Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)

1941-09-17 / 212. szám

J 9 4 1 szeptember 11.

E L L B N 2 É K

FF

sn

irt

i3

zii

ÍS

Î2

Ót

SS

3Í

UÎ

y

ad

iri

V

IT

it

£

JT

►d

»2

b

8f

fi

ri

I

a

S

I

A

3

3

Ú

f

T

í

r

i

»

í

r

i

r

>

r

i

i

Őszinte szó

(r2a : Gulyás Janó országgyűlési képviselő

Most, hogy elmúlt az évforduló ünnepe, úgy érezzük, mintha ezzel lezárult volna egy rövid átmeneti korszak. Ebbe a korszakba sok mindent zsúfolt össze a sors: túláradó öröm és döbbent gyász, mély lélegzetű felszabadulás és szorongó aggodalom, várakozás és csalódás, mind jól elfértek benne. S hogy ez a minden valóban mily soannak terjedelmét két határjelenség villájába tudnám fogni. Az első a bevonuló hou- védra dobott virág. A másik Wass Albertnak egy kérdése, amely visszasziv- hatatianul szaladt ki száján egy tisztviselő udvariatlansága feletti felháborodásában: „Maga talán anyaország'1 ?“

^pró jelenség mindkettő, önmagában talán egyik sem lényeges, hiszen a? érzelmek fodrozódása csupán, mégis kínálkozik annak a lernérésére, hogy közben rpennyi nrnd-en történt. Távolról sem fogjuk fel tragikusan ezt a fejlő* dást, sőt szerény és fogyatékos erdélyi ismereteink alapján inkább megnyugvással állapítjuk meg: Íme, végre otthonosan és b!zalmasan bevonta „Ma= gyarországoí“ is Erdély a maga sokszor deriis, de mindég makacs haragtartá- saínak és marakodásainak körébe, amely oly jeJllmző tninden zárt, ki- sebb társadalomra.

így lett az Erdélybe kinevezett magyar „ejtőernyős“. Nem akarunk ezzel a váddal sokat foglalkozni, hszen megkapta válaszát ott és azonnal, ahol első’zben emeltetett. De talán ideje már egyszer arra is emlékeztetni, hogy volt j idő, amikor fordított Iránya volt az inváziónak. Az „ejtőernyősök“ akkor, j »gaz, össze nem hasonlithaíóan szó- I morubb körülmények közt, de elhagy* \ ták Erdélyt, hogy a csonka országba | vonuljanak, holott az otthon odaha- ; gyása nem történt mindég kényszerű í szükségből, hanem — mint igen hamar j kiviláglott -— sokkal inkább elhamar- j kodottságból. Kinek jutott volna eszébe azj hogy a vagon-lakok támadását kritika tárgyává tegye? Pedig az ország akkori viszonyai közt a nyugdíj teher felduzzadása, a munkanélküliség, az állami adminisztrációnak személyi kiadásainak hallatlanul nagy emelkedése mind igen kínos következményekkel járták. Az államvasutak beruházásainak elmaradása, következőleg a mai s éppen Erdélyt keservesen érintő vagon- és mozdonyhiány nem kismértékben példázza ezt a most is élénken érezhető kárt. Vájjon hány magyart neveznek ma „ejtőernyősnek“, aki tulajdonképpen semnai mást nem tett, mint visszatért oda, ahonnan eljött? És ha tényleg nem erdélyi származású magyarok kerültek most nagy számban ottani állásokhoz és feladatkörökbe, hát nem voit szükség rójuk? El tudta volna látni a szolgálatot Erdély magyarsága egymaga? Tudjuk, hogy nem. Sőt tudjuk azt is, hogy még ma is betöltésre váró ür tátong nagyon sokfelé, amely jó darabig gondot fog okozni.

Ezzel szemben érdekes és figyelemreméltó az a nyílt várakozás, amellyel az ország Erdély felé tekint. Nem fát az inváziótói, de várja azt. Mintha csak mondaná: gyertek, ereszkedjetek le közénk, akár ejtőernyővel, itt az ipar, a kereskedelem, a színház, az irodalom, a művészet, a hadsereg, a politika: (rengeteg a tennivaló, örömmel vesszük, lia segítek! S megint feltűnő jelenség: Erdély nem siet! Erdély nem lepi el városainkat, fürdőinket, nem járja a magyar vidék számára sokszor teljesen ismeretlen tájait. Erdély még nem vette birtokba, amit az ország meg teljesedésévet kapott. £z sokszor érthető, tudjuk, hogy Erdély szegény, a vasút és az élet pedig drága s otthon is sok a tennivaló. Kiváncsi volnék azonban, hogy azok közül, akik a hazatéréssel szabadjegyeí is kaptak, vájjon- bányán indultak neki, hogy Pécset, Székesfehérvárt, Komáromot, vagy csak Debrecent is felkeressék és a megismerés birtokába vegyék? Sok szemrehányást kapott az Erdélybe tört kiváncsi és igényes magyar közönség. A szemrehányások tu! nyomó része jogos. Még mindig fennmarad azonban a puszta és elvitathatatlan jószándék érdé* me, amellyel Erdélyt türelmetlenül és szenvedő Ívesen megismerni igyekezett. 1-át.ni akarta, beszélni akart vele: s ez is valami. j

Ezzel a sokszor kényelmetlen igénynyel szemben Erdély kissé zárkózoitan állt s nekem eszembe jut az is, menynyire nem tudott mit kezdeni az erdélyi képv'seloházi csoport az ország költségvetésével. Nem érezte a magáénak. Nem vonatkozik Erdélyre mondták. Teljesen eltekintve ennek az álláspontnak közjogi tarthatatlanságától, felvetődik a kérdés: hát vájjon olyan túl nagy volna nekünk ez a még mindig csonka ország, hogy Vásárhelytől Sopronig se tudnák eg.V szempillantással átfogni ezt a párszáz kilométer! ? Vita Sándor megkapóan igy vallja ezt: „elszoktunk attól, hogy az állam minden iigvét a magunk ügyének tekintsük“. I

Egy szék elv íöldii képviselőtársunk mesélte, hogy a múlt esztendő nyarának lelket és ideget emésztő légkörében orvos» értelemben vett tériszony vett erőt rajta. Nem tudott kimenni az utcára s ha kilépett, a házak falához tapadva, szédültért nézte a? utca távlatát. Ez a tériszony abban az órában foszlott szét, amelyben a bécsi döntést h riii adták. Nagy on meg tudjuk érteni az esetet. Elképzeljük, hogy idő kell ahhoz is, m!g Erdély hozzászokik a tá= gabb láthatárhoz s ‘körülnézvén, megleli helyét a hazában. i

Erre szükség is van, különösen abban az értelemben, hogy a haladást igénylő Erdély megerősítse a haladást

s

igénylők anyaországi hadrendéit. Nem sok haszon van abból, ha a/ erdélyi hibák az erdélyi érdemekkel tájegységben összeforrva mennyiségi gyarapodást okoznak a hibáival és érdemeivel szintén gyönyörű egységben tétovázó anyaország1 társadalomban. A Kőz abban látná hasznát, ha a2 Erdélyből serkenő halódó jószándék megerősítené a már eddig is meglevő jós^á ndékua< hadrendéit, s ebből a minőségi erősödésből nady tettekre, bölcs és bátor e> határozásokra lökő energiák gyűlnének egybe. Korunk paransoló nagy kérdései követelik, hogy igy legyen.

A magyarság hivatásából folyó óriási feladatok exért nem tűrik, hogy Erdély 's elveszítsen a Felvidék mintájára egy nagy illúziót, amely szerint a/.öszel/c^ me más, jobb, mint az anyaorszgi. A2, ami Erdélyben jobbnak látszik, az sajnos nem az egész Erdély s amit a'2 anyaországban kifogásolnak, az hála istennek nem az egész anyaország; ez a felismerés 3 kulcsa annak, hogy a jó is hamarosan szövetségre lépjen a jóval, mert a hamisság és a restség azon. naJ megtalálja a maga szövetségeseit.

Erdély haladó szelleme önmagának árt Legelőbb, amikor zárkózottságában nem veszi észre a haladni vágyó országot. Ha pedig észrevettük egymsát: mindketten vétünk a magyarság ügye ellen, ha fel nem zárkózunk bátor és áldozatra kész élsereggé, amelynek lendülete magával kell hogy sodorja a többi orszúggyarapodásokkal hozzánk visszakerült, de bizony elhalkult, kissé szárnyaszegett egyéb jó szándékok at s

együttesen támadva, elsodorjuk a ma ftyar nép felemelésének, az ország munkájába, szervezésének útjába fekte tett szuvas gerendákat. Elsodorjuk az zal az átkozott jelszóval egvíití, ameE annv1 tunyaságunk kibúvója s mcK szerint ,,a mai nehez nagy időkben“ nem lehet nagy feladatokba bátran belefogni. Hát ha még oly nehezek vol* nának, annál inkább neki kellene vessük vállainkat, hogy a népek gyilkos versenyében le ne maradiunk!

Szemrehányást tenni egymásnak: idevesztegetés. Nekünk is volna kér- dezn’valónk, nem egy. Kérdezhetnék Kos Károlyt, hol a/, a mester kör, amelynek már rég a közepében kellene ül* n e. hogy Erdély építészetét a művészek és szakszerűség fegyvereivel megvédje és felvirágoztassa? Kérdezhetnék az írókat: mért hallgattak el? Kérdezhetnék: kellett a „Hitel“»nek a? akadályok előtt most megtorpannia? De talán jelképes is, hogy am!nt ezt kérdezzük, már hozza is a posta a't első szabad számot. Ujjainkkal érezzük, hogy testes a füzet s pillantásunk nyugtázza, hogy gazdag a tartalma.

„Vállalunk minden nehézséget“ — mor.dtátok egykor s most azt ne vállalnátok, amit saját hibáink és mulasztásaink okoznak? Az egyéves dermedtség enged. A kezek, amelyek országhatárokon át is megtalálták egykor egymást, biztos és életre szóló szorításra nyúlnak egymás felé.

Az ország s benne a magyarság sorsa olyan lesz., amilyenre azt mi magunk alakítjuk! 1

Á harctéren fmzd5 honvédeinhéri

Takarékosságra szólította lel az ország népéi az m§ közellátási miniszter

GyőriSy-Bsngyeí Sándor vezérezredes,közellátás

rádiónyilatkozata az ország éielmiszeteUáiásánah kielégítő helyzetéről

BUDAPEST, szeptember 17. (MTI.) Győr ff y-Ben gyei Sándor s;zkv. vezérezredes, közellátási miniszter a magyar rádióban kedden este háromnegyed bét órakor a következő előadást tartotta:

Magyar véreim! A Kormányzó Ur őfö- méltósága kitüntető bizalmából a miniszterelnök előterjesztésére a mai nap átvettem a közellátási minisztérium vezetését.

Tudom, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, azonban vállaltam est a felelősségteljes munkát, mert a mostani rendkívüli időkben minden magyarnak vállalnia kell azt, amit a nemzet érdeke parancsol. Trianoni nyomorúságunkból most emelkedünk felfelé és most kell, hogy ídvere- kedjük magunknak azt a helyet, amely bennünket a Dunamedeneében megiller.

Súlyos, gondterhes, vérzivataros történelmi időket élünk. Az igazságosabb, a

I kiegyensulyozotabb uj Európáért folyó nagy küzdelemben győzelmesen hadakozó dicső szövetségeseink oldalán hősiesen harcol a magyar honvéd. Diadalainak sorozata bizlositék nekünk arra, hogy szövetségeseinken és honvédeinken semmiféle ellenség nem vesz erőt. Ellenségeink is ráeszméltek már erre a lényre és most haláltmegvető vitézséggel küzdő katonáink háta mögött, a hátországban a polgári lakosság körében az anyagi ellátás vonalán szeretnének csüggedést és zavart kelteni. Azonban mi résen leszünk. Honvédelmi kötelességet teljesít a honvéd a tüzvonalban, de honvédelmi kötelességet teljesít minden olyan dolgos magyar kéz, amely termelő munkát végez a mezőgazdasági, az ipari és minden egyéb anyagi vonalon, mert ezzel könnyíti mostani háborús közellátásunkat.

Magyar testvéreim! Jól tudom, hogy az immár két éve tarló hadigazdálkodás és a jelenlegi világháborúval együttjáró fokozott anyagfogyasztás után nincs minden anyag oly bőségesen készletben, mint amilyen volt a világháború előtti béke idején. Ebből kifolyólag tehát voltak, vannak és lesznek ezen a téren nehézségek. De én ezeket a nehézségeket át akarom hidalni, az esetleges anyag- és áruhiányokat minden rendelkezéseim-e álló eszközzel idejében el is fogom hárítani. Vegye tudomásul minden magyar testvérem, hogy

i'on az országban annyi élelmiszerünk és egyéb közellátási anyagkészletünk, hogy azokból nemzetünk minden tagja igazságos mértékben, folyamatosan és fennakadás nélkül ellátható lesz.

Gondom lesz rá, hogy ennek az országnak az élelmezése, illetve a közellátási anyagkészlete, igazságos elosztása minél hamarabb és intézményesen megszerveztessék. A termelt javakból a harctéren küzdő honvédeink ellátása az élelmezés terén gondol nem okoz. Arról nagy szövetségesünk gondoskodik. Az anyaországban élő honvédségünk ellátását és a kinn küzdő honvédek hozzátartozóinak ellátását elsősorban kell vállalni. Emellett azonban gondoskodni kell arról is, hogy az ellátatlanok minden rétege, de különösen a falu, a gyárak és a kézmiivesipa- rosok munkásai, a terhes és szoptató anyák, valamint a gyermekek mind megbizbatóan hozzájussanak mindazokhoz a közellátási javakhoz, melyekre létfenntartásuk céljából feltétlenül szükségük van.

Takarékoskodjunk a hadianyagokkal

Továbbra is biztosítani és lehetővé tenni kívánom azt, hogy mind a gyárak, mind pedig a kis- és nagyipari vállalatok nyersanyagszükségleteihez a meglévő készletek arányában ütemesen hozzájussanak és igy üzemeiket és munkálataikat továbbra is zavartalanul folytathassák.

Vésse emlékezetébe mindenki jól, hogy a hadianyagot képező cikkekkel, különösen bőrrel, gumival, úgyszintén élelmiszerrel való feltétlen takarékoskodás ha zaftos, becsületbeli kötelessége minden magyarnak. Alii ezzel ellenkezőleg cselekszik, ellensége a hazának. I

A közellátási cikkek hisztérikus halmozását, elrejtését, vagy a közellátásból bármely módon történő kivonását, árdrágításokat, vagy áruzsorát kérlelhetetlen szigorral fogom megtorolni. Azokat a rend- bontó elemeket pedig, akik a mostani élethalálharcot vivő háborús helyzetünkkel járó kisebb ellátási nehézségeket, vagy pedig az egyes árucikkekben időnként mutatkozó átmeneti hiányokat rossziruhr latuan kiszínezve, vagy felnagyítva hiresz- telni m-erészelik, a törvény teljes szigorával sújtom.

Egy pillanatra se tévesszétek szem elől

azt, hogy magyar honvédéin!: távolkeleti harcmezőn a fegyverek gyilkos tüzében, a zubanóbombázók és harckocsik halált- osztó dörgése közepette küzdenek és nyomulnak előre esőben, sárban, viharban, éjjelt nappallá téve életük kockáztatásával. Ezeknek a hazájukért küzdő névtelen magyar honvédeknek áldozatos hősi teljesít ménjeihez képest milyen szerény követelmény az, hogy a nemzet itthon maradt jóbbrnódu polgárai tanuljanak nieg békebeli igényeikről, a fényűzésről és kényelmiílzről egy kicsit lemondani, hogy ezzel is annál több jusson hazai vonalon, a hátországban verejtékező ellátatlanok tömegeinek.

A gazdatársadalomiól, mint természetes szövetségesünktől és a termelőoszíály minden rétegétől a haza nevében elvárom és kérem, hogy a felesleges és értékesítésre váró terményeiket és termékeiket ajánlják fel az ország közellátási céljaira.

Én a magam részéről a lehetőségek legmesszebbmenő kihasználásával olyan köz. ellátási helyzetet akarok teremteni, hogy minden ellátatlan magyar vérem ácsorgús és sorbanállás nélkül a lehető leggyorsabb és legrövidebb utón hozzájusson elsőrendű közellátási életszükségletéhez.

Átszervezik a közellátási

Országos közellátásunk átszervezésére vonatkozó szándékaimat nagy vonalakban ezekben ismertetem E tervek megvalósításának alapfeltétele az, hogy minden becsületesen gondolkozó magyar vérein tiszteljen meg bizalmával. Megértő támogatást és az. e tárgyban kiadásra kerülő kormányrendeletek gyors végrehajtását kérem és várom a magánszemélyektől, kő- zületektől és hatóságoktól egyaránt.

Befejezésül katona szivem egész melegével köszöntőm minden magyar véremet, kérve, hogy álljanak mellém az igazságos fiözei látás érdekében a rejtegetés, a halmozás, az amerikázás, az árdrágítás és a fekete zugforgalom ellen indított ellátási harcomban. Tegyétek hazafias meggyőződésből, a végső győzelembe vetett törhetetlen bittel nemzetünk jövője érdekében. Közellátásunk menetének kiegyensulyo» zására és biztosítására irányuló ezen nagyon felelősségteljes munkámban mindet igaz magyar vérem támogatását és a magyarok Istenének segítségét kérem.

Fan eléd élelmiszerünk