Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-26 / 220. szám
IMI. ÉVfULTfiM, 220. SHM Péolek, 1941 szeptember 2G fmsm SzcrkesztlséB és feíadóhíifgjj,}. *oi0ZSY*r, lókaHrtca 18., 1. «»ílet. Tsleîois: 11—09. «Ysciía: fSfeten-fltca 8, szása. Telefon ez.: 29—23 ALAPÍTOTTA: BIRTHS! MIHLÚS Xiadótalaldonas: PHLLIS R. T. X8lezsvár. Előfizetési árak: havaala 2.79. ssaysdévrs 8, félévre ts. egész árca 32 Bánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter bejelentette az erdélyi gazdák előtt a szórványkérdés és a kongrua-ügy rendezését Irta: Vágh József Elolvastuk azt a budapesti kiadványt, amely Erdély arankcnyye szeretne len ni. Vaskos kötet. Két részből áll. Az első rész neves erdélyi írók és közélet! férfiak kétségkívül nagyon sikerűit írásait közli. A második rész viszont erdélyi életrajzokat tartalmaz és azok“ nak ,.hőstetteit“ ismerteti, akik az -dogén uralom huszonkét esztendeiében törhetetlen nemzetiségi érzésükkel kitüntették magukat. Röviden szólva, ebben a részben ,diósok és mártírok“ szerepelnék. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ezek az életrajzok hogyan kerültek a kötetbe. Megjelent néhány Bocs* kay-ruhába öltözött, aranyzsinóros nyakkendős könyvügy nők, akik előfizetéseket gyűjtöttek ă kötetre, egyben pedig felvették az előfizető jelöltek! életrajzi adatait és a román uralom alatt véghezvitt ,,hőstetteit“. Anyag lag nagy sikere js volt a könyvnek, amit a köretben szereplő néliányszáz életrajz mindennél beszédesebben bizonyít. Ennek a könyvnek oJvasása tette időszerűvé, hogy napjainknak egy k jelleg“ zetes jelenségével foglalkozzunk. Nem akarunk személyi érzékenységeket sérteni. Éppen ezért nem hivatkozunk nevekre vagy egyénekre. Általánosságban tesszük azt a megállapítást, hogy a felszabadulás óta beteges tünetként honosodott meg az erdélyi magyar társadalomban a román uralom alatt ta= nusitott „hőstettekkel“ való dicsekvés. Keresve sem találhattunk volna jobb alkalmat ennek a? alifásnak bizonyítására, mint ezt a budapesti kiadványt, amely minden gátlás nélküli bő alkalmat adott az emberi hiúság krií ka nélküli hivalkodására és szabad érvényesülésére. Olyan történeteket olvas* hatunk ebben a könyvben amelyekről a kortárs nagyon jó! tudja, hogy nagyrészt a színes fantáziának képzelgései jutnak bennük kifejezésre. Túlzás lenne azt állítani, hogy rosszindulatú ha zugságok, amelyek bárkinek is ártal= mára lennének. Talán leghelyesebb azt a kifejezést hasznain1, hogy jórészükben „kart pour Tart“ nagyotmondások, amolyan vadásztörténetek. Nagyon jól illenének borosasztal mellé, de semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy olyan könyvben szerepeljenek, amelynek szépirodalmi és publicisztika1 részét valóban neves és tekintélyes erdélyi férfiak ’írásaiból állították össze. A történeti igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ezeknek a szerzőknek nagyrésze nem sejthette, milyen könyvben látnak majd napvilágot Írásai. Azt h tték, hogy csakugyan erdélyi arany- könyvről van szó, amely az elmúlt huszonkét esztendő rövid összefoglalásával kívánja megismertetni az olvasót. Csupán az Erdélyi Párt képviselői ér = íeko'kte élt a gyanúperrel, amely tanácsosnak tartotta, ha az erdélyi képviselők nem adnak kéziratot a kötet számára. Ekkor azonban már néhány jóhiszemű törvényhozó elküldötte kéziratát. Hangsúlyozzuk, hogy nem csupán ez ellen a könyv ellen akarunk „kirohaiA ni.“ Hiszen ez a kiadvány csak egyik jelensége az átmeneti időknek, amikor I néhány élelmes vállalkozó kihasználta j a felszabadult Erdély lelkes hangulatát ; és _ ^ kltVlíJ W 1 v'l I JtZi jfl'll.yVli t fi I a közhangulatot siettetett saját pénz- I tárcájának felduzzasztására igénybe- I venni. Annak idején az erdélyi magyar I sajtó é-s elsősorban az Ellenzék a leg- j erélyesebben kikelt a hazafias érzés I kcmmercializálása ellen. Magáévá tette ! ezt az álláspontot a kormányzat is és I még idejében megakadályozták ennek I az áramlatnak komc-iyabb elfajulását. ! A közelmúltban napvilágot látott arany- I könyv még ennek a korszaknak késői j szülöttje. Ha tehát csupán ezt a köny- I vet akarnék ostorozni verebekre lövöl- j döznénk ágyukkal. Végigolvastuk azon i bán az önéletrajzokat és ezzel kapcso- ; latban újra elszomorodva kellett meg» I állapítanunk, hogy mindennéd sajnála- I tosabban meggyökerezett ősi földünkön j az önértékelés teljes hiánya. Divat Jett, I hogy egyesek a krit ka nélküli dicseké* I dést. tartják a jó hazaíiság fokmérőjé- j nek. í ,Egy év alatt a legnagyobb csodálko- i zással tapasztalhattuk, hogy uj hősök \ és mártírok születtek köirülőttünk. Nem I hisszük, hogy akadna Erdélyben olyan • ember, aki nem hallott volna legbizal- ! masabb baráti társaságában méltán eh I hitledezve olyan történeteket, amelyek- ] röl nagyon jól tudta, hogy távol járnak ; a valóságtól. Sőt rn'ndannyiunkkai I megtörtént már, hogy ilyen hősköíte- 1 ményeket anyaországbeli és az erdéd.vi I viszonyokban tájékozatlanul álló bará* I taik előtt adtak elő ismerőseink és az I elbeszéléstől feíheviiít barátunk végül j hozzánk fordult, mint élő koronatánu- ! hoz: „hiszen Te jól tudod, itt éltél és ■ igazolhatod, hogy mindaz igaz, amit el- j mondottam“. Legtöbb ember ilyenkor j jóindulatúan mosolygott. Mi egyebet •; csinálhatott volna? Mondja azt, hogy i „édes barátom, ne haragudjál, de'ebből a történetből semmi sem igaz?“ Sokan jóindulatból, sokan kényelmi szempontból nem fárasztották magukat azzal, hogy megcáfolják azokat, akik beteges képzelgéssel hősökké és mártírokká avatták magukat. Van azonban ártalmasabb fajtája is a képzelgőknek. Ezek azok, akik társadalmi előnyöket, hivatali állásokat, kereskedelmi engedélyeket, kitüntetéseket kívántak szerezni magúiknak azon I a címen, hogy az idegen uralom alatt magyar nemzet1 szempontból „elévülhetetlen érdemeket“ szereztek. Itfi már komoly veszedelemről van szó. Mert bármilyen alapos vizsgálat tárgyává is tesznek hivatalos helyen mindén beadványt, mégis előfordulhatnak teljesen menthető és jóhiszemű tévedések. Ennek következményeként pedig esetleg egyenetlenség üthet1 fel a fejét az erdélyi társadalomban. Jogos méltatlan- kodások, kifakadások hangzanak el, amelyek veszélyeztetik a boldogabb magyar jövendő egységes épiíőmunfká- ját. V iták indulhatnak meg arról, hogy k1 az. igazán ió magyar ember. Végze- ! társadalmi ellentéteket, sőt személyi gyülölségeket robbanthat ki olyan dicsekvés, amelyről a szerző azt hitte, hogy senkinek sem árt vele. Egyetlen célja talán az volt, hogy önmagának használjon. í ţ Kisebbségi múltúnk, elleti vétenénk, ’ ha lebecsülnék azoknak a nemzetvédel- I mi cselekedeteknek értékét, amelyeket j a magyar felszabadulás érdekében na* I gyón sok magyar testvérünk hősiesen j és önzetlenül vállalt. De jól jegyezzük i meg: az igazi hősök és az igazi marti i rok sohasem dicsekednek. És főleg nem akarnak zsíros állásokat vagy kereske- ! delrn’ engedélyeket szerezni azon a ci- ! men, hogy „én mindenkinél jobban I megérdemlem, mert eleget szenvedtem ' a huszonkét esztendő alatt“. Ha Er« I délyben szenvedett valaki, akkor első i sorban áll ez magyar lelkészeinkre és ; tanítóinkra. Mert ők voltak a magyar I érzésnek, nemzeti kultúránknak és a ! népi öntudat ébrentartásának végvár1 j harcosai. Üldöztetésnek, zaklatásnak, í börtönnek kitéve végezték nemzetne- I velő nemes hivatásukat. És mégsem j hallottunk még egyetlen lelkészről í vagy tanítóról sem, aki ezen a címen j iparvállalatot akart volna alapítani v agy j igazgatósági tagságra pályázott volna I valamelyik gy árvái lélat vagy pénzinté- ; zet vezetőségében. Közkatonái voltak a i kisebbségi életnek, ak:k éveket küzdőt- j tek át kopott, foltos ruhákban, sokszor j egész nap csak egyetlen tál étel került I az asztalukra és csak a jó Isten tudja, 1 hogy miből futotta gyermekeik iskoláz- j tatására. Mégsem tántorodtak meg so- : hasem. Vállaltak minden szenvedést, i mert szent hivatásnak tartották, hogy * munkálkodásukká! megőrizzék a ma- c gyár lélek tisztaságát. i És vannak hősök és mártírok, akik I nem tudnak elzarándokolni oda. ahol ; az elismerést osztogatják. Ha végig- barangolnék az erdélyi temetőket, na- ! gyón sok sirdomb előtt kellene megál*- ! nuirk, ahol az erdélyi kisebbségi sors j igazi hősei és mártírjai alusszak örök álmukat. Ki tartja számon azokat a szerencsétlen magyar tisztviselőket, akik Öngyilkosságba menekültek vagy éhhalált haltak, mert elvesztették állásukat és nem tudták a mindennapi kenyérre valót megszerezni? Vagy felsorolhatnánk elzüllött, lerongyolódott magyarokat, akik csak azért kerültek j ilyen szomorú sorsba, mert nem tudtak I elhelyezkedéshez jutni és idegeik felőrlődtek a létért folytatót! kegyetlen, küzdelemben. Megdöbbentő regényt lehetne írni ezekről a tragédiákról. Tisztában vagyunk ezzel mindannyian, akik végigéltük az elmúlt huszonkét esz ten- i dőt és jól tudjuk, hogy az erdélyi magyarság igazi drámájának szereplői nem kérnek vagy nem kérhetnek gyógyító balzsamot az elszenvedett sebekre. Folytassuk tovább a névtelen hősök és mártírok felsorolását? Beszéljünk a magyar nyugdíjasról, aki évekig a sem- miből élt? Kérjünk elismerést a magán- tisztviselő számára, aki családot kellett tartson olyan fizetésből, amely egyetlen ember általános középosztálybeli életszínvonalának fedezésére is alig volt elegendői* Hozakodjunk elő a ma* ■ gvar munkásosztály harcával? Ismer : lessük msg újra a magyar k'sgazdatár! sadalom irtózatos válságát? Adatokat ! soroljunk fel a magyar diákok sorsáról, j akik nélkülözések árán, íütetlen szoba- j ban tanulva szereztek diplomát? Kérjen I elismerést a magyar ujságirótársada i lom, amely a sajtóperek pergőtüzében I teljesítette hivatását? Vége-hossza nem ! lenne ennek a sornak. De gondolatban \ meghajtjuk m-ndannyiuk előtt a/ elis- ' mérés zászlóját ezekben a sorokban, I mert az ö hősi küzdelmüket becsüljük j meg akkor, amikor a legélesebben tiE j takozunk a jóindulatú képzelgők, bete■ ges fantaszták és a rosszindulatú hazu- ! gok öncélú törtetése ellen. I Ne versenyezzünk azon, hogy az el- I múlt huszonkét esztendő alatt ki volt j a jobb magyar ember. Erdély kisebb- i ségi politikájában két irányzat uralko- j dett. Az egyik a passzív ellenállásban, ■ később pedig a legintrazigensebb cse- i lekvö védekezésben látta a magyar ér- í dekek legbíz.tosabb megvédését. A má- í sik irányzat azt tartotta, hogy a meg I értés politikája a legcélravezetőbb és j módot akart keresni az Erdélyben élő j nemzetiségek között a teljes megértés re. Nem a mi feladatunk, hogy bárme- I lyik irányzat mellett is lándzsát tör- I jünk. Ezt majd az utókor és a történet- . írás fogja eldönteni. Kétségtelen azon- ! ban, hogy mindkét irányzat hive: be i csületes, önzetlen magyar emberek vol- I tak. Egyrkük sem akart rosszat a ma- j gyár fajnak és a magvar nemzet üsz- j szessógének. Ha különböző eszközökkel j is harcoltak a magv ar hainaihasadósért. I ugyanaz volt a céljuk. Kisebbségi mul- j tunk ellen vétkez:k tehát, aki most j vádaskodik és bármelyik tábor eszkö- j zeit gúnyos bírálat tárgyává teszi. Van j bátorságunk megmondani, hogy egy - formán rossz szolgálatot tesz a haza nak, aki a ma1 időkben azt állítja, hogy „X. \. közéleti vezetőnk semmi érdem leges eredményt nem tudott kivívni az elmúlt huszonkét esztendő alatt, vagy azzal hozakodik elő, hogy „könnyű volt Z nek, h szén mindenképpen megegy ezést keresett a román államhatalommal“. Elégedjünk meg annyival-, hogy aki itt Erdélyben résztvett a magyar élet küzdelmeiben, kisebbségi feladatot vállalt magára és legjobb leíküsmereté« re volt bízva az eszközökben való válogatás. Senkise akarja tehát naggyá tenni magát azáltal, hogy a másikat lekicsinyl1. Szüntessük meg a „hősök: cs mártírok“ kitermelését. Tartsuk tiszteletben a maga egészében kisebbségi .sorsunk vérrel és könnyel szerzett szomo ru tapasztalatai. Tanulságairól pedig ne feledkezzünk meg egy pillanatig sem. Hirdessük, hogy mindennél fontosabb érdek a szent erdélyi magyar egység. Ennek az egységnek megbontását jelenti, ha akarva, vagy akaratlanul alkalmat adunk konkolyhintésre. Mert akármennyire ártatlannak látsz k : konkolyhintést jelent az uj ..hősök és már- j tirok" térfoglalása. Harcoljunk ez ellen I az áramlat ellen és tartsuk tiszteletben : azokat a közkatonákat, akik nem to!a_ > kodnak hangos szóval az elismerés ősz- ! togatásánál, de most is burm'kor ké~ j szék akár az életüket is feláldozni, hu 1 a nemzet és a haza érdeke úgy ki\ánja. it kopsfsâsîwz® hitvQSének rátíiószóxsts ,,Hősök és mártírok“
