Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-03 / 26. szám

mV ^ i L X t»­Orszé^h ms £Mmiftr $-o:. BUD.iP ?vr4iU «db n ä 8a@T??iif®5ft9 in Hdaáétslíatsf: Islsssw &V ~;'tt ■gi'.i’-üíí Mo, I» Tih’n: 13— l. ,;*bi*k s?p2 is??tesi°«tea 8. fiái. îsiefen sz„: 2S — 23 RLflPiTOllfl: BIRTKfl IIIIISS Kl» tf ftt sl»i d ta o s: BilomHf« ElfillzsDsl ttagredivrt 8P lélétra îl* p u m s, érák; tialsMa JtfÄT tilst itrs 3! Wllhi wam&mgoESRssBsagm^ äl ilsatlr teltqj ^tos I }£» äJ<|di 0V5Í ^'CS' 9 S2» iraatB »Sfe rr»^ «Üs ifc?S s& A m b&£ y® tail ow »s TS^8 ! m 8<S fl iifi iss BR SS hr, •h ssi ib jf V i il Lass®?} tisztázódnak a fogalmak és $J#2SiiInak az eszmék. A tegnap Euró» fájában cssk azt éreztük, hagy elhibá­zott és megoldatlan a? életünk. Csáki «3Î fredírek, hogy az igazság é* valóság leplében Ttó atos igazságtalanságok és tévgnJések uralkodnak felettünk, Lázak gyötörtek és kerestük &z igazságot, *=— tsz ©rreber igazságát. A részt láttuk és m&m &z egészet. A rettenetes zümrvar« feare egv szilárd. megfogható pont volt sOámonlcra: resaga az ember. Érte te­remtettünk miniden#: erőt. szépséget, áfiOamot. Az ©gyén boldogulását keres- ftgsk, mert általa gondoltuk » köz bobja« galibát megmerhetni. A?z egye»# védtük' és bí3©?b az össsasséget. Á középkor komor rendiének remja* foe#©ereet£ek m reden egyetemes©#.. Évszá­zadokra s pusztulás, sz ©gyereertereség» ®z .©rötlereség volt a kon#.»eres sorsa. Északon a aémot birodalom területén a Wesetfáiiai béfcie éta apró „áramok4' szá- 5m acsabkí'.dfak egymással, Itáliában ee>ree«zäre*s íe-jedeime-CA.ké'k háborúztak ® pápák, s németrőma- császárok és Park nagy eileníételnek háttérébert. Franc iaországbain folyt az évszázados ■ Ssáboru Angliával, amit a szociális f«= ssüliségek következtében k'robbant sasgy forradalom követett, köze! két év­századra szabva irányt »? europa fej- Söáésnek, de ».eredményes64 és Napóleont ■ ■véres hadjáratai megpecsételték a fran­céba sorsot. Szent István birodalma ösz. «^eomlott 1526-ban és helyei mint ren­dező erő és rendfenntartó bota lom, a Ik’csrrey és n térben idegen Ostmark vette át, Habsburg! monarchiává ala- íktkfva, hogv idővel a történelem egyik legnagyobb anakroni',muisává legyen. A „Szent Oroszország46 élte a maga titok- Sates, elzárt életét. És mert a konii- »eresen nem volt sehol olyan középpont, amely köré a népek és álkunok csopor­tosulhattak volna, a vezetés egy nér'» ffériáíis hatalom, a ( g» dfsg&ágban és erőben 2» vari »tanul növekedő Nagy« Britannia kezébe került, amely az Ar­madával együtt elpusztította a nagyha­talmi Spatiyőforsatágo-t és megterCiiííet- 6e macának Franciaországban és HoL fârol aban „bázisait“1, kiépítette díplo- snáclal rends’eret és ezek segítségével foajfoiía végre századokon át a „balarace of power4’ — az európai egyensúly -=~ ebét, hol Parisra, ho? Berlinre, hol Moszkvára, hol Becsre, hol Rómára tá­maszkodva. De ez az „egyensúly46 nem volt egyéb, mint ni szavakba öntése a klassz kus uralmi elvnek: divide fit amperes — ossz meg, hogv uralkodhass! így lett Európa „kis népek, fél nem?e- fecskék számára készült szégyen ka- Sk«Sa*‘ Az ©gym-ás eilen kijátszott népek **aSe®dfat!*n vergődés« 'ad gríób'W száza» é6k európai t öblénél me fe emiatt sem lehetett Hu répa hatalommá. És am^ikor a fejlődé« fül jutót az sn- álviáttálij# tfiasámü &©i*s«(gok keírscéaéffi,, amikor ebből megszületett a marx’z« ' finis, majd ebből a szociáldemikorácia, az anarchizmus, a szindükálizmus ós a bolsvizmus. bogy az uj e!v immár nem­zetközi távlatokban romboljon az ősz» íáíyharc elvén, akkor kitalálták a „nemzetek igazságát4, kitalálták, hogy a népi határoknak egyezniük keli az : államhatárokkal. Rz a „nép1 elv44, ez az „igazság44 érvényesült VersaHesben, Trianonban, Neuylleb-en. Ezt líarso^ták kenet teljesen má&fé! évtizeden áí Qenf- ben. Ezt nyögte negyvenmillió kisebb­ség. Elért pusztultak el a veit központi . hatalmak. Ezért áll sss® á*íaéi lángokba» \ & V'lág» Nem tartunk szükségképpen mindent rossznak, ami a múltban voí?.. A? el- műit évszázadok az emberiség óriási ; fejlődését, hoztak magukkal. Feiíedez- tüik sj'í Uj Világot és átkutattuk a földi» kere«kség rriinden zugát. C'v lr állunk és az pari forradalomból me.gszüieteit , a technokrácia korszaka, amely kényel­messé tette az emberiség életét. Tudó- , mányban, művészetben óriásit alkot­tunk. A kicsinyek s ám ára is megadtuk a szabadság b zonytaian jogát. De « kö­zépkor lovagi eszményét a sofőrtipus ! váhotta fel. A szigorú rendet a kegyet- | len káosz. A nagy bizonyosságokat, aiz | örök b:zonytalanság. A XX. század ! gyermek« dideregve nézet körül a vi- j iágbiara. i : Ezért törekedtünk újra aß egyete­mesre. A középkor keresztény IJniver sum helyébe újat próbálunk álliMani. Ez az egyetemlegesség az, ami győzelmes. Erre törekedni Hitler és Mussolini, erre törekedtünk mi magyarok a s'ent- isíváni birodalmi gondoíft újjáélesztés« és a magyar nemzeííeszme utján. A Dúcénak sikerült egybefognia északot és déli és sikerült megadnia népe szá= mára a mediterrán római impér um eszméjét. H tier me vt ere ml eite Mün­chen és Berlin, a délnémetek és a po­roszok kő' ött áz eisö „tengelyt“, hogy azt itiegnyultsa a nyugat európai császá­rok és a páoák közöli gyenge kapcso­latok Tanyában, Rómáig. Ezzel terem­tődött meg a kontinentális „közép \ amely köré téregységek szerint cso­portosulhat Európa. A brit „egyensúlyi helyzetet“ az erős központi haitialom. — ] s német—olasz együttes — váltja fel, azaz „a •téregységek termés?«!es köz­pontjaiban olyan politika; orác^n* ru- tno3 élnek, fimi«?yek képesek a imgsdte szervező gondolata I a természetes tér« egységek határain belül érvényre, jot- tatni és érvényben tartan 44 — iria öttlik László a Hitel legutóbbi számá­ban. ) De idézzük ám tovább fVitegetéseít. Abb-^l az alamvető go.ndv!a!b.yl ki n tuL va, hogy „H’fler.. a poMtiktai vezetés iráuvel'-’eit B sm-arck örökségéből sziv- ; ta mayába, e!”eket az összefiigré<eV«t ! ugyanolyan tLztán íáfia és értelmezi, j mini a VaskanreHár. A nérn^t h’roda- : lom poit kála, mint azt ma minden ma- i gyár örömmel és hálásan álíapHia meg, j vra?óban mind narvobb h«tárOT«ttcávgai j halad ebben az iránvb«n. A birodalom, j amikor a maga határait bölcsen a föH- j rajz’ és történeti törvénvezerüsé^rkke! bozxA párhuzamba, QgyuttaJ aszal I» frs^tában van, hogy a maga rendező befolyását a szomszédos terekben is úgy tudja a legnagyobb hatással és a legkisebb erőfeszítéssel érvényre jut­tatni, ha azon van, hogy ezek a terek is a maguk természetes központja k körül tömörüljenek. Bismarck mondot­tá. hogy a németek & magyarokat a.2 ő dunai őrhelyükön tsgy tekinthetik, mintha azok s németek volrsáwsk. (Da sitzen zwischen Donau und ICarpafhe» di« Ungarn. Für uns ist das gerade so» als ab dort Deutsche sässen, deren ihr Schicksal st mit dem unsrigan verk­nüpft, sie siehem und fallen mit uns. Das unter^rheiidet sie fmttlitats von Sla­wen und Rumänen.) Ennek a gondolat­nak a kifejezés« másképpen az. ha a?t moiirdiuk; a Berlin—München— Róm«» tengely a maiga befolyását abban a pil­lanatban automatikusan kitérjesztbetf© a Keleti Kárpátokig, ®m kor őmrsavát egy Budapestig nyúló melléktengellyeS egészítette kJ. Mert a födrajz. a törté­nelem, & politika’ é# gazdasági törvény» szerűség egyaránt azt mutatja, hogy Bis« dapost a? a központ, «rroely » pMitikaíí befolvás sugarait haíékonvan íudia s. Kárpát medence összes határáig ft’jttt- trtri. A B«rMn—Róma "tengely munkára tehát szirkségképpen arra irányul, hogy a Kárpátmedence «gvensulyét vissza­nyerje «igv olvan »»íjárend^zés formaiá- bnn, amelvnek központja nom 5eh«t más, miint Buda, a mai Budapest,04 A B&rFn—Róma—..Budapest-ftaFOws­szög igv értelimezendő. így értelmezi© Bismarck, akit politika fában a cseh—— osztrák—-morva főórákkal szemben a monarchia részéről & magyar Andrá^sv Óvnia támogatott és akinek szellemi örökét hűséggel vették át a'óta kivéíeí nélkül a mi?yar államférfiak. Fz az együttműködés nemcsak rokonszepve- ke<n, érdekeken, po! tlkai megfontoláso­kon nyugszik, hanem tÖtíénei!,ml föld- raj'i, gazdasági és »íf«ologal reeíitásó- kor. szükségleteken és parancsokon. A két bécsi döntés óta Magyarország Is­mét középhatalom lett Európáib'*n «s -a nagy rendejrésben reá hárul a feladat, h'yzv ő legyen a rendező beit a lom a Kár­pátok medenceié hon. Amikor ennek 3 feladatnak testünk eleget, folvt^tiuk sorsunk vállalását, a^elv az elh valott népek sorába emelt Furónáb«« és kül­detést íelentett számunkra Középeurö- pa e térségein. Nagybrifabnia szárazföldi hota’mí polit kőin csőd'be jntotr. Ami ína részé­ről történ k. az érv minden eresztéké­hein recsegő világhatwfom élet-halál harca a feltörő uj hatalmakkal. De a kontinenst egy másik, semmivel sem veszélytelenebb hatalom íerevegef. A Szovlet. Köbei negved^zázada kés’íil s Szovjet Európa ellen és Nagvbritannia nem átadott kieset fog«* vele hogv most be^áilth^ssa fenyegetését. A múlt év pvarán meg»ndu,f hábo^n Eiiróna sorsdöntő háborúja. Nem Németorszá­gé. nem a nem~éti szociáil’Zmitsé ha^em egész Európáé! Legyünk í s»fái*a« azzal, howy a Szovjet győzelme Eimóna teBes pusztulását jelentené, pusztulá­sát. mirjílannak, «miért élünk és amiért érdemesítek tartjuk étní. Mérhetetlen íer-ípietet. mérhetetífrn távolságot mér­hetetlen tnmedet és mérhetetlen erőt ie'g^t a A ten/»elvh*»tal*r*nk fp,^'»rthntati-'n fondiile<tii tárn-»r»á«:a más. félezer kilaroéterr® távolította ©H tt hads?',nieT«î Európától. De a tél í«$^ akasztotta a hadműveleteket. A némef. hadvczetőségnek sikerült a támadáahófi egy grandiózus és lángeszű haditefV alapjára átmenni a szívós véd ele mb©* De ugyaniakkor időt. nyert a Szovjet s». hogy erőit összegyüjt&e és felkés^üljötí; a végső leszámolásra. A döntés(tavasa* s’al kezdődik meg. Amikor, mint Hit­ler kancellár mondotta, a tavasz, Pas&asa- felhúzód k délről északra. Fs.ez a piíi®-. naf számunkra Is a döntés pillanatán Mint Bárdossy l-ászló miniszterelnök: mondotta, tettekkel keW rés^tvennünk ebben a háborúban, amelyben Europe sorsa dől el. Meri nemcsak a fenyegető szovjet^ veszély elhárstásáról van szó. Nemcsak arról, hogy a szovjethaderöket az Ura-. Som túlra vetve, megsemim sitsüic a bök sevfzrrtust. fiane«» arról, hogv mes-sZö kelelre toljük kJ a Keleti Kárpátoktól! Európa határait. Az újjáépítésnek gigan- tkus müve kel! megkezdődjék. Be keíS kapcsolni Európába a végtelen orosS stcpcéket, a boJse viz miss borzalmaiba sülyedt embereket» Lassn, áidoratos, S?»» vós munkával. f>e s keleti veszélv «4» múlta uj korszakot nyit meg történél^ műnkben és megadia m ncfen lehetősé­gét a magyar S>h*c*d-»k5m felujwlásáuakr. Mert vessünk csak futó pillsntasH történelmünkre. Á sorsunk abból sHotL, hogy védőbástyái legyünk Európának kelet felé. Sokszor meg nem értve, s©5©. szar cserbe hagyva, soha Igazán stere» segítve, mindég vérezve, m redé? sldo» ! zatot hozva, teliositettük ezt a hivnísséj ; Bl'ánccnl, kunokkal, tatárral, törökkel ; sylávokkal, orthodoviával, bo*sev5ztwsí§-. ! sa!. magával a Kelettel szemben. ^Más reépek erősödlek, vvarapojtak, «'vîlnzâ»- lódtak, kuíturáldőtak, m mi vérünk, a áldozatunk áráts. Soha nem volt pere® nví nvgovásunk. Sobs nem volt békes­ségünk. Ha a Kelet nem frfrvegeteté koz^'etieniil. harcolnunk ^ellett !etün&= két fenyegető atrakron Imperlális esia : mék és hatalmik ellen. Soha nem ju­tottunk !io~za. hogy belső ügy sinket j valóban rendeztük hogv megerős tsük i marvarságunkttt anyagban, számhavu, Séfekben, szel’emh^n e^viránt. Ih^V i ismét rendező hatalommá tegvük, mmt j ahogy az volt a mohácsi vész előtt, Nem jutottunk ho~zá, hogy mevc?ríjunk kérdéseket, amelyek pusztán gyakorla­tiak, mint a föld, a nemzetiségek kér* dés&. Ha fel-fel lélegezhettünk, deg«= nek ára^rtMfak el a sziiz talajon m*re~ j dere hadállást. BFonvtsbn reeofitakg habzószs.tu uj asszimiinnsok, várgó zsidók, sigve« k aloud or ok roha- moztak mey. gazdagodlak e jZsírunkbófi és beszéltek a ftevümltben. Évszázadod óta most él*ük először azokat a pille- pofokat, amikor magyarul indult meg ® vérker ngés megg^^ötőrt îestiinkbenţ» amikor egyetemesen és európaiul, hií- seggel hagvomí n vatoVho7, hűséggel önmagánkhoz tudóik magvarok lenni. Amikor f’srfón látjuk belső nrohíé^ máinkat, Európával szemben' köt°l®>- ségeroket és azokat a páratlan lehető- j sédeket, amelyek azzá tehetnek, akík \ Valaha voltunk, akik lélekben soha nevro ! szültünk m-'g lenn? és akiknek fen. nünk keMÍ Fvvre erősebben dórömboL pék a lelkeken Széchenyi na^y szava4 2 „Minden a miénk, csak akarjiA!84 EzérG i keP? hozzáiár«v'i''tín'k shhoz. hogv rtt&* «Î5bb megkezdődhessek tsz építés órlásfl munkái*, ama uf Európa ^efén t'sev amelybe szilárd pilléreket álkütMak mü maeyar«ck k* S O ft SVÁL LALÁS fetes 2ATHDRECZKY GYULá

Next

/
Thumbnails
Contents