Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-01 / 199. szám
IVH 19 41 s*epte mb e r 1. ellbnzék Emlékezés Gdílszier Ggnldra, y a-leiszabadnlds ©főtt! napok vérfasofára IsHURegkoszornzzdk a temetés érfordafójdQ a tragifsas sorsn poéta sfrítíí „Qdííszíer 6snla emíékalapoí“ létesített az Erdélvt megvár Slsdgnrő Egsesilleí MOX'* 'KOLOZSVÁR, szeptember 1. „Nem ' mÚ\)5halnak meg azok, akiknek emlékét meghdörzi «5 élők kegyelete.“ Mély bölcsesség ilö 28s örö/c igazság van ebben a mondatban. 'SszsTF/iszén a kegyelet a legszebb és legön- rraijgzetlenebb emberi érzés. Feliil áll a hét- ^nzAköznapok kicsinyességein. Megnemesifi ■iá zúz embereket. Önmagunkat is megbecsül'•••>» &mik akkor, amikor tiszteletet, adunk azok- :> ,&\mak, akik életükben kiérdemelték a meg- íc-s'4i&oüóec$ü^ést. A magyar nemzet mindig hi- ‘‘0i volt arról, hogy hálás szívvel emlé- kizséezik meg a múltról. Lehetnek hibáink, -n -Ne azt a vonásunkat senki sem vitathatja n.Jö) \°l tőlünk, hogy tiszteletet adunk halot- :ús\\miinknak. 1-:oI/í Most, amikor boldog örömmel adunk : £ tBÍánálát a sorsnak felszabadulásunkért, szent íácoíaíöxötelességnek tartjuk, hogy megemlékezte ílnrirnnk arról is, aki a felszabadulást megái öaoMőző napokban mártírhalált halt Ko- ciiresoozsváron. Visszaforgatjuk tehát az élet :o[iGli’ilmjét. Tömegesen felelevenednek tragi- í íő guius é-s izgalmas emlékeink. Eszünkbe jut 35Ş9V a végzetes szeptember elsejei vasárnap ausíníéSélután, amikor a bécsi döntés után kö- ossdtewetkeső felzaklatott) hangulatban majjl- rev monem véres összeütközésre került a sor a ißfgßfwiagyar Népközösség kolozsvári tagozatá- »ovi .Jenák irodája előtt a román katonaság és ü rsöol .1 közbiztonsági szolgálat ellátására jelentői öxoxező volt frontharcosok között. És újra dijjloíatéljük azokat a perceket, amikor meg- dnlbniudtuk.i hogy az összetűzésnek halótíja .nßv es van. Vasárnap este futott be az első . se iinir az Ellenzék“ szerkesztőségébe, hogy 3S8íö znz összetűzés halottja Gáliszler Gyula, az “SifeíEL,.Ellenzék“ testvérlapjának, a „Kolozs- a3 iiEvári Estilap“nak munkatársa, aki „Gyuri i "icrCibÁsói“ irói néven naponta humoros öíle- aeubiatekhen gazdag versekben igyekezett else imiíizni az olvasók gondjait. A felszabadulás IsJinö-iörömteljes hangulatában is gyászbabori- ;« Eítctotta szerkesztőségünket ez az irtózatos íibágcvtragédia. Tanúi voltunk annak, hogy í'scilaxGáliszter Gyula, az egykori világháborús xsnbfidhadnagy milyen lelkes örömmel készül znod sa honvédcsapatok bevonulására. Elfelejti olt áttette huszonkét esztendőnek minden nyomorúságát és gondját, amelyekből pedig bőven kijutott neki. Orosz fogságból tért haza az összeomlás után és először mint banktisztviselő kapott' elhelyezkedést. Nyugtalan vére azonban szabad pályára vonzotta. így történt, hogy az „Estilap“ „Gyuri bácsi“ rovatának lett a vezetője és rövid idő alatt egész Erdélyben páratlan népszerűségre tett szert. Annyira népszerű volt a rovata, hogy a saját neve nelyett „Gyuri bácsi“ lett az igazi énje. Mindenki csak’ Gyuri bácsinak szólította ezt az állandóan jókedvű, csupasziv költőt, aki a vidám borozgatások hangulatos estéin túl, az életre is alaposan felkészült, tetőtől-talpig férfi volt. Egész lényét a romantika jellemezte egyébként. Volt benne valami a régi országoljáró költők 1 langulafából, akik a pénzre semmit sem adtak, de mégis fejedelemnek j érezték magukat a fantázia birodalmában. Ennek az; embernek kellett elmúlnia a tragikus szeptemberi délutánon. Orgyilkos golyó oltotta ki életét. Annakidején a román hivatalos hatóságok először azt a magyarázatot adták, hogy Gáliszter Gyula öngyilkosságot követett el, Nagy nehéz“ ségek árán lehetett megszerezni a temetési engedélyt. Az akkor még rendfenn- iartó román hatóságok attól féltek, hogy a temetés esetleg tüntetésre vezethet. Dr. Tataru Coriolan, aki mint a román kormány képviselője, a legfőbb polgári hatalmat gyakorolta, kabinetfőnöke utján mégis kiadta a temetési engedélyt, azzal a feltétellel, hogy e sorok írója becsületszavával kezeskedik arról, hogy a temetésen nem történik rendzavarás. Bár s temetés időpontját nem hoztuk előzőleg nyilvánosságra, mégis hatalmas tömeg jelent meg GábVz/ter Gyula temetésén, de a legnagyobb fegyelmezettséggel szét is oszlott a. végtisztesség megadása után. Most egy év után újra idézzük Gáliszter Gyula megdöbbentő tragédiájának törté- iíetét, abból az alkalomból, hogy a temetés évfordulóján megkoszorúzzák a sírját. goKHoggan történi gáliszter Sgnfa megggííftolása Kolozsvár egész magyarsága emlékezik i£ górnmég arra a tragikus vasárnap délutánra, ioJiinssmikoi Gáliszter Gyula életét vesztette, is. qoad Szeptember elsején, történt. Harmadik Erqcíinapja volt annak, hogy a bécsi döntést iá vb Yfl nyilvánosságra hozták. Ezekben a napok? £ áruiban a félrevezetett falusi román tömegek aösöod beözönlöttek Kolozsvárra és több magyar- • iíiolio ellenes tüntetést rendeztek. A románság oniosVkomoly elemei maguk is szükségesnek ÁiüíaS látták közbelépni és helyeselték a Ma- r. ínyg gyár Népközösség kolozsvári tagozati ve" ÖVsz zetöségének azt a gondolatát, hogy a - rood honvédek bevonulásáig polgárőrséget kell létesíteni. A jelentkezések a Nép- íriösöd közösség Unió utca 12. szám alatti iro- ;i£[ßb dájában a vasárnapi nap folyamán keiz- job dődtek meg. - • ...... ..a- Gáliszter Gyula, az egykori jronthar~ cos tiszt, magyar kötelességének tar- tóttá, hogy kivegye részét ebből a ízt szolgálatból. >.,• ' I :VoS Sokszáz társával együtt jelentkezett a Í3iroq polgárőrségi szolgálatra. A román katonán naság azt hitte, hogy ez a mozgalom a ^jioi M románság ellen irányul és a polgári, ha- zzíöt lóságok akaratával szembehelyezkedve, ,i\z~Á Ikatonai felkészültséggel körülvette a Népközösség irodáját. #.*.► ■ im • . Az egész Unió utcában szuronyos román katonák sorakoztak fel. Gépfegyvereket fordítottak a Népközösség ab- „ lakd felé. v-- •■*t*n?* Délután 4 óra tájban volt. Ebben az iclo- íl>on jött le Gáliszter Gyula több lársá“ fval együtt a jelentkezés után a tagozat helyiségéből. A román katonák egy sza- \e£ 4 kasza több rendőr kíséretében behatolt sß az épület szűk folyosójába és szembe találkozott a lefelé jövő csoporttal. A rohamléptekkel közeledő katonák elől a szűk folyosón már nem lehetett vissza” menekülni az irodahelyiségbe. Gáliszter j Gyula és társai igy tehát az udvaron k^T. 31 oí , jiaCÍ' aedl isv;- A& álsí 3íl CS2 *G fOí végső tisztességéről, akiket megrendítő körülmények között ragadott el a halál. Annak idején az én közbenjárásomra temették el emberi módon Fratta Gézát, a szegényekházában kiszenvedett bonvivant és Geley Antalt, a végzetes alkobolszen- vedélyében teljes nyomorba sülyedt egykori sportembert. Gáliszter Gyula temetését azonban sokkal nehezebb volt megrendelni. Itt elsősorban kétségtelen bizonyítékra volt szükség, hogy a halált valóban gyilkosság okozta. Másrészt számolni kellelt a felzaklatolt közhangulattal. Végül mégis sikerült elérnem, hogy a temetés időpontját szeptember 4-én, szerda délután félöt órára kitűzhettük. Az utolsó pillanatban váratlan akadályok jöttek közbe. A rendőrség utasítására a lapokban nem közölhettük a temetés időpontját, mert rendzavarástól féllek. Déi- 1 be a pedig újabb telefomitasitás érkezett, hogy a temetést el kell halasztani és a legnagyobb titokban másnap délelőtt kell megtartani. A román hatóságok azzal indokolták ezt a rendelkezést, hogy a temetés utáni hangulat esetleg jóvátehetetlen összetűzésekre vezethet a magyar és román lakosság között. 9P Becsiietsző ellenében" resztül az épület Szentlélek utcai kijáratán át akartak menekülni. A katonák utánuk rohantak. Gálisztey Gyula, alti súlyos asztmában szenvedett, kifulladt menekülés közben és társaitól elválva, a Szentlélek-utca 3. szám alatti ház pincéjében keresett menedéket. A katonák elvesztették a nyomát és talán meg is menekült volna, ha egy megrémült cselédleány el nem árulja rejtekhelyét. 1 ■> A katonák és rendőrök erre körülvét.-. I ték a pincét. Néhány pillanat múlva fegyverdörrenés hallatszott. Gáliszter Gyulát halálra sebezte a golyó és a ! házbeliek csak kihűlt testét hozhatták fel a pincéből a gyilkosok távozása után. Azonnal értesítették a rendőrhatóságokat. A hatóságok képviselői átlátták, hogy milyen következményekkel jár számukra ez a gyilkosság. Nem adtak tehát hivatalos jelentést Gáliszter Gyula haláláról, magánúton azonban azt igyekeztek elterjeszteni, hogy Gáliszter Gyula öngyilkosságot követett el. Ezt a feltevést már az első nap megdöntötte Fidöp Jolán tisztviselőnő vallomása, aki fültanuja volt annak, hogy amikor az egyik rendőr kijelentette, hogy ő ölte meg Gáliszter Gyulát. ElSfeészSíeíefe a temetésre Gáliszter Gyula holttestét a bonctani intézetbe szállították. *’f Gróf Bánffy Miklós, a Magyar Népközösség elnöke kijelentette, hogy a magyarság saját halottjának tekinti Gá- liszter Gyulát és megbízást adott nekem, hogy gondoskodjam a temetésről. * A sors már többször osztályrészemül j juttatta, hogy gondoskodjam azoknak Szerdán délután két órakor közölték velem, mint az Erdélyi Magyar Ujság- irók Egyesületének kolozsvári tagozati elnökével ezt a rendelkezést. Nem tudtam beletörődni abba, hogy » tragikus sorsú Gyuri bácsit titokban földeljük el. Attól féltein, hogy a felszabadulás örömmámorában majd nem kerülhet sor a méltó megemlékezésre. Kétségbeesett telefonálásba kezdtem. Tataru Coriolan román királyi helytartót kerestem. Irodájában Ghidionescu kabinetfőnök jelentkezett. Elmondottam kérésemet. A kabinetfőnök is aggályoskodott. Erre kijelentettefn, hogy becsületszóvei és saját személyemben felelősséget vállalok a rendért. A kabinetfőnök vállalta, hogy továbbítja kérésemet a királyi helytartóhoz. Tiz perc izgalmas várakozása után megjött a válasz, hogy a királyi helytartó engedélyezi a temetést és ilyen értelmű utasítást adott a hatóságoknak, hangsúlyozva azonban azt, hogy minden esetleges rendzavarásért engem terhel a felelősség. Drdmai boncolás Délután fél négy lett, mire a temetési engedélyt a rendőrség is megkapta. A temetőben Gáliszter Gyula virágokkal borított koporsója már fel volt ravatalozva. Ekkor kiderült, hogy a boncolást nem ejtették meg. Elsőrendű érdek volt, hogy román boncolási jegyzőkönyv legyen a kezünkben a haláleset körülményeinek megállapításáról. Lehetetlennek látszott, begy ebben a hangulatban a román hatósági orvosok vállalkozzanak a boncolásra. A tárgyilagosság kedvéért el kell ismernem, hogy kérésemre dr. Flossu István, venit városi tiszti főorvos, (aki egyébként Kolozsváron is maradt) és dr. Hurghis László, a bonctani intézet helyettes vezetője, vállalkoztak a boncolás megejlésére. Megjelent a boncoláson a hadbíróság képviselője is. Az Üjságiró- egyesület képviseletében Karádi Nagy Lajos, az Egyesület titkára, a Magyar Népközösség és az „Ellenzék" képviseletében pedig Raffay István újságíró voltak jelen a boncolásnál. Gáliszler Gyula koporsóját a ravatalról emelték le és vitték fel a bonctani intézetbe. Félötre tűztük ki a temetést, de ebben az időpontban még csak a boncolás kezdődött meg. Több, mint ezer ember gyűlt össze a temetőben, akikkel közöltük, hogy be kell várni a boncolást. A tömeg tudomásul vette és megértette a történteket. Bámulatos fegyelmezettséggel viselkedett. Másfél órán kerszttül kellett várakozni. Ezalatt az idő alatt a poklok midnen kínját kiállójuk. Minden tapintatunkra szükség volt, hogy elkerüljük a tragikus haláleset miatti elkeseredés kirobbanását. Walter Gyula, az Újságíró Egyesület ügyvezető alelnöke és a temetésen jelenlevő újságírók vállalták azt a nehéz feladatot, hogy a tömeghangulatot mindvégig megőrizzék fegyelmezettségében. A sors úgy akarta, hogy sikerüljön a magyar méltóság megőrzése. Végre hat órára befejeződött a boncolás és sor kerülhetett a gyászszertartásra. „Cigif&GSSifg történt** A boncolási jegyzőkönyv kétségbevonhatatlanul megállapította, hogy Gáliszter Gyula erőszakos halállal halt meg. A halál oka belső vérzés, amelyet a kulcscsontig verő ér fegyvergolyó általi át szakítása idézett elő. A lövést elölről adták le) és a golyó útja elölről a harmadik hátcsigolya felé, balról jobbra és felülről lefelé irányult. (Ez bizonyította, hogy az öngyilkosság esete ki van zárva.) A seb legnagyobb átmérője kilenc milliméter volf, (ez volt a román rendőrségi revolverek mérete.) Ezeket az adatokat a román hatósági orvosok vették jegyzőkönyvbe, amelyet aláirt a hadbíróság kiküldöttje is. 1 így tehát minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Gáliszter Gyulát orv- gyilkos golyó ölte meg. Utolsó fstonbozzdd Már alkonyodott, amikor a koporsót ismét elhelyezték a ravatalon és Veress Ernő római katolikus püspöki helynök megkezdte a gyászszertartást. Az egyházi szertartás befejezése után az ..Ellenzék“ és a Magyar Népközösség nevében én búcsúztattam el Gálfszter Gyulát. Ezután elindult a temetési menet a sírhoz. Itt az Uj);ágiró Egyesület nevében /Walter Gyula ügyvezető alelnök mondott be” szedet, majd Deésy Jenő színművész Gáliszter Gyula egyik legszebb versét mondotta el. (Ugyanezt az „Édesapám halálára“ cimii költeményt ugyancsak Deésy Jenő fogja elszavalni a sirmegkoszoruzá- sa alkalmával.) Ideiktatjuk Gáliszter Gyulának ezt a versét: Látjuk: aratáskor ki mit vetett, a sir előtt: mit ér: az életet. Kaszák nyomán Éretten hull a rend S nagy éjszaka Asit ránk odalent . . . A számadást Most meg kell tenni már ' Bár ég a fej, Ott üdv vagy semmi vár. Nem vigasztal Se nő, se jóbarát Pénz sem töri Szegény szivem falát . . • Csak a sóhaj Kisérhet el csupán - Ha megpihensz Egy őszi délután. Ha elhagyói ,r Vigasz legyen M Reád is várnak ott. Feleség, gyermek, Testvér és rokon, A tulvilági réten s dombokon A hüh ajak I Szellemcsókot lehel, Isten veled Te, ki most érkezel. A drámai erejii szavalat után elföldeltük Gáliszter Gyula koporsóját és a tömeg csendesen szétoszlott. Ugv terveztük, hogy az évforduló alkalmából Gáliszter Gyula-emlékünnepéi)t rendezünk. A világesemények forgatagában azonban azt látjuk helyesnek, hogy ez a inegem lékezés szerény keretek közölt törten jék. Ugyanekkor az Erdélyi Magyar j ságiró Egyesület Gáliszter Gyula-emlek- alapot létesített. Bizonyosan nagyon sokan zarándokolnak majd e) a iazson_.ar di temetőbe, hogy lerójak Gáliszter Gyula sírjánál a kegyelet adóját. Magyar kötelesség ez és tisztelet nemzetünkkel szemben, amelyért a tragikus sorsú poéta életét áldozta. ( Végh József.
