Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-10 / 131. szám

1 # 15 msmMI. wc■umfnawiMr* .<tr KOLOZSVÁR, június 10. (Az Ellenzői munkatársától.) Ünnepnap virradt tegna' Erdély fővárosára. A hét első napját, a egyébként szürke, hétfői hétköznapot »in néppé varázsolta a magyar könyv kultu sza. Az eddig bizony huszonkét évig jfi részt száműzött magyar könyv, amel; most diadalmasan visszafoglalja méltó he lyét a kirakatokban, a könyvespolcokol és szivekben. Budapesten és általában a anyaországban a tizenkét év óta évről-év re júniusban rendezett könyvnapok in tézménye bevált. Kolozsváron most vol a premier. Az első könyvnap. Jelentősé gét felesleges bővebben fejtegetnünk. Mi ről is van szó? Egyszerűen erről: az irt életteret kér. Ezzel a gondolattal kel ître a könyvnap. „Miért Írunk? Mit akarunk az irás sál?“ — kérdezi Veres Péter Ember é. írás című munkájában. „Örök kérdé sek, amelyeket minden igazi iró féltés: magának és válaszol is rá, ki igy, k úgy. Már ősidők óta minden igazi iró nak van mondanivalója az írásról. S e: így lesz a jövőben is. Vagy mint művé­szetről beszélünk róla. vagy mint tudo­mányról, vagy mint társadalmi tettről A legmagasabb igény, ami minden iga: Íróban bennfészkel, az, hogy az irá- mind a három legyen. Legyen miivé szét, mert ez az első az egyéniség adott, ösztönös kifejezése. Legyen tu dumány: a mesterségbeli tudás, a biz- ios irniludás, a tiszta értelem és a ma­gas gondolat uralkodjék rajta. És le­gyen társadalmi tett, legyen az embe­rekre egyénenként és közösségben ala kitó, változtató hatással“. ! Az ilyen könyvekért kelt életre a könyvnap. Azokért a könyvekért, azok­ért az írásokért, amelyeket igazi írok ír­tak, amelyekből igazi irók szólnak a kö­zönséghez. Milyen csodálatos, milyen ben­sőséges. mennyire finom ismeretség ez, a gondolatokon keresztül. Az olvasó megérti, megszereti az irót s a könyve­ken keresztül lélekben már régi ismerőse is. Érthető, ha az olvasóknak tömege sze melyes ismeretséget is óhajt kedvenc Író­jával. Mennyire megfelel ennek a célnak, mennyire finom alkalom erre a könyv- nap, amikor személyesen veheti át az ok vasó a könyvet az iró kezéből. Kolozsvá­ron ez az első alkalom az író és olvasó közötti bensőséges személyes ismerke­désre. És Kolozsvár közönsége, ez a mű­vészetért és irodalomért mindig lelkese­dő, jellegzetesen erdélyi közönség meg­érezte s rajongó lelkesedéssel tette ma gáévá a könyvnap gondolatát. És ez avat­ta ünneppé a tegnapi premiert. Sajnos, kedvezőtlen időben startolt a könyvnap. Az esős Medárdus utáni szürke reggel szakadó e,ső zudult Kolozsvárra. De a Mátyás király-téren felállított tarka kis bódék és cserkészsátrak keményen állták az ■esőt. Elvégre júniusban vagyunk, nyár van... majd csak kisüt a nap! És szálltak, szálltak a fellegek, az eső is alábbhagyott és tiz óra után már kezdjott megélénkülni a for­galom. Kilenc gyönyörű kis sátor díszítette a főteret. Mindegyik tele könyvvel. Színes, szép, ízléses kivitelben úgy pompáztak a sátrakban és bódékban a magyar szellem kincsei, mint a búzavirágok, tulipánok és pipacsok ezred az alföldi búzamezőkön. A könyv ünn'epe valósággal társadalmi eseménnyé vált Kolozsváron. Megmozgatta az egész várost. Némelyik sátor körül való­sággal megakadt a forgalom s a könyv ezek­ben az órákban csaknem olyan fogyasztási ! cikké vált, iniut a kenyér vagy a cukor. Egyes sátrakat mindjárt az első percekben megrohamoztak a vevők. Lázus izgalommal ic- dezték fel és adták tovább a birt; Nézd csak. itt van ez meg e-z az iró! Gyerünk oda! Va­lami kedves, közvetlen, lüktető hullámzás volt az egész főtér. Szinte izzóit a levegő és mindenkit magával ragadott. Az ember ész­re sem vette és máris elkapta ez a jótékony, meleg forgószél. Igazi meghitt, szinte csa­ládiasán kedves könyvvásár volt ez. Fis még csak bevásárlási könyv sem kellett hozzá! * Gyönyörűség volt nézni a hullámzó töme­get. Órák hosszat barangoltunk a sátrak kö­zött. Néztük a vevőket, amint megjelentek, válogattak, azután továbbmentek a höm­pölygő áradatban. Kedves mozzanat: az egyik rendőr nézi, nézi a sátrat és azt mond­ja: milyen kár, hogy Kosztolányi Dezső nem él. Most biztos ő is lejött volna ide. íme a magyar rendőr — ismeri és szereti Koszto­lányit. Kis villanás az egész ebben a könyv­napi áradatban, de jellilemző! Egy másik sátorban Vásárhelyi Jdnosné árui több más előkelő urinő Társaságában. Jön egy munkás. Első pillantásra látni, hogy az, Látni arcáról, kezéről és önérzetéről. Petőfi versei után érdeklődik. Ára két pengő hat­van. Nincs nála most annyi pénz. Valaki fel­ajánlja, hogy megveözi neki. A munkás nem fogadja el. Udvariasan megköszöni az ajánla­tot és azt mondja: holnapra majd meglesz n két pengő hatvan és megveszem. Annyira biztos ez, hogy félne is teszik neki a köny­vet. Másik kép: kendős, idősebb nénike jön. Kíváncsian körülnéz a könyvek között. Uno­kájának szeretne valamit. VaiLarni olyan szé- ke.lygóbés história legyen — mondja s egy perc múlva már viszi is haza a Tamási köny­vet. * Érdekes azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy ki vásárol könyvet és mit vásárol. Jól­eső örömmel! jegyezhetjük fel, hogy a sátra­kat, a könyvbódékat feltűnő nagy számban kereste fel az ifjúság. Fiatal kisdiákokat cso­portosan láttunk érdeklődni a könyvek iránt. Az ő körükben főleg Pötőfi, Tompa és Arany János voltak a sztárok. Kis elemistákat is megfigyeltünk, amint örömtől sugárzó arccal vágták hónuk ailá a megvásárolt ifjúsági könyvet. Bizonyára az uzsonnapénzükből ku- porgatták össze a filléreket. De megvették. Derűs, vidám pillanatokat szereztek a köny­vessátrak előtt a „potyavendégek“, akiknek bizony egy fillérjük sem volt, de mégis sze­rettek volna valamihez hozzájutni. Legalább egy könyvár jegyzékhez. Legalább az iró ne­vét és müvei cimét ismerjék meg. Természe­tesen megkapták a kért katalógust. A na­gyobb diákok már a komolyabb műfajok iránt érdeklődtek. Általában a modern népi- ség szépirodalmi és tudományos termékei fogytak rekordpéldányszámban. Igen kere­settek voltak mindjárt az első napon a Ve­res Péter könyvei, éppen úgy, mint a Mó­ricz Zsigmond, Nyirő, Tamási és Kodolánvi könyvek. Tekintélyes szép közönsége volt Erdélyi Józsefnek, Sinka Istvánnak és a lel­kes szorgalommal buzgolkodó erdélyi Írónak, Szentimrei Jenőnek. Az anyaországi írók közül az első napon már itt volt Veres Pé­ter, Sinka István és Erdélyi József. Délután hat órakor érkezett meg a Székelyföldről Móricz Zsigmond. Mindegyiküket a- legna­gyobb érdeklődéssel és szeretettel vette kö rül a vásárló közönség. Az előre beos-ztott sorrendben, órarend- szerű pontossággal jelentek meg az irók a számukra kijelölt sátrakban. Móricz Zsig- mondot valósággal „végigüldözték“ a főté­ren rajongói. Kis iskoláslányok és fiuk és felnőttek valósággal! könyörögtek egv autó- grammért. — Én csak holnap lépek munkába, majd Snereteffe! várjuk ©hrssséinkcaf a JuuIus 10. 11-én megtartandó Magyar könyvaapokra ai Ellenzék kanyvesballjának sátorába! [Má’yás király-tér és Já iai-utca sarok.) M il ín ifjúsági könyv- olcsóságok már 10 fűiéitől kezdve! Ingyen kajja a 32 oldtlas nagy képe3 könyvnapi jegyzéket! .A? 4* o O* •O V *-> <7/ <Z> o <£> <v® A5, A* '? > A? . ^ ^ A-0 -V® N <tr * ttmBBmmBBSBBmíssaaBSSBXXá HfcWEZlu akkor adok — szabadkozott a nagy iró ked­vesen. de végül is kénytelen volt kapitulál­ni és e-sakugy sebtiben Le kellett adnia mind­járt a megérkezése utáni percekben legalább húsz-harminc autogrammot a megvásárolt könyvekre. Újabb feljegyzésre méltó pillanat az egyik sátor előtt. Odaáll Móricz Zsigmond és leg­újabb köáyvét kéri. Odaadják. Mennyi is az a Rózsa Sándor? — kérdi Móricz Zsigmond. öl pengő hetven — hangzik a válasz, mire az iró kedvesen dörmögve jegyzi meg társa­sága fe'é: nem drága egy kicsit? Amikor a kiadóm forgalomba hozta, azt hittem, hogy olcsó, de most látom, hogy bizony elég drá­ga. És Móricz Zsigmond szabályszerűen kifi­zette az öt pengő hetvenet a saját könyvéért. * Néhány ötletet is meg kell említeni. Ha jellegük nem is túlságosan stilszerü, de a eél érdekében megbocsátjuk ezeket a kissé arm- rikaias izü ötleteket. így például uéhány sá­torban szép fiatal urilányok és színésznők, árusitják kedves, közvetlen jókedvvel a könyveket s ezer kacér fogással igyekeznek rávenni a könyvvásárlásra a közönséget. A forma ugyan nem a iegünnepélyesebb és a legkomolyabb, de sebaj! A fontos, hogy <t tömegesen eladott könyvek hasznosak. És végeredményben- nein a csomagolás számit, hanem a tartalom! Rácz Vali, a jelenleg Ko­lozsváron vendégszereplő dizőz például rö­vid néhány óra leforgása alatt háromszáz autogrammot adott, de ugyanakkor az első könyvnapon, ugyanabban a sátorban közel 500 pengő érékben adtak el könyveket. Ma­gyar irók munkáit. Ennyi kis üzleti trükköt a cél érdekében mégis megbocsáthatunk. Az esős idő ebenere tehát az első könyv­nap sikere Kolozsváron ugv erkölcsileg, mint anyagilag óriási. Ma egyébként megérkezik Gulácsy Irén, Ignácz Rózsa, Nyirő József, Tamási Áron,, valamint azok az Íróink, akik a budapesti könyvnapokon vettek részt, ugv hogy az első nap nagy sikere után az érdek­lődés minden bizonnyal csak fokozódik. * Báuffy Miklós gróf, az Érdé yi Helikon szellemi mozgalomnak lelkes vezére a most lezajlott budapesti könyvnapok alkalmával nagyhatású rádióbeszédében vázolta a könyv- napok jelentőségét. Emelkedett beszédének lényegét szószerint hadd iktassuk ide: Az a program, amit 15 évvel ez­előtt Erdélyben szögeztünk le. ma is érvényes mindannyiunk számára. Szolgálni akartuk és akarjuk az egyetemes magyar kultúrát. Hozzá férkőzni minden magyar sínhez, bárhol dobogjon is. Könyvet adni mindenki kezébe, a legjobbat, leg­szebbet, ami tehetségünktől telik, hogy egybeforrjon velünk egyetlen nagy lelki egységbe — határon >n nen és határon túl, sőt tengeren 's túl az Amerikában élő magyarok — egybeforrjon minden, ami magyar. Ez a hivatása a könyvnek. Minden egyes kötet hírnök és próféta. Alindegy. ha mindeniknek más más az ize, más-más a színe, sőt gazda­gabb igy. A magyar irodalom termé­se óriási bokrétához hasonlatos, melyben alföldi búzavirág és tulipán egybe van kötve havasi enciánnal és gyopárral. A könyv lelki tükör is. A magyar sors minden fájdalmát és örömét su gározza vissza. Csak a« ismerheti meg a magyart, aki olvas, olvassa a régit és az uiát; elmerül a múltban és meghallja benne a jövendőt. A könyvnap ünnep mindnyájunk számára. Ünnepe az Íróknak. — De ünnepe az olvasóknak is. Ezért fordulok a magyar közön­séghez. Jöjjön el mindenki és vásá­roljon könyvet! És midőn sátrainkhoz járulnak, gondoljanak arra, hogy a könyv tar­totta meg az elszakadt magyarságot testvéri hitében. Hogy a könyv hir­deti ősi kultúránkat mindenütt, ahol magyar és egységes akarattal dol­gozik és küzd és kitart örökkön, örökké .., * Az író Bánffy Miklós gróf rádióüzenete el­jutott az erdélyi szivekhez és annak a jegyében kezdődtek meg a hazatért területen is a kön yvnapok. Az első nap eredménye alapján még nem csinálhatunk végleges mérleget a kolozsvári könyvnapokról. De amit láttunk, amit éreztünk a könyvsátrak előtt állva, amint néztük ezt a lelkes vásárló tömeget és éreztük az összedobbanó sziveket, valami megmagyarázhatatlanul jóleső melegség és büszkeség fogott el. A kezdet pompásan si­került. Erdély fővárosa újból megmutatta, hogy szivvel-lélekkel, jó és balsorsban, min­dig, minden körülmények között ott áll írói ^mellett az igazi magyar szellemiség rajongó, tiszta gondolatával . . . Gredinár Aurél. T&tapeseut tízmilliós panamával vádolják BUKAREST, JUNIUS 10. (DNB.) A SEMMITŐSZÉK MEGKEZDTE A TATARE5- CU VOLT MINISZTERELNÖK ELLENI PER TÁRGYALÁSÁT. TATARESCUT AZZAL VÁDOLJÁK. HOGÁ A RENDELKEZÉSÉRE ÁLLÓ TITKOS ALAPBÓL A TÖRVÉ­NYES ELŐÍRÁSOK BE NEM TARTÁSA MELLETT 10 MILLIÓ LEJT JUTTATOTT IDEGEN CÉLOKRA ÉS PEDIG 6 MILLIÓT MIKLÓS HERCEGNEK, 4 MILLIÓT PE­DIG A BRATIANIT FÉLE ALAPÍTVÁNYRA. (MTI.) Teljes bafoistsi pompával helyezték siyyfpaiomra ^ésneferszéf ut#isé császárját DOORN, junius 10. (DNB.) II. Vilmos, volt német császár temetése alkalmával háromnegyed 11 órakor az elhunyt háza előtt felsorakozott a véderő diszzászló" alja. Ugyanakkor a családtagok és a te­metésre meghívott vendegek is gyülekez­tek. Fél II órakor a Führer képviseleté­ben megjelent Seyss Inquart, Hollandia birodalmi biztosa. A Führer képviselőjét először a volt trónörököshöz, majd az el­hunyt özvegyéhez vezették. A birodalmi biztos a Führer megbízásából koszorút helyezett a ravatalra. 11 óra tájban a volt császári ház tagjait, Mackensen ve­zértábornagyot és a volt német hadsereg küldöttségét kisérték helyükre, majd megkezdődött az egyházi szertartás, ame iyet Döhring, a berlini evangélikus szé­kesegyház lelkésze végzett. Ezután meg­alakult a gyászmenet. A lelkész után ha­birodalmi biztos, a Führer képviselője, Mackensen vezértábornagy következett ezután, mögötte a régi hadsereg, tenge­részet képviselői és a temetési menet többi tagja. A sir előtt felvonult a disz- zászlóalj. Döhring ezután megáldotta II. "N ilmos földi maradványait. A kivezényelt katonaság diszlövése után a diszszázad diszmenetben tisztelgett. A temetés után a volt császár felesége és a trónörökös hazatértek és fogadták a gyászszertartáson résztvevő vendégek részvétnyilváuitásáf. (MTI.) Bz itxüahm kiiiínőségei dedikálják könyveiket a**! epage könyvkeres­kedés sátorában, amelynek egyik födisze: Szentimrei Jenő: Versekben tüudöklő Erdély. \ ladt a volt császár felesége és a trónörö i 344 lapos erdélyi versgyűjtemény kezdettö! kös, majd a családtagok és Séyss Inquart ’ máig. Ára 3.80 P. I A 1941 junlus 10. ELLENZÉK. ^y^sSSBSESn A könyv ünnepe Kolozsváron PMznatfelvéielzlc, éul&Ucs- az áiíasi siktwú induií tís'á Uéntytt­Kapcát — délután a Uö-ivf ws&s-ufoaU käxöU / n . • ~ . «Il e M. • - 1 £. _ I fi J~!.. » » O If A Irf>Ä-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents