Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-19 / 189. szám

I

s

rr i r/Ntfi K

Népünk l©gi,@9ifofo ®nr®s«a

Népünk legrégibb, cgyhon leggondosabb orvosa maga .1 temur-zet. inelv csodám to.s g\úgyitúeroket rejt u soks/or legigénvIt** Icuebb kinézésű fűbe. világba, v agy gyökérbe. A gvógyitóuövényck egyik másikát éve/.- rétiek óta ismeri az ember es sokat .na is ugyanúgy használunk, m nt a regiek használták. Sok gvógymm n\ ről azonban valahi. gv megfeledkeztek — kiszorították őket a/ uj gyáripari készitnu nvek. Ha nem is mondhatjuk azt. hogy mezőink, erdőink, vi rágós hegyoldalaink növényeivel minden betegséget meg tudunk gyógyítani — kétségen kívül igaz, hogy kisebb bajainknál és azok megelőzésénél igen fontos a szerepük.

Szociális népi szempontból pedig alig lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mily nagy j<* lentősége van a már arsan feledésbe menő, semmibe se vett. semmibe se kerülő, giz-gaz- nak nézett növényi gyógyszereknek. Ha csak másra nem gondolunk, mint hogy a/ erdők szélén fellelhető vadrózsa termése, a csipke' bogyó, valóságos tárháza a C-vitaminnak és a belőle készült teával téli vitaminszükségletünk nagy részét könnyen fedezhetjük (lásd az Ellenzék f. é. julius 19. számát), már igy is reádöbbenhetünk kellően nem értékelt,

vadontermő növényeink nagy hasznára. A régi orvosi tudomány nagyra becsülte a gyógynövényeket és gyakran használta is azo kát. Említésre méltó gyógynövényekkel foglalkozó. érdekes; régi magyar könyvek közül felsorolhatjuk: Melius Péter Herbáriumát

(1578). Bejthe István Füveskönyvét (1595), Apátzai Cseri János Eucyklopédiáját (1653), Páriz Pápai Pax Corporisát (1692), Weszelazkv Antal Fa és Fűszeres könyvét (1798), Diószegi Sámuel Orvosi füvészköny vét

(1813) stb. stb. Ezekbe a régi könyvekbe itt' ott tévedések is csúsztak be — viszont fok dologban még ma is értékes útmutatást nytrjUaak. " -------------" >

,sr R fsjjféreg

Az egyik ilyen régi kÖDyvben érdekes magyarázatát olvashatjuk a Bánság egyes vidékein még most is divó néphitnek. Tudniillik az egyszerű falusi emberek még ma is azon a véleményen vannak, hogy a foguk azért fáj, mivel valamilyen féreg vette oda be ma* gát. Az fúrja ki a fogat s ettől ered a hasogató fájdalom. A fogfájás gyógyítására pedig beléndek (Hyosciamus niger) magjával megfüstölést alkalmazzák, mire a „féreg“ kiesik a fogból. A régi könyv igy írja le a fogorvoslást: „Eleven szénre beléndek magot hintenek 9 azt beborítják egy tá'lal, hadd járja meg azt a füst. Kevés idő múlva felfor- ditják a tálat, melyet a szenvedő, beborított fővel vár és a száját reá tátja, a tálba pedig ezalatt forró vizet töltenek. Nemsokára a fájdalom szűnik (a beléndek kábító gőzé' tői) 8 mikor a beteg elveszi róla a fejét, néhány sajtféreghez hasonló vékony szálacska; Ú9zik a viz színén, melyekről azt hiszik, hogy a fogból hullottak ki. A megfejtés pedig az, hogy az apró magvak a parázson kipattog- .nak apró szálacskákra 9 ezekből néhány a tálnak izzadt oldalához ragad, mit aztán a forró viz lemos. íme, milyen egyszerű a ma* gyarázat.

Olcsó, népies gyógyszerek

Ezen rövid előzmények után lássuk most már köröttünk növő közismertebb növényeinket és azok sokféle értékes gyógyitó hatását

A legegyszerűbb s a legismertebb az akác (Robinia Pseudoacacia) fehérfürtös virága. Nem is gondolnánk reá, hogy gyógyszerként is fel lehet használni — pedig a megszárított virágjából főzött tea, kisebb fájdalmak' nál, fejfájásnál elég jó csil'apitó hatású.

Az apró bojtorján (Agrimonia eupatoria)

fu.rgavirágu, hosszukáslevclö növény. Teáját vese- és májbajokuál, gvonior- és hélhurutnúl, sot 1 iidőbajoknál is jó eredménnyel atka1 mázzák. Dr. Bulin a/, epekő megelőzésére is javallja. Torokgyulladásnál, mint öblügetö- szer johatásu.

Az áldottfii (Cuicuc benedictin) magas, tüskes'evelii, tüskés-zárit növény. Igen jóba- tásn liáziszer a különféle gyomorbetegség és gyomorégés ellen. Teáját tulerősre ne főz ziik, mivel igen keserű * hányingert i, idézhet elő, ha tulerősre van főzve. A hires Benediktiner likőr készítéséhez á dottíiivel használnak Külső eg főzetét fagyott láb gyo gyitására használják.

Az ánizs (Piinpinclla anisuni) ismert ker'i növény. Termése, az ánizsmag konyhai fűszer. A magjából készült tea bél- és gyomor görcsöknél igen jó cnyhitó hatású Szélhnjtő hatása is van. Likőr- és cukoikaipnrbau szél télien használatos.

A bárányiiriiru (Artemisia ahriuthum) évelő növény; fényes szőrökkel borított szára és apró, sápraszinii virágjai vannak. Teája erősen keserű izii; vérszegénységnél, étvágytalanságnál, sárgaságnál alkalmazzák. Belő> készül a franciák által annyira kedvelt méregerős ital: az abszinth. Ná unk a vörösbor fűszerezésére is használják, igy nyervén a.: ürmösbort.

A békalábfii vagy surló (Equisetum arven- se) köves talajon, vasúti sínek mentén felt.) lálható közismert növény. Régeu magas k.i- vasavtartalma miatt fémedtnvek csiszolására is alkalmazták, innen a surió vagy sikárlófü elnevezés. Teája elsőrendű s;er vese és hű- lyagbetegségeknél; asztmánál és szividegej' ségnél is dicsérik hatását. Külsőlee. lassan gyógyuló sebekre borogatás formájában alkalmazzák.

A bodza (Sambucus nigra) kellemes illatú ernyős virágait használjuk gyűgyteaként. Erősen izzasztó hatása van; köhögésnél, mell' szúrásnál, rekedtségnél és egyéb meghűléses betegségnél igen jó eredménnyel használható. Fiatal gyökereiből készitett tea gyomorlá gyitó, hashajtó és vizelethajtó hatású — so- ványitó kúrához is alkalmazást nver.

A boldogasszony palástja (Alchemi la vulgarii) zöldesfehér virágú, s/örü'.szú ru nö- vény. Eojrrázutúl hólynghni útnál, hélhajnkf

n.il, lm-menésnél ha^naljak, kii ölig pedig mint hmosószert alkalmazzák. A régi feljegyzések szerint Icáját liidögyCngcuégnél i- jóhatiu imák mondják.

A boróka (Junipcrur rmmnuiiis) dotnhoB vidéken, erdőszcleken, tisztásokon n-ü\ö tör- pefenyőféle«ég. Bogyóiból készült tea ót' vágygi ijesztő, vizelethajtó, gyomorjaviró Hatású. Reumán ált is jóhatásunak mondják. Parázsra hintve, mint szobafüctöl i hac/.náíutos. Belőle kéezül a felvidékem hircx borovicska s a mi fenyővizÜJ.'ik. Az angolok ginje s a hollandusok gencverje szintén boróka' pálinka.

A borostyán (Hedcra helix), utfly örökzöld leveleivel szó idén borítja be a régi házak lülair, szintem gyógynövény. Leveleit ■nyer r’n öss-zezuzva régen sebkt ze- é re használták. Az igy kezelt sebek á'itólag gyorsabban gyógyultak. Leveleiből készült tea golyva és bazedov gyógyítására ajánCják.

A csalánról (Urtiea dióiéi) igy ir az egvik régi, százhu /esztendős könyv: ,A csalánt cfiak a vak íKm esni éri. Borban főtt leve hasznos, mert a kólikát gyógyítja, a kemény hasat megindítja, a vesét tisztítja Ha vizet veszik, az a sebeket is megtisztítja. Gyökere mezt silóiban főve kész orvosság fulladozó mollfájás és torokfájás e leu“. ÉrdHkes. hogy a mai tudomány is c’ég hasznodnak találja a csalánt. Bőrkiütések, reuma, .<ót vérszegénység esetén is javuljak. Égvén vidékeken, különösen a Felvidéken tüdőbetegségek gyógvi- tására is használják. A-v itaminitarta nmnäl foeva, tavaszi bőrbetegségeknél, szemgyulla- dá oknál is jó eredménnyel ihatjuk a be'-ö- le ké szült teát.

Az cgéríarku fii (Achillea millefolium) mezőkön, erdő zé ekén található, fehér virú- gu, fűszeres illatú növény. Teája igen jó hatású különféle vérzéseknél. Hasonlóképpen gyomor és bélgörcsöknél, nehéz légzésnél, hurutoknál1 is jó eredménnyel használható. Az czerjófü (Centaurium umbelatuin) ernyőn, piros virágú, réteken termő növény. Mint gyógynövény ősidők óta ismert. Teája étvágygerjesztő, gyomorégést szüntető, sőt á - litolai az aranyerts fájdalmaknál is jó h,irá- su. A érszegények, étvágytalanok számára gyógylikört is készítenek belőle.

Magas vérnyomás ellen: fagyöngy - reuma

eilen: Lizfa

A fagyöngy (Viscum Album) ismert, fákon élősködő cserje. Bogyója szárából készült tea jóbaíáb~u az érelmeszesedéskor fellépő magas vérnyomásra.

A feitete áfonya (Vaccinicum myrriUus) erdei növény; bogyóterméseibe] kel emeu ra- nyarkás izü befőttör és lekvárt készirenek. Leveleiből (akár tisztán, akár szárazbab- hüvellyel keverve) készült tea jóhaiásu a cukorbaj nál, Epeköveknél, hólyaghututos meg* bcregedéseknél és magas vérnyomásnál is jó eredménnyel használják. Szárított gyümölcse borban főzve bélhurutoknál hatásos házi- szer. A fodormenta (mentha crispa) leveleinek forrázata görcsoszlató, hányingert szüntető, gyomrot erősitő, szólhajtó hatasa van. Bélrenyheségnél, epebántalmaknál is eredménnyel használják.

A fűzfa (Salixalba) melynek fiatal hajlékony ágaiból koí-arak, kerti bútorok készülnek, nem is gondolna reá az ember, szintén értékes a népiem gyógyszerek szCmpotntjából is. A fiatal ágak levelei és lehuüott kérgéből készült tea jóhatásu láz és reuma ellenes szer. Teája általában lázas megbetegedéseknél, hülésmél, bé’hurutnál é* hasmenésnél előnyösen básznáUiató háziszer.

A gyöngyajak( Leoinorus cardiaca) hasított ve!ü, rózsaszinü virágú évettőnövény. Régóta ismeretes mint az ideges sriv.avarok gyógyszere. Teájával a legjobb hálást úgy érjük e>l, ha egy-kéthónapos kúrát végzüok. Dr. Schultz greifswaldi egyetemi tanár me 1- kasi szorulások és &zivdobogáso9 íobamok ellen ajánlja. Dr. Páter Béla kísérletei alapján idegizgabnak és lámpalázcsillapitóként is jóinak talá’ra, sót asztmánál is könnyebbségeit okozott a gyöngyajaktea. A bánta (Tiüa pla- thypillos) kedves illatú virága közismert és á talánosan használt, mint élvezeti teapól- szer. Azonban, mint népies gyógyszer, szintén meg nem vetendő érték. A belőle készült teát, ha jó forrón isszuk: erőteljesein izzasztó hatású. Meghűlésnél náthánál, hörghurutnál, köhögésnél és reumánál is eredményesen használhatjuk. A veseműködésre ue-rkente Leg hat és a gyomorgörcsöket enyhíti.

Mire jó az tbolva ?

Az ibolya (Viola odorára), mely mint első tavaszi virágunk, kePJemes illatáért iá igen kedvelt — aránylag kevéssé ismert arról az oldaláról, hogy a természet komoly gyógyító erőket is rejtett el benne. Gyógycélbó'l legfontosabb része a gyökere. Szárított- felapri- toTt gyökerét és indáját leforrázva (34 grammot veszünk 2 deci forróvizre) igen jó hatá/ () 4 1 a u ff utsx íug 1 (),

mi nyálkiiohló köptető z rt nyerünk. m<-l> hó' óránként <'f;y kávéskanálnyit adagéiba tünk. Ezenkívül még nyugtató < ■ \ériis/ti tn liutana in van. Az. ig iri: (Onofiin i.jniur .ij tóvi'-i-g, águhboga- növény l'.diéi. róz-.i-ziu- ncl csíkozott virágjai vauul , gyökei'-bő/ forrázott teu epeha jóknál halálos, > 1 «cbántai inaknál, vesekőnél, vizde 1 mg rekne! jn <‘i * dniérinyel használják.

Szamárköhögést s szamár- tövis 3v:gv tja

Az iriusó (Eriiiginni rdantiin) élénk k*-k sziliü virágú é- kéktsszánt bogán' -zerii nö- vény; legelőkön, utak mentén mindenhol lel* lelhető. A tcji izamárrövbnek íiivja , a gyermt keli 1 zairiarko/iogi-éinél liaszná ja fő zc tét. ] 932-ig az or\orí sz.ikirodibi.n nem is ismerte az iringót, mint gyógynövényt. Dr. Stiernadel ekkor tette közre a ..Deutsche Medizinische AVochenschr:ít“-be l.ioér «-r* it

az í-.rdélyből hozatott irutgó-t* aval, mily meglepően jó eredméttyeker adott a maka<« szamár-köhögésben szenvedő gyermekeknél. L’gyanc ak köz’i. hogy a teának a köhögő i iziícr csil apitásáu kívül vizelethajtó és könv nyü gyomormüködést és urülést szabályzó hatása is van. A gyermekek szamárköbögé- «én kiviil, a felnőttek is e'őnyö» eredmérmaytl ha^zná hatják. mtghü éses görcsös köhögé>- nél.

Az izsóp (Hyssopuc of-'icinulis) hos--z.ukás levelii, lilafüzéres virágu növény. Hörghurutnál, tüdőbetegségeknél, beteges izzadásnál, uieUfájámál régóta alkalmazott báziszer r* r-záritott, \irágos ágaiból öé-zült főzer. Kül- söltg toroköblitőként hasínálják torok és manduladaganatnál, gyűl ad ásná .

íme egy csokorravabi a virágos mező. az trdőszél. a tlankás domboldalak SemmiliC vett, alig értéke t, giz-gaznak nézett növényeiből. P-dig mint láthattuk, igaza vau a régi lal-n mondásnak: „Itt verbsi et herbis magna víz est“. „ k szavaknk és füveknek nagy erejük v an“. Sok érték, tok rejti *t kincs van ezekbo.n a lenézett kis burjánokban. A fentebb említettek pedig, csupán isin kis töredékét képézik azoknak a sokféle erodál hatású ev óg\ növényeknek, melyek körülvesznek bennünket. Talán majd más a balommal i-mét fe’-oro;hatunk néhány fontocabbat.

Értékesek a gyógynövények elsősorban miut úgyszólván kiaknázatlan nemzeti vagyon — másodszor pedig népi szempontból, mint a szegény ember ingyen patikája: hogy gyógyuljon, épüljön az is, kinek anyagi á lapota esetleg nem engedi meg. hozy drágább gyógy- Szeiekct vásároljon magának.

Zathureczky Zs. László.

KARLSBAD NÉMETORSZÁG LEGLÁTOGATOTTABB FÜRDŐHELYE. A német idegcnfcrţtal om IT va iu! 0$ szene, n Birodalmi Statisztikai Hivatal érdekes kimutatást közül a német.orsázgi idegenforgalom fejlődéséről. Ebből kitűnik, hogy Németorszáctban 65 nagy város, 430 közép és kisváros, 1092 fürdő és üdülőhely és 1>) l tengeri fürdő szerepel azok között a helységek között, amelyek mint fürdő és üdülőhelyek tekintetbe jöhetnek. Összesen 1691 ilyen fürdő és üdülőhely van tehát Németországban, amelyeken az elmúlt hónapban közel kilencmillió látogató fordult meg. Nagy Németország összes fürdő és üdülőhelyei között a leglátogatottabb Karlsbad, ahol egyedül 110 ezernél több vendég fordult meg egy hónap a'att. Utána Baden- Baden és Bad Vauheim következnek. Ezenkívül még Marienbad, Franzen'bad, Tép- litz-Sehönau és a Szent JoachimstahLi rádiumfürdő voltak a leglátogatottabb gyógyfürdők Németországban.

Barátság

Irta: DALLOS SÁNDOR

Megyek a Nagykörúton, igyekszem a Nyugati-pályaudvar felé, levelet akarok feledni. Este tiz óra van, vasárnap, nem lehet a környéken másutt bélyeget kapni, csali itt a postán. Fiát sietek, mert szeretném, ha még ma elmenne a levelem. Látogatóban voltam (igy maradt zsebemben a levél) s igen rendesen fel vagyok öltözve. Egy siető ur vagyok az utcán, szürke, nyári ruhában, sárgával díszített fehér cipőben. A ruha frissen vasalt, a cipő, ha ötödször van rajtam. A „küllemem“ hát olyan, hogy lehet mögöm képzelni akár ezer holdat is. Egyetlen disszonancia nagy előkelőségemben, hogy Levente-cigarettát szívok. Meg kell vallanom, ezt is véletlenül. Látogatóba menet tiz Darlingot vettem a trafikban s azok közül az egyik Levente volt. Most ez füstöl a számban.

Ez a bevez&tés. A tárgyaló* a követ'

kező: _ _________

Élppen be akarok fordulni a postára, mikor megszólít egy ember. Olyan vasárnapira öltözött, jó arcú, komoly mesterlegény féle. Az az érzésem, hogy cipész lehet, vagy esetleg kőműves. Uj, fekete kalapja van, sötét ruhája, a kabát szivar- zsebéből lila selyemzsebkendő kandikul elő s az ember a sötét ruhához rikító sárgacipőt visel. Az egész héten robotoló, vasárnapnak örülő, p szabod napon egy kicsit felszabaduló szegényember elegán- ciáija, amelytől mindig meghatódom, mert van benne valami szomorú. Hogy mi, nem tudom hirtelen megmondani. Talán ázol csóság. Hogy ez az olcsó gúnya jelenti az ünnepet.

Az ember lehet olyan harmincötéves, csontos arcú, nagy ádámcsutkája, s egv megkczdetlen cigarettát tart a kezében. Nyilván rágyújtana, de nincs tüze. Nézeget jobbra-balra, ám közel-távol nincs senki, aki cigarettáznék, csak én. így tőlem kénytelen tüzet kérni. Látom rajta, nem szívesen teszi. Sokkal jobb volna, ha egy magúfajtáju ember jönne vele szemben, égő cigarettával a kezében s azt szólíthatná meg. De mondom, nincs senki, csak én. Odajön hát, megemeli a kalapját s megkér:

— Bacsómat, uram, nem lenne szives egy kis tüzet adni?

' Ezt a hosszú mondatot mondja; kilenc szót kettő helyett, csupa illedelmességből. Az arcán idegenség, merev póz, proletár-jel s egy kis önkéntelen. Isten tudja, hány generáción keresztül beidegzeti alótzat. Mindez nem a személyemnek szól. hanem a ruhámnak. Vagyis annak a társadalmi osztálynak, amelyhez tartozónak gondol.

— Tessék — mondom neki szívesen és gyanútlanul eléje tartom a cigarettámat.

Ö a száljába veszi a magáiét, odahajol, odailleszti cigarettáját az enyémhez, de akkor egyszerre megcsapja orrát az élté- veszthetetlen Levente-büz. A tűz mellől

hirtelen rámpillant s csodálatos változás megy végbe az arcán. Megenyhül, egyszerre leesik róla a póz s természetes lesz. Egy jó, egyszerű, megvidámbsodott munkásarc. Barátságos. Egy pillanat alatt olyan meghitt, mintha egy régi, jó ismerősével találkozott volna. Mondjuk, a lakószomszédjával, vagy legénykori pajtásával. Megropogtatja a cigarettát.

— Ej, de nehezen ég! — sóhajt jel tréfásan.

I A cigaretta végre meggyül, akkor nagyot szív belőle, mélyet slukkol és élvezettel fújja a füstöt.

— Köszönöm, szaktárs -— mondja. — Nem tudja, mi a meccseredmény? Még nem lehet sportlapot kapni seholse.

Én véletlenül tudom, a rádióból hallottam. Megmondom hát neki s vagy egy percet elbeszélgetünk még a futbaUról.

— Na, megyek haza — búcsúzik kor az ember — jojcakát.

Bólint jókedvűen s éppen csak megérinti ujjúval a kalapját. Minek a ceremónia, hiszen barátok vagyunk!

Én is Leventét szívok.