Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-08 / 154. szám
itn 75170S ». ’ETEEWZEK H&tú&WÁÚ f* Sokevei Uoto&suâti keresi ţel vasácnapOHldni a U(&fi$éU&eti UUán-didáUeí'Aekei KOLOZSVÁR, julius 8. (Az Ellenzék tudósitójától.) Azzal kezdődött, hogy sokezer magúmmal kitekintettem az ablakon a ragyogó vasárnapi hajnalba. Keleten már világosodott az ég. A hatalmas kék égboltozaton egyetlen felhöfoszlány. Pár perc múlva a nap fénypászmái siklottak át a Számos-völgye felett ezen a reggelen s ereszkedtek le a t árosra, mígnem beragyogták az alvó házakat és kerteket. Sok-ezer magammal szólaltam meg: — Na, bakancs és hátizsák, gyere, me' gyünk kirándulni. Az elhatározás szent volt, de . . . de felkelni a puha, meleg ágyból, kissé nehéz. A kékpapirt is csakhamar levettem az ablakról s kint gyönyörűen, melegen sütött a nap. Most már könnyebben ment minden. Elő bakancs, hátizsák, szál orva és kenyér, illetve csak a jegye, mert az agglegényről az állam sem gondoskodik. Úgy értem ezt, hogy az agglegény inkább nem eszik kenyeret, minthogy utána járjon. A tudat azonban, hogy jegye pénztárcája falához simul, vigasztalja és megnyugtatja. Teljes turista-felkészültséggel léptem voln-a ki a kapun, ha belém nem villan: nincs sóm, paprikám és a zsebkésem is valamelyik fiók mélyén várja feltámadását. Atég vagy kétszer visszatértem, de azután hallatlan büszkeséggel vágtam neki a feleki hegynek. 1 Az éjszakai csendes utcák megélénkültek. Bakancsok kopogása hirdette az éledő várost. Mindenfelé hátizsák és séta- pálca. 'A hajnali szellő meg-meghuzódott még az utcasarkokon és sunyi csintalan- sággcl fuvintotta fel a dimdli-nihás kiránduló hülgycsapat szoknyáját. A gondtalanság és feledés szolgálatában állott a szél is ezen a reggelen. Mosolyt varázsolt az arcokra. Kisimult nyomán az arc, friss levegővel telt meg a tüdő, színnel a szem es boldogsággal a lélek. % Pontos idő: 8 óra. A házsongárdi tetőn valami félelmetes önteltséggel néztem le sokad magammal a város „lustáira“, akik most fordulnak édes álmok közepette másik oldalukra. De mi... (főleg én) már fürdőnk az éltető napsugarakban. j Gyorsított alakulat húz el mellettünk. Fittyet hánynak a mélázásnak és a városnézésnek. Fontos a cél. Ha „pukkancs“ volnék és igazságtalan, provokálnom kellett volna ezt a csapatot Megvetően néztek végig. Hallottam néma gondolatukat, amit felém dobtak: — Micsoda paccer kiránduló, aki az első dombon városnézéssel álcázza a fáradságot ... i De hát belenyugodtam, főleg, mert iga@!e 12 Korszerű szakácskönyveket vásároljanak: Készüljünk a télre l LcHk0™élküli b(rfozes. Gyümölcsök, főzelékek, tésztafélék, húsfélék, stb, tárolása. Hasznos növények, stb. gyűjtése. Gyakorlati tanácsok)------------------------------P. 1.80. igjszség és iíjüsái a ksnyEiamiivésze&en. (Az első ideális hústalan szakácskönyv, m Ív úgyszólván az év minden hónapjára és napjára megmondja mit főzzünk)---------------------— P. 5.90. Egvtál-jleEek. (?lcsó) Ízletes ebédek és sütemények) — P. —.60. Husíalan és húspótló síelek. , (P6tlékul: cukor nélkül készíthető édes tészták) P. 1.60. Vsgaíárius szakécskönvv. (Eg^zségmegóvas es gyógyulás szakácskönyve)-------P. 1.80. Háztartás, háztartási alkalmazót? nélkül (Az egyedül dolgozó háziasszony nélkülözheted n segitöie, minden háztartás korszerű, gyakorlati tanácsadója) -----------------------------------P. 1.80. Kapható az Ellenzék ke npesbotf fában Ko ozsvár, Mátyás király-tér. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. zuk volt. Meg azután sorstársam is akadt, aki őszuitebb volt nálam. Szöszke, kekszeméi leányka mondta ki helyettem is ez *édes szavakat: — Éhes vagyok . . . 01* *s ettek. En is. Kinyílt a hátizsák szája s jóétvágyat kívánva egymásnak, pusztítottuk a földi jókat. Evés utéiíi. istenem, de jó volt a pihenés. A délelőtt derekán, szétterpeszked- ve a jó. kemény anya földön, zöldelő lombos féik alatt a pillangók és madarak röptét figyeltem. A bükki menedékházhoz egyre érkeztek a természet zarándokai. A csalitokon át most „én“ néztem megvetően reájuk, e későnkelőhre. A Bükk egyébként csendes délelőtt jelt hangos nótaszó töltötte be. Kicsik és nagyok, fiuk és leányok ajkán szállt a dal: — a zászlója pirGS, fehér, zöld, a hazája drága magyar föld ezt védi a Horthy katonája).. . . ' Elszorult a szivem. Szabadon, önfeledten szivünkből szakadnak e sorok fel-fel magasra, az égre, a magyarok istenéhez .. és alig pár kilométerre tőlem és valamennyiünktől, túl a közeli határon, lecsukják azt, aki magyarul beszél. Keserű sors, hősi sors az övék. Vájjon megtenni gyümölcseit? Még sokan szundikálnak a Bükkben. Tápászkodom.. Megszomjaztam s ha méír inni készülök, egyszersmint tovéibbállok. Itt úgy is elszomorodtam egy kicsit. A forrásból buzog a tiszta viz. Hideg, mint a jég. Nincs poharam. „Paccer“, jut eszembe a lesajnáló tekintet. Milyen igaz és őszinte volt... Pontos idő: 12 óra. Ilyenkor hónául meg a főtéri harang. Most néma, mint a táj, melyen egyedül töröm magam és küz■ ködöm az ágak rengetegével. A cél — már én is célról beszélek — a túlsó oldalon van: Erzsébet-forr ás. Kezdek kiábrándulni a kirándulásból. Elpuhult izmaim érezni kezdem s karom a sok hadakozástól ernyedten hull alá. A viz tükrében látom, hogy csupa karcolás vagyok. Mérgem lohasztja az, hogy a sok ember most azt képzelheti: micsoda turista ez. Vájjon honnan jött? (Egy fejjel lettem kisebb önmagam előtt . . .) Az Erzsébet-forrást ünnepelték. A Gyopár Turista Egylet sok munkával tette széppé ezt a kedves helyet. Vize kitűnő és környéke de szép. Szólt a gramofon s a zöld gyepen csárdást táncoltak a párok ... 1 Hogy ittmaradlam volna nézni és hallgatni a zsongást, éneket, vidám csevegést .. . Életem legnagyobb turistateljesitménye által héirom óra felé a Szamos hideg vizében lubickoltam és cipeltem át bakancsom, hátizsákom a túlsó partra, hogy megjártam még a Csillaghegyet és a■ Hóját, ahol szintén sok kolozsvári polgár pihente ki a szürke hétköznapok fáradságait. A homokos partokon sok az ismerős. Megkotránkozva nézték arcomat s meztelen lábszáram számtalan sebét. Elmeséltem kalandozásaimat a Bükkben. Megvetnek. Végül is kiderül: ök fiirdő- zőknelc vallják magukat és lenéznek engem, a turistát. Úgy látszik, itt is szigorp kasztok vannak, akár a város falai között. Kövér ember nem tagadja meg lényegét ... ' Alkalmazkodom a törvényekhez. Kijelentem, hogy végcélom nekem is a fürdés volt. Még egv pohár sört is kapok erre fel. Vesztemre ... A viz már elbágyasz- lőtt; a sör végleg. Utolsó élelmiszermaradékaimat. farkas módjára nyeltem el és szégyellem, de kénytelen vagyok bevallani, ha valamelyik fűzfán telefonkészülék lett volna, taxiért sóhajtok és százas tempóban hajtatok haza. Véigvképek ragyognak fel: ágy, puha és selymes . . . Turista-dac dagadt azonban keblemben és hősi elszántsággal vágtam neki a Csillaghegynek. Kissé távol van a várostól, itt valóban gyakorlott turistáikkal találkoztam. De az uj életstílussal is. Egy kedves társaság étkezett. A menü változatos volt: szalámi sonkával, túró szaln• naval; majd a változatosság kedvéért, sonka szalámival és szalona túróval. A legvidámabb a társaságból a szép zöld fűre terítette ki kenyér jegyét s azon pa- naszhodott, hogy a jövőhetit is elfogyasztotta. Bevallása szerint kitűnő csemege: egy karika szalámi és egy kenyé.rjegy- szelet . . . Ezt nevezik azóta csillag-kockának . , . * Az alkonyi szellő vidám muzsikaszót hordott szerteszét a Nádas völgyében. Hét óra felé járt az idő. A „Gaudeamus“- bari javában állt a bál. Nem hivatalos és nem szmokingos. Hátizsákkal járták a polkáit és turistabottal a csárdást. Rogy- gyant térdeimmel egy padra kucorogtam s kénytelen voltam újabb söradagokkal erősíteni magam. De a tánc, az nem ment. Sajgóit, minden pőréikéin. Csak a többieket irigyeltem. Fehér bajszos, csillogó szemű bácsi oktatott ki: — Kezdő turista minden utcakereszle- ződésnél és minden száraz fánál szőlő- nedvvel „doopingolja“ magát . . . Később megtudtam, hogy ötven éve vallja magát ez a kedves öreg kezdő turistának. Birja is az .. . italt. Nemsokára kocsira tették és hazavitlék. Közben alpesi kalandjairól mesélt. * Sötétedés előtt karavánok indultait útnak az erdők es völgyek öléből a világtalan város felé. A Donáth-uton, a Monostoron és Házsongárdi-tetőn egyformán zengett a dal. Vidám, boldog honfoglalás volt ez a vasárnap este. Harmonika zengett. az egyik, füttyszó a másik dornbhaj- laton. S az egész valami furcsa szinfoniá- ba olvadt egybe. Mezei virágok illatával telteic meg a poros s fülledt utcák és kedves sziliekkel az otthonok. Kolozsvcir kirándult ezen a napon. Mulatott és játszott önfeledten a zöldben, távol rádió- és riasztó-hírektől. Még este sem nyitották ki a gépei. Lelkűkben még a gondtalanság kellemes hangulata lakozott. Egy óra múlva, mint a tej, aludt a város. Csak én virrosztottam. Úgy fájt minden tagom, úgy sajgott minden porcikám, hogy kin ómban apróhirdetést fogalmaztam. Holnap feladom. „Turistabakancs és hátizsák jutányos áron eladó.“ Menjenek mással kirándulni . . . I (sze) KÖZGAZDASÁG Hogyan történik a szabadalmak, védjegyek és mustrák bejelentése? KOLOZSVÁR, julius 8. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara közli az érdekeltekkel, hogy a m. kir. minisztérium 4030—1941 M. E. számú rendelete értelmében a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen hatályban volt jogszabályok alapján találmányi szabadalomra, védjegyre, ipari mustrára, vagy mintára vonatkozóan megszerzett oltalom a jogosul takat a fenti rendelet által batálybaTép- tetefct magyar jogszabályokban megállapított védelmi időig megilleti, feltéve, hogy a hazai oltalom megszerzése végett ez év december 31-ik: napjáig bejelentést tesz. A bejelentésre vonatkozó kérvényben fel kell tüntetni a védjegytulajdonso nevét és pontos cimét, a védjegyet használó vállalat megnevezését, a védjegy pontos kliséjét, 10 drb. eredeti védjegyet, ha a védjegyet többféle árara akarja használni, hat példányban sajátkezüleg aláirt jegyzéket, mely az áruk betűrendes felsorolását tartalmazza, a dij befizetését igazoló okiratot, ha a lajstromozás nera a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti vagy zilahi kamaráknál történt, a bukaresti kereskedeliíi és iparkamara által kiadott védjegygyüj- teménynek a kolozsvári, marosvásárhelyi vagy nagyváradi kereskedelmi és iparkamara által hitelesített kivonatát, végül pedig, ha a bejelentés a román Hatósá-' gok által megadott szabadalomra vonat-*, kozik, ennek az 1940. évi augusztus hó 30-ik napján érvényben volt leírását- ' Közelebbi felvilágosításokat az érdek-* lődőknek az iparkamara készséggel adja meg. RENDELET A NYERSBŐR LEFEJTÉSÉRŐL. A földművelésügyi miniszter rendeletet adott ki, mely szerint tilos a nyersbőröknek ványolás alkalmával horgokkal való átlyukasztása. A miniszter utasította az állatorvosokat és husvizs- gáilókaf, hogy a nyersbőrnek boroglyu* kakkaJ való megsértését ellenőrizzék és a rend ellen vétőket jelentsék fel. Egyben felhívja az iparosok figyelmét arra, hogy a bőrök lefejtésénél erre alkalmas csiptetőket használjanak. rA FÉNYKÉPÉSZEK AZ ÜGYNÖKÖS- KÖDÉS MEGSZÜNTETÉSÉT KÉRIK. A Budapesti Fényképészek Ipartestülete beadványban arra kérte az IPOK-ot, járjon közbe a kormánynál a fényképész-iparban elterjedt kontárkodás és ügynökösködés megszüntetése érdekében. Az ipartestület azt ajánlja, hogy a kormány rendeletben mondja ki, miszerint a fényképésziparban tilos az ügynökölés és esküvőkön, temetéseken, családi összejöveteleken a fényképészügynökök megjelenése tilos. Az 1POK a javaslatokat az. iparügyi miniszter elé terjesztette. VERSENYTÁRGYALÁSOK. A Honvéd Épiltési Iaazgatóság versenytárgyalást hir det a zilahi és szilágysomlvói laktanya építési munkálataira. Az ajánlatokat e hó 21-ig kell benyújtani az Építési Igazgatóság Budapest, V., Honvéd-utca 28—30., II. em., 210. számú helyiségében. Tervek és részletes feltételek a ko lozsvári Építési Kirendeltségnél is megtekinthetők. — Az OTI nyilvános versenytárgyalást hirdet a nagybányai uj kórház konyhafelszerelés) és berendezési cikkek szállítására. Általános és részletes szállítási feltételek az OTI gazdasági ügyosztályában Budapesten és kerületi pénztáraiban kaphatók meg. Az ajánlatokat legkésőbb e hó 10-ig kell benyújtani az OTI gzadasági ügyosztályánál. MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ ÉRDÉL YRÉSZI FATERMELŐK SZÖVETSÉGE. Jelentettük már, hogy a visszatért keletmagyarországi és erdélyrészi fatermelők szövetséget alakítottak, amelynek: célja a termelők érdekeinek képviselete. A Kolozsvárott 1941 március 6-án megtartott alakuló közgyűlés a szövetség alapszabályait elfogadta. Mint értesültünk, a m. kir. belügyminiszter a szövetség alapszabályait láttamozta és igy a működését már teljesen törvényes keretek között megkezdette. A szövetség budapesti irodája VI., Andrássy-ut 28. szám alatt van és első választmányi ülését Budapesten 1941 julius hó 8. napján tarlja. Bár a szövetség alapszabályainak "bítta- mozása az elmaradhatatlan bürokratikus kezelés miatt elhúzódott, a szövetség ezt az időt sem töltötte tétlenül és Urmánczy János elnökkel, valamint Veress László főtitkárral az élén, igen sok nagyérdekü kérdésben folytatott az illetékes tényezőkkel tárgyalásokat és sok nagyfontos- ságu kérdést intézett el, amelyek a keletmagyarországi és erdélyi fatermelők általános érdekeit szolgálták. MEGÁLLAPÍTOTTÁK A MÉZ ÁRÁT. Az árkormányblztos szabályozta a szin- méz legmagasabb árát. A pergetett méz termelő által felszámítható legmagasabb ára, az eladott mennyiségtől függetlenül, kilónként 2.50 pengő. Ebhez az árhoz a nagykereskedők a felmerülő költségekre való tekintet nélkül kilónként legfeljebb 40 fillér bruttó hasznot számíthatnak, a kiskereskedők pedig a tényleges vételárhoz kilónként legfeljebb 50 fillér brutto- hasznot. Az adagolt méz legmagasa > ara 1 kilós üvegekben kilónként 5 1 félkilós üvegekben 8 fillérrel, negyedkilos üvegekben 16 fillérrel, nyolcadikosokban °4 fillérrel lehet még drágább. Az üveg betét-összege 20 százalékkal lehet magasabb az üveg beszerzési áránál.
