Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-08 / 230. szám
I * Ml 19 4 1 ok tó bar &. *iiBn tsm irnttwrimmiiiMir'iiiMiiiiiBr " 1 1>"* bH NomasI él ma az erdélyi társadalom-•—»■ —< . .. , ---1 'rllWliI III llTr-|”T I 1 ■—■l rln,T""'1“«1 ■mwwhtiwm'b i ———«n—HMIIHIW1PW* Till c-amwaa Köztisztviselőink I Huszonkét esztendő után valósággal uj társadalmi i réteg Erdélyben a magyar köztisztviselő. Nem mou,» daub dunk újdonságot ezzel a megállapítással. A riportsorozat íss-ivad bevezetőjében megindokoltuk, hogy köztisztviselőink J^syled helyzetével részletesen fogunk foglalkozni. Az elinnit tcoxand huszonkét esztendő alatt jóformán nem voll magyar KCtsöil köz’ás^triaelőosztály Erdélyben. Vezetőálitásban alig Ibaxem maradtak magyar tisztviselők. Azok. akik az összenm- ti.’u i«i lás után továbbra is Erdélyben maradtak, vagy más pácod^} lyákon helyezkedtek el, vagy szerény nyugdíjból tartót ást ták fenn magukat. Erdély magyar társadalmában tehát dmid « a kisebbségi életben ez az osztály nem játszhatott vezető szerepet, mert ebben a formában nem is létezett. 1 alán alov se az volna a leghelyes«ebb meghatározása gondolatmeue- •’ndiiüí tünknek, hogy „magyar köztisztviselői rend" nem a!a Jjfcríliiíí kulhatoft ki. A régi magyar irnperium volt közéleti ve E iölax zetői más keretek között találtak módot arra. hogy a/ 'dobi» erdélyi élet irányításában résztvegyenek. Akik megtna- dsthrn radtak hiivatalaikban: legjobb magyar érzésük melleit 3V m-38 sem vehettek re.szt szivük szerint a politikai vagy táraikba« nadalmi megmozdulásokban. Számot kellett vetniük 1 -laxsa azzal, hogy a román államhatalom emberei árgusszem°k şil löd kel figyelik őket és sietve rájuk bizonyítják az állam - ímíIÍb ollen« magatartást. Felszabadulásunk után újra megalakult az erdélyi siitsód köztisztviselői kar. Itt most már mindazokat közös ne- E os^v rező alá vesszük, akik állami alkalmazottak, vagyis ‘üilolié értelmiségi osztályunknak azokat a tagjait, akik vala- rraylioí milyen formában az államtól nyernek javadalmazást, éarra’f Természeiiszerüíeg ez az osztály lett ;:z erdélyi magyar in. iát társadalom egyik veaetörétege. Azt is lehetne mondani. r ysoii hogy vezetőrétege, mert a hivatali állás egyben a társa mich dalmi élet irányítását is maga után vonja. A hivatal- otexav vezetőnek nemcsak a® a kötelessége, hogy a ráruházott ebahH feladatot pontosai» végrehajtsa. Nemcsak a hivatalba« d üsd kell irányító szerepet játszania, hanem felelősséglelje« qeia.s« szerepe van a magánéletben is. Amikor tehát közhiva r üat taii vezetőink és a közösség kapcsolatairól beszélünk, somon nemcsak art értjük ezalatt, hogy az illető vezetőáílám . iriM férfi pontosan betartja-e az érvényben levő jogszabályo* A jad kát és igvekszik-e mindenben szem előtt tartani a ko- tóaaöa xönség érdekeit, hane-m azt is. hogy a magánéletben mine/! Íven kapcsolatokat teremtett polgártársaival. Hivafaí- -odojj u okosztályunknak nemcsak hivatali ténykedéseivel, ha- . man nem a társadalmi életbe való beilleszkedésével is fog sozial lalkozni kívánunk. A jelenlegi erdélyi hivatalnoknak két típusát ismer .JÍii( jiik. Az egyik az anyaországbeli tisztviselő, aki most 9 név van először Edéiyben. A másik az erdélyi ; bennszülött, a ids aki most kapott először közhivatali. Közöttük mint qösöd középuton álló típust tekintjük azt az erdélyi tisztvise- e .tol löt, aki a régi magyar világban viselt már közhivatali ailÜ állást, vagy a román szolgálatba verték át. ♦ Először az anyaarízágból Erdélybe került közíúzt- jfaai/ viselő őszinte lelkivilágával akarjuk megismertetni az *r/le olvasót. Azért tart juk ezt szükségesnek, mert a közfel - >sgoT fogás szerint különbség van az anyaországbeli tisztvi- doI<M selők és az erdélyi közhivatalnokok életfelfogása é« a lösci közönség iránt való kapcsolata között. Hogy van-e ilyen löíüd különbség és ha van mi annak az ok;;? kérdezhetjük slin» eautáü joggal. Egészen, bizonyos, hogy az anyaországbeli rJsiií tisztviselők legnagyobb része lelkesedettel és szeretettel jjöj jött Erdélybe, Hiazne a trianoni összeomlás óta minere b den magyarnak álma volt, hogy a csonkaország ismét searv vieszaszorezhesiM* Erdélyt, amely a magyar Ssoeiit Karó- tűi a öáaftk legszebb ck#£»ége. A kiegyezés óta newi volt már külön erdélyi poli - zMí íika. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a vüághábo em - rua összeomlásig a jaa.eyar politikában az erdélyi és a ckföí többi magyar részek közötti Különbségekről lényegében s?od beszélhettünk volna. Előre válaszolni kívánunk ayok dua nak. akák Erdély,. történelmi multijává} akarják meg olás eáíolni azt as állítást, hogy a kiegyeséi utáni években Szedőit tzorvietiórn-iiiiek uz u4 mentén. 3&, ©edélvi magyar társadalom tökéletesen beilleszkedett Nagvmagyarország vérkeringésébe. Történelmünk folya mán Erdély közjogi helyzete »agyon sokbzor lényegesen különbözött az anyaországitól. A riportsorozat kereté ben fölösleges történelmi vagy jogi érveket előhozni a különleges erdélyi közjogi helyzet, megokolására. Azt is nagyon jó! tudjuk mirulanayi.au, hogy erdélyi széliem alatt mást értettünk az erdélyi fejedelemség korszakában és homlokegyenest más most az erdélyi szellemről való felfogásunk. Ez az elnevezés, hogy „erdélyi szellem“, mindössze a mull öröksége. A régi erdélyi szel lein történelmi és jogi felfogás szerint Erdély noiitiká jónak az anyaországétól való különbséget jelentette. Azt a számtalan politikai szempontot, egyéni megfontolást, gazdasági sziikségparanosot, amelyeket mind szem előtt kellett tartsanak az erdélyi politikusok, hogy országrészünk függetlenségét megőrizhessék. Most egészen mást értünk erdélyi széliéin alatt. Ez a meghatározás a felszabadulás utáni korszakiján neu» politikai kiilöub- séget jelent, hanem az erdélyi magyarság egységét, életerejét és egészséges szo-ciáíis állásfoglalását juttatja kifejezésre. Az „erdélyi szellemet1' azért akarjuk megőrizni, mert a kisebbségi években a magyar tömegek egységes lelki tömbjét értettük alatta Ha tehát az anyaországból Erdélybe került tisztviselő hivatalban és ma gántársaságokban minduntalan „erdélyi szellemről" hall, ne gondoljon valami különös csodabogárra, vagy arra, hogy Erdély szülöttei féktelen regionalizmusban szenvednek és unos-untalan egyéni kiválóságaikkal hivalkodnak. Az erdélyi szellem nem szeparatizmus. Ellenkezőleg. Megőrzése csupán kiindulási pont. Továbbterjesztéséi hirdeti az erdélyi magyarság politikai képviselete és át kell '• vennie azt mindenkinek, akit sorsa as erdélyi földre szólított. Mert az igazi erdélyi felfogás íz erdélyi szellemben való egvségr;* szólítja, fel az össz- magyarságot. ❖ Ónként adódik most ruár a kerdé*-. hogy az anyu országból jött hivatalnok mir látott meg Erdélyből és az erdélyi emberből? Hogyan illeszkedett be az itteni viszonyokba? Hogyan fogadták a bennszülöttek? Milyen * társadalmi együttélése az erdélyiekkel? Mik a szórakozásai? Mit olvas? Ismeri-e az erdélyi Írókat? Igyek- szik-e bekapcsolódni az erdélyi közösségi életbe — egyházak, társadalmi szervezetek utján? Hogyan é! benne hivatásának tudata hivatalnoktársaival és a közönséggel szemben? Fizetése megfelel e az erdélvi viszonyoknak és milyen változásokat hozott életébe? Olyan kérdések mindezek, amelyekre nem lehet úgy felelni, hogy egységesen nyilatkoztassuk meg az összes anyaországból Erdélybe került tisztviselőket, Ugv éresrziik, hogy félmunkát végeznénk, Int a különböző t3üatrise>lőkkei folytatott beszélgetések eredményeképen. a típus nevében válaszolnánk. Annyira különböző és olyan érdekes feleleteket kaptunk ugyanis, hogy a riportsorozatnak már ess a része is túlnőtt az eredetileg tervbevett kereteken. Aat a megoldás választottuk te hát, hogy nem kíséreljük meg sablonszerű válaszokkal elintézni ezt a kérdést, hanem különböző embereknek különböző megnyUatkozisatlKÍl elemezzük ki az általános szempontot. Á* első anyaországból idekerült tisztviselő, akit megszólaltat lünk, a kolozsvári Postaigazgatóságnál teljesít szolgálatot. Arra a kérdésre, hogy mit látott meg Erdélyből «« az erdélyi emberből, a következőkben válaszolt: — Nagy várakozó,«**} jöttem Kolozsvárra, ahova Sopronból helyeztek át szolgálati érdekből. Bevallom, akaratom ellenére. De azt hittem, hogy az a szeretet, ahogyan majd itt fogadnak, mindeuért kárpótolni fog. Az első napokban úgy vettem észre, hogy az erdélyi emberek gyanakvók. Erdélyi kollegáim lehetőleg tar óz" kodtak az anyaországbeli tisztviselőktől. Nagyon nia- gukbazárkózottak. Nem járnak sehova. Egymás között élnek. Hónapokon keresztül alig találkoztam moziban vagy színházban erdélyi tisztviselő társaimmal. Hogyan illeszkedtem bele aa erdélyi társadalmi életbe? Nyolc hónap óta vagyok Kolozsváron és jóformán senkit seam ósruerek, hivatali kollégáimon kívül. Ve lük is mindöwge kőt izbea voltam együtt hivatalos jel légii összejövelelek alkalmával. Nőtlen ember vagyok, tehát szabad időmet igazán szeretném társaságban eltelten». Sajnos, erre nem nyílott alkalom. Nem szólítottak fel. hogy valamelyik társaskörbe beiratkozzam. Azt sem tudom, hogy vaa-e olyan hely Kolozsváron, ahol a középosztály tagjai ä magánéletben találkoznak. Mindezekből adódik » válasz arra a kérdésre is, hogy milyen a társadalmi együttélése az erdélyiekkel. A tiszviselő még mindig várakozó állásponton van. Kétségtelen azonban, hogy érzétmlágában valami csalódotl- ságféle alakult ki. Egész beszélgetésünk során azt igye kezelt éreztetni velem, hogy az ő részéről megvolt a teljes jóindulat az erdélyi r-áisadalirú életbe való beillesz keJéíwe Mégis »»ole hónap «Ijedte oiáu idegeimet érzi magát közöttünk. Vendégnek, aki egyelőre nem talált * meg a helyét a magánéletben. Különös örömmel mondotta el azonban, hogy a ko íozsvári római katolikus egyházközségtől értesített ka polt, amelyben közük az egyházközség valasztmánvi tagjává való megválasztását. Ezt különösen jóleső ér zéssel mondotta el a postatisztvisciő, ír,:rt Sopronban is tevékeny részt vett az, egyházi mozgalmakban. Titkára volt: az ottani Katolikus Körnek és elhatározott s/áu dóka, hogy Kolozsváron is minden egyházi jellegű irodalmi, vagy társadalmi megmozdulásból kii eszi a rész* t Mint tanulságos jelenséget kell megállapítanunk a kolozsvári római katolikus egyház örvendetes érdeklődését az anyaországból Erdélybe helyezett hívei iránt. Feltét lenül' szükséges volna, hogy a többi keresztény egyhá xak hasonló figyelmet fordítsanak az uj erdélyi kö? tisztviselőkre. Az egyházi élet erején keresztül künnveb ben megy majd a társadalmi életbe való bekapcsolódásuk és a kölcsönös megismerkedés meghittebbé válik ❖ Mit olvas és isuieri-e az erdélyi írókat? — kérdeztem a továbbiakban a postatisztviseitit. — Az erdélyi írókat már az anyaországban igye kezţem megismerni. Előfizettem a Helikon-sorozatra, amelynek köteteit nagy szeretettel őrzöm könyvtáramban. Természetesen fizetésemből nem telik arra, hogy m-iÜi-Lmi erdélyi könyvet megvegyek. Nagy segítségemre volna, ha ebben a kérdésijén valami útba igazitó féle állana rendelkezésre. Egyik astzonykoliaga érdeklődött eddig mindössze olvasmányaim iránt. Tőle kaptam néhány címet. Beiratkoztam egyik kölcsönkönyvtárba, de sajnos, sí. erdélyi Íróknak jelzett miveit nem kaptam meg a kölcsönkönyvtár kötetei kozott Véleményem szerint tehát a kölcsönkönyvtáraknak éppen az anyaország hói idekerült tisztviselők szempontjából hiányosságai vannak, mert erről más kollegáim is panaszkodtak, — Milyennek találja az erdélyi megélhetési viszonyokat? — Az én szempontomból nagy válto*kl jelentett anyagi tekintetben az áthelyezés. Otthon ugyani* szüleimnél laktam, akik teljes ellátásomért a szigorú értelemben vett önköltségi árai számították tel. Háromszáz pengős fizetésemnek egyrészét így megtakaríthattam, illetőleg ruházkodásra fordíthattam. Most az a helyzet, hogy fizetésem legnagyobb részét a koszt és lakás fel emészti szórakozásra költőm a felesleget és ruházkodásra csak a legnagyobb nehézségek árán futja. Legjobban a lakásviszonyok miatt panaszkodik minden kollegám, viszonylagosan kényelmes bútorozott szobáért 40 —80 pengős béreket kérnek el, ami Hatalabb tisztviselők számára majdnem katasztrófádéin nagy Öiszíf ♦ \ ég»ő kérdésként arra kértünk hogy a hivatali viszonyban milyen az érintkezés? a* erdélyi k. He gákkai'? Nagyon őszinte és nagyon jeilenuö vuit a felelet: — Az az érzésem, hogy a kollegiális viszony kialakulását ős teljes baráti szellemét különböző szempontok megnehezítik. Az erdélyiek részéről főleg az, hogy a huszonkét esztendős idegen elnyomatásban olyan egyéni szenvedést látnak, amelyet minduntalan hangoztatnak az anyaországi kollegák felé. Ha tehát valamelyik anyaországi tisztviselő megjegyzést tesz. vagy hivatali útbaigazítást ad, gyakran hallhatja a választ: Köuyii Umsek, hiszen nem szenvedte végig a huszonkét esztendőt'1. Éa teljies lelkembői álérzem, hogy erdélyi kor társaimnak milyen szomorú sorsa lehetett a román irnperium alntt Azt hiszem azonbsu. hoay a kisebbségi kor üldöztetései nem befolyásolhatják ». hivatali munkateljesítményt. Szerencsére napról-mpra ritkulnak «2 ehhez hasonló megjegyzések és remélhetőleg rövidesen győzedelmeskedni fog a kölcsönös belátás szelleme. Végh Józsii tSémet páncéltörő ti i un kában.
