Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-11 / 207. szám
I V Q * / g 4 í szeptember 11. r- L K- «V .? /í K '^aáiászló Dezsői t JSL második: év eleién v/-oil i\ honvédségnek Koloas várra történt u--i‘''noaonulása. után eltelt első esztendő vé- »k*<U rm kötelességünk szemlét Kiirtani afö- uiü fJţ aU]i az elmúlt esztendő alatt forrni 6 jnţ g jnég inkább előre nézni arra, ami ^is3iltav vetkezik. 3G-»nil/:Mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk a ‘ .t?dk'ITdést, hogy miY adóit nekünk ez az .jns;rsrterit|5 Elsősorban adta a magyar ál- §ő-l‘ol imi felségjogának érvényesüléséből kőit os^j.jkező határozott biztonságérzetet, egy ;1E aaggegen állam nyomásától való teljes fel- '^‘ibßdfcabadülast s ez mindennél több. Végre Ofilii; jkjját államunkban élhetjük a magyar éle- Siiita megszűnt bennünk az a kettősség. “ i3/Ioxuelyet, mint egy idegen állam polgárai N-ßm a a magyar nemzet fiai kelleti hordozod ilfjuik. Lelik magyarságunk kiteljesedhe- 111311 a Jiít a nemzeti élet minden területére. Eriét! ^Isly fiai előtt megnyílt a legteljesebb bediabad magyar élet. Megnyíltak a közhi- e -dolßi ialok, az ipari és kereskedelmi élet le- n^ósöi-tőségei. A magyar állam óriási össze- A EiLSkkcl és igazain meglepő módon és gyors fißilmamban kezdetve meg a lmszonkétéves ; 2aIromlás legszembetűnőbb jeleinek elta- »Aáliiiritását. A magyar ifjak felölthctlék a !- ÍAva+nvéd egyenruhát és szabad teret nyer- .«« iilc arra, hogy az ősi székely és magyar Ti ranojitonavirtusnak hódolhassanak. Gverine- ^■ 3 ilniJak ajkán mind az iskolában, mind az A aáíoxolán kívül szabad lett a magyar szó. liesnd^yházaink, társadalmai alakulataink a - jiíoJygteljesebh szabadsággal 3 égezhellék ltí(i;iímfunkájukat. Egyszóval ez az esztendő äihßß.s-ass'zaadta a magyar életet, meghozta .tsßbnindazt, arai utáni minden erdélj i ma fl«T mar vágyott . «'Ad.. V*V< ■v . . r , s . ... 1 r"> ■ >. > .,- j- » - t .•;<.) ü J I *í > ■*. J * * -J ‘ ‘ " ‘ ' i t i i. 1 J i Jt , <\ >• * i . . t . t.i. ín jiH Mit nein adott meg ez az esztendő? onoBui'indenekelőtt nem adta meg a gornist ,nßl|an, felelősségmentes életet. Nem adla ra .goeg, mert nem is adhatta meg, hiszen jí-el v;y leszegcnyedett. de hősies erővel meg- óbögö’ősodő ország Öleli vissza karjai közé. íőc ruoem adta meg, hiszen egyre hatalmasnh- did nun kihonlakozó világháború foiyamaiá- fiöt nmu történt visszacsatolásunk. Nehezei»- »Loí Aek lettek a háború folytán külső küriil- nioynAényeink, de azok százszorosán nehezek- í.v zlţek volnának, ha még mindig román iíásagoiegszállás alatt kellene élnünk. Nem ad- şom a meg ez az esztendő sok kedvenc egyé- rrgar 5 vágynak, ambíciónak a beteljesedését, te űőífllán azért, mivel a reális lehetőségeken íov fmil voltaik méretezve. Lehetnek egyéni áhóíiisialódások, de ezek oka rendszerint a Los írni zott egyéni igény. De az is lehet, hogy .rdo xz elszakít ettságban mindnyájan lohnet ddo£ fes jobbat vártunk — magát a tökéletes- Teg éget — a magyar élettől, mint ami bârfi Joiol a világon megvalósítható. Csak a fúró flóíiión és legszebb szellemi nyilvánulásain ‘i-^ioxeresztiil láttuk a széleskörű magyar éleit» Jeet és nem ismertük kellőleg a magyar eí jtű-ólét tehertételeit. A hiányok szárnbavé- nőiseiénél arról sérti szabad megfeledkez- •dnüniink, hogy ma európai áramlat az élet •■•ös'ÖAÖzosségi vonatkozásainak az egyéni élet- -óínogigenlések fölé emelése. Az a Magyaror- . „giixszág, amelybe visszaértünk, már rálé- £ tíorpctt a kötöttkeretii közösségi élet kiépi- :nó.zó .lésének az aljára. t xA Az őszinte számbavételnél nem szabad dorgíTfjgyeimen kívül hagynunk annak a meg- ..2í.vivvizsgálását sem, hogy vájjon mi, erdélyi : {Sßm.magyarok miről járultunk hozzá uj élc- dnüriünk kialakításához. Ezen a ponton bün- rsnőíi bánattal kell beismernünk, hogy nagyon ; sok tekintetben visszaestünk a magyar .Ttok) életnek arról az egyéni és társadalmi sinod kon elért vonaláról, amelyre s:z elmúlt dovö évek alatt felkapaszkodtunk. Régebben ÍL.-fai inkább tudtunk áldozatos, szolgálatra stoA kész és az erkölcsi követelményeket fel- •:ÍJóí ‘ télleniil tisztelő magyarok lenni, mint .cm ina. Gyakran — s talán ez némileg ért- liető is — a kelleténél nagyobb élvágy- i^rSf gyal rohaninnk meg állásokat és gond- Uilht talan életlehetőséget biztosiló kereseti női forrásokat s emiatt igen sok társadalmi é.s egyesületi őrhely maradi üres, vagy kellően be nem töltött. Általában az erdélyi társadalmi szervek jóval kevesebbet dolgoztak, mint az elmúlt évek alalt. Ez több szempontból érthető is. Nemcsak í azért, mivel a társadalmi szervek vezetői állami állásokba léptek, hanem azért is, mivel maga a magyar állam igen sok társadalmi feladatot átvállalt a kipróbált szervezeteinktől. Merjük megváltani, hogy igen gyakran nem élt bennuni: a MoA dób *od SÍI minden magyart összeölelő szeretet határtalan lelkesedése, igen gyakran helyez, tünk előtérbe partikuláris érdekeket, csoport-szemponlokat, vagy egyéni am- hieiókaS. Az érettünk érkező édesanya iránt gyakran voltunk mértéken felül hálátlanok. Nem voltunk olyan magyarok, mint amilyeneknek Ígérkeztünk s mint amilyenné létéire nézve szerfelett fogad- koztunk. Milyen lesz az elkövetkező magyar esztendő sorozata? Olyan, amilyenné azt az erdélyi magyar emberek, az erdélyi magyar társadalmi szervek és az egész magyar nemzet teszik. Az elkövetkezendő esztendők képének kialakításában minden magyar embernek szerves felelőssége van. Ha mi hősies lelkű, önfeláldozó, céltudatos és minden lehetőséggel számitó elelmes magyar emberek leszünk, az elkövetkező esztendők jobbak lesznek, mmt az elmúlt, hiszen a letűnt hónapok alatt nem voltunk olyan tökéletes magyarok, mint,' amilyenek lehettünk volj- na. A magyar jövő vizsgálatánál sohasem szabad a magunk emberi minőségét és felelősségét figyelmen kívül hagyni. Lendület nélkül élhetetlen, pipótva, örökösen csak sopánkodó, a bajokról suttogó, vénásszonyos meséket mondogató, meddő emberek alkotta közösségből a legjobb társadalmi és állami munka sem tud elet- teljes államot formálni. Az erdélyi magyarság emberanyagának élettani, lélektani és szellemi szempontból minőségileg jobbnak kell lennie, mini amilyen az Erdély földjén élő többi nép. Ha minden egyén, mindén család és minden társadalmi és állami szerv nem fekszik neki az erdélyi magyar emberek legteljesebb körű és legmélyebb átalakításához, jövendőnk legfontosabb biztosítékát ej (ettük ki a kezünkből. Az erdélyi magvar jövendő olyan lesz, amilyenné azt az erdélyi magyar társadalmi szervek alakítják. Jól kell tudnunk, hogy ha az erdélyi magyarság a magyar állami élet szervei mellett nem, tudja fenntartani és még erőteljesebbé tenni a kisebbségi évek alatt kipróbált művelődési, gazdasági és társadalmi KISS JENO honiba beléptünk. Ha a háborús évek legyengítik a magyar életerőt,, életakaratot, céltudatos nemzeti törekvéseke', ha a nehezebbé váló évek alatt a nemzet nem kovácsolódik még jobban össze, még a győzelmes háború is újabb megpróbáltatások elé állíthatja a nemzetet. Az erdélyi magyarság az egész magyarságért való egyetemes felelősségből annál kevésbé vonhatja ki magát, mivel a iegsu lyosabb magyar kérdések Erdélyben van nak. Erdély sorsa az egész magyarság minőségétől függ. A mi feladatunk az, begy a kisebbségi évek alatt tanúsított magyar áldozatot, felelősséget, egységet, életrevalóságot és teherbíró képességet kiterjesszük az egész magyar nemzetre és magunk között gátat emeljünk minden olyan beteges, dekadens, demoralizáló és destruktiv törekvéisnek, amely meglazítja, megbénítja, vagy csak kismértékben is akadályozza a magyar élet sikerét. A mai háborúban nemzetek léte forog kockán. Ez a háború talán örökre. de mindenesetre hosszú évtizedekre megszabja a magyarság sorsát. Ma még a mi kezünkben van ez a sors. A mi kezünkben pedig annál sikeresebben alakul, minél igazabb és teljesebb emberek, magyar emberek vagyunk, minél hűségesebben töltjük be a reánk bizott magyar felada tokát és minél áldozatosabb fiai tudunk lenni hazánknak. szerveinek, valamint egyházainak a munkáját, feltétlenül hátrányos helyzetbe fog kerülni a velünk együtt élő románsággal szemben. Nemzetiségi vidéken a magyarságnak egységes szervezetben erőteljes nemzetiársadalmi életet kell élnie. U.a a román megszálás alatt nem tudtuk kiala kitani az egységes erdélyi nemzettársadat mi élet tengelyét és csúcsszerv ezelét, annak az ideje most már elérkezett. Ennek az életszervnek kialakítására megvan a teljes szabadságunk. Emberek kellenek, hűséges magyarok, akik a lehetőséggel bátran élnek. Olyan lesz az erdélyi magyar jövendő, amilyenné azt az egész magyar nemzet alakítja. Ma egész nemzetünk döntő forduló előtt áll. Eljött az ideje annak, hogy egyre gyorsabb iramban építsük ki a ke reszfyén szociális Magyarországot. A magyar belső átalakulás ügyét olyan iramban kell tovább vinni, amilyen iramban a háború újabb és újabb áldozatokat kivan. A háború végén már teljesen átalakult uj Magyarországnak kell a tárgyalóasztalhoz leülnie. Olyan Magyarországnak, amelynek külpolitikai érdekeinek érvényesítését nem gátolják megoldatlan belső kérdések, A háború végén erősebbnek kell lennie a céltudatos magyar fegyelemnek, önfeláldozásnak és mindenekelőtt a magyar hadseregnek és a magyar nép teherbíró képességének, mint amilyennel a háígy léptünk át a szabadságba Irta: KEMÉNY JÁNOS ■í Hcnréd-utcai benzinkútnál ért utol visszatért! Uram. Marosmegye is visszaa hir, hogy mi, észak- és kele(erdélyi magyarok ismét szabadok hittünk. Lihegve érkezett a köpcös szolgalegény és beor- ditotta a kocsiablakon: — Torda nem a mi én le! — .És mi vau Marosvéccsel? Marosvásárhely? Vécs! Vécs! — kérdeztem reszketve, de) ö csak egyre ordította önkívületben: ■—- Torda nem a miénk! Torda men a miénk! Óh, áldott ismeretlen, c?uj, girhes vén ember, ki aztán jöttél könnyesen és mosolygón: óh. áldott ismeretlen, /.i, idegen rendülök és idegen katonáik zűrzavarán keresztül hozzánk totyogtál $ belesuglad a fülembe, hogy: „De Marosmegye is 10 f .d út 52« 0 d Tavalyi Ősz Tavalyi Ősz, hadd hulljak le előtted, miként a lomb a szép őszök előtt — mi fölemelt, most leborulni késztet, engedd hódolni az emlékező!;! Egy év műit már, egy esztendő azóta, hogy testvér-kéz a testvért átkarolta, hogy a Kárpáttal izmos drága Kar ölelésében izzott a magyar. Tavalyi Ősz — fájt akkor is elég seb, torzultan szisszent annyi eleven s egy napra mégis, egy testvéri napra a sutba dobiunk mindent szívesen. Pillát sugárzó szemek csillagával derűsen tűztünk hibáinkon átal s égő igéket lobogott a szánk: testvérünk! népünk! nemzetünk! hazánkl Tavalyi Ősz — e zengő napra vágyom, mely ú >y rázott meg, mint a mákfejet, mely körös-körben megnyílott a szívjnkből szabad dalt s könnyes mámort pergetett — e szerteűző, megbolydult világon a hazatérés mákonyát kivánom, ezerszer hallani a drága szót: szabad vagy s itthon, az Isten hozott! Tavalyi Ősz — magyar szabadság ősze, vagy inkább szabadságunk tavasza (ahogy tavasza vagy a későn nyíló virágnak) újra vezess most haza! Ragadd el édes mámoroddal lábam, hogy ismét hazaérjek a hazában, feledjem e1, mi bánt, mi felemás — töröljön mindent a Találkozási tért!" I így érkezett könnyeik s öröm mesgyé- jén a hir, hogy Erdélynek egy része s velük én is, mi is ismét szabadok vagyunk! így jött a hir s néhány perc múlva már rohant velünk s a hírrel a gépkocsi, át a Mezőségen, a Havas felé, Haza jelé! Most igy. utólag, gondolatban, restelkedve leérek bocsánatot mezőségi barátaimtól, gyermekkori játszótársaimtól s csöndes, koravén parasztoktól, hogy nem álltam meg egy pillanatra legalább Móloson, Sormáson, Örményesen, a környékbeli nemesi kúriákban, hogy elbúcsúzzam tőlük. Nem édltam meg a kedves, régi helyeken, hol aznap délután a torkokat a könnyek fojtogatták s a szivekbe a karmait, mint a karvaly, a bánat belevágta. Nem álltam meg, mert tudtam, hogy vigasztaló szavakat mondani azon a délutánon amúgy sem tudtam volna. Nem, nem állhattam meg egy pillanatra sem a .Mezőségen; a szabadság örömhírét tisztán kellett hazavinnem, a cselédeimnek, « nó~ pemnelr, az otthonomnak. Nem álltam meg sehol, csalt Pusztakamarás jelelt, a mócsi hegytetőn egy pillanatra s gondolatban odahajoltam Kctnény Zsi gmond sírja fölé. •iy Arról a tomboló lelkesedésről, amellyel bevonuló csapatainkat fogadták a falunkban. az ünneplő ruhás parasztok boldogságáról. a ragyogó, könnyező szemekről. a felharsanó ..éJjen"-ehröl a ládákból, rejtett zugokból előkerült régi magyar zászlók- lobogójáról, ölelkezésekről nem akarok’beszélni most. Hiszen napilapok és folyóirat ok. versek és fényképek Erdély minden zugából bőségesen hozták- a hirt. Inkább a magam csendes ünnepéről szeretnék-. még megemlékezni. A magam csendes ünnepéről a vccsi tölgyek alatt. Mert az én igazi, legbensoségesebb ünnepem mégis csak az volt. amikor a szabad erdélyi földön először bandukoljam el a versi vár mögé s cvszázatlos öreg tölgyek alatt leültem a Kun ez Aladár emlék- asztal mellé, a kerti pudra, amelyen tizennégy erdélyi nyáron ültem és hallgattam a helikoni írók tanácskozásait. Leültem a padra, magam elé idéztem néhai hímez Aladár biztató tekintetét és elbeszél geltem vele. —- így ioll az jól. ahogy csináltuk — mondta Kuncz Aladár. — Így fogjuk: csinálni ezután is f-r leltem én. Aztán visszaballagtam a várba. ott fenn leültem feleségem melle. _ . — így fogjuk csinálni ezután is. kérdeztem. ! S 5 rábólintott, hogy: Igen. Erdélyi lélek szólt erdélyi teleim^ a megnagyobbodott hazaban. f fis most nagyon nyugndt vagyok mert látom az utat, amelyen tovább kelj haladnunk.
