Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-28 / 48. szám
^leoefJélylségi és spiriisiafss lorfailalosn UH •darn él la y iűUJli uißJlß ^doB Oß^Jo îg^iir ä die Uí-Jk linim honi Jaiítr aß«o lora&: ú«8í snoí Mae«. »f>íöl '«Y33 : ÜOE3Í dua foyn ao^l át a-* Iífih .18 ÎŞ88 '2Î4SS ikm na* sno Kod |9!K iqfi S3 fi» [ tßd fes. •n ad bt ui m TS 0 d ib m is it sí í> if h >i £ P * „ 1 Habeut sua fata libdü. Tisztában voltunk jóeiore azoknak a betűknek sorsává! is, amelyeket az Ellenzék hasábjaira irtunk, hogy magyar harcot vívjunk meg általuk. A harcban sebeket osztanak és sebeket adnak. Néha megsebesülnek olyanok is, akiket az elleniéi nem akart megsebesíteni. Csak azérl, mert a má sik. oldalon állanak. Vannak ellenfelek, akikkel nem lehet etlivi harcot vívni. Nem mintha nekik nem volnának elveik. De mert az elv, az életiái ás náluk több, mint maga az élet, több, mini a lényeg, „Csak így és semmiképpen máshogy, osak mi és senki más“. Ez a jelszavuk, amelyet elhisznek maguk és el tudtak hitetni másokkal. Páratlan szellemi össze- íorrottságban él, fenségesnek mondott eszmék Csúcsain, de távol a földtől. A földön gyakorlatiasabban kapcsolódnak egységbe. Szívósan és kiirlhatatlanuk Makacsul és változatlanul. Az idők múlhatnak fölöttük, változhatnak a körülmények, de ők nem változnak. Egy bolyongó nép évezredes kategorikus impe* retivusainak hódolnak. De a kauli mondatnak csak ezt a második felét ismerik el. Valóban magas és csiszolt szellemiséget képviselnek. De ugyanezt a szellemiséget igyekeznek rányomni minden más szellemre. Ugyanazt a szellemet, »mely egyszer 1918 ban elpusztította az országot. Olympusi magasságokról nyilatkoznak meg és fenntartják maguknak a megnyilatkozás kizárólagosságát. Az élet apró síkjain pedig megtalálják egymást és közösen vívják meg a Karót minden csatatéren. Ez ellen a hatalom ellen szállottunk harcba az Ellenzék hasábjain. Elérkezettnek láttuk a pillanatot, hogy a magyarság végre maga nyilatkozzék meg Önmagáról. Nem a „korszellem“ biztatott fel erre. Újat sem akarunk. Vissza akarunk térni csupán a régi hadállásokba, amelyekből magyarok küzdöttek a magyarságért. Véget akarunk vetni annak, hogy mások — ha mindjárt, talán jósziánr dékuak is —, de mások, beszéljenek a mi szánkkal. Küzdünk teljes erővel a zsidóság szdLiemjt térhódítása és mindazok ellen, akik tudatosan, vagy tudatlanul, meggyőződésből, vagy meggyőződés nélkül, humánumból, vagy materiá" 4Ls okokból azonosítják magukat a asi" dósággal, akik támogatói és elősegitői térhódításuknak. Küzdünk azok ellen, akiknek elméjében még nem világosodott meg, hogy mindennél mélyebb és szen* tebb a magyarság. És nem tudunk együtt haladni azokkal sem — bár meghajtunk jellemük tisztasága előtt —, akik becsületből és elvhüségből tartanak ki ott, ahová egykor léptek. Nagy és nehéz ez a harc s kegyetlen is, mint minden harc. Testvér fordulhat testvér elften benne, fin szállhat szembe az apával. De meg kell vívjuk, hogy megtisztítsuk életünket a belesajtolt idegen fürtök illatából. Hosszú évszázadok óta most nyílik először alkalom arra, hogy tisztán magyarok legyünk. Most lebbent el „a harminc- milliós magyarság“ gyermekálma, most kezdjük levetni igazából sallangjainkat és most kezdjük tisztán látni, hogy mik vagyunk. Ezt a nagy magyar tavaszt magyarul akarjuk élni akkor is, ha kevésbé lesz ragyogó és bóditó illatokkal telt, mint annyi meddő tavaszunk. Amit akarunk, az egész magyarságért akarjuk. Nincsenek egyéni törekvéseink Hírfa s Zai§surecz!*y íiyutf«» és nem szűkítjük le se a küzdelmet, se az áldozatot, se annak remélt gyümölcseit semmiféle körre. És csak egy igen Sziik kört támadunk. Azt a kört, amely egykor elpusztított bennünket. Azzal állunk harcban. Azzal a körrel, amely még mindig nem akarjla elhinni, hogy nincsen mondanivalója a magyar életben. Hogy ferde és torz az, amil mond. Ha mégoly nagy szellemekre hivatkozva is mondja. Ida még annyi jószándék is van mondanivalója mögött. De térjünk a tárgyra. Két cikk jelent meg legutóbb az Ellenzékben, amelyekből vihar fakadt. Az egyik ,.A Strohmann“ cirnü vezércikk volt, amelyben félreérthetetlenül leszögeztük a zsidósággal és a zsidóság keresztény kiszolgálói val szemben elfoglalt álláspontunkat. A cikk nyomán felháborodás támadt. Jöttek és jönnek a névtelen, gyalázkodó levelek. Tajtékot és mérget fújnak reánk. Éls megindult az Ellenzék ellen minden vonalon, minden csatornán kérész ül a támadások özöne. Tudtuk, hogy igy lesz és áldjuk a Karcot. Alijuk, mert mögöttünk sűrűsödnek a magyar tömegek. Hitet adóan és bátran. A má^ik cikk még súlyosabb következményekkel járt. Áz Ellenzék január 31-i számában jelent meg „Eszmék vagy emberek?“ címmel és benne Ligeti Ernő „Súly alatt a páltaa“ című könyvével foglalkoztunk. Amit ehaiondottunk fentebb, azt mondja el a cikk is. Á cikk nyomán három személyi kérdés vetődött fel. Az első Ligeti Ernő személyének a kérdése. Régi ismer©! ség szálai fűznek Ligeti Ernőhöz és ezért talán szabad ehhez a kérdéshez személyesen szólnom. Ligeti Ernőnek nem lett volna szabad megimia azt a könyvet akkor sem, ha a könyv mentes lenne & benne lévő tévedésektől. Fel kelleti volna ismerje a helyzetet, amely nem ui helyzet, hogy a magyarság nevében zsidó ne beszéljen. Mint ahogy az általa oly szép magyar céüokkal indított Független Újság is rö~ vi desen a semita-szabadkomüves-liberá" lis tengerbe torkolt, minden bizonnyal akaratán kívül, talán szándéka ellenére, ugyanúgy nem tudta most sem kivetni magából azt, ami: a zsidót. Erdély 22 éves szellemi életének arbiterje nem lehet Ligeti Ernő. Akkor sem, ha a legtisztább szándék vezeti, mint ahogy meggyőződésünk szerint vezette, akkor sem, ha még úgy felül is akar emelkedni a kor számára sújtó körülménnyein és fojtó légkörén, akkor sem, ha minden megfeszített idegszálával az objektiv valóságot keresi. Mint ahogy annakidején megmondottam neki, hogy ne ő álljon a Független Újság élére, úgy kérdezetlenül :s megmondtam volna most neki, ha tudomásom van szándékáról, hogy ne ő írja meg a kisebbségi mült magyar szellemtörténetét. Ezt elmondani tartoztam magamnak és úgy érzem tartozom Ligeti Ernőnek. A másik személyi kérdés fájóbb. Liget5 Ernő könyvével kapcsolatban egy olyan férfiút ért „sérelem“, aki semmiképpen sem érdemelte. Spectátorról, az Ellenzék nagynevű közírójáról, Krénner Miklósról van szó. Akik közelről ismerik Krenner Miklóst, azok ismerik min- denekfölött való puritánságát. Azt a puritánságot, amely nemcsak abból áld, hogy mint nyugalmazott tankerületi főigazgató nem cimezteti magát méltósá" gos urnák, hogy szerényen, majdnem szegényesen él akkor is, amikor arra nincsen feliéllenül rászorulva, hanem azt a puritánságát, amellyel elhárít magától minden díszítő jelzőt és minden hódolatot. Az Ellenzék cikkében nem Krenner Miklóst, hanem Ligeti Ernő jelzőit érte „sérelem“. Krenner Miklós sohasem gondolta és mégkevésbé mondotta magát u „nemzet nagy tanárának“. Nem imputállt magának soha unnál nagyobb Szerepelt a kisebbségi életben, mint amit lényegesen betöltött. Ahogy ő szokta mondani, a klasszikus liberalizmus elvei alapján áll. A klasszikus liberálizmus korszaka lejárt, hogy a forrongó Európában nj klasszicilás szülessen.. Igen jól tudja ezt Krenner Miklós is, de tiszteletet parancsoló hűséggel tart ki elvei és barátai mellett. Nem „karcolt Krenner Miklósba a neoerdélyi toli“, mint ahogy azt Szenlimrei Jenő írja a Magyar Nem zetben és nem lettek „tegnapi meghatott éljenzőkből mára elszánt feszítsd meg-et kiáltok“. Nem döftük meg saját bajtársunkat —- amivel Szász Endre vádol —, hanem csupán támadást intéztünk ama szellemiség ellen, amely Kren- ner Miklóst tartja pajzsul maga előtt. A harmadik személyes ügy az enyém. Az „Eszmék vagy emberek“ cimü cikkel kapcsolatban nyíltan az a vád ért, hogy éppen én voltam az, aki annakidején Magyarország legelőkelőbb folyóiratában spirituális forradalomnak neveztem azt a folyamatot, amelynek éllén a Független Újság, illetve annak szerkesztője: Ligeti Ernő, a „Súly alatt a pálma“ későbbi szerzője állott. Jellembevágó hibát rónak fej ezáltal a túloldalról. Olyan eszközökkel, amelyeket megszoktunk. Olyan eszközökkel, mint amilyeneket Szentimrei Jenő használ a Magyar Nemzetben „Neoerdélyiség“ című cikkében. Megnyugtatjuk Szentmaréi Jenőt, hogy nincsen neoerdélyiség. Ami Erdélyben uj, az mindössze annyi, hogy egy szellemi csoport kikapcsolódott a magyar életből. Csak ímitt, amott juthat még hanghoz, mint a jelen esetben is, amikor Szentimrei Jenő mint újságíró, az újságírói műveltség birtokában egy országos- hirü professzort, ? legnxagyurabb kérdésben legmagyarabbul elmondott, előadásáért, gúnyolódva támad meg, holott az előadást csak kivonatból, a professzor munkásságát pedig a jelek szerint egy általában nem ismeri. Ugyanennek a módszernek az alkalmazásával ért engem is a támadás. ..Az erdélyi magyarság spirituális forradalma“ címen a Magvaí Szemle 1935 szeptember számában valóban Írtam egy tanulmányt. Az erdélyi magyarság ezekben az években kezdett áttérni az „ex principle“' álláspontról a „de facto“ álláspontra. Mint azt a tanulmányban irom, „a spirituális forradalom gyökerei mélyen nyúlnak vissza a múltba, valahová a kisebbségi élet hőskorába. Ennek első határköve Y'egvári minden erdélyi számára feledhetetlen verse, „Eredj, ha tudsz“ volt“. Részletesen foglalkozom ezután a tanulmányban a „Tizenegyek“, majd pedig az Erdélyi Fiatalok mozgalmával, a politikai transylva- nizmussal, amelynek legfőbb harcosa „Az erdélyi magyar újságírók doyenje, Krenner Miklós“ és amelyben „Itt irredentát, amoltt renegációf látnak, emiU forradalmat, amott elvfeladást“. Foglalkozom Turla Miklós „hidverési“ kezdeményezésével, Vajda Sándornak a Buda-^ pesti Eíirlap számára tett nyilatkozatával és végül a hidverés csődjével. A következőket irom többek között erről a kérdésről: „Mint Erdélyben lenni szokott. az uj idők harsonáját ismét néhány jó célra szegődött újságíró fújta meg. Ez év elején indult meg Kolozsvárt Ligeti Ernő szerkesztésében egy uj hetilap, amely „mozgalmat“ hirdetett az uj magyar élet megteremtése védett“,, Figyelemre méltó — irom tovább —, bogy a mozgalomnak a Független Újság köré csoportosult vezérkara soraiban ott találjuk a fiatalokat is anélkül, hogy azok ^nemzeti politikára“ gondolnának és ott HARISNYA M 0 SELYEM ÉS HERNYÓ SELYEM összes minőségben Kérje minden üzletben' Vigyázzon a márkára : vannak a különböző „világnézetek“, jobb és baloldal egyaránt -— Tavaszy Sándor tói Tabéry Gézáig —, hogy munká.kod janak a közös kisebbségi élet megalapo zásán“, idézem ezuián Spectator vezér cikkét, majd rámutatok arra, hogy „a- erdélyi magyarság spirituális forradálnü azonban nem áll és nem is állhatott meg — a Független Újság munkájánál é- Spectator megrázó szavainál. Mintha u súlyosan sebesült és az erős vérvesztés következtében elerőtlenedett és szinte - apatikufiSíá lett kisebbségi testben uj élet erek nyilotíak volúa meg. Az erdélyi neobarokban már teljesen elsiilyedni lát szó párt, merőben uj hangszereléssel fo gott hozzá a munkához az 1935. észtén dőben“. Ismertettem a párt akcióit, Gyárts Elemér két beszédét és rámutatok arra. a hasonlatosságra, ami Spectator, Gyárfás. Koós Károly másfél évtizeddel azelőtt kalotaszegi megmozdulása, az Erdélyi Fiatalok és a párttal szemben álló Kacsé Sándor munkája között tapasztalható voit. Foglalkozom továbbá a legifjabb nemzedékkel és a Hitel köré csoportosító húszévesek megindulásával. A tanú' mányt Reményik Sándor „Ahogy lebe: cimü versével és az abban foglalt magasztos nemzetpolitikai eszmékkel íré-. lem be. íme, fölvetem a kérdést a nagy nyíl vánoaság előtt, hogy ilyen körülmények között a Független Újságot és az áltálé megindított mozgalmat neveztem-e Er dély spirituális forradalmának? Szentimrei Jenő ceoerdélyiségnek ne vezte azt a szellemet, amelyet állítólag képviselünk. Cikkében úgy állítja be mü ködösünket, mintha az mérhetetlen si: Ivedést jelentene az övékkel szemben Értjük a horatiuisi mondást: Laudatof temporis acti se puero. Dicséri a kort melybe ifjúsága esett. Magunk is valószínűen igy fogunk egykor cselekedni De a kort talán nem fogjuk öSszetévesz teni a körrel, amelyhez tartoztunk és nem fogjuk azt hinni, hogy eszméink egvedül voltak tiszták, nemesek és id vezitőlc. És ha Erdélyről beszélünk, nem tévesztjük össze az erdélyi libertiűiz must a zsidó liberalizmussal. Erdei > örök szellemét, a masnink szellemiségé vei, amely része Erdély örök szellemé nek. Reméljük, ennyi különbség lesz egykor közöttünk és azok közölt aki ma megtagadnak bennünket. Beiktatták Bars és Hon* vármegye főispánját LÉVA, február 28. (MTT.J Bars és Hunt vármegye törvényhatóság* bizottsága díszkői gyűlésen iktatta be tisztségebe a vármegye főispánját, Thuróczy <árolví, Kyitra— Po zsony vármegye főispánját Az oiszággvülés be meghívott Koszor Gyula helyébe nevez te ki a kormányzó. Fémműink ások nélkiilözhetetíets könyve! Most jelent meg harmadik, javítóii és bővített kiadási Boldizsár István: Esztergályosok és marósok gyakor lati kézikönyve, 210 oldal, 107 ábn\ rengeteg* táblázat. Ára 3,60 pengő. Kapható az Ellenzék könyvesbolíjá hasü Kolozsvár*. Mátyás kiiţâlx-t.âr 8, i
