Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)
1941-11-15 / 262. szám
i I O » »ZLtto* r .tiLLh'M £. Btk mmmútmmmm & Hoiyafl él ma az erdélyi maavstr Sérxadai&mf Az erdélyi magyar ujságirótí isyiagJjjügye Juh liai 091 tßSi t§3 ifim Şo( i9Ső 99a ?9Í 9ád ß3 •i fi 18J Ş3H 3hi 319 »Ta! urî »T1 If7 }hi §3 [ fi Ißt Öli >01 r; r stí ol ín ni j? (9 r? Gt (XIV. közlemény.) Erdély magyar újságíróinak életében u felszaba dalá6 uián a hivatásbeli és társadalmi kérdések melleit felmerült még egy nagyon fontos kérdés: a jogi helyzet rendezése. A román Imperium alatt a magyar újságírók szakmai testületé a Romániai Népkisebbségi Újságírók Egyesülete volt. Ennek az egyesületnek keretében a magyar újságírók olyan kartársi összetartással intézték jogi ügyeiket és szakmai kérdéseiket, amely egyik leg szebb bizonyítéka volt annak, hogy a roagyar sajtó nemcsak hirdetni tudja, hanem a maga keretei között a legtökéletesebben megvalósítja a magyar egységlet. A bécsi döntés után a Romániai Népkiisebbségi Újságíró Egyesület elnöki tanácsülést tartott Kolozsváron. Ezen a tanácsülésen elbúcsúztunk Délerdélyben maradt kar' társainktól. Kimondottuk, hogy a Romániai Népkisebbségi Ujjságiró Egyesület tovább folytatja működését az idegen uralom alatt maradt területen, a felszabadnit erdélyi részen pedig Erdélyi Magyar Újságírók Egyesü leíe elnevezéssel a magyar újságírók társadalmi és ku! túrái is képviselete lesz. Ugyanakkor tisztáztuk a va gyón jogi kérdéseket is. Az újságíró egyesület tusnádi villája, amelyet a kisebbségi sorsban építtettek az uj; ságirók, a határozat szerint az Erdélyi Magyar Újságíró Egyesület kezelésébe kellett volna áítnenjen, ezzel ízemben az egyesület tordai parcellái és ingó vagyona a Romániai Népkisebbségi Újságíró Egyesületnek jutó« fák. Az erdélyi magyar ajságirók tisztában voltak azzal, bogy az anyaországban az Országos Magyar Sajtókamara a magyar sajtó munkásainak hivatalos érdekkép viseleti szerw. Már a felszabadulás utáni első napokban megtettük a lépéseket, hogy' megtörténjék tagjaink felvétele a sajlókamarába. Néhai Teleki Pál gróf miniszterelnök külön rendeletet adott ki, hogy a felvétel minél hamarabb megtörténhessék. Az Országos Magyar Sajtókamara vezetői: dr. vitéz KoloSváry Borosa Mihály elnök és Gáspár Jenő igazgató főtitkár a lehelő legnagyobb előzékenységgel, szívélyes kartársi szellemben tájékoztatták az erdélyi magyar sajtó képviselőit a tennivalókról és ígv a tagfelvétel már az elmúlt év decent- herében megtörtént. A vagyonjogi kérdések körül félreértések merültek fel. Az erdélyi magyar újságírók tusnádi villáját ugyan is a felszabadulás utáni hetekben zár .alá vették azon a cimen, hogy ebben a vagyonállományban nem magyar állampolgárok is részesedéssel bírnak. Az Erdélyi Ma' gyár Ljságiró Egyesüle! vezetősége azonnal beadvány nyal fordult a miniszterelnökséghez és a Saitókarnará hoz. Emlékiratunkban bebizonyítottuk, hogy a tusnádi villát az erdélyi magyar újságírók egységes munkájuk' kai szerezték. Hogy a villa most tehermentes: elsosor" ban az egyesületi vezetők önzei fenségének köszönhető. Az erdélyi magvar újságírók hivatalos képviselői ugyanis éveken keresztül saját zsebükből fedezték az egyesü" let minden költségét, hogy az egyesület minden jövedelmét az amortizációs kölcsönnel felépített villa költségeinek törlesztésére fordíthassák. Ugyanakkor hivat koztak arra a megállapodásra, amely a bécsi döntés után rendezte a vagyonjogi kérdéseket. Kérték, hogy az újságíró egyesület továbbra is megtarthassa a tus nádi villát, amely arra szolgált, hogy a közvélemény szolgálatában egészségileg és idegileg kifáradt hírlapírók szabadságukat díjtalanul vagy csekély díjazás me?' lett eltölthessék az újságírók házában. Kormányzatunk megértéssel kezelte az ügyet és kartársi jóindulatot tanúsított a Saji)ókamara isi, Á bi~ ■ rói zár alól való feloldás formaságai mégis elhúzódtak és így történt, hogy a felszabadulás utáni első nyáron az erdélyi mngyar ujiságirók nem vehették igénybe a tusnádi villát. A tusnádi villa ügye ebben a pillanatban végleges rendezés alatt áll. Az erdélyi magyar újságírók nyugd1 jegyének rendezése során ugyanig hovaitalo san felbecsülik a villa értékét, amely az eddigi jelek szerint a nyugdíjintézet tulajdonába megy á! és az összes magyar újságírók üdülésére szolgál. Hogyan áll az erdélyi magyar újságírók nyugdíj* ügye? Olyan kérdés ez, amelyet úgy jogi, mint társadalmi szempontból érdemes megbnuerletm a közvéleménnyel. Az erdélyi magyar sajtó mindig a legerélyesebben har colt a magyar jogokért. Szjázidalanszor szóvátettük a román »mperium alatt is esküt nem tett köztisztviselők helyzetet. A legerélyesebben bíráltuk, hogy az utóbbi években a román kormányzat nyugdíj és végkielégítés nélKiil elbocsátotta magyar tisztviselőinek javarészét. Felszabadulásunk után tevábbra is szószólói maradtunk a nyugdijasoünak és a2t a véleményt hangoztattuk, hogy a huszonkétévess kisebbségi sorsban éltől töt* időt számításba kell venni helyzetük rendezésénél. A magunk ügyében nem vettük igénybe a nyomtatott belii hatalmát. Az elejétől fogva meg voltunk ugyanis győződve, hogy a kormányzat módot [alól az erdélyi rna- gvar újságírók uyugdiyilfeíményének kedvező elintézésére. • . >' ‘ Erdély magyar újságírói ugyanis ss. erdélyi életben nagyon különös és valóssággal egyedülálló jogi. helyzetbe kerültek. Romániában a parlament 1930 júniusában törvényt fogadott el. A törvény érlelmébeu az újság írók részére állami jellegű nyugdíjintézetet létesítette*. amely a beiegsegélyző pénztár melleit működött. A nyugdíjintézet alapításához a román állam nagy összeg gél járult hozzá, vállalta továbbá, hogy évről-évre biz;*' uyojs összegeket befizet a nyugdijjintézet céljaira. A törvény értelmében a napilapoknál dolgozó mindazon újságírók számára kötelező volt a nyugdíjintézetbe való belépés, akiknek javadalmazása a havi háromezer lejt meghaladta. (Ezt az összeget a törvény módosítása a! kaiméval kétezer lejre leszállították.) A hetilapoknál és- föl yóirátoknál dolgozó újságírók részére fakultativ volt a belépési kötelezettség. A nyugdíjintézet megalakulása előtt minden uj.-ag író helyzetét elbírálta az uj intézmény igazgatósága. Beszámítottak egy részt az eddigi szolgálatban eltöltött évekből. Az erdélyi magyar ajságirók itt előnytelenebb helyzetbe kerültek, mint a román hírlapírók. A magyar újságíróknak szolgálati éveit ugyanis csak 1921-től, a trianoni békeszerződés aláírásától kezdve szárait ották be, amikor a békeszerződés aláírásának jogi tényével a magyar újságírók is hivatalosan román állampolgárok lettek. A nyugdíjintézet 1931 január elsejével kezdte meg működését. Nyugdijilletmény címén minden újság' iró fizetése után 10 százalékot kellett befizetni a nyug dijpénztárba, amelyből ó százalékot az újságíró. 5 százalékot pedig az uj sági rőt alkalmazó vállalat fizetett A nyugdíjintézet szabályai szerint harmincévi szolgálat alán lehetett nyugdíjba menni. Ekkor az újságíró a mó dosilott nyugdíjtörvény szerint POÜO lej maximális ősz szegig kaphatott nyugdijat a nyugdijbavonulásig élvezett javadalmazásának középarányosa után. A felszaba dalt területen jelenleg két olyan nyugdíjasunk var, akik rokkantság címen vonultak nyugdíjba és illetményeiket zavartalanul folyósítótták is. A felszabadulás után az a jogi helyzet állott elő. hogy a magyar újságírók csupán méltányossági alapon kérhették nyugdíjügyük rendezését a kormánytól. Magyarországon ugyanis nincs állami ujságírórnyugdijinté zet. Az ujságíró-nyugdijakat az Országos Magyar Sajtókamara mellett működő „Magyár Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete44 intézi. Ennek az intézménynek sza bályzata azonban egészen más, mint a román nyugdíj intézeté volt. Miután pedig az intézet magánjellegű intézmény, nem voltak alapjai arra, hogy az erdélyi ma gyár újságírók nyugdijkérdését a saját hatáskörében rendezhesse a jura quae quesita (jól megszerzett jogok) elvének tisztefetbeníartásával, így tehát az a helyzet állott elő, hogy az erdélyi magyar újságírók a kormánytól méltányossági alapon kellett kérjék nyugdijkérdé- sük rendezését. Már a felszabadulás után emlékiratot dolgoztunk ki, amelyet eljuttattunk néhai gróf JA <?/.’* Bál miniszterelnökhöz, az Országos Magyar Sajtókama r:íhoz és a miniszterelnökség sajtóosztályához. Az em lékiratban rámutattunk arra, hogy az újságírók nyug' dijkérdése különleges elbírálást igényel. Megoldást csak úgy lehet találni, ha a kormányzat befizeti azt az ös/- szeget, amelye a nyugdíjintézet pénztára számára lebe töve teszi a román Imperium alatt szerzett szolgálati évek beszámítását. Ebben a kérdésben gróf Bónffy Miklós volt külügyminiszter, aki egyesületünk tisztelet beli tagja, szintén magáévá tette az Erdély* Magyar Újságíró Egyesület álláspontját és támogatta kéré’SÜnket a kormánynál. Bárdossy László miniszterelnök a legnagyobb méltányossággal kezelte a nyugdijkérdést és meg bízta úr. Baíhó László saíaiszíereinökségi sajtóügyi osztálytanácsost, hogy az erdélyi újságírók vezetőivel a helyszínen tanulmányozza a kérdés elintézésének mó dozatait. Dr. B&hó László miniszteri osztálytanácsos dr. Dániel Áronnak, a Sajtókamara főügyészének társaságában érkézéit Kolozsvárra. Két napon át részletesen letárgyalták az újságírók nyugdijügyeit. A tárgyalások eredményeképpen megállapították, hogy az újságírók közül a Sajtókamara U. I. osztálya nak jelenleg tizenkilenc olyan lagja van. akik a román Újságíró Nyugdijegvesüietnek tagjai. Megállapították továbbá, hogy az Erdélyi Magyar Újságíró Egyesület tagjai közül harminckét olyan lag vau, akik a Sajtó- kamara U. I. osztályának tagjai, de a román Újságíró Nyugdíjintézetnek nem voltak tagjai. A nyugdijjogosul • tak harmadik csoportjába azok tartoznak, akik tagjai voltak a román Újságírók Nyugdíjintézetének, tagjai a Sajtókamara U. I. osztályának ». de ötvenötödik élet évüket már betöltötték és így a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének csak kávéieles intézkedés alapján lehetnek tagjai. Tisztázták továbbá, hogy a Saţ tokamara U. ÍI., TI. III. és U. Fi. (szakírók, cikkírók és újságíró jelöltek) közül kik a nyugdij jogosultak. \ kolozsvári tárgyalások után a nyugdíjügy a Sajtókam.v rához. Illetőleg- a Nyugdíjintézethez került. A Nyugdíj- intézet matematikusa kiszámította, hogy mintegy hatszázezer pengőt tesz ki a/ az összeg, amelynek befize" tése lehetővé tenné az újságírók szerzett jogainak biztosítását az Országos Magyar Hírlapírói Nyugdíjintézet keretei között. Erdély magyar újságíróinak nevében dr, Pnél Ár~ pad és Árray Árpád országgyűlési képviselők kihallgat fáson jelentek meg. Bátdossv László niiniszierelnökné' es kérték-, hogy a Nyugdíjintézet matematikusának elő terjesztése alapfán kiszámított összeget a kormány vigye fel a költségvetésbe. A miniszterelnök most K j ieheíő legnagyobb megértéssel hallgatta meg az újság író-képviselők előterjesztéseit é>. kilátásba helyezte 1 kérés teijcaitéiét. F kikeresték az újság-ró képviselők Keményé Schneller Lajos péns ügy r.iinisz teri i: ab szintén részletesen tájékoztattak az erdélyi uoágiró; nyugdíjénak elintézési lehetőségeiről. A költségvetés bizottsági tárgyalása a lkai mával az Erdélyi Párt ueve ben dr.. Patzkó Elemér képviselő fejte ősévé az erdéSy* magyar újságírók nyugdíjügyét és kérte, hogy a nyugdíjügy rendezésére ízolgáió összeget vegyék U-l 4 tar u’szterelnökségi tárca költségvetés éhe. Ebben u pillanatban az a helyzet, hogy az erdélyi magyar újságírók nyugdíjügye megoldáshoz közeledik- Egyetlen kérdés vari még hátra, amelyet az erdélyi ma gyár újságírók az illetékesek figyelmébe ajánlanak.. \ rondán Újságíró Nyugdíjintézet szabályzata «/erű.: ugyanis harmincévi szolgálat után tel^e*: fizetéssel nyugalomba vonulhatlak az újságírók. Ezzel szemben a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének szabályzata ncgy venötévi szolgálat után adja meg a teljes nyugdíjjogosultságot. Lényeges illetékkülönbscgek is felmerültek. A román nyugdíjintézetbe — mint ferdébb is említet tűk — a fizetés Í.O százalékát kellett befizetni az uj ságiró és a munkaadó együttes hozzájárulásából. Ezzé! szemben a Magyar Nyugdíjintézet szabályai szerint a legkisebb nyugdijilleték összege harminc pengő. A h, mine éven felüli ajságirók havonként annyi pengőt ?,etnek nyugdijilleték címén, ahány evesek. Ezt a nyug dijilletékef az újságírók és a kiadóvállalat szintén kü zösen fizetik. Bizonyos azonban, hogy a jelenlegi gaz daSági viszonyok között az erdélyi magyar újságíróknak súlyos megterhelést jelent ezeknek az összegeknek fi zetése. Egyes jogi vélemények szerint a szerzett jogok, tökéletes elismerése abban állana, hogy az erdélyi magyar újságírók ugyanazon jogszabályok szerint fiaessék a uyugdijilÍetékekef és ugyanazon rendelkezések alap ján kérhessék nyugdíjazásukat, amelyek annakidején a Román Újságírói Nyugdíjintézet keretei között érvé nyesültek. Remélhető azonban, hogy a jövőben az Or szagos Magyar Hírlapiról Nyugdij intézet alapjai egyre jobban gyarapodni fognak. Minél nagyobb összeg áll majd a nyugdíj intézet rendelkezésére, annál valószi niibb, hogy módosítják a szabályzatot, ami a nyugdija zás feltételeit is kedvezőhhé teheti ée a nyugdijilleté kék kulcsát leszállíthatja. Ezekben foglaltuk össze riportsorozatunk kereté- ben az erdélyi újságírók jelenlegi helyzetét. ígyekez tönk itt is teljesen tárgyilagos és minden elfogultságtól mentes tényeket felsorolni. Újólag hangoztatni kíván juk, hogy az erdélyi magyar újságírók a legnagyobb há Iával tartoznak a kormánynak azért, amiért nyugdíj' ügyük elintézését kezébe vette. Tudjuk, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között az államháztartás a lehető legnagyobb takarékosság jegyében állítja összc- köitíégveté'sét. Amikor azonban nyugdíjügyünknek kedvező elintézését kérjük, arra a munkára hivatko zunk. amely éppen olyan egyedülálló az erdélyi magyar társadalom történetében, mint amilyen kivételes jogi helyzetbe kerültünk az Országos Magyar Nvugdijinié zettel szemben. Emlékiratainkban igyekeztünk ennek a kérdésnek minden részletét megvilágítani. Mindazok akik az ujságiró nyugdíj rendezése érdekében eljártak a kormánynál, rámutattak arra, hogy az erdélyi magyar újságírók nemcsak a jogi szsabályok alapján érdemlik meg a méltányosságot. Idegölő, veszélyes és felelősség teljes volt az a magyar munka, amelyet a kisebbségi időkben a magyar sajtó vállalt, Felszabadulásunk óta is becsülettel kitartottunk azok mellett a eélkitiizések mellett, amelyek minden magyar embernek csak has*, nára válhatnak. Hirdettük és hirdetni fogjuk a magyar egységet. Személyi kérdésekben a jövőben sem fogunk senkinek terhére lenni. Megnyugtató érzéssel tölt el. hogy- az erdélyi magyar sajtónak ezeket a becsületes el gondolásait úgy a Sajtókamara, mint a Magyar Hírlap irók Nyugdíjintézete a legteljesebb mértékben elismer te. Áílalános megelégedést keltett az erdélyi újságáról, körében, hogy rendezésre kerül azoknak az újságírók nak nyugdíjügye is, akik rajtuk kivü! álló okok miatt nem lehettek tagjai a Roman Nyugdíjintézetnek és işry a legnagyobb bizonytalansággal nézhettek a jövő elé. Példaképpen állíthatjuk a magyar élet minden te nyezője elé az ujságiró'nyngdijkérdést. Nehéz jogi hely zefcet fog megoldani ebhen az ügyben * kormányhata lom megértése. Ugyanakkor az erdélyi magyar újság irók is a legnagyobb türelemmel, fegyelmezett?éggel és bizalommal várják a kérdés végleges rendezését. K02 érdekű munkájukat pedig tovább folytatják és igyekez nek minden magyar szívbe lelkesedést Önteni a nag> magyar célok megvalósítása érdekében. VÉGH JÓZSEF *. • ■ ' • • ’■ ' ■'iff y r '' r iR*!': t- . ■. >■ ■ ■; rgy adják meg magukat a vörösök
