Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-23 / 67. szám

&*?*& * « £ & .▼ jT it ftf 5 mmni, hogy mindig jó fiú. ő, sajnos, nem tehet semmit az érdekedben, mert neki gonosz as Wíéíi feljebbvalók trei meg ezt parancsol- pák. fí> Iwem, [.<txa. G&l&K&di mimmé rermuMt, zr/ó CK7KZS tréfa, sss ttfow&te. í&áfF hogy hr. Ir/cnékvst?. fasszá <n kéoC, anolyrőt « zőmd otÖpőg, <&fosw is bebizmuyitja, hogy cmh azért, döfött m fez;- vadba, mert ezzel érdekeidet igyekezett szol­gálni és nagyobb bajt rólad elhárítani. A bi­ciklista hivatásos gonosztevő. Más ember bűnbe esik, ő a bűnben lubickol, ez az élet- eleme s ezért nem is lehet vele megküzdeni, képtelenség alányomni a becstelenségbe, ahová való, mert a>s csak jól erezné magáé én még ex embert is magával irántiam. Nincs ellene védelem' célravezető védette- zés. Csak az- az egy, hogy a biciklista végül is önmagát végzi ki- Elfárad, vagy szórako­zott és vé!ellenségből a saját kasába mártja a konyhakést, ráül r-nját fúrójára' és lenyeli a mérget, amit másnak kotyvasztott. E% as er­kölcsi törvények rendje, Csak ki kell várni. Ssé&dyf&Mí saötférayeMoÖS MxrM az Erdélyrészs Hangya Ruin- _ és Likörgyár, Maro« vásár hely. Laá&ág'szeretö aép olt, ahol az o primitiv fegyveréivel «zembeu az európai katona • Ság sort űzzél felelt, Négy naptár java különös tarkabarka világában ' négyezer ünnepük jneg újév napját', i Ugyanis a Szimda-szígeteken négy külön* ! boző naptár szerint mérik az időt: ü Gregorian-naptár, a javai, az arab és a ; ihVai naptár everint, A legtöbb javai ■mohamedán is hűségesen betartja a mek* kai zarándokutat.  . szegényebbek sok­szor minden földi vagyonukat feláldoz­zák e széni ut cáíjteira. Furcsa látvány B&téviíi utcáin a rengeteg félÜábu ember. Mintha valami különös hadsereg kato­nái volnának. Petiig ezek valamennyien közlekedési baleset áldozatai, gazdag ül* tetvényesek autói ütötték él őket. Vagy pedig a vonatok. Keleti nemtörődöm- seggel veszik & s zen eres é de nş éget és ha amputálják lábaikat, legfeljebb koldulni mennek.  Ssíindö-Bzigetek minden lakója pom pás hajós és halász. A fcenszüiötek pará­nyi csónakjaikon hallatlan ügyességgel képesek eljutni egész a Fiíippí-ösigetekig és Uj-Guineáig. Jáva & legkülönösebb szigetek egyike. Maguk a cinikus am&rik&iek is mesebeli szigetnek nevezik. A csodálatos kor­mányzói palota alatt ©kerülő Batávia néhány héttel á háború kitörése előtt még fantasztikus, keleti ünnepségek szín­helyé volt. Ezen a ünnepségen a szige­ten élő fehér emberek is megjelentek, itt tündököltek az amsterdam! szidó asz- szunyok gyémántjai és senki sem «ej­tette akkor, hogy a rendkívüli gazdagság és a kulik kiáltó nyomorúsága közötti ellentétbe ne«* sokára japánok szólnak bel®, ■ Különös szokások Á benszüSöttek házai, a „pondokok“ egészen primitívek és jóformán arm szolgálnak másra, minthogy uz időjásás viszontagságai elten megvédjék az embe­reket. Ezek a hatalmas hássak néha öt- ven családot is magukba fogadnak, ami 3—400 embert jelentenek. Némely fa­luban csodálatos és nekünk bizony visz- szatetező sokasokra akadtunk. Van egy’ kedvenc eledelük, az alkoholos riss», mé­cs aztán kis tányérokba teszik, majd le­öntik alkohollal. Az ilyen szesze« rizs érlelődik e különös int leap. Az ünnepé- íyc» és szinte vzllásá szertartássá váte rágást a törzs haja donai végzik, de «*» uek ellenére a mi katonáink nem akar­ták elfogadni a felkínált csemegét. Ami pedig a legnagyobb barátság és megtisz­tel tét és jele volt, Á jiávaíak ma már ne>m „Jap“"uak ne­veznek bennünket japánokat, hanem az IJudvariaB „tuan46 szóval, ami urat, gaz* ţdât jelenk Az amerikai rádió még mindig azt harsogja, hogy a mi csapataink erős el­lenállást találtak a szigeten és hegy he­ves harcok folynak. Mi láttuk, hogy (:r nem így volt. Egy előkelő java*, benszü- 3ötf mondotta a követke»eket: A nt szenvedéseink hasonlatosak voltak gróf Monte Ghristoéhoz, azzal a különbséggel, hogy! tovább tartottak — fejezi be ér* dekes cikkét a japán újságíró. {—) Ysíg&l Fii emlékserfegeí alapított Q lászőídFost prép@s? KASSA, március 23. (MTI.) Gcrinczy Pál dr. jászóvár. prépost prelátus, a premontrei rendnek és Kassának „a magyar nemzet ta­ni tómestere:\ Te’eki Pál gróf, iránti e’maî hatatlan hálájának jeiéü! elhatározta, hogy serleget alapit gróf Teleki Pál emlékére. A díszes serleget g kassai társadalmi egyesüle­tek munkaközössége a Társadalom Házában fogja őrizni; abban a házban amelynél: megvalósítását Ţe'eki Pál áldozatkészsége lelte lehetővé, minden évben. Teleki Pál ha­lála évfordulóján, a magyar közélet esy-egy kiválósága ezzel a serleggel kezében mond emékbeszédet. Á ser’egavató beszéde', maga Gennc/v Pál dr. prépost prelátus mondja április 7-én. husvét keddjén. 1Két bányásst naég?$It m, beomlott aksa PÉCS, március 23. (MTI■) A pécs~bá.:yo ■ telepi Andrássy-aknában bányaomlás történ amely két bányász életét követette. .4 vajat j bon nyolc bányász do'gozott» hatnak azonban t sikerült kimenekülnie a beomláskor. A mer,- ! iési munkálatok nyomban megindultak és r ! két bennrekedt bányász; Maluska László vá­jár és Bareiik János segédvájár még pénte­ken délután és éjjel is élet jeleke! adott, mir: azonban sikerült kiásni ölcet, már mindke tter meghaltak. ! I» ifjúság liaií§¥8rssüY8 i a Mátyás király Diákká? kan i 5 KOLOZSVÁR, március 23. Szombaton esti I tartotta meg a kolozsvári Református Kollé I gium és Leánygimnázium, a Teológia Énekka ţ rának közreműködésével hangversenyét ■ Mátyás Király Diákházban. Meg kell dicsér jj nünk azt a nemes igyekezetei, amellyel a re í formátus ifjúság bemutatkozó hangversenye j re készült, de ugyanakkor kötelességünknek * tartjuk, hogy rámutassunk azokra a hibákra,. ; amelyek csökkentették az est sikerét. Első- Î sorban gondolunk itt a műsor egyenlőtlen összeállítására, amelynek keveredésében egy­aránt szerepelt Kodály, Bartók. Bárdos, Cka«: pin és Debussy és helyet kapott Kreisler ér-, téknélküii csillogása, valamint Dalmady—Po- gatschnigg semmitmondó szerzeménye. Még, zavaróbban hatott, hogy a különböző énekka­rok számai indokolatianul megismétlődtek (A csitári....), mintha népi dalkincsünk olyannyi­ra szegény lenne, hogy képtelenség volna megtölteni velük egy est hangversenymüsoráu! A kórusok fegyelmezetlensége is szembeszö­kő volt, ami alól csak a Teológia énekkarát kell kiemelnünk, őszinte sikerét Berzsenyi— Visky: Fohászával már megalapozta, amit Hal­mos: Hét parasztdalával, valamint a ráadások­kal csak növelt. Az est egyetlen komoly művé-’ szí teljesítménye volt. Egyre inkább raeggyő*1 ződünk, hogy Benedek Kálmán Erdély egyik legtehetségesebb énekkari vezetője. A hang«, verseny szólistái. Szöllősi Mária (ének), Gon-, czy Ferenc és Selényi Zsuzsanna (zongora),1 Ernyő Ferenc (hegedű) kellően illeszkedtek' be az est műsorába. Az énekkari számokat dr. Sinkóné Czeglédy Emma és Tárcza Berta­lan vezényelték. Mellékesen meg kell jegyeznünk a nézőté­ren tartózkodó tanuló ifjúság zajos és fegyel­mezetlen viselkedését, akik a rendezés egy- j>ár kikerülhetetlen momentumát „vicces de- "lógnak" fogták fel és indokolatlan tapeukkeS ^zavarták a hangverseny komolyságát. Nem tudjuk elképzelni, hogy ilyen magatartássá! az utánunk következő nemzedékből komoly hangversenyközönség neve’ődjélc Fegyelem« re nemcsak a dobogón, hanem a nézőtéren la (SS-F Japán újságíró cikkét közli a Popote d'ltalm. Tsutsio Sumida, aki éveket töl­tőit Olaszországban és tökéletesen be* Széli, a nyelvet, a következő olaszxtyelvü cikket irta Mussolini lapjába»: — A győzedelmes japán! csapatokkal együtt érkezünk, mi haditudósítók Já­rtába -— írja Sumida. — Óriási élmény es valamennyiünknek. B a táviába egyet­len kardcsapás nélkül vonulunk he. Az utak üresek. A japán katonaság ellenál­lás nélkül vonul be a városba, amelynek lakói ugyan csak a japánok rendeletére nem. hagyják abba mindennapi életük munkáját. Csaknem mindennapos kép fogad: óriási forgalmú utcák, ezerféle embertípus a keleti utcák jellegzetes csengetyüszava, ami a kiskocsikat húzó lovak nyakáról éred, de minden szem* ben égő kíváncsiság, ahogy figyelik a méltósággal bevonuló japán katonákat. Egy nemzeti hős Batávia elfoglalásakor rendkívüli lát­ványosságban volt részük a japán kaío- ' sióknak. Ez a látvány épp annyira külö- nöa, mint megdöbbent© volt és jelentő­ségét csak később tudták meg. Mikor a 5 bites Penan g-kapun beléptek, as évazá- \ zaboktól megfakult városfalon, nem metssze a Síöífsfeerfc-íemploratól, egy ko­ponya nézelí rájluk titokzatosan.  ko- f pony a története szoros összefüggésben \ van a Szunda-szigetek történetével. Ez 5 a koponya a hires Pietro Eberfeldé. Es j az ember félvér volt, egy hollandinak és 5 egy bensziilöt! nőnek fia. 1722-ben fel i akarta szabadítani a megszállott Jáva szí í getét a betolakodóktól s emiatt a hol­land kormány megbízottai fejét vették.  koponyáját megőrizték a benszülőttek és mint az örök szabdaághős jelképét tet­ték a javai falra, hogy ezzel is bizonyít­sák: hogy felszabadítóknak fogadják a japán sereget. Ma a 220 éves koponya, mint a javai függetlenségi hős erek fré- \ je szerepel. Nem csoda, ha fellázadt iin- ; nakidejjén ez a oaerenceétlea ember és i; lázitó beszédével sn«gávaí rántotta a fea- i Sálba csaknem ötven társát is. ha meg- I gondoljuk, hogy amicsoda vére® eszkö- ; zökkei harcolták ki a hollandusok a &zi- i get bír'oklását. Időről-időre fellázadtak \ a jbenszülÖttek és bizony gvakran hol- ^ land testbe sülyedtek a krisseka híres 1 ‘iával tőrök. Azonban mit t«h®t.ett a •äsö __ Onéraet SS? fiWäw K&Uty mmkswzxdk <a ttádviMviökt&C vagyis bitvrsiget vib:- hat» hogy merje őt valaki meggyőzni, merjen •valakinek ővele szemben is igaza lenni. Ezz . -fts okos, emberi és mélységesen magyar hover Seiest tulajdonképpen úgy kellett volna idéz* j nünk. begy .,valctki azt mondotta", mert az. ; Igazság dicsérete máris azt a látszatot kelt- í-hetné, mintha nem is annyira az intelem w jvte-3 fontoa, hanem az, hogy megdicsérjük .6 miniszterelnököt. Ezuttsl azonban nem -politikáról van szó és még csak nem is <s tisztviselői ár sadaíomr ól, hanem áltcdában az egész társadalomról és néhány — veszedelmen ; — emberről, altih a társadalom legkülönfé- j Mbb ideggócaiban, izmaiban és szerveiben j elhelyezkedve nehezítik az életet. A'em az önérzetes miniszterelnökről és ®s J önérzetről, erről az ősi magyar tulajdonság- 5 ról van szó, hanem ennek az ellentétéről, | mondjuk igy: a kerékpározókról■ Olyan em­berekről, akik felfelé görnyedt hátat mutat* nah, lefelé pedig laposnak. Miután pedig ismbertipusról beszélünk, nyilvánvaló, hogy ; ■távol á'-l tőlünk a hivatalos éhet ellen irá- \ nyuó és manapság oly könnyen űzhető dema­gógia. Biciklisták egyebütt is vannak, mint í ős irodákban, sőt: egyebütt sokkal többen } vannak s ha néhanapján a közigazgaitásba j. ■is jut belő'ük, akkor ez csak annak a jele, : hogy a tár sada’ómban igen sok nyüzsög be- ! tőlük. Biciklista, önérzet hiányban szenvedő : ember akad a rövidáru szakmában éppen úgy, j mint a lakatosmiihelyben, az árszabályozó ' társulatnál vagy a kozmetikai szalonban. I ár~ . scdalmi állástól, kortól, nemzetiségtől és mű~ i V&Uségi foktól fiiggeten embertípus ez. A szó értelmében demokratikus, aminthogy j demokratikus minden bűn. amit bármely . ember elkövethet. És e tekintetben igazan i nem panaszkodhatunk, hiszen a legfontosabb . bűnök gazdag lehetősége sokkal álio'ánosab» | kan hozzáférhető, mini a mindennapi kenyér« - vagy ® szabad levegő, A biciklistáknak jó modor e kenyere, ter­mészetesen csak felfelé vagy azokkm’ szem- j ben, akiktől vár valamit. Egyébként legfel­jebb azzzo! szemben udvarias, akit kellemeles érzéketlenségbe akar ringatni, mert gonosz­ságot tervez ellene. Vagyis; éter, kokain, kloroform és más fájdalom elleni szerek he­lyett használja a jómr-dort, ha valakit meg akar fúrni, hátába lökni, a kést, poharába heverni a mérget A biciklista jómodora nem csupán akkor nyilvául meg, amikor erre al­kalom kínálkozik. Keresi az alkalmat a jó' modor gy-fkóriására. Pé'dánl vadidegen — de mindig e’őke'őób — embereknek szenvedő<• ívesen gratulál, részvéte? fejez ki, ha szül-e- tik vagy meghal valakijük, Ő az első. aki megjelenik a temetésen — már tudniillik, hu, a nála előkelőbbnek valakije meghal. Ha az az ember maga hal meg, akitől vár valamit, már nem ,fárasztaná magéi. Már nem érde­mes. A biciklista jémoéora olyan sok elfoglalt­ságot, nyűgöt jelent, hogy a modern lélek» ion törvényei alapján könnyen megértjük a jómodor ellentételét. Az emberi lélek ugyanis olyan, mint a mérleg: he az egyik serpenyő­jébe túlsók jómodort teszünk, ekkor a má° síkba valami súlyt kall vetni, különben ki­billen a tengelyéből. A biciklista dühöngő jó= modorának ellentétere a nagyképűség, a ke* gyellen ség, g telket-lenség. az embertársak megtaposása és ami mindezeknél is fonto­sabb i a önmagáért való gonoszság. Ás a szívből fakadó, ellená'lhjntallan tettvágy, hogy mindenkivel rosszat tegyen.. A bicih® lista este nem tud elaludni, ha aznap nem tett rosszat- embertársai elhat. Ha egyszer egy ügyes hipnotizőr arm kényszerítené, hogy naponta egyszer jót. cselekedjék, bizonyéért hamarosan belehalna. Mindebből következik, hogy a biciklist®, aki a gonoszságot tekinti az élet céljának és «5 maga főfoglalkozásának, nem az általános erkölcsi mértékek szerint függ a társadalom­tól. Más a viszonya munkához, e hivatáshoz, mint a közönséges ho'apdónak, aki többé- kevésbé tiszteli a jóságot és az emberséget. Itt van például a szorgalom kérdése. Máa ember vagy szorgalmas vagy pedig lusta, ki milyennek született, milyennek nevelődött. A biciklisfa mind a kettő egyszerre. Szorgalmas is, lusta is. Alapjában véve mé'ységesen megveti a munkát^ hiszen et munka jóra ne* véli, felemeli az embert és bizonyos tekintet- ben az Úristenhez teszi hasonlóvá. Már pea dig a biciklistának nincs Istene Tehát gyű­löli a munkát, a teremtést, az alkotást, a. szorgalmas embert Viszont tudja jól, hogy vannak feljebbvalók és elül jár ók. akik a munkál és a teljesítményt értékelik vagy legalább îs igy letetik magukat. Néhanapján behat szükség van a szorgalomra, meri csak ennek segítségével jut pl ® mngmabb és ered*- ményesebb gonoszság kapujáig. Túlzás az a bizonyos történet, hogy valaki négykézláb kilométereket képe? gyalogolni, ha ezzel másnak bajt okozhat. Túlzás, mirr'2 kevésbé fáradságos módon és eredményesek* ben is lehet bajt, bánatot, gyötrelmet plántál­ni fel eh arát óink leikébe. Például a bicik­lisí» tefvszarü és előrelféá munkarendszeré­fRC?, csw?*%r ti&foßg éS, ihsrgy «?sft flA&sv kbéjs*" fék, asék askkm' smmrth « műnkéi, hat létjék ellenőrzik. Finom ösztönnel kitapogatja fej jebbvalóinck lelkűidét, midenkiről tudja hogy mii szeretnek és mit nme » ügyel arra, hogy ne vesztegesse erejét olyan munkára„ amelyből személyes haszna nincsen. Megesik természetesen, hogy tehetséggel, szorgalom* múl és emberséggel még ezt m kevés kw jpotemkm-munkét győzi. No, de mmc* bej, hiszen, van neki csavaros rr.vmzságc ás úgy tudja berendezni a dolgokat, mintha a munka oroszlánrészéi maga végezte volna vagy pedig más munkáját úgy tudja feltün» írni, mint magáéi. Innen ran az, hogy a bi­ciklista hivatalbeli jóhirneve mindig jobb ® valóságnál. A biciklistát legjobban arról lehet feíis*» Ft Jídisi fliicpM rcilciicif iiiap esten sí unitárius sicicii iciciaci es iciii@ii  különös ellentétek szigete Japán heditudösitó cikke az elfoglalt Jáváról BUDAPEST, raáraas 23. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) Az Unitárius Misszió Ház templomá­ban márc, 15-én mintegy 250 székelyföldi uni­tárius legény és leány gyűlt össze s egysze­rű ünnepségen emlékeztek meg az örök már­ciusról. Az is‘entiszte'etei követően Póké Dénes homoródszentmáríoni legény, az ifjúsági egy­let elnöke, mondott megnyitót, melyben a régi március példaadásáí állította a mai fiatalság elé. Az ünnepélyen Ferencz József központi missziói lelkész mondott beszédei s a márciusi eszményhez való hűségünket a mai nemzedék tettekkel és cselekedetekben bizonyíthatja. A székely fiata’ság az ország fővárosában is bi­zonyságot kell tegyen egyháza és faja szere­tőiéről s ezek érdekében minden áldozatot hordozni kell. Költeményeket adtak elő: Szoiga Ferenc Bölön, Kovács Róza és Barabás János Kará­csonyfáivá, Lévai Lina Kissolymos, Gergely Ida és Irma Homoródszentmártón, Miklós Ida és Tima Róza Vargyas, Vasas Gábor Bencéd. Kenyeres Ilona Almás, Bodó Albert Tarcsafal- va, Barta Vilma Homoródszentpál, Kovács Ida Kénos, Német Irma Magyarherxaány. Benkő Pál pedig ifj. Fekete Domokos oklándi székely gazdakölto márciusi versét szavalta el. Az ünnepélyt Szabó Ida homoródalmási zár­ta be s az egybegyűltek Nagy Sándor kántor vezényletével elénekelték a Székely Him- miszt A homoródaimási legények ás leányok, bu­dapesti keresményük filléreit megtakarítva és félretéve, kettőszáz pengőt gyűjtöttek össze, hogy a homoródaimási unitárius templom ur- asztala elé egy szőnyeget vásároljanak. Ez a tett is bizonysága annak, hogy a velük való foglalkozás szép gyümölcsöket terem.

Next

/
Thumbnails
Contents