Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)

1941-09-11 / 207. szám

UOt 104Í »zeptemb'éf îl.

SllE-NZÉR

álmok nem itmtEclis&ls

sJ (..'S?.) Fekete felhők úsztak akkor is nz ég peremén. Csörgött a koraöszi -3 .öaő. És mégis minden fényárban úszott, s^nenyességban a lélek és örömben. Tiin- ^iöiiöökijltek az esőcseppek... a honvédív'/^«gyy'ereken. És az égi nedvességgel el» : !’{gaegyiilt a szemek harmatja is. A fel* «9 yföök és az emberek könnyének patakja adíftinintha m-ndent elmosott vo3na, amit "'ossuúszónkét nehéz, megszégyenül,éssel és kiű^áneg-alázással telt esztendő jelentett.

Kánért tündökölt minden az uj élet fé- 'tadő^yében, a boldogság árjában és a jő- - j'öbnaendőbe vetett hit ragyogásában egy kSitssszteRdövel ezelőtt, 1940 szeptember .na*H«én, amikor tizenegynapos fojtó iz- umbalmu várakozása után a honvédség ;J no végvárt ült Kolozsvárra. Feledhetetlen -ii ilölfök ünnepe ez minden magyarnak. És 1 ,ama, az első évfordulón, ájtaíos lélekkel Jbnorjondunlv köszönetét a kegyelmes Isten- ad ileek és mindazoknak, akiknek hitet és és tükröt adott ahhoz, hogy mindez igy tör- ^drtíénhessék.

Int A A túláradó öröm és ujjongó boldog lan ?/lg napjának évfordulóján talán ug.v i anloolna illendő, hogy csak ünnepeljünk.

'C^oíogy felidézzük a napot, minden őrá* *eq ,t.iit, percét, pillanatát. Elismételjük az To>I>íkkoT khnondott és kimondjuk az akié io;or el nem mondott szavakat. Lehet, :i°v vßgjy volna rendjén.

Fekete felhők úsznak ma is a? ég pe- .nameemén. És a honvédfegyvereken e:ső- taqqaíseppek mellett vércseppeik is tündö» .vianrtóőlnek. Drága magyar vércseppeik, ame- m sJsyek mindennél drágábbak nekünk. De' üt ,on-ne, tündökölnek azok is, mint ahogy gébniuindég tündöklő volt a magyar: vér. nosaulúszónkét év minden tiltott álmának, nohnininden erőfeszítésének, önklnzásának, bfiomímondásának eredménye: az ütőképes TSXiganagyar hadsereg most tesz fényes bi- róymxmyságot ereje mellett. Gyarapodott ígásairszágban, erőnk birtokában, győzelmes >iátEsaták förgetegében ünnepeljük a nagy ibioíwfordulót! Lám, m’lyen fényes a jö- ! öbneendo!

igoM Mégis ugy érezzük, jó ilyenkor be» q »lseié pillantani. A lélek legmélyére, XSoogy vájjon erőseik vagyurtk-e ott is? sérf&Hehéz a harc, amelyet meg kell viv- .>lnuiunk. Nemcsak a csatatereken. Ott Söbnimmdég vigan vitézkedtünk s szépen huíbuudtunk meghalni is, ha kellett. De har- íTuníoolnunk kell önmagunkban, magunk lÜTÖ.örüI s az egész világon is. A magunk isigemegismeréséért, bizonyosságáért, h té» gi ,íirt, igazáért. Hogy beteljesedett és be mortem teljesedett igazságunk igaz igaz- Bg’göáiggá legyen a világ előtt is. Mert so- / niaxan vannak rühellenünk. Kétségbevon- m oífiák még ma is létünk jogát a Duna iéonoííencéjében, kétsé,gbevonják történelmi utíiíPhultunkat, elhivatottságunkat és jö- öbinsvendőnket.

o A A múltban sokat vitatkoztunk. Hir- iiítsüettük a magunk igazát és harcba száli- » inn unk a propaganda könnyű és becstelen giKîÂiiazugsâgoktol sikamlós területein. Ér- z tévét szegeztünk érvvel szembe és sikerült meggyőznünk a világ rná győzedelmes felét. Az „Igazságot Magyarországnak“ jelszava a végrehajtandó első pontok egyikeként került a tengelyhatalmak programjába. Immár tettekkel bizonyítjuk igazunkat, telitekkel igazolták és tettekkel kell megierősiísük azt.

Az ünnepi évforduló emelkedett hangulatába elevenen vág belé a kérdés: eleget tettünk-e kötelességeinknek? Jól sáfárkodtunk-e mindazzal, ami a mi» enk, ami ismét a miénk és mindenünkkel, ami nemcsak a miénk, hanem a mostani és az eljövendő Európáé is?

immár fedél alá vittük az esztendő áldott életét és odakint a mezőkön nekifogtunk az uj, esztendő munkálásá- nak. A föld esztendeje vége felé jár s befejeződött egy történelmi esztendő is. Sokat dolgoztunk, sokat elmélkedtünk, sokat kifogásoltunk és sok min» dennek örvendeztünk ez alatt az esztendő alatt. Örömmel és büszkeséggel volt tele á szivünk és â hétköznapok gondjai mégis panasszal töltötték meg a szánkat. Gyarló emberi esendó'ség! igaz, nem voltak könnyűek a hétköznapok és tudjuk, nem lesznek azok. A történelem egyik legnagyobb háborúja dúl másod'k esztendeje körülöttünk és annak mi is küzdő részesei vagyunk. Isten kegyelméből mily kevés áldozattal és mennyi eredménnyel. És, hogy sok mindent jobban tehettünk volna, mint ahogy tettünk? Ok-e ez az elbu- sulásra és hitünk vesztésére? Nem! Tanulság csupán a jövendőre, hogy jobban cselekediiink. Ember:1bbül, iga- zabbul, magyarabbul. t

Bizony, sok minden jobban s más- j képpen lehetett volna. De ha visszate- | kiütünk az esztendőre, elsenyvedni j csak a lázakat látjuk. És ha kÖriiífekin- j tünk Európa térségein, ugy azokhoz 1 viszonyítva láthatjuk, hogy hétköznap- < jaink amott ünnepnapnak számítaná- j nak. Az Isten végbetetien kegyelme ed- | dig és ezúttal megkímélt a legsúlyosabb j megpróbáltatásoktól. Országunk meg- í gyarapodott, hatalmunk megnőtt, hir- j nevünk öregbedet,t, nem kell sirassuk fiaink ezreit, nem kell aggódnunk a l mindennapiért és tündökölve ál3 eílőt- | tünk a jövendő nagy elhivatottságával. I

j és ha cselekedeteinket vetjük mér- I legre, ugy azt látjuk, hogy országunk- ■ han maradéktalan o rend és biztonság, belső viszályaink clhalkuStak és az erők egybefonódtak á nagy feladatok megoldására, hogy pénzünk értékállósága a nagy krízisben jónak bizonyult, hogy más országokéhoz képest áraink nem szöktek túlságosan magasra,, hogy köz- ellátásunk biztosítva van, nem fenyeget ínség, nem fenyeget betegségek pusztítása és nem fenyeget ellenség pusztító támadása, szilárd és önálló az ország!

Közben építettünk. Megbirkóztunk a Felvidék, Kárpátalja, Északerdély óriási feladataival. Mérhetetlen terhek vállalásának tettünk eleget gazdasági, szociális és kulturáhs téren egyaránt. Fo=

KOLOZSVÁR, szeptember 11- Az I. fokú iparhatóság mellett működő rendörbiróság a múlt hét folyamán többek között a következő Ítéleteket hozta:

Spitka Károly Liliom utca 1. szám alatti pékmester, mert cukrászsüteményeket készített » azokat az Edison- és Royal-mozgó helyiségében csomagolás nélkül, piszkos állapotban forgalomba hozta, lő napi fogház" büntetésre átváltoztatható 100 pengő; Dubau László Csupor-utca 10. szám a'atti füszerke- reskedőt, mert július 15-én romlott májas hurkát adott el, 15 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő; Bikfalvi István Széeheuvi- tér 2/35. szám alatti élelmiszerkereskedőt, mert romlott sonkát adott el, 10 napra átváltoztatható 50 pengő; Vussy Dezső Katoua Mihály-utca 6. szám alatti pékmestert, mert iparengedély nélkül pékmühelyt rendezett be, 10 napra átváltoztatható 50 pengő; Kovács János Pap-utca 74. síám alatti lakost 10 napra átváltoztatható 50 pengő, Biró Jenő Mussolini-ut 151 .szám a'att lakost 30 napra átváltoztatható 200 pengő és Bogdán Jenő Horthy Miklós-ut 108. sz. a. akost 20 napra átváltoztatható 200 P pénzbüntetésre ítélte azért, mert mindhárman engedély nélkül fa- vágógépeket tartottak üzemben. Cserhát Aranka Király-utca 4. szám alatti lakost, mert kávémérésében zöldségnemüeket is árult, 5 napra átváltoztatható 50 pengő; Kain Lipót Mussolini ut 108. szám alatti lakost, mert üzletét szombaton is zárva tartotta, 20 napra átváltoztatható 200 pengő; Sámson Károly mészárost, mert engedé-y nélküli állatkereskedelemmel foglalkozott, 30 napra átváltoztatható 400 pengő: dr. Désy Pálné Honvéd"

kozluk mezőgazdasági és ipari termelésünket, óriási arányokban fejlesztettük hadseregünket, anyagban és kiképzésben egyaránt. Honvédségünket magával egyenértékűnek tekintií a világ első hadserege. Mindezt és még annyi mást tettünk egy világháború kellős/ köze Pán, amelyben fel kei! készülődni a jövendőre is, teljes erővel, egész lélekkel és bátor szívvel.

Esztendeje azt hittük, álomország valósul meg, am'kor a permetező hűvös esőben honvédeink bevonultak Kolozsvárra. Az álmok sohasem valósulnak meg, de talán ... nem hazudnak. Csak emlékezzünk ezen a napon esztendővel ezelőtti fogadkozásunkra és ... teljes-it- sük őket.

j utcai lakost, mert engedély nélkül kávétné- j rést nyitott, 5 napra átváltoztatható 50 J pengő; Péter Józsefnc Daiid Nastasia és fío- I gola Anna lölöri lakosokat, mert baromfit ; hoztak a kolozsvári piacra eladni, egyenkint 5 napra átváltoztatható 20—20 pengő pénz- büntetésre; Mixer Mózes hadirokkant tötöri lakost, mert a behozott baromfit nem a kijelölt helyen áru ta, hanem házhoz vitte, két napra átváltoztatható 20 pengő pénzbüntetésre; R-oth Armin Deák Ferenc*utca 1. vi. alatti lakost engedélynélküli tejcsarnoknyi- tásért 20 napra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre; tyaher Károly Pata-utca 97, szám alatti pékiparost, iparengedély néküli üzem tartásáért 10 napra átváltoztatható 100 pengő, Steiner Viktor Jókai-utca 13. S2. alatti lakost, mert iparengedély nélkül bárt nyitott. 20 napra átváltoztatható 200 pengő pénzbüntetésre Ítélte; Hellmccnn Jenőt, aki ellen azt a vádat emelték, hogy sütőipari üzemében tisztátaJanság van, miután a vád nem igazolódott be, felmentette.

Wöole 3 ínos fssígeííes kfilfhgţ- miniszter nímtí kitüntetése

BUDAPEST, szeptember 10. (MTI.) A német ügyvivő, Werkmeister követség! tanácsos megjelenít Wörnle János rendkívüli követ és meghatalma zt)tt miniszternél, a külügyminiszter állandó helyettesénél és átnyújtotta Hitler vezér és kancellár által neki adományozott német Sas»rend nagykeresztjét. j

Ma a boldog visszatérés évfordulóját ünneplő díszelőadások az EGYETEM MOZGÓ-ban felvonásos' hazafias ^«1 j|P,«yv* ^ jJyL il

3, 5, 7 és fél 10 órakor. ÄÄ ás BCaUfflp

a legújabb magyar fümszenzáció. Budapest fiímévadjának bombasikere. — Fősz.-ben:

SÍBttös^ ilüksfs ¥«»rf Piri és SCiss Manyi.

Jegyedet az elő2*@látliató torlódás ©llcepülése céljából tanácsos

©lőre váltani délelőtt pontosan tizenegy és egy óra között. —

Szilül ítéleteket iteielt a rendirbiréság

Két nap

Irta: Wass Albert

tad?. Sietni kellett a díszkapuval. Lovasle- ynógény jelentette, hogy a honvédek már a 3iöos.5ZOLnszédfalunál vannak s délre megjön- { jíernek hozzánk.

\a¥í Néhány perc múlva már nem is emlé- iris a >k ezrünk sernire, ami aznap történt. íogoMcsoltunk, szegeziünk, díszítettünk. Élő kilo kikerültek a titkon varrt lobogók, szinei- ţ Jóikét mámorosán itta a lelkünk s mintha ísgpirészegek lettünk volna, olyan volt ép- .noqpen. Néhány perc múlva már olyan tá- iíovvoli volt az egész, a román katonák, a sldairablás, az aggodalom. Honvédeket vár- duúHünk! Tudtuk, hogy ott vannak már a rşodhegyen tul s ez volt a legnagyszerűbb íéxíj érzés, amil valaha éleztünk, í • Te szegény magyar testvérem, vala- íod hol Budapesten, vagy az alföldön, vagy ovit távol Dunántúl; sajnállak, mert te nem miai ismerheted ezt az érzést. Nem tudhatod : im mi az: honvédeket várni. Sajnállak, mert [ ot te nem éltél rabságban huszonkét évet, nan nem szenvedtél megaláztatást, nem tiir- íé! (tél idegen parancsot. Téged nem iildöz- jÍ9t tek, nem raboltak, nem voltál megvetés loa céltáblája magyarságod miattit. Te nem í A is tudhatod igazán, hogy mi az, amit mi 91-* {^rezíünlc akkor! .

Nem lehet szavakat találni erre és ton nem lehet mondatba foglalni ezt. Csak ii9 érezni leheteU, valami .szépet és nagyot, ii fi ami hol összeszoritotta az ember torkát, őri hol nevetést bugyborékollatott ki rajta.

Hatalmas volt és nagyszerű a díszkaput ácsolni, díszíteni, öltözni tiszta parádés ruhába, kokárdát tűzni ró, nemzetiszi- nüt s nem gondolni többet román katonára, szuronyos csendőrre, tilijó feliratokra, házkutatásra, hadbíróságra.

S mi volt az: zászlót tenni fel a háztetőre! Aztán ott állni az udvaron az öreg ház előtt s nézni a zászlót, aliogy lobogott a szélben, csak nézni, könnyes szemmel és levett kalappal s a vén házat, mely mintha megfiatalodott volna, ugy nevetett, ragyogott szemben az őszi nappal s ugy emelte tetejével a zászlót, hogy egy fejjel lett magasabb körül a hegyeknél.

Drága izgalmak voltak. A kapu díszítése . . . ide még egy fenyőág ... oda egy kis zászló... aztán a felirat: „huszonkét évig vártunk, msot: honvédek előre!“ Virágok, sok-sok virág . . .

S jött a román pap.

— Én is kellene beszéljek a fogadtatásnál, azt hiszem .. .

— Jól vau, tisztelendő ur, beszéljen, beszéljen . . .

Harag, bosszú: ki gondolt affélére akkor.

Petra is jött, a hitvány. Széle® kokárda a mellén, házán magyar zászló.-— Segítenék én is . . . nem voltam ros&y ember . ..

— Jól van, jól .. . fogja a®t a lécet . ..

Aztán készen volt minden s már dél

is volt akkor.

Álltunk a díszkapu előtt. Elől a magyarok ünneplő ruhában. Hátrébb a románok, csak ugy egyszerűen .. . Petra meg a pap tolakodtak folyton előre, de sápadtan nagyon . . .

Pujoni magyarjaival megjöit a tisztele- les ur is. A beszédek sorrendjét tárgyaltuk s hogy ének, szavalat miképpen lesz majd'. . . és lestük az országutat remegő szemmel, remegő izgalommal . . .

Aztán az első porfelhő a* távoli kanyarnál .. . jönnek!... Jönnek a mieink! lit vannak! Gépkocsi gépkocsi után tűnt fel a rétek mellett... jönnek már! Jönnek!

Nem, ezt nem lehet leírni.

Álltunk a díszkapu mellett, az egész testünk egyetlen szív volt, az egész utca egyetlen szív volt, az egész világ egyetlen szív volt és az a szív ugy vert és do-, bogott, hogy nem lehetett már bírni vele.

Ideges szavakat vallottunk gyorsan: ez ide álljon, az oda... beszéd, szavalat, ének... jaj csak rendijén menjen minden ...

Aztán már ott voltak.

Ma is látom: elsőnek egy kerékpáros legény érkezett. Arca, ruhája csupa por, de a szeme világított felénk, testvérszem volt, a mi szemünk volt! Leányok szórtak virágot eléje, eléje és reá, ujjongtunk és ordítoztunk, sírtunk és nevettünk, énekeltünk és imádkozlunk, őrültek voltunk abban a percben, igazán őrültek.

A kerékpáros legény jött, ránknevetett, intett a kezével és áthaladt a díszkapu alatt. S már ott voltak mögötte a többiek, kerékpáron és roppant gépkocsikón, nevettek és integettek nekünk s mi csak kiabáltunk ész nélkül s dobáltuk rájuk a virágot, rengeteg virágot, mig csupa virág lelt az utca s mi berekedtünk egészen és úgy éreztük, hogy részegek vagyunk valamitől és szédülten kavargót! körülöttünk a világ.

És nem volt beszéd és nem volt fogadtatás. Csak fegyelmezetlen, vad ordi- tozás volt és az arcunkon könnyek folytak végig és elfelejtettünk mindent: éneket, beszédet, fogadtatást.

Álltunk a diszkapu két oldalán és mozdulni sem tudtunk, csak néztük a honvédeket, a mieinket, a magyarokat, ahogy jöttek és jöttek, ágyukkal és roppant gépkocsikkal és áthaladtak előttünk a kapun. Csak álltunk és nem gondoltunk többet beszédre, fogadtatásra, nem gondoltunk semmire a világon, csak néztük őket és éljent kiabáltunk és úgy éreztük, hogy a szivünk kettéhasadt és szétnyílt. Kiömlött belőle minden, ami évek óta felgyűlt s meztelen, csupasz szivünk ott piroslott tisztán és feltárva a honvédek előtt, akik eljöttek, akik a mieink.

Szerettünk volna leomolni az ujra- hogy testünkkel tegyük puhává a kö>e két, ahova lábuk lép, hol gépeik e dübörögnek. szerettünk volna felkurjantan az égbe, hogy Isten s az angyalok odanézzenek mind és lássák...

És nem csináltunk semmit, csak all tunk ostobán és gyámoltalanul, tátogott a szánk, szemünkből könnyek folytak, a 6ziviink izzott pirosán, mint tüzből MTÜr letett pünkösti rózsa.