Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-27 / 246. szám
EMMI s BZZBHZMK MMMMnUM * fii1 9t1W9Wf 27. ildaáinál .1 ctfalád tag - ti má tik oldali .ial pétiig, .1 költő g\ aszóit* iróbaralai ni toltak. N oltárt • z o I g á 1 a t o I Jurnái Vmlor éviin grill us esperes es (Ipft t tniuiu lelkén/ lat lak el. I tana Thliróczy Zoltán tlr., a (i >/uiueuti evangélikus eg> liaziuegve pits poke mondott buosubr.szidet Mi feit volna velünk a Trianonban resankszakadt éiszaka után nélküle? 1 latalmas lélek iz/ott a/ ö törődött testében. — I z utolsó évben, 'lytn beleden. gyöngén, mégis — tudom — arra készült, hogy átmegy — ódáiul „Azok í nak van szükségük ream!“ — mondotta , nekem. ' I A/ Isten ujja megállitotla. Mintha azt mondaná neki az IV: „Idegül dől Huesu/iatojat a 1.10. .--oltairal ke/dle. melv az éjjel őrt allo katonáról szól. Szerzője ismeretlen, de a> énék minden kié lett Ebhez hasonló a sorsa Reincnyik költészetének i.-: mindenki lulajtlonáuuk tekinti, aki magyarul beszél. Vem /< Kei nagyobb dicsőség egy költő számúra mondotta mini ha ó maga helehull a könyörtelen múlandóság' ha s hőitől alkotása heti-fi az őrőlclcci (dó ságba. mert a közösség megtalálja önmagát benne. Rernényik is a nemzet ortáMo katonája volt. Mi leli ívdna velünk a Truuionlnm reánk szakiult éjszaka után nel küle? Mi lelt volna a mi Igénk, ha ő nem fogalmazta volna meg olyan világosan az egyetlen lehetséges magyar magatartást ebben a két szóban: Ahogy lehet?... A küzdelemben megfáradt magyarok sora in dult volna el innen, ha oda nem áll élő tilalomnak: Eredj, ha luiLsz . . . Próféta, tanító, példamutató és vezér volt abban, hogyan legyünk magvarok Magyarorszá gOII UlVIll is. Az éjjeli öiialló mindig magános ember. Heinényik is az volt. India, hogy egyedül marad, de helyt állott. Értőnk voll tudatosan egyedül, töprengő, vívó dó lélekkel nézett az éjbe. hogy kifúr* késszé a magyar jövendőt. A tusakodást, melyből a ver* szüléiéit, magára hagyó) tan szenvedte végig, (‘.síik ő látta, hogy mikor a magyar lét pillérei meginogtak, egyetlen tett a költő alma volt. Az éjjeli őr a reggelt, a derengést várja. Mikor megvirradt a magyarnak, ő lelépett őrhelyéről, hol addig tiz körömmel is harcba szállt a veszedelem ellen. Eltávozott, közülünk, itt hagyott. Ma, amikor ágyuk dörögnek köröskörül, ki hallja meg. ha egy öreg Straslivárduson el pattan egy húr? Ki veszi észre, mikor az utolsó is elpattan? llálal adunk Neked. Istenünk, hogy ő a mienk volt s hogy a mi nyelvünkön szólott a Te dicsőséged ről górtál.“ , Mintha helybenhagyná a/.t a végrendelkezést, amit költői pályája legelején már meg'rt: „A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - — és mindenütt leszek.’* Valóban niindenutr ott lé*/és örökk’é, «ltot él, kii/d és szenved a magyar. Búcsúzik a re tormát us teológia Göiiczy Lujok a református teológia névé- l»f*11 lmcsu/.ott Reményik Sándortól: Ebben a történelmivé nehezült órában, mely bt n nemcsak az egész. osztatlan Erdély, hanem az egész Nagy magyarország ‘•z'vr itt dobiig, mert minden maişyar, a budai vár palota teuuköll Lakója és Dt’lerdélv névtelen magyarja velünk. együtt könnyezi n,eg <; ko porsói: a kolozsvári református teológiai Fakultás képvbr etében mély megindiihsággal hajlok fejet a halott Költő és áhitatos hálával hajtok térdet a költő Ura, az. élő Isten előtt. •— Huszonkét évvel ezelőtt, amikor ráuk* [ szakadt a nemzeti éjszaka, mikor kihunyt minden más fény és itt maradtunk mély sö* J tétben >ikkor vetett lobot ez a most kihunyt I fárosz. És attól kezdve brv i ágitotts ^ fekete j magyar firmamentumot. Először csak a Ián* vöt láttuk, mely rőten. mint iármatüz n ) mondóhegyen, világolt bele az. éjszakába. Ma* J ga a lánghordozó, ..a fáklyafutó“ Kő tö, ho- I mályban maradt. De ki törődik azzal, hogy 1 ki őrzi a lángot, a világító toronyban, ki fut ! elől a fáklyával az éjben, amikor érvények I közt hányódik a gyönge sajka, uttalan ho* i torka' a rogyadozó láb? Csak az volt sors* j döntően fontos, hogy kigyult egy fény az éj- j szakában tisztán, magasra lobbanva: kigyult • egy fény, amely mindig oda világított, hol 'eg* i nagyobb volt a sötétség és ahová tuindnyá- j juuk szeme kisérteHáto félelemmé1 tapadt. ! Csak az volt a fontos, hogy amire rávilági- j tott, lett légyen az nagy, történelmi, uem* ţ seti vagy örök emberi sorskérdéa, lett légyen az kicsiny, egyéni tragédia: egyszerre mindnyájunk számára megvilágosodott. Mert ab* ban a filoszban Érdé y újra megtalált lelke vilúgoit s mi boldogau indultuuk az áldott vezető utón. — És amikor isnieretieniíég kődéből, tör* ténelmi éj homályából elénk rajso'ódott a liatalmas láng törékeny hordozója és láthat* tűk és megismerhettük, hogy nem felgyűlt erdők égreesapó, ohhatatlau ’ángja, hanem egy önmagát felemésztő gyertyaszál az, amely utat világit: még igézetesebb erővel vonta magára fény után szomjazó tekintetünket. Mert nyilvánvalóvá lett: onnan van tiszta „Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ml voltunk az ő legközvetlenebb lelki családja” A Pásztor tűz baráti köre nevében Ta' vaszy Sándor reformálus püspökhelyettes mondott emlékbeszédet. — A Pásztor tűz Italát i hűre nevében szólók ebben a jdlenlös pillanatban — mondotta — amikor Reményik Sándor átlép ebből a láthaló világból abba a lar luUadan világba, amelynek ö volt közöttünk a leghiiMtotiabb és leghűségesebb tolmácsa. Semmit sem akarunk tudni és hallani arról, mintha Re mányik Sándor halóit lenne, ellenben bizonyosak vagyunk abban, hogy a sólyom madár most terjesztette ki igazán szárnyait $ uj lángolt hirm detésére indul: A rugalmasan. gyönyörűn, egyedül, Mindenen túl és mindenen jelül. — Büszkék és boldogult vagyunk, hogy mi voltunk az ö legközvetlenebb lelki családja. Közöttünk úgy jártkelt, mint testvérei között; lelke legtitkosabb gon' dolatait és lágyait minden gátlás nélkül úgy fejezte ki, hogy úgy éreztük, hogy az ö magasabb és tisztább szellemi világának majd ítélete* és acélos, majd tisztító és 1 iharos, de mindig tiszta levegője favail a lelkűnkbe és át ad szét miközöttünk. Sokszor hallottuk fájdalma vércsevis&ngá- sőt. de úgy, mint egy-egy csucsiv égbe' nyilallását. Sokszor szemléltük bűnös, zord enAjú látásait, de sokszor hallottuk szelleme harsGnázó diadal kiáltását. Köszönjük az délu és jelm&ntö Istennek, hogy sokszor leheltünk tanúi az ő szelleme legnemesebb megnyilatkozásainak: zord és keserű lelke próféciáinak, ritkát' tan. némelykor még vidám kacajba kitörő örömének is. Valahányszor borzasztó ver~ mek, a tépelödés farkasvermei ásítottak előtte, közénk menekült, megragadta a mi kezünket s ilyenkor, ha nem is csittulf el lelke vihara, de boldog és hálás volt min' den szelíd szóért. Most vádoljuk magunkat, hősy nem fogtuk elég erősen az ő remegő kezét. Megnyugszunk a rendelte' lésben, amelyet ö „másképp nem lehetőnek nevezett. Poétasors volt az ő sorsa. Járni egyedül, bolyongatii félszegen, fele' tiuísan: Babérral és kereszttel. H — És nundig egyedül. Egyedül, mert lelke, érzékeny mérlegén hordozta áUiui- dóan a láthatatlan szellemi világ és lát' ható zavaros földi világ közötti iszonyú különbséget. Ebben a különbségben azonban nemcsak a saját sorsát, hanem a s<r jót jénai tökéletesen egybeforrt nemzete sorsát szenvedte; nemzetét elsősorlmn, de sohase kizéirólagosan Erdély bércei között sz*jmlélle. Minden idegszálún át a magytír Erdély sorsa sirt, népe lellze zokogott, u magyar Erdély földje nyujtolta feléje In zeit és a magyar Erdély tetőinek szerel-me tört ki egy'egy örömkiált áfában. — Mi nem altarunk tudni hát úrról hogy koporsónál állunk, hanem úgy nézünk ösmagyár módon erre, müu. csónak' ra, amelyen a magyar nemzeti szellem egyik legbútrahb és legdicsöségesebb hőse most indul el az örökkévalóság vizein. Felszabadult a leike teste kínzó börtönéből, kiszállott a földi korlátok közül, hogy a legnagyobb klasszikusokkal együli egy seregben az egész magyar glóbuszt a birtokába vegye, úgy, mint az eljötxehdő nagy és uj Magyarország egynk legkivált tágasabb lelki építője. —- Ezért nem fordítjuk le pogány módra fáklyáinkat, nem csüggesztjük le fe' junker, tovább élesztjük az ő lelkének ihlető erejével u pásztortüzet, hogy messze világítson és fényt dervisen. Mi nem bu csuzunk, hanem ígéretet teszünk, hogy annak éddoft. magvasból uj kalászt enger támadjon az egész magyar földön, a bércek között is, a tetőkön is, a virágos völgyekben is, a magy>ar rónán is, hogy minden, magyar lélek úgy szeresse Erdélyen át az egész l\ agy magyar országot, ahogy Rémé* nyik Sándor szerelte. Mi, a Reményih Sándor Pásztor tüzének őrei, nem buc*u~ zunk, hanem még jobban megragadjuk az ő szellemkarjait, hogy az ö vezetésével ióf győzelemre induljunk. Béniig Miklós grét mondott búcsúzát az Erdélyi Helikon nevében Ezután tíúnjjy Miklós gróf lépett a ravatalhoz aki a He ikon íróinak nevében az alábbi búcsúszavakat mondotta' A7 Erdélyi Helikon és irői nevében mondok búcsút e koporsónál. Mély gyászban állunk Remények Sándor ravatalánál és keressük: mi* lyen koszorú az, ami méltó volna őhozzá ? Őhozzá, aki tanítómester, lángeszű költő és próféta volt egy személyben; már az országomlás első pillanatától. Hozzá, kinek minden sorából Erdély egész magyarságának hangja szól: a szótlan tömegek kiuondatlan szavai — az a 1 élniakarás és néma dac. Ez zeng az ő költészetében olyan gazdag és olyan magasztos szárnyalás* sai, amit csak o, aki a regnagyono kői tőnk és a Iegerdéiyibb magyar — csak : is ö tudott formába önteni. Nagy költőnk élete is, m'ntha költemény volna, akárha a végzet az ö éleiében ábrázolná az erdélyi sorsot. Egy érzem, nem véletlen az, hogy első versei az összeomlás évében látnak napvilágot, bogy lázomran&k a lázongás korában, hogy tanítanak és építenek, megtartani és megtartatni akarnak a jövő számára, midón arra van magyarságunknak szüksége és végül elmélyül neje az emberi lólek gyémáwítiszta világában. ! És nem véletlen hogy most a kettészakadt Erdélyben, most szakadt meg ! a szive. fénye, hogy aniig mónoknak világot, önmaga menthetetlenül megemésztődik. Onnan van tiszta fénye, bogy élet é* költészet, »zó rí tett be íme tökéletesen ezy. EV úgy mentünk a vezérré lett költő után, mint akiben nemcsak Erdély örök lelke. hanem a magunk eszményi énje vetett vi ágot. Éí úgy hallgattunk reá, rmut az élő, soha meg nem alkuvó leik iisrneretünk liararigkoogásu szavára. — És azt gondul luk: ez a legmagasabb hely, e-z a méltó hely, ahová helyezli^ttük. f s büszkék voltunk, ha ,,fák yafutó“ utján mi i- adhattunk Neki helyet, ha az a íiely ka lakomba volt is, de olyan hely volt. hol magasra emelhette a fényt, sokaknak vigasztalására. tö boldogok vo tunk, ha vad tÖrtéaieF mi és még félelmetesebb lelki viharok idején imádkozó kezünket védöleg imbolygó lángja köré tarthattuk. — De most, amikor a cserépedény széttört, a fehér gyertyaszál csonkig egett. döbbenve lesz bizonyos-ággá bennünk, amit eddig csak sejtettünk: magasabban, sokkal magasabban van helye, mint ahová ember keze, nemzet keze helyezhette. Mert nem Erdély oltárán. Isten oltárán égett, uem Erdély lelke. Isten lelke világolt bemle. A cserépedény széttörhetett, a gyertya csonkig éghetett, a fécty, a Gyertya fénye, Erdély fénye, Isten fénye to* vábbvilágol és dveszithetetlenül miénk ma rád. — Áldjuk a kegye mez Latent, aki nagy éjszakánkban felgyújtotta ezt a hófehér. nagy Gyertyaszálat, ezt a csodaláogot. Áldjuk a kegyelmes Istent, aki megengedte, hogy mielőtt ez a Gyertyaszál csonkig égett volna: Északerdély ablakain bekacaghatett a pi ros hajna-! — És a boldog föltámadás reménységével búcsúzunk a költőtől, aki egész bizonyosan Istennek ama küldöttei közé tartozott, ..akire nem méltó e világ'*. És ígérjük, hogy abban a drága teremben, amelyet féklyájóval any- nyiszor megvi ági tott, híven megőrizzük ránk- bagyott testameDtomát: sokat, nagyon sokat gondolunk a kettétépett Erdély c&iUagtalanabb felében senyvedőkre és nem bízunk sem észben, sem fegyverben, sem erőben, csak abban, ami örökkévaló: a mindenkit üdvözítő Igében. „Minden versed egy szikra ..." Tamási Áron búcsúzott el ezután Kemcnyik Sándortól. Gyönyörű búcsúszavait itt közöl- jük: — Árva rtemz'Císógnek költője: Isme rös arc, de ismeretlen fájdalom áll színed előtt. Koporsód partjára letettem a Bawngarten Alapítvány koszorúját: és a Te érdemeidhez folyamodó szívvel teíjes:tem az óhajt, hogy a Kisfaludy társaság képviseletében búcsúszót mondjak néked. — Amikor az erdélyi magyar nemzetség csakugyan árva lett és a lelkek’ sötét pusztákén riadtan bolyongtak, Neked szólt akkor elsőnek az Isten, hogy légy pásztora a tévedezŐ nyájnak. A szenvedés, mely milliók számára di- dergetö sötétség volt, a Te számodra tűz gyanánt lobogott Akkp* még csak az Ur tudta, hogy elődeid emberségéből kemény vas a Te gyenge tested. S í) tudta azt is, hogy ami homlokodon csillogott, az Erdély verejtéke volt. S aki mindent tudott, tűzbe mártott Téged, hogy p'rosan izzva hirdessed a harcot, melyet ezer év magyar hőseinek álma fölött ismét vívnunk kellett ezen a földön. Az izzó vas és a verej ték iegvében .,esrv eszme indult * akkor, amelyet Te „kenyér helyett“ adtál az árva nemzetségnek. Szerte e földön mindenki mohón ette a Te kenyeredet, mert a szellem által újból 'smeretessé vált a törvény, hogy lélek nélkül neméi meg a test. — Ha álltái őrhelyeden, vagy' bolyongtál végvárakon: minden versed egy szikra volt s gyakran csillag, amely tiszta fénnyel ezüstben rezegve szökött fel az égre, hogy hited szerint és Isten kegyelméből benépesítse csllagokkat Erdély borongós estéit és útvesztő éjszakáit. Azfíwi az igazság lábán eijöít idáig a fétty, és jókor érkezett, mert a tüzes vas, kinek földi szóval & neve költő, szikrákban és csillagokban már feláldozta magát. Szikrákká és csillagokká vágtál, árva nemzetség költője! — V irr assz a világ fölött és imádkozzál érte. Imádkozzál a világért, mely vérben eped a nyegváJtás után. Küzdj Magyarországért s mutassad neki csillagodat. Nekünk pedig, akiket ’tthagy tál ezen az erdélyi földön, nekünk légy Arkangyalunk, aki egyszerre imádkozik és küzd. — Igen. Ámen. A kegyelet és háta szavai Tamási Áron beszéde után P. Jáaossy Béla a Petőfi Társaság uevében búcsúzik Reményit Sándortól, Beszédében felsorolja, menynyi mindeut köszönhet Erdély a kc-tőaek: — Köszöni Neked Erdély a templomot, az iskolát, melyet dicsőséges végvárként megtartani a Te egyetemes szépségű verseid is segítettek. Az Erdélyi Irodalmi Társaság és a maros- vásárhelyi Kemény Zsiginood Társaság nevében Császár Károly mondott búcsúbeszédet. — Minden magyar elhozta most ide a legtöbbet — mondotta többek között — amit a nemzet költőjének adhatt a babért. Woher Gruia, az Eroke titkára az Országos Magyar Sajtókamara és az Erdélyi Magyar ETjságiró Egyesület nevében beszélt. Beszédében meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy Reményük Sándor, mint a Pász- tortüz szerkesztője, milyen megértő türelemmé’ és szeretetteljes gondoskodással nevelte az uj erdélyi irónemzedéket. A magyar sajtó mindig büszke volt arra, ha Reményit Sándor írásai napvilágot láthattak hasábjain és az utolsó istenhozzád alkalmával újra lerója a tisztelet és szeretet kegyeletét Reményit Sándor koporsójának Végűi P. SzeiUmártoui Kálmán az Unitárius Irodalmi Társaság képviseletében búcsúztatta e>{ az erdélyi magyarság nagy halottját. Elindul a temetési menet A bála és a búcsú szavai után felhangzott a gyászoló gyülekezett ajkán a ,.Tebenued bíztunk e-eitől fogva. Eram, Téged tartottunk hajlékunknak.' Erőt, leiket merített a zsoltárból a gyászok» közönség a nagy fajdalom órájában. A gyülekezeti ének után utolsó útjára kísérték a kohót. A százötven ko Móniit kfiAwa kw*«.- «auíS&^JSik * gyász kocsi
