Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-26 / 69. szám

1 % k 2 m;i w.i li > 2 fi Ü Br Jt g[ V £ itamm a feoraiiis'Kétiíií’ácííss ínlvess a IfißÄSZ di»ÍKö2á\aicsefi r 4. tfőfttáttőbúg« tesxoBf £itó letten fogadalmai Érdéit jtfttiffcair tisgAoitgw r 1 EíklLiia tOilőtOil V ■' • ■ ' ' I fr'Zmtl'Mi. UKW* Vtzcmi I K szám Nemes ponyva A magyar szellem hadat üzent a ponyvának. Budapesten tréíadéi- ntánokkal és kacagóestekkel akar ják pótolni a havonta tübbmillió példányban togyó tűzetek silány, szellemtelen, Jéleknyüvö „szórako­zását“. Vidéken pedig ezzel egy- idöben újra a nemes ponyvával kí­sérleteznek. Előre nem szabad bo­rúsan vélekedni semmi olyan kí­sérletről, amely mögött hittel harcba indmó egiberek is állanak- így ez alkalommal sem kételke düuk. De annak ellenére csodál­koznunk mégis csak szabad a !ö lőtt, hogy a ponyvafüzetek ellen indított hadviselés közepette sem vették észre a Magyar Népműve­lők Társaságának egy évesnél is régebbi, uj vállalkozását. Nyugtá­val dicsérd a napot 1 — szól a népi bölcseség s ml ezért vártunk ennyi ideig a véleményünkkel; tetteket akartunk látni, nem Ígéretet De amikor egy gondolat szép Ígérete sorban megvalósul, elérkezettnek véljük az időt a szóra. A Magyar Népművelők Társasá­ga, immár több ideje egy évnél, potom 24 filléres áron, füzetsero- zatot indított; a mai könyvkiálli- tás és diszités drágasága miatt tartalomban Jó könyvhöz nem jutó falusi néprétegek és munkás-, meg iparostársadalmi csoportok ellátá­sára, sorozatos kiadást tervezett a magyar irodalom klasszikusainak összeválogatott müveiből. Most je­lent meg a huszonegyedik ilyen százoldalas, piros fedelű füzet, te­hát már kétezernél is több oldallal szolgálja & maga választotta ne­mes célt, a kis pénzű társadalmi osztályok szellemi ellátását a leg­jobb és legmagyarohb olvasmá­nyokkal. Húsz magyar klasszikus iró és költő müveiből láttunk egy» egy csokrot, szépen összeválogat­va. Nem tudunk válogatni: ki első, ki másedik közöttük. Úgy hisszük, minden vonatkozásban kellő felvi­lágosítást adtunk azzal az egy szóval: „klasszikusok“. Petőfi, Arany, Tompa. Csokonai, Madách, Vörösmarty, Zr nyi, Fazekas, Ber­zsenyi. Katona, Gvadányi, Balassa« Kármán, Vas Gereben, Mikes, Köl­csey, két Kisfaludy, Eötvös mun» káiból jelent meg egy-egy kis fii» zér s Féja Géza, Hankiss János, Kerecsényi Dezső, Marék Antal s több avatott kezű ember irt beve­zetőt eléjük. Eelleii-e jobb Ízelítő a magyar ’irodalomból? Aki megizlelte eze* két, nem hihető, hogy még a szel­lemi Ínség nyomása alatt ismét ráfanyalodjék a megvetett pony­vára. De ez még nem elég. Ez csak adottság, esély a betű becsületének helyreállítására. A munka csak ezután kezdődik. Mert, ugy-e, eléggé biztató, hogy már nyomtat­nak ilyen könyveket, füzeteket? De itt nem lehet megállni. El is kel! juttatni oda, ahova szánták. Ugy-e, az sem elég, ha minden ma­gyar ügyre kapható fiatalemberek összevásárolnak egy-egy féltucat­tal, tucattal és szétküldözgetik ta­hira, az atyafiságnak? Ez az ügy megérdemelné a szervezést, az irá­nyítást, hogy ezután ne n véletlen sodorja a magyar klasszikusokat a falu népe felé, hanem egy átgon­dolt terv szerint, megfelelő időben és szükséges mértékben állandóan gondoskodjanak a falu népének s minden hasonló néprétegnek szel­lemi ellátásáról; legalább addiig, amig az első kísérleteken felnevelt tömegek aztán válogatva nyúlnak az özönével áradó betühalmaz felé. Ha nemcsak szólam, hogy a mű­veltség mindenkié, akkor megéri a munkát és aggodalmat (p.) KoLUu-Ül Ah. it* ró. Kcdilrt" v xrudőlag már zászlócLiazt öltöttek ar ■ vti kiAlossvári utcák, hogy külsőségeiben re (szeretettel fogadják a kormányzóit©' ivott es ifja hitvesét, a város vendégét. Délben a menetrendszerű gyorsvonattal , a re ís érkezett. Megjelentek fogadásán ixier.ody-Joksiuan Ödön főispánnal az élen i város hivatalos képviselői, valamint a .áros magyar a>szony társadalmának kép ■ c-eleíéhou « különböző íelekczetck nő- ■'gyletének vezetői is. A főispán néhány K xlvea szóval üdvözölte Horthy Islvnn- aét és vörös rózsacsokrot adott ál a ven­dégnek. A kölcsönös bemutatkozások év> üdvöz' esek után Horthy Isitvánné és kíséreté elhaladt a nemrégiben felavatott vitézek részszakasza élőt V xuajd szállására haj­rát ott, V délután folyamán kíséretével együtt meglátogat j, * MÁV Majjálá utcai kórba zal. A hatalmas karitativ intézményt alig néhány napja adták ál rendt lletéoének. Az. előesamokban Szőke Károly «Ír. igaz­gató-főorvos fogadta a vendégeket és ki- . érte végig a kórház tiszta termein. A kormánysóhelyetlcs hitvese hosszasan <T beszélgetett a betegekkel és kedves sza­vakkal v i gaszta bt a őket. Innen a MÁV összhang S/< ptember utcai helyiségébe i!á lógatlak é* résztvet - lek a MANSz műsoros délutánján. Bene- «lek Sándor iniihelyfőnök üdvözlése után Imrédv Kálmánná tlr., a MÁV elnökének hitvese szólt a vasutas asszonyokhoz. Délután Inczédy-Joksman Ödön dr. fő­ispán a Központi Szálló helyiségében adott teát a magas' vendég és kísérelő tiszteletére. A teán résztve! tek a nőszö- vétsegek vezetői és a város társadalmi ja.. . munkáról, amit a »negnzil 1 u. 22 évé­in'n a négy keresztény kolozsvári «ószö­vetség végzett. A nagy figyelemmel hall­gatott beszámolóban elmondja, bogy a nőegylettek az «egyházak kert ién fx: 1 ül 6zervezk< dlek. A négy egyesület közös szerve a K’-chhségi IVík Titkársága voll. Munkájuk egész Erdély területi re kilor- jedt és. -/-union tartott minden itt élő ma­gyar lelkek Ha nyelvében él a nemzet — mon* delta többek között - . akkor bitében éi a magyar. Ezért helyeztek olyan nagy í-.ulvt a hitéhdre. Vallásos ös«»cjövetele­ket, estéket rendeztek. Igyekeztek fenn- tartani a drága magyar tszót « orré szol­gállak a n«Szövetségi estélyek. Hogy a megszálló államhatalom megsejtette ezek­n. k igazi, nejnzetfenntarió erejét, azt a sla'isztika bizonyítja. Mig 1932-ben 232 r-'lély volt, addig 1938'ban 180. 1.939“bcn 120 «■« a felszabadulás előtt már egyet sem lehetett megtartani, annyi nehézséget gördítettek a hatóságok a rendezőség elé. M egeinlékezik ezután az előadó a esik* Somlyói Ezer székelv leányról, a Nőszö- V» !ségek ezerfeló ágazó karitativ munka* járé*l. a napközi otthonok, népkonyhák feláll it áss ról, a nvomorenyhitő akciók­ról. a sokezer munkanéáküli kenyérb.ez- juttatásáról, az ingven orvosi rendelők* ről, a csecsemővédeh-mröl. gvírrneknya raltáfásról. Hangsulvozza. hogy a négy egyesület mindig a legnagyobb egvefér- téshen dolgozott a magyar célok elérésé ért. Védelmükbe vették a magyar népvi­selete*. falnfejbesztési programjuk mái akkor kezdett megvalósulni, mikor más nem ismerték nálunk a falufejleszté* problémáit. „Anyák ifikoláiát1,1 nyitottak, vigyáztak arra. hogy el ne hallgasson a magyar dal. A fiatalokat a gyakorlati pá­lyák felé irányították, tanfolyamokat téndeatek. Lapjaik, a Vasárnapi Harang szó és a Református CC!alád. féltve őr ködöt! a sötétségben. Mindez őrtűz veil a kisebbségi élet éjszakájában*. — ígérjük — fejezi be az igazgatón/ nagyhatású beszámolóját —, hogy tovább is >ev. ebben a szellemben dolgozunk Kérdjük: elég szilárd-e ez az alap. hogy arra együtt építsük a jövendőt? Négy egyesületünk ezután is együttes szellem­ben és akaratban dolgozik a csorbitatlai Magyarországért. rab testvéreinkért és a: egységes, keresztény magyarságért. . , fl legöszintébb egseférfés Ssgfébest a magiarsdjgárf tu/LVL^r/iji, muftii* löíicii­zék tudósítójától.) A Mátyás Király Diák- ház nagyterme nemzeti színekbe pompáz­va várja a MANSz díszközgyűlésének kezdetét. A bejáratnál disz&isakos rend* örök, cserkészfiuk, iskoláslányok és ka­lotaszegi fiatalok várják vitéz nagybányai Horthy Díváimét, Magyarország kor- «anyzóhelyettesének ifjú hitvesét. Az enyhe márciusi tavaszi melegben zsong az ősi utca s a nagyteremben csupa öröm, zgalom és várakozás. A kép az igazi, nagy magyar ünnepek hangulatát idézi: csupa disztnagyarruhás és népviseletbe öl­tözött hölgy s az urak »öléiben, itt van ă polgármester, a város magasrangu tiszt­viselői, a hadtestparancsnok tisztikará­val, minden egyház püspöke, képviselők s a nőegyleíek vezetői. A kolozsvári ma­gyar nőegyleteké, magyar asszonyoké, leányoké ez a nap. Most vesz részi elő- . ziir díszközgyűlésen a fiatal Főméltósá- gu Asszony). .Az ő tiszteletére gyűltek itt össze a magyar díszben levő kolozsvári a3&zt>nyok, hogy beszámoljanak a magas vendégnek huszonkét szomorú év küz­delmes, nehéz munkájáról 6 kiöntsék olotie szivüket, tegyenek fogadalmat, büszke és bátor felajánlkozást a jövendő­re. Az emelvény olyan, mint a megeleve­nedett virágoskert. Háttérben állanak a kalotaszegiek, előtte Kolozsvár guzdatár* vadalmának magyarruhás fiatal lányai. Legelői a Marianum és a református leánygimnázium csillogó szemű, kipirult ■fjn leányserege. Á terem már zsúfolt, nincs egy talpalatnyi üres hely*. Egyszerre csend lesz, xaajd felharsan a taps, az él­jen. A szeretet forró hulláma ömlik vitéz Horthy Istvánná felé. A főispán kísére­tében két kivont kardu diszk ászárral las­san jön. a tsu*em közepén, felmegy’ az emelvényre ® helyet foglal a számára fel­állított nagy. diszee karo&székbea. Hu­szárai mellé állnak, szoborszere mozdu­latlanságban, kivont kardokkal. Felejthe­tetlenül festői és szép éz a látvány. A vi- rágszeriien törékeny, iboíyaszinii magyar díszruhában levő ifjú kormányzóhelyet- íe-sné olyan unost, mint egy magyar mese- könvv illusztrációja. Homlokán diádéra ragyog, nyakiáin ţegyetfen brilliáns, kar­c-síi, kesztyűé kezében az ünnepség műso­ra. Fiatalságában olyan látvány, amit nem fosr elfelejtem senki s amiről az itt levő Ids iskolásláiayok még nagy any ókorukban is agy fognak meg err1 éke zni: — Tudjátok, én láttam őt, húszévesen, ibolyaszinü magyar ruhában ... Ül !$!?f>dn &d?3zíi e VSa'Sitósága c&sszosfi A taps és éljenzés nagynehézen elül s felhangzik minden magyarok imádsága, s Ifsgyáz@f í A öarmoí hashajtót ’$5 á? Ügyeljen, mert mind«® f, tablettán a „DARMÓL* szónak és T alakú bevárás« nak keli lenni. Kimondotta« ©rebels csomagban kérje, ; Magyar Hiszekegy. Azután inczedy-jolis-- man Ödön főispán lép a Főméltóságu I Asszony elé, hogy üdvözölje. I — Boldog vagyok — mondja a főispán többek között —. hogy a Föméltósugu Asszony érdeklődéssel és szeretetted for­dul a mi asszonyaink munkája felé. Meg- j tisztelő látogatása jutalom számunkra az ; elmúlt huszonkét esztendő nehéz rabsá­gában eltöltött munkájáért, amit mások ; megsegítéséért folytattak, A világot úgy '< lehet segíteni, ha azt erkölcsileg fel, nief- ; jiik. Ehhez szeretet, lélek, bizalom kell. i S ezért t>ő!r a jobb, boldogabb magyar jövő megteremtésében nagy szerep az i asszonyokra, akiknek örök és legszentebb feladata a jótékonyság, a segdeniakarás, a szeretet nagy és szent ereje... Kérem Fö~ méltóságodat, érezze meg és vigye ma’ gával a mi nagy szeret etünket . . . A meleghangú üdvözlés utau a refor­mátus leánygimnázium énekkara egy vai- í Iáso« éneket ad elő. fegyelmezet’en, «zé- ! pen. Majd Versényi Ida lép a dol>ogóra - és szavalja el nagy hatással, mély átér- j zéí^el Reményük Sándor: Ahogy lehet c. t versét. B ZZ év?. Ezután Keresztessyné Kálmán Jidia ískelaivazratónő számol be arról a hatai* 1 au feladata! A nagy ielke?e<ie-<fie! fogadott beszá­moló után dr. Cdky jáno'né tartja meg előadását „A mai idők asszonyt felada­tai** eknmí*!. — Amíg Erdély asszonyai itt vártak, ! harcoltak ée szenvedtek némán — mon­dotta —. mi odaát remegve, félve gon­doltunk reájuk s igyekeztünk segíteni, ahogy lehetett. Az anyaországban tanuló erdélyi gyéren ekeket elhelyeztük s anyai szeretettel őrködtünk felettük.  kül­földdel ismertettük Erdély küzdelmeit. S Bio<st, hogy Istennek hála, Erdélynek egv- részével újra nagy munkában vehetünk részt a közös jövendőért, a nők felada­tairól kell szólanom, ami rájuk vár ebben I az épités-heiiy Ma, amikor hős katonáink ! újra a vörös rém ellen harcolnak, emlé- 1 kezniink kell hogy Magyarország rém* I napjainak Idején égy r*ő: Tormay Cecilé i volt az első. aki szembe mert szállni a I kommunizmus vörös szennyével. Törté* j neirni tradíció az, hogy amikor sötét fel- ; hők tornyosulnak hazánk feleit, a raa- j gyár férfin mellett mind é ott állott a : magvar asszony. És dolgozott hazájáért • >swrvvé$!.. szőréül?tel, magyar érzéssel. S ] Ígérjük, ott fog állná most is őrhelyén: I kötni és varrni fog. gyógyítani, ápolni, I dolgozni s ha kel1, odaállni férje helyébe, j; ahogv már odaálltak Budapmten a vi ?ía- ■ mos kalauzé ők férőik helyéit, a miinkás- \ nők a gyárban. Nincs munka, ami! száve- 1 pép el ne végeznénk. És még valami. A család, az ország békéje, belső nyugalma íj az ő vslíain nyugszik. Míg drága kato- t náink messze keleten nira a komiminiz- í muss a 1 szemben fegyvert ragadnak, addig, • az asszony feladata itthon, hogy társas életében, a mindennapokban szembeszáll­jon a rémhirterjesztokkel s mondja azt bátran, felemelt fejjel: Én csak magyar érdeket ismerek, csak a magyar jövőért dolgozom! Ez a mai idők feladata a mi számunkra ... t A többször tapssal félbeszakított len­dületes beszéd után a Marianum ének­kara dalolt szivhezszólóan, szépen Mária Cecília nővér vezetésével. ß fsgsdafoia | Fiatal magyarmhás leány. Takáts Anna mondot-a el ezután bátran, o-sengő han­gon a magyar ixok felajánlását a közös, aagy célokért. — Főméltóságu Asszonu! Tisztelt Disz- közgyűlés! Minekünk a műk s as egység ad erőt annak a jövendőnek hordozásá­ban. ami előttünk áll. A magyar női hi­vatást áldozatos szívvel vállaljuk és fel­ajánl mk szolgálatainkat a haza védelmé­re, felelősségtudattal, kötelességérzettel és igaz hazaszeretettel! A raegindiiőan egyszerű és szívből fa­kadó szavak után Szedcrnyés Lujza sza­valt el egv Reményik-költeményt, majd a Himnusz hangjaival végeiért Kolozsvár magyar nőtársadalmának felejthetetlen szép ünnepe, amelynek jelentősége nagy, tamdsága feleit betétien. As itt elhang­zott szavak és fogadalmak nem az ün­nepség pillanatnyi hangulatában szület­tek. A lélek legmélyéről fakadtak, a ha­zaszeretet. s a közösségérzet eskünél szen­telik komolyságával vésődtek a szivekbe. Bátran nézünk a jövendő elé: Magyaror­szág keresztény nőtársadalma tudja. ra\ a kötelessége. Marton Lili. |

Next

/
Thumbnails
Contents