Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-21 / 42. szám

X / 19'42 Té&éWár 21» .11 SPORT 9V .N3m mainak el azoic, kiknek emlékét msgőrzl az élik kegyelete... felétaés Winkls Istvánra, az Ellenzés—Estllan sportravai véznáiéra akit ejy évvei szelén rasattstt ei a halál... „Nem múlnak el azok, akiknek emlékét megőrzi az élők kegyeleteErre «3 örökérvényű igazságra gondolok, amikor Winide Istvánra emlékezem.. Egy éve annak, hogy örökre eltávozott közülünk, de a fájdalom, amelyet tragikus hirte­lenséggel történt elmúlása az Ellenzék és Estilap szerkesztőségében keltett, ma is maradéktalanul él bennünk, A szerkesztőség olyan, mnt a családi közösség. Itt éljük második életünket és sokszor az érezzük, hogy ez az élet az igazi énünk. amikor egész lényünket a lapcsi náfós izgalmainak szolgálatába ál Mijük. Winkle István több, mint két évtizeden keresztül vezette az Ellenzék sportro­vat á. Pontosságára, hűségére és lelkiismeretességére mindig számíthattunk. Hl találtam akkor, amikor mint érettségizett diák beléptem az Ellenzékhez és két évtized elmúlása után is csak azt mondhatom róla, hogy rendesebb újságírót, jobb kollegát, nemesebb ss'vü embert ritkán lehet találni. Egy esztendővel ez­előtt különös megdöbbenést erezem, amikor lapzártáig sem futott be a szerkesz­tői asztalra a sportrovat kézirata. Tud am, hogy tragédiának kellett történni, mert Winkle István mindig elsőrendű kötelességének érezte rovatának összeállttá sát. Másnap reggelre azután gyászbabo rul' a szerkesztőségi kis család. Meg­tudtuk, hogy a legnagyobb ur: a Halál akadályozta meg szeretett kollegánkat kötelességének teljesítésében. Azt mondták, hogy az újságírás tiszavirág életű és az újságíró munkájára a kérlelhető lenül rohanó idővel együtt ráborul a feledés fátyola. Most. amikor Winkle István emlékét idézzük, úgy érzem, hogy mégsem h ábavaló a lelkiismeretes újságírói munka. Az emlékezés erősebb az időnél. Visz- szaidézi és tiszteletben art ja a muh érdemeit. így őrzi még a mi baráti szere­tetünk és kollegiális megbecsülésünk Win kló István emlékét, aki az erdélyi sport- újságírás tekin éJyét megalapozta és szorgalmas munkájával mindig példakép­pen állhat az alánunk következő ujságir ónemzedék előtti VÉGH JÓZSEF. — Hogyan, egy éve mulit? —— döbbent be- lém a kérdés, Hiszen úgy tűnik, mintha csak tegnap váltunk volna el egymástól. Erős hité* yel, sohasem csüggedő remény«égével egv-egy „biatos helyiről szerzett értesii’ősével mindig akkor öntött belénk uj hitet és reményt arai­kor már csiiggedőben voltunk. Mindig mondta: — Lesz még itten magyar világ! Lett is Valamennyien együtt ültünk a Szerkesztőségi szobái» ín, a rádió híradását vártuk a bécsi döntésről. Belénk döbbeni va­lami, amikor a rádió bemondója igv kezdte. — Az uj határ Szalontáuáíl kezdődik . . . Valamennyien egymásra néztünk és sze­münket elfutotta a könny. Úgy látszik csak hölársávot ítéltek vissza, de amikor a be­mondó tovább folytnál a és az égtájak kczö't tájékozódva kiderítettük, hogy a „Kolozsvár­tól dé: re” az! Jelenti, hogy Kolozsvár újra magyar, egvmás nyakába borultunk és úgy örültünk. Winkle, szeikesztő&égünk kedvenc , Pistaja:‘, aki egyébként megtudta) őrizni ne­hezebb esetekben is komolyságát, most elérzé* kényük és a könnyek isméi összegyűltek a szemében: — Mi újra magyarok lettünk, de mi lesz e többiekkel? Winkle Pista1 nincs ugyan közöttünk, de széliemé iitt él közöttünk és örökét átvéve, biztatjuk egymást: Lesz még mindenük magyar világ! BAKOS ALADÁR, Úgy mení el azon a hideg, dermedt feb­ruári napon, olya« csendben és ba’kan, hogy távozásával se zavarjon senkit sem, Finom, úri ég halk vojj a távozása, akár» csak az egész élete, A hir megdöbbentően hatot1'. Nem akartuk e»hitini. Pedig tud­tuk hogy igaz. Mert nincs ott az Íróaszta­lánál s a sportrovatot már le kellett volna küldeni a nyomdába. Szerkesztőnk enyhe feddéssel kétszer is megjegyezte: Ejnye, ez a Winkle Pista ilyet még sohasem csinált. Miért késik? De a sportrovat aznap elma­radt a lapból 8 a megrendítő gyászhir je« lent meg helyette. Winkte Pista elment hncSu nélkül. Utolsó gondolata is bizonyá­ra ez volt; Jaj. a sportrovatom lekésik ma a lapból . ., bocsánat, szerkesztő ur, töb­bet nem fog megtörténni. Erre gondolha» toll, mert ilyen volt Szelíd, jó, kedves, udvarias, finom modorú. előzékeny, meleg­szívű, igaz barát. Egész ember és magyar. És annyira finom, halk egyéniség, hogy ta­lán még legszívesebben bocsánatot kért volna azért is, hogv néhány röpke évti­zedig élni merészkedett. Ezért nem felejt” jüfc el soha Ezért marad itt emléke örök­ké a szivünkben .. „ GREDINÁR AUPtÉI A derű sohog-m apadt el szeméből. Kitéte­le« ’’elkel: szép kincse ez. A gyermek nézése nem lehet tisztább leplezetlenebb, mint az Övé. Keserves korban, nagy gondok között is. majd már betegség ostroma alatt percnyi pontossággal elhozta mindig gyermekien sze­lői, jó mosolyát. Egy év távc’ából is vissza­tükröz ez a mindig bízó,- fehér mosoly. Sze­mérmes volt. akár egy szüzieány. Férfikor ban is el tudort pirulni H".v durva szó vagy öJíözeílen o'c hangzott mellet’©, munkájára hajlón úgy tett, nsuaths nem haiianu, n£s& éj'* ! íené, pedig csak nem akarta érteni. Kétértel­* inü szó, sikamlós beszéd az 5 a/'lkaról sose ^ fakadt... Ártatlanság és jóhiszeműség vo't erős vértje ráttörő bajokban és fegyvere I amellyel mindig győzött, nem csorbáió derű j s bizakodás. így védett lelkén nem fogott az j élet sokszor nagyon kegyetlen tőrvetése. Min* I disr tudott vigasätriküt találni a próbák ke- I ménv idejében is igaza volt. Mindig ő voll ■ erősebb . Az anyagi javak aera csábították, j Szerényen élt r mindenkor igazuk Ember í volt, feddhetetlen, igaz ember. Szerény ön- j zelllen. péM'ctmntete. ...Most látom a szemét: I az aszteTok nvomdufWfékes popirhalma^a íe° J lett néz. mint minden nap délután. Nézése j olyan mint a kézfogása: melee és bátor, ke- I ménv és szelíd emléket fakasztó szép bu- í csuzó. j HÖBÄN JEN^ M'.kofp meglátogattam a kórházban V/inkle koMéirátt, rta^yen meglepődött. És örvendett látogatásomnak. Mec;s?o= rit ott a a kezemet. Mosoly otrtaim. Nem akartam elárulni, has» v mennyire meg­döbbent halálos sápadtságával, csonttá fogyott area»'»!. Szerkesztőségi híreket vittem nek'. Boldogan, érdeklődve hall­gatta: mi uj«á£ nálunk. Szeretettel em­lékezeti meg mindenkiről s azt mon­dotta: — Nagyon, nagyon szeretnék újra: dalgo7ni... , Azt hiffem nem látom többé. S mikor elbúcsúztunk úgy véstem emlékezetem­be vonásait, mint dkit utoljára lát az ember. Éreztem, ho-gy messze útra ké­szül ... Tévedtem. M.őg ezután felkelt a kór háy; ágyból s beiöflt s szerkövetőségbe. Leii't a? öreg íróasztala mellé, előtti* a sportlapok s dolgo^ett. h tl el és lelke­sen, mint mindly hossz*« éveken át. Vele szemben öltem r£nr|Tit'>solysr<>,tt. Mintha azt mondaná titokzatosán: Lá­tod. bt vaovok, élek, dolgozom .. „ .Másnap halott volt. rovok ‘ voh, amelyhez rcgge'l fűzték hozzá •a legújabb eseményeket. Igen gyakran egész obialt kitett Ezt az oldali, szaknyel- ven „columná“-t rótta Össze mindért áldott racíp WinfAe Pista, töveden, bizodalmát su­gárzó betűivel, Eveken keresztül egymással szemben toL tötliik el asztalainknál a szerkesztőségi munkaórák koradélutánra eső részéi. Hoha nem mulasztó, szorgos kezéből egy ízben kiesett a toll. Amidőn kíntól verejtékező homloka felé hajoltam, az el gyengül! test­tel kiizködS lélek hatalmával akkor is azon erőshödött; — Befejezem a rovatot! A sors akkor kegyesen viselkedett Gyöt­rő betegség uUín talpra állott ujrn és meg­érhette még. hogy ismét szabaddá vált a magyO.f sport Munkája megsokasodott Az annyi próbáliatás közi hűségesnek maradi szive azonban „megáüj“-t mondott. Kerek esztendeje, hogy asztalát üresen hagyta. Mögötte minduntalan a megszokott arcvonásokat kerestem, valahányszor fel- tekin tettem délutánonként. Az évforduló emléke uj asztalom fölé is idevarázsoija arcát. RAFF A Y ISTVÁN, de Amíg betegsége tói nem távolítottal inunk:» asztalától, Winkle István volt a szerkesztőség legpontosabb tagja. Mikor délután -megjeleni, bárki utánaigazitthatía óráját: pontosan öt óra volt. Lelkiismeretes, komoly és ügybuzgó «munkása volt az újságírói rendnek Hival­kodás és hangosság távol ál’ott szerény és Unom egyéniségétőil. Mindeneknél előbbre tartotta sportszerkesztői munkáját, amelyért több mint két évtizeden át még a vasárnap­jait is szívesen áldozta fél. W/inkle István emléke ezért a városi, középosztálybeli ein­I ber eszményi típusaként él bennem. Volt az egyéniségében vßlami, a fontos küldetése ms- alt polgári ruhában járó katonából. Sokszor ; éreztem azt, begy ha egy délután katonaru- hában állítana be a szerkesztőségbe, meg ;»em lepődnék ezen . . .  sanytru kisebbségi időkben mindig volt Winklének valami teljesen megbízható érte­sülése a magyar sors közeli jobbrafordnlásá* * ról. Halkan és szélűden adta elő okfejtését. ! Mindig vob valami megbízható támpontja. Éveken át ébreszthette bennünk a hitet. Csa ládom is ismerte. Ha rá hivatkoztam, feliét- lenül hitet adtak écíeruléseimnek SZABÓ ISTVÁN Amikor az Ellenzék szerkesztőségéhez ződibem, ismeretien voltam a kollégák előtt. Egyik alkonyba hajló kora tava szí délután kissé szorongó szívvel mentem f<;! a szer­kesztőség eisötétitiet«! lépcsőin, mert bizony, talan voltam afelől mikéait fogadnak, mikén! kezelnek majd. Az ei’ső, akivé1 megismerked tern, Winkle Pista bácsi volt, «kinek maga: szikár alakját, lelke mélyén gyökerező ma gvarságát, a fiatalok iráni' érzett szeretetőt feledni szinte lehetetlen. Ő volt az, aki leg először figyelmeztetett az újságíró etikára, mert hosszú munkássága aliattn meggyőződbe telt arról, hogy a társadalom elismerését csak az a férfi érdemelheti ki, aki hivatásának él, pontos és lelkiismeretes s mindezeken félül hü magyar A sportbein is a magyar ifjúság teslă és lelki nevelését tekintene fő felada tának, hogy az uj nemzedék felkészüljön arra a kemény harcra, amely előtt áll s amely megtenni gyümölcseit. Célkitűzését minden kor híven és odaMóau szolgálta. Eredményű is meglett, Erdély magyarsága felszabadult. Könny borítja el szemem, ha arra kell gon­dolnom, hogy Kolozsvár városának közli«?.- tetetben á'ló Winkle Pista bácsija nem érhet­te meg egészségben az uj m'ügyar élet telje» kibontakozását. A fiatal spoitnemzedék a/ ő útmutatásain nevelődött; én, a fiatal újság­író pedig, az ő nyomdokain szeretném szol­gálni erdélyi magyar társadalmunkat azzal a renditheteflea bittel és becsületességgel, amfiy W inkle Pista bácsiban»" örökkön élt. SZABÓ ENDRE­Ezb a néhány sort helyezzük Winkle István sírjára. Az újságíró egyebet nem is íud adni, csak néhény sori arról, aki rótta hosszú ive­ken keresztül a sorok tízezreit. De» ezt lei­kéből adja És ez taríósabb kőnél, virágnál, márványnál, mert csak. az bal meg igazán.-, akit elfelejtenek. Mi issz íielnep Csepelen ? Papírforma sierlet a WMFC a isíztes syiztes, ds a MZ dosiletlears siámíi MARTON LILI, F.gv évvel eselőtt esett ki dMetas keséből c toll Winkle Istvánnak, az Ellenzék mindenki áhal tisztelt és negyr^becsillt sport szerkesztő- lének .<? én úgy érzem, hogy most is közöt­tünk van s egy percre sem távozót,' eh L>U tam hogy Íróasztalára hajolva buzgón rója g sorokat, hogy kézüntn pontosan készen h” gven. ő volt n szerkesztőség leglelhíismerete- sehb munkatársa. Sohasem hiányzottf soha­sem voii szabadságon. Pontos volt mint @ halál, emelv akkor ragadta el közülünk, mi­kor becsületes magyar munkájának gsTimhl- cséí élvezhette volna, Emléke közöltünk min­dig él. MÁTRAI JÁNOS. Még mindig korán sötétedik, fíe ma dél­után mégis icoltoAam az asztali lámpát. Lehunyt szemmi ismét oh képzelem ma­gam a retri MonţcSfori-uf elején álló élőbbé- ni szerkesztőségi. épület cigaretta füst ós, vad szól övei befutott eblaku közbenső szo­bájában. Esztendeje sjnesen. hogy odahagy- luk. Abbm ns léőbm kézire#“ a KOLOZSV ÁR. Tuhetes szünet után holnap az egész országban megindulnak a Nemzeti Bajnokság küzdelmei. A KAC csapata ebe mérkőzését Csepelen játssza a WMFC ellen, amely tuvalevő'eg a NB. I. éllovasa. A cse- peíli gárda igen nagy játékerői képvisel. Az elmúlt vasárnap Léván játszott' Magyar Kupa* mérkőzést, ahol könnyedén 10:0 aránybon győzött, ősszel a. csepeli csapat kolozsvári já­téka alkalmával bebizonyította, hogy a ..na­gyok*’ között van Qt helye, mert az őszi idény­ben egyedien csapattól sem látott Ko’ozsvár közönsége olyan szép játékot, mint a WMFC- lől, amelytől a KAC 3:2 arányban vereséget szenvedett. Holnap a KAC-nak Csepelen kei megbirkóznia o» NB. I. küzdelmei során a WMFC-veü. A csütörtöki edzésen, a Budapes­ten tartózkodó Bonyhádi kivételével a csapat iisszeş játékosai megjelentek. Erős kondíció- edzés után kétszer harmincperces edzömér- kőzés volt Kovács edző vezetésévé!. A csapat valamennyi játékosa kitünően mozgott» Az- edzés után gőzfürdőibe mentek n> játékosok, majd este a vezetőséggel együtt rársasvacso' rán vettek részt, ahol megbeszéltek a vasár­napi mérkőzés összes részleteit, Úgy volt, hegy Teiegdy szolgálati beosztása miatt vem játtszhatik de végül is a csaphat együtt tart a fővárosba. A WMFC eulen a következő ösz- szeállitásban játszik a KAC: Endrétfy — Páll, Vass — Csákány, Te- legdy. Szenj.szló II — Reinhardt, Szántai, Bonyhádi Enghy. Brossai A WMFC ebi »en az összeállitáshan játszik: Dósai — KáHói^ SzaUty — Kapta. Cere, Dudás — Váradi, Marosvári, Szabadkai. Ja­ger, Pintér. A kolozsvári csapat a szombat délu'áni gyorssal utazik fel Budapestre Kovács Bé’lu edző vezetésével A holnapi mérkőzésről Sza- nisz’ó íí csapatkapitány a következőket nyi- 1 atkozta:-— Be nmünket nem téveszt meg a Debre­cenben elért S:0-ás győzelem, mert azt egv NB. II. -ős csapot ellen értük el Minden, igv^ kőzetünkkel azon imgyunk. hogy mens zabo­dul} unk a NB. I. 12-ik helyéről és hogy fel- küzdjiik magunkat a kőzépcsoporiba. Bár ke- vés esélyünk van, noery ho'nap pontot szerez­zünk én bízom a fiuk lelkes játékában és re­mélem. hogy’ ícgnöább egv dön.et'Vn sikerülni fog elérni a csepeli oroszlánbariangban Ma utaznak Bwdlappstr© a KKE korcsolyázói KOLOZSVÁR Az orszácos vidéki mii és gvorskorcsolyázóbamokságokra a KKE ver­senyzői a ma délutáni gyorssal utaznak fél Budapestre. ■ A 23-án és 24-én sorrakeriilő b-r)jnoksácoka.t a MOKSz a köve’kezőképnen osztotfa he: hétfőn délután 3 órakor az isko­lafutásokkal kezdődnek meg a vidéki bai"fík­: ság küzdelmei, maid k dd'n este 7 órakor bonyolítják le a szabad korcsolyázást. A korg cfotyázó bajnokságot hétfőn reggel fél 8-kor az 500 m. táv nyitja meg. majd fél IQ órakor kerül sor q 3000 m. futásra. Délután fé1 3-kor fogják lefutni az 1500 m távot, melyen njra érdeke» összecsapás várható a kolozsvári Papp Béla és Nagy Ferenc között. Az orszá­gos vidéki gyors és műkorcsolyázó bajnoksá gokon a 'egtöbb számban a» Kolozsvári Kor* c&oüyázo Egylet versenyzőinek győzelmei vár balok.  POSTÁS vezetősége felkéri az össze* el-sőcsapatbelj játékosait, hogy vasárnap dél- elöifct 10 órakor a vároíli sporttelepen az öHö- zőben megjelenni szíveskedjenek. Ekkor tart­ják meg ugyanis p,z t-íső szabadteri edzést, amelyen az egyesület uj szerzeményei is be fognak mutatkozni. A SMSC vasárnap kezdi meig szabadtéri edzéseit A KMSC labdarugói, mină ismeretes, már január havában megkezdték tornatermi ed zéreiket a kát. gimnázium tornatermében. Az edzéseket1 úgy az elsőesapatbéli, mint az ifjúsági játékosok állandóan nagyszámban lá- ! lógatták. A munkáscsapat vezetősége most j úgy határozott, hogy a szabadtéri edzéseket i vasárnap délelőtt megkezdi. Felkéri tehát a. I vezetőség ezúton is ugyrfa elsőcsapaíbeli. mint az ifjúsági játékosokat, hogy vasárnap dél* j előtt fél 30 órakor kezdődő első szabadtéri edzésen feltétlen jelenjenek meg. Az edzése­ket Csajka János és Sütő György intéző kö* zösen fogják vezetni. A KOLOZSVÁRI EGYETEMI ATLÉTI­KAI CLUB labdarugó szakosztálya felhívja összes eAső és irtásodik cs'patbeli tagjait, hogy ma. szombaton este 6 órakor jelenjenek meg a KEAC Mátyás Királv Diákházban levő kHibhelynjégében a közeledő favVbzi idény ügyeinek megbeszélése végett. Glmaiaának a vasárnapra tervezeti siversenvek A KEAC szombaton és vasárnap siversv «* akart rendezni a Virágos-völgyben, eme'yen rftlevélt vclttia a budapesti MAFC-nak öt férfi és két női versenyzője is. Tekintette- a hirtelen közbejött olvadásra a verseny e! marad. Ugyancsak a fenti okok miatt elma­rad a Wesselényi Egyesület vasárnapi árver­senye is. Ä boitfár vâloţţfttoit nem játszik tavasszal Budapesten Csütörtökön távirat érkezett a bolgár lab­darugó szövetségtől, antélybieti értesítik a Ma gvar Labdarugó Szövetséget, hogy az április: 5-ére tervezet bolgár—magyar válogatott mérkőzést kénytelenek lemondani. A bolgár labdarugó szövetség reméli azonban, hogy október havában elküldheti csapattét a ma gyár fővárosba,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents