Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-31 / 25. szám
r»»w#r sfta $ICLIBN£'!8ăt BUM >§ â Hogiyaii él sa®« az effJéíya ntajgyav láHMiJaíoisii 0J 4z erdélyi magyar Byagá|as a malmáé és most (XXV. közlemény) Kisebbségi sorsunkban megismerkedtünk egy aj közjogi ’fogalommal. Ez a „nyugdijlsulaia nyugdija««'''4 mégha'iáiroeás vok.; Sajnos«, magyar -társadalmunkban nagyon gyakran előfonóul ez a s ralmas közjogi helyset. Magyar nyugdíjasaink közül m^g azokra is rá lehetett mondani» hogy „nyugd j alán nyugdíjas“, akiknek az államhatalom papírforma szerint megállapította a járandóságát. A közt,szítviselőkről szóló fejezel ben röviden már érintettük a nyugdíjasok kérdéséi!. Megeiu* fékeztünk azokról a köztisztviselőinkről, akik évekig Sartó koplalás után kerüllek Ismét ál'ami alkalmazásba.. Esek között voltak olyanok is, akiket a romén állam- hatalom több, mint egy évtizede« román közszolgálat után bocsátott el a hivatalos nyelv nem tudása címén és sem nyugdijai, sem végkielégítésit nem folyósított nekik1. Elbocsátásuk annak a lehetetlen jógi érvei!esnek alapján történi, hogy majd, ha elérik a nyugdíjkor haiiárt, részükre is megállapítják a nyugdijat. De, hogy addig miiből élnek, azzal senki sem törődött. t Felszabadulásunk után a legfontosabb erdélyi kérdések közé tartott a nyugdíjasok helyzetének rendezése. Ez a kérdés lassan halad 1 a megoldás felé, am n. nem lehet csodálkozni, ha tek nte'be vesszük, hogy sok tízezer emberről van szó, akiknek ügyéi mind egyénileg kell elbírálni. Nyugdíjasaink ügyében az Erdélyi- Párt számtalan beadványt intézett 3 kormányzathoz. A párt parlameníenkivűli tevékenységének javarészét éppen a nyugdíjasok és köztisztviselők lie’menyeinek, Illetve fizetési oszíá'vba való sorolásának helyes meg” állapítása képezte. Bálint József kolozsvári országgyűlési képv síelő a nyugdíjasok ügyében internei!'ift its a parlamentben. Interpellációja során Sí kategóriába sorozta a nyugdÍT3«okat. Ezt a beosztást követjük mi is, amikor a nyugdíjasok helyzetéről írunk. Az első csoportba tartoznak azok a nyugdíjasok, akik áz elmúlt húsz esztendő alatt hiába fordultak az illetékes román hatóságokhoz, mert kérésüket egyetlen egyszer sem hallgatták meg Ezek soha egyetlen idler- Siez sem jutottak hozzá. Huszonkét esztendő telt >gy el » legnagyobb nvomer és nélkülözések között. Nyomé?- gásban már valóságos művészi tökélyre ?eţt szert a magyar nyugdíjasoknak ez a csoportja. Ők voltak az igazi „nyugdijtatan nyugd jasok.44 Mindaz, ami a múltból megmaradt nek k, annyi volt. hogy oda tudták nyomatni a névjegyükre: volt állami tisztviselő. Ki tudná ssámontartani. hogy miből éllek ezek a halsors üldözte magyarok? Róluk gazán el lehet mondani, hogy hő«ök és mariÍrok voltak a szó leg'garbb értelmében. Műiden üiyen család életéről regényeket lehetne írni. Voltak közöttük olyanok, akiket a nyomor öngyilkosságba kergetett. Kénytelenek voltak eladni sokszor utolsó ruhadarabja kát is. Akinek az imperiuraváHozáskor valami vagyona volt. felőrlődött és elúszott a nyomorral való szörnyű küzdelemben. Ez a csoport akkor sem ju- üott állami javadalmazáshoz, amikor a Maniu-kormány idején az úgynevezett Boüaféíe nyugdijaörvényt meghozták. Egy részük akkor jelentkezett ugyan az eskü- tételre, de különböző formaságok miatt kimaradtak a ayugd jasok sorából. Más k részük azon rz ál‘lá.sponfos volt. hogy, ha már éveken át elvisel’ék a szenvedés», továbbra sem fordulnak a román áPamhatalomhoz. Megélhetésükről a leenagv’obb részt alkalmi munkákkal gondoskodtak. Akik megérték a felszabadni ást. így vészeü'ék át az időt egészen az uj magvar hajn.a’hasa- dás’g. Legfőbb kötelesség velük szemben, hogv az államhatalom vagy 'megfelelő állási, vagy tisztességéi nyugdijat biz'?©» ison számlikra. A másod'k csoportba azok tartoznak, akik szerencsésebbek vol'ak éa a voíli magyar köztisztviselők nyug' díjának megállapítására hozott törvény alkalmával megállapították állami javad aim a zásukat. Természetesen ehhez s összekö11e‘égek kellettek. Arról volt sző ugyanis, hogy a Bo:la féle nyugdíjtörvény alapján a legfőbb állami nyusrdijpéimár nemcsak a később fizetendő nyugdíjat állapítja meg. hanem az elmaradt illetmények fejében 19 egy összegben kárpótlást ad. Ez a :törvény a befolyásos román ügyvédeknek bő keresett lehetősége! jelentett. A uyugdijVnesállapitás nem történt egyenlő mértekkel és meglehetősen lassan haladt,  nyugd'jasoknak pedig mindenekfötlött készpénzre volt szükségük. Igv tehát sokszor, sőt mondhatni a legtöbb esetben ötvenszázalékos megállapodást kötöttek az üsrwédekkeí. Vagvw előre lemondtak az ügvvéd Javára annak az ös'wesmek feléről, amit majd 3 román ^államhatalomtól kopnak í«rv a kárpótlási összegek naivon l«oíva«?tak és a nyugdijainknak még arra sem nyi” jlott slkMmuk. hngv a hosszú évek során át felsvölem- fetí. adósságirkaí kifizessék. A nyugdijakat legtöbbször wem aEspitottak igavre&gosan, hanem íesi’dvesztve, Teldeisinyitvp, valóságos ébbér mércék* re csőkkén*tve. Fnnek » csoportnak 0 helyzete a többekhez 'picezonyi'va •mégis előnyösebb volt. Számukra ugyanis mégis csak lé«alapot jelenteti s»z 3 eaekólv nvnpd’jl. amely íclioopgj éi*í%é®fdk âsâfitaestafâs aaaEgplfo®íésükel. Ebbe a csoportba sorozzuk azokat is, akik már a román imperuni kezdetén is nyugdíjasok voltak és a jogfolytonosság alapján a román áham tovább fizette nyugdijukat. Ugyancsak ide tartoznak azok a magyar tisztviselők is, akik a nyelvvizsgák veszedelme e*ől, vagy a korhatár betöltésével meg idejében nyugd jba mentek és igy hozzáju.'olíak illetményeikhez. A harmadik kategóriába azok a szegény „nyugdíj- talan nyugdíjas1“' özvegyek tartoznak, akikkel a huszonkét év alatt soha senki szóba nem áilt. H ába kilincsellek, hiába keresték igazságukat, mindenütt rideg elutasítással találkoztak. Mi, erdélyiek, nagyon jól tudjuk, hogy milyen márbromsígot szenvedjek esek a nyugd jtalan özvegyek. Láttunk előkelő uriasşzonyokaL akik házvezetőnőnek mentek, könyörüle!es seivü kereskedők üzleíébeu pénztárnoki vagy eliárusLónői állást vállaltak, gyárakban dolgoztak, varráissal keresték meg a kenyerüket. Tudjuk, hogy a házi kifőzdék legtöbb , szőr ilyen özvegyasszonyok vállalkozásai vol aki. Lát- hat’unk „elegánsan bútorozott szobákat44, ahol a fő- bérlő a konyhában húzta meg magát és egyetlen jövedelmét a kiadott szoba bére képezte. Menny nyomornak. mennyi megadáztat ásDak vol'iak kitéve ezek a magyar asszonyok. Mindattól meg kelleti válniuk, ami valaha kedves volt a számukra. Az imperiumvál!ozás elején értéke'k zálogházba vándoroltak és ott vesztek el. Akkor még az a reménység él! bennük, hogy valaha jobbrafordul a helyzet. Mikor azután íát'ák, hogy úgy sincs pénzük értéke k kivál ására, eladogattak mindent, amiből pénzt lehetett csinálni. Hánvszor megtörtént, hogy az utolsó érték, a féltve őrzött jegygyűrű is, idegen kezekre került, mert kényérre kellett & pénz, A negyedik csoportba azok a magyar tisztviselők tartoznak, akik h vadaink mellett gerincesen kitartoííak és akik ellen eppen, mert magyarságukhoz hívek és áldozatosak voltak, a román ha óságok nyelvvizsga, vagy egyéb címeken fegyelmi eljárást indítottak 'és fegyelmi utón csaprák őket el hivatalukból. A legutóbbi nyelvvizsgán eilbocsá'ot lakkal szemben léptették életbe azt a példátlan „jo^k0 álláspontot, hogv majd nyugdíjat kapnak, ha elérik a nyugdíj korhatárt. Másoknak még ezt a reményt sem hagyják meg, hanem f egy eil mi íléle'tel egyszer s mindenkorra megszüntették s roraáíí állammá5 való Jogviszonyukat. Az ötödik csoport azoknak tömege, akik &a jgs* ’ao-arfL'i. ac-*í.i «irsJi Dclerdélyből kerüllek át a magyar hazába. Ezeket „meneküli41' nyugdíjasoknak szokták nevezni. Pedig legnagyobb részük nem menekült. Vagy áttették., vagy áthelyezték, esetleg kidobták őket, sok esetben periig a legjobb szándék mellett is lehetetlen volt számukra az ottmaradás. 1 Ez a csoportosítás, amelyet Bál nt József képviselő, az Erdélyi Párt nevében a piaiamén,ben kifej éti, mindenben megfelel a nyugdíjasok tényleges helyzeté- .nek. I merjük múltbeli életüket, tegyük fel most a kérdést, hogy mi a sorsuk a felszahaáall magyar hozd- ban? A kormányba!alom, mint minden erdélyi kérdést, a nyugd jasok ügyét is a lehelő legjobb indulattal intézi, Az állami teendőknek azonban nagyon &ok oldala van. Nem kerülhet sor arra, hogy egyszerre mindenkinek jógos kívánságát orvosolják. A jogi helyzetet tekintve. legelőnyösebb helyzetben azok vannak, akik s második csoportba tartoznak. Ezeknek helyzete némileg k, elégítő. Közvetlenül a visszacsatolás után az állam az illelményhivatal iáján ezeknek bizonyos előlegei biztosított és :t jogfolytonosság elve alapján sürgősen intézkedés-eke! hoaott kéréseik ügyében. Orvosolták a román Imperium alatt rosszul megállapított nyűéről iakat ée az ál'am in! ériedet!, hogy megfelelő kárpót* fásban részesüljenek azok is, akiknek ügye esetleg késedelmesen nyerhetett elintézést A többi csoportokba tartozó nyugdíjasok helyzetének végleges rendezése még nem tör.ént meg, illetőleg nem történhetett meg intézményesen. Az erdélyi képviselők, ahogyan azt Bálint József a képvselőház” ban 1941 november 12-én tartott interpellációjában el mondotta, számtalan panaszt kapnak a szegény nyug" díjasoktól: poa'ásoktól. vasutasoktól, tanítóktól, taná- rokiól, özvegyektől és menekültektől. Abban a négy csoportban, amelynek helyzetét még nem rendezek véglegesen, köze! húszezer a beérkezett kérvények száma. Az aktáknak ebben a tömegében temészefesen hosszú idő kel] ahhoz, amíg egv-egy egvéni sors végre rendeződik. Ezért kér*e az Erdély Párt, hogv annak a hivatalnak munkamenetét meg kel) gyorsítani, ahol a nyugdíjasok ügyei! intézik. Fel kell emelni a tisztviselők létszámát és érdélvi embereket is he kell hívni az előadók közé, ak k tökéletesen isnjenk az Uten» víszo- ayoka? éa személy szerűit is véleményt tudnak mondani ®a egyes nyugdíjasok ügyében. Folyamatban van az eddig-" nyngdiimegállapltások- k"! kapcsola'os feleldu*zések és jogorvíxsiati kérések eí- itttéyése. Különösen a tan tők éw a uyugdijaR vasutasok hewztásáná! történtek felebhezésok. Az érdekeltek szerinit megtör'ént, hogy egy két fokkal lej^hh scíroz- lák őket a megillető fizetés,! Osztálynál. Ennek a kérdésnek rendezése szintén a' legsürgősebb tennivalók iM&s® bairte^ke Ha»®ffilókéipp«m ataéSlámj;©® a kér«® i% ÍWfy «»W&tóíirb*® ® M|;ar mk îwţiy*■*•6 rwwdcanék. A. aptţdijMvk <sgyéfo>!&Amt ér?-JkAmA rédttsiméms r.vi;. « main impeorium ®Latt egy<ö0ül©teket ».ízkitottak. 3oz»vároia két ilyen egyeíúiilet is működött, amelyekbe!!, nemzetiségi különbség nélkül tömörüllek g nyugd c soks. Az egyik egyesületnek kJubbhclyisége, beszerzés szövetkezeié és köicsönalapja is volt. Temetkezési .-e gélyekjet Is folyósítottak. Fei.szabaduilláisunk után íx ayugiíijegyesületek tovább folytatják működésüket ée, képviselőik már több ízben részleles emlékiratokban ismertették a kormánnyá! és az Erdélyi Párttal a nyug díjasok helyzetét és sérelmeit. Beszéljünk-e a nyugdíjasok magyarság tudatáról? Azt hisszük, ennél a csoportnál fölösleges külön kérdé seket feltenni. Nyugdíjasaink annyira beb zonyitottáí az elmúlt tiuszonkét esztendő alatt nemes, tiszta, időt álló és önzetlen magyar érzésüket, hogy minden rés® létkérdés feleslegessé válik. Hogyan nevelték gyermekeiket a nyugdíjasok? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolná Renge teg olyan magyar tragédia történt a nyugdíjas csabV dókban, amelyek úgy peregtek le, hogy a nagy nyilvánosság nem szerzett tudomást róluk. A nyugd jtálát nyugdíjasok legkeserübb gondja gyermekeik iskolázta íása volt. Honnan telt volna tandíjra ott, ahol a leg szükségesebb élelmicikkekre és lakbérre 8 alig jutott? Mégsem lehet azt mondani, hogy a nyugdíjasok gyér mekiei társadalmilag „alsóbb osztályba lép ek,44 A Magyar Párt, amelynek d.áksegélyzo ügyeit jelenlegi Fe ispánunk, dr. Inczédy-Joksman Ödön alézle, minden esetben igyekezett segL-eni a nyugdíjasok gyermekeknek iskolázta'ásáhan. Megtették kölélességüket a mt. gyár egyházak is, amelyeknek iskoláiban a nyugd jasok gyermekei legtöbbször landijmente^éget élveztek. Később ezt a szerepet az imperiumváitozáselőtti két év ben a Magvar Népközösség vette át, amelynek igazga tója, dr. Grois László, intézte a diákügyeket. Ebbeu amúgy is nagy gyakorlata vo?t, mert, mint az Ellenzék diákmenzájának vezetője, majdnem személy szerint ismerte segélyreszoruló főiskolásainkat. Bizonyos, hogy nem mindenk’ ju’hatollt segélyhez. Olyan magvar fííi talok is voltak, akik már középiskolai tanulmányaiké; abba kellett hagyják, mert a továbbtanniasra nem jia tolt é» a családnak gzükséze volt arra, hogy a ídkser- dűlt gyeniaekből kenyérkereső legyen. A nyugdíjasok életszinvonaláról beszélve, ismét viasza kell térnünk az öt csoportra való beosztásra Azok, ak k a második csoportba tartoztak, lakbérüké*! és háztartásbeli szükségleteiket szerény illetményeik bői fedezni tudták, Kulíurszűkségletekre ás szőrako zásra azonban egyál alában nean jutott.  másik nég^- csoport minden nélkülözést kénytelen volt vállalni. De senki sem szégyenkezett miatta. Most, a fcíszabaduláí után ez uj me -var élétben alk^Jora nylik az érdemei ás szenvedések ju’almazására, És végre talán $ ay»5!' díjtalan nyugdíjasok is elérik azt, hogy- megfelelő élei' körülmények közé jussanak. összefoglalóul egyet el keÜ ismernünk. Az erdéJy magyar nyugdijasok nem tartoztak azok közé, akik á fekzabadulás után hangos szóval követelőzve különd §ebb jutalmat kívántuk volna a nyomorúságban átszed vedelt esztendőkért. Legalább is nagyon kevés olyair nyugd jaisról tudunk, akit nagykereskedőnek jelöltek volna ki, vagy, aki mozikoncessz'ónak lenne boldog le fejfájásriélküli jövedelmet élvező társtulajdonosa. Árról sem tudunk, hogy a nyugdíjasok a kisebbségi sorsban át szenvedett nélkülözéseik cimóri azt követelnék az államtól, hogy snivsí egyszerre mámmuthjövedelmed juttasson nek k Bőségesen beérik azzal, ha méltányosan rendezik helyzetüket és ezzel rendes polgári meg élhetést biztosit számukra. Nyugodtan hivatkozhatunk a mai időkben a nyug díjasok példájára. Egész magyar társadalmunk elítéli ugyan- s azokat, akik most azon a cimen akarnak zsíros- jövedelmekhez jutni, hogy a kisebbségi esztendők alatt „érdemeket44 szereztek. Magyar nyugdíjasaink élete e kisebbségi sorsban olyan fejezet nemzeti történetim ink ben, amelyre évszázadok múlva is csak megbafottsá;'- gal és a íegnasyobb tisztelettel lehet gondolni . Megté pázta, megpróbáltatásoknak telte ki őket az idők kegyetlen vihara. Gerincesen, becsületesen megállották s helyükéi. Megérdemlik a magyar összességtől, hogy éle tiik hátralevő napjainak békéjét és megelégedett nyn galmát biztosítsa. VLGH JÓZSEí Februárban könyvalakban megjelenik Végh József riportsorozata: tloggan éi ma ai; errié’yf ma’iMa? társadalom? Előjegyzéseket elfogad az Ellenzék könyvoszíásya. A
