Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-05 / 152. szám
rm nuitg 8. E L L & N Z ă K 3 Levél a megind Kedves Barátom/ Valaha az ilyen leveleket, amelyeket lassan őszülő családapák intéztek, elemi s- n1 fiaikra gondolt*, az érettségizett ifjakhoz, úgy kezdték hogy: %,Kedves fiatal Barátom!“ ! Szándékosan hagytam «I a „fiattal“ szót a megszólításból. Szándékosan, mert némi kis lebecsülést érzek benne, egy kis váll- veregetést, ha azt fiatalember használja fiatalemberrel szemben. Akkor is, ha tiz- husz esztendő korkülönbség áll közöttük. És bevallom, egy kis nosztalgiát is érzek a „fiatalság“ után. Nekünk, akik, mint mondom, egy-két évtizeddel előttetek járunk . .. talán nem is volt ifjúságunk. Megraboltak tőle az idők, amelyekben születtünk és amelyekben ,.fiataloknak“ kellett mégis lennünk. Tizennyolcéves korunkban mindnyájan — és hányán, de hányon sokkal előbb — férfiak voltunk, akik küzdöttünk minden színes „diák- nyomoron“ tul az élettel és az életért. Kevés biztató állott előttünk és be kel~ hogy miért a német a világ első hadserege. Láthattatok német csapatokat vonulni és láthattátok a felszar elését. Olvashattatok repülőgépeikről, búvár naszádjaikról, ágyúikról, tankjaikról, fegyvereikről, amelyek mind-mind jobbak, mint az ellenfeleké. Miért? Nemcsak azért, mert egy lángeszű mérnök tulálta fel őket. Hanem, mert minden csavarjuk minőségi munka. Mert minden legkisebb eszközüket gondos és szakértő kezek készítették. Az egész mérhetetlen tömegek. Az élet ismeretlen katonái. Ezeknek a minősége az, aminek minden siker köszönhető. Az, hogy minden német munkás, minden német tisztviselő, mérnök, katona, altiszt, tanító, tanár, egyszóval minden kis ember minőségi munkás, aki a maga szűk és kicsiny szakmáját ismeri, és érti. Ez a legnagyobb példa talán, amit u németség a mlágruik adott. Ne a külső élet formái Icát igyekezzünk másolni, ne a rendszert, ami nem is illik a mi lelki habitusunkhoz, hanem ezt a belső életet, a minőség uralmát a hétköznapokon. Most, hogy a tanulást befejeztétek és vagy egyenesen az életbe léptek vagy tanulmányokat folytattok az egyetemen, kérlek, tanuljatok meg valamit. Mindegy, akármit — valamit. Maradéktalanul, alaposan, kitünően. Egy kicsiny keveset. És ha mind rnegteszitek és tehetségetekhez és képességetekhez mérten mindnyájan megtanultok egyet, tudjátok-e milyen mérhetetlenül sek lesz az? Tudjátok-e, hogy Ti lehettek a legtökéletesebbek, legnagyobb, l>erm&bb magyar nemzedék?. Mérhetetlen átalakulás előtt áll u világ. És az uj világ maradéktalanul a 7 i világotok lesz. Mi csak többé-kevésbé fogjuk megérteni *hí többé-kevésbé leszünk boldogok benne. Mi híd vagyunk liét világ között és lassan túlsó partra érünk. Ti ezen a hídon léptek az ígéret uj földjére. Legyetek nagyon magyarok, nagyon férfiak és nagyon boldogok rajta. (Z) „Magyarországon Is erdélyi voltam és Erdélyben is magyarországi leszek" Józan Miklós unitárius püspök nyilatkozik terveiről — Fälekezetközi bike és belső egyházi egység az uj püspök legfőbb célkitűzése lett érjük nagyon kicsivel és néha nagyon megalázóval is. De csak átvergődtünk valahogy eddig az életen és most innen, lassan a túlsó, örök partok felé tartva, valahol a nagy folyam közepéről, üdvözlünk Benneteket, akik Isten kegyelméből eddig csendesebb és gondtalanabb vizeken evezgetve indultok neki az árnak, hogy vele, vagy ellene ússzatok. Kívánjuk, hogy az ifjúság nagy álmai ne omoljanak össze Bennetek tűikorán. Megadjatok fiatalok most és minden időkben. De legyetek mindég, mindenkor és minden körülmények között férfiak. Talán nem illúzió, ha ezt várjuk Tőletek és erre kérünk. Nem kicsiny dolog férfinak lenni. Nemcsak nagy, hősi pillanatokban, hanem, a szürke hétköznapokon. Nemcsak a fórumon, hanem a lélek legtitkosabb mélyén. Nemcsak nagy bajvi- vások idején, hanem szegényszagot árasztó kenyércsatákon. Mert talán kor soha nem lesz annyira a férfiak kora, mint az, amely Tireáiok vár, Országot, nemzetet csak férfiak építhetnek. Mi jórészt eltakarítottuk a romokat és leraktuk imitt- cmott az alapokat is. Tireátok vár a falak építése és a tetőzeté és Nektek kell Idtervelni a megfelelő ornamentikát. Nem könnyebb munka vár Reátok, mint várt reánk. Adja Isten örömteljesebb, sikeresebb legyen. I Tudjuk, hogy a kebletek most pattanásig feszült a nagy várakozástól. Azt hiszitek megnyílt Számotokra a nagy csoda és lehullottak a bilincsek, amelyeket az iskola rakott Reátok, hogy immár minden időkben szabadok legyetek. Mi is igy éreztünk és hittünk valaha, óh! Remekül feszülnek az izmok és a lélek minden tettre készen áll. Pedig nem adatnak nagy tettek egyesek számára. Beh kevés ember cseleked- heţ nagyot. De mégis mily nagynak kell lenni olykor az apró cselekedethez. Mily mérhetetlen nagyság rejtőzik a kicsinyben is. Az élet ismeretlen katonái vívják meg a nagy ütközeteket, I Lehet „rettenetesen öregnek“ láttok bennünket. Lehet, keresni .fogjátok a „nemzedéki ellentétet.“ Ezért nem szólítottalak „fiatal barátomnak“ Mert mi nem érezzük a közöttünk álló esztendőket. Nem érezzük, mert akkoriban sem éreztük a nálunknál ennyivel idősebbekkel szemben. De az életért dolgozni kell. És a munka időt követel. Ti kezditek, mi folytatjuk az életet és a munkát. De egymás nélkül se élni, se dolgozni nem tudunk. És ezt ne feledjétek. Ha most kö- zibénk'jöttök és helyet követeltek, ne ellenfélként gyertek. Az idő vastörvényeit se Ti, se mi megváltoztatni nem tudjuk. De álljatok be a sorba és igyekezzetek jobbak lenni azoknál, akik előttetek állották beEl szeretnék Neked mondani néhány gondolatot kedves Barátom és kérlek add tovább és ne vegyétek öreges tanácsnak. Nagyok a hiányosságok a magyar életben. Tinelttek kell azokat betölteni. ‘A szürke hétköznapokon érezzük a hiányt Lám, csodáljuk a németeket és azt hisz- szük, hogy mindent a lángeszű vezér és az eszme teremtett, hogy csakis ezeknek köszönhetők a páratlan győzelmek is. Talán nem gondolunk arra kallóképpen. KOLOZSVÁR, jiilius 5. Józan Miklós, a? unitárius egyház most megválasztott püspöke, napok óta Kolozsváron tartózkodik. Átvette hivatalának vezetését és személyesen intézi a megoldásra váró legsürgősebb egyházi ügyeket. Országszerte nagy megelégedést keLtett a marosvásárhelyi püspökválaszSás eredménye, mert Józan Miklós püspököt nemcsak egyházának hívei, hanem felekezeti különbség nélkül az egész magyar társadalom tiszteli és becsüli. A marosvásárhelyi püspok- választó-zsinaton az uj püspök rövid sajtónyilatkozatot adott, amelynek az volt a lényege, hogy egyházfői munkásságában a hit, a munlta és a becsület parancsait kívánja szolgálni. Részletes programot a püspök az ősszel tartandó egyházi főtanács keretében fog adni, amikor ünnepélyes felszentelése megtörténik. Nem is az volt a célunk, hogy egyházpolitikai terveiről kérdezzük a főpásztort, amikor Kolozsváron is nyilatkozatot kértünk tőle. Azt akartuk megtudni, hogy milyen személyi élményei voltak, mióta mint megválasztott unitárius püspök érkezett Erdély fővárosába és megkezdte munkáját. „Előttem nltiss kötőn Magyarország ős külön Erdély“ Minden magyar ember számára megszívlelendők azok a kijelentések, amelyeket a főpásztor az igazi magyar szellemről tett: \ — Előttem nincs külön Magyarország és külön Erdély. Magyarországon is erdélyi voltam és Erdélyben is magyarországi leszek. Ezt a testvéri együvétarto- zást kell érezze minden igaz magyar ember. Ami az erdélyi szellemet illeti, azt már születésemmel magammal hoztam. Az unitáriusok ősi fészkében, az aranyosszéki Sinfalván születtem és éveken át voltam a történelmi nevezetességű To- rockó lelkésze. Az erdélyi szellem szent hagyományát kívánom tehát követni, amikor minden erőmmel tovább kívánom ápolni a felekezetek közötti békét és együttműködést. Azt az együttműködést, amelyet az idegen uralom éveiben néhai Ferencz József, Majláth Gusztáv K<v* roly és Nagy Károly püspökök valósítottak meg teljes mértékben. Solia igazabban nem méltattak munkásságot, mint amikor a nemzetet annyira szerető három püspökről ugyanabból a térből kiágazó utcákat neveztek el Kolozsváron, a teret pedig „Három püspök terének“ keresztelték. A vallásszabadság ősi hazájában éppen úgy hirdetem a felekezetek közötti békének feltétlen szükségességét, mint azt Budapesten is tettem. Bemutatküzá látogatások A püspök a továbbiakban elmondotta, hogy hivatalába lépésének első napjaiban a különböző tisztelgő küldöttségeket fogadta. Csütörtökön hazaérkezett dr. Géléi József egyetemi tanár is, az ugyancsak Marosvásárhelyen megválasztott egyházi főgondnok. A főgondnokot a különböző egyházi intézmények vezetői szintén testületileg üdvözölték, majd a püspök és a főgondnok együttes bemutatkozó látogatást tettek a kolozsvári hatóságok vezetőinél. Megkérdeztük Józan Miklós püspököt, hogy mikor lesz a hivatalos beiktatása. Síiül István napjâis menillaetsi kolozsvári beszédét a püspök — Minden valószínűség szerint októberben üi össze Kolozsváron az egyházi főtanács — válaszolta. Ősi szokás szerint egyházi törvényeink érteleiében ezen a főtanácson szentelik fel a megválasztott püspököt az esperesek, akik áldásukat adják munkásságára. Ekkor fogom előterjeszteni hivatalos programomat is. — Első egyházi beszédemet Szent István napján fogom tartani, mint püspök, a kolozsvári unitárius templomban. Hálát akarok adni a Mindenhatónak, hogy ismét Szent István palástja alá került Erdély és hazatérhetett az anyaországhoz unitárius egyházközségeink nagyobb rfe- sze. ü talfes egység és béke slagjaiéban — Egyházamban a teljes egységet akarom megvalósítani, — fejezte be nyilatkozatát Józan Miklós püspök. Jóleső érzéssel látom, hogy összes híveim tiszta lélekkel támogatnak munkámban. Nálunk különben sem lehet személyi villongásokról beszélni és ha különböző vélemények is hangzottak el esetleg az egyházi vezetéssel kapcsolatban, a béke már tökéletesen helyreállott. A megértés és béke szellemében kívánom kormányozni egyházamat, hogy püspöki működésemmel az unitárius jövendőt és forrón szeretett magyar hazánk felvirágoztatását szolgálhassam. Nem kell megjegyzéseket fűznünk aa unitárius püspök nyilatkozatához. Hivatásának élő főpap és igaz magyar ember leikéből fakadtak szavai. Megbecsüli a múltat, tiszteletet ad az elődöknek és teljes munkaerővel dolgozik a jövendő érdekében. Bizonyos, hogy a Mindenható áldása kiséri főpáeztori munkájában. Végh József. Vigyázz! leltára Italts, italra előzz! A BELVÁROSI REF. LELKÉSZI HIVATAL a szülők szives tudomására hozza, hogy a vasárnapi iskolai munka a nyári vakációban sem szünetel. Ennélfogva tisztelettel kérjük a szülőket, hogy iskolás gyermekeiket minden vasárnap reggel 9 órára küldjék a vasárnapi iskolába. A nyár folyamán három csoport működik: Farkas-utca 21. szám alatt, a tanácsteremben; Kismester-utcai és Torjai- úti állami iskolákban. Néhai Ferenc iézsef püspök ióslala ! Józan Miklós püspök mindenekelőtt meghatóan kedves epizódott elevenített fel a múltból. Évtizedekkel ezelőtt játszódott le ez a megható történet, amikor még budapesti unitárius esperes volt, egyházának ügyeit pedig a boldogult emlékű Ferencz József püspök vezette. — Most, hogy híveimnek bizalma a legmagasabb egyházi méltóságba emelt, vissza kell gondolnom arra a felejthetetlen beszélgetésre, amely néhai Ferencz József püspök és közöttem történt több, mint harminc esztendővel ezelőtt a budapesti Pannonia-szállodában — mondotta a püspök. Rajongásig szeretett főpásztorom egyházi ügyek intézésére a fővárosba érkezett és én már a szállodában felkerestem, hogy tisztelegjek nála, aki útnak indított a lelkészi pályán. Amikor elindultunk a szállodából, alz előszobában véletlenül összecseréltük a kalapjainkat. Ferencz József püspök vette észre először a tévedést. Mosolyogva nyújtotta át a kalapomat és a következő megjegyzést tette: „Várjon csak még néhány évig kedves Józan és akkor majd maga fogja viselni a püspöki kalapot.(‘ Ez a megjegyzés jutott az eszembe, amikor először léptem át, mint főpásztor, dolgozószobám küszöbét és kegyelettel gondoltam a néhai főpásztorra, aki többször is ta- nujelét adta annak, hogy méltónak tart a püspöki székre. | Ennek a megható történetnek idézése után néhány pillanatig hallgatott a püspök. Látszott, hogy gondolatai mesz- sze járnak. Mult idők emlékei elevenednek meg előtte. Egész lényén meghatottság látszik. Majd dr. Boros Györgyről, a most elhunyt egyházfőről és dr. Varga Béla lemondott püspökről emlékezett meg a legnagyobb elismerés hangján. Azután elmondotta, hogy örömmel és lelkesedéssel látott hozzá az egyházvezetés felelősségteljes munkájához.
