Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-13 / 59. szám
1*42 akárí*©»li. j& L L.& áV 2* tfittÜÉÉl 6 HW Világvárosunk, Budapest ärjas ParajdS üncise Lajos Amikor az életforma vitája íelcsaítant s válaszúira tolta a magyart, hogy merre kp, a paraszti életformát tártjá é elsőnek, vagy a könnyebb fajsúlyú polgárit, abban az időben a túlzó Írások „bűnös város" jelzővel illetlek Budapestet, a magyar székesfővárost. Akkoriban fölülte divatos dolo£ volt szidni, vagy magasztalni a várost, elsősorban a tóvárosi s a városi életiormát. Azonban szidni és magasztalni könnyebb, mini bírálni, értékelni, lemérni. Egyedüi a „bűnös város" volt felelős kudarcainkért, melléfogásainkért, elhamvadt lángjainkért. Nem a korszellemet, nem is életberendezésünket, rövidláftó politikusainkat hívták tetemre az elvetélt magyar ügyek elé, hanem az életformát, a városi polgári életkeretei ültetlek a vádlottak padjára és ítélték e! tanuk kihallgatása nélkül. Bűn nem maradhat megtorlatlanui. s ha az alaptalan vádaskodás bűn, akkor a város ts csak büntetett a maga módján és eszközeivel, amikor — szinten a túlzók szerint •— „nem vett tudomást a magyar faluról". Még ha így lett volna is, megvolna a magyarázata a város viselkedésének; ha a magyarázat, az okok felismerése nem is mentség, s nem is oldoz fel a felelősség alól, arra mégis alkalmas, hogy felnyissa a látásra és belátásra képes emberek szeméi. Túlzás és veszedelmes dolog úgy" tüntetni fel, mintha a két életforma, a falusi és városi életkerettel majdnem azonos paraszti és polgári életforma, nem férne meg egymás mellett egy nemzet életében, vagyis mintha mindkettő külön-külön egész nemzetet igényelne magának. Ez az állítás végső következtetésben azt jelentené, hogy az életformák torzsalkodása törvényszerű volna, s valamelyiknek a győzelméig, a másik eltiportatásáig tart. A népi gondo’at teret hódit, a faluiirodaloas rohamosan tör előre De ez ne tévesszen meg senkit. A. szigorúan lemért valóság csupán annyi, hogy az életviszonyok változása eltolódást idézett elő az életforma arányaiban, területi megoszlásában és társadalmi szerepében. A falu s vele együtt a magyar parasztság — hála istennek — már-mar megközelíti a nemzeti életben őt jogosan megillető helyet. Ez korántsem jelenti azonban a városi polgárság értékcsökkenését, hátraszoritását, méltánytalan mellőzését. Hiszen mindössze annyi történik, hogy a parasztság, hosszú- . hosszú mellőzés után, némi erkölcsi jóvátételt kapott, nem mondjuk, hogy csak a polgár jóindulatából. Az uj magyar élet azonban nem kizárólagosrágok on hanem az értéket jelentő tényezők teljes összefogásán épül fel. Nem csak helyet. kell szorítanunk benne minden erőforrásnak, hanem parancsból, előrelátásból b® kell vonnunk valamennyit a magyar egyetemesség színképébe. Rideg számítással is ide jutunk: nem vagyunk olyan sokan, hogy s széthúzás és erőforgácsolás fényűzését meg- engedhetnők magunknak, másrészt pedig világszerte ma a népi eszme járja, s mi örömmel nyitunk kaput neki. de ugyanakkor a várost nem szabad semmivel megkárosítanunk, mert a hadszínterek eseményei azt igazolják, hogy a varoskultura országai, az ipari nemzetek erősebbek. A falu a nemzeti élet nagy erőlartaléka, tárol és megőriz, . hogy szükség esetén bőven öntsön bőségszarujából az élet olajmécsébe A város viszont a versenyfutás íe£kívá'óbb területe, mondhatni: a nemzeti lét védelmezője, az élei nagy kohója, ahoi az egyes elemek egységes öntvénnyé izzanak. Budapest „komolyabb bűnei" között első helyen emlegetik faji összetételét, illetve az aránytalanul túltengő zsidóságot Egy vidéki író kiie*entése szerint, két. nap elég Budapesten ahhoz, hogy az ember zsidógvülölő legyen. Maradjunk a tény megállapításánál: Budapestnek sok zsidója van, S aztán? Mi a leendő? — mindjárt ezt kell kérdezni utána, s nem megvetéssel, vagy undorral elfordulni a várostól, A székesfőváros története kielégítő magyarázatot ad erre a kérdésre. A múlt század elején amikor Széchenyi körül egynéhány lelkes magyar lánggal égő hittel hozzáfogott, hogy magyarságunkhoz méltó fővárost teremtsen az akkor kétszázezer lakosú Budapestből, akkor még nem féltek a zsidótól, sőt még később, a kiegyezés után. a szabadelvű politika virágzása idején sem idegenkedtek tőle. Budapest a fejlődés útjára lépett, a zsidóság megszimatolta a tojásban a jövendő világvárost és özönleni kezdett Budapestre. Majdnem minden valamirevaló közép- és keleteurópai nagyvárosnak ez volt a sorsa. Csakhogy mi nem állhatunk meg a tények megállapításánál; a magyar élet aera elégedhet meg a bekövetkezett események és fejlemények iktatásánál. Vissza kell (foglalnunk minden fa’palatnyi helyet ez idegen elemtől, s igy vissza kel! hódítanunk fővárosunkat is, Marcia su Budapest" szellemi is gazdasági vonatkozásban, erkölcsi és anyagi eszközökkel. Mennyi magyar érzés lobogni l ezért a fővárosért, a világ legcsodálatosabb, ha parányi is, de legbübájosabb városáért? S most éppen a ma? magyar, az eszmélő nemzedék volna annyira éríetlen, koszivá és vaksi, hogy feladja? Lehetetlen. Ellenkezőleg, egy előrelátóan jól megszervezett hadviseléssel újra be kell vennünk, utolsó bástyátokig. Most, miután tűi '.agyunk a veretesig oko;*a nehézségeken, ebben az értelemben kell se-1- íognunk a peremvidékek idegen megszállás alá jutásakor ide, a csonka-hazába, különösképpen pedig^ a székesfővárosba özönlőit állami íiszí- *.íselőréieg jelca'ősép-At *s Az a néhány tíz- c-7ér ember, ama y Erdélyből, a 'felvidékről, Délvidékről és Nyug^t-Magyarországból a csonka-orszagba, nagyobb részben pedig fegyenesen Budapestre szármázott ott falna hűtlenséget követett el a föld és népi közö»,ség ellen, ez! akkor bűnül rótták lel nekik, ma azonban, a felszabadított országrészek viszonylatában újra fel kell venni a pert, s módosítani az Ítéletet: a fővárosba özönlött tömeg ugyanis a magyar polgárság számarányát lényegesen emelte. Amikor a falu és varo« viszálya végigviharzík az egyének lelkén, ennek az enykitő körülménynek is érvényesülnie kell a viaskodásban. A vádak párosával peregnek. Hogy Budapest nem lúd magyarul? Nem tud. Tény. S hogy nemcsak helytelenül, de csúnyán is beszél? IsieneiK, egymillió embernek ahhoz is ,van joga, hogy hallgatólagos megegyezéssel íolvajnyelven beszéljen, ha tud értekezni rajba. Ne Ítélni tessék! Az túlságosan könnyű dolog, nem komoly embernek való feladat.. Tessék megtámadni, sarokba szorítani, kiforgatni fölényéből, s végül megtanítani magyarul, előbb csak gondolkozni, aztán beszélni, majd cselekedni és élni. Tessék magyar beszédre szorítani! A Budapesten elkiáííott szó úgy hangzik, mintha üvegbura alatt, légüres térbe hullott volna. A polgár, amikor megilletődve megáll e hirdetőoszlop előtt, hogy elolvassa egy-egy irodalmi, vagy zenei nagyság nevét, távolabb érzi magát tőle, mint Mucsán az utolsó magyar, mert ez utóbbi csak térbeli viszonylatban érzi a távolságot, az előbbi, a fővárosi polgár ellenben társadalmi vonatkozásban is, sőt fokozottan. Az ellentétek szembetűnőbbek, mint másutt, hiszen a nyomornak is végig kel! menni a Váci-utcán. De vájjon ezek « tünetek nem a nagyváros szükségszerű jelei-e? Egy délszaki hegység oldalán, tövéin! a csúcsáig, megtalálhatók ugyanazok a növények, mint az Egyenlítőtől a Föld sarkaiig; 8 egy fővárosban, a kültelkektől a belvárosi negyedekig, egymás mellett élnek az ország minden rangu és rendű, ajkú és vallása, osztályú és pártállása polgárságának képviselői, A különbségek, természetesen, rikítóbbak, mint vidéken, különösen falukornyezetben. ahol ez a színkép nagyon is hiányos, s többnyire éppen u legtávolabbi elU-níibasok hiányzanak belőle. Unalomig hangoztatták, hagy a m»gy*r főváros társadalma agyosi van szervezve; tömérdek valláscrkölcsi, Jótékouycéln, társadalmi, testedző, hazafias, ifjúsági, öaképző és ál irodalmi tömörületc van, hogy ne is beszéljünk1 azoknak a szervezetéknek százairól, amelyek szükséges volta sohasem volt vitás. Ez a vád is igaz. így van De az itélőxuester- nek figyelembe kell vennie, hogy amikor ezek az egyesületek gombamódra kinőttek, félelmetes nemzeti szorongatotíságbó! táplálkoztak, egy általános magyar történelmi szerencsétlenség adott létalapot alájuk. A megcsonkított magyar éleüérben, a szellemi fegyverkezés megkötöttsége idején bizony szükség volt minden rendkívüli címen megszervezhető társadalmi egyesületre, inert rajtuk keresztül hozzá lehetett férkőzni a legkülönfélébb társadalmi csoportokhoz, amelyek útja zárva maradt volna más egyesületek előtt, vagy fordítva: ezek a csoportok nem közeledhettek bizalommal a már meglévő tömörüleiek egyikéhez sem. De a helyzet az volt, hogy nem az ©gyedeknek volt szükségük egyesületekre, hanem az államnak, hogy a társadalmon keresztül az egyedeket is megmozgassa, A nemzet lelkiismereti mozgósítására törekedtünk társadalmi eszközökkel. Ma már lehetne vitázni azon, hogy száz ilyen egyesül«? együttvéve sem tud olyan katonád magyar szellemet teremteni, mint a honvédség egymaga. De amikor a körülöttünk féltékenye® vigyázó «.célgyürü nem engedte meg a magyar véderő megszervezését, a magyarság úgy pótolta a nevelést, ahogy lehetett. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. Ma is szükségesek ezek a tucatjával felállított egyesületek? Nem. A felségjogait visszaszerzett magyar állam ma elvégezheti azekaí & feladatokat, amelyek eddig kény szerűségből rajuk hárultak, s igy ezek szükségtelenekké váltak. 'Most pedig majd bölcsen visza kell húzódnunk a társadalmi szervezkedésben egy szőkébb vonalra. A z egyesületesöi tultengésé- ben sem a főváros, hanem % történelem hibás; okolják hát azt minden bajért, ami ebből származik a magyar életre. Tamási Áron: Ez a fészek illeti meg legjobban Énekes madarat. az KOLOZSVÁR, március 13. A koiozs- vári Nemzeti Színház nagy lelkesedéssel és buzgalommal készítette e!ö Tamási Áron, székely népi játékának, az Énekes madárnak szombat esti előadását, A mese csodaszerii eleme ölelkezik benne, a valósággal, költői képzelet és költői nyelv Ráti át ezt a Tamási-darabot. Az Énekes madarat. 1936-ban mutatta be először Kolozsváron az akkori Magyar Színház. A megujhódoit Nemzeti Színház pedig most örömmel újítja jel a darabot, ezzel is jelképezve a halászván színjátszás megsza- kit ásnál hiili folytonosságát. Megszólaltat- tűk ebből az alkalomból Táray Ferenc igazgatót, a kitűnő szerzőt, Tamáis Áront., a darab rendezőjét. Tompa Miklóst és a. szereplő színészek közül néhányat„ TÁR4Y FERENC igazgató mondja: „Az Énekes madár az első erdélyi darab, amellyel — remélem — az erdélyi darabok sorozatos bemutatását kezdjük meg. Az a célom■ hogy függetlenítem a színház műsorát a pesti műsortól A kolozsvári közönség érthetően elsősorban az erdélyi darabokat, a honi zamatot keresi. Ezt a György barát sikere is bizonyította, Egyik törekvésem az volna, hogy lehetőleg tisztán erdélyi szerzők darabjaiból rendezhessek eredeti bemutatókat. Ezenkívül a műsor többi részét általános értelemben veit klasszikusok töltenék ki...“ TAMÁSI ÁRON szűkszavúan nyilatkozik: „Gondolom, ez a fészek itfeti meg legjobban az Énekes madarat. Mintha szín ház, rendező, színészek, zeneszerző és díszlettervező szintén érezték volna ezt, olyan gonddal készítették elő a darabot. Szép előadás lesz! Remélem, g madarászok mind megnézik az Énekes madarai...“' I TOMPA MIKLÓS rendező mondja; „Immár harmadszor kerültem élmény szerű kapcsolatba az Énekesn madárruL Eiő- ször fiatal jogász koromban, amikor olvastam a darabot és megmámorosodtam a győzedelmes szerelem magas költői kifejezésétől. Másodszor már• szakszerűbb roh ez a kapcsolat, amikor a budapesti Nemzeti Színházban, mint segédrendező működtem közre a darab előkészítésénél, mint ahogyan mondták: „székely nép- szakértő“. Szerencsére nemcsak székelyül, hanem tamásiul is értettem. Már eh kor rájöttem arra, hogy a sajátos Tamásimondanivaló. a bujkáló humor. a valóséig és csodás rlcm keveredése adja meg a darab belső zenéjét, amely szellemében, U azon túl, hogy székely, tiszta nv&gyttr is. .4 mostani találkozásom a darabbal már izgalmasabb és felelősségteljesebb az előző kettőnél, Ismét behatóan foglalkozva vele, sok csodája és titka nyílt meg előttem, Bámulatos titoknak találom. a megszerkesztését s úgy látom, hogy azok közé ű ritka darabok közé tartozik’ amelyeknek nincsen szüksége dromoturgtai simításokra. Az iró remek utasításokkal, képszerűen láttatja a cselekményt és ezzel megkönnyíti a rendező munkáját. A legnehezebb feladatnak azt látom, hogy amikor Tamási közismert szűkszavúságában is annyira megindít és a dolgoknak oly mélyére villant, tehát voltaképpen a leír ott szónál sokkal többet mond -— ezt a sugalmazást kellőképpen éreztessük és megindítsuk a néző lelkében azt a folyamatot. amely nem más, mint <tt darabban rejlő művészet 'kifejtése és kifejezése SALLAY KORNÉLIA, aki Eszter szerepét játssza, mondja: „Régóta várok első kolozsvári szerepemére és nagyon örülök, hogy erre erdélyi és ráadásul Tamásidarabban nyílt alkalmam. Nagyon szeretem esi a színes, sokrétű jeiiemsscrepet GÖRBE JANOS, a darab Lukácsa mondja: ,,Életem egyik vágya volt, hogy egy remek Tamási-szerepet el játszok. Én, aki nem vagyok székely származású, minden por cihámban érzem a székelyt. Nemcsak, mint feladatot nézem ezt a szerepet, de a legnagyobb élvezetiéi játszóin és ’valósággal benne élek“, CSÓKA JÓZSEF, azaz Préda Máté igy nyilatkozik: „Csupa költészet az Énefces madár. Rendkívül élvezem a szerepemen tulmenöleg is est a darabot és boldog vagyok, hogy játszhatom benne“. KÓLÁK MÁRIA, aki Gondos Reginái személyesíti meg, ezeket mondja: „Nagy lelkesedéssel készültem erre a szerepre és boldog vagyok, hogy a kolozsváriak előtt én eleveníthetem meg ezt az érdekes Tamási-alakot“, ÖLVED Y ZSÓKA, a darab Magdája, röviden, de elragadtatva nyilatkozik: „Szerelem, bűbájosán szép ez ö szerep...“ IFJ. SZÉCSi FERENC Kömény Mókát a fiatal legényt játssza: „Beszédesen él bennem ennek a szerepnek minden mozzanata...“ Tamási Áron szavait idézve; Szép eső~ adás lesz!,.. f—) mmmatelf és Nefuu P inter Jenő kezdeményezéséré O. fővárosban és később több viáéti- egyetemi városban vet$enyekr*i rendetek a szép magyar ejtés jelszaváéul <• helyes, a tiszta, szép és ízes magya* beszéd terjesztésére. Nincsenek (utast o- ink e versenyek kivitelezéséről, mod* járóig módszereiről■ Pedig bizonyára érdekes és beszédes tapasztalatokul nyújtottak ezek az időszerű és minden dicséretet megérdemlő szép magyar ejtés versenyei. Most Pécsen készül nek ojt-ei, hogy az egyetem és valu mennyi középiskola bevonásával az ot tani Nemzeti Színházban megrendezzél; az első pécsi szép magyar ejtés bemutat ásót. S a hírek szerint nemcsak or iskolák, de a u/igyhözönség részéről í* meleg érdeklődéssel várják a b emu te fást, melyet hosszas és gondos műnké lattal, készítenek elő. Apostoli ez a szándék és ez a műn ka. mint minden, kezdeményezés é-> megvalósulás, ami magyar nyelvünk eredeti tisztaságánált megőrzésére cs annak terjesztésére történik. Ellensu' ' lyczása kivan lenni a gombamód szaporodó és terjedő ízetlen, magyartalan szellemű nyelőnek és ejtésinek. Mer nyelvünk tekintetében nemcsak az ide zen cs idegenszerü szellemmel, vagy éppen szavakkal, kifejezésekkel keil In gyűrűsükért, fapusztításukért megkiiz • denünk. Ejtésünk is annyira megromlott, hogy minden idegen szín könnyeb ben megtalálható benne, mint a m*> ff var. Példa rá nemcsak a városi törne geh, de gyakran az élen járó szó nőkre előadók beszéde és ejtése. Miért ne lehetne ezt az időszerű, c szép kezdeményezést Kolozsváron .is kezdeni és megvalósítani? Azokban, az iskolákban, amelyeknek növendéke1 oly nagy szeretettel és lelkesedéssel fa rolták fel az Éneklő Magyar ifjúság mozgalmát és — önként jelentkeznek katonai szolgalatra?! Csak hozzáértés, lelkesség, buzgalom kell hozzá s vezető, aki kézbe veszi az ügyet! Kolozsvár iskolainak, egyetemének, Nemzeti Színházának, sok testületének és közmüve l-ődésí intézményének egybe fogásává5 az ország e nemben legnagyobb mere fü és sikerű mozgat mát teremthetni míg. {du I 5 lágy fe#:« Ezerkilencszáznegyvenkettőbes ürmepii 4 magyarság Nagy Lajos trónra’éptének feat- százedik évfordulóját. A középkori Magyarország nagyhatalmának megalapítóját, zz oiasr vérből származott Anjou királyt inkább hadié • ratai, politikai és pénzügyi reformjai alapján ismeri a nagyközönség. Dercsényi Dezső, a k - tünő fiatal műtörténész inkább az érem másik •oldalát mutatja meg és a nagy király négyév tizedes uralmának szellemi képét tárja élénk Csodálatos az a gazdagság, a szellemi életnek az a friss lüktetése, a művészeti emlékek ma- /gös nívója, amit e rövid korszak kitermelt. Dercsényi Dezső könyvének igazi meglepetését éppen a művészeti anyag adja. Alig négy évtized alatt templomok, kolostorok szazai épülnek az érett gótika stílusában. A rendkívül népszerű ferences és pálos rendek temr- lomtipusa Nagy Lajos korában alakul ki és lesz közel két évszázadig utánzóit formája Ugyanekkor fellendül az épületszobrászat is. de a plasztika tevékenység súlya a sireruiékfa - magasra és a fémszobrászatra esik. Különösén Kassán és Budán készülnek nagy számban polgári és lovagi sírkövek, sőt valószínűleg e műhelyekben kell keresnünk Kázmér lengyel király és Nagy Lajos síremlékeinek faragóját is A fémszobrászat emlékei közül pedig Koiozs vári Márton és György prágai Szent Györgv szobra messze megelőzi az európai fejlődést. Á festészet területén oly értékekkel dicse kedhet ez a korszak:, mint a legutóbb feltár: k esztergomi királyi várkápolna freskói, vagy n Képes Krónika miniatúrái mindkettő az európai művészet legszebb korabeli emlékeivel vetek szik. A szerző erősen hangsúlyozza, hogy ezek az emlékek szoros kapcsolatban állnak Nagv Lajossal és a körülötte kialakuló .udvari kultúrával, amit leghatározottabban az iparművésze emlékeinél érezhetünk. A pompás kiállítású, több mint kétszázötven képpel és szines melléklettel illusztrált kötet a középkori magyar élet eddig kevésbé is mert, méltatlanul elhanyagolt korszakra térek a figyelmet. Olyan korszakra, melyben a magyar szellemi élet, a magyar művészet Európa többi nemzeteivel egyenrangú! alkotott. Megjelent a Királyi Magyar Egyetem' Nyomda kiadásában, a Magyar Könyvbarátok Könyvei között. Ára egészvászonkötésber: 10 F EBDÉLY ÖRÖKSÉGE erdélyi emlékírók Erdélyről. Ötödik tötet 9.20 pengő. LEPAGENAL, Kolozsvár. Kv jen teljes jegyzéket.
