Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-16 / 187. szám

T X l PW 7 KR

■UhSXl

194 1 a ti 9 tnr 11/ i 1t »

A románok története

Magyar-román viszony a töpténelem^en

II.

Néhány ívve! ezelőtt zajlott lé az a tudományos vita, amelyet « fiatalabb román tör- Icmv/. ek. (»iiiri’tcu c- Euiiuiteiicii, \ivruk Ior- gu cillín. Iorga történettudományi áiiáspont- jár e ■vita során igy fogalmazta mig: ISIir erek eJli az igazsággal, hu az. népem érdekei <\’én van?” A román nép magyaré1!!tne*ségc felfogása szerint vitális rom,in érd.k. s ennek kiformálása és fenntartása érdekében hujlnn- dó volt törtéiiethami: itásokra is. Giuri’scn és Panail.’M’U az objektiv tudományov"Hg álláspontjáról hangoztatták lorgavu' szemben, hogy 1< hitetlenség tigv írni román történelmet. bogi abból máid nőimen kitöröljék a magyar hatá- nyomait. Ezt az egész vitát nagy érdeklődés-rí figyelte a magyar tudományos világ, bár a fiatal román történész-nem- zedék mai napig c.nm juttatta kelő érvényre azokat az eredményeket, amelyeket éppen a legutóbbi évek magyar történetírása a magyar—román vi zoiiv kutatásiban fe’szinre hozott. A Gá-di Mukkui féle Román Történőinek legnagyobb t miniéi yr az, liogy s/.a- k t a régibb magyar történetírók érzékenységével £ S *V»Vl j'.'. . V f. I ’’ ’. *

'.'j'lÍía’i í.'. • Vj, hanem elsősorban azoknak a történeti hatásoknak a vizsga atát adja, amelyek á la’ a magyarság a román nép formálójává és irányitójává lelt a mult századokban.

Mindenekelőtt világosan rámutat a könyv arr?, hogy a magyar hatásterület magába foglalta nemcsak az crdé'yi. bantui a dunai tartományok románságát is. Havasalföld és Moldova szerves kapc.--olatba.il állott a középkori magyar királysággal. Olténia tartományát: a Kárpátok, a Duna és az O t vonalától körülzárt Kisolábországot a \111. század elején Béla herceg szervezi magyar határtartomáuv- nyá. Ezt a területet foglalta magába a szü- rénvi bánság, melynek katonai szervezetére a délvidéki bolgár betörések miatt volt nagy szükség. A Szörényi bánság területén a'akul- nak az első autonóm román kenézségek. János és Fark its, az első kenézek, mindem valószínűség szerint magyarok voltak, ami azt Bizonyítja, hogy- itt a magyar elem még a tatárjárás utáni is jelentős szerepet játszott. A nagyobbmérvii kéleti magyar kitelepülés főideje azotuban a tatárjárás előtti félszázad. Ekkor létesülnek azok a magyar te epek, a Zsil, az Olt, a Bodza, a Tatro3, a Beszterce, a Kövesd és a Moldva folyók völgyében, amelyeknek emlékét mai napig is számos folyó és helynév őrizte meg. E keneti magyar telepek a bekövetkezett tatár pusztítás miatt nem sűrűsödtek meg, nem alkottak összefüggő láncot, települési szigetek maradtak, amelyek előbb vagy utóbb beleolvadtak a na- gyobbszámu, környező románságba. Ez következett be különösein délen, mig a keleti magyar telepek, a moldovai csángók, újabb hazai rajokat fogadtak be s így mai napig fennmaradhattak. Ezek a déli és keleti magyar telepek közvetítették nyugat müvelteé- gét, a magyar birodalom szervezetét, államiságának elemeit a Balkánról idCvándorló románság felé.

A Balkánról észak felé húzódó román pásztorelem nagyon kezdetleges szervezetet és életformát hoz magával. Legnagyobb társadalmi egységük a szabás volt. Egy-egy szállásnak a vezetőit neveztek a szláv eredetű

MLGNYILT, MODLENÜL ÁTALAKÍTVA ÉTTEREM-BÜTÉ

SORSZANATORIUM

ti

11

BUDAPEST. Kora reggeltől záróráig a legkitűnőbb meleg fonyha.

Elsőrendű házi cukrászat és hideg bűre (házhoz Is). Kiváló borok, sörök, szí zes

éb egyéb üdítő italok. Fagyia tkülönlegességek. — Csütörtökön egytálétel különlegességek. Szolid polgári árak. — 'I tdajdonos : E'Dry G.örey.

szóval kenéznek. E kis családi közösségekre tagozódott románság életformáját a nomád, kétlegelős pá-ztorkodás határozta meg. d- elsö, jelentős magyar hálás a nomúil pásztor románság letelepítése és nagyobb egységekben való megszervezése volt. Az első állandó jellegű román s/.á lások Románia földjén a Szörényi magyar bánság területén bukkannak fel. A vajdaságok más vidékein az első ál landó román szállások, a kárpátaljai magyar te epek vonzásának körében mutatkoznak. Bár a későbbi fejlődés a romániai magyarság jórészét intézményeivel együtt elsodorta, a moldvai román köznyelvben mai napig magyar eredetű szóval jelölik a hózb'.i tokost (részes — răzeş) és a telepes szomszédot (megyés — megieş) s más alapvető la uéleti fogalmat.

Magyar és szász telepesek teremtik meg a dunai román terület első városait is és viszik oda be az ipari és kereskedelmi élet magyar formáit. Baia (Bánya), Bacáu (Bakó), Târgu Neamţ (Németvásár), Piatra- Neatnţ (Karáesonkő), Adjml (Egyedbalma) stb. egytőlegyig magyar vagy szász alapítások. De nemcsak ipart és keicskede met teremtettek román földön ezek a nyugati telepesek, hanem magyarok kezdték meg a moldvai sóbányák kitermelését is. A moldvai bányászat szervezete a középkori magyar kamararendszer származéka.

Az első nagyobb területeket magukban foglaló román politikai szervezetek: kenézségek és vajdaságok szintén magyar hatásra ke étkeztek. Királyi telepítés és adoiuánybir- tok veti meg a Szörényi, bánsági, fogarasi, Hát-zcg vidéki román kcnézség-ck és a Má- rainaros, Kővár vidéki román vajdaságok alapját. A havasalföldi és moldvai vajdaságok az erdélyi magyar vajdaság hasonlatosságára alakulnak. A Curtea de Areeyi ásatások bizonyságát szolgáltatták annak, hogy a nyugati magyar hatás mennyire meghatározta a középkori román vajdák és környezetük ruházatát, fegyvereit, díszeit. Az udvari mé tóságok. a vajdaság szervezete, a ..vornic“ nádorispáni szerepe, a pohárnok, a kamara# munkája és méltósága mind magyar eredetűek.

A magyar hatalom aláhanyatlásával meg- csükken a magyar társadalmi politikai hatásnak az ereje, de annál nagyobb eredményeket teremt a magyar hatás a román egyházi élet és művelődés terű étén. A XV [—XV'II. századi erdélyi reformáció hatására gondolunk, amelynek kizárólagos érdeme a román könyvkultúra, a román irodalmi nyelv, az újkori egyházi műveltség és a románnyelvü iskolázás megteremtése. Mindezt a kulturális eredményt az erdélyi magyar fejedelmeknek, magyar református főuraknak és püspököknek köszönheti a románság. Nem fölöslegesen hangsúlyozzuk azt, hogy a román reformációban e sok évszázados magyar missziói tudat nyilvánu t meg, mivel élénken él minden román kérdéssel foglalkozó magyar embernek az emlékezetében az az előadás, amelyet a reformáció és a románság kapcsolatairól Jorga professzor tartott 1930-ban. Jorga

Az erdélyi ember nelu zen tud ész akadni a mag) ar—román viszony megit élésénél a kö. elmúlt és a jelen esenui.ycilöl. A Trianfvn által teremtett IitAzéf, mely még ma sein err véget, azt a látszatot kelti, hogy a viszony nem má . mint évszázados Jiem/eli küzdelem Erdély birtokáért és a népi .szupré- mariáért, floria- —Cloşca —Crisaii lázadásának, Enyed, Zalatna 18-19 rs kiirtásának véres cm. lékeit tudta csak a jeleni fc idézni / „y.V i

_yy. e-:V.V. V-V/-’. f-',V t '.v /•'

t'./4 f.\r, / *.*.».• E jellen-éget jelentékenyen erősítene az a különös román történettanítás, amely elemi iskolás gyermekeinket is a románoknak a magyarok felett vívott diada aira, ,.dicsőséges” harcaira tanította.

A magyarság a roman nép telopitője, nevelője és szervezője vö t, Ez a történelmi misz- szió adja meg a magyar—román viszony igazi tartalmát. A román történeti propagandával szemben a magyar bizonyításnak nem az a cé’ja. hogy az emlegetett csaták és harcok körülményeit és igazi jelentőségét deritse fel A román lázadások mindénike tekmtékt« len esemény volt a magyar történelem nagy harcai mellett. Raszarába havaralío’di vajda kelepcébe csalhatta Róbert Károly seregét, de azért nem szűnt mflp a magyar király hűbéres vajdájának lenni s hatalmas utódja, üreg Mirosea is ..Isten és a magyar király kegyc’- méből1 uralkodó vajdának nevezte magút. A moldovai Nagy István nak a magyar királyság eűtleni lázadását készséges hehódolás váltotta fel, amikor a török elleni háború szüksége arra kényszéritette, hogy Mátyás királytól kérj-en segélycsapatokat. Hitlevelet állított ki. amelyben kötelezte magát, liogy ugyanolyan hüséggeü lesz a magyar király iránit, amilytzinel elődei tartoztak. Mihály Vajdát, a legtöbbet emlegetett román vajdát. Báthory Zsigmoud emelte föl s az erdélyi hadak vívták azokat a fényes diadalokat, amelyeket a román törlénetirás Mihály Vitéz számára kisajátít. Lehetne tovább folytatni a sort. iV,va\ eo~]f v, ZC.\ .:iţ' -V/,',.

"Î t 1 *„ LZIg _< ■eC r, . t'Si'l ál A i '■

diVíV/i'.ü 'a.Í'. 'X Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a magyar—román viszony igazi lényegét csak elfedik azok a csatar észtetek, amiket a román propaganda céltudatosan ki emelt és a magyar gyűlölet terjesztésében népe között felhasználd

A magyar birodalom európai nagyhatalom volt a középkorban, amelynek a román nép rém ellenfele, hanem alattvalója és gyámolítottja volt. A magyar királyságnak ezt a szerépét töltötte be az erdé'vi fejedeüiemség is ugv a Kárpátokon inneni, mint a Kárpátokon tuli románsággal szemben. Az ujkorbam megváltoznak az erőviszonyok, de a románság jjoütikai és katonai ereje a legújabb időkig sem növekedett meg annyira, hogy a magyarsággal ellenfélként áldhasson szemben. Szellemi és technikai kultúrája pedig az újkor egész idején ár, még Trianon után is, magyar hatások á’tal gazdagodott és épült. 'A magyar—román viszony igazi természete és lényege azonban a hatásokban van, amelyek által 700 esztendőn keresztül nevelte, formálta és fegyelmezte a magyarság a hatásterületére, a magyar élettérbe beköltözött románságot.

professzor Parisban, a franciák pi otestáia .1' teológiai szemináriumában beszé t a reform, / :" eio románok közötti hatá-.áró', a román rn információ JÖ0 éves történetéről, beszelt Kái.zl vin és Luther reformjának keleti missziój.\>>v - rol, anélkül, hogy előadásában egyetTu-e ■ szer megemlékezett volna arról, hogy az i- nép és egyház pedig, amelyeken át n refon h ruáció a románságig eljutott, a magyar vo''o/ i A XVIII. század adja meg az újkori román kultúra alapvetését. Az újkori romáii. kultúra melegágya a magyar és székely jo ' zsuita atyák által megvalósított és iranvjtoţ! egyházi unió, az erdélyi görög katolikus egy'_ ) ház. A nagy inozgalom-inditó, eszme-adó, ha- lázsfa’vi triász, az erdélyi görög katolicizniun tűzhelyein növekedik föl. magyar hurnani -i - ::: rák müvein 'nevelődik. Kulturális missziójuiu - középpontja a budai egyetemi nyomda. BenH - szelhetnénk továbbá arról, hogy miként tápjai láikozik 1840 román mozga ma a magyar uacu i'- cionalizmus eszmevilágából. Arról, hogy miim ■' képpen érvényesül a magyar hatás Sagun.ii.jz-'' jjüspük nemzetíormáló román keleti cgyhás»-ii izérvezetéheai. Beszélhetnénk arról, hogy m m ■- lyen munkát végeznek magyar tudósok, müiiai vészek, szakemberek Cuza vajda és I. Káról; ' n modern Romániája megteremtésében é- fo 1 y *1 tathalnók a felsorolást egészen Jorga prooiq ‘ fesszor utolsó, 1940-ben kiadott röpiratáiipiiUí-- mely a magyar propaganda minőségi és tömőt s- ténelmi elveit Sajátítja ki \ /.V.V./i7 ", u - -, a mi A telies történelmi fehs-jterie:

rolás helyett azonban az volt a célunk, hogp^od rámutassunk a magyar—román viszony igaz.i£gi lényegére. A románság a magyar társada/omur.oK' állam és kultúra hatására építette ki ujkor.AQ.'-- társadalmi, állami és kulturális rendjét. AA. •" magyarságnak európai hivatása, töt téne'.us: r.o

missziúja a románság vezetése, nevelése ést's e--- irányitása. A magyar hatalom erkölcsi ren-rei deltetése e misszió teljesítésében van. A ro-oi / mánság számára pedig e missziónak való earns gedehneskedés mindenkor eme kedést, müv?-- vün lödést. Európába való bekapcsolódáit je^ntett„ttstr Amikor azonban zt a történelmi tanu sá—Lí n: got leírjuk, nem akarunk semmilyen ködös* l!;ö. ..középeurópai gondolat-4 számára éiveketa?;í33 késziteni. A magyar—román viszony törté--ánö netéből mi csak a magyar biroda mi gondo—oLa latot tudjuk kiolvasni. A történelem tanúsa- -L-a; ga az, hogy a magyarság a maga kulturális, .sün-: egyházi, nyugati misszióját csak azokban az ss c időkben tudta eredményesen szolgálni a ro oi mánság között, amikor a misszió möaölt kel- -U>; lő hatalom és fegyveres erő is állott. Vall- -lIcV juk, hogy a magyarságnak ma is missziója t'p-i: van a románság között és valljuk, hogy e o y misszió alapja ma is csak az erdélyi magyar- -izy súg megerősödése- és ezen át a töretlen, tel- -Is; jes, keleti magyar hatalom kibontakozása le- -sl hct. A magyarság keleti hatalmának ldbonta- -cin kozása, a magyarság hatalmi állásának román nLa részről való elismerése, fö öttébb szükséges dolog ahhoz, hogy a 700 éves magyar—román nla kapcsolatok az ereden, hagyományos alapo» •oqi kon ismét helvreálljanak és Európa békéssé- ge ti a román nép előbbrehaladá«a érdeké- -é>l ben fe’virágozzanak. Hajdú István, .rl

Tíz Ilí*

Irta: DALLOS SÁNDOR

A felhőszakadás egy lizfillérest sodort el tegnap valahonnét s a pénz csaknem a házunk előtt akadt meg az összehordott iszapban s a mindenféle utcai szemétben. Hogy honnét került a tizfilléres, nem volt ráírva. Így épp úgy lehet, hogy koldus veszítette el, akinélr kenyérre kellett volna s valami nagy adakozó irgalmasságot képviselt, mielőtt, elveszítették, vagy valami villatulajdonos zsebéből esett ki, mikor elővette séta közben arany cigarettatárcáját. Egy viUatulajdonosébói, aki észre se vette, hogy valamit elveszi lett, tehát czeselben kevesebbet képviselt eredeti tulajdonosánál, mint egy szippan- tásnyi, kifújt cigarettafüst.

Tény, hogy a pénz ott feküdt gi~-ga- zok, cigareltacsuthák. fadarabok, egy színes kis rongydarab, meg egy ujjhegynyi kis ceruza társaságában a gyalogjáró mellett az úttesten. Ebben az állapotában nem volt semmi lényegesebb különbség közte és az összehordott szemét közölt, így, az embertől clvonatkoztatva, éppen olyan limlom volt. mint a többi. A nap éppen úgy sütött rá, « házak épp oly közömbösen álltak mellette, nem jelentett temmiféle táplálékot valami J:óbor állatnak; sőt még trágyának se volt alkalmatos, mint a többi szemét. Ember nélkül \ csak egy nikkeldcrab volt, semmi több.

A. föld, az ég. a fény, a kövek s a szcnict- lársai egyáltalán nem érdekelték a Cirádát, amelyet a pénzverdében ütöttek rá. Ha véletlenül valami embernemlakta vidékre sodorta volna az át, a madarak mindent elhordták volna mellőle, de ö nem kellett volna nekik.

Ám itt, az emberek társadalmában liz fillért jelentett s tulajdonképpen a fenséges rendből vétetett, ahonnét a százas, a százezres és a millió! 1 nagybályjai

kóborakat csináltat:, békét, üzleteket, tőzsdei viharokat, világot, ö azonban itt a szemét között bizony csak szemét volt. Aludt a lényege, mint az elvarázsolt királyfié.

Reggeltől délután félketlőig aludt. .íz alatt az idő alatt is, mig én néztem, elbiciklizett, mellette egy pékinas és éppen köpött arrafelé, amerre a pénz feküdt. Elment mellette cgy újságot olvasó preg- ur; ö a cigarettáját dobta el és föl se nézett. Egy cseléd telefonálni szaladt, az se vette észre. Egy rendőr a posztjára ment, az se. Két kocsis mellette hajlott 1

el egy megraJ:ott teherkocsit, azok se. Egy pincér ételhordóban ebédet vitt valahová, az meg pláne átlépte.

Szóval senkinek se kellett s már azt lehetett hinni, ott rozsdásodik meg az útfélen, elveszti fényes arculatát s ezzel vége lesz anélkül, hogy értelme lett volna egész megszületésének s__ betöltötte volna hivatását.

Ám akkor — mint a mesékben a hős

— egyszerre feltámadt s pillanatok alatt

végigcsinálta rendeltetését. Pillanatai: alatt úrrá változott és megmutatta, mit tud. I

Nem messze iskola van. előadás végét jelezték a csengők és tódulni kezdtek hazafelé a gyermekek■ Hárman külön jöttek. Egymás vállán volt a kezük, a hátukon táska és nevetve beszélgettek. Nyilván az iskoláról. Azt gondolom, ha már igy együtt jöttek, nyilván jópajtásai lehettek egymásbak. bzép, kedves, barátsőr gos gyerekarca volt mindhármuknak; lehetett mondani: Isten arca az arcukon.

A történet most már rövid és olyan kézenfekvő, hogy ki lehet találni. Odaértek a tizfilléres közelébe s mert a nap oly erősen rásiitött, hogy a nikkel szinte kiabálva csillogott a fényben, egyszerre vették észre mind a hárman.

— Nini, pénz! — mutatlak az utszélre.

— Ni csak! I

S mint akiket puskából lőttel: ki, eleresztették egymást és egyszerre rohantak v.Q a tizfilléres felé. Az arcuk egy villanás ab' alatt átváltozott. Eltűnt róla minden gyermeki, minden lágyság, a lélek min- -tv den fénye és szép szemérme. Egyetlen m villanás alatt versenytársai, sőt ellen felei j?' lettel: egymásnak. " '

A következő pillanatban már egymás ?.b hegyen-hátán birkóztak. Nyomták, vág- -g ták, taszigálták egymást. Az egyiknek 3\ lekarmolták az arcát, a másiknak a tás- -z lmjából kihulltak a könyvek, a harma- -a dáknak vérzett a keze. Ez a vérző kezű iV lett végre a győztes. Ellökdöste maga iv

mellől a másik kettőt s megkaparintottla ts

a pénzt. Egy csomó szemetet is felmarkolt vele, de ez nem jelentett semmit. .1

A tizfilléres a markában volt és zsebre- - vágta.

— Na! — mondta gőgösen, mint egy v

cézár. — \ elem akartok? A nyavalya v.

belétek!

S elindult külön. Olyan volt az arca, hogy szinte metszett a tekintete, mint a i csorba kés. Ö volt az erősebb.

A másik kettő hátramaradt.

— A piszok! — mondták egymásnak.

És már nem volt az arcukon semmi

barátság, csak ellenségesség és gyűlölet.

így játszódon le a házunk előtt, tiz fillér felett egy kis szimbólUius világtör- I jéneienh

— ------