Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-27 / 195. szám

H Í941 attgtisz tg* 27. MMMW 3 Az Erdélyi Muzeum Régiségtára őr­zi a kolozsvári kádár-céhnek még Má­tyás király korából vaió gyönyörű csúcsíves vasmlivezeíü kis céhládáját, melynek képe közel féíszáz éve meg­jelent néhai Gráf Jakab ref. tanár ki­tűnő rajzában a kolozsvári Mátyás- albumban. Ugyanott van az építőipa­rosok (ács, kőműves és kőfaragó), va­lamint a szabók céhládája. Aztán ott van számos ezüst pohár, ónkanna, kor­só, tányér és tál, céhjelvény, tábla, zászló, ládakulcs és névsorboí, pecsét­nyomó, melyeket valaha mind gondos és előrelátó kolozsvári iparosok helyez­tek oda. Van aztán több adás-vétel ut­ján szerzett darab '-s. Ilyenek például a m&rosvásárhe!yi Szabok céhpoharail (tiz darab), vagy a híres kolozsvári ötvös és aranyműves céh próbamet­szés táblái. Ezek a me s t e r I eg é n - remi e - kék gyönyörű rézmetszetii stilizált vi­rág- és levéldiiszek, melyeket a Rég'- ségtár nagy újjászervezője és gyarapí­tója, néhai dr. Posta Béla vásárolt meg az EME pénzén egyik kolozsvári aranyművestől. Együtt példátlan becsű emlékei Kolozsvár egykori nagyszerű ötvöse1 rajztudásának és rézmetsző- j művészetiének. Lenyomatai is megvan­nak a hires Gyeirgyai Mihály-féle öt­vöskönyvekben, melyek egyik kötetét ily rézmetszet lenyomatok ékesítik. Ezt a drága emléket özvegy Árkossy Lajosné még 1917-ben ajándékozta az Erdélyi Muzeum kézirattárának. Még több emlék van azonban az Er­délyi Muzeum levéltárában, itt már az 1470-es évektől kezdődő kolozsvári céh- kiváltságleveleket, jegyző- és szám- adáskcnyveket s céhszabályokat őri­nek. j Itt vannak a kolozsvári ötvösök és aranyművesek kivé1 tsáílievelei. a XVI. század elejétől kezdődő névsor és számadáskönyv<eik. Köztük több három- négyszázéves. eredeti kolozsvári kötés­ben,. Főleg ezekből irta meg ar 1914— 18-a<s világháborúban fiatalon elesett Novak János dr. a kolozsvári ötvöscéh történetéi a XVÍI. század végéig. Itt őrzik a régi magyarszabó céhrteki a kolozsvári ipartestület által ezelőtt egy emberöltővel letétbe helyezett be­cses okleveleit és számadáskönyve't, melyekből Rajka Géza dir. annakidején kitűnő könyvet irt a céh történetéről. Idekerültek a német ruha- szabók külön céhének iratai is. A kádárok XVI. szá­zadban kezdődő mesteirkönyvében min­den névhez odarajzolták a lap aljára a mesterek bélyegjelvényeit 's s magát a kötetet egy XVI. század első negye­dében Rómában kiadott bucsuengedély- Icvél pergamenjébe varrták, melynek szövegét már Jakab Elek közölte Ko­lozsvár története okmánytárában. Az asziaioscéh gyönyörű diszirásos névsorkönyvében a magyar neveket la­tin, a németeket gót kézírással vezet­itek be. Minden nevet más-más ízlésű betűkkel s a költés régi kolozsvári vi­lágos bőrremekmii. A könyvkötőcéh szabályai ped g Guttmaun Jánosnak, a hires kolozsvári könyvkötő művésznek felséges szép, finom, sokszínű festett és bőr zománcozott pergamen kötés ében j pompázik. Ez a mesterremek szépség­ben és értékben a rég1 hires zománcos j ötvösművészet emlékeivel versenyez s j círök dicsősége Kolozsvár könyvkötő- j ipara egykori nagyszerűségének. De itt vannak még a kolozsvári sZjj_ ; gyártók, kerekesek, takácsok és kötél- verők iratai s de. Roíh Hugó ügyvéd, az EME volt érdemes alelnoke adomá­nyéból a gyertyaöntők és szappan tő- zö’r céhládáinak összes emlékei. S van­nak egyes oklevelek vagy iratok a Ko­lozsvár esztergályosok (1532-ből), var­gák és faZakasok egykori levelesládái­ból is. Ezeken kiviii itt őrzk a maros, vásárhelyi szabók, lakatosok és borbé­lyok s a dési mészárosok leveleit, to­vábbá a besztercei szíjgyártók. a maL rosvásárheiyi csizmadiák, a szamosuj- vári, szászváros' és szebeni szöcsök, a vajdahiinvadi fazakasok és a zilahi csizmadiák egyes okleveleit. Sőt van néhány nem erdélyi céhein lék is. Az Erdélyi Muzeum gyűjteményei­ben sok ran, tehát már a Kolozsvárról összehozható céhemlékek mintegy fele. Ezt a gazdag és értékes gyűjteményt kellene most a Magyarországba való boldog visszatérés emlékére minél tel­jesebbé és gazdagabbá tenni. Az Erdé­lyi Muzeum a román uralom alatt ért­hető okokból nem sürgette az dyer emlékek gyűjtését, mert nem akarta azokat idegen kéz alá juttatni, Most azonban ez a helyzet szerencsénkre megváltozott. Az Erdélyi Muzeum Le­véltára és Régiségtára elfogadja az il\ emlékeket letétképpen is. Nagyszert lenne, ha a kolozsvári ipnjrostársada- lom, elődeit követve, az erők és emlé­kek egyesítése utján egy nagy magyai nemzet? gyűjtemény építői és gyarapí­tói közé állana. így példát nyújthatni más városok polgárainak is s az első ség dicsősége 'kos-zoruzná cselekedetét Az erdélyi régi családok măr folytat ják levéltáraik letétbe helyezését. - magyar városi ipa-rospolgárság emlé keinek helye 's ott van a nemzeti em­lékek gyűjteményének nagy közös«« gében. | Az Erdélyi Muzeum szeretettel vérja gyűjteményeibe Kolozsvár régi iparos céheinek emlé keit. álf aldDos érvőnvft 1st ém edésí Sár« mk a iofniuffől € tuidlIMrclls« Mn ni srdllfl egyetem! fiz Erdélyi Pâri az eddig! ftedve2mőQse& íelfes Ssuuíartása érdekében tett lavasiatot KOLOZSVÁR, aug. 27 Megnyugvással vette tudomásul az erdélyi közvélemény, hogy Hóman Bálint vallás- és közokta tásügyi miniszter fogadta az erdélyi fő­iskolai hallgatók küldöttséget és mesz- szemenő tandíjkedvezményeket helye­zett kilátásba a visszacsatolt országrészek főiskolai hallgatói számára. Ugyancsak' megelégedést keltett az Erdélyi Párt állásfoglalása is, amely teljes mértékben magáévá tette az erdélvi szülők *s egye­temi halig?.!ók álláspontját. Az Erdélyi Párt parlamenti csoportja utján emlékiratban kéri a kormányt, hogy továbbra is tartsa »: vényben az eddigi erdélyi kedvezményeket. Közleményt adóit ki a i<lvételck és ujabb tandíjkedvezmények ügyében a Ferenc József Tudományegyetem rektori hivatala is. A rektori hivatal közleményét itt adjuk: *3í¥étflí és ajaki) fasdij­isedi?öEiii‘SRp& öi feoíozs­vári egfßiBmeü Áz ősi1 otthonába visszatért kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyete­men mind az öt (jog- és államtudományi, orvostudományi, bölcsészet-, nyelv- és történettudományi-, matematikai és ter­mészettudományi, közgazdaságtudományi) karán az 1941—42. tanév I. fél­évére 'szó .16 rendes bejjratícoizásérJ 1941. évi augusztus hó 31-ig lehet folyamodni, indokolt esetben a felvétel iránti kérést 1941. szeptember hó folya­mán is be lehet nyújtani. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a? 1941. aug. 6-án kelt rendeletével további messzemenő tandíjkedvezményt biztosított a tanulmányaikat a kolozsvári egyetemen végző északerdélyi és kelel- magyarországi hallgatók részére. (Ezek az ujabb kedvezmények kiterjednek a dél­vidéki hallgatókra is. nemkülönben azok­ra, akik tanulmányaikat a szünetelő sze­gedi jog- és államtudományi karon, vagy a szünetelő pécsi bölcsészettudományi karon kezdték meg.) Az ily kedveznie nyekre ráutalt hallgatók egyéni elbírálás alapján, főleg családszociális (vagyoni), valamint esetleg egyéb méltánylást ér­demlő körülményeik figyelembevételé­vel részesülnek ezekben a tandíjkedvez­ményekben. A tandíjkedvezmények aüo- j mánvovása tehát a tudománykarok részé­ről oly széles keretek között mehet vég­be, hogy megfelelő anyagiak hiánya az egyetemi beiratkozásban és tanulmányaik végzésében senkit nem akadályozhat meg. ßz erdáí^I sqyetemi hallgatók kérése Újra meg kei! állapítanunk, hogy leg­jobb meggyőződésünk szerint úgy __ u közoktatásügyi kormányzat, mint a kolozsvári egyetemi tanári n legna­gyobb jóindulattal kezeli az erdélyi egyetemi hallgatók ügyeit. Mindenki biztos lehel tehát abban, hogy jogos kérését kedvezően intézik el. ! óz erdélyi egyetemi hallgatók azon- bari nem az egyesek egyéni helyzeté­nek elbírálásánál szorgalmazzák u jóakaratot, hanem általános jellegű in­tézményei megoldást várnak a kor­mánytól, ' Az Erdélyi Párt is ebben az irányban kér sürgős kormányintézkedést. Mindent ősz szegezve tehát, az erdélyi közvéleménynek az a kíván­sága, hogy továbbra is tartsák érvény­ben az erdélyi egyetemi hallgatók szá­mára az elmúlt egyetemi évben megál- ■ lapított kedvezményes tandijat. Vagyis: minden erdélyi egyetemi hallgató szá­mára továbbra is 42 pengő maradjon a félévi beiratkozás dija, anélkül, hogy ezért küdön kellene kérvénnyel fordul­ni az illetékes egyetemi hatóságokhoz. Ha valakinek még ez a dij is túl sok, akkor szó lehet egyéni helyzetének kü­lönleges elbirálásáról. Az adott helyzet­ben tehát az a lényeg, hogy ne aiz egyé­nekkel szemben tanúsítsanak jóindulatot az illetékesek, hanem az erdélyi egyetemi hallgaipk összes- ! ségét biráliáJc egyenlő mértékkel. Min­den más *határozat csak félmegoldás,^ amely félreértésekre adhat alkalmat. Meg vagyunk győződve arról, hogy. kor­mányzatunk az Erdélyi Párt által képvi­selt álláspontot teljes mértékben magáévá teszi és szeptember elseje előtt megjele­nik az a rendelet, amely minden vitát kiküszöbölve, továbbra is érvényben tart­ja a régi kedvezményes erdélyi tandija­kat. [R^ggondoíkoiiGíó példa Az egyetemi tandijakkal kapcsolatban ' az „Ellenzék“ szerkesztősége tanulságos levelet kapott, amelyet teljes egészében i közlünk: „Nagy hálára köteleztek, amikor a fel- j emelt egyetemi tandijakat szóvátették lapjukban, — irja a levéliró. — Különö­sen helyes volt, hogy rámutattak azoknak helyzetére, al-űk egy, vagy hét évtized ; elmúlása után most akarják befejezni I egyetemi tanulm.ányaikaf. Magam, is ezek I közé tartozom. Hivatali előmenetelem* I hez feltétlenül szükséges a főiskolai dip­loma megszerzése. Az első évben sikerrel le is feliem vizsgáimat és a kedvezményes I erdélyi tandíj segítségével ez nem is je­lentett számomra különösebb anyagi meg- I terhelést. Annál nagyobb megdöbbenéssel I értesültem a tandijak aránytalanul nagy I felemeléséről. Kérem szóvá-enni az én I szempontomat, amelyet velem együtt hi- ] zonyosan nagyon sokan oszlanak Milyen ’ jogcímen folyamodjam tandíjkedvezmény- I ért? Háromszáz pengő havi fizetésem van, . tehát nem lehet azt mondani, hogy nem i vagyok kenyérkeresö. Ezzel szemben I családot kell eltartanom és nem enged• , hetem meg magamnak azt a luxust, hogy j fillérre} kiszámított jövedelmemből 448 ‘ pengőt fordítsak egyetemi tanulmányokra J és ennek legaláfjb a felé! tankönyvekre j és vizsgákra koltsem el. Ez anyagi, ház- • tartásom teljes csődjét jelentené. Minden- ! esetre örömmel olvastam, hogy a kultusz­miniszter ur a lehető legmesszebbmenő kedvezményeket ígéri az erdélyieknek. Mélfóztassék azonban elhinni, hogy a magam foita emberek, akik már a férfikor delén állanak és önhibájukon kivid ma­radtak; diploma nélkül a romár/ éra alatt, nem tudnak egyéni siránkozással kedvez­ményért könyörögni. Inkább abbahagy­ják az egyetemi tanulmányokat. Egyetlen megoldás lenne, ha változatlanul fenntar­tanák a nuiU tanévben megadott kedvez­ményeket. Kérem: adjanak helyet leve- lemnek, meri bízom abban, hogy [lámán Bálint miniszter ur felfigyel erre a szem­pontra és kedvező megoldást talál a kér­dés rendezésére.“ A magunk részéről nincs sok hozzá­tenni valónk a levélíró kéréséhez. Tel­jes mértékben osztjuk álláspontját, a™e Ivet magyar nemzeti szempontból rm >a nyosnak és igazságosnak tartunk. Remél­jük. hogy a kedvező megoldás nem fog plmnran 111. Névjegyek nyomását (100 dirb -ot már 2.30 pengőtől kezdődően) 24 órán belül váraljuk. Ellenzék könyves­boltja, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9, Céhemlékeink és üü IrdélyE ÜÉi^niti liHas KELEMEN LAJOS Köztudomású, hogy a román uralom hisszon/K'ét éve alatt ez államhatalom s ennek minden szerve m ly sokkép­pen igyekezett elny omni, vagy megöl­ni az erdélyi magyar közművelődési intézményeket. Bőven volt része ebben az Erdéíyi Muzeum Egyesületnek és az általa fenntartott mitfeumi gyiijte ményeknek is. Ezeket az egyesület még 1872-ben bérbeadta a magyar ál­lamnak — az akkor alapított Ferenc József Tudományegyetem használatá­ra. Ebben a bérletben 1919-ben a ro mán állam jogutódnak nyilvánította magát s az EME minden tiltakozása ellenére V. i'/iió / beült a gyűjtemé­nyekbe. Az egyesülettől m'ndent köve­teli, amit az csak a magyar államnak a művelődési célok majdnem teljes azo­nossága mellett nyújtott, de a román államnak az egyesület magyar jellege és cél gondolata megtagadása nélkül nem nyújthatott. Az EME és a román állam között — éppen az utóbbi maga­tartása miatt — huszonkét év alatt so­hasem jött létre szerződés. A román állam és gyüjteményigazgatói azonban folyton követelték a magyar egvesiilef- től a mag-yar állam részére kikötött beljes tményeket, mig maguk kötele­zettségeiket nem teljesítették s végül is a román állam huszonkétévi bérösz- szegtartozássál Ilotit. i Á gyűjteményekbe ió j/ó/ÓV; AfVj Jó beültetett román igazgatók min­dent elkövettek a gyűjtemények roma- nizálására. Évek'g elzárták ezeket a magyar közönség elől s ezalatt a ma­gyar adományozás és gyűjtőmunka eredményéül összehordott múzeumi tárgyakon a magyar feliratokat ro­mánnal cserélték ki. Ezzel '.w:.1/, AV/ÚÚ / eltüntetni 'igyekeztek a gyűj­temények magyar jellegét. S volt olyan túlbuzgó román „hazafi y‘;, aki a tulajdonos egyesület hivatalos kikül­dötteit nem engedte be & gyüitemény megvizsgálására, ói SVA V- l'/./Jjv írViíVj'.'fa jSJíjÁ ól ÍaIájüí j ió 1y/ r'Av \ ...... /Aa.A­/í’ó/'í.'j yód-VRóv. A románok az idegen látogatók és szakemberek előtt rendesen elhallgat­ták a; kezelésük alá vett gyűjtemények magyar eredetét és tu­lajdonjogát, sőt azokat nem egyszer román gyűjteményeknek tüntették föl. A magyar közönség előtt pedig a könyvtár kivételével évekig elzárták azt. Nem csoda, ha !gy a közönség tel­jesen elszokott a múzeumok látogatá­sától. \ így beállott az a helyzet, hogy airüg harminc-negyven évvel ezelőtt a ko­lozsvári polgárság és tanulóifjuiságnak rendes szórakozása volt a muzeumjá­rás, addig az utolsó emberöltő kolozs­vári magyar nemzedékének egy száza­léka ha ismerte múzeumainkat s ezek­nek 's legalább fele az egyetem mú­zeumainak hitte azokat, mivel egyete­mi épületekben voltak. A tájékozatlan ság azután oda nőtt, hogy sokan azt se,m tudták, hogy elődeik résztvettek az Erdélyi Muzeum alapításában és gyarap tásáiban s nekik ott emlékeik, gyűjtőmunka eredményeik, sőt néme­lyiknek tulajdonai vannak elhelyezve. Valami ilyenféle feledékenység ered­ményének kell hinni azt a jcszándéku mozgalmat, melyről az Ellenzék adott h rt. Eszerint a kolozsvári ipárostáírszi­dalom egy része a régi iparoscéhek emlékeiből múzeumot akar felállítani. Az ipartörténet emlékeinek múzeumi összegyűjtése kétségtelenül helyes gon­dolat. A tárgyak és emlékeik ssszeh®- zása azonban még nem muzftum. Ehhez megfelelő helyiség, szakértő el- és be­rendezés — t«hit kiállitáz — gyarapí­tására, karbantartására és tudományos feldolgozására pedig pénz és pénz kell. Kolozsvárt. Azonban van muzeum, melynek már régóta szép ipartöténet1' anyag* van. Az Erdély} Mu*cmv. régi- ségtárá'kan és levéltárában m kolozsvá­ri iparostársadalom már n?. 1859-i meg­alapítás idejétől nagyérték fi emlékeket helyezett el s ezek az EME anyagi ál­dozataiból egészen a román uralom bekövetkeztéig gyarapodtak. Meggyő­ződésünk szerint ezt a gyűjteményt keltene most is továbbfejíesteni s a kolozsvári i párostársadalom ennek a gondolatnak megvalósításával óriási értékű magyar művelődés; szolgálatot tehetne. Hisszük, hogy meg is fogja tenni s gyűjtő és adakozó munkájával követi okos és előrelátó elődei nyom­dokait, ' • > -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents