Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-03 / 26. szám
}fms *•**•«* & tr ti ti Mi ur 1* Mint német és mint író szemlélem az emisari sorsok kavargását e förlÉneiem viharában../1 to moidG fs ü Itolozsváron tar.'úzkcdJ Brine Bre&nrn IKItünöen festettek Csroapalnál a magyar fiuk; Szép ez az, enöft Erdélye ... KOLOZSVÁR, február 3. Mimi ahogy előjelesen jelentei!uk volt, Bruno Brekin3 $ h rés német tró, 13 világháború trilógiájának és sok más magyar nyelven is megjelent és ismert műnek szerzője, szombaton este Szófiából jövet megérkezel! I Kolozsvárra. A búig ár fővárosból egyenesen a Német Tudományos» intézet meghívására jött Kolozsvárra, ahol a vármegyeháza dísztermében felolvasást tartott. A magyar olvasóközönség már első je* üenfkezéyekor úgy ismerte meg Brchmet, mint a volt Osztrák-Magyar Monarchia (történekének, emberei életformájának ,oerae§ak legbeavatottabb ismerőjét, de egyben igen sikeres irőmüvészéí, aki ugy- iáíszik írói pályájának jelentős részét az egykor nagyhatalmi szerepei játszó Monarchia közelmúltja megírásának szentel- ii. Érthető, hogy első nagyobb müve, A V íágbábnni trilógiája (így kezdődött. Ez leW a vége, Á kétfejű sas lehűli), az Ssswomlw utáni Magyarországon egyszeribe as érdeklődés elő;erébe került 6 kft* feárttt és kedvelt olvasmányává vált. Brohmnek es a müve különben azzal is megnyerte magyar oívasőközötisegénefe fe'széséu hogy akkoriban igen elterjed! ferde és célratos beállítású hasonló fer- mészerii könyvek tömkelegében, Brehm a svakavastotf történeiiró pártatlan pon* jj Sósságával, részrehajlás nélkül ábrázolta as eseményeket s a magyar vonatkozású részletekben tárgyilagosan, sói látható srokonszenweÍ Irta meg, talán ©honok a világon, T sza küzdelmét a habom e?1en s azt a folytonos hősi lendülettel te/1 fos kítariást. amellyel Magyarország érdekei ellenére Is — becsülo;bfíí — végigharcoltai ss világháborút. Brebsn tudatában volt annak, hogy a kettős monarchiának a kiegyezés ntán Magra rom ság volt a leg- forriosabb pillére. Hogy s hanyntlásra- '■téü? moza.lk-nagyhataf’iom sfcéthuílásál Magyarország sem gátolhatta meg. sőt a kâwiîelfmbnî áldozata ellenére legnagyobb vesztesként kerül? ki. ez a fény látható rokonsaenvr© hangolta az írói Magyarország és s magyar kérdések iránt. Az smT'orl osztrák tiszt mm ismát katsn^ történeti tárgyú írásaiban sem hanyagolja el az ember egyéni sorsa iráni tanús - lőtt érdeklődését. Szenvedélyes szemlélője és ábrázolója a türlémieli viharba sodort embersor.soknak ) Aztán utjának további célja felől érdeklődünk. — Magyarországra a hudapésü Német Tudományos Intézet hívott meg egy sorozat felolvasás megtartására. Kolozsvárról Budapestre, Debrecenbe és Pécsre utazom. (Pécset mond és nem: Füní* kircbentl A Debrecen „c“ be iijót pedig ,,cs“-nek ejti.) Onnan haza megyek, de otthonra tíhrább f®Iyt«îoraî faÄolyai*c iát*r mat. Most valami váratlan sugallatra meg kérdezzük, hogy t&lálk'ozoll-e magyar honvédekkel a keleti fronton. A mester mosolyogva szóit — Igen, Tacnopolnál, ha jól emlék* szem, oíí találkoztam egyizben egv honvéd páncélos-osztaggal. A kelet felé v:- vő ut jó részéi aztán együtt te*tűk meg a magyarokkal, barátságosan elbeszélgetve. Annyit mondhatok, hogy igen jó erő* ben és nagyszerű hangulatban voltak a magyar fiuk. Kitünően festettek . . . Most megkérdezzük, hogy milyen benyomást gyakorolt rá Kolozsvár? — Sajno-s, ez a shzmarás tél és nagy hideg a legkevésbé alkalmas a városia- mrimányra, sokszor él,rejti a látogató elől az emberek alkotta és a természet környezet szépségét, Á délelőtt folyamán megtekintő terű a város nevezetességeit. Sokáig időztem a Szent Mihály-, ji Fe- trenrrendi- és a Piarista-templomban. Saináfom, hogy nem láthatnom azt a szép gótikus pro’estáns temploínol, ©ti as egyetem utcájában ,. . A mester rövhl felv llagositásokat kér a templom történetére és ,belső kiképzésére vonatkozólag, majd elmondja, hogv igen mély benvomási gvakorob rá Fadnisz világhírű Málvásszobra. M°glá- togaéa s nagy király szülőházát is. Majd megkérdezi hogyan hívják a Szamos tiílső partján álló hegvet. milyen épületek és berendezések vannak ottan? — (uit Mi, a Nemzeti Színházat, Kolozsvár egyik büszkeségéi említjük fel. Megkérdjük. látta-e? — Sajnos, csak k viliről. Saj’áito'ssra momirchiakorabeli, pontosabban: berries épüle? —1 föléli Brehm. Vezetőim valósággal áradozva dicsérték a Bohémélet, kolozsvári előadását. Sajnálom, hogy legalább egy operaelőadást nem láthatI tam, illetve nem hallgathattam meg. De- 1 hál sürget a? idő Ma este továbl» utazom az önök fővárosába. K őzben, szinte egy dobén óránkra te" kintünk. Féíhat. Â mesternek át kell öltöznie felolvasásához Búcsúzáékor még elmondja, hogy mennyire meghatotta, hogy a főién „nazy“ könyvkereskedések kiraka’aihan midegyre megpillanthatta Raján müveinek magyar és aénaetnyelvű kiadásait. — Igen, Kolozsvár ily módon is m- konszenvét akarta nyilvánítani On iránt? Mester — jegyezzük meg c^ndesen. Már az előszobában vagyunk, am’koff megkérdi Brehni: — ííogy a mondják magyarul ezt a szót: Siebenbürgen? —- Erdély. Erdély — isme Ili el többször magyarul. Nagyon szép ez az önök Erdély® ,.. A yigzomüá tanra . A vármegyeház zsúfolásig telt dísztér' méhen az egybegyűltek lelkes tap=»al üdvözölték Bruno Brehmet. íróknál csak nagyritkán fellelhető előadói késztséggel olvasol* fel részletekéi a keleti arevoas- lon szerzett ébné.nye nek feldolgozásából. A monarchia egykori tisztje —- mint :rói vallomásából 5e kiderül — tökéíeíe" Sen egybeforrott az wj o-sgvnémet biro- d;tír>mmaj. Elkepzelheiő-é ennél szerencsésebb sors irőra é« népére egyaránt?! Á felolvasás végeztéével hallgatóságai ísofcág lelkesen ünnepelte Bruno Breh* snet ... (sz. i.) Éfdekss kártalanítási pew a Fölé» íl-eti ház körül Hatvani* trestles'®?? kárfa^arItrst ft ít meg m hígéP^tfrlshov^cli Ho^Fátli Emilünk Ezek. uniat! különösen érdekesnek találtuk az íróval való beszélgetési. Előadásának meg.artása elő t szállóbeli lakására keresőik fel Feszes udvariassága az egykori katonatisztre, kedves közvetlensége azonban a századforduló korabeli Á11 szír a nevelésére vall, — ügy hallottuk, hogy sokat utazik mostanában. Mester.' Nem mondaná el ?itjának célját9 — tesszük fel a kérdést Bruno Brehmnek. — Persze, sokat utazom. Most tuhij- doraképen Szófiából jöttem, biz.onv a kegyeden tél okozta különféle közlekedési nehézségek között. Eredeti útiterven? szerint először Bukarestbe kotlett volna mennem, de a Dunán semmiképpen sem lehetett átkelni így aztán bukaresti és brassói ratam egyelőre elmarad . .. Hogy régóta vagyok-e utón? Hát meghiszem azt. Éppen a bulgáriai, illet- T® görosrországi felvonulás óta. A görög- országi események lezajlása után a keleti frontra merttem s azóta mostanig, mondhatn megszakítás nélkül a nagy arcvonal valamely szakaszán tartózkodtam. Mint a vezérkarhoz beosztott századom. ma i« katona vaskók ... — De írói élmények keresése céljából isrtózkodik a fronton? — Természetesen. Az iró szemevei mwe, ezek a bábom.? idők kimerithrile?- hri? élményanyagot rejtenek mnsrukban. Ezt éreztem különben a világháborúban iff. Ma német volt nmen idvfîî trâniîâ» ivói «élkrinzéseicre Síwspma^oritott erővel (SzemlelffTra as emberi sorsok kavargása? ® történelem viharában. (Ez jelleezetésen ^oSanri gaasidas tEtll, féoe& tiUoai^Tlnav KOLOZSVÁR, február 3. (Az Ólén* zék munkatársálól.) Bonyolult kártalan’'- tási pert tárgyalt a napokban a kolozsvári járásbíróság. Egy régi, 23 év eiöUi nagyobb ingatlan adásvétele körül kellet- 1 keze i a bonyodalom, amelyet annakidején báró Petr chev th Horváth Emil volt iskolaügyi kormánybiztos, később államtitkár adott el a Banca Generala román pénzintézetnek, majd a bank később dr. Martian I i'viiis nyugalmazott miniszteri tanácsosnak adta el az ingatlant. Ennek az érdekes adásvételnek az előzményei és a huszonhárom, év utáni fejleményei a következők: A Főtér 11. szám alatt levő emeletes házat báró Petrichev eh Horváth Emil 1 millió 200 ezer koronáért adta el a Banca Goncralanak, majd néhány év múlva äz ingatlan ismét gazdát cserélt. A román bank dr. Mart’án TL/vius erdőVíi^griónak. a Resita később igazgatójának- je^nlegi ray. miniszteri tnácsosnak ad'a el hárem* mül ó 700 ezer koronáért. A ház eredeti tulajdonosának már az el-35 adásvételi I szerződés után azonnal távoznia kellett az épületből, később pedig Erdélyből e. Most, 23 év elmúltával!, a vonatkozó lör* vényrendeíet alapján kártalanítási pert adott be a bírósághoz, amelyben azzal az indokolással, hogy az ingatlan eladásából kifolyólag te'emes károsodás érte, 210 ezer pengő kártérítés snegitéléséí kéri, Dr. nemes /Vagy ]őzscf járási? ró ölöt? j a napokban folyt Se az érdekes per tár* gyailása, amelyen br. Petrichevích Horváth Emili dr. Bernád Ágoston, mig a Banca Generala! dr. Adorján Dezső, dr. Martian Liriust pedig dr, Hadfahidy Pál képviselte. Hosszas jog: vita után dr Martin Livius azzal érvelt, hogy ő amúgy* is naa;v Összeget fizeteh az ingatlanért s a későbbi évek során még újabb tetemes ős.??,ebeket kellőit kiadnia a ház javítási költségeire. — Kii’önben is mondotta a Resi'a ekkori igazgatója -— a román uralom 1 ahdf korántsem volt olyan jő dolgom, men a román állam még a nyugdijamat KL EKE KÉPVISELET! iSüCÉ STÉLfE Î942. február 7>én a Mátyás Király Diákházbairk ri ’' « MftAL.VRÍ8ZI«HAN«YA vegyész en cyáöa is egész alacsonyan áll pitot n meg s jó* ved k sebb jövedelmem volt, mint mosí3 a magyar uralom alatt, amikor a rniwss- teri tanácsosi nyugdijamat méltányosain állapi ották meg. A Banca GeneraJa jogi képviselője, dr.. Adorján! Dezső sz ntén számos indoknS hozott fel, amellyé® azt igazolta, hogy 8 bank annakidején a rendes véíteláral fizette az ingatlanért. A későbbi vevővel, dr. Martian Livíussa! együtt a kártalanít tási per elulasitásál kéri. A tárgyalás? vezető dr. Nagy József sír érdemi tárgyalás befejeztével meghozta 5! döntésit, melynek ér?.e!mél>en az igényelt 210 ezer pengő kártérítés1 összeget leszállította 63 ezer pengőre és ennek megftze*ésére egyetemlegesen kötelezte a Bonca Generálói és dr. Mae tian Liviust. A járásbiró-ság döntés ellen a felperes báró Petricherich Horváth Emil jögi képviselője az Ítélőtáblához felehbéffétf, íigvszinléra felebbeztek az alperesek is. 11.3 t'szlylse 8 bel tlalása A legutóbb visszatérd magyer ítríi- leiek egyik vármegyéjében beiktatok a áörvéravhatóság «riső tiiszí vise lőjél, a főispánt. Annak rendje, módi« szerint. Az !degers megszállás ífiíőíi csfik nemrégiben felszabadult Isptsf« íwink a? eseményről beszámoló tuáC -. sitásának ezt a főcímet adta* ^t'nno^ p>éi yes külsőségek között iktatták bei mé1 lóságába X. Y„ főispánt«... y Hát ez az, amibe nem nyűgöd ha» tünk egykönnyen bele. Hogy t. ■. neitff a hivatalába vagy a tisztségébe iktat,, ták be a megye első tisztviselőjét, hanem a méltóságába. Nem elég, hogv ámísgyis fulladásig uszunk ® nyakai ékért, hízelgő* képmutató ét körmönfont megszólítások és udóáf*» lások magyartÄlan és korszerütiestJ tirádáiban, ráadásul már a különmm észszerű és pontos kifejezésre tér« melt nyelvünkben az értelmi egyensúlyi is megbontani gyekszonefe ebekkel az idejét mult szolgai barokk szólamokkal! I De ez már sűtn ss csak szólam* Nem is „urambátyám“, meg ».kegyes- iked.iél', hanem súlyos fogalmi zavar? A fő spánság, legalábbis mai értelme** zésben, hivatal vagy tisztség, ezés? felül pedig munkavállalás, felelősség* elkötelezettség, legfőképpen: szoígá» lat, de semmiesetre sem méltóság. Nincsenek külső megkülönböztető jelvénye? és egyéb dis?e „ nesn ess£^- (di hiibér és nem Öröklődik. Olcsó volna rávetni erre, hogvf ki« csinyesség. Dehogy kérem. Nem kicsinyesség. Egyébként elolvastuk ff szóbanforgó főispán beszédét. Olvsra kÖ* eteiménvpket támasztott saját hivatali működésével szemben és oly megvalósulásokat ígért megyéjének, hogy ezek után még csak ildomos sem volt elvennJ tőle a hivatalt és „méltósaerori* adni Sse’yébe. A’t' IN munkát, amire elkötelezte magát. nc*w 8s lehet puszta méltóságban Ülve megvalósítani. Csakis egy munká«* ssellemü hlvatafbaK, Árért féveríés ne essék: sw* nesíSl vagyunk « méltósóg ellen, sőt bnrát^ ja vagyunk a mé'tóságnak, 4b az aesíifeerTi raaéRtésA-glöafc, c Beszélgetés Kolozsvárról...
