Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-18 / 239. szám
194 1 PXt4*9r ja. fi I uaii nuBBiiniMiiMiiww ßLL£*f Z&K. mmmmsrnmamiiJn o Hogyan él ma aa* erdélyi magyar târsadalom ? Erdélyi tisztviselők az új életviszonyokról VI. közlemény, A „beunezüiötr* erdélyi tisztviselőkhöz tartozik uiég az a közlisztvbelő, akit közvetlenül a román szolgálatból vettek át. Ilyen táezviselőíuk is vannak. Igaz, hogy kevesen. Hivatali vezetőink között majdnem senki. A postán, a vasútnál, a bíróságok tbztviselői karában és elvétve a közigazgatásban mégis voltak olyan magyar tisztviselők, akik egészen a bécsi döntésig román hivatali szolgálatban állottak. Nagyon sokan közülük, szik letési helyüktől távol voltak kénytelenek szolgálatot tel jesiteni. Különösen a vasúti és postai alkalmazottakra vonatkozik ez a megállapítás. Tujduk, hogv ezeknek a tisztviselőknek javarésze az egykori Románia Erdélyié? legtávolabb eső részeiben teljesített szolgálatot. Azt sem keli újra ismételni, hogy a bécsi döntés után a nem erdélyi területen beosztott magyar nemzetiségű köztisztviselők legnagyobb részét sietve áthelyezték a Magyar- országnak ítélt országrészbe, a többiek pedig önként jöttek haza a felszabadult Erdélybe, hogy1 a huszonkét esztendős kisebbségi sors után itt vállaljanak ajra köz- szolgálatot. Kormányzatunk teljes megértéssel és szeretettel kezelte ügyüket. Ma már újra hivatalban vannak és érdemes meghallgatni a mai magyar társ dalom jelen legi helyzetére vonatkozó véleményüket. — Tapasztalt-e valami különbséget az erdélyi es anyaországbeli tisztviselő között? — Jó magyar érzésben nem tapasztaltam. Előfordulnak azonban olyan külső megnyilatkozások, amelyek számunkra egészen szokatlanok. Ezek közé tartozik az előkelő származásnak hangoztatása, amelyet nagyon gyakran hallottunk egyes anyaországi kar társaink részéről. Sajnos, nekünk nem volt arra ‘dónk a román Imperium alatt, hogy. genealógiai táblázatokat készítsünk. Egyetlen életcélt, ismertünk: és ez az, hogy meg tudjunk élni. Erdélyben különben is másfajta szemmel néz. zük a nemesi származást. Elsősorban itt van az ősi székely nép. A székely ember szabad nemes volt a legősibb időktől fogva. Nekünk tehát idegenül hangzik a nemesi előnevek feltűnő használata és az ősökre való hivatkozás, Az is szokatlan az erdélyi életben, hogy egyes, kétségkívül nagyon jó családból származó köztisztviselők, úgynevezett „elökelosködö44 hangnemben próbáltak be* •szólni. Miniket nagyon sok megpróbáltatásnak kitett a sors. Huszonkét esztendő alatt megtanultuk, hogy mit jelent az önfegyelmezettség. Állandóan gyanúsak voltunk a toírbségi nemzethez tartozó tisztviselők előtt. Ha meg akartuk tartani sovány kenyerünket, olyan munkát kellett nyújtanunk, ami ellen senkinek sem -ehrt kifogása. Dehogy törődtünk mi külsőségekkel, vagy szár mazással. Mindennapos „tojástáncot44 jártunk a megélhetés miatt. — Elegáns ruhákra sem juíoll. Sőt még a felszabadulás után sem engedhettük meg magunknak, hogy’ akár az ünnepi viselet számba menő magyar ruhát is megcsináltassuk. Mi a magyarságunkat nem külsőségekben, ha. nem a szivünkben hordjuk. Igv hordoztuk ezt a szent érzést huszonkét esztendőn keresztül, amelynek egyes időszakaiban a hivatalban magyarul meg sem lehetett szólalni. Mégis minden lehetőség szerint igyekeztünk magyar testvéreink szolgálatára álfánk Ha a végzet ide- gén vidékre sodort, ott is minden pillanatban hazágon- doltunk. Veszedelemnek tettük ki magunkat, mégsem mondottunk le arról, hogy az ókirályságba iis járassuk magyar lapjainkat és magyar könyveket is'hozattunk. Lehet, hogy éppen egykori rendkívüli helyzetünk miatt minden tisztvi selő társunknál érzékenyebbek vagyunk. Most, hogv újra magyar köztiszt vised ők lehetünk, azt a baráti szellemet szeretnénk meevalósitani. amelvről titkon szőtt álmainkban annyit ábra ml©?, tünk. Ez a tiaztviselőtipus nem zökkent ki a közhivatali munkából, azonban talán o legtöbb tanulásra volt szüksége ahhoz, hogy beleilleszkedjék az uj magyar jogszabá*- lyokba. Nem csoda, hiszen 22 esztendőn keresztül minden idegszáíuk megfeszítésével kellett vigyázzanak arra. nehogy vétsenek a román államrend és hivatali szabály, zat ellen. Sokan naég most is összerezzennek a hangos szóra. Úgy vannak vele, mint a hosszú fogság után kiszabadult íegyenc, aki nem tudja elhinni, hogy ismét szabad ember lett. Be kell vallanunk, hogy némi érzékenységre voit is okuk. Különösen az első időkben velük szemben tényleg gvanakvólag léptek fel egyes anya. országbeli köztisztviselők akik nem ismerték teljesen a helyi viszonyokat. Felvetődött bennük a kérdés: milyen magyar ember lehetett az, akit a románok meg hagytak a közszolgálatban. És ezekben a hetekben, mint jól tudjuk, a felelőtlen vádaskodások áradata is megindult. Alig volt olyan magyar ember, aki ne érezte volna át, hogv müven egészségtelen ez az áramlat. Néhai Teleki Pál gróf miniszterelnök a legnagyobb eréllyel fellépett a kutraérgezők ellen. Felelősségtudatra és nemzeti egységre intette Erdély népét. Utasította a tisztviselői kart is, hogy akadályozzák meg az cpvségbontó vádaskodást, Éráéig becsületére legyen mondva, a felelőtlen rágalmazók korszaka nem sokáig tartóit. Nem illett az erdélyi méltósághoz, hogy egyesek a mások munkájának lekicsinyléséből szerettek volna érdemeket kovácsolni. Ha teljesen tárgyilagosak akarunk lenni, azt a megállapítást is ide keli iktatni, hogy egyes esetekben csakugyan voltak vélt sereknek. Olyan vádakat hallottunk, hogy ez vagy a? a tisztviselő a ro mán impérium idején nem viselkedett eléggé gerincesen. ilyenkor azonban mindig a józan megfontolás és a tárg> Llagosság bírálatával kell megítélni a helyzetet. Bele kell élnünk magunkat azoknak a tisztviselőknek sorsába, akik mindennap az állásukkal játszottak. Családink volt. Gyermekeik jövendőjére kellett gondolniuk. Ennek a megfontolásnak érdekében és a boldogabb jövendő reményében ,;le kellett nyelniük44 a véleményüket. Lehetetlen helyzetek adódtak, amikor a magyar tisztviselőnek nem állott módjában, hogy fajteátvérei érdekeit megvédhesse. Nagyon sokszor beszélgettem ezekről a kérdésekről még a román impérium idején, közszolgálatban levő magyar testvéreinkkel. Ismertem a panaszaikat, keserűségeiket. Meg vagyok győződve arról, hogy magyarságuk ellen soha sem vétettek. Akik csakugyan ..renegálok4* voltak, azok ma is Romániában maradtak. És azt sem lehet elítélni. Ha sokan hangos szóval hirdették a magyar és román nemzet közötti meg értés szükségességét. Magasabb szempontok már erek, amelyekről szintén nem akarunk vitatkozni. Mindössze annyit mondhatunk, hogy a kisebbségi idők román köz- szolgálatban maradt magyar tisztviselője megszenvedett a magyarságáért és megérdemli úgy a kormányhatalom, mint a hivatali kartársak, testvéri jóindulatát. Arra a kérdéire, hogy ezeknek a tisztviselőknek milyen a társadalmi együttélése a magyarországi kartár. sakkal és igyekeznek-e a magánéletben is kapcsolatot teremteni az anyaországból idekerült tisztviselőkkel, i? raét nagyon érdekes u válasz: — A román közszolgálatból átvett tisztviselők mindenkinél jobban óhajtják a társadalmi kapcsolatokat, Annyira el voltunk vágva a magyar élettől, hogy élmény és kárpótlás számunkra, ha a magánéletben létrejön az összes erdélyi tisztviselők tökéletes társadalmi egyiivé- tartozása. Bennünk nincsen hiba. Mi bizalommal várjuk, bogy anyaországi kartársaiuk barátságukba fogadjanak. Sok kezdeményező lépésünk azonban udvarias visszautasítással találkozott. Hisszük, hogy ezen a téren megváltozik a helyzet és mindannyian igazán kiismerve eerv. mást, a legteljesebb barátságban élünk úgy a hivatalban, mint a magánéletben. Román szolgálatból átvett köztisztvíselőiak életszin vonala óriási változásokon ment át. Végre az őket meg. illető fizetési osztályba sorozták őket, január elsejéig visszamenőlegesen is megkapták illetményeiket, mii anyagi létalapot teremtett adósságaik kifizetésére. A magyar társadalmi és kulturális intézményekkel szemben fokozottabb mértékben ismerik kötelességüket Ré gébben is kivették részüket az egyházi adózásból. Ez volt az egyetlen pont, ahol nem illette vádaskodással őket a román államhatalom Most azután mód nyílott arra, hogy beléphessenek a magyar társadalmi és kulturális intézményekbe, amelyek keretei között végre megtalálják azt a magyar munkakört, amelyre az idegen elnyomatás alatt e&ak titokban nyílott alkalmuk. Büszkék lehetünk azonban arra. hogy- ezeknek a tisztviselő csal á- doknak gyermekei még akkor is megismerték a magyar történelmet és irodaim»»*, ha szüleiket regáti vidékre helyezték. A megélhetés gondjai és a támadások pergőtüzében is idejük maradt arra. hogy otthon magyar történelemre, nyelvtanra, helyesírásra és irodalomra ta nitsák gyermekeiket. Kelbe több bizonyíték arra, hogy jó magyarok voltak akkor is, amikor nein a hangos szó val való hivalkodás jelentette a magyar nemzeti érzés fokmérőjét. Kutassuk azoknak lelkivilágai is, akik közvetlenül az összeomlás után, vagy a későbbi években arra kényszerültek, Hogy eltávozzanak szülőföldjükről. Legembe, ribb és legmagátóléitetődőbb volt, bogy ez.ek a régi erdélyiek a felszabadulás után ismét vissza akartak térni szülőföldjükre. Szeretettel és meghatóit érzésekkel léitek vissza arra a földre, amelyet keserű lelki vívódások után hagytak c! annak idején. Rokonaik, jóba rátáik, ismerőseik éhek Erdélyben. Állandóan aggódó figyelemmel kisérték az erdélyi sors alakulását Ők voltak az anyaország élő lelkiismerete, akik minden alkalmat felhasználtak arra, hogy az erdélyi kérdést felszínen tartsák. És ugyancsak nekik köszönhetjük, hogy állandó összekötő kapcsot képeztek a kormányzat céllát iizései és az erdélyi elgondolások között Tartozunk nekik azzal, hogy egy év útin megkérdezzük: mii yen tapasztó* tatokat szereztek' a hazatérés óta? Egyik réyi és tekintélyes „visszatért*4 erdélyi a következőket mondta: — Nagyon örülök, hogy a nyilvánosság előtt is elmondhatom azt a Véleményt, amelyet baráti körömben számtalanszor hangoztattam és amelyre nem győzőm eléggé figyelmeztetni összes erdélyi testvéreimet. Meg- ! döhbenéssei hallottam, hogv idegen befolyás ala** F.r elé’ ben divatba jött különbséget teán; az anyaországi «e Jheansziilött" ma.jyar körött. Ke&*rár*i'ty»* ti r; V • el özek s megjegyzések, amelyeknek sokpyo? ‘/r-r ^unyoros óv- komoly talan éle voll. Erdély ne cl egy pillanatig sein, hogy milyen hálával tartozi: az anyaországnak. Égy nemzet igazi erejét az ádja meg, ha múltjának minden hősi emlékét megbecsüli é-. ehren tartja. A csonka Magyarország történetének Lg-zeLí fejezetei közé pedig az erdélyi liszt viselőkről, aló goer doskodás tartozik. Forgassak vissza «a történelmet! Gon dőljünk arra, amikor a kiutasított, vagy repatriált tiszt viselők ezrével özönlöttek a csonka országba. Államit iz tartásunk amúgy i# rettenetes gondokkal küzdött. íy a meglevő hivatalnoki kart is csak óriási nehézségek árán sikerült fizetni. Ez a megalázott, gazdaságilag bei Ivóba kötött és hivatalnok elemmel amúgy A túlzsúfol*. Magyarország minden erdélyi tisztviselőről gondosk© doth Az anyaországi tisztviselők pedig az anyagiba a nehezebb sorsol vállalták miattuk, /iveken r,ere-ztul azért nem kaphattak fizetés ja vitást, mert csak így le betett valamennyire egyensúlyba hozni az államba Arj/ tás kiadásokkal agyonterhelt tételeit. Emlékezzünk rá hogy a magyar áliam hatalmi szóval, rekvirálások ut ján szerzett lakásokat a vagonokban lakó erdélyi esa ládoknak! Gondoljunk arra, hogy segélyezés címén éve ken keresztül milyen óriási összegeket osztottak ki. A magyar haza sohasem volt hálátlan erdélyi fiaival szemben. Nem lettek, különbséget anyaországi és erdélyi között. Pedig akkor még csak a szivek mélyén élhetett a reménység, hogy valaha majd elkövetkezik a felszabadulás órája. — .Azt se felejtsék e! soha az erdélyiek, hogy aj anyaországi magyar ifjúság mennyi áldozatot hozott Er. déíy felszabadulásáért. A magyarországi egyetemek hiába adták kitűnő felkészül tségii ifjainknak az oklevelet: elhelyezkedéshez mégsem lehetet* jutni. A hivatalokban nem részesítették előnyben az anyaországi diplomával rendelkező végzett főiskolásokat a menekült erdélyi tisztviselőkkel szemben. Egyetlen erdélyi tisztviselőt sem nyugdíjaztak azért, mert az anyaország* ifjúság számára kellett a hely. Ez volt egyik oka annak. — a területi veszteségeken kívül, — hogy jogi doktorátussal közreudornek mentek cl nagyon tehetséges fiatal, jaink. Nem mese, hanem szomorú valóság, hogy egyetemi végzettséggel rendelkező napszámosok dolgoztak éhbérért és ha a két évtized alatt megjelent magyaror szági lapokat végiglapozzuk, számtalan olyan ujságeik két találhatunk, amelyek megdöbbentő színekkel számolnak be arról, hogy doktor X. jogász, vagy Y. tanár havat lapátol és a népkonyhán étkezik Ez az ifjúság zokszó nélkül elviselte a sors szenvedéseit. Nem gondolt gyülölséggel a2 erdélyiekre, hanem ellenkezőleg, rész* vette! látta bennük a hazáját vesztett magyar testvért *— Hazánk területi megnagyobbodása végre lehetőséget adott arra, hogy elhelyezkedéshez jussanak azok akik erre méltán rászornltak. Most megfordult a kocka. Nekünk éppen olyan szeretettel kell fogadnunk az anys* országiakat, ahogy annakidején minket fogadtak. Az xí érzésem, hogy nekünk, régi erdélyieknek különösen fon, to« hivatásunk van az egészséges ée egységes magvar közszellem megőrzésében. Újra azt 3 szerepet kell betölteni, amit a múltban már számtalanszor: teremtsük meg a teljes testvérisége* magyar véreink között. Ismerd jük az anyaországiak lélektanát és ismerjük az ittmarad| erdélyiekét is. Nem titok előttünk, hol vannak az érzékeny pontok. Módot kell tehát találnunk arra, hogy íz erdélyi ember megértse: az anyaországból idejött testvére. Bem akarja elenni előle a kenyeret. Ez a fold míu den magyarnak hazája, c<?ak bele kell illeszkedni az itteni életviszonyokba. Erdélyi testvéreink tehát ne zárkózzanak el a beilleszkedés lehetőségének megadásától. — Figyelmeztető szóvá! kell fordulnunk 02 anya országból idejött köztisztviselők felé is. Erdélyben nincs a2 a vitáig, ahol pénz és vagyon, rangok és cimek egymás fölé helyezhetik a magyarokat. Akinek társadalmi betegsége a rangkórság, jó lesz, ha egyszer 9 mindenkor ra. elfelejti, mert máéképpen Erdélyben sohasem fog boldogulni. Nem csak a születési, hanem az iskolai felkészültséggel szerzett különbséggel sera lehet társadalmi ranglétrákat felállítani. Az erdélyi emberek megtanul fák, hogy huszonkét esztendő minden elnyomatás! ki' sérletével szemben a magyar testvériség volt a leger© schb fegyver. Senkit se lévesszen meg tehát az, hogy az erdélyiek között is akad néhány felületes utánzó. Az erdélyiek uagy lömcgo várakozó szemmel figyeli a közélet kialakulását. Hamar kész van azonban bírálatával. Megmosolyogja azokat, akik azt hiszik, hogy gőggel vagy hí vaíkodássa! tisztelőket ««ereznek maguknak. Az erdélyi ember a végzett munkának és a személyi kiválóságok nak mindig megadja a méltó tiszteletet. De elité!). ?5l kigunyolja azokat, akik külsőségekben keresik az életben való érvényesülést. Erdély magyarsága bebizony i tóttá hazafiságát. Ezt mi is tudjuk, akik az anyaország ból figyeltük mindig szeretteink sorsát. Aki az anyicr szágiak közül igazi otthont akar találni Erdélyben, értse meg az erdélyi léleknek ezt a nemes és tiszteletreméltó tulajdonságát. A régi erdélyiek ennek a célnak szolgálatában minden áldozatra készen állanak. — Szeretettel és boldogan jöttünk haza Erdélybe Még egy nagy feladató* szeretnénk megvalósítani* a nemzetiségi kérdés teljes rendezését. Mi itt is más szemmel látunk, mint akár az ittmaradt erdélyiek, akár a?ok. akik most telepedtek le nálunk. Tárgyilagosak: tudunk lenni és ezért hisszük, hogv nagy részünk )r; ■ ennek a döntő fontosságú kérdésnek megoldásában is. VÉG# JÓZSFl i
