Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-04 / 227. szám

t iß îm 'id ßrn Í3Í Bn airr U nu liii 2Ö fiái üßm 2Î0V end mai bi3 iiia AH nq rrel '{IT Tul â-orr iot zb at wo CS3 om m si 1ST ms m n it it it t b b t 1 t 1*4* o*fŐl>*J* 4. ELLENZÉK Kolozsvári Szőcbenví-napok írta: 17 t t Hetek óla Ssccliciiy* emlékezetének áldoz az ország. Előadások, ünnepse-' gek, dis-?ülések, sportversenyek aljeal; inával méltatják hivatottak és kevésbé hívatottak Széchenyi nagyságát, húsé. gét, vívódásait és aíkótásait. Idézek és magyarázzák szavait, elénk idézik nagy tetteit s az ország, a „magát szünet nélkül álmokban hintázni szerető Hun nia“ úgy érzi talán, hogy megértette és követi a nagy nevelőt, hogy gondolatai uralkodnak ma a nemzeten, hogy sike­rült széttépni az önáltatás hiú álma t és a nemzet az Erény politikájának ut­ján halad „Magyarország kifejtése, a magyar nemzet feldicsőitése“ felé. ,Ezékben a napokban rendezi meg Ko­lozsvár is Széchenyi-ünnepségeit és huszonkétévi hallgatás után a „legna gyobb magyar“ emlékének hódolva, lép ismét a szélesebb nyilvánosság elé az Erdélyi Magyar Közművelődési' Egye­sület. Igaz, a vasárnapi ünnepséggel az EMKE alig árul e! valamit jövendő programjából, mégis abban, hogy a je­lentkezés éppen ezen a naport, Széche­nyi jegyében történik, biztató szimbó­lumot szeretnénk látni. Ünnepi szóla­mot sokan hallottunk ezekben a napok­ban, komoly és rneggondolkezíató mél­tatást is nem egyszer. De az EMKE Széchenyi-ünnepségével — ezt szeret­nek látni — ennél több és maradandóbb történek. Munka indul el ezzel, komoly és szívós munka, melynek célja a szel­lemi művelődés eszközeit megadni a magyar nép szélesebb rétegeinek. A magyarság kifejtése, nemzetiség és küzértelme-sség, rendszeres és komoly néonevelés, hogy kultúra által nemzet­té formálódjon a nép. Már Széchenyi „kimondhatatlan vágyat érez, habár csak egy mákszcmnyivel járulhatni ah­hoz, hogy mi magyarok, ne legyünk a civilizációnak egyedüli s^ámüzöttei.“ Ma már a nemzetek versenyében nem mint hajdan a „bátor és az erős a hős, hanem egyedül az okos, tanultabb és jobb szá­moló a sikeres bajnok.“ Keserűség fog­ja el, ha arra gondol, „mik vagyunk és mik lehetnénk.“ A közérteimességberi! látja minden haladásnak alapját és a nemzet jövőjét szellemi alapokra akar­ja helyezni. „Csak úgy remélhetünk ránk és utódainkra nézve üdvöt, ha szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk, ha szeliemi alapon nyugszik anyagi kifejtésünk és nem viszont.“ A müveit és öntudatos nemzet képe jele­nik meg előtte- Aligha tévedünk, ha feltesszük, hogy az EMKE is ennek formálásában látja ma a maga. felada­tát. Sokfélék lehetnek az eszközök: nép­főiskola és népkönyvtár, népi színját­szás és bábjáték, néplap és vetitettkép, dal és népi játék. De a lényeg az kell legyen, hogy a helyes népművelést a nép közreműködésével, magából a nép­ből kell megszervezni. A feladatok egy- része az állam segítsége nélkül nem oldható meg. De látjuk, Dániát a mü­veit és gazdag parasztok országává a szabad társadalom erejével létrejött népfőiskolák és szövetkeznek tették. Ott a közműveltség nem az állam, ha­nem a.társadalom dolga s úgy hisszük, nálunk is a társadalom felelősségére és áldozatkészségére lehet bízni népműve­lésünk annyira elhanyagolt ügyét. A nevelői tevékenység nem az állam kizá­rólagos feladata- Szükség van ugyan az államhatalom jó'ndulatu ellenőrzésére, de a társadalom egyéni kezdeményezé­séire is. Bárhogyan is legyen azonban, a feladat megteremteni Erdélyszerte a magyar kultúra uralmát — olvasztói fensőbbséggei kell bírni — és kiemelni a népi műveltségben, népi tudásban rejlő értékeket a mélyből. Meg kell tennünk mindent, hogy szellemi ural­munkat is biztosítsuk ’ ezen a földön, mert a népek mai harcában elvész az, aki gyönge. „A magyar fajnak léte ko­ránt sincs biztosítva még — mondja Széchenyi; a magyarság éppen nem kő­szikla, melyen az idők és körülmények eseménye habként könnyen szétpattan­ná.“ De nem csekély számunk aggaszt­ja, hanem az, hogy „fajtáink anyagi, mint szellemi léte oly felette könnyű. Itt a baj s essünk át elvégre az önmeg­ismerésnek ezen legkeseriibb adagján, m’képp t. i. néni a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalatja séppen ezért nem azért forog veszélyben a Sándor letűnik, mert kevesen vagyunk, hanem mert súlyúnk oly parányi.“ A széllé,mi és anyagi erőnk legjobb kifejtésére van tehát szükség, a magyarság megerősí­tésére műveltségben, gazdagságban, számban és szellemben, erkölcsben es tudásban és a magyar népi tömegek művelődési és gazdasági felemelésére. Három tényezőn nyugszik népünk élete; gazdasági szervezettségen, műve­lődési állapotán és politikai irányítá­sán. Gazdasági szervezetünk, az EA1GE évek óta eredménnyel dolgozik népünk megerősítésén. Felismerte, hogy népü politikát csak a néppel együtt lehet csinálni, teírvszerü munkával fáradozott a nép gazdasági kultúrájának emelésén és érdeme elévülhetetlen abban, hogy felébresztette népünkben az önmagáért való felelősséget s rávezette arra, hogy maga igyekezzék kezébe venni sorsa intézését- Egy uj népi öntudat kialakí­tója és a gazdasági szociális átalaku­lásnak eredményes elökész tője v olt. Ez a mozgalom valóban a nép céljait és vágyait hordozta és ha érdekel az a kérdés, milyen az ereje annak a társa­dalomnak, amely â legalsó rétegekre épül, figyelmünk az EMGE mozgalma felé fordul. De szövetkezeti mozgal­munk is a maga erejéből, a népi igé­nyeknek megfelelően épült két évtize­den át és uj rétegek érvényesülését tette lehetővé. Művelődési téren ilyen népi mozga­lom nem tudott az idegen uralom alatt kialakulni. A nemzeti műveltség lelket­formáló erejével elsősorban egyházaink számoltak, de a mostoha viszonyok le­hetetlenné tették átfogó, rendszeres munka folytatását. Néplapunk, nép­könyvtáraink ezer neiiézséggel küzdve is nagy szolgálatokat tettek. A népi művelődés nagy szervezete azonban nem születhetett meg eddig. Az EMKÉ-t szeretnék annak látni a jövőben. Tudjuk, hogy csak a gazdaság'1 és kulturális nevelés után jöhet el az ön­tudatos népi politika ideje. A feladat ma: tágítani a látóhatárt, a népi lelkű- let és jellem sajátosságaiból fejleszteni ki kultúránkat, uj értelmiséget kiemel ni a népből, hogy legyenek saját véré­ből való vezetői és uj elitet nevelni, amelyben izzik a magyar és szociális felelősség. Hosszú és nehéz ut ez, de az egyetlen, amely végeredményben célhoz is vezet. A nép csak saját maga javíthatja meg a saját sorsát, de hozzá kell segíteni ahhoz, gazdasági és mű­velődési szervezetekkel, hogy valóban meg is javithasisa. A pol tika cs&k egyik eszköz s ma métg alig énánti és foglal­koztatja a népet. Lelkiismeretűnk szab­ja meg. a pártszenvedély uralkodiik-e politikánkban, vagy valóban a magyar­ság legszélesebb rétegeinek szellemi és anyagi érdeke. Az EMKE újjáéledésénél tehát nem holmi egyesületi játékról van szó. ha­nem az erdélyi magyarság egyik leg­nagyobb kérdésének megoldásáról, né­pi eirőink gyarapításáról, fokozásáról a művelődés területén. Nem uj kívánság ez a magyar életben. A veszély tudata a magyart állandóan készenlétre sar­kalja. A védekezés eszköze nemcsak a kard, hanem â szellem 's. Már a Név_ ii felen Jegyző ezt a mondást adja a hon­foglalásra induló vezér ajkára: az •em­beriség nem a népek sokaságában, ha­nem a lélek erejében áll. A magyarság nagy szabadságmozgalmai is a népi ön­tudatban keresik erőforrásaikat. Apá­cai Cseriben — szerencsétlen elmara­dásunkat látva-— megszületik a ma­gyar művelődés tervszerű programja. Misztótfalusi Kiss Miklós akkor, mikor kenyérre sem telik a szegény ember­nek. saját költségén Ábécét nyomat, re­mélve, bogy ,»a parasztok mind olvasni tudókká lesznek“. Tegyük műveltté a népet, hogy boldogabb lehessen — hir­deti Bessenyei. Tessedik idegenből ha­zatérve elkeseredetten láfia itthon az „egyiigyüséget, Ostobaságot, bhrallmat- lanságoí még a leghasznosabb javasla­tok 'ránt is“ és iskolát szervez. a gaz­dasági tudás emelésére. Széchenyi a ma­gyarság „utolsó gyámolának“ nevezi a magyar parasztot s mindent elkövet, hogy „Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, fedél és szakismeretek nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.“ Orvosi előírás tzerint Papp Károly ZEISS-szemüíiegeket készít szemBvegspecIaüsta, az OTI, a klinika és a honvédség szállítója, Deák Ferenc-utca 13. szám. A lelk'ismeret parancsolja ma Ls a népi kérdések megoldását. Szakítanunk kell azzal a szűk, középosztályos felfo­gással, amely csak önmagát tokinti a nemzeti problémák hordozójának. Jel­szavak és megalapozatlan tervek he lycţt reális reform programot kívánunk és elsősorban tisztaszermi és müveit magyarokat, akik erre hivatott népi szervezeteink kerete t áldozatos mun­kával kiteltük. Keressük a reális alapo­kat, amelyeken felépülhet a? a mélyebb magyar műveltség, nagyobb gazdasági jólét, erősebb, szociálisabb felelősségér­zet, az a pozitiv fajvédeiem, amely ma minden jobb magyarnak vágya. Az új­raéledő EMKÉ-ben ennek a positiv tájvédelemnek egyik hasznos eszközét szeretnek látni. Egyre jobban érezxük á magunk tétlenségének, mozdulatlan­ságának bántó tudatát, de érezzük azt is: valami történik bennünk, ami nem hagy nyugodni. Tudjuk, érezzük, hogy erőfeszítéseket kell tennünk a magunk jövőjéért, hogy nagyobb igényeket kell emelnünk önmagukkal szemben. Né­pünk művelődési felemelése nem csu­pán közügy, de mindnyájunk egyéni erőfeszítésévé is kell tenni. Tanulnunk kel! múltúnkból s nem szabad elfelej­tenünk, hogy sem a? államra nem biz­hatunk mindent, sem az egymásközti birálgatás nem oldja meg bajainkat. A reform belül kez-dödlk, bennünk ma­gunkban s Erdély kérdéseit csak a ma­gyar társadalom együttes akarata, mun­kája, elszántsága és hivatástudata old­hatja meg. I Széchenyit sokat idézik mostanság. M'* azt szeretnők, ha Széchenyit meg­értve, együttesen fognánk hozzá „zaráu- doki komoly magamegadással“ a ma­gyar élet eJutasithsiatian igényeinek teljesítéséhez. i />>' Báró Bánffy J2ámel & Székely iöMön Marosvásárhelyről jelentik; Bánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter szombaton reggel Balogh Vilmos dr. miniszteri tanácsos, az erdélyi kiren­deltség vezetője és Demeter Béla EMGE ügyosztályvezető kíséretében a Szé­kelyföldre utazott, hogy a hely szint n tanulmányozza a minisztérium ügykei rébe eső, megoldásra váró feladatokat. Vitéz BsrShs károly honvédem! miniszter szózata a magyar társadalomhoz BUDAPEST, október 4. (MTI.) Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter pén­teken dplután a rádió utján felkivást in­tézett az ország népéhez, hogy a Magyar Vöröskereszt október 4-én és 5-én tar­tandó országos gyűjtése alkalmával ki-ki erejéhez képest támogassa a Magyar \ ö- röskereszt-Egylet nemzetmentő munkáját. A honvédelmi miniszter szárnysegéde kíséretében háromnegyed hat órakor ér­kezett a stúdióba, ahol a Magyar Vörös­kereszt-Egylet részéről Simon Elemér m. kir. titkos lanácsos, elnök, a rádió részé­ről pedig INelky Jenő, Kandó László, Schell Gyula báró és Koncz Sándor igaz­gatók fogadták A honvédelmi miniszter a rádió vezetőinek kalauzolásával megte­kintette a stúdió berendezéseit. Vitéz Bartha Károly hat órakor mondta el rá­dióbeszédét, amely után indulókat ját­szottak. Magyar Testvéreim! Honvédeink harci di-csőscge: a magyar nemzet büszkesége, boldog reménysége, diadalmas jövendője. Hónapok óta harcolva tör előre a ma­gyar honvéd, hogy védje az ezeréves Ma- gyarorszúg halárának biztonságát és nem­zeti. szellemének töretlenségét. Hősiesség és önfeláldozás ennek n harcnak az is­mertető jele, amely most áll földön, vi­zen, levegőben: 1st énért és a Hazáért! Am a harc természetes, hogy sebeket oszt és mindig vannak áldozatai, sebeudt- jei, szenvedői. A háborús szenvedések kö­zepette enyhítő és vigasztaló segítségével megjelenik mindenütt: a Vöröskereszt. Ennek a magasztos intézménynek: átfogó ereje éppen abban van. hogy n harcok uián a vöröskeresztes zászló oltalma alatt minden nemzet megkezdheti a maga vesz’ ni indult nemzeti értékeinek mentését. I A Magyar Vöröskereszt immár több, mint 60 éve folytatja ezt a nemzetmentő munkáját békében és háborúban egyaránt. Hányszor látjuk a Vöröskereszt nemes jel vényét kórházakon, üdülőkön, ingyen- gyógyszereken, kötszereken, háltuk sze­retetotthonokon. Ínségesek élelmiszerén és meleg ruhaadományain, láttuk kórházvo* natokon. repülőgépeken, fogolytáborokon, járványkórházakon. A Vöröskeresztnek megvan a hatalma ahhoz, hogy kinyújtsa ke zét a gyűlölet orkánján keresztül és segí­tő kezet nymjtson békében és háborúban mindenkinek, aki szenved. A Magyar Vöröskereszt nemzetmentő munkájára tekintettel, a magyar kormány újjászervezte ezt a nagyra hivatott intéz­ményi, amply immár megújult erővel vég­zi hadegészségügyi szolgálatát. A mult esz' tendöben rendezett vöröskeresztes napo­kon a magyar társadalom megértő szívvel veit részt az országos gyűjtésben. De a je­len pillanat fontossága további anyagi ál~ dozutot követel a nemzettől. A Magyar Vöröskereszt nemzetmentő munkáját a sorsdöntő időkben csak úgy tudja teljes sikerrel folytatni, ha a magyar társadalom ráébred annak tudatára, hogy a Magyar Vöröskereszt hathatós megsegi’ tése mindnyájunk egyéni, családi és nem­zeti érdeke. Október 4-én és 5~én a Magyar Vörös* kereszt országos gyűjtést tart, hagy honvé­deink gondozásának méltóan eleget tehes­sen. Adjon mindenki ezeken a napokon erejéhez képest a szent célra. Nagy szövetségeseink diadalmas sikerei mellett csodálatot vádi ki a polgári társa­dalomnak többször megismétlődő hatal­mas arányú Vöröskereszt-gyűjtése. Én hiszepv, hogy a magyar társadalom is, amely nyugodtan élhet a harcterek mögött, érzi a felelősseget, amivel most katonáinknak tartozik. S hiszem, hogy ég a magyar szivekben a szeretet lángja, amely a felelősséget lelkes örömmel tet­tekre, váltani kész. Bízom benne, hogy mindenki megérti az idők jelét és a kö­telesség szavát. A szeretetből fakadó szol­gálat és áldozatkészség egyetlen igazi er­kölcsi alapja minden nagyra hivatott nem­zetnek. Éneikül nem volt magyar mult és enélkiil nem lesz magyar jövendő! A beszéd elhangzása után a miniszter még hosszabb ideig tartózkodott a stú­dióban és melegen érdeklődön a rádió ügyei iránt. ílíegáíí0pifoííöfe a íexífí- fcersskedeism legmagasabb haszonszűzaléfeáí BUDAPEST, október 4. Az árellenőr­zés országos kormánybiztosa a Budapesti Közlöny f. évi október 4-i számában megjelenő rendeletével megállapítja a textiláru nagy- és kiskereskedői forgalom­ban felszámítható legmagasabb bruttó ha­szon,/zúzalékot. Ezzel az egész ország te­rületén a visszacsatolt és visszafoglalt te­rületeken is a textilkereskedelem kalku­lációs irányelvei, valamint a felszámítha­tó bruttó haszonszázalék egységesen nyer szabályozást. A rendelet hatálya kiterjed minden kereskedőre, aki textilárukat vi­szonteladóknak, feldolgozónak, vagy fo­gyasztónak árusít és vonatkozik minden nemű textilárura, amely kereskedelmi forgalomba kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents