Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-28 / 146. szám

„ 2 TllVHTCK TÎ?J la II ti IB. A vitas poman- szovjet területek: A Fekote tCDgcrtol a Jeges-tengerig húzódó uj harcvonal menten a nemzeti es határproblémák hosszú sora vait ismét időszerűvé. Terepszemlénket a déli sz ír nvon kezdjük el, Besszarábiával és a vele szomszédos többi vitás román szovjet területtel. Re-sszarabia már a 14. századtól kezdve az akkor alakult moldvai hoszpodárság része volt és annak sorsában osztozott a török hódoltság hosszú évszázadai alatt is. Oroszország az JHI2. évi bukaresti békében szerezte meg a 1 örökbirodalom­tól. Megszakítás nélkül, több mint száz éven át állott orosz uralom alatt, kiv< vc délnyugati szegélyét, melyet az Időó. évi párisi béke Moldvának visszaadott és csak az 1878-as berlini kongresszus juttatott ismét Oroszországnak. Besszarábia csatlakozása A világháború alatt Oroszország össze­omlása már 1917 áprilisában Besszarábia politikai önkormányzatúnak követeléséhez es egy moldováu nemzeti párt alakításá­hoz vezetett. ÍNemsokára, november 2-án, Kiscnevbcn, egy általános kongresszus határozatokat hozott a területi autonó­miára, saját országgyűlésre és külön had­seregre nézve. Ezen a kongresszuson egy­idejűleg megválasztottak a képviselőket is az országgyűléshez (Sfatul láriij, mely december 4-én ült össze Kiscnevbcn és december 15-én kimondta a Moldova» köztársaság megalakulását a demokrati­kus orosz államok egyetemes kötelékében. Ezalatt a bolsevizanus került uralomra Oroszországban és Besszarábiában is kez­dett alharapódzni, úgy bogy az ország­gyűlés a román hadsereget hívta segítsé­gül. mely Brostoeanu tábornok vezetésével 1918 január 26-án vonult be Kisenevbe és megszállta egész Besszarábiát. Ennek közrvetlen következménye volt a moldvai köztársaság országgyűlése által február 6-án kimondott függetlenségi nyilatkozat és végül április 9én a Romániával való egyesülés, habár mindenekelőtt bizonyos fenntartásokkal. Az országgyűlés decem­ber 10-én utóbbiit feltételnélkiili összeol­vadásra változtatta át és egyidejűleg fel­oszlatta önmagát: amivel az 1918-06 év forradalmi eseményei, legalább bizonyos értelemben, lezárultak Besszarábiára néz­ve. A Szovjet nem egyezett bele Bessz­arábia átengedésébe. A besszarábiai kér­dés megoldására irányuló közvetlen ro­mán—szovjet tárgyalások 1921. októbe­rében Varsóban és 1924. tavaszán Bécs- ben sem vezettek eredményre, úgyhogy Besszarábiára nézve, különösen a Dnyesz- ' ter-menli sávon, a hadiáliapot egy fajtája volt érvényben, ami a két ország között minden gazdasági forgalmat is lehetetlen­né tett. Csak 1934-tol kezdve javult meg, leg­alább bizonyos fokig a szovjet—román, viszony. A határforgalom helyreállt anél­kül, hogy a besszarábiai kérdést egyértel- müleg tisztázták volna. Nemzetiségi és népesedési viszonyok Nemzetiségi szempontból ősidők óta átmeneti jellegű terület volt Besszarábia, mert mindig újabb bevándorlók akadá­lyozták meg, hogy különféle eredetű la-* * 1 kossága teljesen egybeolvadhasson. A nyugat felől terjeszkedő románok a 13. század elején kerülhettek többségbe, de már körülbelül ezzel egyidőben megindul észak felől az ukrán nép is. Mig a romá­nok főkép az ország közepén telepedtek le és keleti irányba haladva, messze túl­jutottak a Dnyeszteren, az ukránok kez­detben csak az északi részt szállották meg, de később, a 17. és 18. század folyamán bőven jutott a déli végekre is a lengyel és az orosz üldöztetés elől menekülő faj­testvéreikből. A háborúk és járványok bosszú sora azonban — mindezek ellenére — évszá­zadokon át megakadályozta Besszarábia kellő benépesülését. Az 1812-es bukaresti béke idején orosz részről csak 240.000 lélekre — alig 5.2 négyzetkilométeren- kint — becsülték lakosságát. Az orosz uralom tág kaput tárt min­den beköltöző elé és igy oly erős nép- hullámok zudnkak Besszarábiára, hogy száz év alatt lakosságának száma megtíz­szereződve, több mint 2 és fél millióra nőtt. Mindez azonban az évtizedek hosszú sora után sem ingatta meg a románok erős többségét. így még 1891-ben is az 1,641.559 re nőtt népességből 66.4 száza­lék volt román szökött fel a tényleges szaporodás, tehát, bár a lakosság születési többlete is meg­felelően emelkedett, a bevándorlók száana ennél jóval magasabb lehetett. Az 1897. januári orosz népszámlálás az anyanyelvet kérdezte, de a románok ro­vására befolyásolták az eredményt. Ezek ellenére a románok aránya az 1897. évi népszámlálás szerint is 47.6 százalék volt, tehát az 1.935.412 főnyi összes népesség felét megközelítő viszony­lagos többség, mig az ukránok és az oro­szok együttes hányada a fehérorosz töre­dék ideszámitásával is csak 27.8 száza­lékra rúgott. A romin nemzetségi statisztika Román részről csak 1930 december vé­géről áll rendelkezésünkre nemzetiségi statisztika. Ez a népszámlálás párhuzamosan kér­dezte a népi eredetet (neamul, origine et* uique) és az anyanyelvet. A közbeeső 34 év közül több mint két évtizeden át még az orosz uralom befo­lyása érvényesült, de az államfordulat­tól a népszámlálásig eltelt ennél rövidebb időszak alatt bizonyára mégis aránylag jóval jelentékenyebb mértékben formáló­dott át Besszarábia lakosságának nemzeti összetétele az ilyen nagy változásokkal együttjáró katonai és polgári (tisztvise­lők, vasutasok stb.) őrségváltás következ­tében. A román népszámlálás 2.864.402 lakos­ból 1,598.573 (55.8 százalék) román anya­nyelvűt mutatott ki 701.295 (24.5 száza­lék) orosz, illetve ukrán anyanyelvűvel szemben. A 206.958 főnyi zsidóságból 201.278 jiddis anyanyelvűnek vallotta magát, ez az összes népesség 7 százaléka. Jelentékenyebb kisebbség még itt a bol gár, 1930-ban 164.551 fő (5.8 százalék), a gagauz-török: 101.356 (3.6 százalék) és ilyen volt a német is 80.568 (2.8 száza­lék). Az 1940. junius 26-i szovjet ultimátum következtében Románia kénytelen volt a Szovjetuniónak átengedni egész Besszará­biát, Bukovina északi részével együtt. Az egész átengedett terület kb. 54.000 km.* volt, lakosságának száma pedig mintegy 4 millió lehetett. Nagyobb felük kétség­RYfíKHLJOn BHLflTOR-näl ÉS HÉVIZíiÍRSŐn Felvilágosítást nyújt a BfíLATORI IRODA Andrássy-ut 29. Tel. 225-40 és minden utazási iroda. fmrmrrrmnirift mrny marfifWirr '»TiiTíí zmmmibbkb kivid román anyanyelvű volt. A némete­ket néhány hónap alatt átköltöztették in­nét a Németbirodalomba bekebelezett te­rületekre, a románok túlnyomó többsége azonban ottmaradt. Maga a Szovjetunió is tekintetbe vette, hogy a Romániától elvett terület nagyobb fele román jellegű. hiszen Besszarábia kilenc megyéjéből Itat megye lakosságá­nak nagyobb fele román és közülük négy­ben a románok aránya a 70 százalékot is meghaladja. Viszont az orosz és ukrán anyanyelvűek együttesen is csupán a Bu­kovinával szomszédos Ilotin megyében vannak abszolút többségben, mig a másik két délbesszaráhiai negyében (Cetatea Alba és Ismail) viszonylagosan túlsúlyúk a 40 százalékot sem éri el. Ezért csak az utóbbi három megyét és Észak-Bukovinát kebelezték be. Szovjet I Jkrajnába, mig Besszarábia többi hat román többségű megyéjéből megalakították a Szovjetunó legújabb — Moldván — tagállamát, azzal az alig leplezett céllal, hogy ezúton Ro­mánia többi részét is bolsevizáliák. A Szovjetuniónak ez a politikai mód­szere nem uj kfdetii. így az Ukrán tag­állam keretén belül már jóval több, mint egy évtizede megszervezték az u. n. mold vai tanácsköztársaságot, mely azonban a Dnyeszter középső szakasza mentén el­húzódó zár román—inoldován nyelvterü­let mellett Balta várost és túlnyomórészt ukrán környékét is magáhafoglalta, mes­terségesen kisebbségbe szorítva azt a né pet, amelynek nevét viselte. így az 1926. évi 6zovjetorosz népszámlálás szerint a moldovai tanácsköztársaság 572.339 lako­sa közül csak 30 százalék volt „moldo- ván‘\ illetve román anyanyelvű. Besszarábia hat román többségű me­gyéjének az 1930. évi román népszámlá­lás szerint 1.905.287 lakosa volt, köztük 1,337.106 (72 százalék) román anyanyel­vű a mindössze 260.039 (13.6 százalék) orosszal és ukránnal szemben. Az uj moldován tagállam területe 52.700 km*, lakosságának száma pedig ma már megközelíti a 2 és fél milliót. M. E. iskolázott ember Öregember dolgozik a kertben. Meg­pihen, kezefejével törli az arcút. — /Vem fáradt, János bácsi? — kérde­zem. — Nem én — feleli büszkén. — Hány éves? — Ueivennyócat fölöttem — 5 kihúzza a derekát — de úgy tessen — s kihúzza a derekát — de úgy tessen engem megnézni, hogy nem vótam én so­ha beteg az életben. Még a fejem se fájt- Három feleségem, meg tizennégy gyerme­kem vót nekem s mind eltemettem őket. ügy mondja ezt, mintha leverte volna a síkfutásban Nurmit, vagy valami ha­sonló világrekordot követett volna el. Aztán megered belőle a szó. — /Vem vótam én akárki — oskolá- zott ember vagyok én, kérem. Kijártam a felső oskolát mind, ahány csak van. Nem az én hibám, hogy idejutottam, hogy így napszámba járok. Erre nem lehel másképp felelni, csak közmondással: — A munka nem szégyen. — Tudom — mondja — nem is szé­gyellem. Meg aztán nem tehetek róla. „ ___________ hogy egyedül maradtam. Mind meghaltak 1891—97 között újból évi 3 százalékra ® a feleségeim, a gyermekeim... Tuggya, üásoeSík légitámadás iularest ellen: négy !ialott,tizeaS«ét sebesült BUKAREST, junius 28. A Bukarest ellen intézett második repülőtámadás atkaimával a szovjet repülök több kisebbsulyu bombát dobtak Bukarestnek arra a negyedére, amelyben tulajdonképen semmiféle katonai, vagy hada szati célpont nincs. A bombák a Metropolita dombon fekvő épületek körül robbantak fel. Egy lakóházat telitalálat ért. A lakók közül valósziniileg töb­ben a romok alá kerültek. A másik bomba az úttestre esett és megrongálta a vízvezetéket. Csütörtök éjjel 11 óra 50 perckor egy óráig tartó, maid egyórás szünet után körülbelül reggel 5 óráig tartó légiriadó volt Bukarestben. Az ellenséges gépek azonban nem tudták a fővárost megközelíteni. A félhivatalos Or'ent Rádió közli: Csütörtökön fél 6 és 7 óra között el' lenséges repülők 14 bombát dobtak Bukarestre. Négy ember meghalt, 12 meg­sebesült, hat épület összedőlt, három pedig megrongálódott. (MTI.) Egyetlen ütközetben negyven szovjetpáncéios pusztult el német légi fegyvernem azonban megállítom 3 szovjet páncélkocsikat és bombázta és gép- puskatüzzeH árasztotta el őket. Az ütközet után megállapitotrák, hogy összesen negyvei szovjet páncélos semmisült meg Most vált ismeretessé, hogy a hadtestek mellé beosztott politikai bizrtosok a szovjet kCerődök legénységét sok esetben bezárták a kísérődbe, így a szovjet katonák az erő­dök elfoglalásakor kivétel nélkül életüket vesztették. tfeö*:,'» Moszkvában elrendelték, hogy éjféltől haj. nali négy óráig senki eem tartózkodhalik aí utcán. A városba sem szabad kivülről be­lépni, csak kivételes küldetésbein. (MTI.) BERLIN, junius 28. A keleti német légi fölény most Finnországban is érvényesül. Mig junius 26-án többszáz szovjet repülőgép támadta mCg a finn mögöttes országrészek számos helységét, a junius 27-ére virradó éj­jel nem vo&t már semmiféle berepülés. Junius 25-re nagyszámú szovjet páncé'lko- esi egyik felvonulási ut mentén támadást1 készített elő a német előretörés oldalába. A nac^sága, például eccerre halt meg három szép kicsi gyerekem. Nem vót azoknak semmi bajuk. Osztón egyszerre csak meg­haltak. — Nem volt semmi bajuk? — Nem hát. Csak a torkuk fájt s nem tudtak nyelni. Osztón egyszer csak végük vót... Meg a második feleségem. Azt sze' rettem a legjobban. Nem vót az se be­teg, csak fájt a hasa. Másfél évig fájt szegénynek a hasa, folyton feküdt s pa­naszolt, osztón nem evett, csak csipege­tett, mint a madár. Meghalt a végin, per­sze, hogy meghalt, ha eccer nem akar enni... — Aztán mit mondott az orvos? 1 — Orvos? Nem vót annál orvos. — Dehát miért nem hivott? — Isten dóga — legyint fölényesen — híjába hívtam vóna az orvost, ha az Is­ten el akarta őket venni. Akit az Isten clszólit. azzal nincs mit csináljon az or­vos. Elvette mind a három feleségem, mind a tizennégy gyermekem. Én pedig hetvennyolcéves vagyok, engem nem akar elvenni s most is itt vagyok... Ezzel marokra kapja az ásót s dolgozik tovább elégedetten... (M. L.) Eídéty is képvlscileli magái a hadi- rokkantak országos szükségének közgyűlésén KOLOZSVÁR, junius 28. (Saját tud.) A hadirokkantak országos szövetsége, a HONSz. vasárnap, junius 29-én, tartja közgyűlését Budapesten. A felszabadulás után első Ízben jelennek meg a közgyű­lésen az erdélyi vármegyékben megala­kult fiókszövetségek kiküldöttei az er­délyi csoport vezetőivel, dr. Bartha Ig­nác elnökkel. Krémmel Miksa igazgató­val és Bloch Kázmér titkárral az élükön. Erdélyben mintegy 30.000 világháborús hadirokkantat tartanak nyilván a megyei szövetségek a kolozsvári alközpont utján. Ezek a hadirokkantak 90?o-ban magya­rok, mert közülük a román nemzetisé­gűek tulnyomórésze a bécsi döntéssel megvont magyar határon túlra távozott.

Next

/
Thumbnails
Contents