Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-04 / 202. szám
QV I 94 1 $*éptetnbdr 4, Ä ii © I is a o! évforduló Szeptember ötödikének ünneplésére kér szülünk. Arról c napról fogunk mo$«nv 1éhezni, amikor a huszonkét esztendős elnyomatás után újra átléptek c, szégyen- teljes béke paranccsal kierőszakolt trianoni határt a honvédcsapatok. Visszaidézzük:• az évfordulón ennek a napnak minden gyönyörű emlékét. U°,y erezzük, hogy érdemes volt élni, mert tanúi lelhettünk a magyar történjem legszebb fejezetének. Kegyelmes volt hozzánk a sors. Megpróbáltatások és szenvedések után megengedte, hogy hazatérhessünk'. Egy évvel ezelőtt a határoknál már bevonulásra ítészen állott a honvéd hadsereg. 'A felszabadult erdélyi részek magyarsága pedig türelmetlenül számolta a napokat és perceket, hogy a különböző községekbe és városokba mikor érkeznek meg a hős katonáink. Nem hiába mondják, hogy a hosszú időre elitéit raboknak a szabadulás előtti napok tűnnek fel a leghosszabbnak. Mi átéltük a felszabadulás előtti időnek édes-hus kínját. Könnyes szemekkel gyönyörködtünk otthonunkban a nemzeti szinii zászlóban, mert tudtuk, hogy nemsokára ismét kitűzhetjük. Kimondhatatlan boldogság volt előkeresni a gondosan elrejtett nemzeti színű szalagokat. Huszonkét esztendőn keresztül csak gondosan lezárt lakásban és l e gme ghitt eb b szé* tetteink körében vehettük elő ezeket a féltve őrzött kincseket. És különösen nagy élményben volt része azoknak, akik megőrizték a régi magyar zászlót. Szimbólumot jelentett ez a huszonkét éven át elrejtett megfakult lobogó. Azt bizonyította, hogy az erdélyi magyar szilekben sohasem szűnt meg a felszabadulásba vetett reménykedés. Akkor is hitiünk, amikor a világpolitikai helyzet, valósággal kínai falat vont a magyar igazság hirdetőinek irtja elé. Az álmok mégis valóra váltak. Most, amikor egy esztendő távlatából Emlékezünk ezekre a felejthetetlen napokra, ismét átéljük a felszabadulás minden mozzanatát. Eszünkbe jut, hogy a magyar rádió utján a felszabadulás előtti napon a magyar tárgyalóbizottság szózatot intézett az erdélyi magyarsághoz. Türelemre és fegyelmezettségre intette. Felkérlek minden Erdélyben lakó magyart, hogy lartczkod- jék olyan magatartástól, amely a kivonuló román csapatok részéről nem kívánatos következményeket vonhat maga után. A felhívás hangoztatta, hogy minden erdélyi magyar Önmagának és hazájának tesz szolgálatot, ha türelmesen kivárja azt a napot, amelyen a magyar honvédség bevonul a kijelölt részekre. Erdély magyarsága dicséretreméltó és példás fegyelmezettséggel viselkédett ezekben a napokban, amelyeknek hangulata érthetően veszedelmes volt. Kormányzatunk hangoztatta, hogy megértéssel fordul azok felé, akiknek szintén hazája a szent erdélyi föld. Magyarország testvéri jobbot nyújtott mindazok felé, akik beilleszkednek a magyar állam keretei közé és lojális állampolgár ai lesznek a magyar hazának. Örökre büszkék lehetünk arra, hogy a felszabadulás előtti napokban is méltók voltunk őseink hagyományaihoz. Sehol- sem engedtük, hogy a felszabadult szerv vedélyek nemzeti villongásokra, vagy összetűzésekre tűzessenek. A lovaglás magyar nemzet méltósággal és öntudattal várta a felszabadulás napját. Emlékezzünk Magyarország kor mányozó jón ah hadiparancsára. Legfőbb Hadarunk szózata a honvédséghez úgy a sziveinkbe vésődött, mint az imádság. Ujra- idézzük a hadiparancsot, amely a magyar történelem lapjain örökkön hirdetni fogja az országgyerapi/ó kormányzó dicsőséget és bölcsességét: „Honyédak! A trianoni igazságtalanság egy ujebb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy birtokunkba vasyiik ezeréves múltunk birtokának egy újabb részét. I elszabadulást viszünk a rabbilin- csehből szabaduló testvéreinknek és szeretet az ott élő, hozzánk hu nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szem előtt, amikor elindultok Isten és a haza nevében Előre a Keleti Kárpátok gerincéig!“ Ekkor már tudtuk a rádiójelen!estikből, hogy milyen sorrendben történik a honvédcsapatok bevonulása az előre megádla- pifott területi körzetekbe. Gondolatban együtt voltunk azokkal a magyar testvereinkkel. akiknek először jut nutjd osztályrészül a felszabadulás diádalmom ara Szeptember ötödikén a honvédcsapatok kiindulási pontja az Érmihályfalcától liz kilométerre levő Érselcnd voH hr- endréd irányában. Inngn haladtak tovább a csapatok Kávás, Szatmárhegy irány álban, föl Aknasugaţag—Rozália felé. Szeptember ötödikén vonultak be a csapatok a kormányzó vezetésével bzatrná németibe. Ugyancsak ezen a napon tért vissza az anyaországhoz Máramarossziget, valamint több szatmármegyldi és ugocsa- megyei község. J Amikor a holnapi évforduló ünnepére készülünk, önkéntelenül Is megfeledkezünk mindenről, ami hétköznapi. Lelkünk megtisztul az emlékezés szentségében. Úgy érezzük, hogy hálátlanok lennénk a sorssal szemben, ha az élet bármilyen változása során békétlenkednénk. Legyen jó, vagy rossz egyéni sorsunk, sohase felejtsük el, hogy érdemes volt élni, mert megérhettük c felszabadulás napját, többen a szellemben dolgozzunk nemzetünkért. Vegyünk részt mindannyian teljes munkaerőnkkel az újjáépítő és alkotó munkában. hogy kiérdemeljük a sors ajándékát. Nem lenne teljes ez a visszaemlékezés, ha nem gondolnánk délerdélyi testvéreinkre. Szeptember ötödikén — egy évvel ezelőtt — itt voltak közöttünk a tor- dai, alsójehérmegyei, brassói és bánsági magyarok. És közülünk sokan még ott járlak azon az elérhetetlenül messze vidéken. amelyet 4—5, 30, vagy 60 kilométer választ el Kolozsvártól. A bucsnzás megrendítő napjai voltak ezek. Amikor szülők cs gyermekek, testvérek és a kisebbségi sorsban a testvériségnél is szorosabbra kovácsolódott. küzdőtársak váltak el egymástól. A keserű boldogság és a megrendülés napjai voltak a szeptember ötödiké körüli napok. Az évforduló napján rájuk is gondolunk, akiktől egy évvel ezelőtt elbúcsúztunk és akiknek megígértük, hogy az erdélyi egységet, testvériséget az anyaországban is csorbítatlanul megőrizzük. 1 Tudjuk, hogy a Dél-Erdélyben élő magyarok a kisebbségi sorsban éppen olyan testvéri egységet alkotnak, amilyent velünk együtt alkottak huszonkét esztendőn keresztül. Osztoznak egymás örömében és bánatában! Tehetségük szerint résztvesz- nek a magyar egyházak életében és kulturális mozgalmaiban. Nézzünk önmagunkba! Tegyük fel a kérdést, hogy mi meg- ieftünk-c mindent a kisebbségi sors által teremtett összekapcsoló kötelékek megőrzésére? Vigyáztunk-e arra, hogy ne távolodjunk el egymástól és ne szakadozzunk szét társaságokra, érdekcsoportokra és magános küzdőkre? Ha erre a kérdésre őszintén akarnánk válaszolni, akkor aprólékosan vissza kellene tekinteni mindazokra az eseményekre, amelyek a felszabadulás óta eltelt esztendő alatt történtek életünkben. Szigorú vizsgádat tárgyává kellene) tenni minden cselekedetünk inditóokuif. Olyan feladat ez, amely teljes őszinteséget igényel, egyben pedig bátorságot követel az esetleges tévedések bevallására. Az ünnepi hangulat órájában azonban elhalasztjuk önmagunk száma- doltatását. Hiszen minden erdélyi magyar szivében ott él a vágy, hogy nemzeti egységünk továbbra is felbonthatatlan maradjon. Mindannyian a boldogabb magyar jövendőt kívánjuk szolgálni és ebben az elhatározásban egyek vagyunk és mindörökre egyek maradunk. Délerdélyi testvéreink bizonyosan nagyon jól tudják, hogy felszabadulásunk óta igyekeztünk a sors ajándékát meghálálni. Lélekben mindig aggodalommal figyeltük és figyeljük a sorsukat. Egy-ejgy gyász jelent óét hozott át a posta: itt vagy ott meghalt valaki, tanár, lelkész, rálátni- íven közéleti vezető. vagy rokon. Hir érkezeit uz egyházak életéről. Néha-néha levelet kaptunk, amelyben a családi élet eseményeiről, vagy a hétköznapok történetéről számolnak be. Úgy érczzüJc, hogy életük híreinek nyilvántartása, figyelése, talán még a levcliráis is testvéri kötelezettséget jelent. Áldozat, munka és fegyelem. Ez volt a jelszavunk a kisebbségi életben. Huszonkét esztendő alatt tudtunk áldozatot hozni, dolgoztunk és csodálatos fegyelemről tettünk tanúságot. Nem szabad soha még- feledkeznünk arról, hogy a kisebbségi sorsban, milyen- egységbe tömörüli az erdélyi magyarság. Ha Déi-Erdályre gondolunk, ahol félmilliónál több magyar él, újra teljes fegyelmezettségről kell tanúságot tennünk. Tudjuk, hogy nehéz a sorsuk. Eszünkbe jut Márton Avon gyulafehérvári püspök felhívása híveihez, akikhez a következő szavakat intézte a bécsi döntés utáni napokban: „Testvéreim! Megrendüléssel látom szenvedéseteket, a szemeitekből patakzó könnyek szüntelen hulláséit, amióta megtudtátok, hogy el kell szakadnunk testvéreinktől, akikkel sorsunkat eddig együtt hordoztuk. Emberek vagyunk s nem veheti rossznéven tőlünk senki, ha nagy fájdalmunkban panaszra fakadunk és könnyes a szemünk?'" A honvédcsapatok bevonulásának közelgő évfordulóján délerdélyi testvéreinkért is imádkozunk, l^elkük, sorsuk Isten kezében van. Az államhatalommal való viszonyuk most áll. rendezés alatt. Tiszta szívvel, mondhatjuk, hogy mi megértést hirdetünk a Magyarországon- elő nemse- hségekJ&el szemben. Nálunk szabad elei- lehetőség nyílik mindenki számáré, aki tiszteletben tartja hazánk töményéit cs nemzeti hagyományait. Dél-erdélyi m,agyar testvéreink számára ugyanazokat a jogokat kérik a magyarság vezetői, amelyekéi az itteni kisebbségek szabadon gyakorolhatnak. A holnapi évforduló szent iinne- ]>én alázatos szívvel zarándokoljunk el templomainkba. Szálljon imánk az Egek Urához, ülci ■ mindannyiunk szivébe lát. Mondjuk el, hogy hátralevő napjainkban is igaz magyarok és hű keresztények kívánunk Unni. Továbbra is ki akarjuk érdemelni a felszabadulás ajándékát. És kérjük meg a Mindenhatót, hogy viselje gondját azoknak a testvéreinknek, akik elszakadtak tőlünk és egy pillanatig se vonja meg atyai gondoskodását a sok viszontagságot átélt magyar nemzettől. ; (—) Kolos-smegye Gőzellátása biztosítva van kedvező iiölysotpől számolt fo© a közigazgatási bizottságnak az alispán! jalsntés KOLOZSVÁR, szeptember 4. (Saját tud.) Szerdán tartotta rendes havi ülését a vármegye közigazgatási bizottsága Icnzédy-Joksman Ödön főispán elnökletével. Áz alispáni jelentést az alispán távollétében dr. Szász Ferenc főjegyző terjesztette elő. Az alispán! jelentés Gaál Elemér alispán jelentésében elsősorban is a vármegyei közjóléti szövetkezet megalakításáról és célkitűzéseiről számolt be, amely működését már meg is kezdte és pedig elsősorban az állatjuttatások révén. Î A közellátás terén az elmúlt hónap kedvező képet mutatott. "' A vármegye lakosságának kenyérmagvakkal való ellátása az időközben megindult cséplési munkálatok következtében ma már kielégítő. Ellátásra szoruló alig van a megyében, de ezek ellátása is biztosítást nyer, mert az őrlemény mennyiségek beérkezése a megye területére fokozódott. - r* *‘ i A megye erre a célra 19 vagon egységes búzalisztet és három vagon nullás lisztet kapott, amelyeket szétosztott. Az ellátásra szoruló lakosság szükségletének biztosítására a közellátási miniszter rendelete értelmében a cséplőgépek vámgabonáját is igénybe vehették. A cukor, petróleum és rizs ellátásban nincsenek nehézségek. A zsirszükséglet kielégítéséről is történt gondoskodás, amennyiben Kolozsvár közedáif ásí hivatala a vcirmegye rendelkezésére bocsájt 20 ezer kiló zsírt. A vármegye magánsertés hizlalása is biztosítva van, mert a főispán' nak. mint közellátási kormánybiztosnak rendelkezésére áll egv takarmányozási keret, amelyből kielégítheti a hizlaldák szükségletét, ha ezek nem rendelkeznének elegendő saját termésű takarmánnyal A mazőgasdssági és közigazgatási helyzet A zabaratás a megyében még szeptemberben is tartani fog. A késedelmet a rendkívüli időjárás okozta és az kétségtelenül súlyosan érinti a gazdákat. A sár jutermés helyenként már be ig van takarítva és igen jól sikerült. A kukorica, ha szeptember első felében nem lesznek hűvös derek, jó közepesnek Ígérkezik. Az adókivetési munkálatok az egész me gye törülatén nagy lendülettel folynak. Az adóhátralékok behajlása még mindig nehézségekbe ütközik, mert a lakosság nem tudta értékesíteni terményeit. A helyzet azonban itt is javul. A közutakon az átépítési és javítási munkálatok folynak. A sebesvári kőbánya jogi helyzetének végleges tisztázásáig, hogy a községet kár ne érje. a bányában a kőanyagtermclést nagy erővel megkezdte és remélhető, hogv a közutak fedő- anyagához szükséges kavics kellő időben és megfelelő minőségben, illetve mennyiségiben fog rendelkezésre állani. A megye területén a közbiztonság kielégítő, nagyobb bűncselekmények nem voltak, politikai mozgalmak nem észlelhetők és a községi közigazgatás menete is fokozatosan javuk 1 A további jelentések Az alispán jelentése után az árvaszéki elnök, tiszti főorvos, a főügyész, pénzügyigazgató, királyi tanfelügyelő, az állam- épitészeti hivatal vezetője, a gazdasági felügyelő és az állatorvosi hivatal vezetője tették meg jelentésüket. Majd a gazdasági albizottság részéről Ferenc mérnök tájékoztatta a bizottságot a Hidal- más—őrmezői, páncélcsebi, Kendilóna— Páncélcseh—drági és Válaszút—Almás- szentkirály-i szakaszokon elvégzendő útépítési munkálatokról. > _ BisöíéSliés este 7 úr a 20 pe BUDAPEST, szeptember 4. Az elsötétítést szeptember 4-én 19 óra 20 perckor kell végrehajtani és szeptember 5-én 5 óra 15 percig tart. EHegszönf a iásbeszéíő formalem korlátozása az északi részeken BUDAPEST, szeptember 4. (MTI.) A hivatalos lap csütörtöki száma közli a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter rendeletét az ország északkeleti részére elrendelt távolsági távbeszélő magánforgalom korlátozásának megszüntetéséről. A rendelet hatályon kívül helyezi az ország északkeleti részén a távolsági távbeszélő magánforgalom felfüggesztéséről 1941 július 3-án kiadott rendeletet. ‘ A RÓMAI MAGYAR KÖVET KITÜNTETÉSE. Rómából jelentik: Az olasz király és császár Máriássy Zoltán kvirináli magyar követnek az olasz Icoronarend nagykercsztjét adományozta. EPERFA-ERDŐ VASMEGYÉBEN. Vas vármegyében Táplánszentkereszt községben állami támogatással most hozzák létre az ország első megyei eperfa iskoláját, ahol jelenleg máris 50—60 ezer eperfacsemetét gondoznak. Ősszel ezer darab epercsemete kerül ki a vasmegyei országutakra és ezi az akciót minden évben megismétlik a vármegye területén. Egy, begy 10—15 év alatt \,a»inegye lesz az ország első cperfa erdeje. Ugyanakkor a megyében nagyarányú selyemliernyóte- uyósztés is indult meg «» \ asmegye ezen a téren is vezető helyre akar kerülni. (Magyar Országos Szabvány) Sü&eleSá felles v&Uiára népiskolák, középiskolák, szakiskolák szám ara az ELLENZÉK fíönyves- boSájábas* Síolozsvá», Mátyás király-tér 9. szám.
