Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-30 / 249. szám
N&msn ál ma az erdélyi magyar fáraada cm? Szabadfoglalkozásúak - az ál magvar életben X. KÖZLEMÉNY Magyar életünkben döntő szerepe van a fiatal or vosuemzedéknek. Ennél a témakörnél sem lehetünk felületesek. Hogy a fiatal magyar orvosnemzedék gondol hozására leginkább rávilágíthassunk, <«& az eljáróit fogjuk követni, amit az ügyvédeknél tettünk. Szembe- âliiţfuuk két ellentétes véleményt, amelyek általánosságban visszatükrözik a fiatal erdélyi magyar orvosok élet- felfogását. A köztisztviselőkről szóló részben egy anyaországi orvost szóltaítattunk meg, aki őszintén elmondotta véleményét az erdélyit viszonyokról. Most két erdélyi fiatal orvos elgondolásait fogjuk ismertetni. Gondolkozásán mennyiben hagytak nyomot a kisebbségi évek? Az egyik véleményt — Keményen kellelt tanulnunk, amig az orvosi diplomát megszerezhettük. A diploma azonban még nem jelentette azt, hogy rendelőt is nyithattunk. A szegény- sorsú fiatal orvosoknak különösen sok nehézséggel kellett megküzdeni addig, amig végre csakugyan gyakorol hatták hivatásukat. Itt határozottan sokszorosan előnyben voltak felettünk a zsidó orvosok, akik rokoni és baráti összeköttetéseik folytán olyan orvosi berendezéshez jutottak, amelyekről a pályája • kezdetén álló fiatal magyar orvos nem is álmodhatott. Külföldi ta nulmányutra is csak nagyon kevesen mehettek el u fia tál magyar orvosok közül. A román Imperium utolsó éveiben gondolni sem lehetett arra. hogv állami állást kapjunk. A románok közül egyre többen választották az orvosi hivatást, akik lassanként azt a nehány ma gvar orvost is kiszorították, akik addig a vasútnál, vagy a betegsegélyzőnél elhelyezkedést találtak. Az egyetemi klinikákon elvétve akadt ugyan egy-egy magyar orvos, azonban jövedelmi lehetőségei ezeknek is alig voltak. A fiatal kisebbségi magyar orvosnak számolni kellett tehát azzal, hogy egyedül a maga emberségéből, tudásából teremthet létalapot. Ennek a ténynek meg voltak a maga előnyei és hátrányai. A fiatal magyar orvosokat nem kényeztette el az élet. Legtöbbjüknek jövedelme csupán a szerény polgári megélhetést biztosította és azt, hogy törleszteni tudják a sokszor részletre vásárolt rendelői berendezést. Mindenkinél jobban megértették tehát a szociális kérdéseket. Hálával tartoztak a magyar társadalomnak, amely a diáksegélyző akción keresztül, továbbá a diákmenza fenntartásával lehetővé tette, hogy tanulmányaikat elvégezhessék. Legnagyobb készséggel állottak a szegényebb néposztályok rendelkezésére. Tudásukat csak másodsorban tekintették kereseti lehetőségnek, mert első szempontjuk mindig a szegényebb néposztályok egészségügyi viszonyainak feljavítása volt. A kisebbségi évek tehát öntudatos, felvilágosult és a szegényebb néposztályok sorsát szivén viselő orvosuerazedéket adott a magyar hazának. A másik vélemény:-— Hátrányt jelentett a fiatal magyar orvosnemzedékre, hogy ki volt szorítva az egyetemi klinikákról. 1 udományos továbbképzési lehetőségeink tisztán az orvosi irodalomra és az Erdélyi Muzeum Egylet orvos szakosztályának előadásaira voltak utalva. Ezek között a kerétek között azonban minden fiatal magyar orvos megállotta a helyéi és hivatását a lehető legkomolyabb- ban fogta fel. Voltak azonban orvosok, akik éppen a rossz anyagi viszonyok miatt kénytelenek voltak lemondani arról, hogy elméleti kérdésekkel mélyrehatóan foglalkozzanak. Nagyon sok fiatal magyar orvos azért választotta például a fogászati szakot, mert itt aránylag nem került sokba a rendelő berendezése és a fogorvosi jövedelem hamarabb biztosította a gondtalan megélhetést, mintha más szakban specializálták volna magukat. Feltétlen hálával és elismeréssel tartozunk a régi magyar orvosnemzedéknek, amely igazi magyar lelkesedéssel óhajtotta, hogy a jövendő magyar orvo*4 sai tudásban és felelősségérzetben egyaránt méLtó utó dai legyenek a régi erdélyi magyar orvosi karnak. A kisebbségi években azt is kötelességünknek tartottuk, hogy a magyar falvak népegészségügyi adatait tanulmányozzuk. A fiatal magyar orvosok közül nagyon so kan vállaltak körorvosi állást, mert ezen a téren eleinte nem jelentett hátrányt a nemzetiség. A román orvosok inkább a városokban akartak elhelyezkedni és szívesen vették, ha a fiatal magyar középosztály orvostagjai kiszorulnak a falvakba. Azok a fialal magyar orvosok, akik a nép között éltek, most sem sajnálják egy percig sem. hogy körorvosi állást vállaltak. Együtt éltek a néppel, amelynek nemcsak orvosi kérdésekben lettek tanácsadói, hanem a lelkészekkel és tanítókkal együtt nemzetiségi érzésének ébrentartásához is hozzá járultak. Ezeket a tapasztalatokat a felszabadulás után szerencsésen felhasználhattuk. Most is csak azt a tanácsot tudom adni, hogy minél több fiatal magyar orvos vállalkozzék a diploma megszerzése után a magyar fal vak egészségi viszonyainak feljavítására. Tisztességes megélhetést biztosit a vidéki orvosság és egyben magyar hivatást jelem a mai vi szóm ok között, amikor egyre több panasz hangzik cl y vidéki orvoshiány miatt. ♦ Felelőssége, szívóssága, életkedve? Az egyik válasz: — A kolozsvári fiatal magyar orvosok nagyrésze a felszabadulás után az egyetemi klinikákon vagy más állami vonatkozású intézményeknél elhelyezkedést la Iáit. Ezekben az állásokban még fokozottabb felelősségre van szükség, mint a kisebbségi idők orvosi fel adatainál, amikor a fiatal magyar orvosok működése vagy tisztán a magánrendelőre, esetleg pedig valamelyik magánkórház orvosi állására szorítkozott. Orvosi felelősség alatt azt értem, hogy a legnagyobb alapom sággal vizsgáljunk meg minden beteget. A szívósságot viszont arra vonatkoztatom, hogy ne riadjunk vissza a tömegektől. Legyen legfontosabb jellemvonásunk a/ orvosi türelem és igyekezzünk a legszegényebb néposz tály tagjaiban is olyan bizalmai ébreszteni a hivatalos intézmények iránt, mintha elsőrendű anyagi érdekeinkről leune szó. A ma orvosának életkedve szervesen ősz szefügg ezekkel a kérdésekkel. Ereje kell legyen ahhoz, hogy megszerettesse magát azokkal a betegekkel is. akik nem mint magánorvost keresik fel, hanem hivatalos szervet látnak benne, akinek kötelessége a hete get gyógykezelni. A másik válasz: — Az orvos felelőssége annál inkább növekedik, minél nagyobb feladatkört kell betöltenie. Ebben a tudatban a fiatal erdélyi magyar orvosok tudományos képzettségüket igyekeznek mindennél jobban kiegészi feni. Az egyetemi klinikákon történt kinevezések le hetőséget adnak arra, bogy a fiatal magyar orvosok kitűnő orvosprofesszorok irányítása mellett a lehető legalaposabban tanulmányozhassák a legbonyolultabb orvosi eseteket is. A szívósság együtt jár a felelősség- érzettel. Akinek felelősségtudata van, az arra is képes, hogy lehetetlennek látszó feladatokat is megoldjon. Az életkedv kifejezésről vitatkozni lehet. Ebbe a gondolatkörbe sorozhatják a társadalmi élet iránt való vá gyakozást is, de jellemezni lehet az orvosi hivatással szemben vsló állandó lelkesedést is ezalatt a meghatározás alatt. Ebből a szempontból minden fiatal magyar orvosnak változatlanul nagy az életkedve. A társadalmi életben viszont nagyon sokan azért nem akarnak fo kozottabb mértékben résztvenni, mert altól tartanak, hogy ez a tudomávos továbbképzés rovására megy. ♦ Hogyan élt eddig és hogyan él, amióla magyar világ van? Az egyik vélemény: — Erre a kérdésre már akkor megadtam a választ, amikor arra feleltem, hogy a fiatal orvosnemzedék gondolkozásmódján milyen nyomokat hagytak a k» sebbeégi évek. Ezt a két kérdést*'nem lehet elválasztani egymástól. Az életről való gondolkozás mindig az életkörülményektől függ, amelyekéi a kisebbségi időkről való megemlékezésben elég részletesen vázoltam. Szerelnék azonban egy nagyon időszerű orvosi kérdéssel foglalkozni ennek a kérdésnek kapcsán. Az utóbbi időkben ugyanis nagyon sok panaszt hallottam a sajtóban és magántársaságokban egyaránt a betegse* gélyző intézményekkel kapcsolatban. Vegyük talán a legáltalánosabb esetet: az Országos Társadalombiztosító Intézet kérdését, A betegek nagy része arról panaszkodik, hogy az OTI nem mindenben fele! meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a közönség ettől a nemescélu intézménytől jogosan elvárhatna. Ilyenkor a közvélemény bírálata legtöbbször az orvost teszi felelőssé. Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy nem vagyok OTTorvos, aki kihasználom a névtelenül való nyilatkozásban rejlő lehetőségeket és igy felelőtlenül „odamondogatok.'4 Beszéltein azonban nagyon sok olyan or voskollegámmal, akik a Társadalombiztosító Intézet kötelékében végzik hivatásukat. Tudni kell azt, hogy ifi 'Országos Társadalombiztosítói Intézel: kolozsvári körzetében a betegekhez viszonyítva, nagyon kevés az orvosok száma. Lelkiismeretes orvosnak, akinek a fen tebb említeti felelősségtudata, szívóssága és hivatása iránti életkedve megvan, a legnagyobb nehézségekkel kell megkinlódnia, ha feladatát közmegelégedésre szó retué ellátni. Elismerem, hogy a betegeknek nagyon sok formaság miatt kifogása lehet. Legtöbben azért panaszkodnak, hogy először a körzeti orvoshoz kell elmennni, csak azután a betegsegélyző központhoz, hogy különböző nyomtatványokat kell bemutatni és megszerezni, amig végre orvosi kezeléshez jutnak. Valószínűleg igaza is van azoknak, akik azt állítják, hogy az ügyrendben némi nehézkesség érezhető. Erről azon ban nem az orvosok tehetnek. Az intézet költségveté- ;éhől megállapítható. hogy az OTI kiadásaiban sokka) nagyobb lélel jut adminsztrációs költségekre, mint a/, orvosok illetményeire. Nem szabad azonban elhamar ködött véleményeket alkotni. Helytelenül járnak, cl azok, ilt különösen a uiagáuliivatalnokosztályra cél /«k akik inkább megfizetik a magánorvosnak járó tkizteletdijat, csakhogy ne kelljen a Társadalorabizto itó Intézetné! fennálló formaságoknak eleget tenni ILt valakinek jogos panasza van, azt a lehetőség keretei szerint a Társadalombiztosító Intézet orvosolni igyekszik. Azon azonban egyelőre nem lehet segíteni, hogy a betegeknek várakozni kell. Céloztam arra, hogy az orvosok száma nem áll arányban a betegek tömegével és jó, ha ezi az érdekeltek is tudomásul veszik. Az OTI orvosok igyekeznek a legjobb akarattal eleget tenni a betegek kívánalmainak. Nem akarok „hazabeszélni", de főleg az erdélyi orvosok igazán tudják azt, hogy mit jelent a betegek számára a fölösleges várakoztatás és a gyógyszerek megszerzésének tortu rája. Elég alkalmunk volt ezt tapasztalni a román im peri um alatt. A fiatal magyar orvosok ebben az időben teljesen ingyen gyógykezeltek olyan tisztviselőket és munkásokat, akik tagjai voltak ugyan a román beteg- segélyzőnek. de drága pénzükért nem kaptak olyan orvosi kezelést és gyógyszereket, amelyek megillették volna őket. Magyar hazánknak egyik legnemesebbcéla intézménye a Társadalombiztosító Intézet. Népegészség ügyi, nemzetgazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fontos, hogy ezzel az intézménnyel mindenki meg legyen elégedve. Az a fiatal magyar orvos, akit a fel szabadulás után az Országos Társadalombiztosító Intézet orvosává i-: kineveztek, alapjaiban meg kellelt változtassa egész életberendezését Az orvosi tiszteletdij csekély ahhoz a munkához és felelősséghez viszonyítva, amelyet magára vállalt. Ha teljes lelkiismeretességgel eleget akar tenni feladatának, akkor OTI orvosi minősége tudását és szabad idejét igénybe veszi. A Társa daiombiztositó Intézet orvosainak tiszteletdija azonban éppen úgy, mint a többi hasonlóan nemes célt szolgáló intézmények orvosainak díjazása, nem elegendő arra. hogy abból az illető orvos megélhessen, magánrendelőt is kell tehát fenntartania, vagy esetleg más állami ál !á.-t vállalnia, hogy megélhetése társadalmi helyzetének és színvonalának megfelelő jövedelemmel legyen alátámasztva. Mi volna tehát a megoldás az Országos Társadé lombiztositó Intézet kérdésében? Olyan fizetést kellene adni az Országos Tár sadalombiztositó Intézet orvosainak, hogy ne legyenek kénytelenek irtás állást is vállalni. Ha az orvosi tisz teletdij megfelelne az orvosok életkörülményeinek, akkor azt is kötelezőleg ki lehetne mondani, hogy a Társadalombiztosító Intézet orvosai nem vállalhatnak más állást. Helyes volna továbbá az orvosok létszámát emelni, mert igy nagyon sok apró. de bosszantó kelle nietíenség elkerülhető volna. Kissé hosszúra nyúltak fejtegetéseim arra a kérdésre: hogyan éluek a fiatal orvosok, amióta magyar vi* lág van. ügy gondoltam azonban, hogy nem lenne tel jes a fiatal magyar orvosnemzedék jellemzése, ha ezze1 a kérdéssel nem foglalkoznék. Szükségesnek tartom, hogy ezzel a témakörrel kapcsolatban az orvosok vé ieményét is megismerje y közönség, mert a munkások helyzetének tárgyalása folyamán — amúgy is — bizonyosan foglalkozni kivannak a riportsorozatban a tár sadaloiubkzt ősit ássál. A másik orvos válasza: — Nehezen éltein a múltban. Anyagi helyzetein távolról sem volt olyan a kisebbségi években, miut amilyenre orvostanhallgató koromban számítottam. Igé nveimet, — ha ugyan leheteti il\énekről beszélni - teljesen a legszükségesebbekre összpontosítottam. Számolnom keMett azzal is, hogy az adózás tekintetében előnytelenebb helyzetben vagyunk, mint román orvos- kollegáim. Magánvagyonom nem volt, tehát szórako zásokra cs utazásokra egyáltalábau nem jutott. így -s rósztvettem azonban a magyar kultnrális élet mraden megmozdulásában. Igyekeztem orvosi tanácsaimmal a szegény neposztályon segiteni. Éreztem, hogy csak ne hezen tudok megbirkózni azzal a versennyel, amelyet a jobb anyagi körülmények között élő román és zsidó orvosok jelentettek a fiatal magyar orvosnemzedék számára. A felszabadulással együtt életkörülményeim lényegesen megváltoztak. Állami kinevezést is kaptam ami biztos létalapot nyújt. Az a tudat egyben öntudatot is kölcsönöz. Hogy a legszükségesebbek bfetositva vannak a havi fizetésből Magánrendelőm is fellendült. Nagyon sok olyan betegem van, akik eddig román or vosokhoz jártak, mert a? egyetemi állás és az ezrei kapcsolatos lehetőségek megtévesztették őket. Mei» már módomban van résztvenni a társadalmi életben. Jövedelmem arányában minden kulturális iueginozelu lást támogatok és orvostársaimat is figyelmezteáetu arra, hogy magyar intézményeink táxnogataisa legfonto sabb kötielefeségeink közé tartozik. Ahogy a háború végetér, külföldi utazásokat is teszek, hogy megsüt rezhessem azokat a tapasztalatokat, amelyekre y ki sebbségi időkben nem lehetett alkalmam. YÉGH JóZtEF
