Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-07 / 229. szám
1941 október 7. mvvwm c?*í5e^«aiEa»i ssssamets Hogyan él ma az erdélyi magyar társadalom? Erről a kérdésről majdnem minden nap vitatkozunk. Szóban és írásban. Magánbeszélgetések sorún és közéleti fóru“ mohon. Társadalomkutató előadások keretében és a lapok publicisztikai rovatának hasábjain. Minden olyan vitatkozás, amely Erdélyről szól, tulajdonképpen t-ársa- sadalmiuik mai helyzetének elbírálásából indul ki, vagy összefoglalásként jelenlegi életkereteinkre hivatkozik. Az a céliink, hogy riportsorozat keretében foglalkozzunk az erdélyi magyar társadalom mai életével és ida~ szerű kérdéseivel. Ebben a meghatározásban, hogy „riportsorozat", az is benne van. hogy az olvasó ne várjon statisztikai adatok alapján álló társadalompolitikai tanulmányt. Különböző embertípusoknak és társadalmi osztályoknak pontos megfigyelését legjobban úgy sikerül elérni, ha őszinte magánbeszélgetések során Jd sér éljük meg az éhesükbe való bepillantást. Kiindulási pontként minden esetre ér vény esi lenünk kell azt a tételt, hogy az erdélyi magyar társadalom jelenleg időszerű kérdéseinek elbírálásúhoz felt ét- Lsiuil szükséges a múltnak ismerete. Vagyis: tudnunk kell azt. hogyan és milyen életkeretek között élt a huszonkét esztendős kisebbségi sorsban az erdélyi magyarság. A bennszülött erdélyi magyar ember és a régi erdélyi. újságíró jogán teszek kísérletet arra, hogy összefoglaló képet vázoljak az erdélyi magyar társadalom mai éleiéről. ❖ Ennek a riportsorozatnak bevezetőjében kifejezetten. hangsúlyoznom kell, hogy az egyes cikkeik tanulságai nem örökérvényű igazságok. Nem lehet tehát a logilra érvelésével vagy a jogtudomány szabályokhoz alkalmazkodó bírálatával vita tárgyává tenni az itt felsorolandó problémákat. Minden lelkes újságíróban él azonban az a tudat, hogy cikkeivel hozzájárul a közvélemény kialakulásához és a közállapotok megjavításához. Bizonyos, hogy az újságírásnak ezt a mugasubb- rend'd hivatását senkisem vitathatja el töliinJ:. És ha az újságcikkek legtöbbször tiszavirágéietüek is és huszonnégy óra múl tán a legnagyobb szenzációkra is ráhúnil a feledés ködfátyola: általános tapasztalat, hogy sokszor a legnagyobb megvalósításoknak alapjait éppen az az erő támasztotta alá. amelyet a .sajtó nyilvánossága képvisel. í A riportsorozat célja, hogy olyan időszerű kérdéseket tegyen a közvélemény előtt megvitatás tárgyává, amelyek amugyis állandóan szerepeinek mindennapi témakörünkben. Hiszen nincsen olyan nap, hogy bar ér teánk vagy ismerőseink társaságában, sőt otthon legbizalmasabb családi körünkben is ne beszélnénk: az erdélyi tennivalókról, szükebb hazánk legfontosabb kérdésedről. Másként nem is alakulhatna ki az erdélyi élet egészséges vérkeringése. Helyénvaló, hogy meghallgassuk egymás megjegyzéseit, kívánságait és javaslatait, így szoktuk meg ezt a múltban U, amikor idegen államhatalom törekvéseivel szemben l-iellett megvédenünk magyar jajunk fennmaradását és nemzeti öntudatát. Ebben az időben minden erdélyi magyar ember éleiének legfőbb célja egy és ugyanaz volt• minden eszközöd lehetőséget biztosítani jogaink és intézményeink megvédésére. A hatalmi törekvésekkel szerűben való védekezés szent egységbe kovácsolta az erdélyi magyarságot. Nem akarjuk most a kisebbségi múlt sebeit feltépni. Csupán arra a tanulságra hivatkozunk, amelyet a kisebbségi küzdelmek eredményeztek. Ez a tanulság pedig? hogy képesek voltunk minden qgyérű. érdeket félretenni, amikor magasabb nemzeti céljaink megvédéséért kellett síkra száHani. Egyetlen egy olyan pont volt a ldscbbségi éleiben, amely vitára adott alkalmat. Arról vitatkoztunk ugyanis, hogy milyen eszközökkel lehet a legjobban szolgálni az erdélyi magyarság érdekeli. De egyik tábor sem vonta kétségbe azoknak becsületét és jószándékát, aki!: a másik oldalon állottak. Ezt az egységet kell csorbítatlanul megőrizni a felszabadult hazában. Legszentebb erdélyi hivatásunk, hogy minden eszközzel megvéd juh az uj keretek között is az erdélyi magyarság lelki összetartozását. Védekeznünk kel! tehát a társadalmi különbségek, az egyéni érvényesüléseit. a széthúzó vádaskodások és a munka értékét lekicsinylő megnyilatkozások ellen. Amikor tehát válaszolni akarunk arra a kérdésre, hogy ,.hogyan él ma az erdélyi magyar társadalom", elsősorban az erdélyi magyar egy“ ség védelmét kíván juh szolgálni. Jó előre tisztában vagyunk azzal, hogy különböző nuifgriy’ilctkozázo/cra fognak alkalmai adni a riportsorozat egyes közleményei. Véleményünk szerint azonban minden vitatkozás meg- tisztulási folyamatot jelent. Közelebb jutunk a célhoz, ha őszintén elmondjuk a véleményünket. Ha a rijyort- sore-.at ebből a szempontból v élen vén yti yilvárri t ásókra ud alkalmat: legfontosabb célkitűzéséi már stag it valósit c-ft a. ó Arra a kérdésre is válaszolnunk kell. hogy mit ér füniI „a man erdélyi társadalom" alatt. Műiden félreértés elkerülésére mint alapelvet állapítjuk meg, hogy mindenkit ..erdélyinek“ tekintünk, alti ma közéletünkben vagy társadalmunk különböző kerete} között szerepel vállalt. Helytelennek térijük azt a megkülönböztetést, amely Erdély jelenlegi magyar társadalmát a születés helye szerint osztályokra tagolja. Ha tehát arról beszélünk, hogy anyaországbeli“ vagy „erdélyi bennszülött“, mindössze arra akarunk hivatkozni, hogy ismerte-e a régi erdélyi társadalmi law eteket, raev az uj erdélyi élet megáldjx>~ásának részese. ♦ Kétségtelen, hogy ívni , uj erdélyi élet“, Már a fel- szabadulás jogi lénye is megváltoztatta egész életberen- dezésünket. Az erdélyi magyar társadalom egy része közhivatalokban helyezkedett el. A közhivatali állások másik részét viszont olyan tisztviselőkkel töltötték be. akik már régen elszármaztak Erdélyből, vagy nem is erdélyi születésűd:. Kialakult tehát a fel szabadulás óta eltelt egy év alatt egv uj társadalmi kór: a köztisztviselők rétege. A kisebbségi magyar társadalom éppen «“ idegen föhaialom miatt nern rendelkezett olyan vezetőkkel. akik egyben az államhatalom által kinevezett hivatalos vezetők lettek volna. Nagyon l.ftés magyar ember maradhatott közhivatalban és ezeknek helyzete is olyan volt. hogy nem gyakorol haltak tényleges befolyást e~ erdélyi magyar társadalmi élet ki alakulása ra. Erdélyi társadalmunk másik része módot talált a felszabadulás után a gyakorlati pályákon való elhelyezkedésre. Az a harc, amelyet gazdasági téren n keresztény elem térfoglalása érdekében folytatunk, a zsidó tőke kiszorításával együtt uj megélhetési forrósukra adott alkalmat. Ha még nem is alakul' ki teljesen, de ki forróban tnin a keresztény magyar kereskedöosztáfy megszervezése. Uj lehetőségek nyíltak a szabad foglalkozásnál: előtt is. Ezt a kérdést különösen a fiatalabb nemzedéknél kell szem előtt tartanunk. Hiszen az erdélyi ifjúság nagyrésze a kisebbségi éleiben a szabadfoglalkozású pályákon keresett dlhelyezkedést. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk továbbá az iparosfársadalom és a munkásosztály életének megfigyeléséről. Nagy kérdések ezek. Olyan time,get képviselnek, amely magyarságunk Legnagyobb erejét jelenti. Az iparosnál elsősorban a nevelési kérdésekre kell a fősulyt fektetni. Rá kell mutatnunk származására, társadalmi öntudatára, meg kell kérdeznünk, hogy kik mennek ma iparosnak? Figyelnünk kell az újra feltámasztott ipartestületi életet, amely ma az iparosság érdekvédelmi képviseletét jelenti. Tudnunk kell, hogy mi a mai iparosmozgalmak célja és milyen kérdésekkel foglalkozik a mai iparosság szervezete. Vagyoni lehetö- sége.rel is számot kell vetnünk és minden erdélyi ember lufiján kell érdekeljen, hogy a mai ülök iparc.se gyermekeit milyen pályára akarja nevelni A r.ugyar munkásosztály kérdéseit ugyanéi ah curul: a riportsorozatna!c keretében akarjuk tárgyalni. Közelebb akarjuk hozni az értelmiségi osztályt a munkásság sorsához, problémádhoz. Tudjuk, hogy a múltban Erdélyben is lelkiismeretlen politikai bérencek szerették volna megmérgezni a munkásság hangulatát. A jelszó az volt, hogy öntudatos munkások csal: a szocialista pártkeretek között találhatják meg az igazi érdekvédelmet. Burkoltan azonban nemzetközi eszméknek akarták megnyerni a munkásságot. Az erdélyi munkás dicséretére legyen mondva, nálunk ezek a törekvések- sohasem sikerültek. Az erdélyi' magyar munkás műidig öntudu' tuson nemzetim volt. Akkor is, ha szocialista páriszó- nokok próbálták eltántorítani és akkor is, ha román munkásvezérek kecsegtették ígéretekkel. Nemzetgazdaságunk jelenlegi keretei között egyre fontosabb szempontok jelzik * munkásság helyzetének állami irányítását. Kezdődik ez mindjárt a munkaközvetítésnél, valamint a bérharcoknak állami közbelépéssel való elintézésénél. N áh ink az allamh cUalom egyik legelisirverésre méltóbb törelci'ése, hogy a munkásságot közelebb a fair ja hozni a középosztályhoz. Általános célt szolgálunk tehát, ha behatóim foglalkozunk az erdélyi magyar munkások jelenlegi helyzetének minden részletével. Erdély magyar gazdatársadalmáról már átlekiulh('~ több adat oh álltatt a múltban is rendelkezésünkre, Iz Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület kitűnő szegi erele nemcsak legjobb gazdasági intézményünk volt, lumern mint társadalmi szerv is felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az erdélyi magyarságnak. Olyan egységbe tudta tömöríteni az erdélyi magyar gazdákat, amely a jövőben is például szolgálhat. Itt tehát nem kell ni szervezetet keresnünk, lurnetn a megléirő elsőrendű intézmény je- leni égi célkitűzései keretében szólaltatjuk meg a gazdu- târtadahnax. ♦ Egészen más nézőszögből világítunk rá a riport- sorozat keretében a lelkészeit, tanárok, tanítók és újságírók faJvzetére, mini ahogyan a múltban tettük. Eddig ugyanis ezekben u foglalkozási ágakban nyílott leginkább alkalom a magyaj' érdekek önzetlen védelmére. (Természetesen nem beszélünk <i politikusokról, akik hi vet cl osan is a magyar érdekek megvédésére vállalkoztak). A lelkész, a tanár és a tanító nemcsak egyházi vagy nemzet nevetői, hivatást teljesítettel:, hanem egyben a magyar faji öntudatot is állandóan ébrenJartot ■ tál:. Ugyanez volt a helyzet az újságíróknál is, habár foglalkozási körük merőben ellentétes a lelkészi, vagy pedagógiai hivatással. A magyar sajtó volt ugyanis az erdélyi magyarság kívánságai nah szószólója. Ebben a j fiadát kör be n az újságírónál: nemcsak a legnemzetibb hivatást, hanem, az ezzel kapcsolatos súlyos egyéni felelősséget is éppen úgy vállalnia kfdlett, mint a lelkésznek vagy tanárnak. Hogy egész egyszerű meghatározással éljünk: ezeken a pályákon lehetett legkönnyebben ellentétbe kerülni az idegen államhatalommal, mert majdnem naponta érintkezni kellett a hatósági, közegekkel. Fel kell vetnünk azt a kérdést is tehát, hogy a felsza- Ixidulás óla hogyim alakult ézekneh a foglalkozási águknál: közéleti és társadalmi szerdpe. Megtartották-e régi hivatásukat és tekintélyüket, vagy uj szerepkört vállaltai: a felszabadulás utáni magyar életközösségben. ❖ Nyugdíjasaink társadalmi helyzetével is foglalkozni jogunk ennek az általános erdélyi áttekintésnek kapcsán. Hiszen az elmúlt esztendő óta ezen a téren is óriási változások töriént eh. Az államhatalom KHAs mer tries lizsgálat tárgyává tette u nyugdíjasok helyzetéi. /gyekezeU a muU sérelmeit orvosaiul. Sor került a „nyugdijtolan nyugdíjasok“ helyzetének i end érzésé re. is. Ismét mások újra közszolgálatba lépt éjt a román, érU alatti kényszer pihenés után. Mindezek a kérdések méltók arra, hogy ne csuk alkalomszerűen foglalkozzunk velük, hanem az erdélyi társadalom általános képét átfogni próbáló megemlékezés keretében vizsgáljuk meg ókat. á És részleleten kell foglalkoznunk a főiskolások életének ismer te. lés érd. Itt is egészén uj helyzettel találkozunk. A kisebbségi időkben a magyar egyetemi hall gettók csak a legnagyobb nehézségek árún tudtak dijJomat szerezni a román egyetemeken. Nagyon sokan anyagi eszközök hiányában, vagy nyelvi nehézségek miatt teljésen kiszorultak a főiskolákról. A magyar társadalom a legnagyobb áldozatok árán is igyekezett a jövendő nemiedéiből gondoskodni, ez az áldozatkész lámogajás azonban csak nagyon het es diák szántára biztosította az egyetemi évek gondtalan befejezését. Most az államhatalom messzemenő támogatást nyújt egyetemi hallgatóinknak. Diákotthonok és ösztöndíjak segítik főiskolásainkat tanulmányaik elvégzésében Bő alkalom nyílott a diákság hivatástudatának érvényesülésére Ezekkel a kérdésekkel tehát az erdélyi magyar társadalom kérdései között fok-ozott figyelemmel kivártunk foglalkozni. ♦ Milyen ma a dolgozó nőnek, a Itt vatcinoluiőnek helyzete? Ismét uj fejezet riporlsorozatunkbiüi. Itt külön vesszük az állami hivatalokban dolgozó nők kérdéseit és a magántisztviselői pályán elhelyezkedett hivatalnok- nők helyzetét. ♦ Nagyjában ezekkel a kcrdéfekM ftsyank foglalkozni az erdélyi magyar társadalomról szító tiport sorozatban. Amikor az Ellenzék ezeknek a kéréÁsefa-iek megvitatására lehetőséget ad. hii kivétő v&wqsí&i Banka Miklős szetteméhez. Nem akarunk tul-tan*. tHrnesn mindenben az igazat fogjuk megmeeuia&i. A cttskwosaf szerzőjének az az ézéso, hogy ex u témakör nssi&dennél jobban megtalálja az urat az olvasó szivéh**. Hiszen rólunk szól: akik együttesen al&x&ijuk Erdély magyar társadalmát. És amikor az összessűytő' gondolkozunk, féűe kell tennünk minden kicsinyes egyén» érzés*, amtdy nem. áll a köz érdekének szolgálatában- Beszélnünk kell a nemzetségekhez való viszonyunkéról is, mert kormányzatunk legfontosabb törekvése a helyet nemzetiségi politika. Mindezek a kérdések egybevetve Erdélyt adják. Azzal a szeretettel vitassuk meg tehát a riportsorozat bon tárgyalásra kerülő kér leseket, amely, i a boldog erdélyi magyar- jövendő rnitidanuyiunktól ci \ - far mán megkövetel. "legii féxseí riportsorozatai: Hogyan éS ma az erdélyi magyar társadalom ?
