Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)
1941-11-29 / 274. szám
6«l M ßuo'f .? iiiq Ecí/iiü InáJ Ivesm W u SS §‘3*n SjlQt obsi Máv ii)lö'i khod nőd-Ilik ,ßl[£T yísl l_Sc ß 3 .Efl iílilTI 2ÍíY5$ sin E íbsgjí ölöt» JtSÍ)B olíolo >íoÍed tjb'ía? oviim i ííol lira adási iüßd Selhr ístls easiá sdíóJ B iff rtriiiş r ■' dnagi rrraséardssg Aaov ££§í Tg Oii í«3 “jays ÚSülí JooQ ■Am A^Á BT <* IßfK Ue-A ’.:oŢ3 T.iiVC lűiid Lnüii nu 3. .Aea ■insi .yíírd ütni lOSä BÍaí icqí >Iía[ 9T3Î ni Kí 3085 [fisa ai t» gh 19 41 xio \ cm T; er 29 Pa/aJsU too® lai®2S f? zmzzsrj ipmrí éíeíiorma és népi hagyomány Már valahol Csúcsa táján. lehettünk.) Vonalunk zakatolt az erőlködéstől és prüszkölve fújta a tüzet a sötét éjszakába. A kis fiiikc masai idegenül fe* szengtek egymás melleit, fejüket időij- ként a bársonyülés csipkehuzatához támasztva. Több, mint egy órai unalom és mils félszáz kilométernyi ut kellett, amíg az utasok a n&gykaháltal és keztyiível együtt zárkózottságukat is levetették. D«..; még egy í dórába telt, amig valami bátortalan beszélgetés imTulliatott. Nagyváradot is elhagytak, egyesek már látni vélték a magyar hajnal hasadását az alföldi táj fölött, amíg a kínos udvarias- kodásból közvetlen beszélgetés leit. S mikor a bizalom hidat vert a szivek között, súlyos érzések dagálya csapott át rajta, gondok, tervek és féltések cikáztak szivtől-szivig. mintha Erdély, amiről a szó folyt, mindenkinek magántulajdona. a szemefénye volna. így bukkant fel mindenütt, váratlanul, rai-ut a csalafinta úszó a viz alól, Erdély egyik nagy, de félvállról kezelt kérdése, a magyar háziipar. Akármelyik oldalon kezdtük cl kibogozni azt az össze gubán* eolódoít szövevényt, ami m3 erdélyi feladattá sűrűsödött, eíőbb-tttóbb a falusi életformához jutottunk vissza, meri a bajok gyökere idáig ágazik le. Az égés? európai válság, gazdasági pangásával és művelődési vajúdásával együtt úgy áramlóit be a ki? fülkébe, mint hajnali köd a nyitott ablakon. Hat ember vívódott lélekben, hat ember kereste a távoli láthatáron feles’líanó fényforrásokat, hogy világosságot lehessen vinni az emberiség általános csődhangulatába. Nyomasztó érzés voit: tehetetlenül szorongunk a kétkedések hétfejü sárkányával viaskodni a robogó vonaton, magyar gond alatt görnyedni és virradatot lesei. Tán már ui mítoszunk, megszentelt igénk: a szentistváin magyar birodalom -eszméje, amely talán száz évre is meg* szabja minden magyarnak a végső törekvését. De hol van a megoldások egyetlen igaz útja? Milyen könnyű art mondani, hogy erős és hatalmas Nagymagyarorszá- go.i akarunk, gazdag és boldogabb magyar embereikkel! De a hetvenhét útjelző közül melyik mutatja a legbiztosabbaí? Doctrina multiplex, séd -veriías uuíí. Eb rnéletűnik rengetegje van a jövő nemzedékek boldogi.ására. de az igazság csak egy s vájjon megtaláltuk c azt az egyet? Ma már tisztán áll előttünk, bogv fokoznunk kell az iparosodás ütemét. Gyorsabban gyorsabban, mert ha nem, az idő átlép rajtunk, mások megelőznek 3 akkor nedűink nem lesz érdemes versenyre kel* mmk és jobban. tesszük, ha megmaradunk Európa földturó és állatgondozó népének. Szemünk láttára sokasodó példák intenek, hogy az ipnrosnemzeíek erősebbek, az ők teljesítménye esik az emberi művelődés haladási vonalába. Mi mégis azon töprengünk, hogy a paraszti sors feladása gyászos lenne rá.nk, mert az iparosodás kimosná népünkből a magyar jelleget, a parasztié!forma cs&gaházának levedlése eltaposhatóvá tenné a magyart. Mint egykor a lovasnépek ránőttek a csendes szántó-vetőkre, úgy ma az ipari nemzetek elsőséget szereznek maguknak ú mezőgazdasági termeléssel bíbelődő kis és nagy nemzetek fölött. És ugyanakkor Irénének wmm Mindenféle gyártmányú Standard, Portable és aktatáska-írógépek beszerezhetők legel-sább árban, kedvező fizetési ie!-* tételek mellett. Speciális javító- wQhely író-, számoló-, sokszorosítógépek részére. még akadnak nálunk olyan multsiratók. akik irtózva gondolnak arra, hogy a haladás, a villany, üveg és beton műveltsége rátör a „gyanútlan’’4 falura és felhőn! ja az egymásra ülepedett rétegek rém- jét, anélkül, hogy átépítené a társadalmat az ipari nemzetek sorsának viselésére. Úgy féltik a magyart, mintha a nép léte elválaszthatatlanul hozzá volna tán" cuiva egyetlen életformához s hu azt elhagy* ja, faji jellege és műveltsége is megváltozna. Összetévesztik a tartalmat a megnyilvánulási formával, a lényeget a díszítéssel. Ma már csak egyféleképpen lehet felállítani a kérdési: a vezetőszö- rcpre hívatott nemzet csak akkor tök" heti be önként vállalt feladatát, ha alkalmas lesz az ésszerű ipari termelés versenyére és — ha rákénjszeritik — e vit- lámháborura is. Aki elvben ragaszkodik a paraszti életformának külsőségéihez, az nem látja a veszélyt, mely a versenyben második vonalba szoruló népeket fényé” geti. Az iparosodásba kezdett magyar népnek nem szabad megállania a feíeuton. Egy elgondolást végig kell építeni. Mert semmi sem veszedelmesebb, mint a felemás feíépiré,sii magyar társadalom, vagy állami szervezet. Ez nem bírja cl a legkisebb nyomást sere. Az iparosodás gon." dolatának tervszerűen érvényesülni« kel! a népeié! belső vonalán, g látható szint ölatt is. Ez vonatkozik a háziipnrra elsősorban. aztán az úgynevezett falusi ki*» mesterségékre. Ma is igen hálás dolog a közírónak hangosan sírni az elhanyagolt házüparon, a levetett paraszti öltözeten, szegre akasztott népviseleten, talán megbecsülést i'-a hoz zokog?)! annak a kornak tovaűinő- eén, mikor a falusi ember maga kőszi* tétté el minden szerszámát, maga művelte meg saját eszközeivel a földjét, a háziasszony maga látta el a háztartást minden szükséges felszereléssel, meg a íirr tát is vadszőlőből főzte ecettel, nem is szólva minden ruhaneműről, szobadíszről és egyéb lakásberendezésről. Ennek sz időnek egyszer s mindenkorra vége. A háziiparnak ellenben nem. S ahol a kettő metszi egymást, ott kell megkeresni az uj élet járható ösvényeit. A háziipart nem hanyagoljuk, el, világért sem. hiszem Cz nem esupáit a népi ízlésnek csalhatatlan megnvdvánulása, nemcsak a nép lek kének értékes megtárulása n világ előtt, hanem egyben igen értékes hasznot is jelenthet, életlehetőség nvilhit benne. De két dolog feltét lenül szükséges; az éfr- szerüsités és a megosztás, \ háziipar észszerüsitése abban kínálkozik fel. hogy csak olyant kell gyártani, ami olcsó, gyakorlati, szükséges és kevesebb időt vesz igénybe, mint amennyi munka ellenértékével gyári portékát lehetné vásárolni. A megosztás azt hozza magával, hogy egy család, vágj- egy egész falu csupán egyetlen háziipari ágra adja magát, ami olt talán a nyersanyag előfordulása következtében a szomszédos vidékekkel szemben leginkább kifizető" dák. Nézzék meg nz uj székelyföldi háziipari mozgalmat! Semmit sem hagy számításon kívül, ami cU egyáltalán döál- Ütható, mégis milyen tervszerű beosztással építi ki termelési hálózatát! Ez mar az uj idők szede. Csodálatos, hogy egy asszony ériette meg legelőbb. A régi székely háziipar a porából elevenedett meg ismét. Egyik helyen a szalma fonás, tovább a facipő készítése, másutt a nád- kotés, kukoricacsuha felhasználása, agyag ipar, cserépkész it és. fafaragás, szövés-fonás, szerszáinkészités, falusi bőrcserzés és fejtés kapott lábra apostoli nógatásra. De mindenütt az uj termMéa takarékos- sági ebei szerint. Ma nyersanyaggondok uralják a yilágot. Ugyanakkor látjuk, hogy^ rengeteg fa, gy’apju, len, kender.. mm zbtezáfy&H eteieii mÍH&séfyfat* kis&üfi olaj uö vény, pala, aragonit, márvány, szén, gázömlés, hőforrás, ásványvíz és só van. Sőt, még a természeti szépségeket, kilátóhelyeké! és üdülőtelepeket is lehetne kereskede-mcsiteni. Csak vállalkozó- gzelleru, egy kis üzleti tőke éá sok meg“ értés kell. Csak meg kell érteni, hogy mit hogyat? érdemes. Például az uj gazdálkodás elvéi agyonütötték a székely cserge készilését. Rengeteg gyapjú kellett hozzá, mégis végeredményben csak azt a szolgálatot tette meg. amit a pokróc. Vastagon „durgáiták" hozzá a gyapjút, hogy kétszer annyi menjen belé. A pokróc lényegesen kevesebb anyagot és munkát igényel. Tehát alacsonyabb áron is nagyobb jövedelmet biztosit, mert köny- nyebben elkel, nem kell egyik sokada- lomból a másikba hordani, mig valaki megveszi dísznek, Gyönyörű szép az ősi visédét, lehet w mutogatni, dicsekedni vele. De akinek van szemp abho^. hogy kitekinfseu Euró pába,.meg kell látnia, hogy a vezetőszerepet vivő nemzetek parasztsága még a mull század elején elhunyta magáról paraszti »orsónak külső condráit s belvet tiik polgári igényeknek megfelélő ruhadarabokat öltött magára. Mégsem veszítették cl hagyományaikat, népiségüket. A magyar haevoinányokat sem szabad fél teui ehhez hasonló külsőségek miatt. Szomorú volna, ha nem a magyar ember lelke, érzése, gondolkozása, józan számítása és mérhetetlen feltörekvése jelentené számunkra a magyar jövőt, hanem azok a ruhadarabok, melyek amugyis elkopnak egyszer. Á magyar népviselet is, a pa raszti létforma egyéb kellékeivel együtt a történelem lomtárába kerül majd. Ez bizonyos. Ki vállalná a felelősséget, ha a magyar nép időközben nem tudna kibújni belőle? Gondolatérlelő, mély hallgatás feküdi el a fülkében,. Egy kis szorongás fészke lodött közénk, hetediknek. Valaki suKo- s.<n kiegyenesedett, felránditotta a rojtos függönyt, hogy ablakot tárjon a friss le vegének. Keleten megleped; az égi eszmélő derengés ömlött a fülkébe. És a magyar hajnal első fénysugara megvillant virrasztástól szürke szemünkben. 137. SZÁMÚ FELADVÁNY, Dí% Népe»« F.-tői (HátssegJ, mm WM ü ■ a m m rm 'pÁí "4 I5Í if m ...m m X/yáít m m a o c ú e » a Világos: Kai, Vc2, Fb4 és c4, Ha3 cg b3. (6 drb.) Sötét; Ka2, BL2. (2 drb.) Matt 2 lépésben, (Bfegfejtébi határidő; három hét), Az október 31*én közölt 133v sz, feíad vány (Kisn J.) megfejtéie: 1, Hh7—Í6. Helyesen fejtette meg: Kiss S, (Kolozsvár), PrzCpiőrka Dávid lengyel és> dr. Treybál Karoy c.veh mesterek nemr-y, eiköi)öztek sz e!'ik sorábóö • A század elején nagyon fiatalon elhal' zseniális magyar mesternek. Charousek Re< asőmk egy játszmáját közöljük Sít. Világos: Charousek. Sötét; Popief, (Budapesti mAIani um; m rsir oersBny r 1096.) (Skót-csel.) 1. e4, e5. 2. Hf3, Hc6. 3. d4, eXd4. 4. Fc4, Fc5. S. 0—0, d6. 6 c3, dXc3. (Jobb itt Fg4 vagy Hf6.) 7. Vb3. Ve7. (?) (Jobb ve t Vd7. Most vi. ágos támadása tu «rőssé válik.) 8. HXc3. IIf6. 9. Fg5, 0—0 10. Hd5, Vd8. 11. Bá—dl! Haő. 12. FXfő. HXb3. (Nem segített votrha 12. gXf6. sem vilá<’i>a 13. Vc3, HXe4. 14. HXfő '-at nverne.) 13. FXd8, Har». 14 Fc7. HXc4 15 FXf8 Ki f8. 16. HXc7, Bb8. 17 b3. He5. Ha eh' iveit 17. Hb6. úgy 18. eő.) 18. HXeő. dXeő. lV'. BrlS-f-, Ko7. 20. Bh8. K6. 21 Hd5—. Kd7 22. 1»4, Fd6. 23. b7. h6. 24. Bf—dl. Keó. L». Hs3 és sötét 1 v ;uUa, Huszáros táxnadá« volt!
