Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-23 / 43. szám
jUStagysiss él ara» aar effdőVS o a gyár iSrs’idaV*!«* ? Az erdélyi magyar szellemi ember (XXX. közlemény) Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelentett a magyar összesség szempontjából Erdély szellemi élete a kisebbségi sorsban. Amikor tehát az er ,'délyi szellemi ember múltbeli és jelenlegi helyzeté- yöl foglalkozunk, semmi esetre sem szeretnénk irányéi vekről vitatkozni, irodalompolitikái megállapításokat tenni éis a művészet elvi szempontjait fejtegetni. Kiindulópontul annyit kívánunk megállapítani, hogy a ki* sebbeégi sors Erdélyben különleges szellemi éieiet teremtett. Olyan szellemi séget, amely már az országhatárok miatt is különbözö't az anyaország tói. A magyar alkotóerő és élniakarás itt a maga teljességében megmutatkozott. Köztudomású tény, hogy mit adott Erdély a kisebbségi esztendők alatt a magyar életnek. Szellemi -világunk olyan védőbástyája volt a magyarságnak, amelyet nem lehetett az idegen államhatalom jogszabályaival gyengíteni vagy ledönteni. Az idegen uralom miatt önként adódott helyzet olyan önzetlen, eszményi és időtálló szellemi értékeket termelt ki, amelyek a felszabadulás ntáin is d.erőségére szolgálnak nemzetünknek. Talán helyénvaló volna, hogy neveket soroljunk fel és részleteket idézzünk az erdélyi szellemi élet küzdelmeiről. ügy érezzük azonban, hogy erre társadalom- kutató ripori sorozatunk keretében, niiiss szükség Sohasem vonta kétségbe 6enki az erdéilyi szellemi világ értéke t. Számtalanszor hallottuk, a felszabadulás után, hogy ezen a téren nem Erdélynek kell tanulni az anyaországtól, hanem a megnagyobbodott haza is magáévá teheti azt az egészséges szellemet, amely nálunk a kisebbségi sorsban kialakult, Miért nevezhetjük egészségesnek e kisebbségi idők erdélyi szellemi életét? Elsősorban az! kell erre válaszolnunk, hogy a k sebbségi helyzet minden anyagiasságot száműzött a szellemi világ légköréből. A szellemi ember a magyar összesség szempontjait mindig az egyéni érdekek fölébe helyezte. Egyéni érdekei nem is lehettek. hiszen tisztában volt azza 1, hogy a szellemi élet kisebbségi sorsban kizárja az anyagi lehetőségeket. Szellemiségünk arra törekedett, hogy a maga megacé* losodott erejével a magyar egység szolgálatába ál jon, Nem politikai egységről beszélünk itt. A lelkek egységéről, amellyel a szellemi v lág értékei utján lehetett megőrizni. A magyar egységet szolgálta, hogy a kisebbségi sorsban páratlanul élénk irodalmi és művészi élet fejlődött ki Erdélyben. A magyar öntudat ©rősbitette, diogy erdélyi neveket szárnyra kapott a hír és v gasz* ■falast jelentett a nehéz megpróbáltatások között, ha azt láthattuk, hogy a magvar szellem alkotóképességét nem tudja megtörni az idegen államhatalom ereje. A lelki egység sokszor minden politikai egységnél erősebb. Politikai téren nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni. Olyan időszakok is voltak, amikor vitatkoztunk, hogy melyik poiiükai irányzat célkitűzéseivel lehet helyesebben szolgálni a magyar érdekekéi. Â szellemi v lég ezzel szemben termelésre törekedett. Értékeket adott a magyarságnak és ezeken az alkotásokon keresztül az egész nemzet hasznára volt. Az idegen uralom alatt éppen úgy, mint a felszabadulás u’án számtalan tanulmány, újságé kk és komoly kutatásokon alapuló összefoglalás tájékoztatta a magyar közönséget az erdélyi szellemi világ munkájáról.' Eredményeket soroltak fel. Kimutatták, hogy kiket adott a kisebbségi korszak a magyar szellemi világnak. Méltatták írói közösségünk munkásságát, folyó- ;ra*airk jé'er*őségét, művészeink fáradhatatlan tevékenységét. Mindezek olyan lények, amelyeket egyformán elismert a kormányzat és a közvélemény. Volt és van tehát külön erdélyi szellemi világ, amelynek tagja? éppen olyan harcosai a magvar sorsközösség nek, mint a pap. a tanító, i.y iparos, a munkás, vagy bármely társadalmi réteg. Nem lehet kihagynunk tékái a szellemi embert álkor, amikor a magyar társadalom helyzetével foglalkozunk $ gA-itt kell kutatnunk elsősorban, hogy lőréire változás a *■'lejlemi ember: az író, a kritikus, a 'zmész, kisebbségi időkben'- és mostani bflyzete k'*znff (A képzőművésze'te! külön fejezőben fogunk foglalkozni.) A kisebségi inuí’ban az írókat pályájuk hihetetlen bizonytalansága és koekázata ellenére is erős és törhetetlen lendület jellemezte. Anélkül, hogy ezt önmagáknak. vagv egymás között elmélet‘leg kifejtették volna, természetesen és magától értetődően érezték s mindennapi és eszmei magatartásukat teljes mértékben áfhatotta az a tudat, hoey azon a kisebb vagy nagyobb őrhelyen, melyen állanak, fontos hivatást, küldetést töl'enek he. bz a tudat és a m n den map feíhnerulo akadályok legyőzésére kényszerült küzdelem, harcos, cselekvő emberekké alakította az elsz.ikito-tt magyar kisebbség szellemi alkotó munkásait. Ez a folytonos harc okozta állandó készültség és lendület — szinte azt mondhatnék — az rót és általában a ezefllemi alkotó embert a kisebbségi védekezés tevékeny része sévé tette. Két évtized as egyéni életben igen ho<S0Si» idő. Szellemi embereink ezalatt megszokták a lemondást a kényelemről, a fele« anyagiakról, «őt termésaer tesnok vették a gyakran beköszöniő nélkülözéseket is. így alakult ki a régmúlt erdélyi hagyományokra alapulva az az anyag akra és személyi tekintetekre nem sokat adó köz vei len és csak a munkának, a küldetéft beteljesítésének tudata, amelyet az erdélyi szellemi ember alkatának nevezhetünk. A felszabadulás után megváltozott a helyzet. Megszűnt a védekezés kényszerűsége. Uj helyzet adódott a szellemi ember számára, ami természetszerűen lelki átalakulással járt. Eri a lelki átalakulást — mondjuk ki őszintén — sokan az eralélyi szellem válságának hitték. Emlékezetes, hogy egy időben menny t vitatkoztak erről a kérdésről. Valóságos hírlapi csa'ák fej lődtek ki Tudományos és irodalmi előadások fejtegették, hogy milyen hatásokat váltott ki az erdélyi szellemi világban ez a lelki áhdakuíás. Voltak olyanok, akik azt ái’litották, hogy a felszabadulás után a megnagyobbodott haza ál1ai nyújtott védelem szárnyai alatt az erdélyi szellem a!ko*ó embere, pillanatnyilag elvesztette megszokot lendületét. Ennek a boldog beteljesülés ellenére is megrendült magatartásnak jellegzetes példájára hivatkoztak a magyarság utóbbi évtizedeinek legnagyobb magyar költőjénél. Reményik Sándornál. 0 volt az, aki nemcsak költészetében, de mindennapi személyes beszélgetéseiben is nem egyszer annak a felfogásnak adott hangot, hogy rá itt. a felszabadult részeken már alisdia van olyan szüksége a magyarságnak, mint a k sebbségi időkben. És DébFvdélyben szeretné hivatását tovább folytatni. Nagy lelkére ez mindennél jellemzőbb volt és bizonyos, heap; továbbra is váPalni mert volna az elnyomott kisebbségi sorsot az idegen őrsiem nlaU maradt magyarság lelkiségének védelmében. Afghanen* csak megrendült egészségi áíl_ lepo*a gátolta meg abban, hogy ezt az önfeláldozó meggyőződést gyakorlat lag is megvalósítsa Kétségtelen, hogy más vélt s kisebbségi sorsban 2 szé'lemi ember hivaiása és más a felszabadult rn.y gyár életben. Akkor a védekezés adta meg a szellemi termelés irányvonalát, folytonosságát és erejét, mert az egész erdélyi magyarságnak számolni kellett az degen államhatalom elnyomó törekvéseivel. Most, azuijáépito- munka korszukában uj célk’tüzéaek várnak a szellemi világ harcosaira. Feladatuk éppen olyan nagy, mint a kisebbségi dőkbea volt. A szellemi világ embere most. is példa* kell mutasson. Szellemi világunk alkotó erői tovább kell fcjleaz* szék a kisebbségi életben létrejött leik! egyseget. írt újra az erdélyi szellemre hivatkozunk. A szellem' világnak olyan irányt kel) mutatni, amely az általunk értelmezett erdélyi szellem jegyében irányítja a m-agv ír é>létet, vagyis azt kei! érvényesítenie, hogy .jnagnor és magyar között nincs különbség Szellem világunkban a felszabadulás óta esiteli idő épen úgy átmenetet képez, mint az erdélyi magyar társadalom többi rétegeiben. Számolnunk kell aza! is hogy a szellemi világ kibővült. felfrissült. Magába szívta azokat sz erőket, anielvek s felszabadulás folytán önként adódtak. Uj erőket kaptunk, ak k igyekeznek sziweHélekkél belekapcsolódni a szellemi munkába. Tó" vés az a megáHapitás, mintha az erdélyi szellemi élet gyökeres válságáról egy pillanatig is beszélni lehetett volna. Ellenben gaz az, hogy mélyreható átalakulásról volt szó, amelynek hatásait ma is érezhetjük. ? Tisztáznunk kell azf is, hogy kisebbségi sorsban kiket foglaltunk össze ezzel a gyűjtőnévvel, hogv ,.£zel" îmi világ“. Elsősorban azokat az rókát, művészeket, ak»k hivatásuknál fogva nem helyezkedtek é\ vaía milyen polgári foglalkozás megszokott keretei között. Ők voltak a szellemi világ irányitól, amelybe természeteden belekapcso’ódíak a magyar kul'urälis élet többi harcosai ia. Most. már nem lehet ezzel a mértékkel mérn . Az elhelyezkedési lehetőségekkel együtt a sícE íemi világ mindazokat magában kél) foglalja, akik az erdélyi szellemiséget irányítják. Tudósainkat, egyetemi tanárainkat és az uj magyar élet töbh szellemi tényezőit. Már kialakulóban vau ez az uj szellemi élet, amelynek számtalan bizonyítékát láthattuk a legutóbbi hónapokban. Nézzük most elsősorban az erdélyi írókat és kritikusokat, vagyis a szellemiségnek azt az osztályát, mely az uj szellemi világ főalkotó elemét fogja képezni. Hogyan alakult életük a felszabadulás óta? Ha általánostani akarunk, azt kell mondanunk, hogy a felszabadulás után sem találtunk aránylag nagy val tozást az erdélyi írók és kritikusok múltbeli és mai életmódja, anyagi helyzete kozott. Az összes számba* vehető írók és alkotó szellemi emberek közül pontosan meghatározva mindössze csak egy-egy helyezkedett el állami «Hasban. Ebben az esetben is a hVatis és az állás szerencsés azonosa ágáról vau szó. Sajnos, ilyen eset általában kevéa adódik, nem csoda tehát, ha az erdélyi Írók ® felszabadulás után nem kerülhettek nagy jövedelmet biztosító fíxfizietéses állásokba. Az erdélyi szellemiségnek különben >a jellemvonása volt — amint azt már fentebb is kifejtettük —, hogy nem fektetett külö»ö»eA<]b súlyt a* anyagiakra, Szellemi Viliágunk tehát joggal harcba szállhat azok ell«na, «kis. iíuo-,í magyarságuk uól Lu»ús jövedelmet akarnak ko vác&oim. Az írók szempontjából minden ecetre v*T tesást okozott sua « tény, hogy » felaaabaduiá^aJ még fokozottabb mértékben nyíltak meg *rói rend előtt a magyar szellemi éiet kapui- Ma már ejgyszerüeot é* oehéaségek nélkül bonyolítható le Erdély és az anya ország között a szellemi forgalom.. Az anyaországi foiyo iratok, irodalmi testületek és naáa megnyilatkozásokra alkalmas fórumok, nevezetesen a rádió is, ez vesen és Örömmcli fogadják az erdélyi írók. alkotásait.. Bár nem. egészen a régá modorban, de mégis haeon'ilhatatlanul tágahh kapuk nyíltak meg a magyar ékítbeo az erdélyi alkotó ember előtt. Ez a magyar szellemi életbe való olyan beható és szélesebb körű bekapcsolódás, amely nemcsak magyar, de általános európai szempontból igen áldásos az erdélyi szellemi emberre. Ugyanekkor azonban mégis feltéllenül áll az a tény, hogy az írók anyagi helyzete ma séta rózsás. Itt állalánoaságban be szélünk és nem azokról a kivételekről, akik hírnevüket már a kisebbségi dőkben megalapozták és elismert büszkeségei a magyar irodalomnak. Megállapitha1 juk tehát, hogy a kisebbség1 időkben, néhány kivétele* ecettől eltekintve, nagyon nehezen éflt meg az erdélyi magyar iró. Ma valam vei jobban és biztosilottahban él. de semmi esetre sem javult olyan felfokozott mérték ben az anyagi he yzete, mint naás társada’mi "*ztá- lyainké. Lehet, hogy ezt a háború miatt leszorított, és korlátozott gazdasági élet okozza. A mostani időket azonban átmenetnek kel! tekinteni, amelyből az anyagilag is megalapozottabb irodalmi élet fakad. Milyen volt a múltban az erdélyi iró politikai magatartása és milyen ma? Az :ró a kisebbségi sorsban kizárólag nemzeti ön védelmre szorítkozott. Ennek a célnak érdekében léié- sültek az írói rendek, folyóiratok, baráti közösségek. Ma az egyetemea magyarság döntő szempontjait szol gálja és ez igen fontos. Ugyanakkor, amikor a közmű veiődé3, vagy áüalában a szellemi élet tétén különle ges erdélyi feladatokról beszél, feltéTenül mindenkor az egyetemes magyarság közművelődési és szellem.: kér déseire tekint. Túlzás, sőt leikiismeretlenség volna te hát az! állítani a kisebbségi sorsbau itt élt erdélyi iró ról, hogy amikor különleges erdélyi feladatok léte zését vallja, szeparatizmusra gondolna.. Nem más ez. mint a kisebbségi múltban kialakult egészséges regio nalizmus védelmezése. Ez a regioaalizmus azonban folytonosan és kizár’ <*g c<?k az egységes és oisz'ha^atlai/ magyarság érdekeire tekint. A k sebbségi időkben bébi zonyosodolt. hogv kivételes szellemi értékek nőttek ki Erdély talajából. Ez a regionalizmus tehát vezető helyet kér a magyar szellemi Világban és azt a maradéktala nul nemzeti jelleget akadja megadni az anyaország szel lémi mesrny lafkozásaiuak is. amelyet vezető köreink olyan régóta óhajtanak. Hiányos lenne ez a fejezet, ha nem emlékeznénk meg a legnagyobb elismeréssel az erdélyi magyar szí nesze* hősí munkájáról. Színészeink voltak azok. alak az élő szó erejével a legnehezebb körülmények között is szent hittel szolgálták s magyar kultúrát. Széliemi világunknak tehát éppen olyan tevékeny részesei, min.) az iró, tudós, vagy a kritikus. A íöraegekhéz közvetle oehbiil találták meg a kapcsolatot, mert est érői-estére hirdették a rivalda fényében a magyar szó szentségét Színészetünk történetét sokszor megírták már, itt sem akarunk abba a hibába esni. hogy a kisebbségi múlt egyes történeti korszakait idézzük. Erdély fővárosa ■> színészi kuliura terén ez egész huszonkét esztendő alsír példát szolgáltatott, Annakidején, arakor a kolozsvári Nemzeti Színház újra megny'iotta kapuit, bőséges alkalmunk nyílott sz erről való megemlékezésre. A kormányzat éppen a kisebbségi múltat becsülte meg akkor, ara kor báró Kemény János személyében a kisebbségi színészet leglelkesebb támogalóját ée fenntartóját a Nemzet,', Színház főigazgatójává nevezte k‘. Erdély beu most teljesen újjáalakult a színjátszás. Más a kerületi beosztás és mások az elhelyezkedési lehetőségek, mini a kisebbségi esztendők alatt. Szülészetünk is az átmenet korszakát éli. A rég erdélyi szinéezek talán még nem taTálfák meg m'ndenben az érvényesülésnek, azokat a lehetőségeit, sruelvekre joggal számítottak. Anyagi helyzetük azonban a múlttal szemben kétség Jelenül javult és bizonyos, hogy az átmeneti korszak után Erdélynek oiyan erőteljes szinészgárdája lesz, amely méltó módon megőrzi a kisebbségi idők harcos emléke t és a magyar jövendő büszkeségére szolgál. VEGH JÓZSEFI Februárban könyvalakban megjelenik Végh József ! riportsorozata: Hogyan él ma az erüs'Mi má tyás társadalom? Előjegyzéseket elfogad az Ellenzék kőnyvosztálya.
