Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)
1941-11-18 / 264. szám
G tL L fi N X n * 9*.amI IÍM I aar#iMÍ»«í Í 6. maii Hogyan él ma az erdélyi magyar társadalom í a—ana—ab—*Ü—a——Mimmmm— -"IWI1 ———* ll"f " főiskolai Staligaiőink és «* magyar jövendő XV. közlemény. Kisebbségi sorsunk egyik legszebb erénye volt, bogy az egész magyar társadalom átértette a jövő magyar nemzedék nevelésének fontosságát. A trianoni összeomlás után az első években kábulatban élt. a magyarság. Azután számoltunk azzal, hogy nehéz harcot kell megvívni a közélet minden terén, ha nemzetünk jővén dőjét biztosit any akarjuk. Lelkűnkben egy pillanatra sem szűntünk még a magyar igazság győzedeliüébeu hinni. Tudtuk azonban, hogy addig, amíg a felszabadulás órája ütni fog. minden életerőnkre szükség van. Gondoskodni kellet! arról, hogy a jövendő magyar nemzedéke méltó legyen az elődökhöz. Magyar diákjaink számára meg kellett teremteni azokat az előfél tételeket, amelyek mellett a román egyetemet, elvégez hetitek. Nagyon jól tudjuk, hogy a román államnak mindenáron meg kellett teremtenie Erdéyben a ,maga középosztályát. Természetes tehát, hogy minden kedvezményt megadtak a román ifjúságnak, amely igy az- állam védőszárnyai alatt gondtalanul folytathatta tanulmányait. A magyar társadalom dicséretes módón minden áldozatot meghozott azért, hogy a szegénysorsu magyar diákok számára megadja a továbbtanulás lehetőséget. Kétféle diáksegélyző akciónk is volt. Az egyik a Ma gyár Párt diáksegélyző akciója, amely dr. Inczedy Joksnutn Ödönnek, a Magyar Párt ügyvezető alelnökiének (jelenlegi főispánunknak) irányítása mellett pénzbeli segélyt adott az. arra érdemes szegénysorsu tuagvar diákoknak. A másik diaksegélyző-mozgalom az Ellenzék szerkesztősége részéről indult el. Az: Ellenzék diákmenzát létesített, amelyet a magyar olvasók hoz Zájárulásából tartottunk fenn. A diákmenza gondoskodott arról, hogy a magyar egyetemi hallgatók anyagi körülményeikhez mértén teljesen díjtalanul vagy csekély díjazás ellenében ellátáshoz jussanak. Aki itt. élt a kisebbségi időkben, nagyon jól tudja, hogy a jövendő magyar nemzedék anyagi létalapját ez a két diakse gélyző-mozgalom képezte. Számtalan megható példáját láttuk annak, hogy a magyar főiskolások mennyire megbecsülték a magyar társadalom áldozatkészségét. Azok a fiatal magyar diplomások, akik segélyben részesültek valamelyik diáktámogató intézménytől, később, amikor önálló keresethez jutottak, anyagi tehetségük hoz mérten igyekeztek hozzájárulásukkal bebizonyítani, hogy nem felejtették él, milyen sorsdöntő szerepet je lentett életükben a magyarság egyetemének önzetlen támogatása. Felvetődött még égy kérdés a magyar diákok lel kében, amely szüleiket is foglalkoztatta, amikor érett- ségii után pályaválasztás előtt állottak, Különösen a román Imperium utolsó éveiben vitatkoztak a magyar családok leggyakrabban erről a kérdésről. Akkor, ami kor a román diplomások már annyira elszaporodtak, hogy egymás között is versengeni kezdtek az elhelyez kedéséri. Joggal kérdezték ilyenkor a magyar szülők és magyar diákok, hogy érdemes’e egyáltalában küz. deni a diplomáért. Megélhetési lehetőséget jelent-e a főiskolai oklevél. Ebben az időben a leszegéuyedett magyarság egy része már túl volt az ideológiai szempontokon. Nemzetünkben éh ugyan a tudásszomj, de au. aál kínosabban jelentkeztek a megélhetési gondok, Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ebben a helyzetben. a magyar diiák íépélődötl önmagával, amikor beiratkozott a román egyetemre, Érdemes-e megküz deni a nyelvi nehézségekkel? Érdemes*« vállalni azt, hogy állandóan éreznie kell kisebbségi mivoltát? Nem jelent e „úri nyomort“4 a diploma, amely csak a főiskolai tanulmányok elvégzéséről kiállított bizonyítvány, de a megélhetést még nem biztosítja? Nagyon sok magyar diák visszariadt a jövendő bizonytalanságától. Aisszanézve az elmuli időkbe, ugv érezzük, hogy ezt a hangulatot mindenki megértheti. Nem szabad tehát csodálkozni azon, hogy a felszabadulás nagyon sok „félbenmaradt embert” talált Er délybenj. Szomorú jele volt ez a kisebbségi időknek Néhai Teleki Pál gróf miniszterelnökünk, akinél tökéletesebben senki sem ismerté az erdélyi életet, tisztában volt azzal, hogy ezeket a szempontokat nem lehel figyelmen kívül hagyni Ezért hangsúlyozta, hogy az erdélyi állások betöltésénél nem járnak el ugyanazoknak a jogszabályoknak betüszérinti értelmezése alap tán, amelyek az anyaországban irányadók. A főiskolai végzettség hiánya ugyaniá nem azt jelentette, mintha Erdélyben kevesebb lett volna a tehetséges óe tanulni' vágyó fiatalember, mint a csonka hazában. Itt azonban nemcsak a diák hajlamaival, hanem a szülők anyagi helyzetével íg számolni kellett. És azt iá tekintetbe kellett venni, hogy bar diáksegélyző intézményeink igyekeztek xmnden arra érdemes magyar diákot támogatni tanulmányaik folytatásában, nagyon sok családnál az voit a létérdek, hogy az érettségizett magyar diák meg szerezze szülői szamára is a mindennapi kenyeret. Ma már elmúltak ezek az idők. Mint cíkksoroza tünk más részében is rámutattunk: kormányzatunk egyik legfőbb törekvése a magyarság anyagi megerősít tése. Néhány év múlva már nem okoz gondot a magyar szülőknek, hogy gyermekeiket az érettségi után tovább taníttassák. Teljes ütemben megkezdődött a gazdásági élet átállítása is, Arra is gondja volt a kormányzatnak, hogy ?aiig ez v, unjäsp, megerősödés naegK-adoşui:: diákjóléti intézményeink segítségével mmdeu erdélyi érett ségizett diák számáru lehetővé tegye a továbbtanulási. Döntőfontosságuuak tartjuk, hogy társadalomba tató riportsorozatunk keretében rávilágítsunk a diák sás helyzetére. Főiskolásaink életéről is úgy tudunk leginkább tájékozódást szerezni, ha megismerjük véleményüket. Igyekeztünk tehát beszélgetést folytatni a> uj magyar élet bőn tanuló főiskolai hallgatókkal. Véle menyük, nyilatkozataik alapján akarjuk a magyar közvéleményt tájékoztatni arról, hogy a mai magyar föb kólái hallgatók hogyan illeszkedtek bele az uj életkörülményekbe. ♦ Esősorban a magyar diákság egyik, vezetőjét kér • deztiik meg. Orvosszigorló. \ uíasza beszédesen mutat rá a multbelii helyzetre és a jelenlegi lehetőségekre. Mennyi lehet Kolozsvárt a főiskolás diákok szó* Itta? Von-e túlterhelés és milyen szakoknál? Hozzávetőlegesen kétezer főiskolai hallgató tanul Kolozsvárt. Legtöbb hallgató a jogi fakultáson van. Az, orvosi karon ebben az évben 150 hely volt. énnek ellenére mindössze 90 hallgató -iratkozott he. Hogyan él a diák? Hol kosztol, hol lökik? Sportoké? Ösztöndíjas vagyok, menzán kosztolok, a Bolyai Diákotthonban lakom, ahol az orvostanhallgatók kik nak. Egy-egy szobában ketten, hárman, négyen lakunk Az orvosi karon igen nagy a héli óraszám, nagy a le* kötöttségi. A tanulmányi rendszer előír bizonyos óraszámot, úgy, hogy az egész napot jóformán leköti. K beta óraszám átlag 30- 40 óra. Az orvostanhallgató negyed, ötödéves koráig nagyon keveset jut betegágy mellé a klinikákon. Általában, az. elme biti tananyag igen nagy, a gyakorlati aránytalanul kevés. A levente oktatás kötelező, ebben az évben kötelező íesz a heti egy délután torna is. A román és magyar tanulmányi rendszer közöti különbség csak átmeneti nehézsége két okozott, meri a terminologia körülbelül azonos, «? latinból van átvéve. A kezdeti nehézségéken tehát eh hőt a szempontból már íui vannak. Szórakozása min: malis, néha moziba jár. ritkán táncolni. Hány százalék kap segélyt? Elhelyezkedési laláhUai? — A körülbelül kétezer főiskolai hallgató közül 600—650 étkezik menzán, 467 hallgató kap kedveimé nyes menzát, 188 diák teljesen ingyenes menzát és lakáét, csak ingyenes menzát 68-an, csak lakást 6ö-an. fél lakást és menzát 66-an, háromnegyed menza-lakást 17-en. Az orvostanhaMgaloknak általában kétféle- lehetőségük van. Vagy klinikai pályát akar befutni os ah kor el jegyzi magát a szegénységgel, mert magánpacien túrája nem fejlődhet kü. Az anyagi körülmények ebben az esetben belekényszeritik, hogy áll,á®halmozó legyen. Kénytelen egyesületi orvosi állásokat vállalni, hogy megélhessem. A másik lehetőség, hogy doktorátus uíáu még körülbelül egy évig klinikán, kórházakban dolgozik, azután faiun vállal körorvoei állást. Az állam nagy ked vézményeket biztosit azoknak az orvosoknak akik eg' ideig körben dolgoznak. Éke henne hivatástudat vagy csak diplomát akar? Szeretettel dolgozik'e? Nem válikre mesteremberré? — Hivatást éreztem az orvosi pályára és nagy szeretődte! dolgozom. Igen kifejlett a mai divatban á segiteoiakarás. Magyar szempontból az orvos téhei legtöbbet a magyarság felemeléséért. Hatásos munkát tud kifejteni a népért. Általában az orvostanhallgatók igy érzik. A Diákszövetség szemináriumi munkát, akar vé gezoi egyetemi tanárok vezetése mellett, mert ez hiány zik az orvosi karon, Az a véleménye, hogy ha csak azt a munkát végzi, amit az egyetem ed, nem nyer helye képét a reális élétről. Törekszik a magyarság összes sorsdöntő problémáiról tájékozódási szerezni. Nemcsak a szaktudás megszerzését tűzte ki céljául, magasabb ambíciói vannak. Mik a céljai magát és nemzetét illetőleg? Közös ségi élete? — A «diákságnak körülbelül 40 százaléka mozgatható tömeg közösségi szempontból. így az általános helyzet elég kedvező. A nép egészségügyi helyzetének felemelését szeretné szolgálni. A fiatal orvos társadalom ki keiH verekedne a szociális problémák megoldását. Nagyobb fizetést, nagy ebbe zárna orvosok alkalmazását. A megszállás ideje nagyon visszavetette a népet egész ségügyi szempontból. Különösen fontos a születési arányezám megjavítása, a gyermekhalandóság megaka dál-yorása. A fiatal orvojnemzedék általában igén ön tudató«. Magamat illetőleg az a célom, — mondja hogy szerelnék minél hamarabb végezni és megnősülni. Körorvosi állást akarok elfoglalná az egyetem elvég- aétó és az egyévi gyakorlati idő letelte után. Diákmozgalmak? Politizál-e? — Nem politizálok, dsákmozgairnakbau aeui veszek reszt. A Diákszövetség munkájában Alkalmam vau dolgozni a közösségért. Nincs olyan politikai párt, ame lyikbe beüli ihatnék, általában üresnek tartom u partok politikáját. A diákság általában a napi politikán kívül áll. Az erdélyi diákok uagy többsége belefáradt a politikába, kiábrándult az üres szólamokból, tartózkodást tanúsít. Az anyaországiak viszont érdektelenségből u*»iw politizálnak. i&jaitoir&lu áuiáúijähes., A uiai magyar diák regényeket ritk-m olva általában csak komoly dolgokat, az uj magyar gan-b' szociológiát, Kovács Imre, Vers Péter dolgait A kotr iező olvasmányokon kívül rengeteg szakkönyv, okra-. t szabadegyetemi előadásokra, ha csak ide;e -ng'v-öu elmegy. Kulturális folyóiratokat olva Milyen u viszony or, anyaországi > i~ itteni dtu hol,- között? Mi a különbség közlök? Melyik szorgol masabb? Melyik feíelösségtudóbb, komolyabb? Ma már, azt mondhatom, nincs különbség a* anyaországi és az erdélyi diák között. Eleinte voltat súrlódások, de ina már úgy az anyaországi, mint tu, erdélyi diákok elleneznek mindé a megkülonbözrtétés! Nemzeti szempontból az erdélyinek mélyebb lett «/ öntudata, ezt a huszonkétévcs kisebbségi helyzet ala kitolta ki. Szorgalomban mind a két lijiús megállta a hl*lyét. A tavalyi egyetemi évet még átmenetnek lehetet tekinteni. Megtörtént tehát, hogy olyan zempontol merültek fel a magánélet vitatkozásai során, .tinikor önkéntelenül megkérdeztük egymást: ki a jobb magya» ember? Az anyaországi diáknak olyan természete- voll, bogy’ magyarnak születeti, mint ahogy’ az ember min dénnap reggelizik. Szabadon nyilváníthatta véleménye’ Nemzetiségi kérdéseinket, az erdélyi éle! mindennapo- megnyilvánulásait nem ismerhette, hiszen a sors kedvezőbb életkörülmények között adta meg számára tanulási lehetőséget. Nekünk az elmúlt huszonkét esz teódő alatt mindennap eszünkbe kellett jusson, hogy magyarok vagyunk. Eszünkbe jutott elsősorban a kínzó gondok miatt. Aggódtunk szüléinkért és családunk jövőjéért,- Éjszakákon át. virrasztoítunk tankönyvein! mellett és mégis felmerült bennünk a keserves „miért.' Az orvosi pálya a legutóbbi években már iu-rn kínált fényes kereseti lehetőségeket. Az Ellenzék riportsora z-ata keretében azok az orvosok, akik a szabadfogba kozásuakról nyilatkoztak, nagyon helyesen mutattak rá azokra a kérdé.sekre, amelyek az erdélyi orvostan hallgatót foglalkoztatták'. Kétféle versennyel kelleti számolni: az egyik román részről jött. Tisztában voltunk az erőviszonyokkal. Tudtuk azt. hogy a román államhatalom természetszerűleg minden rendelkezési-' álló eszközzel előnyben részesíti velünk szemben a többségi nemzethez tartózó orvosokat. Hivatali állások ban nem reménykedhettünk. Tisztában kellett lennünk továbbá azzal, hogy a zsidó orvosok is fölényben vau nak velünk szemben. Tehetősebbek voltak, mint mi Rendelőjüket azonnal berendezhették. Ha anyagi ne Kézségeik voltak, családjuk gondoskodott arról, hogy ne gördüljenek akadályok az orvosi rendelő roegnyi tása elé. Mit remélhetett ezzel szemben a szegénysorsu nw‘ gyár orvostankallgató9 — Bízott tudásában, felkészültségében. Tanulásá riak eredményeként megszerezte az orvosi diplomát De hol van még ettől a jövendő? Hol volt a nyugodt élet biztosítéka? Lehetett-e reménykedni abban, bog« családot alapíthat? Bízhattunk e a megélhetésben? Számtalanszor elmondottuk ezeket a kínzó kérdéseket anyaországbeli kollegáinknak, akik eleinte azt hitték, hogy az „erdélyiség“ hangoztatása öndicsekvés részünkről, vagy kivételes helyzetet akarunk éz-zel biztosítani magunknak. Egy év leforgása alatt sikerült tisztázni az akkor felmerült félreértésekét. Most már az anya •»rszágbe-ii diák is megérti az erdélyi helyzetet. Alkat ina volt belepillantani ebiünkbe Esyinás megismerése a kölcsönös megértéshez vezetett és az egészségezellem mondhatni teljesen tért hódított a magy ar fő iskolai halllgatók körében, — A felelősség és a komolyság kérdéséről e-ak elvi síkon lehet vitatkozni. Itt általában nem Eh < meghatározott különbségeket lenni. A felelősség . komolyság is egyéniség dolga. Magyar diákjaink, ki. ionosén az orvostanhallgatók, igazán komolyan veszik az életet és magától értetődik, hogy felelősséget éré/ nck nemcsak magukkal, hanem az egész mazvar nem zettcl szemben VÉGI! JŐZSEl Nemet pániéi törő ágyú lesállásban cg\ _.oc■< utcáján
