagyon helyesen hivatkozott cikké­ben. arra, bogár a* ujságkó nyMfdij-reöd­A K. M. D. Sz. egyesület helyis étjének G«- I neoétyes megnyitása. A Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége március í-4-én, szómbatev d. u. 6 órakor, a Mátyás Király ÍHfkház netermében tSzinház-u. 1. I. cm.) tartandó népséggel nyitja meg egyesületi lie'viségei- Az ünnepség rendje: i. Magyar Hiszekegy, lilőadja az Egyetemi íhiekkar. .'. Dr. l-l .Ac-nyi János egyetemi ny. rk. tanár, a KMDSz tyrdc, elnökének beszéde. Li. Dr. Szentpétcry Zri'> mond Rector Magnificiua átadta e hélyisi két u diákságnak. <1. Kolosy Márton saigmió orvos a KMDSz elnökének beszéde *, Hir • nuíz. Előadja az Egyetemi Énekkar. Az eriiéjyi magyar sajtó ma «era vesz lütte ci azt az irányító szerfpét, amelyet a kisebbségi sorsban szcrzcU. Au? erdélyi, újságírást nem lehnt a „vidéki ujsáyirás*-' mértékével mérni. Erdély magyar közön-1 sége elsősorban sajtójától várja, hogy harcba szalijou a társadalmi fertkségek ellen. A -ajtótól kívánja, hogy ax egysé­ges, rangkülöiibségeket ue.m ismerő, mr gyár közvéJeméayt kialalcitsa. Erdélyi magyar lapjaink vállalták azt .1 küzde ■> met, hogy az Erdélyi Párttal együttmü ködve megőrzik a kisebbségi sorában ki­alakult erdélyi magyar egy séget éa ennek' érdekében most és mindig teljes őszántc- iéggel megírják az igazai... Szinte közbe:** lett már az a megállapitás, iiogy „magva*, és magyar között nem lehe-i különbség ". Víégis újra leírjuk, meri a jövendő hiva» talos erdélyi újságíró alakulata elsősor­ban ezt a célt fogja szolgáim. Az ttjs&girő meghatottan búcsúzik el óitól s teltük , - tői, amely a kisebbségi időkben a ma­gyar betű munkásainak biztos fellegvára volt. A jövendő minden bizonnyal inéit»- folytatása lesz «* muftiink é- egészsége® {P frisseséffet hoz majd az erdélyi magyar újságírók közületi életébe. Lnnék a nag» változásnak küszöbén azonban a jói vég­zett tnunka megnyugtató tudatában hal* ilaija szavát a nyilvánosság előtt é« 1 magyar rnrsadsiosn nehéz időkben kiér Őemelt osztatlan megbecsülését és szer.**-« tétét kéri.-- -.7 ^ s® ^^jpa frta: VÉSH JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents