Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-11 / 207. szám
1941 szeptember 1 1. ellenzék tmsaamsammmm Im ümepeltünk... Emlékezés a ho^wédssas %&Sok bevonuláséra iíOLOZSV ÂR, szeptember 11. Nincsen olyan magyar ember Kolozsváron-. aki ne gondolna vissza a mai napon az egy ár előtti eseményekre. amikor vitéz honvédéink elhoztála felszabadulást Erdély fővárosa számára. Felejthetetlenül színes élmények gazdag sorozata elevenedik meg előttünk. Újra és újra érezzük, hogy ezért ctz egyetlen napért érdemes volt élni. Kevés embernek adatott meg as életben, hogy álmai valóra váljanak. Hiába kergetünk illúziókat, nem tudunk megbirkózni a sorssal és úgy jön el az elmúlás órája, hogy legtöbb ember életénél; főcélja nem teljesedett be. A mi nemzedékünk sokat szenvedett. Az elmúlt huszonkét esztendő alatt a magyar fiatalság számára nem kínál kozott gondtalan és anyagi kiegyensúlyozottsággal kecsegtető jövendő. Keserves bírókra kellett (illanunk, hogy kiverekedjük a megélhetést. Mégis kegyelmes volt hozzánk a Teremtő. Megengedte, hogy megérjük' szivünk legtitkosabb reménységének beteljesülését. Megérhettük, hogy újra magyar zászló leng ősi városunk házainak homlokzatán Tanúi lehettünk annalc, amikor huszonkét, esztendő után előszói lépett a magyar honvédség a hazatért Kolozsvár földjére Ismét fölhangzott a magyar imádság. antNyért eddig üldöztetés és börtön járt. Egy esztendő pergett le 1940. szeptember 11-e óta. Az évforduló alkalmából újra jel ele veni tjük az eseményeket. & f@fs2afeadailás ftafnafa Már a kora reggeli óráktól kezdve ünnepi hangulat lett úrrá a városon. Pedig a rendelet ugv szólt, hogy a nemzeti színű zászlókat és jelvényeket csak reggel nyolc óra után lehet kitűzni. Reggel hat órakor ugyanis még román esapattestek vonultak át a városon és a honvédség fogadására alakult bizottság el akarta kerülni az esetleges összetűzéseket. Alig pirkadt azonban a hajnal, máris meglel Magyarruhás hölgyek felvonulása. Vau valami fenséges abban, amikor a történelem megelevenedik. HevéseBben dobogtak a sziveink, araikor ismét láthattuk a magyar nemzeti ruhákat. Mindennél gyönyörűbb pompát jelent síziA várakozás I Délelőtt fél tízkor vonult ki a varosból a feleki hegyen át a román hadsereg utolsó töredéke. Ekkor már az egész város nemzetiszinii zászlódiszben pompázott. Annak is tanúbizonyságát adtuk, hogy örökké hálásak maradunk nagy barátainkkal szemben. A Kormányzó fény képo mellett a legtöbb kirakatban ott láthattuk Németország Vezérének és Olaszország Duce iának fényképét is. A 'Autógrammot adnak a honvédtisztek A Mátyás király téren beláthatatlan tömeg gyülekezett össze. A tribünökön Kolozsvár társadalmának vezetői és a Jíudapestről érkezeti előkelőségek foglaltok az utcák magyarruhás leányokkal és Boeskay-ruhás férficsoportokkal. Le ne te csodálkozni azon, hogv mindenki türelmetlenül sietett a főútvonalak felé' Hiszen huszonkét esztendeig vártunk erre a hajualbasadásra, amelyen a felkelő nap ismét megcsillogtatta a p-iros-febér-zöld zászlók szinpompáját. és az ünnepségre felsorakozó egvesületck magyar indulók hangjai mellett vonullak.végig az utcákon. szülőföldjüket és az anyaországban kerestek elhelyezkedést. Régi barátok borultak egymás nyakába és örömkönnyek között adtak hálát az Egek Urának, a fel- szabadulásért. A Főtéren nem volt egyetlen olyan ház sem, amelynek ablakai ne lettek volna asufolva nézőkkel. A házié lökön is nagy csoportok helyezkedtek ek hogy minél jobban láthassák a bevonulást. A Mátyás-szobrot diiszőrség vette körül és a szobor előtt gyönyörű magyar eimert helyeztek el. Már a kora délelőtti Ariktól kezdve megkezdődött a külön bűző küldöttségek felvonulása. A mag-sár nőegyletek díszruhán csoportjai történelmi festményre emlékeztettek. Egymásután vonultak fel a különböző kulturális és társadalmi egyesületek kiküldöttjei. Az egykori frontharcosok katonás rendben együtt jelentek meg az ünnepségen. A délelőtti órákban megérkeztek az előőrsként kiküldött honvéd liszt ek. Autójuk bevonulása igazi diadalt!t volt. Záporként hullottak a virágok a gépkocsikba. Az érkező honvédtiszteket valóságos embertömegek fogták körül. Ölelték, csókolták őket. Autogramokat kértek, tőiiik. Mindenki szeretett volna kezet szorítani velük. Az első magyar tank Kolozsvár utcá n. munkra a magyar ruha és a kolozsvári magvar asszonyok és leányok festőién szép csoportjai örökre emlékezetünkbe vésődtek. vármegyeháza homlokzatán a magyar zászló mellett kitűzték a horogkeresztes német lobogót és az olasz zászlót is. A főútvonalaktól kezdve egészen a Monostori határig zsúfolásig megteltek az utcák cmbertömegekkcl. Többszáz főnyi cigány- zenekar járta be a várost és hirdették szebbuél-szcbb nótáikkal, hogy újra szabad lett a magyar dal. tak helyet. Megható találkozásoknak leheltünk szemtanúi. Olyan testvéreinket láthattuk viszont, akik kénytelenek voltak ilihagyni az idegen megszállás miatt Azután megérkeztek a sajtószolgálat autói, majd berobogolt a rádió halaimas gépkocsija. Pillanatok alatt elterjedt annak a hire is, hogy a bevonuló honvédek között van Hory András titkos tanácsos, a tunm-severini tárgyalások vezetője is, aki erre a napra isinél felvette huszár- hadnagyi uniformisát és szakaszának élén vonult be szülővárosába. Emlékezetes az . . V -'”"7 a jelenet is, amikor Gyalu felől megérkezett az első magyar csendőr. A lelkes tömeg kállaira emelte cs úgy ünnepelték. Egetverő éljenzés hallatszott mindenünnen. A felszabadult Kolozsvár a boldog várakozásnak ezekben az izgalmas óráiban szivvel-lélekkel élvezte a hazatérés gyönyörűségét. A: ■ : • <*'-• ■ / : ■ , . e •. 'l'x:■'- yö. ............ ..w• U v z.y " -• '• ; - •* ' ''■■■< >-■ ' ' 'Ak; WmHy p” .. - -e ' ,-.e v Vitéz Jány Gusztáv altábornagy a felvonuló honvédcsapatok élén. Tudtuk, hogy ezek a percek olyanok, amelyek csak egyetlen egyszer fordulhatnak elő az emberi életben. Hasonló nagy boldogság már nem érhet. Megértettük és átéreztiik a pátriárka korú dr. Boros György nyugalmazolI unitárius püspök szavait, aki könnyezve mondotta, hogy most már megbékült szívvel várja a halált, mert a Teremtő bebizonyította boz- závaló kegyességét, amikor megérhette a felszabadulást. Bevonulnak a h&nvédesassaS A honvédség főcsapatainak bevonulása a délutáni órákban kezdődött meg. Két órakor már az összes előkelőségek elfoglalták helyüket a Mátyás király téren felál Ütött tribünökön. Fél három óra lehetett, amikor csapatainak élén megérkezett vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a bevonuló honvédség parancsnoka. Elhangzott a Himnusz. Ha visszagondolunk erre a jelenetre, moßt is csak azt mondhatjuk, hogy igazabban, szivböljövőbben sohasem hallatszott még a magyar imádság. Mert ezekben a percekben csakugyan bebizonyosodott, hogy felvirradt a jobb jövendő a magyar nemzetre, amelynek a világháború utáni összeomlás és a trianoni békeparancs a balsors minden szenvedését osztályrészül juttatta. Feszes vigyázzállásban énekelte el a közönség a magyar nemzet gyönyörű imádságát. Ezután vitéz Jány altábornagy fellépett az emelvényre, kezet szorított az előkelőseKözépiskolás tankönyvek beszerezhetők a Méhkas Diákszövetkezetben Mátyás király-tér 2. szám.
