Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-12 / 158. szám

194 1. Iuti us 12. ELLt N Z ÉK Debreczeni László 9 Szépülő Kolozsvár - szürkülő Kolozsvár Csak a napokban történt, hogy az egyik királyutcai ház renoválása közben kidobták a régi, kőből faragott kapuivet s az egész kapunyilást befalazva, a kapuboltot helyi­séggé alakították. Ez a kapuiv volt talán az első áldozata a várcsszépitő munkának, ame­lyet hatósági kezdeményezésre s egyébként nagy örömünkre utcákszerte látunk. Mert valóban: örül az ember, hogy minden­felé szorgalmasan folyik a tatarozás, mesze­lés, festés, csinosítás. És örül az ember, ami­kor látja, hogy huszonkét és szennyét, sze­gényességét miként veti le és miként ujul meg Kolozsvár, hogy parádés, életvidám, nevető és tiszta város legyen. Most még az sem zavar ebben, hogy a csinosítás szűkös időkben jött kelletlen parancsra történik, mint két évvel ezelőtt a nagy kiráíyvárás- kor s azt sem kell keresnünk, hogy a parancs milyen érdekek malmára hajtja a vizet s ki milyen üzletet kötött a háttérben. De akik ismerjük a város lelkét és szá- montartjuk a régi arcvonásait örökitő kö­veit, e tiszta örömben sem tudunk szomorú­ság né kiií maradni, ha látnunk kell, hogy a huszonkét év szegényességének eltüntetése közben az ősi patina is megsérül; hogy az elmúlt rossz em ékének eltakarítása közben a régi szépnek is elpusztul egy egy emléke. Ilyen szomorúsággal tűnődtünk a királyutcai háznál is: miért kellett kidobni azt a régi kapuivet? Hiszen be lehetett volna falazni úgy is a kapunyilást, hogy a keret faragvá- nya helyén maradjon s meglássák, hogy ott mi volt és pontosan látható legyen az is, mit változtatott a mult tiszteletbentartásával az utókor. Még a munka is kevesebb lett vo'na így­Semmi más magyarázata nem lehet ennek, csak az, hogy az átalakítás irányítása fantá­ziaszegény és teljesen érzéktelen, sőt leki­csinylő lehétett a mult emlékeivel szemben, így meg sem fordult senkinek a gondoltá­ban, hogy ez helytelen és hogy valójában mit és hogyan is kellett volna helyesen tenni. Ez a magatartás pedig abból az általános műveltségi hiányosságból ered, minekfolytán még mindig ebek harmincadjára hagyjuk múltúnk emlékeit, Hogy még mindig nem tudjuk igazán, mit kell becsülnük, még mindig nincsen fogalmunk sem a gondos és féltő őrizet szükségességéről, sem arról, hogy a legapróbb emlék megtartásának is je­lentősége lehet. A hozzáértők kifakadását hallva, legtöb­ben ma is egyszerűen azt mondják: de hiszen van még elég ilyen kapu, minek azon hábo- rogni? S addig addig járja majd ez a könv- nyelmü felfogás, mig csak egyszer kiderül: egyetlen egy hasonló emlék sincsen már. És akkor kél majd egy csomó hiábava'ó kesergés, mint annakidején a városi bástyák és védőfalak lerombolása után, amelyekre szintén nem tudott más megoldást találni az ötlettelen, vérszegény és műveletlen korszel­lem, mint azt, hogy lebontsa őket. Pusztuló múlt' így s ezért szegényedik lassanként Kolozs­vár, a város és csak időnként vesszük észre, hogy ez sincs, az sincs már belőle. Csak az elmúlt huszonkét idegen évet tekintsük át; egy röpke pillantás egész megdöbbentően fogja mutatni, hogy mennyi vonás törlődött le ennyi idő alatt is a régi Kolozsvár arcáról. Legfájóbb sebünkről, a Farkas-utcai szín­házról már beszélni is keserű. Az első ön­álló magyar nemzeti szinház, a mult század elejének egyik legmonumentálisabb emléke úgy veszett el társadalmunk erőtlensége miatt. A Kornis-utca és Bocskai utca sarkán állott öreg falak mögött a Kornis, később Bornemisza kuria, amely valóságos gyöngy­szeme volt a késő barokk és empire művé­szetnek. Ez az épület mivoltában is — kúria a város szivében — olyan kü önlegesség volt, amely ma már semmilyen müveit városban nem kerülhetett volna a csákányok alá. He­lyén most a telefonközpont háza áll, ame­lyet pedig máshová is lehetett volna építeni, ahol semmi sem pusztul el miatta. Kedves öreg ház állott a mai Mussolini ut és Arany János-utca sarkán. Miért tűnt el? Talán senki sem tudja: azó^a is üres telek disztelenkedik a helyén. A Malom utca elején állott egy régi malomépület, öreg falaival s jellegzetes kettős fedelével. Utóbb postai csomagraktár volt. Aztán csak neki estek és suta üzlethelyiségek épültek a helyére. De egyes falrészei még most is ott disztelenked- nek romokban a helyes városrendezés na­gyobb dicséretére. A Karolina-tér és Klas- trom-utca sarkán is volt egy kedves régi ház, a késő barokk emléke: ma „modern“ bérház áll a helyén. Ugyanilyen sorsra jutott a ma­jálisutcai egykori Mátéfi — később Urmösi F— ház ii, amelyben egykor Knapienszky Kázmér menekült lengyel mérnök, a kolozs­vári temető kataszterének elkészítője is la­kott s ahol mint az Ürmösi'család barátja, Gyulai Pál is gyakran vívta szócsatáit. Csak a tavaly verték szét a csákányok a Diana- fürdő — Kolozsvárnak első. százévesnél is idősebb fürdője volt — szép, újklasszikus belső részlteit is. Holott talán erre is lehe tett voma találni valamilyen megmentő meg­oldást. De mi mindenre nem emlékszünk ponto­san. Ki tud valamit a „Fehér Ló“-ról, amely az uj iparkamarai székház helyén állott. Ki emlékszik arra, hogy milyen épületek álltak a Petőfi-utcai és a Jókai-utcai ujbizánci há­zak helyén, a Deák Ferenc-utcai Pátria- palota, a Villamosmüvek épülete vagy akár csak a most épült „Sora“ áruház helyén is? Nem maradt semmi emlékünk a Hegedűs Sándor utca e éjén. valamint a mai Horthy- uton a XIX. század második felében épii’t házakról sem. Pedig ma már világosan lát­ható, hegy a század közepén és harmadik negyedében egészen érdekes építő tevékeny­ség volt itt. melynek emlékeit szintén nem lett volna szabad nyom nélkül e’tiirni hagyni az enyészetbe. De még ezzel sem merítettük ki a sorát azoknak az épületeknek, amelyek ebben az. időben elpusztultak. Ugyanigy sínylették meg ezt az időt a külvárosok is, ahol szintén éppen a legérde­kesebb dolgok tűntek el. Tizenöt évvel ez­előtt még sok helyt ott álltak a hóstáli gazdák nagy ácsolt faragásos és feliratos ka­pui. Ma már hírmondó is alig akad belőlük. Pedig eltüntetésüket semmi sem* szorgalmaz­ta s helyükre igényte'en, sablonos kerítések meg kapuk kerültek. De még a város kör­nyéke sem menekült a pusztitástól. Kardos­falván tu', az Aszu-patak völgyében fekszik az a birtok, amely lalán még ma is a VaiJa Sándor volt román miniszterelnök tulajdona. A Hója-erdővel átellenben levő oldalon, gyö­nyörű gyümölcsös között, igen szép fekvésben ott állott egy régi udvarház. Vaskos falaival, magas ambitusával, terebélyes, kettős zsin­delyfedelével, maga volt az erdélyi udvarhá­zak tipusa. A maga nemében is egyetlen Ko­lozsvár határában. Aze'őtt meg sem lehetett közelileni a házat, hogy bár egy vázlatot le­hessen venni róla. Most már ez sincs meg. Messziről nézve szinte rejtély, hogy miért és mikor is tűnt el. De nemcsak az emlékek teljes eltüntetésé­vel folyt Kolozsvár e'szürkülése. Pusztulhat egy város ősi szépsége akkor is, ha különben a kövei megmaradnak. A falak sok helyt ma­radtak meg ugyan itt is, de a külső megvál­tozott S ez a változás mindig az ősi városarc rovására történt, de az újat sohasem gazda­gította. Egész sor épület alakult mássá igy is a város különböző utcáiban, anélkül, hogy különösebb értelme vagy oka lett volna. S nem kis része van a városarc romlásában a tultengésre fej'ődött merkantilizmus kinövé­seinek sem, amellyel azonban később külön kivánunk foglalkozni. A jövő feladatai Amit az elmúlt huszonkét év rombolt, an­nak nem tudtunk el ént állni. Csak néztük keserűn, hogy a sovén elfogultság és a ha~ I szonlesés, de a saját öntudatlanságunk is. mi- í ként végzi megsemmisítő munkáját. Mentői I több emlék tűnt el, annál kedvezőbb volt ez I annak a világnak, ame'y még a többszázados ; temetőben is kíméletlenül megindította a I hisztérikus nacionalizálás erőszakoskodásait. \ Akkor nem volt, hol felemelni szavunkat és nem is volt tanácsos, mert ha eláru'juk, mi fáj, el lehettünk rá készülve, hogy éppen oda fog legelébb lecsapni az álcázott, de kár­örvendő kíméletlenség. De ma már nem folyhat tovább a rombo­lás. Ma az őrzés, a vigyázás épp ugv a hiva­talosak gondjai is, mint azoké a vigyázóké, akik a város nagy elválasztatlan tömegében élnek. Kétségtelen, hogy a haladásért itt is, ott is kell áldozni valamit a régi városból. De ezt ma nagyobb körültekintéssel, több szere­tettel kell irányítani, mint eddig. A város életének volt egy hosszú korszaka, amelyben nagy fázisok rétegező munkájával lerakodott mindaz, ami ma itt szép és értékes Amikor még az eltűnt régebbi emlékek helyére is ér­tékek nőttek. Aztán jött egy más korszak, amelyben az újítási láz egész sereg értéket pusztított el abból, ami századokon át fel­gyűlt. Anélkül azonban, hogy ő maga adott volna valami maradandót. A liberálizmus ideje volt ez, amelynek nem volt semmi ér­zéke a hagyományok iránt és amely nem is szerette igazán ezt a várost, mert fejlődését nem belülről sarjasztotta, továbbmüvelését nem a saját törvényei szerint akarta, hanem külső eszközökkel erőszakolta. És követke­Dán Klári JÜfUhtkáia vU&zatéi! Marcell© Mester viiáfyUikii Uiáféuai ftéUáftp nafU v&tcUfyfeíiépisi Uétf&iU a NEW-YORK GRILLBEN z-i* RÁDIÓ VASÁRNAP, JULIUS 13, BUDAPEST I.: 0 Szózat, hanglcmez.-k, 8.45 Hírek, 9—9.55 Görögkatolikus egyházi ének és szemtbeszéd a budai Szent Flórián templomból, 10—11.10 Egyházi ének és szentbeszéd a Koronázó Főtemplomból, 11.15 - -12.15 Evangélikus istelntisznelet a Bécsi- k apu-téri templomból, 12.20 Időjelzés, víz­állásjelentés, 12.30 Székesfővárosi zenekar. Vezényel Fridi Frigyes, 13 „Székely haran­gok a Bácskában“. Németh Kálmán előadá sa, 13.45 Hirek, 14 Hanglemezek, 15 l. „HázhelySzerzések előmozditásáról szóló jogszabályok“. Hajdú István dr. miniszteri osztálytanácsos előadása. 2. „A termésrende. let ismertetése“. Mihályi Béla dr. miniszteri segédtitkár előadása A földművelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata, 15.45 Bu. ra Sándor cigányzenekara. 16.30 Arany Já­nos: Első lopás. Előadja Bodnár Jenő. Köz­művelődési előadássorozat, 17 Hirek ma­gyar, szlovák és ruszin nyeüven, 17.20 Hon- védmüsor, 18 Faragó György zongorázik, 18.30 „Tilosban horgásztam“. Baló Elemér vidám előadása, 19 Hirek magyar, német és román nyelven, 19.20 „Székely kasza peng a bácskai búzamezőkön“. A közvetitést ve­zeti Dövényi Nagy Lajos. Hangfelvétel, 19.50 Votisky Alice és László Imre magyar nótákat énekel, kiséri Oláh Kálmán cigányzenekara, 20.30 Hangképek az UTE—MAC bajnoki vi- zilabda mér kőzésről. Beszél Pluhár István, 2i óra „Balatoni képeslap“ Közvetítés a siófoki Casinóbói, a Fürdőtelepi Élteremből es a GriHből, 21.40 Hirek, 23 Hirek német, olasz, angol és francia nyelven, 24 Hirek, HÉTFŐ, JULIUS 14. BUDAPEST L: 6.40 Éhresztő, to na, 7 Hirek, közlemények, étrend, hanglemezek, 10 Hirek, 10.20 „Fiumei éfflet a műit szazad nyolcvanas éveiben“. Felolvasás, 10.45 „Az cnyák derűs percei“. Kálmánhelyi Pap Nóra előadása, 11.10 Nemzetközi vizjelzőszo'gálat, 12 Himnusz, 12.10 Farkas Sándor cigányze­nekara, 12.40 Hirek, 13.20 Időjelzés, vízál­lásjelentés, 13.30 Országos Postásrctnekar. Vezényel Eördögh János. Hangfelvétel, 14.30 Hirek. 14.45 Műsorismertetés, 15 Árfolyam- hirek, piaci árak, élelmiszerárak, 15.20 Mű­vésziemének, 16.15 Diákfélóra. „Budai Ézsaiás“. Juhász Géza ellőadása. Budai Ézsaiás halálának Századik évfordulóján. Felolvasás. 16.45 Időjelzés, hirek, 17 Hir'k szlovák és ruszin nyelven, 17.15 „Mindnyá­junk goudjai“. A Köze'diMtási Szolgálat köz­leménye, 17.30 A Rádió Szalonzenekara. Hangfelvétel, 18 „Bácska“. Fodor Ferenc dr. egyetemi tanár dlőadása, 18.30 Malcsi- ner Béla jazz-zongoraszámai, 18.45 „A Bala­ton,környék építészete“. Irta Tóth Kálmán székesfővárosi mérnök. Felolvasás, 19 Hirek magyar, német és román nyelven, 10 20 Hanglemezek, 19.50 „Egészségügyi Kalen- dárium“. Az Országos Közegészségügyi Inté­zet közleményét felolvassa Faragó Ferenc dr., 20 „Oberon búcsúja“. Thurzó Gábor elő­adása. 21.40 Hirek, 22.10 Melles Béla-zenie- kar Vezényel Vincze Ottó. Közvetítés a Ze­neművészeti Főiskola nagyterméből, 23 Hi­rek német, olasz, angol, francia és eszperan­tó nyelven, 23.30 Magyar nóták hanglemez­ről, 24 Hirek, zett utána az idegen uralom. Ez teljesen uj várost akart a városban: idegent a múltjá­tól, a tájtól és ősi szellemétől. Nem rajta mult, hogy nem sikerült megteljesitenie a li­beralizmuséhoz bason'ó szeretetlen és erő­szakos munkáját. Az idő és a történelem ideje hamarább eljött. Most pedig uj korszak kezdődik s ez a korszak csak az elsőnek le­het folytatása: az c-rganigus fejlődésnek, a tiszta értékek megbecsülésének és a tiszta értékek újabb szerzésének korszaka. Ez parancsolja, hogy Kolozsvár, a város ne legyen többé az Ízléstelenség és tudatlanság tükre. A vármegye-házzal szemben ál! egy oszlopsoros, empire stiiubu ház, kőfaragvá* nvait éktelen olajfes'.éssel mázolták be: az oszlopokon márványutánzal, a kapufaragvá- nyokon vad zöldek rikitanak. Hiszen szép a színes ház, de nem olajfesték való a fara­gott kövekre s nem ilyen nyers színösszeállí­tások szolgálják az ízlést. A Király utca és Minorita utca sarkán áll Újhelyi Gábor egy­kori ötvösmeseer háza, melynek 1724-ből megmaradt évszámos, monogramos és jelvé- nyes szép virágos, reneszánsz Ízlésű ahlak- szemöldjeit még nem is olyan régen hámoz­ták ki a régi meszelések alól. Most holmi buzgó kezek ismét bemeszelték s ezen a nyo­mon néhány 7 év múlva újra eltűnik ez az ér­tékes, itt Kolozsváron is egvedülálló emlék. És majd egy házbontás esetén már senki sem fog semmi jelentőséget tulajdonítani e kö­veknek s úgy fognak elkallódni nyomtalanul, mint a többi társaik. n ez az uj korszak parancsolja azt is, hogy a megkezdett akciót következetesen végre kell hajtani mindenkivel szemben. Senki sem lehet kivétek Meg kell monda­nunk azt is, hogy a főtéri Bánffyház mai állapotában semmiképp sem válik a város di­csőségére. Ez az érdekes épület, sajnos, ma inkább plhanyagoltságával, mint müértéké- vel vonja magára a figyelmet. Arról nem is szólva, hogy a homlokpártázat kődiszeinek egy némelyike már veszélyezteti a járdán közlekedők életét. Ha az elmúlt időben tün­tethetett azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a rendelkezéseket, most már ezt nem lehet tenni tovább is. Az uj, magyar Kolozsváron nem disztelenkedhetik elhanyagoltan, éppen a főtéren és éppen egy olyan értékű műem­lék, mint a Bánffy-palota.­Szükségesnek láttuk ezeket a példákat is megemlíteni, hogy megéreztessük, miért szó­lunk és mit akarunk. A város, mint organizmus, a maga életé­ben az általános törvényeket függetlenül is meg kell alkossa a maga egészséges fejlődé­sére és gazdagodására segítő törvényeket és szabászatokat. E törvények és szabályzatok végrehajtói pedig,, mint egy organizmus belső szekréciós szervei kel] munkálják a város épülését, szépülését és konzerválását. Nem is annyira az üres észszerüség. mint az önmagunk iránt való organikus szeretet igaz akaratával'. Uj korszak küszöbén állunk s ez uj korszakban, mint városnak is minden ér­tékesünket az fogja adni, hogy mennyire tudjuk igazán becsülni magunkat s ezáltal mennyire tudunk igaz hasznára, emberi gaz­dagodására lenni mindazoknak a nagy kö­zösségeknek, amelyben élünk: fajtánknak S az emberiségnek. Az árvízkárosultakért Az Erdélyi Párt országos központjához újabban az alábbi adományok folytak be: Ferencz József Tudományegye­tem gépészeti fűtőinek adom Az Ellenzék által újabban be- folyt Az Erdélyi Párt kolzsvári tago° zata által a kolozsvári fiú ipa- rostanonciskola tantestületé­től és növendékeitől 1 Az Erdélyi Párt marosvásár­helyi tagozata révén: A marosvásárhelyi erdőigazga­tóság tisztviselői karáíiak és erdei munkásainak adakozása 2.553.— Dr. Szilágyi (divér Csiszár András gyűjtése Az Erdélyi Párt mezőfalvi ta­gozata (Deák Gábor gyűjtése a ref. egyházközségtől) Az Erdélyi Párt kisgörgényi ta­gozata (Bárdosi Lajos gyűjtése) Az Erdélyi Párt Nyárádkará- csony—F oly falvai tagozata a hazafias ünnepély persely pénzéből, iskolás gyermekek gyűjtéséből és egyéb adomá­nyokból ! Az Erdélyi Párt galambod! tar gozatától 61.— 11.— 8843 30.— 15.60 14.56 >2 66 109. 50.28 2985.53 A VILÁG LEGHOSSZABB FÖLD­ALATTI CSATORNÁJA. A Állag leg­hosszabb földalatti csatornája Franciaor­szágban van. Hat és háromnegyedkilome- ter^liosszu, négy méter mély és liusz me­ter széles. Egyébként Marseille és Fort de Boue kikötőit köti össze.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents