Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)
1941-12-20 / 291. szám
Zi ev'*? zu üt$■? 'Ív, lBT.ZTBW'21S1S' Művelődési középpont a\a\ X 3, m x> JvD\V n ,i\ >Cn»\ tnőA o^t SM8U . utm 19ÍSW oĂSti TO9É 9SOÄ 2^m miA n eí VsM •^ou t»t8 & &50» tó. \e “'S' felár«) löbvá ioVoA &Sfc9\ I TOí .*iyî 29vn íf t n^é KţSO^ n»dbs rsnisa tífevn jr^ţbA oánrrt re no A EK^ß! x\ţsfe 9t3%St njvisn ie\y).3 H'-SB RKW d»*Ä trnífty I >\ &ofeí \tó, I^OTS V/fefc WillI ífe s *«nsl-re:ol ibfeq Sşhfe KŞS'W r \bo\ n iral tat ß îmfc» avor? jv-feK y/ VA z. «9». f2or?_ fo-trA ?ób*P ftitbí rşom _ji«í lTjOI\ C».VO oS«\ ;.4r elmúlt kétévfisedes erdélyi szomcr mjáték egyyegy pillanatnyi fényes jelené* se közi a legtüudöklőbb volt az uj érdé' lyi művelődés draomatihája. Amely egy szqrsmifid régi volt. Az önálló erdélyi múlthoz toló szoros visssalcaircsolódásár vat megrakta magát, a hagyományos kincsekkel. Iskola, egyház, irodalom. sót még a tudomány is, melynek dús feltételekre van szüksége, a maga szűkös mivoltában is, ragyogott c nagy küzdelem ás ellenállás; fényes korszakában- Főleg az: erdélyi könyv hágott fel a csúcsra s szinte már aggodalmat okozo tt, nem, fog javé a szel’ lenti életet elszaldtani a gyakorlati éleitől. S főleg «s uj realizmust hirdető ifjú nemzedékeit az írás irrealitásában elve- ssejterd tevőleges munka kárára.? De minden jónak bizonyult és segített a törté9 nejemnek,, amidőn e megszabadulás ideje beköszöntött. Ennek a nagyszerű művclö- dósnak természetesen Kcdozstyiő lóit « közepe és székhelye, anélkül, hogy a ne- mes vidéki gócokat, mint Marosvásár- hélyi, Brassót, vagy Nagyváradot elnyomta volna. Az uj, sóját labtu álló kisebb’ ségi magyar Erdélynek épp az volt a nagyszerű magaviseleté, hogy minden mer gyár erőt felszabadi ott. de külön tenyér lye körül való forgásában is meghagyott Középpontositás volt decentralizációval. .,Erdélyi csillagok“ rendszere ragy-ogott az. éjszakában. Kolozsvár most lett igürán erdélyi főváros, amikor Erdély is újra Erdély le% Ez azonban u világért sem akarja kisebbíteni a millenáris kor beli Kolozsvár helyzetéi, értékét és külön lesességét, Akkor is jó. szép. különleges fészke volt a mii velőd érnék, mégsem vezért bottal a kezében. A kincses Kolozsvár, a gubernátort Kolozsvár inkább fényes búb volt mar. mintsem élő pillangó. Az uj boldogságban felmerül a kérdés, megmaradha -e Kolozsvár egész lényegében réve főváros és főleg művelődési központ? A nagy magyar egység ellipszisében- c második gyű pont, különlegesen színezett jellegzetességgel. mely nemcsak nyelvben, írásban, irodalompolitikában, közgazdasági vonathozásokban, népi-élek' tanban és népművészetben febfelÖtlik, hanem valamely általános decentralizál Ságban is. mely még a közgondolkozást, élet fel fogást is befolyásolja hagyomány- tisztelet széliemében? Sokan vannak, akik nemmel válaszolnak. Az 1541-ben alakúit Erdély is megszűnt, mihelyt bekövetkezett 1686, szóval Buda veszte és Buda visszatérte döntött a sorsában. Vége a kisebbségi sorsnak, vége ,j kisebbségi Erdélynek. Különbért is a közösség koráé bem egység és középpontositás nem tűrhet jelentős elfdiiönülést. a jelek nyilván* vidék. Gyakran emlegetnek bizonyos .fhalfga'ásókat“ és kezd felszállni a ragyogó köd, mely az erdélyi lélek és erdélyi szellem divatos eszméit édes zűrzavarával körülfolyva. Különben is ketté vált az az Erdély, melynek hatalmas szellemisége újra fővárossá szentelte fel Kolozsvárt. Am de hatásos-e a tor én-elml példa, mikor Erdély 1867mig mégis csak eléggé Idiíon maradt? És csakugyan lér nyögés hallgatás-e a hallgatás és a honfoglalás óta. kétségtelen erdélyiség éUtítc' U-n múmia lesz, lm regényes köd helyet a valóság vakká fényébe kerül? És meg* szűnt-e teljesen a kisebbségi Erdély, nem. szorul-e Tordától délre a magyarság er- détyí besugárzásokra? Nemrég olasz újságírók jártak nálunk * Mfedezték, hogy itt a magyar műveltség fővárosa van, determinálva egy rrv gyogó múlt'ól, mely a renaissance Mátyás király bölcsőjéi is ringatta. Ez a muh csábította köréje nemrég a munkáló történelmet. És felfedezték, hogy ti nagy magyar egységét mily „engedményekre;t készteti a távoli muh, a hét évtized, a sok emlék, gz eleven hagyomány. De beszelhetnénk másról; az erdélyi kölcsön- ben harsogó kategorikus imperativizmus' ról Nincs semmi jelentősége Q ténynek, hogy Erdély soha nem létező t „magyar--- és külföldi érdeklődés magvába költő, gazdasági és közigazgatási tényeső. tudós, magányos embdr haza szivárog, de vidékről is értelmiségi erek tqrtanaíi a „főváros felé“, mert úgy iáiszik, hogy egyelőre csak erről felől tartható ferm jólt ami örökké Erdély volt. és most uj Erdély, a testvérnek meg erősebbé leli 5 így szereüőbb testvére akar maradni. A visszatérő kiválóságok felélesztik « kisebbségi művelődés minden értékes alkat* elemét $ mim nemrég, a távoli tnul tűm, mindig ess irodalom nyomában az erdélyi I egyház, iskola, tudomány, művészet régi lendületre kap s ragadja majd előre a | munkást, a földészt, a vidéket és faint. | Kolozsvár- középpont marad.. (/, kö^zelkéfu/íseíeiéHck d'ékeiá svúkmaőeUtî<% ajjáfdaiát kéfrí országi mt\\ hagy uz innét elment irő, művész, sen&sz. ,HÍ Hiába fűti lakását, ha ajtaját ablakát nem védi a fi WIRBFIX LÉSZflRÓ. ic Kapható: BOSKOVICS TEST¥É=S=3>* RJEKNEL Ko'o^ vár, D^ák' F.-a. 15. Mit játszanak a budapesti színházak? pirandé'Ho „IV, Henrik8*»]© a legnagyobb -siker “*=* Erdélyiek a fővárosi színpadokon BUDAPEST, december 20. Ha az »degcu uralom alatt a? erdélyi utas visszatért Budapestről, ismerőseinek lege ső kérdései kőié tartozott, hoírv mit látott a szinházakfaau? Felszabadulásunk óta mát wem me$;y rend' kívüli esemény számba s budapesti utazás. A színház iránti érdeklődés azonban váíu>- zat'atml megmaradt. Mit játszanak a fcuda pesti színházakban.? Vau-e sikere az Erdély* bői elszármazott színészeknek? Olyan kérd-" s«k ezek, amelyek a )M»gy világesemények idején b érdeklik a kőzónséget Érdemes tehát néhány karcolatot közölni a budapesti Hzinház1' élét letmíahb eseményeiről. Már abbéi a szempontból u?, hogy kolozsvári közönségünk szeretné, ha INemzetí Szinházunk miisora minél változatosabb lenne ó- ö««zes ku 1‘turkivánalmainkat kielégítené. Hetvenöt előadást ért rueg eddig a budapesti Madách Színházban Pirandello darabja,, a „IV. Beizr'k.” Most is zsúfolt házak kő" zönsége nézi végig és az elejeiekből itt*-ve, rövidesen eljut a százas jubileumhoy.. Mi o titka annak, hogy ilyen nagy sikert aratott Piinkosti Andre színházában tt PirandDlo- darab? Pirandello forradalmat jelentette » szín- padi irodalomban. Különös és egészen egyéni zíenije olyan légkört parancsol- a sziepadra, amely rendezésben és miivéosi alakításban minden megs*okortól eltérőt jelent A IV. Henrik bemutatóját érthető érdeklődéssel várta a magyar színházi világ. Sorozatos külföldi sikerek után jutott el hozzánk ez a Pirande’lo-darab. aosdlynck ciaaszerepet már a világ legnagyobb sst'nészei eljátszották. Me~ rész kísérlet volt a Madách Színház igazgatóságától, hogy ennek a kivételesen nehéz; művészi feladatnak megvöiésitásáro thUsäI kozott. . IV. Henrik, a Canowzát járt német* esaraár. a pápa legyőzött ellenfele, a PírarsdeFo- darabban nem a történelem lapjai közül lép a színpadra. Különös történet varázsolja a modem korba. Egy főúri társaság Íova*;jfií6- knt rendezett. A résztvevők történelmi alakokat .ezetaély esi tét iele meg. A darab főhőse EV. Heurikuek öltözött é'S szerelmese me lett lovagolt az ünnepi felvonuláson. Közben ti ló megbokrosodott (a darab végén kiderül, hogy „FV. Henrik*" vetélytársának mestffkc dése okozta n tragédiát) levetette lovasát, ííki agyrázkódást saenved-ptt é° eszméíetrü térése után azt képzelíp. hogy valóba,a Ö a- íragikup sor?n német császár. Dúsgazdag főne volt a magánéleíben, módja, nyílott tehát arra,, hogy visszaforgassa a történelem kerr két. Kastélyában mindent átforniálí IV. Henrik korának képére. Családja „udvaroncokat" szerződtetett mellé Trőnterem és szobrok hirdették a lehetetlent: XX. századiunk kellős közepén egy örült fantáziájában Isimét megelevenedett IV*. Henrik világa. Huta esztendő pergett Is a tragédia óta és a darab. ebben a miliőben kezdődik. A régi ideál leányával és a szerencsés vetélv* társsai elmeorvos kísértében eljön a kasté y- bos. ahol a világ z«játói távol el) különös világát „IV. Hßnrik“. A látogatók in kér- í.aferü ruhákba öltözködnek és Pirande’lo grandiózusba felépített fantáziájának csiszárt fogadását }«tí,»/ák végig. Vájjon sdketül-e a va'őság világába visszavezetni a rögeszme rabjai? Erről tanakodnak egymás között és ekkor jön a darab szenzációs fordulata: ki- derűi. hogy ,FV. Henrik“ már nem őrült. Tizenkét év nral'tác visszanyerte elméjének világosságát, de továbbjátszotte a? őrült játékot. Gúnyt és tréfát űzött m-ndazokbőL ak»k elmezavarodottnak tartották. Komédiának tekintette az egész é’etet és arra a sneggyó” ződésre jutón, hogy számára niár úgy sir»''.« visszatérés a megszokott világba. Pokoli ez az elgondolás- Pirandello zsenije szükséges ahhoz, ho-gv s színpadon a helyzet minden íragikomikumát Erezhessük. Nem. „IV. Hon- •fik* nem őrült. Pontosan tudj«, hogy mi történt körülötte a külső világhso. Özvegyen snaradt »/.ereímeséne.fc most a vetélytársa a lovagja. Ugyanaz a férfi, aki annakidején Hoegvadította Inváíi és ^kí miatt elméje elborult, Most itt áfanak elölte Az asszony, akinek leánya hús/ év alatt viruló szépség lett A vetélyfárs m a2 elmeoivo«., akik megdöbbenve látják. faogy a maskarába öltözött „őríi'P4, a modern ember eassével gondolkodik- Mi i'og raoat förttmni? Happy-esiddeí végződik a darab? Visszatér-e „IV. Henrik'-’ a utí világonkba, ahol még terelem és boldogság várhat rá? Pirandeílőhoz méltó s hete jezén. Drámai fordulat következik. Vha keletkezik .,IV. Henrik“ és a Yétótytársa kö*- zott. amelynek hevében a címszereplő moroii életének megróniaját. És ev a gyííkosvág arra készteti, begy most már élet« végéig tovább játssza az őrült szerepét. „Most már barátaim, akár teiszik, akár nem -- őrökre így kell maradjunk. ■ Várkony, Zohán játszotta IV. Henriket. Xem az a célunk, hogy az előadásról kritikát írjunk, hiszen mindössze színfoltokat akartunk feljegyezni Budapest színházi élőiéről. Egyetlen jelzővel lehet jellemezei alakítását: nagy ertnész. Mellette Sulyok Már*», Greguss Zoltán és a kolozsváriak régi iamer roee, Hoykö Feiern: alakítása marad meg a néző ein’ékeztélien. Nem szabadi azonban elfelejtenünk. hogy ú nagy siker egyik moifva* rázata Piinkötti Andor rendelése. Kritikái sablon azt a kifejezést használni, hogy ,.»i- Î-Igyáros* nívójú4*. A főváros színházi közön" séfének véleménye azt mutatja, hogy nt he- Iy én való ez a megállapítás, Pünkostí Andor Pirar.del'o rendezése olyan élmény és olyan tanulság, amely h íegszigornbb. kritika bírálatát t& fölénvcsen kiállja * A Nemzete Színház Sehiller-darabot iktatott műsorába. Sclii ler életének főiniivét, a „Wallensteint*4 dolgozta át és rendezte a Nemzeti Skiabáz színpadán MQifincr flank. mammrnm Estélyi •«* magyarorazégi vezérképvi- »elet í Mészáms ftföíae Buda- pest, VUL iftekk Sz'dirú^u,, 14 * frankfurti váron sdíiliárafe fointetwün-1 A ádjÜÍRí-íraigMlfc fea*»d-stüeg bárom MialUc/i erlfet fogî«lî ie-. A® uj feidolfo2á« é* een&é zés két eloadáíi korelcb»» mutatja be k „ Waíeusteint44. A fordítás Áprily Lajos gyönyörű maokája. Általános az a vél«*uény, hogy Aprily olyan fölén ve» művészettel ül tette át űaagyar, nyelvre az átdolgozcti-Schil ert, amellyel nagyban ioegkön«aviteti/- a színészek számára kissé idegen légkör ít- érzését. Ahhoz ugyani«, hogy a „Wallenstein hangulatát minden jelenetében átérezhoMé a ízinéáz, tőkéiétc^ea ivmeroi kell a öéinol gondolkodást. A Nemzeti Színház előadásai val kapcsolatban egyik kritikus nagyon he lyesen jegyezte mcy. hogy * Wallenstein" jellegzetesen nemzeti német darab.. Ä art színpadi irodaluxunkban e Bánk Bán előadásához esősorban magyar szívre és magyar leiekre van szükség. Ugyanez a helyzet ** ».Wallenstein'4 bemutatójánál is. Az eredet* Schiller'darab költői szépgégéből sokat -vevr- tztt az átdolgozás miatt, Apriíy fordítás« ezeket a hezagi^kai művésziesen hidalja át- A „Wallen&teia 5 érdekessége és színpadi ít* túsn így nálunk is teljes. A budapesti szio- ‘idzi közönség nagy érdeklődéssel fogadta » darabot, amely most mű sor darabja hazáid első színházának. Főleg Kiss Ferenc Walíep steia alakít.ísát tartják reraekheszaboDtnak I Grillparzer Medeaját az Uj Magyar Szír. í házban játsszák. A cimszerepLen ÍPeéry Piri j lepett fék Ismerősök a többi főszereplők is. ■ Simor Erzsi, Éöldényi László és Perényi László. A tnazyar színházi kultúra és s ko- ! zönség ízíéséuek fejlettségé* mutatja, bos’» I i Gríllparzertragédia nemcsak iradahnl, b*. » nem közouségaikert u jel«*Tj ÖRziaiéa be keü raíí&nunk, hogy ** aj j Bókay-darab. * Hazudj nekem, csalódást oko j zott. Sokkal gyengébb, mint Bóka? János ed ] digi színpadi alkotásai, amelyek egéfe Euró ; p*t bejárták. Témája is sovány és a laz« I Összefüggéeü jelenetekben * máskor briUian-1 j Bókay-ötletek erőtlenül hatnak Budapesten 1 is aa a vclemény, hoerj' a darab nem aratóit ! volna sikert a fővérű*bam ha nem Fény** Aiice a főszereplője. Fényt:» Aíieerdí v;*zo«^ közönség, kritika, sőt meg « konknrrea»' s/x nésznök »s raegá1 lapították, hogy ,befutott". A budapesti közoníég éppen úgy- cuegszefetie,, ahogy annakidején —- első nagyobb szerepe titán — a kolozsvási közönség 1$ szivébe fogadta. A napokban már filmet is forgatnak, vele éh egyik partnere Făger Antal les/ Nagy István', a Nemzeti kamaraszínházába>< játszik, k Kaíandlian Jávor szerepét vette át Ebben 3 szerepben ó» bebizonyitóttá ki*-cn les színészi értékei^ bár az jsjeti terrénuma, ahol « budapesti közönség egyéniségét teiiét- ségében megismerheti: szerintünk a k’s-v»!- ku« szinpadi irodalom. (-k Nagy vonalakban a fentiekben lehet <is- -<> foglalni Budapest srinfaázá eseményeit. Ezekből is megállapíthatjuk, hogy a fövi ros1 színházai értékben és érdekességben ei.v as-áDt figyelemreméltó darabokat játszanak És e'égtétollel mondltatjuk hoxv a Kolo/>• várról elszárirazoti színészekkel ezúttal sem vallottunk szégvent. C«ak azt sajnáljuk, hogy eltávoztak abiiél a városból, ahoi sriues/t pályájukat kezdték. Hisszük azonban Uoey színházunk igazgatós iga módot nyújt maid az itthoni viszontlátásra. VÉGH JÓ/Sít © m. T. lefoüapalot« iEms&aa&üü-. szaloncukrot, kekszet, teisütc- tné íys. finom hibs Ite nányt: u ^ cukrászdlban vegvsn i’ífO Mátyás.... tórái /-tér 23 Ud/arbau.