Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-09 / 182. szám

ÉRI 16 FILLÉR wém mm ■& mml QSBSOSS cjeff;ßszi£$4g és kias?^i3?val»I: Eclcísvár, lókcí-Ktca IS.,!. erí85«L Tcteica: 11—88. Syoatóa: EEvetEta-ults 8. sióra. leisten m,: 2B—23 LXII. ÉVFOLYAZtf, 1*2. SZÁM. mmm aiaFlTonu: 01 Rí Hi M1ILÚS SZOMBAT KladóíQla! floras: P3LL83 R. T. Kolozsvár. Elűllzstásl árak: haíanla 2.11. nsgysdévrs 8, íá&tra 18, eaáíz éura 32 pansí. KOLOZSVÁR, 1941 AUGUSZTUS 9. A kormányzó ma délben fogadja ’i eleki Béla grófot, az Erdélyi Párt elnökét R lkán olvastunk becsületesebb írást, mint amilyen Dessewffv Gyuláé a Kis Uj ság vasárnapi számában. Önvallomás, vád és b ztatás ez az írás, amely egy aggódó, tiszta magyar ember !elkából fakadt. Bevallja az ernyedésbői eredő hibákat és bűnöket, vádolja önmagát és vádol bennünket, de egyben bizta­tást ad a jövendőre és a cselekvésre. Maradéktalanul osztjuk mindazt, amit mond és őszinte hangjára őszinte hang­gal akarunk válaszéin , mert hitünk, hogy ez£©l előbbre vihetjük a közös ügyet, Kolozsvár visszatérésének boldog és fogadkozó hangulatát festi meg Des- sewffy Gyula. A visszatérését, amely­től mindenütt, ahol igaz magyarok él­nek, megújulást és erőt vártunk. „Egy év múlott el — írja — és számadásra vagyunk kötelesek... ősz nte számve­tés pillanatában meg kell állapítanunk, hogy nem tettünk eleget a vállalt köte­lezettségünknek. Sem m? nem szóltunk elég hangosan, sem közvéleményünk nem érdeklődött elég kitartóan. Az ese­mények forgatagában elsiklottunk a mélyebb és komolyabb kérdések felett. Az erdélyi megszállás húsz esztendejé­nek komoly tanulságai nem tudtak közvéleményünk lelkének mélyebb ré­tege be behatolni. Nem ment végbe az &T áldásos folvamat, amely Erdély ér­tékeinek beolvasztása révén uj voná­sokat rajzolhatott volna fel a magyar arculatra, amely által Erdély értékeivel nemesítettük volna meg a csonkaország szellemét és gondolatait. Megeléged­tünk a felszabadulás fényével és egy felületen mozgó egyesüléssel... A ki sebbségi életben a'ok a gondolatok hó­dították meg a lelkeket, amelyek fej­lesztésére szükségünk van. A közösségi szellem, a magyar testvériség, szociális gondolkodás és népi gondolat virágzott ki az elnyomatás nehéz óráiban. Ezek­kel korszerűbbé, értékesebbé tehetnék a magunk szemléletét és nem kétséges, hogy a húsz év szenvedése nek leszűrt eredményei gazdagabbá tennék a ma­gyar életet.“ I így vallja be a csonkaorszég magyar­ságának hibáit és mulasztásait Des- sewffy Gyula. Világosan látja a vissza­csatolás túláradó örömtől lázas óráiban a feladatot, m nt ahog> láttuk mi is és látták sokan. Azonban „felületesek va­gyunk s az élet mélyebb problémái elől boldogan el menekülünk a napi esemé­nyek forgatagába.“ Bátor és férfias önvallomás e<z, ön­vallomása voR a csonka Magyarország szellemiségének. A visszacsatolás év­fordulójának közeledtével egyre v lúgo­sabban éreztük mi is azt a hiányt, amelyet Des&ewffy Gyula ilyen nyíltan feltár. De mielőtt számot vetnénk a csonka- oinszág f adnak magatartásával, ám hall­gassuk meg, mit mond mirólunk ennek a cikknek az Írója. ,VA számvetés órá­jában — irja — meg kell állapítanunk azt s, hogy Erdély magyarsága sem tartott ki minden téren töretlenül el­képzelései és elgondolásai mellett. So­kan voltak, akik, amikor tapasztalták, hogy könnyebb az érvényesülés, ha fenntartás nélkül magúkévá tesz k az anyaország szellemét, megalkudtak és sietve beálltak a mi hibáink szolgála­tába. A kisebbségi magyar élet legszebb kezdeményezések szenvedésben vajú­dott elképzelései nemcsak &z anyaor­szág meg nem értése, hanem az erdé­lyiek engedékenysége következtében is szorulhatott háttérbe. Sokan azok közül, akik ellenséges légkörben, ha­talmas nyomás következtében megtér­tek, a felszabadulás után újból vissza­jutottak a már ievefkezetí bűnökhöz. A magyar egység, a társadalmi egység n ncs már olyan, mint egy évvel ez­előtt, A szociális gondolat hangos szó­vivői kezdenek hangfogót használni s a népi gondolat harcosainak csatasorá­ból sokan a legismertebbek közül, el­tűntek. Elnyelte őket az elhelyezkedés és a jó! megfizetett állás.“ Súlyos igaz­ságok ezek, amelyek ellen aligha tu­dunk védekezni. Nem s azért válaszo­lunk Be&sevvffv Gyulának, hogy vele vitatkozzunk, hanem, hogy amint ö nyilvános gyónást tett cikkében, gyón­junk magunk is. Férfiatlen volna sikertelenségeinkért másokat okc-íni. Igazságtalan volna másokban keresni a hibát, amely végül is nálunk és bennünk kővetődött el. Méltánytalan volna csak Ítélni, anél­kül, hogy keresnök a legmélyebb igaz­ságokat. amelyekhez ugyan ember ta­lán soha nem juthat el, de eleget tesz kötelességének, ha kögel igyekszik jut­ni hozzá. A sikertelenségek és hibák oka, ha a dolgok legmélyebb lényegét nézzük, minden bizonnyal az eszmék és fogal­mak irtózatos zűrzavara, amelyben élünk és amelyek eluralkodnak fölöt­tünk. Ma némely büszkeséggel tekint­het vissza Erdély magyarsága az elmúlt huszonkét kisebbségi sorsban töltött esztendőre, úgy ennek a büszkeségnek alapja, hogy mind g többé-kevésbé tisz­tán tudott látni, ha cselekedetei talán nem is voltak mindég a ^szerencsé­sebbek vagy legmegfelelőbbek. Az állam &z ő szemében ellenséges politikai és' gaz diasági mechanizmus volt, amely számára egy törvényt pa­rancsolt: igyekezzék bele nem kerülni felörlő kerekei körte. A közösségi szem­lélet és a közösségi politika ezért a nemzeté Lett, amely él államon belül és államon kívül, mindég és örökkévalóan. Minden gondolat, minden cselekedet en­nélfogva szükségképpen a népi és nem­zeti közösségé volt. T-arzta tétel és tisz­ta politikö. A visszatérés után Erdély önálló ma­gyar népe be iktatódéit az államba. Az államba, amely számára immár a leg­főbb jót, a legnagyobb segítőt, a leg- lţga~abb barátot, magát Magyarországot és a magyarságot jelentette. Óriási volt ez a fordulat ée szédületéből még ma sem egészen tért magához Erdély ma­gyarsága. Merőben újak voltak a fel­adatok, a lehetőségek, a körülmények és az eszközök, amelyek közé jutott, amelyeket elébe tűztek és amelyekkel dolgoznia kellett a régi egyazon célért: a magyarságért. Aki figyelte az erdélyiek pol tikai magatartását, a.z első hónapokban an­nak jellemzőjeként a ^bizonytalanságot, a fapogtózást, a tájékozódást és ... nyugodtan megmondhatjuk, nem egy esetben a csalódottságot tapasztalhatta. Mert huszonkét es-Usndő ezerszer ki­nGgyé¥@9 leil*iisiii©p©SwÍ2s§ál@lM fils: Za.biiFeczftg 6ga!a színezett knádságos álma: a héíközna- 1 pókban egy túlméretezett, tulbiirokra- ti-állt, számtalan tehertétellel küzdő ál­lami mechanizmus formájában valósult meg, amelynek ohmos súlyai kihúzták a szellem merészen lendülő szárnyait és oly sokszor megakasztották az ezer- felől meginduló jóakaratot. Tudjuk, hogy Erdély magyarsága álom országot várt és — álomoirszágok nincsenek. De fáj az álmokban csalódni. Tudjuk na­gyon jói, hogy a csonkaországnak h bái történelmi kényszerből falcadtaik. Tud­juk, hogy az iríó-aíosan szükreszabctt élet nem engedte meg a mély belső változásokat sem és azok csak íassan- lassan valósulhattak nieg. A formák tö­kéletesek, alkotmányunk rugalmas és ősi, jogalkotásunk vilá graszó loan kivá­ló, törvényhozásunk pragmatikája pél­dát mutató és végrehajtó szerveink ki­válóak. De az Értózaío« trianoni nyomás alatt a megmaradó állam eszme keretei­ben szétporlottak az emberek, megpu­hultak és meghajoltak. A lehetetlenség irtózatos nyomása gyilkolta bennük az önállóságot, a kezdeményezés szelle­mét és a felelősség vállalásának bátor­ságát. Kényszerűen átmentett társadal­mi’ rendünk pedig ránehezedett a le­iekre és az osztályok falai nem omol­hattak le. A „rend“ miatt, amely az egyén számára jelentett javakat és bol­dogulást. Bátor és világos tekintetű férfiak rázták hosszú éveken keresztül az avitt ép it mén v sámson’ oszlopait, de gyöke rés változás mindmáig nem tör­ténhetett, mert nem volt idő a belső változásra, amelvnek legnagyobb hir­detője néhai gróf Teleki Pál volt. * ,Erdély magyarsága abbé az áJIamkö- zösségbe lépett. Az érintke-ési felüle­teken az ember és emberi lélek áll és azt nehéz megkülönböztetni a tarta- j Icnitól, amelyet fed és sajnos nem mln- d g képvisel. Erdélyben megszokták, I hogy a legkisebb cselekedet is tett, mig j az államiság tuldimenzdonáSí méreíe’- hez szokott csonkamagyarországi pol­gár megszokta, hogy csak az állam one lek ed bet’k és tehet. Itt mindent alulról tettek az emberek, ott minden tettet felülről vártak. És a társadalom­ban sokszor jutnak szerephez és veze- I léshez meg nem feleit ők, akk görcsö­sen kapaszkodnak a hivatal ált*] adotr ! székhez és ireefitstakd: s-éiéh?-z, a rang­hoz és bérhez, ami számukra mindent jelent és a* aktákhoz, amelyek sze­mükben cselekedeteik. És hányszor, de hányszor győzött Erdélyben ie az ön­cél, a sértődöttség, a széthúzás, a? em­beri gyengeség hiúság és becsvágy. Sem egyenként, sem összességében ezért az embereket, valamely osztályt vagy magát a nemzetet el telni nem le­het. A kornak a törvénye ez. amely el­len nincsen felebbezés. csak ha befelé fordulunk és hosszú esztendők peni- tenciáját vállalva változunk meg és változtatjuk meg mindazt, ami ben­nünk és körülöttünk van. fi Két ut állott egy évvel ezelőtt nyitva Erdély magyarsága számára. Az egyik békés és nyugalmas. Hasonul«’ a cson­ka m a g y arországi közszellemhez és köz­állapotokhoz az egyéni boldogulás út­ién. A májaik ut nehezebb. Megtartani -S kiépíteni, felnevelné és virágba szök­kenteni a Imszo-nkétéves mult minden iga? emberi és közösség’ tanulságát és értékét. Ezeknek a tanulságoknak és értékeknek a vértezetében pedig uj harcra indulni, megkeresni a testvér- lelkeket és velük összeforrva megújí­tani Magyarországot. Ez volt a feladat és változatlanul ez a feladata Erdély magyarságának. Tudtuk, hogy törések lesznek. hog> legjobbjaink közül lesznek olyanok akik elhullanak, számítottunk pálfordu- lásokra és számítottunk minden eshe tőségre. Mindez be is következett. D< emberi gyengeségeken, megalkuváso kon, elf áradottságokon és öncélokoi túl, a nagy akadály, amely miatt Er dély magyarsága mindeddig nem hal láthatta kellőképpen tisztán csengőéi a hangját, a belső bizonytalanság érzé se volt. Mert ki merészel ma, becsüle tes magyar ember „forradalmi“ hango megütni, amikor Magyarország sors beláthatatlan nemzedékek idejére dő el. De kinek van bátorsága nem kü? deni minden erejével a magyar meg ujuíásérí, amelynek a négyszáz évve ezelőtti magyar élet alapjaira kell fe épülnie és négyszáz év minden terhéi nyi'lgét és lomját el kell takaritank Magában véve nagy és nehéz ez a proi: lénia. T;sT ti ni áfásra van szükség. É mily nehéz tisztán látni ott, aho! a fői ma elfed’ a lényeget és az ember elú karja az eszmét. Két évtized kellett ahhoz, amíg El dély ben a magyarság tisztán látta kisebbségi sors feladatát. Ki kivánha ja tőle. hogy néhány röpke hónap alai az uj keretek között, a természetes ( törvényszerű ernyedés elöl alig terhe ve ki, tisztán lássa sajátos és általam nemzeti föladatait. A hivatalos deffe ziv polit ka Erdélyben aktiv kisebbsé; népi poHtkává lett. De ennek hordoz nem szerezhették meg a többségi p lit ka gyakorlatát. Bevalljuk, talán túlsókat elméikéi tünk, talán túlsókéig vártunk, de f most nyilvánosan gyónunk, meg ke gyónjuk azt is, bogv szemünk előtt v lágosodik a látóhatár és egyre ékese ben fényük az ut, amelyen öntudati nul ;s megindultunk az első percbe hogy eleget tegyünk kötelességünkm önrnagunkka« és nemzetünkkel szei ben. Jobb- és balpártok és pdrtprogr mok káoszában kerestük a tiszta m gyorsáig útját, amelyet követtünk e dig és arrelvet követni akarunk és í gun.k a jövőben Is, ha Isten úgy akar, talán iránytmutatóan. „Úgy érzem — fejezi be cikkét D< sevffy Gyula — valamennviiinkn< szükségünk van arra, hogy visszago dőljünk a nagy fogadkozásra, hoc megfürdessük lelkünket a7 orom > mámoros órák pezsditő em ^e',„ hogy számvetéssel megmerjük ©SV es' tenJíMk «elekbe*«, v muíasítások niakarás Szülessék lelkünk- en. Remélni é* h-nn- szeretnek, hogy a, amit elmondottunk onmagunKro ta|-n felesé megnyugtathattuk Dessev fív Gyulát és testvéreinket, akik ug látnak és gondolkodnak, mint g,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents