Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-07 / 129. szám

2

Tll.EN7.6K ami—i«

...... ie

I

104 1 hl ni un 7.

ü Székelyföld gazdasági viszonyai

Irta: Bözödi Gytíryv

\ szegéin M-gnek. mindenütt egyformák :i lunetei, de nein egyformák az oktii, igy nem egyformák azok az eszközük sem, amelyek kel segíteni lehet rajta. A visszacsatolt erdélyi ro.-zekcn a magyar állam sok és sokfele szegénységet kapott, ilc leghonyolult.a 1 *I> ed legnehezebben megoldható kétségkívül a ^z.e kelyföld szegénysége, Történelmi okai es tünetei mások, mint Erdély többi részén. \ mai székely szegénység az egykori „széke» v jog'* és székely kiváltság következménye. *? amilyen sajátságos, az ország egyetlen más vidékén és egyetlen népi söpört iánál mesi nem található volt a kiváltságos s/ekely jogrendszer, éppen auuyira sajátságos es csak a •'**<*- kelyfcldöu lehetséges a' itten- nimstelenség gazdasági elmaradottság. Nem oMhato meg tehát a Székelyföld szegén'si -cnck kérdése azokkal a módokkal és e-zközökkel. amelyekkel az ország más részein kísérleteznek a na' sunló bajokon segilmi. Itt például földreformról beszélni sem érdemes mert nem az a baj. hogy sok birtok van kevés ember kezén. hanem az. hogy kévés hirtok vau sok birtokos ke/éu a akiknek semmije sincs, az ■nincs honnan várjon kishas/onhérletet Meg a román földreform se.u tudott itt számottevő területeken gazdái cseréltetni.

A székelyföldi szegénység akkor vált társadalmi tünetté és a jobbak előtt társadalmi fkérdéssé. amikor a mult század második leplében az egyéni birtoklásra törekvő liberálizj.mus hatása alatt az u. n. aráuvositási tör- ■ vénnvel megszüntették az ősrégi, talán ezer Iesztendősnél is régibb székely gazdasági rendszert: az erdők és legelők közös használatát |‘A székely közösségi szellemnek gazdasági té- yren való megnyilvánulása volt ez a birtoklási mód. amely a földrajzi adottságok természetéhez is a legjobban igazodott. Ez azt jelenítette, hogy minden székelynek személyes és (egyenlő joga volt a székelység közös tulajdonát képező erdők és legelők használatához- [Lehetett valaki a leghatalmasabb ember, lesietett bármennyire egyél» vagyona, a székely inép nemzeti kincsét jeíentő legelők, erdősé- fgek és havasokhoz csak annyi joga volt. mint (a legszegényebbnek és legelese!tehbnek. Bárhova elsodorhatta a sors a székelyt, otthoni ^vagyonjoga mindig megmaradt, azt semmi *nódon el nem veszthetfe, vagy el nem adhat- üa-. Ezzel kapcsolta a Székelyföd magához a gyermekeit és tartotta össze, biztosította ott- lionát és megélhetését, inig ettől a nemzetI íentarto erejétől meg nem fosztotta a lihc- i.dis par áment torvényhozasa. ülyunféle I rí ndszer \olt */., amit ma a szociális gondok megoldásával küzdő ítll'iuok nagy nehézséggel igyekeznek létrehozni. Minél több oldalúról tekintjük, annál eszményibbnek kell tartanunk. A népszaporodás elé például nemhogy gátat vetett volna, hanem a legegészségesebben elősegítette, hiszen ha több gyermek volt a családban, a szegényembernek több joga volt uz erdők és legelők használatában. Ezt u rendszert toiölte el a mult század végén, szinte a szemünk előtt a liberális kor tipikus szülöttje, az aráuvositási törvény (1871. \\l. t.), amely a felső társadalmi vezetöréteg érdekének szolgálatában kimondotta a közvagyonok (elosztását, az akkor meglévő magánvagyonok arányában. A halai inas székely közvagyon túlnyomó többsége néhány száz vezetőcsalád magántulajdonába ment át. a középbirtokosokat pedig vagyonközösségre kötelezték, ezek a székely „köz*

! birtokososságok", amelyeknek vezetése azóta is az állandó torzsalkodások melegágya, igj nemzetfenntartó hivatást nem tudnak teljesíteni. Nein tudhatnak azért sem, mert a bir tokos társak nem egyen'ö részesek a közbirtokosságban, a társuk részére annakidején egyszeisiuindeinkorra kijelölték eszmei tulaj- donuk nagyságát, iiinily mar ui'm növekedik, bárhogy tdszaporodhatik valamelyik család, I viszont a kihaló család arányjoga is változatlanul marad. Így az egykori rugalmas. élő, J eleven rendszer halott, m gmerevedett kényszerré vált. De legnagyobb baj. hogy a szé- kclység alsó. szegényebb társadalmi rétege arányjog nélkül maradt az arányosításkor, részben éppen szegén' ség -. — mint láttuk, a vagyon képezte a részesedés kulcsát — részben pedig az arán'jogokkal történt visz- szaélések miatt, amelyek soráu zsidó üzletembereik potom áron jutottak nagy vagyonukhoz. Ezek a szegények, akik mosfanig a többivel egyenjogú birtokosai voltak a szé- j kelv.-ég közös vagyonának, most mindenük f bői kisenuniződtek és méhány évtized alatt felkapta itthonról a szél őket- szétszórta a világ minden tájára. Pedig ez a szegényebb, i 'galsó réteg a «zékolység legnagyobb számú társadalmi rétegét képezte. Ennél Lelkiismc- retlenebbül még aligha bántak el cgv nép szegénységével. Ha már a közvagyonokat felosztották, azt fejenkénti egyenlően kellett volna osztani, minden mis eljárás» csak a

Gulliver a válaszúton

Lemuel Gulliver ur, a kitűnő angol állampolgár Swift Jonathan nem kevésbé kitűnő angol ur agyából kilépve, két évszázaddal ezelőtt beutazta korának ismert világát, a törpék és óriások, tudótok és lovagok országát s tapasztalatait a megirkatóság kedvéért úgy mondotta el finom ízlésű honfitársainak, mintha távoli világrészekről hozna hirt. Pedig az egész világrész, melyet „utazásaiban” sok viszontagság között bekalandozott, ott terült el a londoni City közvetlen kör- ínyekén, ahol az előkelő angol urak napi sétájukat végzik, a politikai boszorkány- konyhákban népek sorsa fő és kavarog, a bankok és üzletek szentélyeiben pedig világrészek munkája, termése, verejtéke halmozódik fel, hogy liliputi emberek a maguk liliputi eszméinek eszközéül használják fel. Nem csoda, ha Gulliver ur megundoredott attól, amit látott és keserű epével számolt be honfitársainak arról, amit azok nem láttak meg, habár naponta a szemük előtt ment végbe.

Ezzel a merész és őszinte tettével Gulliver ur nagyban öregbítette úgy a maga. mint hazája, a brit birodalom hírnevét a külföldi országok népei előtt, amelyek tökéletességben természetesen meg sem közelíthették a kiváló utazó hazáját. Gulliver azóta kedvenc ismerőse lett mindenféle nemzetbeli gyermekeknek, akik csak a „nagy kalandot“ látták benne, a felnőttek aizonban nem akartak okulni belőle, nem akarták észrevenni a nagy kaland mögött a nagy tanulságot. Az idők viszont egyre gulliveribb tünetekkel halmozták el azóta Európa életét, nem csoda, ha Gulliver végre is megunta a gyér mekszobák szűk körét és kilépett ismét a világ elé.

„Utazás Kazohimában“ — ez a címe Gulliver legújabb úti naplójának, amely most jelent meg a magyar könyvpiacon egy — nyilvánvaló okokból :— álnév alá rejtőzött kitűnő magyar iró tollából. Időszerűbb és érdekesebb könyv alig hagyta et mostanában a sajtót, mint ez a gulliveri kaland. Gyermekkorunk bőse a mai felnőttekhez szól, ezek közül is a gondolkozni és látni tudókhoz, hogy utazásának tanulságai alapján tisztázzák századunk legnagyobb problémáit, amelyek mai ösz- szekevertségükben csak zűrzavart, káoszt és szenvedést okozhatnak az emberiség nek, mig a kialakuló uj rend talán emberekké teli éti. akik eddig annak hitték magukat.

Gulliver, a hagyományokhoz híven, mint hajóorvos indul el ezúttal is útjára az angol flotta szolgálatában, hogy a birodalom dicsőségét szolgálja. 1935'ben vagyunk, amikor hazafias érzése megszólal szivében és elszólitja nejétől és megszokott klubjától. Mondanunk sem kell, az abesszin háború miatt van a nyugtalanság, mivel az olaszok elkövették azt a tapintatlanságot, hogy az abesszin népet fel akarták szabadítani az amhara Miép járma alól, hogy a kultúra részesévé tegyék. Erről valamennyi állampolgár a Kingtől a dokkmunkásig csak úgy vélekedhetett, mint Gulliver ur: „Azt hiszem, a szerénység és az idegen államok iránti köteles tisztelet betartásával is megjegyezhetem, hogy a dolgoknak ez a beállítása olyan tévedés, amit angol állampolgár soha sem követne el. Hazámban ugyanis még a kevésbé müveit osztályok előtt is köztudott dolog, hogy a trópusi népek felszabadításának és a kultúra terjesztésének áldozatos, de nemes munkája mindig Angliának volt magasztos feladata, amire azt hiszem, elég bizonyíték Hát- só-Indiától a burokig az, a sok gyarmat...“

Mondanunk sem kell, a „Terrible“ nehéz páncélos sorhajót magasztos hivatása közben egy tengeralattjáró elsülyeszti és Gulliver ur a dolgok rendje szerint mentőcsónakon ismeretlen vidékre sodródik. De veszteség nem éri: Kazohiniában olyan tapasztalatokat szerez az emberiség nagy problémáit illetőleg, amelyekre az angol flotta fedélzetén, de rnég klubjában sem lett volna módja, lévén arról azó, hogy Kazohiniában olyan államrend uralkodik,

mnm

flt összes magyar

KÖNYVNAP/

könyvek kaphatók és megrendelheti:

I/ShjűRu 1 *■«***«» könyií- és zeismükereskedésfcban Kolozsvár, j'äHBfS&Ä Mátyás király-tér 15. sz. — Telefon 21—12.

székely múlt, a széki ly hagyományok és székely jog kijátszását jdlientlicttc.

A legszegényebbek az arányosítás után még »szegényebbek lettek, a középső réteg sorait pedig megrostálták a »zázad végén fc- ganutosirott egjéb vagyomrendezések, Így elsősorban a tago-itá,. amelynek visszaé.é-v.-i i-mét százszámra fosztották meg vagyonuktól a ki-gazdákat, amihez járulit u lelkiismeretlen bankpolitika, a/ ipari és kereskedelmi élet teljes pangása. CsOtlla-C. lia u múlt 6zázad végétől évente ez r és tízezer számra vándorol ki a székelly - ég, ősiként adva helyét a rendszeresen betelepülő és tért hódító más nemzetiségeknek Erdélyben? Csoda-e, ha emir ti ma nem azonosíthat juk magunkat az akkori főispáni szemlélettel, umúly hasznot, látott az országra ezekben a kivándorlivok- bau, mert a társadalom megszabadul a nyomorultjaitól, a „salakjától“, hanem inkább némi tanulságot vontunk le mindezekből! a mára nézve? Jó tudnunk, hogy a székely nép nem egészen maga az oki a maga nyomorúságának. Bízhatunk, hogy talpra tud állani nemcsak egjedeiben. hanem egé-z társadalmában és élni tud, ha megnyitják az uj lehetőségeket hozzá, miután több, mint egy fél- századdal ezelőtt olyan meggondolatlanul és sajátos viszonyait olv végzete jen nem ismerő módon avatkoztak lvde életébe.

Az egykori vagyonközösség valamilyen formában vissr7aállith»tó? Annyira eszményi megoldás volna, hogy alig merjük remélni megvalósíthatóságát. Mindenesetre a közgazdaság szakembereire bízzuk az egykori jogsérelem leghelyesebb orvoslását. De a föld ma már nem lehet egyedüli létalapja a székegységnek. Ipart és kereskedőmet követel a falvak proletariátusának nagy tömege. A vagyonmegoszláüról, birtoktalanokról mo6t még nem állanak számadatok rendelkezésünkre, különösen az utóbbiaknál nagy változásokat okozott a bécsi döntés. A januári

népszámlálás feldolgozott adatai majd minden bizonnyal más képet rajzolnak a Székelyföld népéről, mint a román statisztikák, nemcsak a mull lián történt szándéKos ferdítések miatt, hanem azért is, mert a béc-i döntés után hatalmas töm gckben vándorolt haza a regétből és a tulmaradt erdélyi részekről a székely faivak kiszivárgott szegénysége. Hogy milyen lesz ez a kép, egyelőre nem tudjuk, ölég megemlítenünk bizonyságul a szegénység gyors orvoslásának követeléséhez, hogy az 1930-as román népszámlálás szerint a Székely földön az 5 hektáron aluli birtoko- 1 sok száma az összes birtokosok 89.4 szá- ' zalékát jöluoterte, egy tná,ik kimutatás szerint pedig az „őstermelő“ lakosság 74 -Százaléka nem volt birtokos. A vagyontalanok számának jelentékeny megnövekedésével előre számíthatunk. Brassó, Temesvár és a regat ipartelepei lezárultak a -Székely munkásság ezrei előtt; lesz-e hol megkeresse kenyerét? A kétely és rosozindulat szavai nern hallgatnak el, máris lelkiismeretlenül kérdezgetik bizonyos eszmék képviselői az elégedetlenkedőktől, hogy: jobban jártatok-e a j felszabadulással? Nern szabad, hogy kétség merüljön fel. csak egyféle válasz lehetséges, I ez kc-H mindnyájunk gondját képezze. Az idő sürget a székelyföldi szegénység kérdésének j megoldásával és nagy felelősséggel járna a I lassúság vagy késlekedés.

Mallínáry: Betévedi Európába

óriási regényszenzáció, 2 kötet. 640 lap, könyvuapra fűzve 7.60 P„ kötve 9.20 P. (Majd 9.60 és 12.60 P.) Bajko: Szánjatok kősziklák 3.60 P. Berendné: Századvégi emberek 514 lap. könyvnapra fve 4 40, kve 5 80 P„ majd 5.60—7.20 P. Dormándi: Trópusi láz, kvnapra fve 3 P., kve 4.20 (5.20). Dé* káuy: Mosolygó történelem 190. Nyomban jegyezze elő Lepagenál Kolozsvár. Kérjen I könyvnapi jegyzéket.

amely nem ismeri más népek elnyomását, nem ismeri a pénz fogalmát, a politikai, vagy gazdasági harcokat, az álnokságot és a civilizáció sok más nemes vívmányát. Az országban nincs uralkodó, nincs kormány, nincsenek politikusok, de nincs közigazgatás sem, mert mindezt feleslegessé teszi az egyedül uralkodó valami, a „kazo“, amely nem más, mint az emberi közösség érzése, a természeti rend zavartalan megvalósulása, „a tiszta értelem, ami matematikai egyenesben és világosságban látja maga előtt, bogy mikor hogyan kell tennie, hogy a társadalmon keresztül az egyén a lehető legnagyobb jólétet és kényelmet érje el.*4 A legtö* kélctesebb közösségi életformába kerül tehát Gulliver és mi sem természetesebb, minthogy angol állampolgár létére nem érti meg és nem érzi jól magát benne. Ahhoz ugyanis, hogy valaki ennek az országnak lakója lehessen, szükséges, hogy agyában meglegyen a „kazo“4 képesség, vagyis a legteljesebb értelemben vett közösségi érzés. Akiből ez hiányzik, azt zárt területre: a bellinek közé internálják, mint a társadalom ellenségét. Gulliverünk természetesen nem rendelkezik ezzel a „különös44 tulajdonsággal, ezért mint érthetetlen csodát szemléli Kazohi- niát szinte elképzelhetetlenül tökéletes technikájával, csendjével és nyugalmával, ahol az emberek nem rabszolgái a gépeknek, hanem európai ember számára hihetetlen kényelemben és szabadságban élnek.

Gulliverünk számtalan kaland után végre is átkerül az őt megillető helyre, a bellinek közé. A behinek földje a tökéletes egyéni szabadság, az individuálizmus tultengésének hazája, amely oly megté' vésztőén hasonlít hősünk szülőföldjéhez. Hogy mi különbözteti meg őket Kazohi- nia lakóitól? „A behinek agyát teljesen önrezgése befolyásolja és életük nem a természetes, hanem a belülről jövő, mesterkélt célok szerint igazodik. Ezek a belső fantazmagória-hullámok visszájára fordítják az életet, amely néha önmagát semmisiti meg. Gyógyításával ma rnég kísérleteznek, de az egész agyat ki kellene emelni.,.4“ A behinek dologtalan életükben — mert mások gondoskodnak élelmükről és ruházatukról, amelyek megszerzésére képtelenek — azt tehetnek, amit éppen akarnak, a legfantasztikusabb különcségeket agyalják ki. amelyeknek, ha megkérdezik, ők maguk sem tudják magyarázatát adni. Számukra a közösség jóléténél fontosabb például az, hogy cipősarkukat sárgára fessék. Csodálatosképpen Gulliver itt sem érzi jól magát, talán azért, mert a hazai rossz szokások csak otthon viselhetők el. Kikivánkozik a behinek közül, miután sorra szemlélhette mindazt, amit hajóraszáliása előtt is láthatott volna és kívánsága hamarosan teljesül, mert a behinek esztelenségükben már egymás életének esnek, mire a szomszédos hinek a legmodernebb gázfecsken' dező eljárással percek alatt kiirtják egész társadalmukat.

Gulliver tehát szembekerült százada nagy problémájával, a közösségi és az egyéni célokat szolgáló társadalmi formákkal, amelyek között a világ ma vajúdik. Mint mindenkinek, neki is választania kell, de nem képes erre, mert hiányzik belőle a hetedik érzék, a közösségi szellem. S hogy a behinek között sem ismeri fel magát, annak Kazohinia egyik polgára érdekes magyarázatát adja. „Nem ismertél rá a lieidre, mert kultúrátok formában különbözik. Az ő életük más szavakkal pusztítja ei magát, mint a tiétek, pedig a kettő azonos: a behinség... És soha sem fogjátok magatokat meglátni — mint ahogy Liliputba is hiába utaztál. Bébin fajtád csak a gyermekeket szórakoztatja a mulatságos ..exotikummal“. Itt is hiába utaztál. Értelme nincs. Ata" visztikus, átmeneti fajta, melynek előbb ki kell küszöbölnie magát a létező világból, hogy a kazo kialakítsa a harmonikus formát“.

Hősünk ezzel az ítélettel a fején menekült el Kazohiniából és sikerül hazája egyik hajójára felszállnia a nyilt tengeren. A tisztikarnak elmondja utazását és tapasztalatait, ami harsány nevetésre îngerii a jó tengerészeket. Különösen az admirális hahotázik nagyokat, hogy már- már félős, nem lesz-e valami baia miatta?

Gy.J: