Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-26 / 46. szám

-I

SL i. & it nrw wmmmmmammm

i

3

a

I

I

r

I

)

i

i

r

Hogyan él «na ax ciJélyi wiagycr iátsadaloŢW ?

Képzőmüvészeínii uj letweí a küzdelmes

múlt után

XXXI. közlemény.

Magyar képzőművésznek lenni Erdélyben éppé» olyan önfeláldozás volt az elmúlt huss ónkéi esztendő alatt, mint a kisebbségi sors többi őrhelyem magyar hivatást teljesíteni, társadalmunk lcs^egényédett. Nap- ról-napra mérsékelnie kelleit igényeit. A magyarságnak a nélkülözhetetlen léiszűhséglela cikkekre is alig jutott. Képet és szobrot vásárolni fényűzés számba ment. Mindez végzetesen éreztette hatását az erdélyi képzcr művtíizet belső fejlődésében. Képzőművészeinket semmilyen közület nem támogatta. Művészeink szokszor legjobb alkotásaikat kénytelenek voltak elvesztegetni. Kereskedni kellett örükéletü művészi alkotásokkal. Hiába akkuit rueg már 1921-ben a Müpártoló Egyesület. sem milyen komoly eredményt nem tudott elérni. Lelkészeink, tanáraink és a sajtó ezen a téren is megtették kötelességüket. Nem rajtuk állott, hogy nem lehetett az erdélyi magyar képzőművészet támogatását intézményesen megszervezni. Működésük mégis megvolt az az eredménye, hogy' minden képzőművésznek kialakul* az idők folyamán bizonyos meghatározott egyéni vevőköre. Ezt a vevőkört is könnyen ki lehe-e t meríteni. Magyar képzőművészeink anyagi Küzdelmeit együttérző szívvel figyelte az egész erdélyi magyarság. Gyökeresen segíteni mégsem lehetett. A régi Barabás Miklós Céh igyekezett ugyan segíteni az erdélyi képzőművészeket, ez az alakulat azonban inkább eszmei társulás volt, mint az ú jjászervezett mii - vészi közösség főképpen az érdékképvieleti rendszer alapján áll. A képzőművészet legkomolyabb támogatója az Erdélyi Helikon volt, amelynek tagjai nemcsak tollal. hanem személyes összeköttetéseik kihasználásával tettekben is igyekeztek bebizonyítani, hogy mennyre kötelességüknek érzik a képzőművészek helyzetén segíteni.

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szolnay Sórt~ dórral. a nagynevű erdélyi festővel, aki jelenleg a Barabás Miidős Céh ügyvezető elnöke. Őszintén feltárja a képzőművészek múltbeli és jelenlegi küzdelmeit. A beszélgetés voran egyrészt tökéletesen megismerjük a tanít küzdelmeit másrészt ;» képzőművészek társulásának ereiéből fakadó uj életlehetőségeket.

A múltban sok erdéiví tehetséz e)h»«ryta a szülőföldet a nehéz anyagi viszonyok miatt Jellemző, hogy' például Délamerikába ötön mentek el a kisebbségi évek folyamán. Sokan csak Pestig jutotlak és itt igyekeztek elhelyezkedni. Újonnan induló embernek .szinte lehetetlen volt érvényesülni. A családalapitási lehető ségeket ez a helyzet természetesen erősen befolyásolta. Szomorú bevallani de tény, hogv válások is történtek a nyomor miatt Művészképzésünk is el volt hanyagolva. Kezdetben (1927-ig) eredménnyel működött ugyan a nagybányai festőiskola. Kolozsváron is létesítettek román támogatással égy művészképzőt, en uek nyilvánossági jogával azonban állandó bajok voltak és végül Temesvárra helyezték át. Az uj művész- nemzedék kénvtelen volt Buda.pestre. sok esetben pedig Bukarestbe menni, ha gondot fordított a szakszerű továbbképzésre. Erdélyi képzőművészetünk mindezen bajok ellenére olyan erkölcsi értéket jelenteit, hogy azt még román részről is elismerték. A képzőművészek egyéni érntkozéshen — ezt a tárgyilagosság kedvéért el kell ismernünk — nem játszottak szerepet a nemzeüségi szempontok. Igaz. hogy a román képzőm iive' szék mellett ott állott az államhatalom, amely közü- Jeteinek ereiével minden lehetőséget megadott nekik a nyugodt anyagi heyzet biztosítására. Az anyagi erő a ►román oldalon volt, igv tehát a vásárló közönség elsősorban innen került ki. A román közönség az utóbbi ,időhen már a magyar művészek képeit is vásárolta. A kisebbségi idők alat* a Barabás Mik'ós Céh három esetben rendezett Budapesten kiállítást. Mind a három kiállításnak nagy erkölcsi és anyagi sikere volt, ami sokat segített az erdélyi képzőművészek helyzetén. Külföldi tanulmányútra menni, szerencsés kivételektől eb fekitnve. szinte lehetetlenségszárcba ment. A külföld ennek dacára érdeklődött az erdélyi képzőművészek alkotásai iránt. Nagy Imre rajzai egészen Japánig eljutottak. Szolnay Sándor Németországba öt képet adott el éis Amerikában is vásároltak kettőt képei közül. Ezek azonban inkább erkölcsi sikereket jţeljentettek és az anyagi helyzeten csupán ideig-óráig javítottak, — Lehet-e csodálkozni azon — mondja Szolnay Sándor —, hogy ilyen körülmények között nem szerezhettünk vagyont? Aiknek volt valamije otthonról, lassacskán elúszott. Ezenkívül ugv szét voltunk szőrvsa, hogy intézményes szervezetet létesíteni majdnem lehetetlenség számba ment. Kolozsváron kívül Nagybányán, Aradon, Nagyváradon és Vásárhelyen éltek képzőművészeink a legnagyobb számban. Éppen a szétszórtság miatt nem tudtunk egységesen fellépni. Sokat rontott helyzetünkön a műkereskedők lelkiismeretlensége is. Ezek a műkereskedők olcsó és művészi szempontból ;értékkelen tömegcikkeket számítottak Erdélybe és ki- (»ebbsési magyar művészeinket nem pártolták. Az er délyi képzőművészekkel nem is igvekeztek komoly összeköttetést teremteni. A román impériura alatt bárki szabadon garázdálkodhatott & műkereskedelemben,

Valóságos kereţskedeluii dzsungel uralkodóit, művész téren, a hatósági ellenőrzés teljes hiányában. A magyar törvények hasznos intézkedései remélhetőleg teljesen megszüntetik a inükere-skedelein terén uralkodó lehetetlen erdélyi állapotokat és teljes mértékben megvédik a komoly erdélyi magyar képzőművészek érdekeit. Ha nem lett volna a sújtó olyan megértő, hogy szinte mértéken felül támogatta az erdélyi képzőművészeket, ugv .semmi esetre sem sikerül azokat a gyönyörű eredményeket felmutatni, amelyeket a kisebbségi sorsban elértünk. Napilapjaink és folyóirataink valósággal ver senyeztek egymással a képzőművészetek támogatássá- ban, amit az erdélyi művészek most is a ieghálásalvban köszönnek.

— Hogyan alakult a művészek helyzete a félszer hadul ás után?

— A bécsi döntés utáni hónapokban a reménykedés átmeneti ideje következett. Az első évben történtek elhamarkodott, mondhatni a helyzetet nem ismerő in' tézkedések. Egyeseket elhalmoztak kitüntetésekkel, díjazással és munkával, de csak egy-két művész részesült egyelőre a szebb jövő áldásaiban. Ezalatt a többiek dolgoztak és várták, hogy mikor juthatnak szóhoz. A várakozás átmeneti ideje egy évig tartott. A felszabadulás utáni évben mindössze csak nehány kiállítást rendeztünk. Tekintve, hogy azelőtt évente husz huszonöt kr áUitásf rendeztünk csak Kolozsvárott, ez erős visszaesést jelentett. Ugyanaz a helyzet volt érezhető, mint az irodalomban. Vártuk, hogy milyen szerepkör var ránk a felszabadult magyar életben Nívóban is mutatkozott bizonyos visszaesés. Pestről jöttek ugyan képző művészek, de bizony ez nekünk nem sokat jelentett mert semmit sem tanulhattunk tőlük. Ez a támogatás sem erkölcsileg, sem anyagilag nem sikerült. Az átmeneti év után két nagyon szép kiállítást rendeztek Koíozssvárott városi támogatással. Az egyiken az erdélyi régi művészeteket mutatták be, a másik kot elszármazott és nagy halottunk. Székely Bertalan év Paci László muzeális képed ismertette még az erdélyek- kel. Mindkettő élmény volt, sokat tanultunk belőle. Szóval az első évet s tanítás évének lehetett tekinteni. Anyagi merseeifősképpen vajmi kevés történt, úgyhogy most megpróbáljuk saját kezünkbe venni a magunk dolgát;. Újjáalakítottuk a Barabás Miklós Céhet, amely- azt fűzte ki legfőbb céljául, hogy elősegítse az erdélyi művészet szellemi és anyagi boldogulását

Szolnav Sándor az elmúlt néhány hónapi szervező munka eredményeit a következőkben foglalja össze:

— Elsősorban biztosítottuk Kolozsváron az állandó kiállítások rendezését. Sajnos, majdnem elvesztettük eddigi egyetlen kiáll!tótermünket, a vármegyeház üvegtermét. Ezt a termet hosszú időn keresztül mi használtuk, mi szereltettük fel vászon falakkal és kályhával, érthető, hogy érzékenyen érintett volna, ha éppen most elveszik a vármegyeházi tisztviselők vívótermének céljaira. Kiállításaink azonban csak ideiglenesen találnak otthont a vármegyeháza üvegteremben. Ép pen a Barabás Miklós Céh vitte keresztül, hogy már a mull! év folyamán elhatározták Kolozsvárt egy állandó kiáll itóhelyiség és műcsarnok: felépítésé'. Ezért küiön köszönetét kell mondjunk dr. Keledy Tibornak, Kolozsvár város polgármesterének, aki a legteljesebb megértéssel támogatja munkájukban a képzőművészeket Reméljük, hogy az o személyén keresetűi az eddigi súlyos bajok enyhülni fognak. Ugyancsak Keledy dr. polgármesternek köszönhetjiik, hogy még a tavasz folyamán megkapjuk a setaţerî korcsolyapavilon helyi~ ségeit műtermi célokra. Az átmeneti év ntán ugyanis teljes erővel megindult az. erdélyi képzőművészek asnnkája. Az utóbbi hónapokban szobrászainkat és festőinket nagyobb feladatokkal bízta meg az állam s ezeket műtermek hiányában talán nem is tudnánk befejezni. Keledy polgármester azt is szorgalmazza, hogy ezeket a műtermeket megfelSő módon kijavítsák és így képzőm üvészei nk zavartalanul dolgozhassanak. Minden reményünk megvan arra. hogy a belénk helyezett bizalmat becsületes munkával hálálhatjuk meg. Ide tartozik a városnak az az intézkedése is, hogy ujónnan épülő bérhazaihan műtermeket helyez el. Felesleges mondanom, hogy megfelelő műtermek nélkül komoly munka el sem képzelhető. Nálunk pedig ed* d g egyetlen igazán alkalmas műterem sem voll. Ugyancsak ígéretet kaptunk arra. hogy az újonnan épülő házakban művészi megbízatásokat kapunk és pedig az építési költség két százalékát erre a célra fordítják.

— Közmunka eddig 3 hadtest aj épülete volt, amelynél három-néffy művész kapott nagyohhszahásu rendelést. Közmunka lesz továbbá a Mátvás-szobor re noválása is, ami* egvik szobrászunk kapott meg. Egyszóval az a célunk, hogy művészeinket munkához juttassuk, elég jól halad.

—- Ugyancsak a városnak köszönhetjük, hogy az utóbbi időben kiirt két nályázatában tizenöt miivész kapott khebb-nagyohh összeget. Várjuk, hogy az egyik pályázat eredményeképpen egv szép olakáiunk hirdesse Kolozsvárt, nnnt az erdélyi szellem városát. Ezeken kívül a város képeket is vásárolt a kiállításokon, egy

.-...........................— 6 —

szóval mindent elkövet, hogy az erre szánt osseeg jó helyre kerüljön ét> a művészek nehéz helyzetén segítsen.

— A kultuszminisztérium is vásárolj nehány ké pel, a Horthy Miklósné segélyakció utján & került 1« hozzánk pénz. Úgy hisszük, hogy a most Erdeiy»«erie meginduló városrer. dezéeek és városépítések utján ia ka púnk munkát, főleg építészeink és szobrászaink.

1 — Ezzel kapcsolatosan meg kell említenem

mondotta a továbbiakban Szolnay Sándor —, hogy «■' délyi művészt ele pel szeretnénk kiépíteni a székely ség közölt. Úgy gondoljuk, hogy vásárolunk egy nagy te mietet, ahol gazdaságot lehet majd berendezni, ami az ott élő művészeket a legszükségesebb élélmíszrekkel, műteremmel, fával ellátná. Erre a célra a kormányzat megértő támogatása folytán már kaptunk is százezer pengőt. Reméljük, hogy ami még hiányzik, azt. a tavasz folyamán összehozzuk. Tahin a tavasszal Kolozsvárt rendezendő müvészhetekkel kapcsolatban ez a kérdés is megoldódik, úgyhogy a nyáron már gondtalanul dolgozhatunk..

— Mindezek, sajnos a közel jövőre vonatkoznak. A jelenben a fiatalok bizony még nehezen élnek. Sokan mint rajztanárok és rajzolók helyezkedtek el. Az idő sebbek ugyahogy kép- és szoboreladásból próbáinak. élni. Mondhatom, elég nehezen megy. Nem is lehet máskép. Teljesen átalakult a társadalom, a régi vevők eltűntek a piacról, az újak még nem jelentkeztek és idő kell ahhoz, amíg megszokják: más képek is vannak, mint amilyenekéi eddig vásároltak. Hiszem azon ban. hogy amint meg-szerették ás értékelik az erdélyi írókat, úgy jönnek majd rá a mi müvészelünk különös izére. Bizonyos, hogy, az anyaországi közönség is támo gatni fogja ekkor nemcsak a világhíres művészeket, hanem azokat is, akiknek hire eddig legfeljebb szőkébb hazánk határéig terjedt.

— Befejezésül ennyit mondhatok: nagyon sok ver ménnyel várjuk a kolozsvári müvészheteket. Nagy ta nitásf fognak jelenteni, főleg fiataljaink számára, akik a mai magyar művészetről alig tudnak valamit. Ko moly képzőművészeti alkotásokat nehéz vóit áthozni a; határokon. Felutazni és az anyaországban huzamosabb időn keresztül tartózkodni szintén a nehezen megva Íósitható vágyak közé tartozott. Éppen ezért azl re méljiik, hogy a kultuszminisztérium ismerve eddigi el zárt helyzetünket, de a közönség tájékozatlanságát I- a művészeti hetek keretében elsősorban & mai magyar, művészetet fogja bemutatni és lehetőleg teljes keres zj, metszetet ad arról Erdély számára. Tévedés volna ar? hinni, hogy a felszabadulás lehetőségeit kihasználva, az? erdélyi képzőművész moot már mindenben az áüam hatalom segítségét akarj® igény bevenni a megélhetésre. Általában nem ezekből a felülről jövő segítségekbe? akarunk megélni. Ez természetes. A biztos megélhetési egyedül a rendszeres napi eladásra és egy-két nagyobb rendelésre lehet alapozni. Végső tervünk az volna, hogy megszervezzük az erdélyi Müpártoló Egyesületet. Megvár társadalmunk mai helyzete már lehetővé teszi hogy a müpártoló egyesület komoly működést föfthes- sen ki, Meg vannak rá az anyagi lehetőségek. Ha sikerül életre hívni a Müpártoló Egyesületed, úgy bizonyod hogy egy esztendő múlva már egészen más képet adhatunk as erdélyi képzSimjvésasek hely setéről, mint most

$

Szellemi és művészeti életünk tehát mar kdállotta az átmeneti idők próbáját. Uj feladatok, uj tervek megvalósítása előtt áll. Szebb jövendő lehetőségei nyi* lottak meg az erdélyi magyar társadalom mostoha viszonyok között munkálkodó alkotó emberei előtt, akik a kisebbségi múltban annyi elismerést és diadalt sze restek az erdélyi magyar összesség szamara. Mostani ierveik féííg-meddig már beteljesedtek. Olyan korszak következik tehát, amely a fejlődés további eredményeit hozza magával és áldásos hatásait a magyar élet minden megnyilvánulásában érezteti.

VÉCH JÓZSEF

Sajtó alatt van

f ígn joisci

riportsorozata:

Hogyan él ma az e é magyar) társadalom ?

Előjegyzéseket elfogad az

ELLüNZÉ í ko yvesbobjff.

>1.—w