Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-15 / 262. szám

mp í am##? I a

£ Lit: iff iv / S' ÄT

*

csr^a

Érásles elvi Iféleí a Kolozsvári MM« fiftlán eix Kártalanítási peiöen

KOLOZSVÁR* nQVsmber 15* Á koloz#

Vari' jt?16tábla polgári felebbvfoeU tané" a kópéimulthan egy ingatlan vim* j-aerzá^i, illetve kártalanítási perben nagy jelentőségű elvi döntést hozott. Az jíéip- íábl^ jöatéaébefó foglalkozik azzal a kér «léssel, hogy jn«!y időpontban kell jelem kezűi annak a eulyqs kárnak., guielynek enyhitéaH sugalmazzák, valamint mikor kell jelentkezni ti rendeletben raegT jelölt feltűnő nyereségnek. Állást foglalt a tábla végzése az ingatlanok legutóbbi időben jelentkező feltűnő értékemelkedé' réve! iá s megállapítja, hogy ezt a kártérítés, illetve a nyereség gondolatköré' bpl ki kell kapcsolni, csert az értékeméi kedés határozottan csak átmeneti jellegi«,

A per tárgya különben az a 15.000 pengős káruianiíási kereset, amelyet dr. fi, J.-né nevébe» Hatfaludy Pál dr. adott be a Barfhu Ignác dr. által képviseli S. J. és nej1« ellen, akik I935'ben felperes hássál 1,450.000 Isiért vásárolták meg.

Minthogy h ház mm értéke 2,350.000 lei, tehát az eladási srtioz viszonyítva 900.000 leiek tehát 30,000 pengővel több, arra kérte g járásbíróságot, hogy ennek az összegnek felét javukra Ítélje meg. A

járásbíróság »a 1935. évi vételár és az

1941. évi eladási ár között mutatkozó különbözetnek csak SO százalékát, kereken -7100 pengőt ítélt meg kárenyhítés dmén, az ítélőtábla úzovban a krá b:r6!'

3Űg Ítéletét megsemmisítette és felperese" két keresetükkel eíuiasitQíta,

IS! ai a ff’t!o?sz€?jei£ze “3

A táblai «télét föltűnően érdeke# indokolása igy szól;

„A királyi ítélőtábla az elsőfokú bíró' sag végzése ellen mindkét fél részéről beadosţ fejfolyamodásokaí szóbeli tár gyalásoa vette felülbírálás alá és ennek eredményeképpen mindenekelőtt megállapítja, hogy

u királyi járásbíróságnak az ti'adó

kényszerhelyzetére való uiedós és assttí

kapcsolatos érvelése nem helytálló.

Kény szerhely selben történt ingatlan er ídegenítés eseteit és jogi hatályai a törvényhozó, a hivatkozott miniszteri rendelet hatodik paragrafusa az alábbiakban határozza meg; „Súlyos anyagi vagy más károsodásául fenyegető és a jogszerző fél érdekeit szolgáló hatósági intézkedés9 vagy más hatósági intézkedés kashoz* lésével való fenyegetésé* Kétségét nem szenved, hogy a jelen esetben ilyen ért« lemben vett kényszerről nem lehet szó. de a kérvényezők maguk sem alapítják igényüket a most idézett szakaszra, amely egyébként fe az ott írt előfeltételek fennforgása esetén nem kártérítésre, hanem egyenesen a kényszerhelyzetben létrejött jogügylet megtámadására és telekkönyvi törlési keresetre &d a sértett félnek je got, (A táblai végzés indokolása itt részletesen Ismerteti, hogy gz akkori eladó ellen adósságai miatt midfoU végrehajtás nem sníBosiihető kényazerheiyz^tur-k.)

B „nSlt.isfsssrg"* errs

Ilyen helyzetben a királyi Ítélőtábla az 1440—-1941 M. E. sz. rendelet hetedik paragrafusát ügy értelmezi, hogy egyfe íől a súlyos kár, másfelől a inéltánytáthr naí nagy nyereség fennforgásának kérőié »ét a vevők jóhiszemű jogszerzésére és a rendeletben kihangsúlyozott méltányos' ság elvére figyelemmel, ingatlan eiidege öltésének és a jogügylet teljesedésbe me «ősének időpontjában, vagyis 1935. évi április hónapban felállított értékviszony aíap>án kell megítélni. Minthogy pedig az első bíróságnak e részben meg nem támadott és a bevett bizonyítékokkal

egybehangzó ténymegállapítása «érint ő űz eladó az ingatlanért reális éri akii vé ír mit kapott, az adott és kapott értékek tehát az elidegenítés idő non jóban egyen sph'bim voltak, súlyos kárról. illegve t méltányossággal ellentétben szerzett arányt ahn nyereségről nem tehet sző,

VÜQTizf c!Ő 1

4? «dadó részéről kényszerhelyzet hiá nyábmi és a vevők jóhiszemű jogszerzésé re tekintette) nem vehető figvelemW- ai ingatlannak az eladás után 6 év mulüáti jelentkező nagvobb értéke, illetve az d ért magasabb kártalanítás ára, Az ingat

i'»a 'Zeríf

ragrafusának harmadik bekezdésében szabályozza, jSem vitái» asonb&n, hogy a jelen eset nem esik ennek u «z*tÍK;ly«*za^»

mák keretében,

Sí iQZütöüok ft sipete |

ISeru igényelhetnek kárt éritek* az el adó jogutódai a vevőkkel a jogelődök által az önként, lóhát nem kényszerhelyzetben elidegenített ş a vevők éltül jóhiszeműen a reális vételár ellenében meg vett ingatlan után azon az alapon, hogy az ingatlannak az eladás után hat év mid' va lényegesen nagyobb lett az étléke- A a ezzel ellenkező felfogás nem volna összeegyeztethető a hivatkozott rendeletiben Ismételten îs kihangsúlyozott méltányos eág szellemével, de, veszélyeidet né a jog állaudoeágába és a jó# biztonságába vetett érzést is.6*

Érdekei, hogy a nagyváradi és maros- vásárhelyi Ítélőtábla a kolozsvári Ítélőtáblával ellentétes álláspontot foglalt et s ezért, mint értesülünk, a jogegység megóvása érdemiében a közeljövőben a három erdélyi Ítélőtábla vezetői Kolozsváron értekezletet tartant:!; s az értekezleten az igazságügyrenú&z/tériiim képvise* lője is részt feg venni,

hm oknak cs idő Múlásával előadó érték nbi’dkedáse úgy mi is a legtöbb esetben csak látszólagos és a pénz belső érteke wek vásárlóerejének csökkenésévé! van

össze függésben, A kérvényezőknek nz igénye, mellyel az ingatlannak 1935. évi eladási ár és* a hat év múlva törté«» ujabn eladáskor elért magasabb eladási ár között mutatkozó különbözet alapján kártérítést követelnek, lényegeben az átértékelés a valorizáció síkján mo’ zog. Ámde átértékelt v^ţalărart csak aa «dadó igényelhet, illetve

ezen az alapos kártérítést csak az követelhet, ki ingatlanának a világháború illáit történt elidegenítése esetén a vételárat a háború befejezése után hiromlott valutában kapta meg, amikor tehát az eladás idején reális értéket képviselő vételár u pénz dévaivá cíőja folytán értékének aránytalanul cse* kély töredékére csökkent. Ennek a méltánytalanságnak reparálását a törvényhozó a kérdéses rendelet hetedik pír

ifiül Armrúl Kiír® fői-efífi cs ti criclil |r«da:oBirél.lr elismer# dühei i Cürricrc ácsra Seri

MILÁNÓ, november Jő. (MTI.) A Cm" fiere della Sera küiöntudóaiiója hoa&zabb cikkben foglalkozik az erdélyi irodalom* mai. Leírja találkozását Tamási Áronnal és Nyíró Józseffel s rámutat, hogy könyveiknek milyen nagy g-íkere volt Olaszországban. Ezután a következőket írja;

„Ritkán történik raeg, hogy irodalom oly nagy szolgálatot tegyen a nemzeti ügynek, mint amilyent az erdélyi iroda lom tett. Az erdélyi magyarok sorsa tiltakozás voU a trianoni béke ellen. Az erdélyi magyar írók meghajtották a fejüket, nem folyamodtak támadásokhoz* de ezek a fejek r< könyvek í ölé hajol" tak.“

A tudósító ismerteti az Erdélyi Heh" kon aagy szerepét és kiemeli, hogy r.z erdélyi irodalomnak lényegéhez tartozik a keresztényi szeretet, türelem fe. nagylelkűség. Végül igy ir:

„E hegyes és erdő# országból, Erdély hői indult el egy irodalom, amely annyira tele van életerővel, hogy az európai szárazföld határain is tűi fog jutni,”

A lóhere hosszmim

irtás szabó SHDüiB

Kedves ismerősöm «*- immár bajtér som szomorú szemmel pillantott le rám egy frissen ázott földien pác tetejéről.

Nem vagyok babonát„ do az a lóhere bosszút áll rajiunk . , .

Kelten hallottuk ezt a vészen jóslatot. A harmadik ő maga volt 'Szemvillanásnyit mozdulat anok maradtunk. Bajtársam ekkor <? babonás ember lélek f ázásával három fehér kavicsot dobott a háta mögé. hogy ha már « rossz szellemeket elhessegetni nem tudja, legalább kellőképpen megriassza őket..

Az üdező a, a nyári reggel .harmatától csillogó lóherét másik baj tár sunk iái tata kezében babonás félelemmel. IIatc /nos négy levele áhította a fényt és a napsütést. A derengés nem tépte le még az éjszaka sötét rnbbitinesét. Mintha késett rslnc. Süiii köd lepte be a SzqtuQS-vöígy hajlatait, a közvetlen környéket, erdőt és mezőt, melynek szóén eddig szeretr ctéthazóm várta az oszt a félelmetes koszát ■ a halált e csöppnyi virág.

A végzet- könyvében sorsa másképpen iné- I táti meg. Még a derengés- előtt egy él esszé mü

i regruta lehajolt érte és letépte. Csak ezután, komor adtait el a lelkek A habcnóH ezernyi tétele közt egyik meglesedja a négylevelii lóhere szerenc&éthezé kiváltságát s b(ijtársan%, aki nem babonás, rendíthetetlen hive voii e jogfosztásnak.- Condíeít homlokán százszámra ültek a ráncok. Rettegéssé vá't komolysága minket is- megejtett. Fagyott lélekkel vártuk a re cseh ,

Legalább m.» én léptem volna k... suttogta síri hangon ér, fogni között nagyanyjától hallott varázsigéke-t morzso gatott,

„Kurussuf kumuü, bdkm^gska

de

A felkelő nap sugerai- kemény küzdelmét folytattak a mindent elborító köddel. i,<tr şan hajnalodon. Íz ólat a sárga épületek köze vidám kürtszóvá1, tőrt vissza. Két évtized után alig egy éve hallgatják r» horâPkefâş, hívei ezt I « dallamot. Ért még sohasem hallottam, Rá- j dióban $em ...

—. Ez az ébresztő, -*■ szólóit meg bajtát- .-iiftk « föhlkupae a jón oki eddig bűvös va- rázsiaiban őrködött jövendő ételünk < lore v*r teli bus árnyékának megtestülétv felett.

A kürt: pattogó üteme ehil-lott az alvó váron jelőtt. Itt fent azonban bolygó, a-'mof dörzsölő árnyak rajz.olődéak fel a laktanyák hóii. termeinek ab1 * * * okán, 'Anjou ös^ze-vtstz<e->óg zúdult reánk. A reggel; terna üteme egybe folyt a csapokká- kiömlő vitt csobogásával és ox

újonnan érképeitek bemvtutkezac-us<d. Az egy- kettő-bár om-négy közt riadtan húzódott meg ö név és a foglalkozás: Júnky tanár, Szabó hírlapíró, vagy Kovács tetnitő , .

Az udvar csakhamar kiürüli u zsávolyruhás vitézektől. Elnyelték őket az ópiiU(kolosszusok. Csak mi. civilek szaporodtunk egyre jobban. Öreg fiuk valamennyif n, súlyos emlékekkel teli tetten Haragon sikjátóf Bukovina havasainak dermesztő hidegétől, Dobrudzsa sós* halaitól és Besszarábia szennyéiül. .

Öblös rné-'y hangtól toll meg a napsütött udvar. A köd már merne járt Felszívódott, mintha megijedt volna a feltámadt élettől.

Sorakozó/

Meg sem mozdulunk. Két hcButlan erélyes szem tiize't felénk.

—- Te ez nekünk szól, . cxhinár&'-t kiáltott

A kellemetlen múlt emlékei rajtollak körül- mind annyiunk at. A kővetkező pillanatban már négyen sorokban tömörülve táskákkal, kofferekkel n villogó szempár előtt álltunk

Megkezdő dől’ « lókor j bosszúja —, hallom bajtársion idegességtől remegő hangját « kátém mögött.

A sörben nincs beszéd — simogatott

végig minket hangjává! az Őrmester ljr. ....

Csaknem megsemmisítve álltunk nehány pillén útig, A féhz azonban ps OrmesHr Urnái is nagyobb; «? citit pedig nem azért civil, hogy hallgasson A babonáé W-ek mélyéből ismét fehíoküdt a rémület:

— Juj. Istenem . . ,

A keletkezett vihart kénytelen vagyok pun- tokkal jelezni. És. .. és most is csak halkan megjegyezni, Pompej végnapjai derűs epizódok cíuixm a világtörténelem ezernyi katasztrófái kost. Irt egyszersmindenkprre, mégsem- misült a „civil“ . . .

de

De, mint minden vihar után megjelenik az áldott napsugár, a tléu volt uluszlcktanya- felett is ragyogni Kezdett, egy zászlós arany- nyal snjtQtt parolija. Hozta o pH enatrtyi megváltást ős életünk további folyamatánál: (tikit tathutai lan ti lkát,

— Oszol)'

Fliléinknél: sem hittünk. Csak amikor n hantin gonoszul rossz rumja Legnemesebb szervünk‘c! égni, csípni, marni és szaggatni kezdte, ébredtünk ismét n kellemes valóságra. É iink, mozgunk és beszélgetünk, illetet csuk mi. meri társunk mcgncmidiar; ős mozdulátlónál állt kis batyuja mellett, mint a biblikus

1

IIs kísérletezzen,

kínálja rendszeresen a bi-e3

m'g^ejgtdi

KOVÁCS KRÉm-st.

Eltünteti az arcbőr szépséghibáit,e-v.- cábii tQgja ön is bámula os i.atiyát,

Az aic megazépü', feltűnően ász,a,

.de les?! Z jeti használa ta kék csó- magoláaban. — Nappali használa.ru Sárga csomagolásban.

t asekto A-fó-j.; r iiAia iooí .nx. i

Lóth felesége azon u hűvös hisáziim reggeleu, maikor férjét parúznaaégon cuple és sóbe - vánnyá változott.

Később, sokkal kérőbb rossz szájuui: és éle>• fülűek azl állttották róla. hogy olt álltában is, mint a rózsafüzér kis gyöngyei álulatus kezek közt, úgy peregtdc ajkai között a varázst gék bűvös szavai—• Kuruzsu ... Kutuzíu . ■ . Bak .. mac*~ ka . . .

As idő rohant ezek után célunk, nuni a vonat, amelyik soha nem Ultott, ismeretlen tájakra vitt. Távolról megpillant írattuk u főváros éjszul.ci fényének (siliogását é> c dunántúli hegyek szollá für tökkel gazdag (/-dalait, A marhakocsi. rugói far- toslkolotizusa két:,zeros érőnél ütemezett néha jól, néha rosszul a székely nótákra és a- indulókra, n : állomásokon mvmká.-.-dt és különös lépviveletii leányok bámultak meg, hallgatták a talc.:* meg soha nem ha tott székely késéi cohttt é* mouJyogva, betűzték a vason oldalén a Uott-tmn$ ökoin hákurnokos

• .— Székely honvédek. —

Igen, már honvédek voltunk, magyar lton' védek. sőt mj több, utászok, (ttok. akik agy- év előtt még fáradtan., mocskosán, éhségU.l gyengültem a bukovinai hágókon vugy a déli kárpátokon utolsóknak átrohant) vonóinkon csüngtünk, imádkozva , .

Rég rótt, Üj vdág rohant meg élményeivel- Lé-leszálltunk az állomásokon. Szóba eresz* kodiünk ottani ma gyér okkal. $ mi tagadás, végignéztük u leányokon, menyet skéber.. Fort ón sütött or ctugusztuselcji nap, izzasztóit Q csizma és bátorított r. leányok szóját * ülő kedves, hamiskás mosoly.

A söiétzu d porolt kőit U.SS"gt l szedt á.i jogokat ad. Méla társunkban is férfire ukadicí. Az udvarlás rím ében m gcsif lc u phospuz »- ţ*âş puf eh arcocskát ve puff...! lendült >i dunántúli kis kacsó s háton uz élele; édesül* Imát/. Körülfogtuk íz enyelgő pari, akik kt- piruhen álltok szemben egymássá!, m'z babonás társunk halkan szolalt meg:

— Milyen harmatas lóhere , , .

*

Már nem figyeltük a napok múlását läute: sem volt rá. Keményen, katonáffm be ro tunk fugea. Tanultunk, csatáztunk htt napról napra vidámakban ébredtünk. Néha, tolt erődé után. amikor a fáradságtól mm tudtunk chdudn .

I a pokrócok melege aló* 1 emlékeztünk u ’óhr■ i téré. Mosc'yogvu szándékoltunk állón: bo ~- ssufa elő . , ,

I Helyset adta hónuk untok vs bemc.uäösv!

1 születtek a lóheréről. Társunk ilyenkor elvonult a vidám csoporttól. Nem akarta magára vonni u rejtélyes erők haragját. Egy este aztán bizalmas kettesben megmutatta kar és tübizmainok egészsége* duzzadását A békák kiteltek. Mindnyájai, éreztük tettünk meg. <?r&$öilé*ét, vérkeringésünk egészséges lüktetését. A négylevelii lóhere köré fonódott baljós fellegeket felszippantotta c férfias Ne!.

És végül q lóheréről teljesen meg is feled• kéz» ünk.

Kiérkezett a leszerelés áruja is. A második osztály pitin1, és szokatlan plus.télen elm-rang- tünk sok-sok kedves élmény ink öt:.

Ekkor nyílt a fülke ajtaja. Nagybajusza bocsi kéDa a jegyeket. Mintha rezén; sző lenne, oly egyszerre nyaltunk pénztárcánk után. Megszoktuk, hogy a [inratn -ot téveszteni kct!. S inig a nagybajuszt: ties, ál mo' şan lyukasztotta ,, jegyeket, egyik pénztárca mélyéből t'éttonvra préselve, megfakulton ,» herma* padiéra hul'ott a ndgylevelu lóhere Babonás társunk nladalkiá!fással kep-jit utána. Aztán hirtelen elszomoiodoít.

— Csak azt sajnálom, hogy ezután (tincs mitől félnem ...

A lóhere hosszút ált rajtunk. Bosszúidban megtanított férfiason élni és hinni ,.r erőben, egészségben nemzetben. Nem vagyok többet én aorn babonás. De hiszem és vallom:

. . . c négylevdü lóhere szerencse; hoz- . .

" Pedikür, iá&dpofds %

és lá&mtnszizst e

a legjobb könnyű j $ kézügyességgel vé ez

i 5f ifTffFHP pcdikür-s^a'on,Egve- :J ; I »* -*au* u%* teiu-u. 3., udvarban. ^