Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-27 / 21. szám
X tíft'í. WWk'Wb fi» w 1» ig Y iálafc e Ku ciiii «0 B 'ti r ÍWHS sort 1 .stn Mut [y?ßi baie ólai ran 4 c tB9t "Wjf iui • î*i A iiis VO'S ibM-is? mi 1 ffilil nol ÜßH Ml :n«T id I ofi ioq bur 4 î*? 1ÖI f»ß fe* ÎOÎ 'ed sot ed se bl bî ►Ie se IE yés Gyu’a a magyar irodalom nagy kérdéseiről. Erdélyről és a Magyar Csillag terveiről KOLOZSVÁR, január 27. Á félszabadaslás éta sokan jártak már Erdélybe a, as anyaország írók közűi, mégis egyi" küknek a jövetele sem kavarta fel úgy a esonkaerdélyi irodalmi köröket, mint Illyés Gyula érkezése. Sok minden szól emellett. Tudjuk, hogy azokhoz az írókhoz tartozik, akik a hivatalos irodatora mellett, sőt ellene az rodalmon keresztül harcolnak az uj és korszerű magyar- tágért és hirdetik azt az uj szellemiséget, amely egyedül képes az uj világban való felíveléshez, hegyének megtartásához és íffijahb áilíások megszerzéséhez hozzásegi" toni a magyar népet. Nem célunk ezen a helyen ért ékelni, sőt még ismeri élni sem Illyés Gyulát, a köböt, rót és szerkesztőt, mindössze az 5 szavaival akarjuk elmondani erdélyi utazásának célját s a köreinkben szerzett benyomásait. A Helikon-i írók törzsasztalánál keressük fel. Alig egy napja, hogy előzetes roy d kolozsvári tartózkodása után -— Marosvásárhelyen keresztüli bejárva a Székelyföldet a Gyilkos-tóig — visszatért. Kolozsvárra. Tamási Áronná] ü1 agvütt. Helyet foglalunk harmadikul. Érdekesen, szellemes fordulatokkal folyik, kisébb-nagyobb hallgatások közbeiktatásával, a beszélgetés és csak akkor nehezül eh amikor egyenesen arra kérjük, mondta el az ET temeknek, hoev miért jött Erdélybe és oa't látott itten? „Szökés Budapestről18 Illyés Gyula elég nehéz interjú-alany. Hosszasan szívja a r’kotint men1.hollal pótló szipkáját, mindegyre Tamásira néz,, tudjuk mit gondol, de ki is mondja: — Hát Áron tudja, o majd cl a mond" ja a? egészet. Tamási ceak ránéz, majd ismét hallgatás következek. Végül is Illyés Gyula töri amg a csendet. —• Már ötödik hete feküdtem betegen Budapesten egy szarra’őriumban. amikor fölkeresett Tamási Áron és arra csábított. hngv jöjjek vele Erdélybe. Majd k:- beszéígetjiik egymást, aztán a levegőváltozás, az utazás jól fog egv szanafóriunű' betegnek . . . Hát így történt, hogy bár az orvosok szerint tovább kelleti volna feküdnöm, a szó szoros ér’e’méberi megszöktem a *v*anaíó‘-mpiból és elindultunk egvütt Erdélybe, Életemben most jártam először itten, hiszen egy néhány évv<al ®*®lő‘ti, futó nagybányai előzésemet mégsem számíthatom erdélyi utasásnak — moíidja Illyés Gyula. — Természetesen egy cseppet sem bántam meg, sőt igen érdekes tapasztala iok*1* szereztem kéthetes itten? idézésem alatt. Most már benne vagyunk a beszélgetésben, „rákapcsoltunk“ a témára. Egyre 'S — Nos, milyen k látásokkal kecsegtet ez a vállalkozás? — kérdezzük Illyés Gyulától. —- B zom abban, hogy ha az egyes városokból csak egykét ember segít, akkor meg lehet oldani a kérdést. Különben szeretném az erdélyi kritikusi gárdát kinevelni, Kelve megerősíteni és» bevonni őket a pesti irodalom áramlásába. Erre a kérdésre a magam részéről igen nagy súlyt fektetek, hiszen a kril’kusck tartják kezükben az ország szellemi életet. Tamás Áront kértem meg arra. hogy ennek az ügynek a kísérleti ..anyaga’“ 5 vegye át és juttassa el hoznám. Ilyen- ( formán »fháit Hl Áron fesz a Magyar Csil- j sag erdélyi helvta^őja, szellemi szerve- ; ző'e. Marosvásárhelyea pedig Moher \ Károly. — T.'gvanis Tamási Áronnal teljes mértékben egvet értünk abban, hogy a | legkomolyabb igénvekkel és te1j81' tmá- ayekkeí elsősorban a fiatal íróknak keí- *>ente előálíaniok. A komoly értékre azonban nagy s^lyt fektetek1,. Á Magvar Csillag ngyonís nemcsak „jó“ írásokat közöl es óhajt közölni, hanem oívat is, amely imdaíomtörténet' értéket képvisel. Nemcsak szépirodalma*, hanem a szellemi élet legkülönfélébb köreiről ■szóló Írásokat is. Ebben a tekintetben inkább sürgetjük, idiogy a leuJiiletná: • elhallgatás legyen, a vége. I Tamási Áron közbeszól: “ Kellős vállalkozásunknak inkább egészségügyé i üdülési jellege volt. A magam részéről la \ ugy ércziem. hogy megérdemlők egy kis ! nyugodt elvonulást. Még aztán először 1 életünkben, illetve, amióta ismerjük egymást, hát kibeszéjgeíhetjük magunkat. — Ez a „kibeszélhettük magunkat", a valóságban ugy festett, hogy csak egyetlen példát mondjak, — folytatja IUyés — I hogy mi Marosvásárhelytől György ószent" miklósig két. mondatot sem váltottunk ! összesen. Olyan nagyokat hallgattunk. A pesti írók 8íheyyzetS előnye®* Utazásának céljai felől faggatjuk, — Az üdülés mellett volt egy, hogy ugy mondjam, meilékszemponűom, bár voltaképpen igen főbenjáró ez a dolog. Arról van szó, hogy az erdélyi irodalomnak az anyaországi irodalomba való minél elevenebb belekapcsolását szeretném meg'eremteni. Azt tapasztaltam iigvnnisr, hogy b zonyoft íróknak pusztán Budapesten váló jelenlé'e érdemükön felüli előnyt biztosit számukra. Ez okozza azt, hogy másod-, sőt harmadrangú tehetségek jn’° nah elsőrangú, vidéken élő tehetségek fölébe. A vidéki iró nehezen vagy egyál talán nem jut kellő fórumhoz és így könnyen elromlik a tehetsége ita. Ha az ember csak érv k ssé í«s ügyetlen és m&■ gyár, akkor Pesten végleg elveszett. I —- Ezt a babítsi hagyományt szereí! nem folvtainí úgyis, mint a Magyar Csillag szerkesztője Ugyanis Bab ts Mihály í volt a jó és követendő példa arra a törekvésre amely a vidéken élő irótehei" ségeket hogyan kell bekapcsolni a magyar irodalom egyetemes nagy áramkörébe. Tamási Áfoe komoly-derűse® rsbóI közbe: — Egy vau. Fiatat Íróságomnak felejthetetlen jelenete volt az, amikor Szabó Dezső „agyonütött“, Babits feltáanatóztO-tt , o . , — így volt és nekem is az a célom ma, hogy a vidéké írókat úgyszólván jelenvalóvá tegyem Budapesten. Senki s^ra gondolná, hogy ez milyen óriási feladat. Ped:g, ha ez nem történik meg, Budapest ismét elszakad az országtól, h szem tulajdonképpen ma is inkább csak politikailag fővárosa az országnak, szellemileg aligha. Ezt azzal is bizony thatom, hogy sajnos: ami magyar, az Pesten idegen. Ezt a régi célkitűzésemet próbáltam megváló-ütem írásban, levelezés lóján. éí& sz nte lehetetlen volt. Meg kell az embereket ismerni s csak akkor tudjuk, meg, hogy kitől mit lehet várni és mi! kire lehet bízni. Ha csak @gy*kéi ember segít.,, elmehetnénk egészen a sorskérdések tárgyalásáig. — A magyar sorskérdések boneolga* i tás.át például nagyon szívesen vermem az erdélyi íróktól. Ezt azért tartom fontosnak az erdélyiek részéről, mert la- : p asztaliam Kolozisva'-on és a vidéken is, hogy a magvarság helyzetének és sorsa- I nak nagv kérdése t, bizonyára a kisebb" ségí iskola súlya és hatása alatt, Erdélyben sokkal mélyebben és komolyabban j fogják fel. sőt ma is egészen pontosan j szinte „a bőrükön“ érzékelik az erdélyi j emberek. ' Ezekből körülbelül kialakult a Ma- i gyár Csillag iránya is? — vetjük fel a j kérdést. — Természetesen Á Magyar Csillag a maga eszközeivel arra törekszik, hogy tényleges magyar faitn váljék uralkodóvá ezeken a részeken. Ez a szellemiség és az erre való hajlandóság elméleti, de gva- i korlati tapasztalatom szerint is inkább ; megvan Erdélyben, ront az anyaország - bizonyos hangadó köreiben. itt örökké tudnék élni .* •: — Mondjon valamit a személyes él- \ ménye'TŐt is - faggatjuk Illyés Gyulát. — Mit. mondjakJ A« anyaországon) Eolözsvár, január 27« (Az Ellenzék munkatársától.) Megdöbbentő esetet fedezett fel hétfőn délután a Kálmán király-utca. 143—145 szám alatt lévő szabad telek nyitott szénapadlásán, a kerületben szolgálatot teljesítő rendőrőrszem. Szokásos szemleutja során segély kiáltásokat : hallott, amelyek azonban olyan e.l- halón hallatszottak, mintha valami sírboltból jönnének. A rendőrőrszöm a különös hang irányába ment, s j csakhamar ott találta magát az üres, elhagyott telek szénapadlása j előtt, itt már tisztán kivehető volt, hogy valami szerencsétlen ember ! kér segítséget, Felment a létrán a j nyitott szénapadlásra s ott egy 28— 30 év körüli férfit látott, aki telje- : sen be volt ásva a szénába és csak a feje látszott ki. A rendőr kérdésére hogy honnan került oda, az illető elhaló hangon csak annyit válaszolt: egy hét óta vagyok már iíh Az ittasság áldozata. Á rendőrőrszem azonnal intéz ke- I deít. Kihívta a helyszínre a mentő- j két s a men tő orvosok, amint nagy- nehezen valahogy kiszabadították az ismeretlen férfit a hatalmas szé- ; nakazalból, azonnal megáfliapitot- ! ták, hogy minti a %ét lába, egészen. téni’g csonttá fagvott, valamint a |obb- és balkezén is az összes ujjak le- . Sagytaku A men tő orvosok első segélyben részesítették, majd rendkívül súlyos 1 állapotban beszállították az áldó- | zafot a bőrgyógyásziati klinikára. Az j első segélynyújtások után kikérdez- j ték a biztos fagyhaláltól csodával ; határos módon megmenekült em- j bért arra vonatkozólag, hogy volta- j képpen mi történt vele, hogyan került az idegen szá nap adl ásna. A beteg elmondta, hogy Jánosi Lajos, 29 éves cipészmester és Bulcsu vezér- utca 7. szám alatti lakos. Egy héttel ezelőtt súlyos izgalmon ment át, több értéktárgyát ellopták, emellett családi vonatkozású kellemetlensége is volt s mindez ugy elkeserítette. hogy elment az egyik korcsmába; és ivott. Ittas állapotban hazamenni készüli s útközben betévedt, a Kálmán király-utca 143. szám alatt lévő szabad telekre, felment a létrán a szénapadlásra, hogy pihenjen. Késő éjszaka volt, nagy hideg s ö lefeküdt a szénára s amikor reggel felébredt, a keze és Iába lefagyott, ugy hogy nem tudott megmozdulni Egyik karjában még volt annyi erő, hogy nagy-nehezen beásta magát a szénába, hoev ne fázzon és elkezdett kiabálni. Azzal igyekezett magára hívni a figyelmet, de a közelben senki sem tartózkodott 9 igy nem hallották meg segélykérését. ÉU»hc szomjan vergődött ott napokig, míg végül a rendörörsxem figyelmes lett rá, Mit mond az orvosi vizsgálat? Az orvosi vizsgálat ezzel szemben valószínűt lennek tartja azt, hogy Jánosi Lajos egy hétig feküdt volna a széna között, a láb- és kézfagyás tüneteiből azonban annyit kétségtelenül megállapítottak, hogy hozzávetőleg csütörtöktől kezdve ott volt s igy a szénapadláson élte át a több. mint 48 óráig tartó mínusz 26 fokos hideget is és azalatt fagyott csonttá1 a lába és a keze. Az első orvosi segélynyújtások után állapota, valamennyire javult, de a jelek szerint a lábát nem lehet megmenteni. ügyben & rendőrség is nyomozási FagyhatáSiőI megI a rendőrőrszem Hmm mm&mi? llSS kálváriáim mit mifamgwmt kívül töbhször beutaztam a nyugati or- ş szagokat is, Ketetmagyarorgzúgot azonban nem íanwsrteiu. Tudja Isten, a Tiszán mindig olyan óvatosan leplem át. A tavaly négy napig voltam Nagybányán. Erdély azonban valóban elragadott. Itt latiam meg előezör ast, amit eddig nem akarlam elhinni, hogy a magyarság várost is tud épi'en . Mivel igazoljam ezt « lólelt? Például Pesten nincsen tér, itt, Kolozsváron és Marosvásárhelyen láttam, hogy e Városok alapkői milyen fölényes tudással alakították ki városaikat. Ne sasBrnrnmamamameibiwhwwwwií 'w1* gondolja Msonhzzx, hogy rirtpoauzzvta vagyok — 4a z-r-nlf) t hakozó kóm.o»duí»-- Sói e*as — jcsaií. éppen küsséő'tem 6® kendők a hibáa vároeé formák cíitar.-, — Kolozsváron és Marosvásárhelyt éreztem az?., amit Pesten sohaseair, hogy örökké itt tudnék élni .... Szóval Vásárhelyen is? Igen. Sőt egy alkalmi köaurtmikáLí-.--», is rész! vei lein Maros vásárhelyen. Elüli zásorn előtti éjszaka ugyan .» tü/ puszii. lőtt. Tamási Áronnal és Moher Károly- ly<ú reggel öt. óráig „öltöt unk —— No és hogy volt a pihenéssel? — Ugyan — mondja Illyés Gyula pihenhet is egy iró. Hiszen a feje meg egy balatoni egonak fenekén is állandóan üzemben van. Hát azért ez alatt a két bét alalt még s csak pihentem. Életemben azt hiszem először. »Egymás mellett* szédülés nöikül,mini Petöfiék1* A beszélgetés kissé elnyúlt. Illyés Gyula az óráját nézi. Készül a Villám- fénynél előadására. Nemsokára búcsúzunk. A viszontlátásra... Szinte csak a magunk gyönyörűségére . kísérletet leszünk Illyés Gyula irói egyé- j niségének röv d meghaíározására. Most í érzékeltük benne teljes hatásában az uj * irótipu«ban lakozó cselekvő-embert, aki előtt ugyiátszlk az utazó diplomata s a régi katena-irók példája lebeg. Hogyan is irta a Magyarok-ban? Íven hataí* mats, talán végtelen az írók feladatköre... A társadalom életében minden megbénul- J ló szerv működését nekik kell átvenniük s ezt él is várják tőlük. Bizonyos vagyok, benne, ba az orvosiudomány valami ok miatt egyszer esődbe jutna, az emberek gyógyítását s az íróktól követelnék, árulást kiáltanának, ba azok illetéktelennek tartanák magúkat a föladatra.“ Mindez persze nem jelenti azt, hogy az iroii^ouv nagy eseményeiről lemondjunk... Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy: „Ezeket az eszményeket szolgáljuk kitartóan, meg- alkuvá* nélkül, egymás mellett szédülés, nélkül, mini Pe őf él;.,.“ Szabó István,, Eilíelljj a ismzeíifaláii zsidó fcereslceáőket MAROSVÁSÁRHELY, január 27. Tndósr íőnk jeleaţi: Székelydobó község dől (árosára- mnlt évben felmondta Spielman-n Mór zsidó kereskedőnek a> községháza épq etében levő üzletre szóló bérletet. Esnek folyományaként Spielmann é? család iá nemzetgyalárasi véte ségbe keveredett, melyben tegnap ítélkezett a marosvá?árhe yt törvénywsék öt t*gu tana» c#a. A vádlottakat * ssolgabiró annakidején gyüjtöíáborb# utalta. Most iuneu vezették Őket a tárayalásra. Á törvényszék Spielmaoa Mórt és vejét, Biedermann Ernáiméit, vti" mint ennek feleségét a magyar állam é) magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén egy-egy hónapi fogházra a há" romévi politikai jog és hivatslvesztésre iíé’te. Spie m&nn Irén ügyében a bizonyítás ki égé- gaitéae végett eihDiasztoHü a íársvalást. SpieP uiann Móráét biaoayitékok hiáuyáhan fe.V< memtette,
