Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-27 / 21. szám
) t '94£ iaMtwäsr 2*. «»rtfFÄprr*' wmmmm iíl^gsyáaei él m& erdélyi rfágs«I üuiiicásságiiiiSá m snagyar jövendő szolgálatában {XXIII., közlemény) Hégi emléket kell felidéznem, amikor magyar munkásságunk múltjaival és jelenleg helyzetével foglalkozom., Körül belül tizenkét esztendővel ezelőtt, még a román impemim idején, az Edcnzék nyomorakcióí szervezett. Ezt a nyomorakciót a, véle,len hívta életre. Egyik nemessaivü orvos barátom arra figyelmez.etett, hogy a külvárosi munkásnegyedekben jobb sorsra méltó magyar családok íőmeglakásokbaii húzódnak meg. Nagyon sok helyen arra sem tel k, hogy gyermekieiknek. lejről vagy kenyérről gondoskodjanak- Körutat tettünk az orvossal a külvárosi proletár negyedekben. A tapasztalatok minden elképzelésnél szörnyűbbek voltak. Olyan külvárosi házat is találtunk, ahol hat. nyomom" .sagos, egy szoba konyhás lakásban, gyermekekkel együtt több, ínint száz ember húzódott meg. Akkor éppen olyan kegyetlen volt az erdélyi tél, mint amilyen a mostani januárban tört ránk. És ebben a der zaesztő fagyban mezítlábas, éhező gyermekeket láthat" tank olyan lakásokban, amelyeknek ajtaját kimustrált üzlet; cégtábla képezte, kályha nem volt a szobában és csak az emberi természet végtelen ellenálló képessegével lehetett megmagyarázni, hogy a nyomortanya szerencsétlen lakóit nem vette el az isten hidege. Annakidején felsoroltam az Ellenzék hasábjain azokat az adatokat, amelyeket a nyoniortanyákró! összegyűjt öltem. Nem az volt célunk, hogy nyomor- akciót szervezzünk. Árra akartuk feTiivn ezzel az újságcikkel a magvar közvélemény figyelmét, hogv eh* ben a városban olyan csaíádo-k 's élnek, amelyeknek jövedelme betevő falatra sem elegendő. Nagyon jól tudhatjuk, hogv a kisebbségi sorsban senki sem dúskált földi javakban. Társadalmunk becsületére legyen mondva, az újságcikk ezut'al nem volt tiszavirág életű Olyan hatást véd.ott ki. amelyre — ö«zin*én szólva — nem h számított a szerkesztőség. Egymásután érkéz* ek k-adóhivatalunkba az adományok. Magyar társadalmi egyesületeink és nöcgyleteink a sokgverinekes családok címét jegyezték fel. Ma is úgy érzem, hogy erre az esetre alkalmazva nem közhely, ha leírjuk: „megmozdult . a társadalom szive “ A gyönyörű eredmény arra késztetett, hogy topább folytassuk a megkezdet! munkát. Most már a ió-vékonv egyesületek is újabb és újabb adatokkal szo’gál'ak. Rádöbbentünk arra, hogy ebben a »Valaha kincses városban nvfven irtózatos nagy a ayomoruság. Egv éven keresztül tartott az Ellenzék szerképei ír-égének ez a 'Vvékenyisége. Többszáz szegény család állandó segélyezésben részesült a szerkesztőséibe érkezeit adományokból. Társadalmunk tehetősebbjei közül voltak olyanok, ak’k havi meghatározóig összegekkel támogatták a nyomorgók segélye sósét, Gyógyszerészeink kötelezték magukat, hogy ín- gyes elkészítik az Ellenzék szegényei számára a szükséges orvosságokat. A péküzemek kenyérrel, a mészá rosok hússal támogatták. Rendes könyvvezetést folytatunk és valahol most is meg van a pro'ietárnégye- áek lakói számára juttatott pénzadományoknak és természetbeni segélyeknek kimutatása. Később a nyomor" akció egyenes folytatása volt az első kolozsvár’ népkonyha megszületése, amikor azután az általunk addig betöltött szarepet véglegesen átvetlek a jótékony egyesületiek. Mindezeket azért jegyeztük fel, mert a nyomorral velő szörnyű küzdelemben elsősorban a munka* né?ikví;iség volt legnagyobb ellenfelünk. Láthattunk olyan családokat, ahol az apa mindent eíkovetet*, hogy munkához jusson. Rendes alkalmazást nem tudott találni. Napszámot, vagy alkalmi munkát keresett. Ünnepnap volt, ha néhány lejt haza tudott vinni. Ez a nyomorúságos bér azonban éLelelemre is al’g volt elegendő. Miből jutott volna fii'ősre és lakbérre? Rossz visszaidézni azokat a jeleneteket, amelyek munkanélküli munkások és házigazdáik között játszódtak le. Nagyon sok esetben gyiíi'őttük össze az ilyen családok házhérét. Hiszen a háztulajdonoson sem lehetet} csodálkozni. A külvárosi proíeíártanyák tulajdonosai maguk is szegény emberek voltak, akiknek egyetlen jövedelme* azok a bérösszegek képezték, amelyeket a tömegiakásokból kaptak Természetesen nem lehet általánosítani. Anakronizmus volna, ha azt allitanánk, hogy minden magvar munkásnak íven sötét sors jutott osztályrészül. Hála Istennek, munkastönrteemk egy része mindvégig b’z- iositani tudta a megélhetést. Ha szerény körülmények közölt is éllek, dé szorgalmas, becsületes és kitartó munkával biztosították családjuk megélhetését. Kereseti lehetőségeik korlátozva voltak. A kétségbeesés mégsem lett úrrá felettük. Reménvt adott a jövendőre, hogv gyermekkacagás fogadta otthon a munkában k’- fá-m?t családfőt, aki érezte az élet és a munka ér* isimét. Mielőtt a munkátskérdessel kapcsolatban azt a társadalomkutató módszert használnánk, amelyet a riportsorozat. eddigi fejezeteiben alkalmaztimk. szükséges, hogy általános elvi szempontból ismertessük a munkásság múltbeli és jelen lesd helyzetét. Az anyag' hely* set tekintetében nem sorolhatunk fel rózsás adatokat, A gazdasági viszonyok természetszendeg döntően f>e- fólvásokák a magvar munkásság sorsát és nagvon gyakran előfordult, hogy egyik napról a másikra oUyaai munkások maradtak kenyér nélkül, akik azelőtt úgynevezett rendezett anyagi körülmények között éltek. Sajnos, a fent elmondott megdöbbentő példákat sem lehetett elszigetelt jelenségnek tekinteni. Nemcsak Kolozsváron, hanem a többi erdélyi városokban is hasonló volt a helyzet. Lehete!t-e csodálkozni azon, hogy nagyon sok magyar munkás kénytelen volt átmenetileg elhagyni a szülőföldjét? Amikor nálunk a legna gyobb voU a munkanélküliség, a romániai ókirályság megélhetést kináli.. Megtörtént, hegy szakmunkásokból szolgaíegények leltek Bukarestben, vagy más regáti, városban, ahol megélhetéshez tudtak jutni. Meg kell lehá! állapítanunk, begy a magyar mun ká/sosztáíy a kisebbségi múltban nagyon súlyos megpróbáltatásoknak volt kitéve. Talán egyetlen társadalmi osztályunk eern volt anny ra védtelen az. idegen sirailoin alatt, mint a munkásság. Gyáriparunk a román államhatalom állandó támadásainak volt kilőve. Maguk a munkástömegek pechg két oldalról is állandó kísértés ellen kellett védekezzenek. Az egyik áramlat a nemzetköziség volt, A másik az államhatalom román zálási törekvése. A magyr műit minden, emlékére, a magyar faj teljes öntudatára szükség volt. hogy a munkásságot szomorú anyagi viszonyai ellenére és a beolvasztási kísérletek meíle’t is töretlen magyar érzéssel mentsük áí a felszabadult hazába. Két általános tételről vitatkozhatunk a munkás- kérdéssel kapcsolatban. Az egvik azt állítja, hogy az értelmiségi oszfá’y ina' is értetlenül áll a munkásság sorsával, problémáival szemben. Á másik tétel viszont azt áÜlitja. hogy a munkásság zárt osztályközösségben élt és erős osztálv'udata miatt nem lehetett ugv belekapcsolni a kisebbségi sorsban, az erdélyi magyarság vérkor ngésébe. ahosy azt joggal elvárhatták 3 magyar tömegek és ahogy az feltétlenül célirányos lett volna. Az első té eí'ijej kapcsolatban azt kell válaszol - mmk, hogy az értelmiségi osztály a kisebbségi sorsba« I« mind'g kereste a közeledést a munkásság felé. Köz életi vezetőink számtalanszor hangoztatták, hogy min den maeyar leiekre szükségünk van. Minden magyar fes*vériinkben ápolnunk kell a faji öntudatot, a nemzeti múlthoz való feltétlen ragaszkodást és a jobb jövendőben való bizakodást. Itt újra meg kel! emlékes lűink arról, hogy egyházaink milyen felbecsülhet étién szoílgálato! teltek az egyetemes magyarságnak, amikor a magyar murmkásleíkekre vigyáztak. A román impe rium alatt az ókiráiyságban működő magyar lelkészek minden hazulról elkerült magyar léiket számon tartottak, K feileszte'íék és ápolták a testvéri érzést. Tanácsokkal szolgáltak és ha kellett, segítséget nyújtót lak. Ez is olyan munka volt, amelyet csak azzal a hősies és magasztos hivatástudattal lehetett sikerrel elvégezni, amely a magyar egyházak munkáját az egész kisebbségi sorsban jellemezte. Magyar politikai mozgalma síkba nagyon nehéz volt belekapcsolni a munkásságot. Áz államhatalom ugyanis mindent elkövetett, hegy lehetőleg elzárja a munkás tömegeket a magva? társadalom vezetődő!. Ami azonban poli! kai téren nem sikerült teljes mértékben, azt hiánytanul elvégezték lelkészeink. Megacélozták a munkásság ellenálló erejét. Nyilvánvaló volt, hogy a romanizálási tö fekvések nem vezethetnék sikerre a magyar munkás- lelkekben. Aggályra inkább a hangzatos szocialista jelszavak és a nemzetközi agitátorok működése adott okot. Itt jutunk el a második tételhez, amellyel sokszor találkoztunk a kisebbségi sors idején. Egyre-másra hallhaitfuk azt az állítást, hogy a munkásság zárt osztályközössége miatt nem lehet a teljes és alkotó munkára biztató együttműködést megtalálni a magyar társadalom többi rétégével. Ez a tetei nem felel meg ebben a formában a valóságnak. Eli vita! hatatlan tény ugyan, hogy a munkásoknak meg volt a maguk osse- tályközösségi élete. A román államhatalom vrrndenben elősegítette a különböző munkásszervezetek létezését. Különösen az idegen uralom első éveiben támogatták a munkásszervezetek működését. A román politikusokat ebben a kérdésben elsősorban az a szempont vezette, hogy ilyenformán esetleg s kerül távoltartani a munkásságot a magvar megmozdulásoktól. Azt a tudatot akarták ébresztem a mimkáisságban. hogy boldogulását, jövendőjén csak akkor biztosíthatja, ha szív- vel-lélekkel belekapcsolódik a szervezeti életbe. A különböző munkásszerveze'ek igyekeztek jóléti alapokat teremteni. Egyes munkásszervezeteknek maga az államhatalom biztos tóttá a létalapot. A munkásoknak csekély keresetükből szervezeti tagdíjakat* kellett fizetni, ha azt akarták, hogv munkanélküliség ecetén segélyben részesül itenek.  munkaközvetítő hivatalok a szervezetekkel állottak összekö1 letétben és igv csak az a munkás remélheted elhelyezkedést, akit a szervezet ie ajánlott. Ez az osztályközösség nem jelentette azonban azt. hogy a magyar munkások me kísérték volna figvelemmel fa testvéreik hősies küzdelmét. A munkásvezetők m"nden időben összekötte!est tartottak fenn a magyarság hWa^alos veze*n:vel. Nagyon fontos megjegyezni ezt a megállapítást. Ebből ugyanis egyenesen levonhatjuk a tanulságot, hogy a munkásság minden 'dőhen mpfnnantSt magvarnak. A TOTO®}® iaapeiriíaaim ^égefel© a> muttkäsSaerveacite^ ........................................................................................-...............- « ... 'íureje ú® lehanyatlott. A román kormányok ugyanő» rá jöttek «ura, hogy a m^nkasazeryezetek túlságos tá/n.c- (jratáiMi kétélű fegyver volt. Á neaazetkö©; agitátorok kihasználták a szabadságot, amelyet a nyilván. -'S. íótdua jóakarata á%npo!it£ka bijztosVloitt ezgmukr* /•:. szocializmus elvein túlmenően kommuni ta-tanok* • kezdtek hirdetni. Magyar munkásságunk nem volt fő gékony a nemzetközi Csábításokkal szemben sem. A« erdélyi, munkásrétegek nagyon jól ismerték a magyar koimnün méhányhónapos uralmának rémségeit \ magyar faji öntudat egyébként is mindig ellenállott az olyan törekvéseknek, amelyek nemzeti öntudata el len irányultak. A román munkásrétegekről nem lehe tett elmondani ugyanezt. Egyre több kemmun is faszer vőzkedés ü:.öt'e fel a fejét. ’Végű! a romári kormány i3 belátta, hogy a szervezeteknek engedett túlságos sza badság (amely különösen akkor érte el tetőfoké', ami kor a román kiií- és helpol tikára egyaránt Titulescu rosszemlékű oigondokís'ai nvoraták rá a bélyegükéi) kezd veszedelmessé válni. Ekkor fettek, kísérletet a# úgynevezett érdekképviseleti rendszerrel. Az érdekkép viseleti rendszer megszüntette a szervezetek ha*almát és a munkásság irányítását teljesen állami befolyás alá helyezte. Ez abban az időben történt, am kor a politikai pártokat is feloszlatták és a munkásosztály életében bevezették a céhrendszert. Jól emlékszünk még,, hogy itt milyen eszközökkel kísérletezett a román kor mányira*. Megrendezték a „Munka és Jókedv“ heteit. Erdély minden részéből munkások százait szállították le ngvenesen Bukarestbe c? & regát különböző részéibe, hogy az államhatalom jóindulatát érezhessék. Ezekben a nehéz időkben a munkásság magyar ön tudata már teljes őszin'eségében megnyilatkozott. A politikai pártok feloszlatása után a Magyar Párt sem működhetett, a magyarság egyetlen erős szervezete a Magyar Népközösség volt. Nem akarunk politikáról vitatkozni. Sohasem tartottuk egészségesnek,' — araink azt a riportsorozat keretében több ízben is hangsúlyoztuk — hogy azoknak elgondolásait bíráljuk, akik a kisebbségi sors nehéz éveiben a magyarság vezetésére vállalkoztak. Âzl a tényt azonban nem lehet elvitatni, hogy a munkásság abban a pillanatban, amikor a Magyar Népközösség megalakult, testület leg bejelentette, csatlakozását. A munkásság vezetői Erdélyszerte resztvettek a Népközösség munkájában és Kolozsváron nagysikerű előadássorozat keretében hozták közelebb a munkárit0megekeí a magyarság többi rétegéhez. Végső következtetésként tehát azt vonhatjuk le, hogy a mun kásfeág a kisebbségi időkben poli kai kény-szerek és meggondolások hatása afa't élt zárt osztáiyközösésgben Leik illeg azonban mindig odatartozott a magyar ősz szességhez és ahogy- erre alkalom kínálkozott, art be is bizonyitoi*a. Felszabadulásunk alkalmával már nem volt semrn különbség és a magyar munkásság a rn? gyarság többi rétegeivel együtt kívánt beleilleszkedni teljesen nemzeti alapon állva a magyar haza életébe. Munkáskérdéseinkel az Erdély i Pórt nagyon helyes megvilágításban smerterte a kormányzattal és a tör vényhozással. Vita Sándor képviselő 1941 november 12-én a munkáskérdésben tartott interpellációjában rámutatott arra, hogy erdélyi szemmel hogyan képzel jíik el a munkásság szociális kérdéseinek megoldását. Mindenekelőtt azt hangoztatta, — és ez a magyarság egyetemének egybehangzó felfogása — hogy a mun kast és munkaadó4 egyformán rá kell kényszer tens arra, hogy a maguk kapcsolatában mindenekelőtt a nemzeti érdeket tartsák szem előtt. Ezeknek vessék alá magukat, hiszen a munkásnak és munkaadónak: együttműködése nemcsak saját szempontjukból, hanem az egyetemes nemzeti élet szempontjából is döntője len’őségü. Döntőjelentőségü egyszerűen azért, meri amennyiben e között a két réteg közö.t ellentétek mutatkoznak, az az egósz társadalmi életben ellentéteke«, és feszültséget szül. Fontos továbbá azért is, mert a munkás elégedetlensége egvben kihat a termelésre s már pedig éppen a mai háborús időkben semmi sens fontosabb számunkra, mint a termelés zavartalan menete, A törvényes mnnkásvédelení tehát nemzeti poli íikánknak egyik elsőrendű feladata. Az erdélyi álláspont a felszabadulás óta állandóar» hangoztatta, bogy meg kell változtatn az 1893: XXVIII, törvénycikket, amely munkásvédelmi kérdésekben in’ézkedik. Ennek az álláspontnak hatása alatt határozta el magát a kor mányzat arra. hogy országszerte meghonosítja a munkaügyi felügyelőségek intézményét A munkaügyi fei- ügyerőségekre vár az a feladat, hogy ellenőrizzék a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtását megvizsgálják és el ntézzrk a munkás és munkaadó közötti viszályokat, szociálpolitikai és hígenikus sz/em- ponfhól ellenőrizzék az egyes üzemeket, továbbá tegyék beható vizsgálat tárgyává a munkaszünet, a szabadsá golások kérdését és a munnkásvéde4em más időszerű problémáit. Fontos továbbá, hogv a munkaügyi felii gyei ős egeknek a lehelő legszélesebb ha áskö. t bizto- sitsák. Az erdélyi állásoont szerint ezw»S már éleve meg lebet előzni a munkás és munkaadó közötti v szá Ívok keletkezését. Ezen a térnn a siker üdékében Er dély álláspontja szerint a legte®iesebb decentralizáció elveit kell érvényesiten.'. Lehetetlenség, hosrv a munka sok minden ügvükben Budapestre szaladjanak panaszaikkal. Éppen ezért a legsürgősebben szükség van 3 munkaüerrt fel iigv «tőségek létesítésért', amelvek ar egyes ipari gócpontok munkásságával állandó érintke zést tartanak fésűi. I • y* * VÉGH JÓZSEF
