Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)
1941-11-08 / 256. szám
ţ V mc U ;b ■IO iî badass ái'-aai "6?ăg sja-iáa ótnaij ^ yşori duma* Ntóatti D9s3 cd JEí, ásjial 'dsl/ani í ilKvio íin jíhí i. sA î ?£§KT zHâifol nifTEjia >0Î9 im [ £ iod ÎUÎg^Ui oiod E JÎ9S§9r i!â[ loi q‘> ivljj £3qcd J - - fa léd h nl*qp : yşoti K naşa sfitiUE f íjubÍÍs tat Joi ü'-Őböif 9Í! las *> iloqßlß -fado?1! mal E tss ) soya i man sas sa 5ÍG8ŐI) »39 ad ias^sd av iot rgod ISS^' 13 ! ÖÍOXÍ •Sj?bv i tJafo i inish írjei'âmoii I Ă3f iBtUji un 3? yşoii Eiosa jilam aoyu bl bî> mim* ta si» î Î9S fl<tSH S70E t?Ab 0. ihr. b§91 ivis* J9Y; ijanx DElX/ j a» osid ;uj1<> • ÍBSB bös iif£. ■ SJS Jßd 19 4 1 aW€ttU&'6*‘ &* WL LJtííH ZÉK ramm ü hOiOzsiârl Általános Életfául Ifltezelben ?e$rett siis€rlclcK bebizonylfottáif, hogu az 1936-os orwos-eicllaü Noncl-dilaf icw es erőimen alaptan nena eggin it leneseid Beszélgetés lenarassitt Lantiul professzorral, őz intézel igazgaUttavtt KOLOZSVÁR, november hó. Nemrégen, a szabadegyetemi előadások keretében. Jetid ras’-jk Lóráüld professzor ..Az élőlények mozgása “ címmel tartott órd'ekes előadást. A ki séfetekkel illusztrált, rendkívüli élményt jdenlo előadásra annyian gyűltek össze, hogy az érdeklődők egyrésze nem is fért a terembe. Igv az előadást később meg fogják sSm étéin i. Ezen az előadáson, feltűnően érdekes mondat hangzott c, amelyre talán solcan nem lettek eléggé figyelmesek. Az előadó mintegy mellékesen, egyáltalán njdn hangsúlyozva olyan bejelentést tett. amelyről érdemes többet megtudni. Az Á-taíUános Élettani Intézet . Mikó-ntcai rágás és világos laboratóriumában dolgozik a fehérköpenyes Jencfrassik professzor. i oíe akarunk bővebbet megtudni a szabadegyetemi előadáson elhangzott mondatról, mert eb bői a mellékesen közbevetett kijeifintéslo.-l megtudtuk azt. a nagyon érdekes tényt, hogy a kolozsvári Általános Élettani Intézetben végzett kutatások teljes bizonyossággal ca' folják Dale Nobekdijas professzor __ téte'ét, aki éppen ennek a tétéinek fe állítása ér’ kapta meg 1936'ban a Nobet-dijaí.-- Volna-e hajlandó mondani valamit Cr cl a kérdésről? -— kérdezem a fiatalos külsejű egyetemi tanárt. — Szívesen —- fele i. — Örülök annak, hogy a közvéleményt 'tájékoztathatjuk. Hiszen a mi munkánknak csak kisebb része a tanítás, nagyobb részét a kutatás teszi. De ?z állami intézetek -'ab oratóri um alt az adófizetők tartják fenn s joguk is van rá. hogy mü- ködé-'ünkrol tájékoztatást kapjanak, — Professzor ur előadása során futólag említette, hogy itt az intézetben kíséri?!! alapon megcáfo ták az 1936'os orvos-élettani Nobel-dijasok tételét? Jendrais'sák Lóránd válaszából kitűnik, hegy ezt a nagyon érdekes és KoíozSvár tudományos életében nagyjelentőségű fe fedezést nem tartja túl nagy jelentőségű dolognak. Az hz érzésünk, hogy talán azért, mert más tudósok tőreiét cáfolja meg, — Kérem, —- mondja o yen formán, mintha egészen mindennapi munka eredményéről beszelne — röviden elmondhatom, hogy mi' ről van szó. Régi problémája az élettaninak hogy hogyan és mi által hatnak az ide’gék a szervek működésére. Működő idegen mérhető sebességgé, negativ villamos töltés fut végig. Lehetséges tehát, hogy ez a nega Li» elektromosság hozza létre a hatásokat: például izomös'zehuzódást, hiszen tudjuk, hogy eJektromo«ságga! könnyen lehet kísérleti eg izo-raösszehuzódáot ellőidézp.u vagy más Szervek működését befolyásolni. Az újabb idők kutatá'ai azonban egy egészen más lehetőségre mulattak. Az idén van busz éve annak, hogy a gráci egyetem gyógyszertani professzora, 0. Loewi kimutatta, hogy & békaszív működését szabá yozó idegek hatásukat bizo nyos vegyi anyagok termelése és fekzabaditi- sa révén hozzák létre, E tapasztalatot azután számos kutató erősítette meg. 1923-bani még az én kibéfeteim bizonyították érvényességét ebőként emlős ál atnak, a nyúlnak belső szervein. Azóta ismeretessé vált, hogy milyen anyagok ezek. Az egyik, amely a szivmükö- idést £áíió hatást előidézi, az acetylchoUn nevű nitrogént és eoet&avat is tartalmazó, már régebben ismert vegyiket; a másik, amely a szivmüködésfo serkenti, az aaduezialin. amelyet egy féWázaddai ezelőtt a mellékvesében mutatlak ki először. Az utóbbi éveidben azután Sir Henry Dale, Feiberg professzorral éts többi munkatársaival arra nézve közöltek hizcinyitékokat), hogy a végtagok mozgatását okozó úgynevezett vázizmok összehúzódása is azáita' jön étre, hogy a mozgató idegek végződéseiben ez az acety chohm szabadul fel. A utasaik meggyőzőknek látszottak, úgy hogy az 1936'os orvos-éiettani Nobel-díjai az ideg' hatás módjának felderítéséért Loftwi és Dale között osztották meg. Kis szünetet tart » nagyon cgyazoiücn, nagyon szerényen mondja: — A mi kisérletfcínk, amelyeket tanárságé dtfmmel, Celei Gáborral végeztünk, arra wir f tatnak, hogy Dale-ék tévedtek, mert a v a - i izmok összehúzódása a cetyIch cö í n" inifi zab » d m ! lássál általában .nem magyarázható. Bizonyos j bőgj' a békán, amely az élettan ftegtanulmá- j snyozotrabb állata, .nem ez hozza működésbe i a* izmot, hiszen az ideg mozgató határa akkor ! is létrejön, ha az izom érzékenységét, az ace- i tyleho 'innal szemben tei'jesön elvesztette, }»'• { ismételt adagolása után, amikor sz izom j megszokta. Ugyancsak valószínűtlen ennek a ! vegyületnek Szerepe a rágcsálók (nyúl, patkány, egér. stb.) izomrendszerén., ame Vökén az anyag egyáltalán alig hatásos. Számos megisiriéb'vt kísérlettel bizonyítottuk ezt be. és közöltük is a Magyar Élettani Társaság’ Bözödi népmesék: íz évi juawuíü gyűlésén. \ un vizsga atahk arra mulatnak tehát, hogy a mozgató idegok vagy egy más, ma meg Wüittctílóu auvag ■ inéi égé révén hatnak á M againkon, vagy pc/dig egészen más természetű a ható urge. ián mégis az ideg viv-asaos ío yamata az, «hogy régebben gondolták. Ebben az esetbe« fóliát csak belső» veinknek a /sógor» kne.k idegei bálnáinak vegyi anyagok közvetítésér-1. —- Ez volna tehát a rm említett eredni' nyűnk és válaszom a fe tett kérdésre. Me; fisak aunyűt szeretnék hozzátenni, bogv visz szálért egyetemünk minden kísérleti Jabot« tóriumában márh erős tudományos inunk.) folvik, melynek bizonyára hamaro«an meg lesznek a jelentős eredményei. Az én intéz tem csak abban tűnik ki a rokouszakoSok közül, hogy igen kicsi (sőt a •og'kise.bb) a tti rtomáivyos segéd'zemélyzete. De azért minden igyekezettél azon vagyunk, hogy a nagy mii'i kából méltóképp vehe^sük ki a ré&zúnkct. Ezeket mondja Jcndrasdk professzor eddigi munkájáról Aztán visszamegy labocatórui mába 5 az élet csodá «tos titkait kutatja, a tudós kjváncsíságávaL türelmével és szorgalmává?] tovább dolgosaik. A régi Mikő-kerf iái között büszkén és örömmel iadu ok ha/.v fe lé. Aüg egy esztendő te £ «1 a felszabadít á> óta, y a ko oz”vári Ferenc József Tudomány egyetem egyik intézetében Nőbe-dija-. tudósok tételére cáfolnak rá az crdődys tudósok. Az erdélyi megvár liukmiányo/ é'1 Jetnek mdyen felkmclü ése s milyen ragyogó távlata köv&tkezhetik ezután!. , . (M. I. ) bort, éggv jádzókártyát- két skatuju cigarií- tát s. éggv ezü&ípistojl élös tő léssel megtör ve. Mikor fé lizenéggy lössz az óra, kikéi a kopossóból a kirájkisasszon s elkiáec*a magát: Hol vagy silbok, egye ek meg! Akkor lőjön bé a szájába s amíg pökdösi a 3Öré* tüt, addig mönnyön föl a katrétába. A kiráj- kisasszen megöszi a komi őscipőt megissza a bort, akkor elkiáccsá magát: Még a félfogaur ra se vöt elég, hol vagy silbok, ©gyetek meg! Mikor menne a katréta felé. akkor már üti a tizenkettőt s akkor nem Jössz ereje neki, visszamönyön, lefekszik a konossoba. Másnap a ki rá j fői hitte magához a Iegént, mégtöbb pénzt adott neki, hogy monnyön- mulasson véiie, csak esle tárjon vissza oda. Hej, gondola magába, már két éjje! eltol, ahogy ellő!, de a harmadik az, istenigaza. neki jó vúna megszökni. Megindult, de az öregember elejibe állott. Ászt mongya: ne szökjék meg, hanem mönnyön föl a k ír ájhoz s taoir gya meg. hogy már most ötszáz darab kom íóscipót tétessen bé, annyi liter bort, három skatuju cigarettát, éggy' jádzókártyát s éggy gyémántpiotojt élőé toíésse meg tő ive. Mikor féltizcnéggy lössz az óra, akkor a kirájkis- asszoa kikéi a kopossuhói, eikiáccsa magát: Hol vagy silbok, ögyelek meg! Akkor a gyé- mánipístojja lőjön bé a fezájábs, utána pedig szalaggvou bé az oltár hátamegi. A k'ráj’ ki sasszon megőrzi a komlóscipót, megissza a bort a elkiáecsa magát: Még a félfogsaiía »e vót elég, hol vagy, ögyelek meg! Amikor a kirájkisa&ázan mönt vóna az oltár hátamegi, ütötte a tizenkettőt, akkor M- tiseztu t az átokból s ászt monta: — Sziivemnek ^zereime, eléjöhetöL hantiak. Akkor elémöní a katona, s kopenarit; le* vetötte s odaatta, botşy vögye föl, mert eső' j téu vót Leültek az asztal me lé, reggelig i kártyáztak ketten s szivaroztak Röggel a kiráj fővitette magához a kato- j nát, odaatta a ljáoyát feleségnek s vele a IV ! le kirájságát. Otthon g nagygásdának fülibe mövet, bocy ! M ö fájából kiráj .ött. Hogv örvendött. mv" j jen büszke vót. hogy az ő fi jóból kiráj lön; : Éctör az vót a kedve a kirájnah is, hotv jojöu haza s lássa meg, hogy hogy vadaik ** ípjáék. befogatott tizenkét lovat éggv hintő elejibe s adott mellé égav szá/.cd ka- | tonáságot. bandát. Megindultak hazaié é. Mi kor éggy nagy erdőbe beértek, a nagy erdőbe j vót éggy vengéglő. Abba a vendéglőbe meg- i telepödtek éccakára nytigunut. De éjjel oda- j érküzött tizenkét labló, a katonaságot mind i megölték, a kiráj pétiig éggyingbe, gályába, mezítláb s hajonfon szökött ki az ablakon , úgy nieneLü't caeg. Éccör a nagygazda bétái a házába s hát mogpillanesa az ablakon átal. hogy sétál a kapa előtt a küs-sebbik fi la. Mongya a fele séginek: Nétené, ez a mi fijunk. — Ez az — ászt mosvgy* az asszony. — Ej,, ászt menták, hogy vitéz kiráj, hát ijen a vitéz kiráj? E nem vitéz kiráj a/ ijen e csak hitvén. A legén béi&áut az apjáékboz. de az apja nem togatta be fíjának Ászt inoata, nek« nem fíja Ott vót a fa uba éggy udvar, abba az ud' vaii'.a eggy kándász vet. ahoz szegődött fcé iiol vöt. hol nem vöt, neteűnet országon is túl, vót itt Bözödöu éggy nagygazda s annak vót bárom fija. Kettő szn letölt egyhai- sa: s mind a kettőt bé is vötték éccürre katonának. Az éggyikhől lőtt őrmestör, a másikból lőtt főhadnagy. A küsebbik fíjc.kkal itthon nem bírlak, mindönt kártyázott eh Ászt mont-ák, bogy Írjanak az 5 két fi jóknak, hogy vögyék bé ka tonának észt is. lriak s bé is vötték katonának. Elvitték, de ott is úgy viselte magát, hogy nem bírtak olt se vele. Hanem vót abba a városba éggv Ütájkií- asszon, aki el vót átkozva. Ott fekütt a ternyi ómba a kriptába, hé vót léve éggy nagy kopossóha s melléje mindön éjjel állítottak éggy katonát bé posztnak. De ameijk katonát este bétötték, röggel nem vót, aki kijőjön, mert a kirájkisasezon megölte ászt mind. Ászt beszélte a két báttya, hogy fogy ék bé oda, ne kinlóggyanak vele, ösye meg ászt Is. Elmöutek, je er.töiték s karajnak s a kiráj ászt mouta, hogy híják elejibe az öccsüket Béhitták oda s ászt mongya neki a kiráj: —- Na, adok én neköd pénzt, mönny el ákánnejik vendéglőbe s mulass estig, csak este gyere ide megint. Kimöat s i@y gondója magába, hogy meg kéne szökjék. Amint möut az utón, éccör csak éggy vénemkor elejébe állott am inon- gya: —- HüV3 mony ön viíé® ur? Én suvva se, csak sétálok. —- Maga nem sétál, maga szökni akar. De ne szökjék meg, hanem mönnyön bé a kiráj* hoz s mongya meg a kiiájnak, hogy száz kom- Íóscipót 8 annyi Éter bort vitessön bé a templomba s éggy jádzókártyát, éggy skatuja ci garittát s éggy aranypistajt élos tőtéssel'meg* íőtve. Akkor mönnyön bé a templomba, üjön az asztal mellé, de a borból ne Igyék s a cipóból ne ügyek, csak kártyázzék egyedül 6 szíva i ózz ék. Amikor féltizenéggy Jössz az óra, a kirájkisasszen főikéi a kopossóból, eikiáccsa magát: Hói vagy silbok, ögyelek meg! Akkor kapja az afanypt&tajt, Vőjöia bé a szájába Nem hal mag, de amig kipökdös» a szájából a sőrétől, azaiatt banrar mönayön löl a toronyba & ájon bé a baraag á!á Amikor a k-rájkisa'sezon megöszi a komlóscipót s megissza a bort, eikiáccsa magát: Még a fél fogamra se vót elég, hol vagy silbok, ögyelek meg! Akkor megindü a kirájkisasszon föl a toronyba, de amikor félig fcimönne, akkor üti a tizenkettőt s akkor már nem lösz ereje, hogy magát megögye, Amire a kirájk’-easézon félig föímöwt vóaa a toronyi:»«, ütötte a tizenkét töt s erre meg' íordult 8 visszafeküdt a kopossóha. A legén pedig leszállóit a harang a ól. leGH a templomba az aszted mellé e kártyázott röggelig. Má*uap vót csodálkozás, hogy a posztot élve kápdák. A kiráj föhivatta ínágához, adott neki meg több pénzt másnapra.  legén gondolkozott, hogy meg kéne szökjék, mert majd ntegösri a kirájki&asszo«. De m dregemfoör megint elejibe állott s atfzt inongya: — Hova monyon vitéz ur? As»tr mongya a legény, hegy csak sétálni. — Maga nem sétál, maga szökni akar. De ne szökjék, hanem mönnyön föl a kirájboz. most mongya meg, hogy kétszáz darab korrt- 1 ős cipót tetessöii bé a templomba, annyi liter »zoganak Ászt mongya a kaindászu&k — Magának otthon dógs ran-é? ^szt mongya a kándász, neki elég van. — No akkor mönnyön haza, én egyediii eljárok a disznyókkal. A kándász hazamon! s ó járt 1- egyedül j disznyókkal. Éggy di-zny.í: kiválasztott - ászt mouta: te less,/ őrmestör L'g^'yet kiia la»/tott ş ászt. mondta: te ;é«-/ káplár, üggyel kiválasztott b ászt monta: te léssz frájter. éggyet kiválasztott s ászt monta: te lésez bor nisz, éggyet kiválasztott s ászt tric-u'a: te lés-/ dobos, éggyet kiválasztott s ászt monta: t*- léssz hadnagy, éggyet kivá asztott s azt monta: te lessz kapitány, éggyet kiválasztott s azt mcsuta: te léssz százados. Amikor ez ők öt ki választotta, béíanitotta őket jól. Este mönf haza, a disznyókat szuperájba álliotta, mind a katonákat, négye« sorba möntek ^té a fanba A kirájné megsokaila éccör. hogy az, ő ura ijen sokájig odaül. Ászt monta az őre? kirajnak, 5 möuyön utárma, hogy kérdőt meg. Az apja mégtöbb katonát ál ilott ruel léje, báctdiát, mind a ve je mel&é. Mikor abba az erdőbe dsötétödtek, arra a veudógJőre re ja találtak Ott vót éggy kicsi eányocska asrt kérdözi a kirájné tolle; ekkor 5 ekkor cgjfv ijen s ijen k'irájt nem -átitái, hogy itt «Amösit vóna? A.szt mongya a léjányoc-.ka ar ra: Itt a katonákul megölték a rablók, a kiráj éggy ingbe, gályába, meaitiáb, hajon lón menekült f*'. Este kiadta a kirájné a katonáknak á parancsot, éjjel ákármijenkor valami rajt halinak, azomnai győri tüzet aggyanak neki. Éjjé’, mikor möntek a rablók, a kailöfiák ie’őt fék. Másnap :> kirájné mö-nt az ura után, hogy kcreí'SC. Jöttek fö! Szöngyörgy felől Bözöd fejé, a kandász a disznyókkal vót Folyom ba. Meglátta a sok katonát, ahogy iőnek fö' Bözöd fellé. A uii-.savókat béhajtotta az nt me) é. Amikor odaérköztek, a kirájné megáll* liSrtfcta a katonákot. Ászt mongya éggy káplánnak, mönnyön ki s kérdezze tnreg áltól a kándásztól. hogy ekkor - ekkor sggy ijen s ijen kirájt nem látott, hogy itt elmörit vóna? Ászt mongya a kándász: —• Mönnyön ©1, mongya uieg a Lírájáénak, jönu ide, annak megmondom. Odaküdött a kirájné éggy őTmeStÖrX, hogy kérggye meg az is. Antiak b azr nuonta: mongya meg a kirajnénak, jönn ide, annak megmondom. Odaküdött éggy hadnagyot. Annak is nvzt monta, mongya meg a kirájsüé nak, jöitn ide, annak megtnaiidocu. Negye óik v-öisöti élni cint a kírápje- m sga. Kérdi tőle.— Te kándász, nem áttái ekkor s ekkor eggv ijen s ijen kirájC, hegy itt dmtsix. vó* na? Ászt mongya: Jöun közeiébb, uiert üreg mondom. Még közeiébu mont. úgy kérdözte Aö&t mongy-a, hogy >-hcjt íekiigyék ie né * akkor lu-^momlooi. A)«st inoíigya k kirájné: — Menny e- te mocskom kándász. hát éa hogy fékügvem k? Itt a sok katoatuág, lát. — Nem iátnak. — ászt moinşya a kánilá#z: — mert én a disssnyókot körbe állítom. Bktátotta magát a <£kzayóknak; szupurij liakc um! Az egész cHsznyóeoord* fői állott sorba egéít kerekön két lábra. A kúrájáé kötsboi lefeküdt. Mikor óit vót, hát meglátta a gyűrűt az ujján, Ászt mongya: Te hói kaptad ászt a gyűrűt? — i\em tudod, amikor vtrrásztotttalak há foto éjjel te a ft ad jegybe ne köm esulöt. .Asaí, mongya a kirájné:-™ Tán BíC-m te vöt rút? —- Abbizén ■—= aiízt mongya —- a &or* Jgv hozol't. A kirájné égyfae fölkői onrrat, couön, belé- irft a haatóha. éppen a íegémvdc az apjához hajt*rott az udvarra. Egybe adott a nagygaz' da neki éggv szábát, különszábát. Odament megint a diJznyókhoz 3 mongya a kándá-Sz* .nak-; —■ No hát. hogy mégis biztoson te vagy. tőgyünk éggy fogadást. Éjjel tizenkét órakor álármár futtátok, én is a katonákkal kiruko lók. rukój ki te í® a dü'ztiyókkal. A baji a kirájné hazamon!. Esne, mikor a kándász ruönt haza. ászt mongya a disznyóknak: Éggv is az ital feL •ite mönnyön, h»n«m mindegyik i.aikaricc^a meg magát, rn^rt éjjel kirukolás lösz, Éggy sem mönt az ital felé. mindéggyiik pucolta mágÁt. Éjjel ti/.enké* órakor futták az álá mát. A díSznyók kirom.tot.tak a pájtábó, a piacon kirukolást csíuátak. A katonák í*z. cggyik ne® kapta a bokkancsát, a másik nem kapta a sapkáját, — á disznyók rcndöss>n k. vót-ak rukolva. Akkor iHatertc m^g a kúrájáé, hogy az a-z ő ura. Akkor csináltak förödővizet, • meţforik»- tölték, fölőtözmték máf gúnyába, úgy vitae. vissza magához s még éhiek, ha mCg iltvu holtak. (Mondotta Bagyi János 66 ét es, Bözöd 1941-• «orr tirrjrc*»«r ««.wat«' »1 ELÍTÉLTEK egy áruzsorást szói NOKON. Szakokról >e entik: A törvényszék, u»6o-iatanácsa jogerőffen 7 hónapi bönöabün tetősre itóítc Timur György szarlhoki vásái' áru«r, mert az egyik vásáron cgv kezrÉ4ba‘ t a megállapított 7 pengő h^yvu'lö ponzőér'. adott eh (MTI.) A vitéz kiráj Bözödi György gyűjtése
