Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-27 / 70. szám
i'fclfS EE4 £U&NZet mmsmm Festi lélek Egy idd) őSa szívesen és haszonnal lapozgatnak visszafelé a magyarság őstörténetében s amennyire a tudomány világossága megengedi, különös szenvedéllyel olvaspainak a műit tanulságos eseményeiből. Ezek a kutatások már feltárták törzsi szervezetekbe kötött népünk alaptulajdonságait; tudjuk már, mit jelentett Jovas népnek lenni, könnyedén mozogni, raj-' .Jaütni, portyázni, pusztákon és térségeken uralkodni, nagy veszély esetén a telitalálat elől cté’rehajolni, az ellenség elől könnyeden kitérni s akkor venni fe! a harcot, amikor mi akar- juk, nem amikor neki tetszett Azt is tudjuk, milyen varázsos erővel kapcsolódtunk Attila király földjéhez, a hun örökség anyagi és szellemi vagyonállagához s a hely, ahol most már meg akartunk telepedni, államot akartunk alapítani, hazát és létbiztonságot teremteni, a tegnapi hajrás nép lendületét most a szállások védelmére irányította. Tudósok és irók, a nép között jártunk-keltünkfcen, ma is gyakran megállnak egy-epy szálas magyar előtt, akinek testi és lelki alkatában, mozgásában és világra tekintésében megtalálják az ősi lovast, vagy az ifíeszitő lovascsapat védelmében nyugodtan dolgozó földművest, az ősit, az első magyar ugartörőt. a nagy legelők íelszaggatóját. Ez rendién is volna. Ezer éve tanult, vagy még azelőtt félbehagyott mesterségek és kéz- iigyescégek törnek fel a lélek titokzatos mélységéből, a harminc nemzedéknél is többön át- eröklűdött sejtekből és szövetekből. Mégis ésszel felfogható: ez a nép egyszer megtanulta valahol; az idegsejteknek most csak emlé- ífcezniök kell csupán s az izomszálak ma is ugv rândulnak, mint Krisztus Urunk idejében, saondjuk. A fajta mégis kifürkészhetetlen titkokat is sejt. lseink között voltak páratlan harcosok, rettenthetetlen hősök, ördög! ügyességű lovasok, okos és nyugodt földművelők, bölcs hadnagyok a test és lélek titkait tudó táltosok. De vájjon volfaV-e tengerészek, mint a föníciaiak, kárthágóiak. vikingek, hát csatornarendszerrel öntöző kertészek, mint az egyiptomiak? Az irás nem emlékszik. Talán nem is fontos tisztázni. Csupán arról jut eszünkbe, hógy az ufóbbi években bizony a víz nem kímélt bennünket. A Duna is keserített s a Tisza, a magyar folyam sem hagyott békében. De nézd csak men az alföldi magyart, végtelen nyugaímu kiskunt, vagy a tiszaháti magyart! Úgy viaskodott az áradattal és belvízzel, hogy nincs az a hollandus, aki ádázabbul szembeszegült volna a Zuider-tó makacsságával. Évekig ?artó tervszerű munkával gátadat emelt, töltéseket készített, belvizlevezefő „csatornákat ásott, nyúl gátak at rögtönzött. Vájjon a magyar sokrétű lelkének melyik rejtett füremléséből vette most elő ezt a tulajdonságot, a hajlamot a vizek visszaszorítására, termőtalaj megvédésére? , Mindezt csak ezért kérdezzük meg: nem jut-e ©szébe valakinek, hogy vita tárgyává « tegye ezt a hajlamot. Úgy tartjuk, hogy — bár Árpád lovon jött és nem ladikon — a magyarság gátkötő hajlama éppen annyira ősi és természetes, mint akármelyik más, immár tisztázott tulajdonsága; rögvédő ösztönből, a hajlék oltalmazásából származik. A magyar ugyanis mindig megvédte ezt a földet; ha kellett, karddal a betörők ellen, s ha kellett, könyvvel és tudománnyal. Most meg csákánnyal és lapáttal is védelmeznie kell a víz ellen. Ennyi az egész. Az eredeti hajlamból, a föld védeleméből sarjadnak ki ezek a jelenségek. Egy ősi magyar ösztönből, a megszerzett földhöz való görcsös ragaszkodásból könnyen alakulhat, kinőhet akármilyen eljárás; ez a külső, csupán formai idomulás egyáltalán nem érinti a ®agyarság lelki alkatának mélyebb rétegeit. De vájjon igy van-e ez városainkban? Erre aem könnyű megfelelni. A magyar városi polgárság kialakulása elég érthetően mepmagya- irázza azt a tényt, hogy a polgári rend viselkedése, életfelfogása, mértéke és beosztása miért nem fedi százszázalékosan a magyar életvitel Íratlan törvényeit. láttuk már, hogy kisvárosaink csupán települési formájuk és életütemük szerint városok, ahova a polgáro- sulós elég sikerrel betört, felfogásukban és szellemi berendezkedésükben azonban töfcbé- keváshé a magyar városeszmény megvalósulásainak számíthatók, mert mintegy — mond- firaíni — a tájegység bimbózott ki bennük, a falu és üiép, mint települési létforma és tartalom kívánkozik újjászületni, magasabb élet- szintre vetülni általuk. Az Aliöldi nagy pa- raszívárosok, mintha egyenesen a szabály megerősítésére létesültek volna, úgy felszívtak minden becseppent idegent az együttesen felemelkedő paraszti rétegekbe, hogy ma rájuk hivatkozunk, amikor zárt egységbe forrott városi társadalomra akarunk mutatni. Erdély városai még a nemzetiségi népíöltok szomszédságában is ki tudták alakítani a magyar városi polgárságot. Szerencsétlenebb peremvidék! városainkról nem beszélünk; viharos történelmük amugyis Jobbét hec7^l nyelvi összetételükről, az egymásra tír. művelődési hálásokról, lappangó magyar éleüükleíésükről, mint ami egy cikkbe beleférne. De érdemes alaposabban a mélyére tekinteni a nagyvárosi magyar életformának. De mert nagyvárosunk csak egy van, röviden pesti léleknek is nevezhetjük azt a szellemi magatartást, ahogyan az egyetlen magyar világváros polgára kitekint az életbe. A pesti lélek sem a véletlen müve; szervesen belekapcsolódott abba a környezetbe, amelyben kitermelődött. Vidékről érkezve, a friss színek, üde szemlélődés, tisztább és át• íetszőbb világ után, nyomasztó kőrengetegnek ! is nevezhetnők az ódon, patinás házakat, me- j Jyek között már lelkesültek és búslakodtak, terveztek és dolgoztak magyarok. Az első és legfeltűnőbb dolog az, hogy itt j másképp tájékozódnak s igy másképp Ítélnek I az emberek, mint vidéken. A körutak és sugárutak közötti nagy épülettömbök, szűk si- i kátorok és árnyékos utcák napsütést nélkülöző lakói a házmestertől a padiásszoba nyo- ! morgójáig, elveszáíették ősi tájékozódó ké- j pességükeí, mini amire itt nem volt szük- i ségük. Vidéki ember a vizek folyása, sze- I lek járása, a nap állása, a hold teltsége, a I kod húzódása és az égtájak szerint hatóroz- í,za meg a dolgok és a maga helyéi a nap : alatt; vidéki embernek, a természet ölén, van felfelé, lefelé, van jobbra és balra, van kifelé, befelé, keresztül. A pesti ember ezzel szemben csak kisszakaszban, átszállóban és percekben gondolkozik, fillérekben számol. A városi lélek általában hajlékonyabb, könnyebb, alkalmazkodóbb. Ebből ered másik tulajdonsága, a hajlongás. A vidéki magyar előbb-utóbb megfogalmazza a maga nézetét, s azt akár bekötött szemmel is követi; semmi pénzért nem térne le róla, sem jobbra, sem balra. Pest pedig úgy tesz, mini a motorkerékpáros az utkanyarban: kihajol a kocsiból, nehogy felboruljon. A múltkoriban is egy irodalmi előadássorozat mutatott rá a nagyvárosnak erre a tulajdonságára. Magyar utat járó emberek, csak azért, hogy az úgynevezett szélső jobboldalt ellensúlyozzák. elhajolnak balra. Miért van ez? Talán azért, mert helyi szempontok szerint ítélnek, helyi erőtényezőkkel számolnak, azokat akarják egyensúlyba hozni. A vidéki ember nera képes Ilyesmire: kimozdithatatlamil áll, akármi zúghat tőle jobbra és balra, zavartalanul halad a maga utján. A sietés sokkal mélyebben berágta .ynagát az emberek idegzetébe, semhogy meggyőzéssel, rábeszéléssel segíteni lehetne rajtuk. Nagy tömeg szorong a villamosmegállónál, Kél kocáit érkezik egyezésre? adadketiÄ ugyanazt a számot viseli, ugyanazon az irányon közlekedik. Mégis a tömeg utegr«>- hanja az elsőt, lépcsőjére Is felcalrapaas- kodik, csüngnek róla, csupán csak léliibbai és félkézzel varrnak a kocsin. De senki meg nem hozná azt az „áldozatot", hogy a két méterrel hátrább álló s egy másodperccel később induló kocsira szálljon. Az üresen döcög az el3Ő, túlterhelt kocsi után. Ez a sietés, noha igy sem érnek előbb célhoz. De megnyugtatják önmagukat. Ez az élet olyan, mint a könyörtelenül zakatoló, kattogó óramű. Nincs megállás, nincs pihenés, nincs szünet. Addig megy minden, amig kikopik a munkából: gép és ember, villamos és kalauz, hajó és kormányos, kocsi és vezető, amig birja. Végeredményben mégis sokkal kevesebbet dolgoznak, mint másutt; az élet egy részét jövésmenéssel töltik el. A szakadatlan rohanásban nincs egy perc, amikor megállbaínánakf elgondolkoznának, valamit megfontolhatnának, ítélhetnének. Azt nem lehet. Rohanni kell, rohanni, mert más is rohan. Rákosi Jenő irta egy helyütt, hogy előbb magyarrá, aztán kell naggyá tenni Budapestet^ Ebben a kívánalomban már benne is vaa fővárosunk minden hibájának eredő forrása, mert pontosan fordítva történt, mint ahogy kellett volna: Budapest nagy lett, világváros lett, de csak a legutóbbi időben tettünk komolyabb kísérletei arTa, hogy magyarrá tisztítsuk. Ha az élet felszínes, a művészet súlytalan s a gondolkozás kevésbé termékeny, annak ma kettős magyarázata van: egyik az, hogy a magyar nagyváros még nincs egész terjedelmében visszhódüva a magyar szellemnek, a régi tarka világ még makacsul tartja magát egy-egy csonka toronyban; másik az, hogy a nagyváros szellem! ellátás», többe* követel, mint amit félgőzre állított értelmiségi rétegünk tud termelni. Nemcsak harmad-, de íizedrangu szellemi termékek Is nyilvánosságra kerülnek és „elfogynak" a piacon, egyszerűen azért, mert jobb nincs. Ostorozni lehet és jogosan, javítani még nem. A városnak igy hiányérzete van; észreveszi. hogy nincs ellátva, Ebben a szükségben két irányban nyúlhat ki: más nemzetek saeiSOSBGRS3&SZ Jgjg- v műé LV R é 3 E É ‘ K A H % S; & VEtfvésZ ETi GYÁRA KAROS VÁSÁROLT ierni termékei felé, vagy a saját népünk szel ierni kiucsei után. Pestnek könnyebb volt más népek nemzetközivé hígított terméket után nyuini, mint népünk súlyos művészeié bői vonni le, ami nagyvárosi életformánk díszítményeiben is elhelyezhető. Városi életeinek egész szerkezete megbomlott és félre vert, mint a bolond óra, amikor néhány nagy Írónk hitele, szavának súlya helyet csinált Pesten a másik világ irodalmi megnyilvánu lásának, a népiségnek. Csak ekkor vált dob Ibenetesen világossá: milyen ijesztő feladni magyarrá tenni azt az életkeretet, amels hosszabb időn át kieseti politikai irányításunk alól. De abircniiyec fáradságos, gondolkodás aélkül vállalnunk kell, mer# a miénk. jP.j 02 olasz vezérkari főnök Máapzsti látogatása BUDAPEST, március 27. (MTI.) Ugo Cavaíiero had-feregtábornok, az olasz ve* zérkar főnöke a honvédelmi miniszter meghívására — a honvédelmi miniszter műit évii olaszországi látogatásának viszonzására — csütörtökön délelőtt több“ napos látogatásra Budapestre érkezett, A Keleti-pályaudvaron ünnepélyesen fogadták! Ott volt vitéz Barth a Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter, vitéz Szombathelyi Ferenc vézérezredie<s, a honvéd vezérkar főnöke, vitéz Littoy András vezérezredes, a honvédelmi miniszter helyettese és több magasrangu katonatiszt, továbbá Anfuso olasz követ vezetésével a budapesti olasz királyi kö* vétség tagjai. Fél IQ-kor futott be & pályaudvarra a ksilönvonat. Az olasz vendég mosolyogva szállt ki szalonkocsijá* hói és melegen kezeírázoti az eiéje siető j Baríha Károly honvédelmi miniszterrel. Ezután vi'éz Szombathelyi Ferenc v£zer- ezredes üdvözölte. Amikor hárman megjelentek a pályaudvar bejáratában, a hatalmas térségen egy begyült óriási tömeg lelkesen megéljenezte. A zenekar ezután a Himnuszt játszotta, közben elhaladtak a tisztelgő díszszázad előtt. Cavaíiero tábornok a pályaudvarról szállására hajtatott. , Káliay Miklós m. kír. titkos tanácsos, miniszterelnök és Káliay Mikló&né Carlo Pareschi olasz királyi földművelésügyi és i erdészeti miniszter és Ugo Cavaíiero j hadserégtábornok, az olasz vezérkar főnöke tiszteletére csütötökön délben 2 órakor ebédet adott a nMnbztereLnőkségi palotában?. Románíábsn 20 黩s besorozzák az ulomokmt BUKÁREST, március 27. (Búd. Tud.) A katonai szolgálati időt Romániá ban 18 hónapról két évre meghosszabbították. Az újoncokat nem 21, hanem már 20 éves korukban besorozzálc. A katonai korhatári 45 évről 50 évre emelik fel. Kolozsvár eisfioszfályu várossá vaíó nyilvánítását szorgalmazták m munkás, kiküldőitek az iparügyi minisztériumban KOLOZSVÁR, március 27. Tegnap ér kezelt Kolozsvárra dr. Imre József miniszteri osztálytanácsos, az ípariigjú minisztérium törvényelőkészítő osztályának ^?jía, aki minisztériuma képviselő lében hivatalvizsgálatot tartott a minisztérium hatásköre alá tartozó kolozsvári intézményeknél. Dr. Imre József itt tartózkodása alkalmával tegnap délben fogadta a különböző munkás szakmai érdekképviseletek küldöttségeit. A munkakamara Musso- Uni-uti épületében történt fogadóban dr, j Páll György, a helybeli nmnkakamara I vezetője és dr. Ladányi László munka- kamarai ügyész is jelen volt, A kihallgatáson a Nemzeti Munkaköz* pont részéről megjelentek Venczel Antal országgyűlési képviselő, Kiss László tagozati titkárhelyettes, LaCzi András, a munkaközpont bőripari szakcsoportjának 1 elnöke és Ábrahám Lajos szakmai titkár. továbbá Jungberth György, a píncérszak" osztály titkára, a Hivatásszervézet részéről Pálffy Tibor és Keresztes Sándor titkárok, valamint Gál Albert, a vízmüvek munkáscsoportjának vezetőbe, az Erdély’ részi Magántisztviselők és Kereskedelmi alkalmazottak nevében pedig Dunky Jenő egyesületi elnök. A munkáskiküldöttek felsősorban az időszerű általános munkáskérdéseket terjesztették elő a miniszíeni osztálytanácsosnak szorgalmazva a munkaügyi felügyelőségek mielőbb? felállítását, a munkakamarák hatáskörének megfelelő ki terjesztését és a munkaközvetítő államosítását. Ezenkívül az egyes szakmai és érdekcsoportok képviselői a maguk külön sérelmeiről is beszámoltak, így Dunky Jenő elnök, az erdélyrészi magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak részéről a 23 százalékos külön bérpótlék egységes, 30 százalékra való emelése ügyében emelt; szót. Ezenkívül kérte a külön bérpótlék adómentesítését, bogs eképpen a juttatások igazi céljuknak meg fel hihessenek. A bérpótlékoknak a fige léshez való csatolásával ugyanis lénye gesen emelkedik az adókulcs s a kiróvoti adó javarészben felemészti a bérpőtlé ko«L Tehát feltétlenül szükségesnek lát ja az eddigi adókategóriák megváitozta íását, vagy- pedig a mutatkozó nehézsé gek kiküszöbölésére fizetési lajstromok ban amúgy is külön feltüntetett bérpó! lékok adómentesítését. Végül az OTT ou. kormányzati tagok kinevezése érdekében szólott. , Jungberth György vendégipari munkás titkár a 8 százalékos fizetési pótlé) kötelezővé tételét kérte a vendégiparban, ahol a munkaadók a borravalóra történő hivatkozással tagadták meg annak folyó®« fását. A bőripari mmikásszakcsoport re széről a hadseregszállitással megbízót; Üzemek hathatósabb ellenőrzését sürget íék a rendelkezések kijátszásának meg. akadályozására. A munkáskiküldöMfck nevében Pálffy Tibor, az Erdélyi Párt munkásszakosstá lyának elnöke és a Hivatalszervezet tagozati titkára, tekintettel Kolozsixir kti ionleges helyzetére, isméi felvetette au nak elsőosztályu várossá való nyilvánitá sának szükségességéi. Ebben az ügyben mint emlékezetes, az Erdélyi Párt vezeti képviselői már számos ízben eljártak. Dr. Imre József miniszteri osztályt» nácsos valamennyi előterjesztett a legnagyobb megértéssel hallgatott meg és ki jelentette, hogy a legmesszebbmenőire pártolni fogja a miniszternek teendő be számolója alkalmával. A i’andőrkapííány^ág felhívása a gépjármű» tulajdonosokhoz KOLOZSVÁR, március 27. fAz El lenzék tudósitójáióL) A kolozsvári rendőrkapitányság felhívja azokat u gépjárniüiiilajdonosokat, ak'-k mér? nem kapták met? gépkocsijuk rend számíáblájái, hogy április 8—iö napjain délelőtt S—12 óra közöli Jelentkezzenek a gépkocsi rendszám tábla átvétele végett a rendőrkapi tányság földszint,, 9. sz. irodájában, közlekedési ügyosztályon. Azok a gépjármütulajdonosok, akiknek sa ját készüreiényü rendszámtábával való közlekedésre jogosító ügazolva ®ya van, ezeket az igazolványukat is hozzák magukkal s annak ellené ben megkapják az uj rendszámtáblát. NEMES aroma - kitűnő zamat KÓRUS LIKŐRT y $
