Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-21 / 165. szám
1941 faUas 21. ELLENZÉK Kolozsvári szeltem Mert ez is létez. Mint ahogy ez erdélyi szellem « magyar szellemnek, az erdélyi lé' lel: a magyar közieteknek színező eleme, a kolozsvári szellem és a kolozsvári lélek az általános erdélyinek egy liutalmas darabkáié. A kolozsvári lélekből fakadnak bizonyos érzések és tulajdonságok, amelyekéi a vendég az első nap fölismer, születtek bizonyos szavak és kifejezések, amelyekkel csak itt él az ember, fiárha más erdélyi tájakról származva birkózik a magával hozott szó és kifejezési kincs csábításaival. A kolozsvári szellem nyilvánul meg egy sajátszerii magatartásban mely a város erdélyi középpontiságának és vezérlő szerepének, a nagy történelmi, egyházi, iskolai, irodalmi, társadalmi, kisebbség- politikai múltnak érthető következménye. A kolbzsvúri ember is majdnem raciona ista, életrevaló, héteszii, facsaros, furfangos, bősz- szus, sokrétű, szívós, a jövevénnyel szemben pedig gyanakvó, zárkózott, esufolódó. miftr a többi Erdélyben, de csak majdnem", a más erdélyivel szemben mégis magasabb széllé-> miségit és humanistább érzelmű, helyzete, hivatása, múltja és szorosabb nyugati kapcsolatai mialt. Mig a többi magyar az erdélyi erényeket és f o gy atk ozások at sokkal tisztábban és ezért népszerűbben őrzi meg. Másutt is a zivataros történelem, hagyomány, szellemi és gazdasági élet, nemzetiségi és kisebbségi harc. az anyaországgal való politikai és egyéb viszonylatok sűrű kérdéseinek számos sziliem és léíekalakitó emlékével találkozunk'. De itt nagyobb, döntőbb, érdekesebb, törtér nelmibb seregeivel. Nem ide vág, h-ogy ezzel a nehéz kérdéssel foglalkozzunk: azoknak a lelkiösmereti kötelessége lesz, aki!: az uj kolozsvári és erdélyi élet vezetését elnyer' ték. Csak épp érinteni akarjuk, mint a napi jelenségek és mögöttük ható tényezők megfigyelői, akiknek viszont lelkiösmeretükbe vág a kötelesség, hogy ezt a külön kolozsvári bel- kületet ésyszellemet ébrentartsák, táplálják, nemesítsék. Ha ki'dső adalékoltat akarunk fölsorakoztatni a fentiek bizonyítására, különösen kettőt kell kiemelnünk. Elsősorban az idegen- forgalom sajátosságát. Azelőtt főleg az erdélyi tálszépségek, gyógyhelyek, gazdasági érdekű és az ódonabb városok érdekelték az idegeneket. Most Kolozsvár, a kolozsvári szellem és lélek, amely ma valósággal mágnesi hatást sugározva ki a távolba. Rengeteg a i látogató, több, mint aki másfelé is tart és nemcsak a száma, hanem jellege és érdeklődése szerint külön l ahol gat ah érdemel. Sok utas már csak vagy még csupán Kolozsváréi kiváncsi; javarésze ugyanis nem egyszerű kiránduló, üzletkereső, vendégeskedő, hanem oly értelmiségi elem. amely elsősorban a hires szellemű és lelkületű Kolozsvárt akarja megismerni, me?t mégis osak ez a város képviseli leginkább a most már fontossá lett erdélyi jelent, az ismertté váló erdélyi nagy múltat és főleg a kisebbségi harc nagy tényezőit: az iskolákat, egyházi vezérleteket, a sajtót, az irodalmat, a Gazdasági Egylet mozgalmát, a Magyar Párt és Népközösség politikai kifejeződését és egé'sz Magyarországon egyedül egész sikerű nemzedéki harcot, „őrségváltás“ tényével, de ami ennél is inkább izgatja tanulmányozóinkat, a letagadhatatlan transzilvánizmus különböző részleteit, az erdélyi szabadságelvek gyökereit, és legutóbb a kíjej' ődött különbségek fenntartása mellett a kisebbségi jogtalanság, pauperizmus, védelmi és fenntartó érdek síkján létrejött kisebbségi egységet, amelyet érthetően félt másoktól, még a hazatért erdélyiek némileg módosult magatartásától is, mint ahogy ezt az Erdélyi Párton és más intézményeinken át sugárzó legbensöbb önrendelkezési vágy tanúsítja. Legutóbb alkalmam volt egy sereg értelmiségi embert körülvezetnem. Fáradhatatlanul nézte mindegyik a látnivalókat, gyönyörködtek a megmaradt ódomágokban és mélyen sajnálkozott a rengeteg pusztításon, mely az utolsó féhzázad óta folyik s tömérdek uj nagyszerűség mögött néma vágyat sóhajtoz, de mindenek előtt mégis csak az erdélyi és méginkább a kolozsvári egyéniségre volt kiváncsi. Erre a nyílt rejtelemre vagy titokra. Egy kétségtelen tényre, különleges, érdemes, jelentős tényre. Amely joggal izgatja. A második adalék az előző folyománya. Ez a „lélek és szellembuvárló“ idegen —- a látogató és az idetelepült egyaránt — hatna' rosün megállapítja, hogy ez a város, mint város és lakcAa, mim erdélyi erúber egészen sajátszerü jelenség és ha illető barátunk már a jelen vagy mult utazások és tapasztalatok alapján eréggé ismeri az általános Erdélyt, akkor megállapítja másodsorban, hagy Kn Iozsvár az egyetemes erdélyiségben is önálló jellegű várost és embert jelent. Más ez, mint a többi Magyarország és Erdély. Például örömmel állapi íj a meg, hogv minden liitYtnil előtte, ha mint ismeretszerző jelentkezik, ház. gyűjtemény, népviselet, fölvilágosít ást adu városlakó, de viszont elzárkózik vagy nehezen megközelíthető rögtön, amint valami külső érdek igyekszik megközelíteni. Elismeréssel állapítja meg az idegen, hogy minden öt fiz percre van. az is, ami „kint vanm ţ még mindig sok mindent őrzött meg ez a vá ros, viszont múzeuma is gazdag és a régi házak udvarát szintén érdemes megnézni, hogy alig látszik itt. ipar és kereskedelem de azért, élénk és mozgalmas élet van, lám a lélehvés szellem szolgalaté egymagában éltethet, egy nagy várost. 4 kolozsvári barokk és empire bizonyos mértékig önálló és változatos. Hozzáteszik, hogy minden más is más itt, mint Magyarország egyéb hasonló j'ellegm városában: szebb és érdekesebb az egyetem elhe < Ityezkedése, gyakorlatibb a piarista intézmények építésé, a holo^smonostori omladékákból páratlan a fiivészkert, különleges a sétatér, pompás a sportkert. — valamennyiben a különböző impériumok munkája — egyedülálló a főtér, a szabálytalan székesegyházzal és az újkori zavar ellenére még egészen meg nem zavart nemes összhangjával. felülrnuhhatatfan az édes Farkas utca, megnyugtató szépségű és fönsúgii a Házsongárcli temető, csupa szélié- mi zene és a sok régi utca, domb- s egyéb név, érdekes az utcai ember, a hépviseletes köznép. Különleges étel és italnemü. Igen, Kolozsvár csakugyan az. aminek a régi és uj legendák mondják. De főleg az ember az, aki Kolozsvárt képviseH az erdélyi muh nagy erejét és a jövőhöz való törhetetlen hitet: minden rétegében pedig tisztelni és szeretni vető lény. Egy Kolozsvár van s ez csal tu gyárt „kincses“; az embere pedig méltó u város - hoz, a régi és uj Erdélyhez. Szabod-e azonban az elismerés, a méltánylás, a bizalom és a jövendő jutalom e jóleső) szavait egyszerűen csak tudomásul venni és nem fii használni a kolozsvári élet és nmtika fölfogására? Bizonyára nem szabad: Nyilván ezt meg is kell majd egyszer beszélni. Szmes fs'jegyzé&ek a Szamos-vSltyéből. •, — jp - —- — ——■ ——— Lelkes falukutató munkát folytat Bálványos- váralján a kolozsvári egyetemi hallgatók csoportja a nyári szünet alatt VenczeI József intézeti immár vezeti a nagyáriákig kutmásokai — Bizalommal és szereieilel iámogaifa a. hűu népe uz önzetlenül dolgozó magyar diákokat B’ÁLVANYOSVÂRALJA, július 21. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A rettegi ái,tintáson a besztercei savors vidám pöféke- léssel húzott el mellettem. Boldogan intet- tem utana és gyalogszerrel nekivágtam az útnak. Annyit tudtam csupán, hogy a harmadik völgyben fekszik Bálványosváralja. A felkelő nap szépsége egyre jobban kibontakozott, emeletes Ifázakhoz szokott szemem előtt Melegem kezdett lenni. Mire a szép fényes korongja a görgényi havasok csúcsai felett megjelent, nehezen, de bohém nemtörődömséggel kiizködtem a Nagy Szamos sodró árjával. Az Árpás-tó fe'é vivő hidat régen elvitte az ár. A komp is szünetelt. Nehéz szénás szekerek derékig süppedlek átkelés közben pul/a homokjába. Nekem jól esett a reggeli fürdés . . . Megmásztam az első domb-vonulatot. Izzadt homlokkal a második tetején állottam. Nemsokára Magy ardércsére értem. A 48_as hősök emlékművének árnyékában szusszantottam egyet és megtudtam itt, hoay a Nyi* résen át már látszik Bálványosváralja. Egyre tovább a NagySzamos völgyében. A dom- hajlatokon gyönyörű képek bontakoztak ki. A Nyjres tetején forrón tűzött a deli nap. A messze távolban szürkültek a radnai és a görgényi havasok. Előttem a Banda, mögöttem a Nagy-Szamos kanyarog. A völgyek katlanában rendszertelenül szétszórt községek templom tornyai hirdetik az életet s a dombhajlatok zöldmezejében elszórt esztenák a bókét. A gyenge szél legelő nyájak kolompjai- nak hangját hozza 8 sodorja tovább dombról- dombra, hegyrőí-hegyre. Csodálatosan szé.D most minden. Ringó, sárguló búzamezők, piros pipacsok. Eszembe jut a költő szava és akaratlanul magam elé suttogom azt a titokzatos szót: Erdély. . . Szebb, mint az egész nagyvilág. A tájban benne minden titok, varázs és szépség, melyet az anyaföld fia elé tárhat... Kolozsvári diákok között — Bálványosváraiján Még egy iramodás. Bá'ványosváraiján vagyok. A falu szélén kolozsvári diákok vastag jegy füzetekkel kezükben, a falusiakkal beszélgetnek. Jó helyt járok, nyugtázom magamban a látottakat. Célom, volt fe keresni a kolozsvári egyetemi hallgatók falukutató táborát. Az iskolát kerestem. Kedves nénik és pipázó öregek igazítanak útba. — Csak itt van a templomhajlatán — mondja az egyik és láíbm kedvére volna, ha melléje telepednék. Engem is a táborhoz tartozónak vél s akkor tudjá, hogy jó szivvel közeledhetik. ^ A falukutató tábor az iskola épületében székel. Az udvaron hallom már az írógépek serény kopogását. Megérkeztem. Sz.íbos ismerősre találtam* Sok idő azonban nincs most a beszélgetésre. A délelőtt gyűjtött anyagot sürgősen fii kell dolgozni, cédidázni, mert jön az alkony, gyűlnek be a mezőkről az emberek és folyik tovább a munka, a kutatás a magyar nép életének minden területének kivizsgálására. Mint a hangyák rajzanak széjjel a 'tábor tagjai. Ki a EVlszegre, ki az Alszegre, a Ma- lomájra és a Bálori útra, Napbarnított arcukról sugárzik az egészség és a munka láza. Jegyzetfüzet és ceru/a mindig a kezükben van. Soha nem lehel’tudni, mit^mond Julus néni vagy Pista bácsi, amit fel kell jegyezni, mert az a népi 'élek tiszta megnyilvánulása. Egyedül maradok a táborban. Kinn az udvaron füstölög a kályha. Fő a vacsora. Kellemes illata betölti a környéket. A szomszédban különös dallamot énekel egy férfi. Arra nézelí. Derék magyar ember feni a fejszéjét s közben énekel. Az istálló k üszőire n egyik falukutató fiú ül és serényen jegyzi az „anyagot“. — Na még egyszer Péter gazda — kérleli a dal’amrögzitő. Peter gazda pedig mosolyog, énekel tovább s nem is sejti, hogy gazdag népi dalkincsünk efzuttal is szaporodott. Munkában a falukutatók ... Benn az iskola nagytermében hatalmas asztalok. Felettük szépen rajzolt betűk díszelegnek: CANCELLARIA. Másikon lombikok és üvegcsövek ha%utó/a: LABORATORIUM Majd sorjába: DACd 1L0GRAPHIA, ARCHÍVUM és a többi jelzés. A humor sem hiányzik, egyik sarokban ott díszeleg a felírás: CLAUSURA és az ivóvíz felett: AQUA DEÍU TILATA. Példás rend és fegyelem mindenütt. Terítik az asztalt. Hófehér asztalterítő borítja a kékpapirral behúzott asztalokat. Cseréptá" nyérok és csuprok kerülnek e'ő. És a munkában megéhezett diákok . . . Filológus csoport érkezett az ablakunk alá. Vitatkoznak a magyar és a román nyelv egymásrabatáBá- ról. Egy szó felett folyik a polémia, melyet az a!szegiek használtak mesemondás közben. Sokan kétségbeestek a magyar fiatalság utánpótlásának kérdése felett. Ide szerettem volna őket hozni. Hallgassák meg ezt a tudományos vitát, melyet huszonegyéves erdélyi fiatalemberek folytattak egy szó eredetének tisztázása végett- Jogukban lett voma nekik is nyaralni, pihenni a fárasztó egyetemi év után. Ők táborba szálltak, hogy tanuljanak, dolgozzanak, katonás fegyelemben éljenek és anyagot gyűjtsenek, mikorra az időjárás négyfal közé szorítsa munkásságukat. Kezet akartam szorítani velük az erdélyi magyarság nevében. Szemem előtt épült a biztosabb magyar jövendő . .. Dr. Venczel József nyilatkozata Hatakna3 számadatokkal érkezik meg Venczel József dr. intézeti tanár is, a tábor tudományos munkásságának irányitója. Az este hozta haza a falut környező tanyákról, ahol üzembefektetési számításokat végzett. Vacsora után, a gyenge lámpafénynél kérdeztem meg Veoiczel József dr.-t a tudományos célkitűzéseiről, törekvéseiről, életéről. — A tábort a KEMDESZ maga rendezte, — kezdte nyilatkozatát — összes munkaközösségeink részvételével. Valamennyiben eltér úgy az önkéntes mun' katúborok, mint a kimondott falukutató táborok céljától. A végso'*cél nem csak az. hogy össze gyűjtsük az anyagot, — hiszen kevesen is vagyunk ehhez —, hanem, hogy gyakorlati oktatásban részesüljének a résztvevők. JfSfKös szempontot érvényesítek: « probl&Tvffíjf tneglátáifát és a kellel.tiv módszerek ei&játitását. Természetesen a tábor tagjai hosszas előkészületeket tettek elméleti téren. Mint a KEMDESZ munkaközösségeinek tagjai, resztvettek azon a tanfolyamon, melyet a szövetségük rendezett egyetemi tanáraik közreműködésével. Itt ismerkedhettek meg a szükséges tudományok alapvető kérdéseivel: Hantos Gyula dr. emberföldrajzi, Makkai László dr. településtörténeti, Szabó T. Attila dr. he y névgyii jtési. Kovács László dr néprajzi, Schneller Károly dr. statisztikai, Lörincz dr. közegészségügyi, Ladányi dr. néptáplálkpzási, Farkas Árjfád dr. mezőgazdasági és üz&jistatisztikaü Pallosi Ervin dr. társadalmi közösségi alkotmány, Bónis György dr. népjogi. Martonyi János dr. közigazgafasi, Csih dr. fajbiológiai és \enczel József tir. módszertani előadásokat tartottak, a kérdések tisztázása végett. „Előkészítés folyik a jövőreI“ — Ezeknek az előadásoknak felsorolásával, mintegy jeleztem is tanulmányi kiszállásunk lényegét. Nemcsak a faluval foglalkoztunk, hanem a kérdések gyakorlati megismerésével it. Előkészítés folyik a jövőre. Mindenki minden problémával szembekerül és megismerkedik, hogy majd speciális munkakörrel veressen később egyes kutató csoportokat. Először a tábor tagjai itt is szabadon kalandoztak a kérdések rengetegében, mig ma már — a szükséges tájékozódás után — a kutatásban speciális feladatokat érvényesítenek. — Az eddigi eredmény? — Igen szép. Tisztában kell lennünk aj* zal, hogy az anyag nem lesz teljes. A felvett kérdésköröket befejezni nem leh.et s minél többet vagyunk itt, annál jobban bonyolódnak a problémák. Többévi munka szükséges abhoz, hogy elérhessük célunkat. A kár vetkező nyarakat is itt töltjük. Ez okvetlen szükségesnek látszik. — Mi lesz az összegyűjtött tudományos anyag sorsa? — Az anyagot a téli hónapok alatt dolgozzák fel a munkaközösségek. Az anyag feldől* gozása is kollektiv módszerrel történik. — Milyen módszerrel folyik a kutatás? — Minden résztvevő a maga tárgykörében beszélgetéseket folytat a falusiakkal és ezeket szószerint lejegyzi. Természetes, igen sok kérdés merül fel a kutatás során, ami esetleg nem tartozik szakjához. Ezeket is rögzitík, — Foglalkozik-e a tábor népneveléssel? — Azon idő alatt, mig Bálványosváralja műveltségi, gazdasági, néprajzi stb. stb. kérdéseit vizsgáljuk, népnevelésre nem gondolhatunk, kivéve a népegészségügyet. Orvostanhallgatóink számtalan esetben nyújtottak orvosi segítséget a falu betegeinek. Ebben a faluban 50 éve nem vol állandó orvos. — Hogyan fogadta a falu közössége a tábor tagjait? — Először bizony bizalmatlanok voltak. Igyekeztünk megmutatni magunkat. Kimentünk a mezőre kapálni, szénát forgatni, trágyát hányni. Mikor látták, hogy jegyezni litvánunk, ismét elzárkóztak elölünk. Végű1 a táncban összemelegedtünk. Ma már akkor sértődnek meg, ha mondanak valamit és rögtön nem jegyezzük fii. — Mikor fejeződik be a munka? — kérdezzük végül. — Munkánk végére csak akkor érhetünk, lia az adatok tükrében a közvélemény kialakulását figyelhetjük meg. A falu fejlődésije milyen kiüső és béf«ső erők hatnak, a társadalom akarata milyen irányban mükinbk és milyen viszonylatok állanak fenn az éíet különböző íaegnvi atkozásaiban. Ha miuuez adatszerűén kezünkben vau, végeznünk bálványosváraljával . . . Késő este lett. A környező hegyeket a Lold aranysárga fénye borította eb ^ ban már mélyen aludt a diáksereg. ,e* f hegyoldalakról egy-egy tilinkó ,anrJ^ a szobába Fényesen ragyogtak a csillagok alvó falu felett. v. , . Alié aludtam a. *«*»• váriam a reggelt, to8v kalmulaizam a fala kutatókkal a magyar népi flet csodálatosán szép, gazdag * kincsei között... Szabó Endre.
